Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-31 / 13. szám

Szakmelléklet KERTÉSZET A kertészkedok, a gyümölcs- és szőlőtermesztők tanácsadója. Pedagógusainkat köszöntjük Évről-évre a nagy pedagógus, gondolkodó, a népek tanító­­mestere, KOMENSKÝ ÄMOS JÄNOS születésnapján ünnepeljük hazánkban a Tanítók Napját. Ezen a napon a kultúra, a tudás és a világosság fáklyavivőit köszöntik diákok, szülők egyaránt. A gyerekek virágcsokrot szorongatnak, igyekeznek a tudás háza felé. Róluk emlékeznek meg az országos, kerületi és já­rási szintű tanítónapokon és a jók közül a legjobbakat kitün­tetik áldásos tevékenységükért. A nemzet napszámosainak is nevezik a tanítókat, akik egész életükkel, teljes valóságukkal a mát és a jövőt szolgálják. Ná­lunk, a leghaladóbb társadalmi rendszerben a nevelés, a fel­cseperedő nemzedék formálása még nagyobb gondot ró a pe­dagógusokra. Egy olyan újtípusú nemzedéket akarunk felne­velni, amely leveti a lelki kölöncöt, amelyet az évszázados osz­tály-korlátok, a kizsákmányoló osztályok reánk terheltek. Nem könnyű az újtípusú embert formálók hivatása, mert olyan generációt kell nevelni, amely gondolkozásban mentes lesz a múlt ráragadt sarától, mely ismeri ősei sorsát és küz­delmeit, reálisan tudja értékelni, de fel tudja használni a meg­változott élet lehetőségeit; vagyis kényszer nélkül, lelkes ön­­tevékenységgel, tud és akar harcolni a világosan meghatáro­zott célokért, a kommunista társadalom felépítéséért. A jó tanító természetesen csak akkor áll igazán hivatása magaslatán, ha együtt él, lélegzik a dolgozó néppel, a gyerme­kek szüleivel, tudatosan törekszik a meghitt jó viszony kiala­kítására és erőfeszítéseket tesz a szocialista kultúra fellendí­téséért. Az alábbiakban pedagógusokat mutatunk be, akik so­kat tettek a szocialista típusú ember neveléséért, a politikai-, gazdasági- és kulturális élet fellendítéséért és ezért az idei tanítónapon azok között lesznek, akiket sokoldalú munkássá­gukért kitüntetésben részesítettek. A meghitt ünnepükön őszin­te szívvel köszöntjük pedagógusainkat. A második édesanya A legkedve­sebb, de egyben a legnehezebb g- feladat a kis I elsősöket meg­tanítani a betű­vetésre. Csakis kiváló pedagó­giai érzékű ne­velő tudja meg­érteni az apró emberkék lelki­világát, s ráve­zetni a rendszeres tanulásra. A ki­válók közé tartozik Miklós Ferenc­­né is, aki a šamoríni (somorjaij alapiskolában, már két évtizede második anyja a hat-hétéves gye­rekeknek. Hirtelenében nem is tudna választ adni, hogy hány el­sős és másodikos került tovább a keze alól. Igaz, csak hivatalosan léptek „följebb“, s nem felejtették el második mamájukat, és még hosszú esztendőkön keresztül for­dultak hozzá tanácsért az iskolá­ban, majd később az életben. A tanítónénitől nemcsak írni, ol­vasni tanultak meg a legkisebbek, hanem sok szép népdalt, olyat is, amelyeket valahol székely-földön énekelnek. A napot mindig dallal kezdték az iskolában, s azzal is fejezték be. így szerették meg na­gyon a gazdag népdalkincsünket, s váltak az iskolai-, majd később a felnőtt énekkarok tagjává. A kis­iskolások azért is szívesen lettek a gyermekkórus tagjai, mert az ő kedvelt tanftónénijük vezette és vezeti azt napjainkban is. Az évek során több vetélkedőit szerepelt sikeresen az énekkar, s jelenleg is szorgalmasan készül a Nové Zám­­kyban (Érsekújváron) megrende­zendő kórus-fesztiválra. A lelkes gyerekek kedves hangja már reg­gel hétkor betölti az iskolát, mert rendszerint akkor tartják a próbá­kat. A sokoldalú pedagógus, az isko­la és a háztartási tevékenység mellett, a CSEMADOK-ban is mun­kálkodott s jóidéig vezette az énekkart. Ma is tagja a kórusnak és segítőtársa az énekkar vezető­jének. Az ezernyi tennivaló közepette elröppennek az évek ^ az egykori kíváncsiszemű gyerekek közül jó­­néhányan elvégezték a főislíblát, s közülük többen tevékenykednek a pedagógus pályán is. Miklósné nagyobb fia is gépészmérnök már, s a tanítónő, mint nagymama ját­szadozhat aranyos kis unokájával. Ferenc, a kisebbik fia katona, aki­re büszkék alakulatának vezetői, s elismerő levélben köszönték meg a szülőknek, hogy ily derék, értel­mes fiút neveltek. A kiváló pedagógus sokéves fá­radhatatlan tevékenységéért az idei tanítónapon komoly elisme­résben részesült, s az Érdemes Ta­nító megtisztelő cím viselője lett. A mezőgazdasági szakképzés élharcosa M é r у Imre elvtársat a Du­najská Streda-i (dunaszerdahe­­lyi) Mezőgazda­­sági Műszaki Középiskola volt igazgatóját or­szágszerte al­­kotnivágyó, jó pedagógusnak ismerik. Mint urasági béres fia. korán megszerette a mezőgaz­daságot, és mindig űzte, hajtotta a tudásvágy. Már 1952-ben lžopon (Izsapon) megszervezte az első mezőgazdasági szaktanintézetet. Szorgalmas tevékenységére a fel­sőbb szervek is felfigyeltek és 1954-ben a Mezőgazdasági Megbí­zotti Hivatal javaslatára a Dunaj­ská Streda-i járásban szervezte meg a szakoktatást. Vezetésével sok nehézség és probléma után kezdte meg működését a gabcíko­­voi (bősi) agronómus-, zootechni­­kus- és elnökképző mezőgazdasági mesteriskola. A sok tapasztalattal bíró pedagógus 1957-ben javasolta, hogy a mesteriskolát nyilvánítsák középiskolává. A technikummal együtt költözött 1957-ben Dunajská Stredára, ahol a párt kérésére 1960-ig- mint a járási nemzeti bi­zottság alelnöke irányította a me­zőgazdaságot. A pedagógusi pálya azonban újra hívta és ezért vissza­tért kedvenc iskolájába, ahol egé­szen 1972. szeptember 15-ig töltöt­te be az igazgatói állást. A múlt év szeptembere óta már a nyugdíjasok kenyerét eszi, de (Folytatás a 10. oldalon.) 0|ra Ludvík Svoboda a köztársasági elnökünk M árcius idusán, az év első tavaszi hónapjában Prágában nagyjelentőségű belpolitikai eseményre került sor. Miután március 30-án lejárt LUDVlK SVOBODA badseregtábornok, köztár­sasági elnökünk megbízatása, a Nem­zeti Front Központi Bizottsága több ülésén foglalkozott az új elnök meg­választásával. Hazánkban a köztársasági elnököt ötéves időszakra választjuk meg. Az elnökválasztás szocialista jogrendsze­rünkben az egyik legfontosabb alkot­mányjogi aktusok közé tartozik, hi­szen, amint ismeretes, a köztársasági elnökre alkotmányunk számos, egész népünket, szocialista államunkat érin­tő hatáskört ruház. Képviseli álla­munkat, nemzetközi szerződéseket köt, követeket fogad és nevez ki, az ő hatáskörébe tartozik a Szövetségi Parlament ülésszakainak összehívása és berekesztése, ő írja alá a Szövet­ségi gyűlés törvényeit és a Parlament elnökségének törvényerejű rendele­téit. A köztársasági elnök hatásköré­be tartozik többek között a szövetsé­gi kormány elnökének és tagiainak kinevezése, illetve felmentése. Állam­fői tisztségéből adódóan az elnöknek joga van résztvenni a szövetségi kor­mány ülésein, és azokon elnökölni. Ugvancsak az elnöki hatáskörbe tar­tozik a tábornoki kar tagjainak a ki­nevezése. előléptetése, s a Cseh, ille­tőleg a Szlovák Szocialista Köztársa­ság illetékes szerveinek javaslatára a felső oktatási intézmények rekto­rainak és professzorainak kinevezése. A köztársasági elnök adományozza a kitüntetéseket, a hatáskörébe tar­tozik n kegyelmezési jog gyakorlása is. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság államfője egyben a csehszlovák fegyveres erők főparancsnoka is. Amint látjuk, a köztársasági elnök szocialista hazánkban igen komoly tisztséget tölt be és ezért a Nemzeti Front Központi Bizottsága több ülésén foglalkozott a jelöléssel. Végülis a képviselők arra a következtetésre ju­tottak. hogy Ludvík SVOBODA elv­társ, eddigi köztársasági elnökünk, Csehszlovákia népeinek érdekében olyan harcos tevékenységet fejtett ki mind a felszabadítási harcokban, mind a szocializmus építésében, amelyért kiérdemli újrajelölését az elnöki funkcióba. A köztársasági elnök tisztségben ugyanis nálunk eddig olyan elnökök voltak, GOTTWALD, ZÄPOTOCKY és SVOBODA elvtárs személyében, akik mindig és mindenütt önzetlenül küz­döttek a dolgozó népért, és erkölcsi szempontból is kiemelkedtek a tömeg­ből. Bennük jő hazafiakat, marxista­­leninista elvekkel felvértezett igazi kommunistákat, a szocializmus célki­tűzéseinek megvalósításáért lángoló elvtársakat vallhattunk magunkénak az ország első embereként. Ludvík Svoboda elvtársunkat végtelenül sze­reti hazánk minden polgára, és te­kintélye még jobban megnövekedett, amikor a zűrzavaros 1968/69-es idő­szakban határozottan a szocialista rendszer vívmányait védelmezte és a nehéz időkben hazánk népeinek nagy barátjára, a Szovjetunióra támaszko­dott. Hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió internacionalista segítsége nél­kül nem oldhatjuk meg a politikai és gazdasági válságot. Oroszlánrésze volt Csehszlovákia és a Szovjetunió népei barátságának napról-napra való elmélyítésében. A Nemzeti Front Központi Bizottsá­gának ülése után 1973. március 22-én a prágai Vár történelmi nevezetességű Ulászló termében legfelsőbb népkép­viseleti testületünk, a Szövetségi Gyű­lés két kamarájának együttes ülése jött össze az elnökválasztásra. A szö­vetségi parlament ülését Alois INDRA, a Szövetségi Gyűlés elnöke, a CSKP KB elnökségének tagja nyitotta meg. Rövid bevezető beszédében ismertet­te a képviselőkkel, hogy az elnökvá­lasztásra azért került sor, mert már­cius 30-án lejárt Ludvík Svoboda had­seregtábornok, köztársasági elnök megbízatása. Megemlítette, hogy az elnökválasztás a csehszlovák föderá­ció egyedüli törvényhozó testületé­nek, a Szövetségi Gyűlésnek hatáskö­rébe tartzik. A két kamara képviselői, akiket dolgozó népünk szabadon és demokratikusan választott meg, vá­lasztóik nevében döntenek arról, hogy az elkövetkező öt esztendőben ki tölt­se be az államfői tisztséget. Indra elvtárs hangsúlyozta, hogy a köztár­sasági elnök a csehszlovák államszö­vetség egységének jelképe, köztársa­ságunk szabadságának és állami füg­getlenségének szimbóluma. A Szövet­ségi Gyűlés elnöke ezután közölte a képviselőkkel, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjába, a Szabadság­­pártba tartozó, valamint a párton kí­vüli képviselők ugyancsak egyetértet­tek azzal a javaslattal, hogy a köztár­sasági elnök tisztségére egyedül Lud­vík Svoboda hadseregtábornokot je­löljék. Így a Szövetségi Gyűlés elé csak egy javaslat került. Az újra jelölt Ludvík Svoboda elv­társ életútjáról, érdemeiről a Szövet­ségi Gyűlés képviselői előtt Gustáv HUSÁK elvtárs, Csehszlovákia Kom­munista Pártja főtitkára tartott be­szédet. Beszéde bevezető részében közölte, hogy Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának és a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság Nemzeti Frontja Központi Bi­zottságának megbízásából terjeszti elő a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság elnöki tisztsége betöltésének közös és egységes jelöltjavaslatát, amely szerint az a javaslat született, hogy a fontos állami tisztségbe Lud­vík Svoboda elvtársat, a CSKP Köz­ponti Bizottsága elnökségének tagját, államunk eddigi elnökét válasszák meg. Husák elvtárs ezután hosszan és részletesen indokolta a javaslatot azokkal az érvekkel, hogy Svoboda elvtárs nemzeteink és államunk sza­badságáért vívott küzdelmekben a szocializmus építésének éveiben és szocialista társadalmunk legutóbbi időszakában történő megszilárdításá­ért kifejtett tevékenységéért megér­demli, hogy újra ebben a magas funk­cióban dolgozzon hazánk népeinek boldogulásáért.. Svoboda elvtárs sze­rény lehetőségek közepette szervezte meg a Szovjetunió területén a cseh­szlovák fegyveres erők jelentős egy­ségét, és ennek parancsnokaként Bu­­zuluktól Prágáig sok küzdelmes har­cot vívott a baráti szovjet csapatok oldalán, г felszabadulásért. Az általa vezetett I. Csehszlovák Hadtestben csehek, szlovákok és a hazánk terü­letén élő összes nemzetiségek fiai küzdöttek a jövendő közös szocialista hazáért. Az internacionalista elvekhez hűen az egységes köztársaságot látta maga előtt és katonáit a harci tetteik szerint értékelte. Ludvík Svoboda elv­társ a csehszlovák hazafiasság példa­képe, annak a hazafiasságnak, amely a döntő percekben még a legnagyobb áldozatot is meghozza hazájáért. Köz­­társasági elnökünk sohasem feledke­zett meg arról, hogy hazánk függet­lenségét a Szovjetunió segítségével vívtuk ki, és ezért mindig hű maradt a Szovjetunióval való barátságunkhoz és szövetségünkhöz. A csehszlovák hazafiasságot mindig össze tudta kap­csolni az internacionalizmussal, a nemzetközi munkásmozgalom érde­keivel. Mint a CSKP hűséges tagja az ország jellegéért folyó küzdelmekben mindig a nép, a munkásosztály, a ha­ladás oldalán, a marxizmus-leninizmus eszméi mellett állt. A Szovjetunió nagy barátja volt akkor is, amikor a legmagasabb állami tisztséget töltötte be, amikor a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökeként állt államunk élén. A beszéd után megtartották a sza­vazást és miután a választó bizottság összegezte az eredményt, Alois INDRA a Szövetségi Gyűlés elnöke bejelentet­te, hogy a jelenlévő képviselők a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökévé egyhangúlag Ludvík Svo­boda hadseregtábornokot választot­ták. Ezután az újraválasztott elnök a Szövetségi Gyűlés előtt letette a fo­gadalmat. Ludvík Svoboda köztársasági elnö­künk újraválasztása óta számtalan üdvözlő táviratot kapott hazánk pol­gáraitól, a különböző tömegszerveze­tektől, egyesületektől és a szocialista országok párt- és államférfiaitól. De a világ számos országából gratuláltak annak az önzetlen államférfiúnak, aki törhetetlen harcosa a haladásnak, a világbéke megőrzésének. 1973, március 31. Ara L— Kčs XXIV. évfolyam, 13. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom