Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-20 / 3. szám
I Gyakorlati tanács kezdd és haladó méhészeknek (Folytatás a 3. oldalról.) már 1916 Iran a szegedi „MÉHÉSZETI ŰJSÁG“-ban többek között ezt írja: . a rakodó rendszer végtelen előnye, a mézelésnél tűnik ki különösen. Nincs kaptár, amellyel a tartalék lépkészlet oly gazdaságosan kihasználható volna, mint éppen a rakodó kaptáraknái“... Ha látom, hogy 8—9 keret már tele van mézzel, a tetejére teszem az új fiókot és ha kell a harmadikat is .. . végtelen nagy előny ez, hogy így lehet nagyobbítani a kaptárt. Azoknál a kaptáraknái, amelyeknél ez nem lehetséges, a méhész csak úgy segít magán, ha a főhordás alatt a megtelt kaptárakat folytonosan kiüríti, s ez baj, mert így a munkájával időhöz van kötve, és az így nyert méz éretlen,'silány! Balogh Bálint igen értékes munkájában — nyilván kellő tapasztalat hiányában — a megtelt fiókra helyezi az üresei és nem a fészek és a megtetlt fiók közé. Erre később visszatérek. A román méhészegyesületek Központi Tanácsának 1969. április 5 és 6-án megtartott értekezletén Dr. Harnaj Veceslav professzor az APIMONDIA elnöke többek között ezeket mondta: „ ... A méhészet tájékozódását, a modern kaptárformák felé igazolja az a tény, hogy a méhészeti gyakorlatban egyre inkább terjed a többfiókos kaptár, amelynek használata a nagyobb hozamok és a fokozottabb jövedelmezőség révén, bőségesen megtéríti azt a munkát, amit a kutatók, munkások és méhészek e kaptár előállítására fordítottak.“ Dr. Harnaj professzor a modern kaptárformák alatt a többfiókos rakodó ún. LANGSTROH- rendszerű kaptárról beszélt, amelyet hivatalosan bevezettek Romániában. Szaklapokból tudjuk, hogy a Szovjetunió, Bulgária, Magyarország, _tehát a körülöttünk lévő baráti államok már áttértek arra a kaptárrendszerre, amelyről az APIMONDIA elnöke olyan kiválóan nyilatkozott. Jugoszlávia ha még hivatalosan nem is tért át, de folyamatban van a teljes átállása. Sajnos ebből azt is megtudhattuk, hogy a magyar nyelvterület a világtengerben egy parányi szigetet képez eddig, oldalratermelő, nem bővíthető kaptárrendszerével. Nem volna teljes a helyzetkép, ha meg nem említeném a zalaapáti Méhész Szakiskola igazgatójának az alacsonyfiókos rakodókaptárakról hozzám intézett magán levelének egy részét. Ezeket írja: „Olyan méhésznek való, aki 150—200 családot kíván szombat délután kezelni, hogy vasárnap családjával szórakozhasson a jövedelemből“. Tehát kevés munka, nagyobb jövedelem. A tárgyilagossághoz még megjegyzek annyit, hogy O. P. Z. a Méhek között című könyvében az egyenlő rakodóról így ír: A világ legelterjedtebb kaptára. A legtöbb termelési fogásra alkalmas és sok más jó tulajdonsága van (harmóniát tartó képpel illusztrálja a kaptár bővíthetőségét, kihúzhatóságát. Eddig a sok jó és megbízható bizonyíték a többfiókos rakodó vándorkaptárakról. Miután fentebb sokat ékeskedtem mások tollával, szeretném saját véleményemet is ismertetni az olvasóval. Mindenek előtt összehasonlíthatatlanul könnyebb a hasznos súlya, mint a nagykeretű fekvőrendszerű kaptáraknak. Ennek természetes következménye, hogy a felhasznált faanyag jóval kevesebb. Ugyanígy arányban áll árkülönbözete is. A többfiókos rakodó rendszernek termelési előnyei könynyebbségei szinte végnélküliek. Lássuk sorrendben a sokszor tapasztalt előnyöket: 1. Kb. két fekvő kaptár alapterületére öt modern többfiókos rakodó elfér. A hellyel való takarékosság követelményének tehát igen megfelelő. — Felfelé van hely! 2. Több egész, vagy méztéri fiók, termelés közbeni szükségszerű cseréjével, család-kiegyenlítést végezhetünk. Ennek nagy jelentőségé van az egyenletes termelésben. Szükségtelen tehát a fekvő kaptárak nélkülözhetetlen tartozéka a családfeltöltést szolgáló ún. „tartalék család“. 3. Méztér cserével hatásosan gátolhatjuk a családokat a rajzás felébredésében. A méhekkel zsúfolt méztér áthelyezése és néptelenebb fiókkal való kicserélése mindkét család számára előnyt jelent. 4. Nincs korlátozott gyűjtési lehetőség és következésképen a méz minőségét rontó, éretlen mézpergetés. 5. A mézzel megtelt méztér üresebbel való felcserélése felér egy serkentő pergetéssel. 6. A fiókok gyors és könnyű felcserélése, vagy újabb fiókokkal való bővítése a legjobb kaptáron belüli méz egalizáció. Ez a természetes érlelés s így ez a biztosítéka az I. osztályú méz termelésének. 7. Gyakran tapasztalt vándortanyai, vagy szél okozta eltájolást és ennek következményét — nem kaptár — hanem csak fiók cserével ellensúlyozhatjuk. 8. Az Olyan fészket, amelynél anya gondjaink vannak, akác után a könnyebb kezelés és betekintés végett, legfelső fiókként alkalmazhatjuk. Ugyan így a rajra szorított családunk anyabölcsős kereteinek az anyák könnyebb kifogdosása végett, a legfelső fiókban adunk helyet, herekijárós fiókban, rostszövettel elválasztva. 9. Fiatal méhekkel zsúfolt, fiasításmentes első, vagy második fiókban terméketlen saját anyával is szaporíthatunk, ha az anya saját népből ered és herekijárós fiókunk van. A kaptárkérdésben elfoglalt álláspontom további biztosítására mint legnyomatékosabb bizonyítékot idézem Bázler Bélának a volt gödöllői Méhészeti Gazdaság és Szakiskola néhai igazgatójának sorait: „A gazdaságos méztermelés“ című könyvében a „Mézkamra helye és hatása a terméseredményre“ fejezetében ezt írja: Ha egy méhrajnak akár szobanagyságú üreget bocsátunk rendelkezésére és a legbőségesebben biztosítjuk is minden feltételét a fejlődésnek, műlép nélküli szabad építkezés mellett, soha sem fogja alacsony lépekkel beborítani a lakás mennyezetét, hanem a méhgömb átmérőjének megfelelő mennyiségű lépet épít ki lefelé haladé irányba. Szélességben csak akkor nyújtja meg a fészket, mikor a méhek szaporodásával arányosan megnő a méhgömb felülete is. Ennek mértékéig — oldalra is szaporítja a lépek számát. Ez 9—10 lépnél rendes körülmények között több nem szokott lenni“. Bázler Béla kísérletét annak idején magam is elvégeztem és igazoltnak láttam tanítását. Ha az olvasó kezdő méhész fentiekből okul, akkor úgy érzem a kaptárválaszlás csak olyan lehet, amelyben a méhész 4—5 évtizedes munkája során soha nem fog csalódni! Az említettek lényegesen megkönnyítik a kezdő méhész kap tár választásának kérdéseit. Tisztázandó még, hogy hány családdal kezdjen méhészkedni. A helyes válasz erre a körülmények alapos ismerete után adható meg. Más a válasz, ha csak kedvtelésből, más ha később nagyobb állománnyal szándékozik méhészkedni. Aki kedvtelésből kíván méhészkední, az rendszerint megelégszik ha csak annyi mézet termel, amennyi családjának otthoni igényét kielégíti. Ez esetben a kezdéshez 2—3 családot elegendőnek tartok. Tapasztalat szerint ezt később 4—5 családra szokták felfejleszteni. Akinek távolabbi terveiben 30, vagy ennél nagyobb létszámú méhcsalád szerepel, annak az 5—6 családdal való kezdést ajánlom. Ez a létszám már lehetővé teszi, hogy a fejlesztés költségeit nagyobb részben a méhek viseljék. Gyakorlat szerint 8—J0 éven belül az állomány elérheti a 30—40 családot anélkül, hogy a méhész családjának megtakarított pénzére szükség lenne. Különösen érvényes ez akkor, ha az első tíz évben legalább két esetben kitűnő, három esetben jó közepes, négy esetben csak kielégítő és csupán egyetlen esetben gyengén sikerül az akác. Ez az eredmény kb. megfelel a 10 éves ciklusok statisztikai mutatóinak. HOGYAN NE KEZDJEN A KEZDŐ? Mikor a kaptár választás már megtörtént. Bizonyára érdekli az is, hogy hogyan nem szabad — még a céljainak legjobban megfelelő kapiárakkal sem — méhészkednie. Az ilyen aggályok teljesen jogosak. Kezdésre legalkalmasabb a gyári új, vagy ehhez hasonló értékű kaptár. Hasonló értékűnek azt a használt kaptárt tartom, amelynek fa alkatrészei nem korhadtak és nem szúettek. Ha belső részük minden szennyeződéstől acéllemez élével annyira le vannak kaparva, hogy a deszka látszatra visszanyerte újszerű állapotát. Ha a kaptár belseje ilyen alapos tisztítás után még 20 %-os Formaiinnal is be van alaposan ecsettel itatva. Külseje lenolaj festékkel gondosan simára van festve. Nem tartom helyesnek olyan kaptárak vásárlását, amelyek bellülről az égetés nyomait viselik. Ez sokat levon valóságos és kereskedelmi értékükből. Nem tudhatjuk, milyen betegség miatt lett agyon pörkölve. Kétségtelen, hogy a benzinlámpás fertőtlenítés könnyebb megoldásnak látszik, főleg az olyan kaptáraknái, amelyek mélyek, nehezek, mint pl. a NB kaptárak. Szerintem a kezdő méhész ne vegye át további gyakorlatába, különösképpen akkor, ha kaptára korszerű, alacsonykeretes fiókokból áll. Ezek asztalon, gyalupadon könnyen kezelhetők. Semmi esetre se vásároljon pusztulásra ítélt, elhanyagolt, elöregedett állományt, vagy állományból. Híve vagyok a természetes, vagy söpört rajjal való kezdésnek. 'Rajokat csak olyan méhészetből vásároljon, amelyről megvan győződve, hogy fertőzés mentesek. Kósza, gazdátlan rajt — különösen a határsávokon — vásárolni vagy befogadni nem szabad és nem is kívánatos. A természetes rajzás ideje közvetlen az akác előtt vagy alatti lassú hordás esetén az akác utáni Időre esik. Mégis előfordul, hogy július végén, augusztusban, vagy ennél is későbbi időben méhraj letelepedéséről kapunk hírt. Ezekkel a rajokkal szemben legyünk különösen óvatosak, mert vagy éh-rajok, vagy költésvészes családok kirajzott maradék méhel lehetnek. Az éhrajok rendszerint elöregedett, utánpótlás nélküli mellekből állnak, építő hajlamuk egyenlő a nullával. Telelő erősségűre felfejleszteni képtelenség. A nyúlós költésvész vagy más méhbetegség következtében leromlott rajok befogása, betelepítése kezdő, vagy haladó méhész számára egyformán veszedelmes. Egy ilyen szerencsétlen kezdés éppen elég ok arra, hogy örökre elvegye a kedvét a méhészkedéstől. Kiépített üres vagy mézes kereteket vagy azokon mélieket vásárolni egyformán tilos és ugyancsak veszedelmes. (Folytatjuk.) kaptárbontAs nélkül Gyermekkoromban még az a tévhit uralkodott környékünkön, hogy a méh megismeri gazdáját, a méhészt. Az olyan gazdát nem ismerte, aki csak tulajdonos volt, de ném méhész. Ű bárcsak így lehetne! ... sóhajtottam fel gyakran. Mi mindent lehetne a méhekkel végezni. Még a cirkuszban is bemutatnák és többen megszeretnék a szorgalom mintaképét. Míg ilyeneken gondolkodtam, a barátaim már engemet is úgy néztek, mint akit a méhek jól ismernek. Pedig akkor már magam is rádöbbentem, hogy milyen hosszú utat kell megtennem a méhek alapos Ismeréséhez. Szabad időmben mindig egy üvegajtós kaptár méheit figyelgettem. Ez a sok figyelés sokszor megzavarta a méheket, míg végre a szomszédos gyenge család felülmúlta az éli üvegajtós kaptárain kifogástalan családját. Édesapám nem szólt érte, csak annyit tett, nagy bánatomra, hogy az állókaptárt átalakította felülről kezelhető, üvegablak nélküli rakodó-kaptárrá. Könnyű édesapámnak, mert dohányzik ... vetettem a szemére, de mivel hesegessem el őket, mikor bántanak. Annyiszor kérdezősködtem a méhek felől, hogy nem győzött rá felelni. A végén azt mondta, hogy kérdezzem meg a méhektöl. Egyszer azt tanácsolta, hogy éjszaka lessük el titkaikat, amikor minket nem vesznek észre. A gondolatot tett követte. Kimentünk a méhesbe aludni. És aztán hogy mi minden történi, egy cikkben le sem lehet írni. A legérdekeseb az volt, hogy amikor egy rajzásra készülő család fiatal anyái veszekedtek egymással. Édesapám így magyarázta: Azok amelyek azt kiáltják, hogy tü, lü, kikelt fiatal anyák, és azok, amelyek kvá, kvá hangon feleselnek velük, azok még nem bújtak ki a bölcsőből. Holnap rajzás lesz, ha az idő el nem romlik, mondta. Az is lett. Tisztuló tavaszi kirepüléskor papírral, ceruzával a kézben járt édesapám a méhek között és jegyezgatett. Amelyik család méhei táncot ropva szálltak az Hatóra és virágport is hoztak a közeli erdőből, arra azt mondta, rendben van, nem anyátlan. Mert az anyátlan a kijáróba tömörülve sirdogál és nem megy munkába. Az első tavaszi átvizsgálást könnyen elvégezte, tíz család közül csak egy-kettőt bontott ki és már túl jutott azon a nagy műtéten, ami másoknak sok munkába és nagyonsok méhszürásba került. De nemcsak a méhszúrás a baj, hanem az is, hogy a méheket háborgatjuk és azok kevesebb mézet hoznak. Tudományosan megállapított tény, hogy például a főhordás folyamán minden kaptárbontás, még ha füstöt nem is használunk, legalább 200 g mézveszteséget jelent. Akinek kevés családja van és több az ideje, fölösleges kaptárbontásokkal hasznot nem hajtókká teheti méheit. Nagyüzemben pedig mázsákra rúghat a fölöslegesen elpazarolt méz. Már régen készültem rá, hogy egyszer megírom, hogy a méhész mi mindent tudhat meg kaptárbontás nélkül, míg végre dr. Toskov A. tanár (Szófia) cikke kezembe nem került. Ennek nyomán tömörebben megírhatom tapasztalataimat. A gyakori, indokolatlan vizsgálat hordástalan időben könynyen rabláshoz vezet, ezenkívül a mélibetegségek terjesztését is elősegíti. Épp ezért az igazi méhész a családokat csak akkor vizsgálja, amikor feltétlenül szükséges. A legtöbb esetben elegendő, ha a méhek járását figyeljük, vagy a család zsongását, zúgását hallgatjuk. Mert ezekből is megállapíthatjuk, hogy mi történik a kaptárban. A tavaszi tisztuló kirepülés megmutatja az áttelelt család erősségét, egészségét és mézmég mindig jelen vannak. A méhek csoportosulása és zúgása a beadott anya körül azt jelenti, hogy az anyát nem fogadták el. Gazdag hordásra vall a méhek szorgalmas röpködése. A hazatérő méhek nehézkesen hullanak le a szállódeszkára vagy a kijárónyílás előtti térre ős csak bizonyos ideig tartó pihenés után szállnak be a kaptárba. Az ilyen méhek erősen lélegzenek, potrohúk megnyúlt, és harmonika szerűen, gyorsan mozog. Az erősen megrakodott dolgozó méhek erősebben zsonganak, potrohúk lehajlított, lábaik lecsüngők. Ha a méhek nagyon gyorsan térnek haza és a kaptárból csak elvétve száll ki egy-egy méh, az idő hirtelen megváltozik, csaknem biztosan esni fog. Mikor a kijárónyílás körül nagyon sok méh helyezkedik el és erősen szellőztetnek, azt jelenti, hogy a kaptárban a levegő fullaszlóan meleg, vagy nagyon sok nektárt hordtak be. __________M készletét. Az egészséges család, amelyik jól telelt, elegendő és jó minőségű eleséggel rendelkezik, a tisztuló kirepülést gyorsan, tömegesen végzi s rövid idő alatt a méhek visszatérnek a kaptárba. A rosszul telelt családok tisztuló kirepülése később kezdődik és hoszszabb ideig húzódik. A kijárónyílással látható ürülék hasmenésre vall. A ázállódeszkán ide-oda mászkáló méhek legtöbbször valamely ragályos betegség jelenlétét jelzik. A méhészeti idényben a család erősségét a távozó és hazatérő méhek számából állapíthatjuk meg. A méhek repülése kora tavasztól késő őszig mindig a legtöbbet árul el a család állapotáról. A behordott virágpor mennyiségéből biztosan következtethetünk a család erősségére és fejlődésére. Az egészséges, erős családok sok virágport hordanak. A gyenge családok keveset, az anyátlan családok pedig egyáltalán nem hordanak virágport. Legfeljebb keveset, amikor a herefiasítás megjelenik a tojó munkások révén. Ami további beavatkozás nélkül álanyasághoz vezet. Ha már márciusban megjelennek a herék, azt jelenti, hogy az anya öreg vagy hibás. Ha a méhek felemelt szárnyakkal hosszabb ideig ide-oda mozognak, azt jelenti, hogy a család anyátlan. Ha ilyen családot megzörgetünk vagy felbontunk, szomorú, síró hangot hallunk. Egy másik jel, ami az anya öregségére vagy hibásságára vall, ha a herék késő ősszel, mikor a többi családok már kiűzték őket, Nagy hordás idején, mikor este a méhész fülének a legkedvesebb zeneszó hangzik, a vu-vu-vu zsongás, ez figyelmeztetés, hogy a mézpergetőt lehet előkészíteni. Tikkasztó meleg időben vagy rajzás idején az erős családok megtőgyelnek, illetve „szakáit“ eresztenek. A munkanélküli méhek a szállódeszkán vagy az alatt fürtbe kapaszkodnak öszsze. Az anyák feleselése annak a jele, hogy a rajzás tovább tart. Ha júliusi, augusztusi estéken a méhesben szárny csattogás és ci-ci-ci hangok hallatszanak, azt jelenti, hogy a halálfejes lepke igyekszik behatolni a kaptárba. A lepke síró hangja erősen izgatja a méheket. Rémületbe hozza őket. Másnap valamelyik fán vagy a méhes oldalán megtalálható a pihenő, illetve alvó nagy lepke. És sorsa rendszerint megpecsételődik. A lepkegyűjtő iskolás gyerekek nagy örömére. Amikor -a méhek gyorsan és közvetlenül mennek be a kijárónyíláson és éles aaa .. . hangot hallatnak, azt jelenti, hogy nincs nektár. Ha az itatóedényt széj> időben nagyon sok méh látogatja, azt jelenti, hogy kevés a nektár. Ha a méhek nehézkesen, fáradtan távoznak a kaptárból azt jelenti, hogy táplálékhiány miatt legyengültek. Ezenkívül az éhező családok az álcákat kezdik kihordani. Később a heréket öldösik. Az ilyen jelenség, még főhordás idején is, figyelmezteti a méhészt, hogy a családok azonnali etetésre szorulnak. A kaptárból kidobott és a kaptár fenékdeszkáját borító kátránypapíron található hulladékokból a családok más bajait is felismerhetjük. Ha a kidobott álcák kékes színűek, a Hasítás meghűlt. Ha az álcák sárgák, barnásak vagy rothadtak, a család valamelyik ragályos köllésrothadásban szenved. Ha a fiatal kidobott méheket pókháló szerű fonadék borítja, a lépeket molylepkék károsítják. A kidobott anya anyacserére vall. Verekedő méhek a röpdeszkán, fekete vagy sötét színű méhek jövése-menése a kijáró nyílás körül, haldokló vagy megölt méhek a kaptár előtt, annak a jele, hogy rablás van. Rablásra vall az is, ha szokatlan időben a kaptárból súlyosan megrakott méhek távoznak és a röpdeszkán sok fedelezés és léptörmelék található. TÉLI MEGFIGYELÉS A méhek megfigyelése különösebb értékes felvilágosításokat szolgáltat a családok állapotáról télen. Ha a kaptár homlokfalát ujjunkkal gyengén megkopogtatjuk vagy a kijárónyíláson befújunk, az életben levő, egészséges családok hirtelen felzúduluak és zuuu-u-u hangon zsonganak, de rövidesen elhallgatnak. Az anyátlan család sír és több méh kijön a kijáróba. Ha a méhek ru-ru-ru ... zúgással felelnek, azt jelenti, hogy a fürt eredeti telelő helyét megváltoztatta, vagy a hordás miatt esetleg a méhész hibájából a téli tartaiékeleség rosszul volt elhelyezve. Ha időközönként zsi-zsi-zsi, utána pedig hosszantartó s-srs-... zúgás hallatszik, valószínűleg egér hatolt a kaptárba. Aki ismerni akarja a telelő család állapotát, helyezzen a kaptárfenekére homokmentes kátránypapírt. Az elhullott méhek száma és elhelyezkedése, a lehullott léptörmelék, esetleges mézkristályok pontos képet nyújtanak arról, hogy a család miképpen telel. A sötétebb színű viaszhulladékok öregebb lépekről, a világosabb színűek a fiatalabb lépről származnak. A viaszliulladékok helyzetéből pontosan megállapíthatjuk, hogy hol helyezkedik a telelő fürt, mennyi mézet fogyasztott és az őszi mézkészletből menynyi áll még rendelkezésre. Ha a telelő fürt vonalán kívül elhullott méheket és törmelékeket találunk, azt jelenti, hogy a családot a tél folyamán valami megzavarta. Az elpusztult auyát is megtalálhat juk a líátránylapon. Ha ott fej és tor nélküli hullákat látunk, biztosra vehetjük, hogy egér hatolt a kaptárba. Kevés számú elhullott méh jó telelést jelent. A sok hulla, különösen ha az anya Is köztük van, bizonyos jele a rosszul telelésnek. A mézkristályok jelenléte a kát(Folytatás a 6. oldalon.)
