Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-09 / 23. szám

z elmúlt évek tapasz­­** talatai azt bizonyít­ják, hogy a házikertekben és termelő üzemekben leg­következetesebben elkövetett hibák a tápanyagutánpótlás­sal kapcsolatosak. Az üveg és fólia alatti termesztés, de a korai szabadföldi növé­nyek is nagy értékeket kép­viselnek, éppen ezért a ter­melők elsősorban ezeket a területeket igyekeznek bő­ségesen ellátni tápanyagok­kal. Sajnos a talaj tápanyag­készletének laboratóriumi vizsgálata hiányában, csakis a megérzésre támaszkodva, nagy gyakorlati tapasztalat birtokában sem lehet elta­lálni az optimális szintet. Ezért a véletlenektől elte­kintve a legtöbb hajtatott növényünk vagy nem kielé­gítően, vagy túl van trá­gyázva. A hajtatott növények he­lyes fejtrágyázásának is egyetlen biztos módja a la­boratóriumi vizsgálatok ered­ményei alapján végzett táp­­anyagkiegészítés. Addig is, amíg ez általánossá válik, néhány jó tanácsot kívánunk adni annak érdekében, hogy a jelenlegi helyzetben némi­képpen enyhítsünk. a) A fejtrágyázást addig nem szabad elkezdeni, amíg a növények növekedésükkel nem mutatják, hogy meny­nyire vannak tápanyaggal ellátva. b) Az egyszerre elszórt műtrágya mennyisége négy­zetméterenként ne haladja meg a 4—6 dkg-ot. ej A fejtrágya kiszórása­kor egy bizonyos területre (30—40 m2-re) kétszeres, egy másikra pedig fele mennyiségű műtrágyát szór­junk ki. Figyeljük a növé­nyek fejlődését, ha a két­szeres mennyiséget kapott területen a növények erőtel­jesebben növekednek, követ­kezhet a újabb fejtrágyázás. Ha pedig a növények a fél­adaggal műtrágyázott terü­leten a legszebbek, akkor túladagoltuk a tápanyagot. Ilyenkor a szokottnál erő­teljesebb öntözéssel lehet segíteni. d) A kiszórt fejtrágyát célszerű sekélyen a talaj fe'lső rétegébe juttatni és utána annyit öntözni, hogy a talajt a gyökérzőna mély­ségéig átnedvesítsük. Ha ezt elmulasztjuk, a fejtrágyázás­tól várt kedvező hatás késik. e) Sokszor a tápanyaggal optimálisan ellátott növé­nyek fejlődése nem kielé­gítő, elsősorban a hiányos vízellátás miatt. Nagy hiba, ha ilyenkor fejtrágyázással akarunk a bajon segíteni. Jó támpont lehet, ha a te­rületen egy bizonyos részt a szokásosnál erősebben, egy másik részt pedig kevésbé öntözzük meg: a különböző vízellátású növények visel­kedéséből nagyon sok tanul­ságot vonhatunk le a követ­kező öntözés idejére és erős­ségére. f) Sok gondot okoz a fej­trágyázáshoz használt táp­anyagok, illetve műtrágyák arányának a megválasztása. Különleges esetektől elte­kintve fejtrágyázáshoz csak a nitrogént és a káliumot tartalmazó műtrágyákat szo­kás használni. Ha a növé­nyek halvány színűek, nitro­génből kell többet adni, ha a növények haragos zöldek és a kicsit „buja“ növekedés­­ne nem mutatnak hajlamos­ságot, akkor a káliumot kell erősen kiemelni. Egyéb ese­tekben lehet fele-fele az arány, esel leg a nitrogén valamivel több. Ha a növé­nyek növekedési pontjain a csúcsokon a vitorla-levelek haragos zöldek, ez azt je­lenti, hogy a nitrogént túl­adagoltuk. Ilyenkor erős ön­tözéssel segíthetünk a bajon, g) Ha a fejtrágyázást mű­trágya-oldattal végezzük, szabályként jegyezzük meg, hogy 100 liter víz 20—25 dkg hatóanyagnál többet — a perzselő hatás miatt — nem tartalmazhat. (Ez kb. 1 kg műtrágyának megfele­lő mennyiség.) h) A fejtrágyázás ideje a legtöbb zöldségfajnál a te­­nyészidőszak első kéthar­mada. i) A kálium-műtrágyák két csoportra, klór- és szulfát­­tartalmúakra oszthatók. A klórtartalom a zeller, spár­ga, spenót, cékla, sárgarépa számára előnyös. A babra, borsóra, uborkára, paradi­csomra, paprikára, retekre és hagymára nem kedvező, a káposztafélék mindkét csoportot jól elviselik. Klór­­tartalmú káliumtrágya a 40 %-os kálisó, szulfáttartalmú a kénsavas kálium, melynek hatóanyagtartalma 50 %. K. O. K. Ha csak egy lehető­ségünk van rá, úgy klórtar­talmú káliumtrágyát fejtrá­gyázáshoz ne használjunk. j) Paradicsomnál az első fejtrágyázással, ha csak nem túl gyenge a fejlődés, vár­junk addigj amíg az első fürt virágai kötnek. A pap­rikánál nem kell erre tekin­tettel lenni. Az uborka min­den szedés után következő rendszeres fejtrágyázást, az egész tenyészidőszak alatt meghálálja. Sokan a fejtrágyázást min­den körülmények között szükséges munkamozzanat­nak tartják. A tapasztalatok szerint az esetek többségé­ben a fejtrágyázás nem éri el célját; nagyon sok eset­ben túltrágyázástól szenved­nek a növények. Éppen ezért nagyon kö­­rültekintőeknek kell len­nünk és hacsak lehet egyre inkább vegyük ígénybfe a járási agrolaboratőriumok szaktanácsát az egyes fej­trágyázások végrehajtásá­hoz. BÖZNER MIKLÖS TUDNIVALÓK a zöldségfélék fej trágyázásáról A fóliás kertészetek réme a szél, amely idén is óriási káro­kat okozott. Néni egy olyan zöldségkertészetben jártunk, ahol az áprilisi hideg északnyugati szél valósággal leborotválta a fóliaponyvákat a tartóívekről és így tönkretette a meleghez szokott, buján fejlődő palántákat. A szél ellen már sokféle védekezéssel próbálkoztak. Van már olyan fóliaponyva is, amelybe beleöntik a műanyaghálót és így fokozzák tartó és ellenállóképességét. A másik módszer az, hogy a kifeszített fóliaponyvára széljártas időben hálót húznak. Ez a módszer sem rossz. Azonban legjobbnak mutatkozik az az egyszerű módszer, amelyet a Bratislava Vajnory-i Efsz kertészetében láttunk. A fóliasátrakra olyan műanyag fóliacsövet (egyébként az élelmiszeriparban tej csomagolására használják) helyeznek, amelynek mindkét végét kb. 50 cm hosszúságban homokkal töltik meg. A nehezékkel ellátott fóliacső állandóan feszesen tartja a fóliaponyvát, és így még a legerősebb szél sem szag­gathatja azt föl. Ugyanis a tapasztalatok azt bizonyítják, ho^y a legnagyobb károk ott keletkeztek, ahol a fóliaponyvákat la­zán rögzítették a tartóívekhez. Jó lenne, ha az utóbbi megol­dással védenék minden fóliáskertészetben a széltől a drága fóliasátrakat. Balia felv. 4 Gyérülő madárvilágunk védelmében S. O. S. — IFJÚSÁGUNK ÉS A MADÄRVÉDELEM Az élőlények közül — a ge­rinces állatok köréből — a madarak védelme tekint vissza a legrégibb múltra. Már régen felismerték felbecsülhetetlen gazdasági jelentőségüket. A madarak esetében kihangsú­lyozottak az érzelmi okok is. Kecses mozdulatuk, a szivár­vány színében pompázó „toll­­ruhájuk“ és hangjuk százféle trillája nem egy költőben ■ fo­gant meg hallhatatlan verssé: Megeste már a dér a bokros oldalt, fenn vadlúd-ék húz vadlúd-ék után. Ragyog az ősz. És dalt hallok, rigódalt, egy ritka lombú vadcseresznyefán. — Ilyenkor cinke cserreg és ökörszem, rég hallgat búbosbanka — s gerleszó. Ha pártalan s nem várja fészek őt sem, miért szól még a megtévedt rigó?... (Aprily Lajos) A természetvédelemnek a ma­dárvédelem elválaszthatatlan, szerves része. A változatos ha­zai táj fennmaradását is ezzel elősegítjük. Madaraink hasz­nossága felbecsülhetetlen az ember számára a mezőgazda­­sági és más növényi kultúrák védelmében. Szinte mindenfaj­ta életközösségnek megvan a maga rovarpusztító madárfaja. A madarak éppen e sokféle al­kalmazkodása az egyes növé­nyekhez, azok kártevőihez, a napszakokhoz stb. teszi szinte pótolhatatlanná korunkban is a madarak rovarpusztító tevé­kenységét, így a madárvédel­met is. Fontos szerep jut az iskolák­nak a madárvédelem gondola­tának terjesztése és gyakorlati alkalmazása terén. Sajnos, nem szűnt még meg, sőt állandóan növekszik a „légpuskás madáré farkasok“ száma. Minden kor­látozás nélkül vásárolható lég­fegyver üzleteinkben és bizony a használatát szabályozó ren­deleteket ritkán tartják be azok ifjú tulajdonosai. Csak lakott területeken kívül vagy lőtere­­ken lehetne ezeket használni, s fiataloknak csakis felnőttek felügyelete mellett. így szól a törvény, de ezt a korlátozást mellőzve ifjonc „nimródokkal“ találkozunk erdők-ligetek kör­zetében. A célpont pedig min­den repülő madár, amelyik csak lőtávolba kerül. Száz számra pusztulnak el így a felbecsül­hetetlen értékű cinegék, kende­rikék, búbospacsirták és a ke­vésbé félénk fekete rigó is — hogy csak párat említsek a sok közül. Vannak államok, ahol már felismerték ennek a korlá­tozás nélküli légpuska-vásár­lásnak károsságát és csak rendőri engedéllyel vehetnek olyan személyek, akik ezt tu­dományos, gazdasági vagy sportcélokra használják fel. Korunkban díszük csak iga­zán a tárgygyűjtési szenvedély (hobby). A háború utáni szal­véta- és bélyeggyűjtés újakat indított útjára (képeslapok, szinészportrék, cigaretta, ér­mék, Jelvények...), alapjában véve hasznos időtöltésként. Kár, hogy ilyen szenvedéllyé váltak olyanok is, amelyek kimoftdot­­tan negatív előjelűek. Közülük elég, ha a témánkkal kapcsola­tos tojásgyüjtést említjük meg. Nemcsak olyan „közönséges“ madarakét gyűjtik mint a ve­rébtojást, de a különlegességre való törekvéstől hajtva egy-egy ritkább faj teljes fészekalját gondolva a cserelehetőségre is. Vagy nincs szomorúbb látvány a kalitkázott tengelicénél, sü­völtőnél, pedig ezek fogását és piaci értékesítését nagyon szi­gorúan tiltják természetvédelmi törvényeink. Az iskola a jövő nemzedékét neveli. Igaz tehát, hogy olyan lesz holnapunk, mint a ma ifjú­sága. Ez vonatkozik a termé­szetvédelem megvalósítására is. Annak későbbi hatékonysága már a napjainkban folyó okta­nr tó-nevelő folyamattal áll szo­ros kapcsolatban. Érvényben levő tanterveink a természetvé­delmi feladatok közül az aktív madárvédelmet emelik ki és öt­vözik az egyes tantárgyak vele kapcsolatos anyagával. Főleg a tárgyismeret, honismeret és ter­mészetrajz témakörökön belül. Madaraink és védelmük irán­ti érdeklődést felkelthetjük gyermekeinkben már a kötele­ző iskolalátogatás első éveiben, akkor, amikor a tananyagok ki­egészítésére rövid tanulmányi kirándulásokat szervezünk. A 4.-5. évfolyamokban már a műhelyben, az iskola gyakorló kertjében és az egyes tanítási órákon a céltudatos elméleti anyagot gyakorlati munkával is egybekötjük. Ez az egyetlen módja, hogy a gyakorlati ma­dárvédelmet cselekvőleg is al­kalmazzuk (madárodúk, etetők készítése, madárhangok hallga­tása gramofonlemezről, madár­sziluettek, röpképek felismeré­se stb.). 4 A képzőművészeti nevelés is mint tantárgy szintén bekap­csolódhat ebbe a folyamatba. A legtöbb korszerű iskola, üzem, gyár, vasútállomás ma már nagy ablakfelülettel ren­delkezik, melyeknek évente többezer madár nekirepül és megsérül. A tanulók a rajzórá­kon fekete kartonokból 25—30 cm nagyságú madárképeket ké­szíthetnek. Ezek a ragadozó madarakat röptűkben utánzó madársziluettek ráragasztva az egyes nagyobb üvegfelületekre távoltartják énekeseinket az ablakok közvetlen közeléből. Esetleg az esztétikai hatás nö­velésére a képanyag bevonható sztaniollemezzel is. Műhelyórákon készített fé­szekodúk, téli etetők, és más madárvédelmi eszközök gyakor­lati alkalmazásán kívül haszno­síthatók a madárvédelem pro­pagálására az iskolákon, üze­mi klubokban, tömegszerveze­tek tagsági összejövetelein és másutt. A madarak téli etetése — a tanuló ifjúság ilyen irányú aktivizálása — olyan nemes cselekedetek, jellemvonások ki­alakításában jelent segítséget, amelyek kell, hogy tartozékai legyenek a humánus és harmo­nikus, szocialista érzelmű em­bereknek. Honismereti és természetvé­delmi körök iskoláinkon ebben a hasznos tevékenységben te­hetnek a legtöbbet. Minden eszközzel (könyvek, érdekes előadások, filmvetítés, a termé­szet fotózása) segíteniük kell tanulóink hasznos tevékenysé­gét. A Komárnoi Dunamenti Mú­zeum az 1972-es évben rende­zett nagy anyagot felölelő or­nitológiái (madártani) kiállítá­sa olyan cselekedet volt, amiről még sokáig fognak beszélni a járás tanulói. Hasonló jellegű vándorkiállításokat (kiegészít­ve megfelelő madárvédelmi anyaggal) rendezhetnének or­szágszerte minden járásban. Az NDK-ban ennek már hagyo­mánya van, s hasonló elképze­lések alapján a cseh országré­szekben is gyakrabban talál­kozhatunk ilyenekkel a vadász­egyesületek patronálásában. Hasznos madaraink nagy szá­mú pusztulását nem a mezőgaz­daság korszerűsítésével kapcso­latos változások rovására kell elsősorban írnunk, hanem a rossz szokásoknak, nemtörő­dömségnek, a fegyelmezetlen és káros vadászszenvedélynek, egyszóval a „kulturáltság“ fok­mérőjét is jelentő magatartá­sunknak 'madárvilágunkkal szemben. JUHÁSZ ÄRPÄD, prom. biológus A júniusi nyári mele­gek meghozzák az első forró napokat. (Idén már május első napjaiban is jelentkeztek.) Ezért főleg a zöldségtermesztésben igen fontos a bőséges öntözés, valamint a ka­pálás. Nagyobb zápor­­esők után a talajfelszínen keletkező igen kemény megcserepesedett kérget minél előbb porhanyítás­­sal távolítsuk el, hogy a növények gyökérzete le­vegőhöz jusson A zöldségfélék általá­ban sok vizet igényelnek. Száraz időben ajánlatos minden négyzetn-éter ta­lajra hetenként 10 liter vizet juttatni. Az uborka és a bab nem kedveli a hidegvizes öntözést, leg­alkalmasabb erre a célra a 20 C fokos állott víz. A paradicsomot és a pap­rikát leginkább árasztás­­sal öntözzük. A paradicsomot és zel­lert fejtrágyázzuk, a cék­larépát egyeljük. Június­ban vethetünk korai sár­garépát, retket, borsót, babot, hagymamagot dug­­hagyma termelésre. Ültet­hetünk kései káposztát és más káposztaféléket, korai karfiolt, nyári sa­látát, tököt, uborka- és dinnyepalántákat. A földekről lekerülő korai káposzta, karalábé, retek stb. növénymarad­ványait a még el nem vi­rágzott gyomokkal együtt komposztoljuk. A gyümölcsösben meg­kezdődik a korai gyű' mölcsök érése. Az őszi­baracknál elvégezzük az úgynevezett júniusi met­szést, melynél körülbelül egyharmaddal rövidítjük az idén nőtt hajtásokat. Djabban a fiatal sárga­baracknál is végzünk metszést, mellyel kiala­kítjuk a gyümölcsfák ko­ronáját, továbbá jó hatás­sal van a termőrügyek képződésére. A kórokozók ellen szükség szerint permete­zünk Metationnal (0,1 %), Fosfotionnal (0,2%) és Novozírral (0,6%). A szőlő termelésénél -igen fontos a kapálás, öntözés és a fejtrágyázás. Elvirágzás után elkezdjük a rendszeres permetezést 1 százalékos bordóilével, vagy 0,6 százalék Novo­zírral egy százalék Sulka hozzáadása mellett. BÖZNER MIKLÖS

Next

/
Oldalképek
Tartalom