Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-27 / 4. szám
К ŰL IF ÖLD II PONTYOK termálvízben való nevelését próbálják megoldani az Omszki Mezőgazdasági Intézet kutatói. Kísérleteik során kimutatták, hogy a ponty sokkal gyorsabban fejlődik és szaporodik a termálvízzel telt halastavakban, mint más természetes vízmedencében. Omszk környékén már kutatnak halgazdaságok létesítésére alkalmas termálvíz után. —APN— A GYOMAI VIHARSAROK HISZ ÚJDONSÁGA A halászcsárda udvarán a Jó idő beálltával nádtetős, oldalt nyitott — úgynevezett — „karámot“ létesítettek. Egy 20 méter hosszú asztal mellett fatönkön foglalnak majd helyet a vendégek, akiknek halat, hagymát, szalonnát, kolbászt szolgálnak fel, s ezt maguk szabad tűzhelyen süthetik meg. A fogyasztók bicskát is kapnak, beleégetve a „Halászcsárda“ hévvel, s ezt elvihetik magukkal. Mivel a megyeszékhelyen nincs keszegsütő, Ilyet is nyitnak. Akárcsak tavaly, az idén is akarnak szállítani a boltokba frissen Sült keszeget és rántott ha-' lat. Népszerűvé szeretnék tenni a növényevő halakat, a busát és az amurt, s szállítanak a megrendelőknek kárászt, halkocsonyát, saját készítésű ruszlit és halfa- . sírtot. (Bekésmegyei Népújság) A HALÁSZ JOGAI ÉS KÖTELESSÉGEI A halászati és környezetvédelmi politika világszerte egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Ez érthető is, mert a szennyezett víz nemcsak a halakra, hanem az emberre is egyre nagyobb veszélyt jelent. Bár a halászatnak és a környezetvédelemnek, ha felületesen nézzük, nagyon különböző a feladata, a két ágazatnak mégis sok közös vonása van. A halász a vizek védelmével, környezetvédelmi feladatot is végez. A halászok ■ állandó nehézségekkel küzdenek a víz szennyeződése miatt, most remény van ar-, ra, hogy a környezetvédelem fokozzza a vízszennyeződés megakadályozását. A . Vizek mellett élő ember mindig természetes jogot formált a halászatra és ezt a jogot mindenkor fenn is fogja tartani. Ezzel a joggal azonban egyre több kötelezettség is előtérbe kerül. —szi— ••él volt azon a nevezetes ■ napon, ha Jól emlékszem február 6-a. Szépen sütött reggel a nap és a hideg sem volt túl dermesztő. KI lehetett bírni, mert nem volt több mínusz 7—8 C foknál. Februárban az ilyen időt szépnek lehet nevezni és bizony csábítja is már a természetbarátokat, főleg a halászokat. Kinéztem az ablakon, de nem volt szándékomban halászni, azonban a széltelen, csendes, napos idő lassanként mégis arra az elhatározásra bírt, hogy kimenjek. Reméltem, hátha sikerül egy-két szebb dévérkeszeget fognom. Aki tudja, hogy milyen a halászszenvedély, az meg tudja érteni akkori hirtelen elhatározásomat. Vettem a hátizsákomat, a benne lévő hálóval és egyéb felszereléssel, valamint a teljes emeltyűszerkezatet a hosszú emeltyűrúddal, a kányákkal és a hozzávaló többi tartozékokkal, melyek használatára megvolt, de megvan ma is az engedélyem és gyalogosan útra keltem. Előbb átballagtam a Vágduna betonhídján és elindultam az ősi folyó balpartján lefelé, a harcsási partok irányába. Utam vadregényes sokszázéves óriási fűzfák és szurkosnyárfák, valamint különféle bokrok között vezetett. A bokrok egyikén-másikán már az ágak zöld duzzadása látszott, a fűzfabokrokon pedig már a tavaszi barka rügyei is mutatkoztak. A part itt eléggé magas és szaggatott, melynek tépett agyagos földjéből alámosott gyökerek, évszázados fák nem egy helyütt zuhantak a folyóba. Hát ilyen helyen álltam meg ■ és rakodtam le felszerelésemmel, ahol a víz eléggé mélynek látszott és úgy halászszemmel felmérve a helyzetet, némi halat is ígért. Hogy az emeltyükánvák és a háló rászerelése — beleértve az emeltyűrúd és csomós húzókötél hozzákötését is — nem tartott sokáig, mert fűteni kezdett az izgalom és a vágy, hogy az első húzás alkalmával legyen benne hal. Kiemeltem a hálóm és... persze üres volt. Megint merítettem és megint kihúztam, megint üres volt. E művelet harmadszori ismétlésekor végre megtört a varázs, mert a hálóm fenekén olt ficánkolt egy félkiló körüli súlyú ezüstösen csillogó dévérkészeg. Felélénkültem, hogy most már , legalább nem kell szégyenkez• ve hal nélkül hazaballagnom. Növeltem fizikai tevékenységem és gyorsan egymásután gyakran emeltem ki a hálót. A fokozott igyekezettől egy kissé felmelegedtem, azért újból vízbemerítettem a hálót és kissé megpihentem. Figyelmesen nézelődtem és azon tűnődtem, hogy a halászatban miért nem lehet a szerencsét kierőszakolni. A víz a hálóm körül csobogva csendesen örvénylett, különben csend volt, igazi sejtelmes csend. Csak a mögöttem álló bokrok sűrűjében csicseregtek a különféle madarak. Cinkék, verebek és ki tudja még hányféle apró madár. Ittott varjak szálltak át a fejem felett. Károgásuk talán a tavasz jöttét jelezte. A fejem felett az ég felé merészen nyújtózkodó ősi fák ágain harkály kopácsolt halkan. Elgondolkoztam, és bevallom el is bámészkodtam a szunnyadó természet élő jelein. Aztán a víz lakói is felélénkültek és egymás után úsztak hálómba a különféle keszegfélék. Volt már a szákomban vagy három-négy kilóra való is belőlük és úgy gondoltam, hogy ez elég is lenne mára. De mintha valami űzött volna — ilyen a halászszenvedély — így aztán maradtam. Gondoltam, hogy húzok még néhányszor, mert a szép időjárás a tavaszt juttatta eszembe. Ismét nekiláttam hálóm kiemeléséhez, de sehogy sem sikerült, elakadt mint a „csők“. Aztán huzigálni, emelgetni kezdtem az emeltyűrudam felső végére kötött jó erős, csomós elkészítése hibamentes legyen. Nem volt semmilyen hiba, nem szakadt el semmi sem, még a vékonyNfüzfaágakból készült kánvák sem törtek össze, mert ezek hajlékonyságuk következtében sosem törnek, inkább csak hajlanak és ez fontos egyegy nagyobb hal leküzdése alkalmával. Nem lehet ugyanazt mondani a legkorszerűbb alumíniumból készült kánvákról. Ezek merevek és nem segítenek kifárasztani a halak királyát, a harcsát. Az izgalomtól megizzadva, kissé kifújtam magam. Majd amikor ráeszméltem, hogy a felettem lévő magas part végett egyedül nem sokra megyek, kiáltozni kezdtem segítségért. Nemsokára hárman is jötlek segítségemre, mégpedig Paduezky, Kovács és Mészáros barátaim — kiknek segítségével sikerült a hálóval szorosan öszszefogott halat' a magas part száraz téli füvére fektetni. A hal az enyém lett. Aztán a hátizsákomban mm-Életem legnagyobb hala: a februári harcsa vontatókötél segítségével, de.az sehogy sem akart elindulni. Mintha megbabonázták volna. Meg voltam győződve arról, hogy hálóm elakadt a vízalatti nagy facsönkök ágas-bogas gyökérzetén. Aztán úgy éreztem, hogy mégis szerencsém van, mert hálóm közben lassan engedett azon szívós kívánságomnak, hogy azt mindenáron kiemeljem, kiszabadítsam a vízalatti csönkök fogságából. Bár csak lassan és nehezen, de állandóan emelkedett felfelé, aminek igen örültem. Már a háló felső részét, a hálót a kánvákkal összekötő vastag zsinórt, az úgynevezett eret is megláttam a víz felett, s csak ekkor láttam meg, hogy hálóm alján ott terpeszkedett egy hatalmas, közel két méter hosszúságú bajuszos harcsa. Szent ég ... kiáltottam fel a meglepetéstől. Tehát nem csönköt, hanem ezt a szép halat emelte ki hálócskám. Szerencsére halain nem volt még olyan eleven és vad, mint nyáron szokott lenni, mindöszsze három támadást indított megszabadulása érdekében. De hálóm oldalfalai és zsinórjai bírták a támadást, mert jó anyagból készültek és főleg azért, mert azt Paduczky Miska készítette _ mesterien. Ugyanis nagyon fontos dolog az ilyen válságos percekben, hogy a háló anyaga, annak jó dig készen tartott szakot ráhúztam a fejére, átkötöttem és vállra véve felballagtam vele a Vág-hídra. Szerencsére biciklivel szembe jött velem Nagy Sanyi barátom, aki megengedte, hogy nehéz zsákmányomat rátehessem csomagtartójára. Emlékszem, milyen mulatságos látványt nyújtott, amint a teherrel mentünk hazafelé. Gyerekek futkároztak utánunk és mindenütt híresztelték, hogy Miska bácsi mekkora harcsát fogott. Nem mondom, a szállítás nevetséges is lehetett, ugyanis a szákból vagy 76 centiméternyi hosszan lógott ki a harcsa nagy uszályos farka. Persze, otthon is nagy volt az öröm és a meglepetés. Feleségem és a gyerekek örümrivalgásban törtek ki. Persze a halászbecsületem, meg általában a halászok becsülete is megnőtt. Nem mondták aztán már soha többé, hogy te csak azért jársz halászni, hogy ne legyél otthon! Megmértük a halat. Először méterrel s megtudtuk, hogy 170 centiméter hosszú volt. A mázsálásnál még jobban meglepődtünk, mert pontosan 40 kilót nyomott. Szép halacska volt. Kívánok ilyen halat minden horgásztársamnak, legalább egyszer életében. VÖRÖS MIHÄLY elbeszélése nyomán feljegyezte: Л HOLCZER LÄSZLÖ Q Komárno (Komárom) A SZABAD FÖLDMŰVES MELLÉKLETE Л CSKP XIV. Kongresszusá” nak, valamint a SZKP XIV. kongresszusának határozatai vadászberkekben is visszhangra találtak. A vadászok is gondolkoznak azon, miként lehetne ezen határozatokat valóra váltani. Feladataikat Szlovákia vadászat-fejlesztési koncepciójában fektették le 1975-ig, amely az 1985-ig esedékes távlati kilátásokat valamint a 2000-ig vázolt előrejelzést is tartalmazza. Ezt a koncepciót a SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének kollégiuma jóváhagyta. Mindkét kongresszus a népgazdaság valamint az emberről történő általános gondoskodás és életszínvonal emelés további fejlesztésének előirányzása során kifejezésre juttatta a természetes környezet javításának szükségességét, továbbá a természet nyújtotta értékek jobb kihasználásának fontosságát. A vadállomány, amely az élő természet szerves részét képezi, ésszerű létszámszabályozás esetén jelentős mértékben hozzájárulhat a cél eléréséhez. Alapjában véve arról van szó, hogy a természetadta értékeket, amelyek a vadászat szakaszán rendelkezésünkre állnak, az ember szolgálatába állítsuk és minden lehető eszközzel fejlesszük, hogy a további generációk részére megmentsük azokat. Bár a vadászoknak nincsen befolyásuk a természetes feltételekre egyes vadfajok vonatkozásában, nem áll módjukban a civilizáció negatív jelenségeit megakadályozniuk, viszont javítani tudják a vadállomány életkörülményeit, védeni képesek azt, továbbá irányítani kiválasztásukat és megelőző intézkedéseket tenni a betegségek terjedése valamint különféle mérgező anyagok felvétele ellen. Persze az egyes intézkedéseket a mezőgazdaság, az erdő- és vízgazdaság fejlődésének érdekeivel összhangban kell megtenni. Ezidáig a vadászat szakaszán nem kis munkát végeztünk el. Lényegesen fokoztuk az összes vadfajok állományát, a lövészet színvonalát, s nem különben a kinológia valamint a vadászterületeken folytatott gazdálkodás szintjét. A vadászattal kapcsolatos ismeretterjesztést bővítettük, konszolidáltuk a szervezet belügyeit és megteremtettük az előfeltételeket a vadászat további fejlesztésére, ahogyan azt Szlovákia vadászatfejlesztési koncepciója megkívánja. A koncepció kidolgozásához a természetes feltételek részletes tanulmányozását követően láttunk, miközben a jövőbeni a vadászterületeken végzett gazdálkodással, azok védelmével, a lövészet fejlesztésével, a kinológiával, a vad értékesítésével, a tudomány és a kutatás eredményeinek hasznosításával és az ismeretterjesztéssel kapcsolatban álló kérdésekre. A koncepcióból eredő igen fontos feladat a vad törzsállományának számbeli szabályozása és állandósítása. Sokhelyütt a vadállomány a szabványban kivántnál nagyobb. Ezzel az egyes biotopukban a biológiai egyensúly megbomlott, s a vad mezőgazdasági és az erdőgazdasági kultúrákban nagy károkat okoz, romlik egészségi állapota és a trófeák minősége. Szükséges a vadállomány szabványban megállapított számának elérése, ezért Szlovákia területén csökkenteni 4kell a szarvasállományt 27 OOü'ről 20 í. szám 1973. JANUAR 27. • A TARTALOMBÓL 0 Szerződéses viszony... 0 Téli vadetetés 0 Gátoljuk meg a terjedő veszettséget 0 Vadásznaptár — február © Készítsünk odúlakásokat! Víztároló medencék mint horgászkörzetek A csuka veszte Tapasztalat teszi a mestert ^ Külföldi vizeken £ Életem legnagyobb hala: a februári harcsa Szerződéses viszony jó együttműködésének záloga a mezőgazdasági- és a vadászszervezetek fejlődésre vonatkozó hatások és előrejelzések, a vadászat helyzetének, küldetésének s nem utolsó sorban a társadalmi követelmények figyelembevételéből indnltunk ki. A koncepció megoldást mutat az egyes vadfajok valamint törzsállományok körzetesítésére, az élelmezés feladatainak megoldására, a tenyésztési kérdésekre és az állategészségügyi gondoskodás módjára. Feleletet ad azonkívül a vadászati jog gyakorlásának tervszerű kivitelezésére, főleg 0 Atm i Az a 16, hogy kenős a hő.-ötezerre, miközben az évi produkció 5000 db lenne; az őzállomány 77 000 darabról 70 000 darabra történő csökkentése kívánatos évi 17 U00 darabot számláló kitermeléssel; a dámvad jelenlegi 1700-at számláló állományát 2000-re szükséges fokozni, évi 500 db kitermelésével. A vaddisznóállomány jelenlegi 10 000-et kitevő menynyiségét optimálisan 7000-re kell csökkentenünk, évi 5000-es produkció elérésével. Maximális mértékben kívánjuk kihasználni az aprúvad részére nyújtotta természetes feltételeket is. A nyúl esetében a jelenlegi 400 G00-et számláló állomány fenntartása látszik észszerűnek, évi 300 000 nyúl produkcióval; a jelenlegi 430 000- ben megállapított fogolyállomány 500 000-re történő fokozása kívánatos, évi 230 000 fogoly kitermelésével. A fácán természetes körülmények közötti 230 000-es állományának, valamint a farmszerű tenyésztésből származó 12 000 db számának fenntartása látszik helyesnek, évi 217 300 fácán produkálásával, amiből 70 000 db a farmokról származna. Kellő gondoskodásban részesítjük a jövőben is a ritka vadfajokat. A medve létszámát azonban csökkentenünk kell, tekintettel az általa okozott károkra. A túzok esetében nagyobb gondot kell szentelnünk a rendelkezésére álló takarmányalapra. Egyik fő feladatunk a vadászterületek határrendezése, főleg az adott helyen optimálisnak tekinthető területnagyság figyelembevételével. A múltban a vadászterületek kialakítása során hiányosságok is előfordultak. A vadászterületek határát rendszerint, a vad tenyésztésének érdekeitől eltérően a haszonélvezők vagy a vadászterületek kezelői hatásköre alatt lévő területek kataszteri határai képezték. Az 1902-ben jóváhagyott vadászterületeken számtalan változás következett be, főleg utak építése, villanyvezetékek létesítése, vízgazdasági létesítmények üzembe állítása, lakótelepek építése következtében, sőt megváltozott az akkori növényzet összetétele is, további tagosítást hajtottak végre stb. Mindezek következtében a vad éleiének biológiai feltételei is megváltoztak. A vadászterületek eddigi elrendezéséből kiindulva nem hajtható végre célszerű vadtenyésztés. nemesítés, védelem és vadászat, tehát tervszerű és fejlődést mutató gazdálkodás. Az elmúlt 1972-es év december 31-vel a legtöbb szerződés érvénye megszűnt, amely a vadászjng gyakorlásának átruházására vonatkozott. Ojabb kivé(Folytatás a 12. oldalon4
