Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-04-21 / 16. szám

1973. április 21. SZABAD FÖLDMŰVES 5 VX44XXV4X444^VV\\4XXXX4XXXXXX44X\\\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\X4XXXXXXXVXX4XXXXXXXXXVXX4XX\XVX4XXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXX4XXXVXXXXXXXX\XX\XXXNXVSXVVXXXXXXXXX Д Szocialista Ifjúsági Szö­­** vétség megalakulása utá­ni időszakban jött létre, 36 tag­gal a marcelovái (marcelházi) Efsz ifiszervezete. Kezdetben bizony hiányzott a lelkesedés, a lendület, a Jő közösségi szel­lem. Sőt, 1971-ben a szétbomlás veszélye fenyegetett. Csakhogy, az ifi-szervezet kellő segítséget £ kapott az efsz és a pártszerve­zet vezetőségeitől. Ezután került sor a sziszesek ^ „viharos“ novemberi évzáró közgyűlésére, amelyen a szer­vezet tagjai új vezetőséget vá­lasztottak. Az elnöki tisztet Paulisz Tiborra — a járás ifjú­sági mozgalma egyik leglelke­sebb fiataljára — bízták. Nem volt könnyű az új elnök, s az új vezetőség dolga. A szívósság, az úrrálétel a nehézségek fölött, a tagok moz­gósítása a feladatok teljesítésé­re — eredményesnek bizonyult. Ez tűnt ki a múlt év novembe­rében Kolárovoba fGútára) ösz­­szehívott mezőgazdasági fiata­lok járási értekezletén Is, ahol már a kiváló eredményeik elis­meréséül átvehették a SZISZ járási bizottságának elismerő oklevelét. Miként is sikerült aránylag rövid idő — egy év —• alatt ilyen kimagasló eredményeket elérniük? Az elnök erről kész­ségesen tájékoztatott: — Konkrét évi munkaterv szerint dolgoztunk s a jó kö­zösségi szellem kialakításán fá­radoztunk. Teaesteket rendez­tünk, vetélkedőkkel, beszélgeté­­í sekkel egybekötve, amelyek j iránt nagy érdeklődést tanúsí­tottak ifi-tagjaink. Eleinte ugyan akadt néhány fiatal, aki a teaesteket duhajkodást lehe­tőségnek tekintette. Csakhogy szeszesital fogyasztására nem nyújtottunk alkalmat. jelenleg 64 a taglétszám. Ezekkel a fiatalokkal már lehet dolgozni. Természetesen, a mar­celovái fiatalok aktivitása nem merült ki a teaestek rendezésé­­^ ben. Többek között két esztrád­müsort tanultak be és adtak elő, szép sikerrel. Kötelezett­ségvállalásukat — 700 óra tár­sadalmi munkát — szerették volna az épülő sporttelepen vé­gezni, ami csak kis mértékben sikerült. De a felajánlás így sem maradt teljesítetlenül: a Magara talált ifjúság hnb új irodaháza építésénél se­gédkeztek. Emellett a nyilvános ünnepélyek kulturális műsorai bemutatásából is részt kértek. A továbbiakban Paulisz elnök arról beszélt, milyen módon fogtak hozzá a SZÍSZ I. kong­resszusa határozatából eredő feladatok realizálásához. Marcelovái fiatalok „A Szlovák Nemzeti Felkelés nyomában“... — Nyolc pontba foglaltuk össze a legfontosabb ezirányú £ teendőket, Balha József a SZISZ JB-a mezőgazdasági titkára je- £ lenlétében: magasabb színvona­lú politikai iskoláztatást, to­vább erősíteni a szovjet fiata­lok, s általában a szovjet em­berek iránti barátság kötelé­keit, szorosabb együttműködést a helyi pionírszervezettel (a Petőfi Sándor nevét viselő pio­nírcsapat 12 raját máris SZISZ- tagok vezetik: Senkár Erika, ^ Jalsovszky Katalin, Zsidek Ildi­kó, Armay Erika, Kianek Anna, Büké Márta, Fazekas Magda, Pintér Valéria, Igrényi Irén, Mrázik Marianna, Erős Erzsé­bet és Markacz Margit). 2 Dicséretes a SZlSZ-alapszer­­vezetnek ez a védnöki tevé­kenysége. Érthető, hiszen olyan lesz a község jövő ifjúsági szer­vezetének tevékenysége, ami­lyenné a pionírszervezetben kovácsolódnak, edződnek: a példás pionírokból rendszerint jó, a mozgalmi életet kedvelő, ^ széleslátókörű, tevékeny fiata­lok serdülnek. 2 ž Végül annyit: a magáratalált fiatalság jelentős segítséget nyújtott a gabonabetakarítás idején a szövetkezetnek. Vi­szonzás: ennek ellenében ellá­­togathttak a Szlovák Nemzeti Felkelés színhelyére, köztük Nemecká községbe is ... Ez a társasutazás nagyon hasznos­nak bizonyult; nemcsak élmé­nyek egész sorával gazdagod­tak, hanem a hagyománytiszte­leten túl szocialista hazafiságuk formálásához is hozzájárult. Hi­szen a SZNF hőseinek bátor, önfeláldozó cselekedetei példás hazaszeretetre, még az eddigi­nél is nagyobb tettekre késztet­nek. ž így van ez a Marcelovái (Marcelházi) Efsz ifi-szerveze­tének tagjai esetében is, akik a berlini Világifjúsági Találkozót hatványozott szervezeti-társa­dalmi tevékenységgel köszön­tik. ž % Kolozsi Ernő 4 V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\4\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\^^^^ ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! vlzlefolyót, kétezer négyzetméternyi területen parkot létesítettek, füvesí­tettek. Korszerűsítették a közvilágí­tást. Megnyílt az új vásárlóközpont, s vendéglátó. 1971. Mind az óvodához, mind az iskolához szociális helyiség épült, va­lamint játszótér. Oj utca nyílt, ahol máris emeletes házak épülnek, s a fa­lu legmodernebb utcája lesz hamaro­san. 1972. A hnb, a helyi tömeg- és tár­sadalmi szervezetek bekapcsolódtak a Trnava! Városi Nemzeti Bizottság fel­hívása nyomán indult versenybe: tíz­ezer óra társadalmi munkát végeztek. A SZISZ-tagok rendbehozták a kultúr­­ház környékét, a kerítést átfestették. Többek között felépült a halottasház. Két mellékutcát portalanltottak, s így mostmár valamennyi utca — a most épülő kivételével — portalanított. A helyi efsz tagsága nagy lépésre szánta el magát: a féliekkel lépett „frigyre“. így mostmár jobban ki tud­ják használni a nagyobb teljesítőié nyű mezőgazdasági gépeket. Közeljövő tervei: népfürdő, óvodai étkezde, tekepálya létesül, stb. Hogy csak néhánvat említsek az elképzelő sekből. célkitűzésekből Mindössze 38(1 lélekszámú ez a falu, de lakosai már nagyon sokai tettek azért, hogy fej lődjék. széppé, vonzóvá váljék; s a jö­vőben sem tesznek másként. Szedő, icbb, emberségesebb.. Nemrég szülőfalumba látogattam. S bizony, alig ismertem rá az egykori sárfészekre, oly sokat fejlődött az utóbbi negyedszázad alatt ... Mindenek­előtt a múltjáról néhány szót: ez a hegyek közé ékelődött falucska teljesen el volt zárva a külvilágtól; sem vasútállomása, se autóbuszjárata nem léte­zett. Elmaradottságban, sötétségben éltek itt az emberek — ha egyáltalán életnek lehetett nevezni ezt az állapotot. A lakosságnak csupán az erdő adta a létfenntartás minimális lehetőségeit... (vállon hordták az erdőből a fát, amit eladtak, hogy betevő falat jusson a családtagok szájába... S ha az erdész elfogta őket, két hetet csücsülhettek a Stúrovoi (párkányi) járás­­bíróság börtönében, fogyasztva az úri hatalom rabkenyerét—) Nagyapámmal történt meg az alábbi eset a 30-as években: a falopásért kapott két heti büntetését töltötte. Közeledett a karácsony, a szeretet ün­nepe. A család kenyér nélkül maradt. S azon törte a fejét, mi módon jut­hatna pénzhez? A jószívű hörtönör (mert azért akadt ilyen is!) egy éjsza­kára hazaengedte őt, a felsőbb hatóság tudta nélkül, — vállalva a súlyos kockázatot. Honnét is szerezhetett volna pénzt, mint az erdőből... Már vagy harmadszor fordult a fával, amikor az erdész elcsípte. Ojabb tárgya­lás, falopás ügyében. Ezúttal azonban szerencséje volt. Ö a megadott idő­pontban fát nem lophatott, hiszen a börtönnapló is arról tanúskodott, hogy éppen a járásbíróság börtönében ült. Az erdész megszégyenülten hagyta el a tárgyalótermet. S attól az időtől kezdve nagyapám zavartalanul hordhatta a fát__Ha az erdész látta, messzire elkerülte őt. Mivel ennek az „ágrólszakadt“, szegény falucskának se grófja, se földes­ura nem volt (nem is hiányzott!), a nyári időszakban Márianosztrán a PET­­ROVICS nagybirtokos földjén húzták a kaszát látástól vakulásig, hogy a ke­­nyérnekvalót télire biztosítsák. Nagyon keserű kenyér volt az. Nagybátyám — nyolcadikos gimnazista lévén — egy sorban aratott 30 pár falubelijével. Mert, ki merte nyitni a száját — odamondogatott jól a Petrovicsné méltó­­ságos asszonynak —, a következő évben már „elcsapták“ a részesaratás­tól... A Petrovics-féle földbirtokosokat, s a többi kizsákmányolókat el­fújta a történelem vihara. A felszabadító szovjet csapatok elűzték a pióca­ként élősködőket: a föld azoké lett, aki azt megművelik. Megvalósult az álom: Lolában (Leieden) a múlt rendszer agyon sanyar­­gatottjai az elsők között alakítottak szövetkezetét, mely most a szálkái egyesült szövetkezet tagja. Az efsz-tagok megtalálták számításukat; jómód­ban élnek. Sőt, az is a baj, hogy ezek az ezernyi megaláztatáson, a sok-sok nélkülözésen átesett emberek nem tudatosítják családtagjaikban, mit jelent a mában élni. Erről győződtem meg a szülőfalum fiataljaival történő be­szélgetések közepette ... A kis falucska lakóit az ötvenes években átdübörgő első autóbusz éb­­resztgette. Az autóbuszjárat ünnepélyes megnyitásakor ott szorongott, ün­neplőbe öltözve a lakosság apraja-nagyja, a nagy eseményre várva. Ugyan­így volt a közvilágítás bevezetésekor, s ma már neonfény világítja meg az egykor sötétségbe kényszerült utcákat. Elkészült a három kilométernyi portalan bekötőút is. A vendégmarasztaló sár helyén ma betonjárdákon sé­tálhatunk. Felépült az új kultúrház. A legutolsó népszámlálás adatai sze­rint. az ötszáz lakosú falucskában 90 mosógép, 41 hűtőszekrény, s konyha­robot, 68 tévé-készülék, 31 motorkerékpár és néhány személyautó volt nyil­vántartva. No és egész új utca épült. Egy pillanatra sem szünetel a falucska fejlődése; a lakosságnak már nem kell attól rettegnie, vajon mit is eszik holnap a család ... Negyedszázada egy új világot épít Leléd becsületes, munkaszerető lakossága; embersége­sebbet, szebbet, jobbat. SOK A HIÁNYCIKK, VAGY AZ IGÉNYEK TŰLZOTTAK? KÖZELLÁTÁSI ŐRJÁRATON Lakosság és közellátás két fogalom, mégis szorosan együvétartozik. Mégis az utóbbi nemegyszer „mostohagye­rekként“ szerepel a sajtó hasábjain. Ezt a rendszeres újságolvasó Igazol­hatja a leghívebben. Több figyelmet érdemelne ez a témakör, hiszen nem mindegy, vajon elégedetten távozik-e a vevő, vagy felpaprikázottan csapja be az üzlet ajtaját, szapulva-szidal­­mazva az elárúsítót, a közellátás ille­tékeseit, vagy másokat. A Szabad Földműves hetilap ebbéli kötelességét az eddiginél is felelős­ségteljesebben és céltudatosabban szeretné teljesíteni. Egyrészt a szer­kesztőség belső és külső munkatársai, másrészt az olvasóink széles táborá­rolni akar, de nem tudja, mit... Ilyenkor azután „Légy okos, Domon­kos“, szükség van az ajánlásra, ta­nácsadásra. El sem hiszi, még a mé­terárú megvarratásához is tanácsot kérnek. Mit tehetek ilyenkor, amit szóval képtelen vagyok a vevővel megértetni, azt lerajzolom, így szem­léltetem ... Majd elsorjázza, mi-minden nem kapható ebben a két- és fél évvel ez­előtt megnyílt, korszerű vásárlóköz­pontban, s főleg a méter- és darab­­árú-osztályon: — Hiánycikk: a gyerekholmi, 2—6 éveseknek, főleg a jobb minőségű; az ugyancsak jobb minőségű szvetter és pulóver 8—14 éves kislányoknak és A korszerű vásárlóközpont. Demandicén. nak szíves közreműködésével. Tesz­­szük mindezt a közellátás panasz­mentesebbé, tökéletesebbé tétele, a fogyasztók elégedettsége, a spekulá­ciós törekvések leleplezése, s általá­ban a közjó érdekében. Reméljük, az irányító- és ellenőrző szervek is megteszik majd a magukétl * * * Legutóbb a levicei (lévai) járásban néztünk körül. Meglátogattunk néhány üzletegységet, a Šahy-i (ipolyságl) sü­tőipari üzemet, s ugyanakkor tájéko­zódtunk a járási nemzeti bizottság kereskedelmi ügyosztályán is. . .. Ezúttal a címben felvetett kér­déssel foglalkozunk. Mégpedig a de­­mandicei (deméndi) korszerű vásárló­központ osztályain tapasztaltak alap­ján. Babíc Juraj, a vásárlóközpont veze­tője mindjárt egy fölöttébb lényeges kérdéssel hozakodott elő: minthogy, eléggé körülményes az évi forgalmi terv teljesítése. Ennek okát főleg az­zal magyarázta, hogy a több évre szóló, nagyobb árucikkek (tévé-készü­lék, hűtőszekrény, stb.) iránt egyre csökken a kereslet. Erre a megjegy­zésre bizony oda kell figyelni! Nem­­csupán az évi forgalmazási tervmu­tatókat meghatározó szerveknek, ha­nem a könnyűipar fő-fő illetékeseinek is. Mert a kereslet-kínálatnak harmo­nikusnak, egybehangzónak kell len­nie. Másképp a dolgozók nem a fo­gyasztóknak, hanem a raktáraknak termelnek. S ez az, amin változtatni szükségszerű. Egyébként ennek a kér­désnek a tanulmányozása, a ténymeg­állapítás, a felmérés és elemzés a piackutatók dolga. ... No meg az Is, valójában milyen a járások, az egyes vidékek áruellá­tottsága? A piackutatásnak olyan ér­zékenyen kell reagálni az ilyen dol­gokra, mint a szeizmográfnak a kö­zeli, illetőleg távoli földrengésekre. Tájékozottság nagyon fontos: tudni kell, jut-e a falvak, vidéki városok lakosai számára elegendő jó minősé­gű árú, vagy pedig jobbára bóvli van dugig, ami úgymond, „már ki ment a divatból, s ennélfogva a kutyának se kell...“ Wúgner Ilona a méter- és darabárú­osztály vezetője — a vásárlóközpont vezetőjének helyettese — nagyon el­foglalt. Rendre szolgálja ki a vevőket, s közben tanácsokkal is szolgál. — Igényesek a vásárlók — jegyzi meg, amikor néhány percnyit szüne­tel az asszony-nép ostroma —, pénzü­kért ma már jó minőségű árut akar­nak. Az is előfordul bizony, hogy le­rakatják a pultot csupán „köszönöm­­szépenért“, majd odébb állnak. Olyan néni is akad nemegy, aki bejön, vásá­fiúknak, a krepszilon-harisnyanadrág 1—6 és 6—12 éveseknek, a pamut­harisnyanadrág; a férfi ing-pulóver (jobb minőségű); a fekete kendő; a gumolit és technolit; a 70 és 90 cm széles futószőnyeg, a 120 cm-es nagy­szőnyeg; a szilonfüggöny; a krimplen és szlotera; a műszálas női szvetter; a kisebb és nagyobb méretű frottir­­törülköző; a 160-as kész ágynemű, és a többi, és a többi... Még felsorolni is sok... Bizony, nem megnyugtatóak, inkább elgondolkoztatók e szavak. Főleg a könnyű-, illetőleg a textilipar illeté­keseinek kellene jól odafigyelni, mit jelez a vidék ellátottságának piac­szeizmográfja — valójában. Mert a bóvli-árú — amellyel akár Dunát le­hetne rekeszteni —, nem kell a vevő­nek, lett-légyen az bármily olcsó. Egyszer s mindenkorra illik tudato­sítani: immár felnőtt a vidéki vevő­közönség , nem elégszik meg azzal „ez van, ezt vegye...!)“ így van ez Demandicén, Santovkán (Szántón), Kubáňovon (Szetén) és Sazdicén (Százdon) is, amely községek lakói a szóbanforgó vásárlóközpontban szer­zik be a szükségeset, a mindennapi élet kellékeit. Épp szemtanúi voltunk egy esetnek: azt hittük, a vásárlóköz­pont előtt várakozó, áruval megpakolt jármű árút hozott a vásárlóközpontnak. Nagyot tévedtünk) Egy demandlcei lakos — Štefan Štedrá, az Állami Utak dolgozója — csupán bevásárolt: vett egy hálószoba- és konyhabútort, négy fotelt, válendát, matracokat, asztalt, gramorádiót, tévé-készüléket, hűtőszekrényt, mosógépet, vízmelegítő boilert. A vásárlóközpont vezetője épp a már egyenlített számlát mutatta, amikor felberregett az egyik szállító­eszköz (amit lencsevégre kaptunk, előzőleg), hogy az illető vásárló ottho­nába szállítsa az életszépítő, a ház­tartási munkát könnyítő, a kultúrát szolgáltató kellékeket. Hát, ilyen ma — lelkem vidulására — egy kiadós vidéki bevásárlás. Kár, hogy az időből már csak a fényképe­zésre futotta, s a boldog vevővel a néhányperces beszélgetés elmaradt. Végezetül: a közellátási őrjáratunk tanulságaként levonható; igenis nagy szükség van a tökéletesebb közellátás érdekében felszínre hozni a fogyaté­kosságokat, hogy az illetékesek minél előbb tegyenek róla! Ha kevesebbet termelünk a raktá­rak, s többet a fogyasztók számára — igényeiknek megfelelő árucikkeket — bizonyára mind kevesebb lesz a bóvli, s még kevesebb a mostani hiánycik­kek száma. És annál több — a meg­elégedett vásárló. N. KOVÁCS ISTVÁN Štedráék a felpakolás után, indulás előtt... DÖMÖTÖR ZOLTÁN, Vlky (Vök) Majerszky Márton, Salka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom