Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-21 / 16. szám
Az SZSZK Mezőgazdasági és élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1973. április 21. Ara t— KCs XXIV. évfolyam, 16. szám. IDEJÉBEN - CÉLSZERŰEN Ismét tavasz van. A földműves számára már korábban beköszöntött, habár csak most készülünk a tavasz ünnepére. A szántó-vető minden esztendőben hasonló bizakodással indul a a mezőre, reménykedve, hogy ez az év még sikeresebb lesz, mint amilyen az előző volt. Pártunk mezőgazdasági politikája mindenkor a föld népének előnyét, jobb létfeltételeit, tartalmasabb életét, munkaeredményei feltételeinek kialakítását tűzte ki és valósítja meg. Már a kollektivizálás, a szocialista mezőgazdaság alapjainak lerakásakor az ipari színvonalú földművelés, továbbá a gépesítés fejlesztésének feladatát sikerrel realizálja. Igen, a gépek, amelyek fárasztó munkától, robottól szabadították meg a földművest, ma még hasznosabb segítőtársaink a mindennapi kenyérért folytatott harcban. Hogy miért? Elsősorban azért, mert a korszerű gépek száma napjainkban már lényegesen nagyobb, mint a szövetkezetek megalakulásakor volt. S így ma már sokkal több munkafolyamatot végezhetünk gépek segítségével és a gépek teljesítménye jóval nagyobb. A gépek már teljesen megszokottak, hétköznapiak a szántóföldeken, a vetéskor, a növényápolás idején csakúgy, mint a betakarítás idején. Mindannyian tudjuk, a gépek hasznos segítőink az élet, a munka minden szakaszán. Csakhogy a gép is megköveteli a magáét, a törődő, gondos bánásmódot. Tevékenységünk, munkánk csakis így lesz még eredményesebb. Viszont a gépeket célszerűen, ésszerűen'kell kihasználni. Ezen a téren bizony sok még a behozni, javítani való. A gépek célszerű és eredményes kihasználásához elválaszthatatlanul hozzátartozik, hogy teljesítményükhöz mért körülmények között, több műszakban üzemeltessük. A legfontosabb tavaszi munkákat sok helyütt már befejezik, de a gépek számára mindig van mit csinálni a veA múlt hét végén sokhelyütt tartottak járási pártkonferenciát. Csallóköz szivében. Dunajská Stredá-n (Dunaszerdahelyen) is tanácskozásra ültek össze a helyi és üzemi pártszervezetek küldöttei, hogy meghallgassák a járási pártbizottság beszámolóját — amely mélyen értékelte a két esztendővel ezelőtt megtartott konferencia óta eltelt időszak eredményeit — és meghatározta a CSKP XIV. kongreszszusa határozatai további teljesítésének, illetőleg túlteljesítésének lehetőségeit és módjait. A vezetőtitkár által előterjesztett beszámoló sokoldalúan foglalkozott a járást érintő politikai, gazdasági kérdésekkel, mélyen boncolgatta, miképp érvényesült a párt vezető szerepe s a kommunisták aktivitása a kitűzött feladatok megvalósításában. A vitában legtöbbet a mezőgazdasági és ideológiai kérdésekkel foglakoztak. A jövőbeni tevékenységnek irányt szabó határozatban is legnagyobb teret a mezőgazdasági termelés fejlesztésének koncepciója kapott. Ez érthető, hiszen a járás lakosságának jelentős része a mezőgazdasági üzemekben és rokonvállalatokban dolgozik. A szövetkezetekben, állami gazdaságokban és a mezőgazdasági vállalatokban, valamint a falusi pártszervezetekben tevékenykedő kommunisták létszáma majdnem eléri a tagság 60 százalékát. A mezőgazdasági üzemekben tevékenykedő pártszervezetek legtöbbje betölti vezető szerepét, s jórészben ennek, valamint a párttagság elkötelezettségének, szakmai hozzáértésének köszönhető, hogy az 1971-ben kitűzött igényes feladatokat túlteljesítették, a két évtizeddel ezelőtt Szlovákia legelmaradottabb járásainak egyikében. tés elvégzése után is. Nem pihenhetnek, hiszen a rétek és legelők trágyázásával, a széna és a friss zöldtakarmány nagyobb mennyiségeit érhetjük el, s ez szintén fontos feladat. A növényápolási és növényvédelmi munkák ugyancsak a gépek hatványozott bevonását, munkábaállítását teszik szükségessé. S ez még nem minden. A földművesek nemcsak a jelen szükségleteit tartják szemelött, hanem tekintetük már a jövőt kutatja, gondolnak a holnapra, a később sorra kerülő feladatokra is. A laikus számára talán hihetetlennek tűnik, hogy a mezőgazdasági üzemek gépjavító műhelyeiben, továbbá a gépállomásokon, a mezőgazdasági gépjavító üzemekben például már most készítik elő az aratáshoz szükséges gépeket. És ez így helyes, mivel a közmondás is azt tartja: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! A mezőgazdaságban pedig ez az igazság kétszeresen érvényes, mivel néha nem is napok, hanem órák döntenek a munkák sikeres elvégzéséről, illetve kudarcáról. Ha már itt tartunk, nézzük meg mi a helyzet a kombájnok körül. Vessünk egy pillantást a mezőgazdaságnak ez évben eladásra tervezett kombájnmennyiségére. A tervek szerint Szlovákia mezőgazdasági üzemei ebben az esztendőben körülbelül 600 legújabb típusú, nagyteljesítményű gabonakombájnt kapnak. Az eddigi előrejelzések szerint az aratás megkezdéséig azonban csak 400 kombájn leszállítására lehet számítani. Ugyanis a Német Demokratikus Köztársaságban gyártott E—512-es gabonakombájnok számát, bizonyos gyártási és szállítási akadályok miatt csökkentették, tehát a vártnál kevesebbett állíthatnak majd mezőgazdasági üzemeink munkába. Vajon ez milyen következményeket jelent a mezőgazdaság számára, mit kell tenni földműveseinknek, hogy urai legyenek a helyzetnek? Nagyobb gonddal kell megjavítani A két évvel ezelőtti járási konferencia határozata mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben komoly feladatokat tűzött a mezőgazdaságban dolgozó kommunisták elé: búzából elérni a 39,6 mázsa, árpából a 34,3; kukoricából a 49,5; cukorrépából pedig a 400 mázsa hektárhozam átlagot. A jó irányító, szervezőmunka és a tudomány vívmányainak kihasználásával a szemesek kitűzött tervét minden fajtánál sikerült több mint 5 mázsával túlteljesíteni. Cukorrépából is elérték a 414,40 mázsás átlaghozamot. Az állattenyésztésben a kitűzött súlygyarapodást mind a sertéseknél, mind a szarvasmarháknál túlteljesítették, sőt a tehenenként! 3500 literes évi fejésiátlag-tervet is sikerült néhány literrel túlszárnyalni. Ez a felsorolt néhány adat is sokatmondó, de talán a 15 495 korona hektáronkénti kitermelt érték (háromszorosa, mint 15 évvel ezelőtt) mindennél szebben beszél. A kommunisták tanácskozásán többen meghatározták, mi volt a gyorsütemű fejlődés lendítőkereke. Azt hiszem, Bartos mérnök termelési igazgató találta legjobban fején a szöget: „Járásunkra a szoros politikai és gazdasági egység jellemző. Minden intézkedés a járási pártkonferencia határozataiból indul ki, s rendszeresen, szigorúan ellenőrizzük annak teljesítését.“ A Dunajská Streda-i járásban már hosszú évek óta mélyrehatóan foglalkoztak a mezőgazdasági termelés maximális lehetőségeinek kihasználásával. A többéves tapasztalatok alapján a következő tanulságot vonták le: Meg kell teremteni a növénytermesztés és az állattenyésztés közti összhangot, emelni a káderek szakképzettségét. és a munkára előkészíteni a már meglévő kombájnokat, az SZK 4-es kombájnokra korszerűsítő adalékberendezéseket kell felszerelni a szemveszteség csökkentése érdekében. A régebbi kombájnokat ne selejtezzék ki, hanem igyekezzenek mindenütt, amennyiben lehetséges, ezeket megjavítani. S ezt már ma el kell végezni, — ezért nem tartjuk feleslegesnek, sőt inkább szükségesnek az aratásra történő jó felkészülés fontosságának felemlítését. Mi a helyzet a kombájnok javítása terén? — tehetnénk fel a kérdést. Szlovákia-szerte a kombájnok javítása kellő ütemben halad. Az E—512-es gabonakombájnok több mint 70 százaléka már készen várja az indulási „parancsot“. Csupán a nyugat-szlovákiai kerület egyes mezőgazdasági üzemeinek gépjavító műhelyeiben észlelhető bizonyos lemaradás. Lassúbb ütemben folyik a régebbi gépek korszerűsítését szolgáló szerelési munka. Ezt azonban még idejében említjük, s a lemaradás nagyobb megerőltetés, rohammunka nélkül is behozható. A legfontosabb tehát: minden használható kombájnt szövetkezeteink, mezőgazdasági üzemeink időben javítsanak meg, hogy az aratásig kellő géppark álljon készen, így nem érhet senkit meglepetés, ha a várt új kombájnokat esetleg az aratásig nem veheti át. A múlt esztendők e téren is elegendő tanulsággal szolgálhatnak. Ahol a gépeket jóelőre, gondosan előkészítik, ott a munkában még a kedvezőtlen időjárás sem tud nagyobb fennakadást előidézni. S ezen van a hangsúly. A jó felkészülés — félsiker, sőt néha a nagyobb eredmények záloga. S miért ne érhetnénk el jobb eredményeket, nagyobb sikereket, gazdagabb termést? Ez részben tőlünk is függ, mindnyájunkon múlik. Tehát gondoljunk a gépek és eszközök előkészítésére, megjavítására, amíg erre elegendő az időtartalék. OBENAU KAROLY tükrében A növénytermesztés és az állattenyésztés közti összhang megteremtésének legégetőbb kérdése a szálas- és szemestakarmányok mennyiségi és minőségi termesztése volt. Ennek megteremtették az előfeltételeit, a jó agrotechnikai munkát, a gondosabb tápanyagellátást és a nagyhozamú vetőmagok beszerzését. Ez lehetővé tette az állatállomány jobb takarmányozását, s a gondos kezelés során sikerült elérni a járásban hogy a tej- és hústermelésben is élenjárók lettek Szlovákiában. A termelés fokozásának jelentős tényezője volt még a korszerű gépek, gépsorok beállítása, azok maximális kihasználása s az öntözőrendszer hálózatának bővítése. Mindezek megvalósításának záloga a hozzáértő szakemberek, a jó szervezők, vezetők odaadó tevékenysége volt. A káderek szakmai műveltségének fokozására a járási pártbizottság már régen tett intézkedéseket; a középkorú elnökök és más vezető tisztségei betöltők már évekkel ezelőtt elvégezték a technikumot és a továbbképző üzemi institútot. Arról is gondoskodtak, hogy minél több fiatal szakember kerüljön a mezőgazdasági üzemekbe. Tíz esztendővel ezelőtt például 11 főiskolai és 111 középiskolai végzettségű tevékenykedett a járásban. A mérnökök száma azóta megtízszereződött és 440 technikus, szakember szorgoskodik a mezőgazdasági üzemekben. A járás mezőgazdaságában dolgozó kommunista értelmiségiek száma aránylag a legszámottevőbb. Megteremtették tehát előfeltételeit a tudományosabb gazdálkodásnak, amelynek eredményeit már szüretelték is. (Folytatás a 2. oldalon.) Bíztató távlatok - az eredmények SIMON ISTVÁN: Mandula utcán az éjjel láttam egy nyíló kicsi ját, épp rásütött a hold. Fehérlett rajta a virág, azt hittem, hogy mandulája pedig cseresznye volt. Jólesett látni ezt a fát millió zsibongó virág tündöklő seregét. S egyszerre lassú, halk kopaj, susogó hullámaival jött, kúszott közelébb. Két holdfénybe burkolt alak épp a cseresznyefa alatt állt meg és összebújt. S a csillagos fehér szirom ott pettyegett a vállukon, ahogy libegve hullt. A ringó fát, a fa alatt testen a karnyi kapcsokat, míg egymást ölelik — virágszóró cseresznyefa, ő ringatja majd a tavasz első gyümölcseit. Holdfényben ballagtam tovább, s a szívemből a számon át hullt ki pár tiszta szó: hogy szomjasan így álljanak negyven év múlva is, ha majd fejükre hull a hó.
