Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-23 / 25. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1973. június 23. Bratislava! Líra 73 0S.\\V4V4V4VVVVX4V4V4VV4VVV44V4VW4\444V>ÄX4X>X>I A cukrászda sarokasztalánál három ízlésesen öltözött fiatal lány ül — komolyan és halkan beszélgetnek. A szelíd mosolytól tovább egyik sem jut — pedig ez az egész körülöttük lévő hangulat kontrasztként valami mást — kislányos modort, tréfás megjegyzéseket — teljes felszabadultságot kíván. Es mégsem. Van valami ok, ami ezt következetesen elfojtja, ehelyett összetettebb érzelmek kibontakozásának ad helyet. Néhány perc múlva ketté közülük feláll, s az egyik így szól a harmadikhoz: „Aztán majd elmeséled, hogyan történt... ő jó fiú, minden rendben lesz.“ Az asztalnál egyedül maradt. Vékony ujjal izgatottan fonódnak egymásba — nem figyel ezekre a mozdulataira — a gondolataival van elfoglalva: „Milyen érdekes. Egy négyszer négy centiméteres kartonlemezen van néhány színárnyalat, néhány vonal — egy arc. Egy picike fénykép rólam... Csupán ,Ű jó fiú - minden rendben lesz.." így, s egyszer apuval a kocsiban látott... Néhány perc múlva megjelenik ... De mit szól majd ahhoz, hogy.. .* A lánynak könny lept el a szemét. De még így is, ezzel a bántó gondolattal az arckifejezésén sem tudja elmásítani fiatalságát, feltűnő szépségét — tizenhét évét. Az ajtóban megjelenik a fiú. Tétovázó léptekkel halad a cukrászda belseje felé, miközben élesen figyeli az embereket, arcokat. Aztán megáll, elővesz zakója zsebéből egy fényképet és lassú mozdulattal leül a lány asztalához. A fénykép nem volt megbeszélt jel, de — akaratlanul is — szertartásos ünnepélyességgel jelezte: „Találkoztunk. Hogyan alakul a későbbiek folyamán — egyelőre ismeretlen.“ A szokásos ismerkedés gördülékenyen indul. A fiú ismerkedési tapasztalatai kizárják a botladozás lehetőségét. A lány kedves, értelmes válaszmondatai, ha nem is tapasztaltságról, de megfontolt, kiegyensúlyozott jellemről árulkodnak. Tetszik neki a fiú határozottsága, egész megjelenése. Szó esik ■ sok mindenről, amiről egy ilyen találkozáson szó eshet. Mikor a fiú felvetette a témát — „ha beleegyezel, szombat délután elmegyünk az ifjúsági klubba. Kedvem lenne egy nagyot táncolni“ — elhangzott egy halk igen, de a lány arca határozatlanságba rándul. A fiú figyelmessége most sem hagyja ezt hidegen, s így menti a hangulatot: — „Ha van valami más elképzelésed, én alkalmazkodom.“ A helyzet rendeződik. Ismét vidám témák hangzanak el, majd készülődni kezdenek — felállnak. Néhány lépés előre... A fiú megdöbbenve megáll s nézi az ajtó irányába távolodó lányt, aki nem túl feltűnően, de a jobb lábára picit sántít. A „jó fiú“ a legközelebbi padra huppan, most már teljes mértékben hiányzik a gáláns határozottság, a legelemibb figyelmesség. A lány szelíden és bánatosan visszapillant — majd eltűnik a cukrászda csikorogva záródó ajtaja mögött. KALITA GABOR I Pavol Barton s a Nemrégiben rendezték meg a VIII. Bratislava) Líra '73 pop-dalfesztiválját. Az ezévi különbözött a többiektől, mivel nemcsak a hazai szerzők versenyére, hanem más európai szocialista országok szerzőinek a vetélkedésére is sor került. A fesztivál-bizottság a beérkezett 240 dal közül 24-et választott ki. A szokás szerint minden este a hangverseny második felében külföldi művészek léptek fel. Így a Bratislavai Lírán fellépett a holland Shocking Blue együttes, Bangladesből Rocky Shahan, Angliából a Cool Breeze trió, a Gerd Michaelis Chor énekkőrus Berlinből, a romániai Phoenix folklór együttes, Winston Francis Jamaikából, a jugoszláv Mišo Kováé, Spanyolországból Moncho. A nemzetközi versenyben Magyarországot Cserháty Zsuzsa, NDK-t Regina Thoss, Romániát Doina Badea, Bulgáriát Margita Hranova. Lengyelországot Andrzej Dabrowski, Kubát pedig Omara Portuonda képviselte. A két verseny abszolűt győztese PAVOL BARTON lett, aki mindkét alkalommal elnyerte a Bratislavai Arany Lírát. A SZISZ Központi Bizottságának különdíját a szimpatikus Regina Thoss kapta, a Szlovák Béketanács pedig a Mier všetkým vám ... című dalt jutalmazta meg, melyet Dušan Grúň énekelt. Az újságírók külön diját pedig Petr janda és az Olympic együttes nyerte el. Bogdány Géza Karel Gott Bertók János az ünnepi beszédet mondja. amelyen résztvett még a pólyában lévő unoka', dédunoka is. Erdős Rudolf és élettársa szintén az ezüstlakodalmát ünnepelte. Az ötven év körüli férfi már több mint másfél évtizede szorgoskodik a' szövetkezet . állattenyésztésében. Három szép családjuk van, és a legidősebb fiuk már a vegyészmérnöki főiskola hallgatója. A mellettük ülő Vinczé családnak ugyanannyi gyermeke vaň s közülük is a legidősebb már a főiskolát végzi. Kelecsényi Rudolf, a szövetkezet elnöke és neje szintén ott ültek az ünnepeltek között. Az elnök haja is deres már, de azért rugalmas, fiatalos. Ezt az is bizonyítja, hogy az ezernyi gondja mellett a mezőgazdasági főiskolát végzi. A nincs megállás elv alapján tesz mindent. Neki most kell kutatni a tudás kincsestárában, a gyermekei viszont már a szülők szárnyai alatt elérik azt. A nagyapák elégedett mosollyal szemlélik a szép családot s főleg a legifjabb nemzedékre büszkék. Ki tudja hány évezrede siet az Alacsony Tátrában eredő folyó a vén Duna keblére. Csak amióta történelmet, krónikát írnak is, ezernyi változás történt a kacskaringó folyó mentén. De az a változás, amelyet az elmúlt huszonöt esztendő hozott Kamenínen, kis túlzással csodának is mondható. Ezt hiszik, vallják a becsületben megőszült házaspárok, akik közül hajdanában legtöbbnek csak az embertelen munka jutott s az általuk kitermelt javakból vajmi kevés, mégis nekik kellett hullatni a vérüket az urak hazájáért. Ezek a becsületben megőszült, barázdás arcú férfiak, töpörödött, szorgoskezú asszonykák oroszlánrészt vállaltak a dolgozók társadalmának az építésében is és az első sorokban álltak a mezőgazdaság kollektivizálásával járó sok nehézség leküzdésében. Nekik és társaiknak köszönhető, hogy a Garam mentén virágzó mezőgazdasági nagyüzem létesült és egyre jobban él a falu népe s ők tudják, érzik, hogy a sokszor anyagiakban kellőképpen nem honorált fáradozásukat utólagosan pótolja a szocialista társadalom. Az unokák, dédunokák élvezik ezt legjobban, akiknek tág teret nyitottunk a tanuláshoz, a munkához, a művelődéshez és élnek is azzal. A „lakodalmasok“ ünnepe összehozta a nemzedékeket. A beszélgetésből, hallottakból megtudtuk, nagyot léptünk előre a boldogulás útján. TÖTH DEZSŐ a felcseperedő nemzedék, az unokák, dédunokák versekkel, énekszámokkal köszöntötték az ünnepeiteket. Nem csoda hát, ha a meghatódott házaspárok egyikének-másikának még az emlékkönyvre is rácseppent a könnye, amikor reszkető kézzel aláírta azt. A közös ünnepség egyben a családok bensőséges meghitt találkozása volt a szövetkezet csárdájában, amelyet kívülről a menyaszsonyi koszorúhoz hasonlóan övezett körül a teljes pompájában virágzó akáctenger. Az ünnepély után igazi lakodalmi hangulat volt a zsúfolásig megtelt csárdában. Mindenki „Gyulájának“ a zenekara igaz szívből húzta a fülbe-Kamenínban (KéméndenJ az utóbbi években sok olyan ünnepség, kiállítás megrendezésére került sor, amelynek mélyreható emlékét sokáig őrzik a falu lakói. A közelmúlt napokban ismét egy emlékezetes találkozóra került sor, a Garamra integető Fehér Akác csárdában. A hasznosan tevékenykedő polgári ügyek bizottságának kezdeményezésére a helyi nemzeti bizottság, a szövetkezet, a kilencéves alapiskola igazgatója, valamint a többi pedagógus közreműködésével megrendezték a jubiláló gyémánt-, arany- és ezüstlakodalmasok ünnepét. Hófehér hajú idős emberek feketében, töpörödött asszonykák népviseletben, deres üstökű férfiak, középkorú asszonyok, korszerű öltözékekben ültek a sorokban. Egymás mellett azok a párok, akik hosszú évtizedeken keresztül betartották a „holtomfglant“ és példás családi életük követendő. Az első sorokban a gyémántlakodalgyed évszázados házasok is fegyverrel a kezükben élték át, és akkor már nemcsak a harctereken elesetteket kellett siratni, hanem az itthoni áldozatokat is. Kevés család van a falunkban, ahol ne hulltak volna a keserű bánat könnyei. Drága ezüsthajú, aranyszívű ünnepeltek! Köszönjük Önöknek, hogy saját életükkel bizonyították az igazi mély érzések időtálló erejét, az adott sző, az egymásnak tett fogadalom egész életre kötelező érvényességét. Kívánom, még sokáig fogják egymás kezét, s milliónyiszor dobbanjon szívük egymásért és egymás mellett. Kívánok sok-sok édes, lágy simogató tavaszt, gabonaérlelő nyarat, mustszagú aranyló őszt, hófehér, puha téli alkonyt. Kívánom, hogy sokasodjanak még évtizedekig az évek, és hozzanak sok-sok derűt, pihentető álmokat, kövessék azt a jóízű, friss reggelek és kárpótolja önöket az élet : mindazokért, amit valaha oly gyakorta megtagadott.“ A nép választott képviselői mellett mászót, a személyzet sürgött-forgott, s minden óhajukat kielégítették a népes családoknak. Előbb a fiatalok, később az „újházasok“ is táncra perdültek a vérpezsdítő cigányzene ritmusára. Közben össze-összecsendültek a poharak, a kéméndi hegy aranysárga levével köszöntötték egymást az ünneplők és ünnepeltek. A szívet-lelket melegítő hangulatban mi is koccintottunk a házastársakkal, s néhány szót is váltottunk velük. Tóth Pálék asztalánál nem akartuk elhinni, hogy ők a falu legidősebb házasai. Pali bácsinak aránylag kevés barázda szántja az arcát és a felesége is meghazudtolja éveit. Pedig az ő életükre is nagyon jellemzők a Bertók János köszöntőjében elhangzott kesernyés szavak. Pali bácsi 1911-ben vette feleségül Emerenciát. Boldogan éltek volna, ha a kapitalista rendszer esztelensége ki nem váltja a világkatasztrófát. A középgazda már-már feledte a fronton átélt szörnyű időt, amikor újból SAS- behívót hozottá posta. Nemcsak ő, hanem két házas fia is búcsúzott á keservesen síró „anyjuktól“. Sajnos, az élete delén lévő két férfi — örökre. — Nehezen viseltük el, de a tényeken változtatni nem lehetett — mondja kissé elhomályosodó szemmel Pali bácsi. — Még szerencse, hogy az unokáinkban tovább élnek. A megtört ember hazatérte után kedvszegve látott a gazdálkodáshoz. Amikor szőbakerült a szövetkezet, Pali bácsi elsőként írta alá a jelentkezési lapot. Volt is mit hallgatnia érte. A hatvan felüli férfi úgy dolgozott a közösben, mint akármelyik fiatal. Még néhány évvel ezelőtt is megmutatta, hogy kell istenigazában megrakni a kazlat. Két évvel ezelőtt jött az a nyavalyás „gutaütés“, s most csak ásványvízzel koccintottunk. — Lesz még ez jobban is — mondta bizakodva. — Megkóstolom én még az új szőlőtelepítés levét. Sok minden történt az elmúlt huszonöt esztendőben az ősi paraszti családban. Az unokák közül mérnöki, tanári diplomát szereztek, és középfokon végeztek. Akad olyan család is, ahol két jubiláló házaspárt ünnepeltek. Holop József és felesége, Mária ötven évvel ezelőtt léptek frigyre. Bár mindössze két családjuk volt, most mégis egy egész szoba kellett, hogy valamenynyien elférjenek. Józsi bácsi már régen nyugdíjas, de azért jól bírja, és ha kipedri jókora bajuszát, még megnézhetik a menyecskék, s ha a reuma nem bántja, még a közösben is eldolgozgat. Ö Is a régi kazalmesterek közé tartozik. A leánya, Rék Andrással szintén az ezüstlakodalmát ünnepelte. Kelecsényi Rudolf, az egyesült szövetkezet elnöke is ünnepelte az ezüstlakodalmát s ebből az alkalomból a nemzedékek együtt szórakoztak. A gyémántlakodalmasok ülnek az első sorban. mukat ünneplő házaspárok törölgették szemüket, amikor felhangzottak a nászinduló akkordjai, és hallgatták a nemzeti bizottság képviselőjének szívhez szőlő, meleg szavait. „Több nemes fémből kellene ötvözni a mai ünnep jelvényét. Gyémántból, aranyból és ezüstből“ — kezdte beszédét Bertók elvtárs. öszhajú embereket ünnepiünk, olyanokat, akik hatvan, ötven vagy huszonöt évvel ezelőtt adott szavukat, ígéretüket megtartották. Olyanokat, akiknek egymásért dobogó szívét az eltelt évtizedek sok véres, könnyes keserűséget hozó viharai sem tudták elszakítani, akiknek hoszszú éveken keresztül együtt csordultak a könnyeik és együtt kacagtak az öröm perceiben. Kéz a kézben haladtak hosszú éveken át, nevelték gyermekeiket, dajkálták az unokákat, s jónéhányan közülük már a dédunokájuk önfeledt kacagásának is örülhetnek. — Mindnyájan tudjuk, hogy az elmúlt háromnegyed század az emberiség egyik legnehezebb és legjelentősebb időszakát jelentette. Ismeretes, hogv az Idősebb házaspárok életében kétszer is eldördültek az egy-egy világháború kezdetét jelentő ágyuk, és életük egy évtizedén át drága embervér csörgött a kenyértermö földre. Nem tudjuk pontosan hány ember halálát, hány családnak okozott szomorúságot a két világégés. Gondoljuk el, mennyivel több ünneplő pár lenne itt most, ha nincs a két esztelen vérengzés. A második világégést már a ne
