Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-17 / 11. szám

Fontos tudnivalók A Medokrm I. és Medokrm íl. oa=i etetésével kelet­kezett károk ügyében, n követ­kezőket közöljük kedves olva­sóinkkal: A Szlovák Méhészszövetség titkársága (Slovenský sväz vče­lárov) ezzel a felhívással fordtii a méhészszervezetekhez, hogy értesítsék ki méhésztársaikat, hogy a tavaszi tisztuló repülés­nél nagyobb gonddal figyeljék méheiket, hogy a Medokrm fel­­etetésének voltak-e káros ha­tásai a megmaradt családokra, és ha igen, akkor milyen terje­delemben. A károk megállapí­tását és a méhcsaládok elpusz­tulását, jelentsék a szervezet titkárának, s annak pedig kö­telessége intézkedni, — az idő­szakot megállapítani, — hogy az illető méhésznél mikor hajt­sák végre a keletkezett károk komisszionális kivizsgálását. Er­ről 12 nappal előbb írásban '(ajánlott levélben) értesíti a gyártót, (Slovenské škrobárne n. p., Trnava) hogy kiküldhes­­se képviselőjét a károk megál­lapítására. A méhészek kötelessége, hogy 8 kaptárban mindent úgy hagy­janak, mint ahogy az, a károk megállapítása idején volt. Nem szabad eltávolítani sem a kere­teikét, sem a méhhullákat, mert akkor az a kifogás merülhetne Ítél, hogy a károk a méhész be­avatkozása következtében ke­letkeztek. A kijárónyílást Is be kell zárni, hogy rablás ne tör­ténjen. A kivizsgáló bizottságot a következő személyek képezik: 1 A gyártó vállalat (škrobárne), az alapszervezet és a helyi nemzeti bizottság képviselője, a károsult méhész és ajánlatos a körzeti állatorvos jelenléte is. Ha az utóbi nem tudna megje­lenni, feltétlenül fontos, hogy ott legyen a szervezet egész­ségügyi szakértője. Ha valame­lyik szerv képviselője hiányoz­na a bizottságból a Medokrm-ot gyártó vállalat nem ismeri el a bizottság érvényességét. Vi­szont megtörténhet az is, hogy a gyártó vállalat nem képvisel­teti magát a bizottságban. Eb­ben az esetben is a vizsgálatot végre kell hajtani, de akkor már egy semleges személy kép­viselete szükséges. Erről 5 pél­dányban jegyzőkönyvet ír és az eredeti példányt elküldi a Me­­dokrmot gyártó vállalatnak. Egy másolatot pedig a helyi szervezet és a hnb képviselője kap és két példány a méhtulaj­­donosnál marad. Minden egyes elpusztult és lebetegedett csa­ládot külön-külön kell átvizs­gálni. Jegyzőkönyvbe kell fog­lalni, hogy a családnál hány lépes leeret van, mennyi az éle­lemkészlet, a keretek milyen méretűek és mennyi a méh (sok, kevés, nagyon kevés), majd megállapítani a kárt. Minden méhésznél külön ve­szünk mintát a Iépből 10X10 cm-es négyzetet, élelemmel és kb. 500 hullát a méhekből s ezt hivatalosan lepecsételve elhe­lyezzük a helyi szervezet titká­ránál. Ezt azért tesszük, ha a gyártó üzem nem lenne hajlan­dó a keletkezett kárt megtérí­teni, akkor a bíróság előtt tud­juk a kárt bizonyítani és az értéket törvényesen bevételez­ni. Kivizsgálás céljából, minden szervezet csak két mintát küld a lépettől és a hullákból a kö­vetkező címre: Výskumný űstav včelársky v Dole u Libčič, irányszám (smer. č.) 25266 Abban az esetben, ha vala­melyik családnál a lépeken, a kaptár falain, vagy a kijáró nyílás előtt ürítkezési foltokat találtak, feltétlenül szükséges ezekből a családokból kivizsgá­lás céljából mintát küldeni az alul nevezett helyekre: A nyugat-szlovákiai kerület­ből az összes járás. Ostredný štátny veterinárny űstav, Bratislava pri Botanickej záhrade č. 3 és Štátny veteri­nárny ústav , 949 01 Nitra, Šin­­dolka č. 7; a Banská Bystrica, Lučenec, viab^'Z^Ve^y KrtíS, Prie­­nom-i járások, a Štátny veterinárny ústav Zvolen, pod Dráhami č. 918; Čadca, Dolný Kubín, Lipt. Mi­kuláš, Martin, Pov. Bystrica, Žilina, Štátny veterinárny ústav Žilina, Závodská cesta; Košice, Poprad, Rožňava, Sp. Nová Ves, Trebišov, Štátny veterinárny ústav Košice, ul. Dukel. hrdinov 9; Bardejov, Prešov, Stará Ľu­bovňa, Svidník, Vranov, Štátny veterinárny ústav Prešov, Stavy č. 1; Michalovce és Humenné pe­dig; Štátny veterinárny ústav Michalovce, ul. Sama Chalúpku címre küldhetik. A méhcsaládoknál keletke­zett károk értékét a Méhész Szövetség KB-а által — a szer­vezetek részére kézbesített — árjegyzék szerint kell kimutat­ni. A szocialista szektorok mé­hészei hasonlóképpen járnak el. A kivizsgálásokkal Járó költségeket a kiküldött szerve­zet fizeti, mindaddig, amíg a kivizsgálás be nem fejeződik. A bírósági költségeket, pedig a vesztett fél. A továbbiakban értesítjük a méhészeket, hogyan járjanak el ha a Medokrm-ot gyártó válla­lattal nem tudnak eredménye­sen megegyezni. ŠVANCER L. TAVASZI MINTASZEDES Az egészségügyi mintaszedésnél tapasztalt megfigyelésekről és azok jelentőségéről. Mint egészségügyi ellenőr, mintát szedtem egy állami gaz­daság 500 családos méhészetében s ezen a farmon 5 féle gyárt­mányú В tipusú kaptárakkal találkoztam. Ez nagyon megnehe­zítette a munkámat, de Jó alkalomnak kínálkozott, a kaptárak közötti külömbségek összehasonlítására. Ezek a következők voltak: — 5 RP, Poliscieren Hron, Tatran 9, Tatran 11 és а hátsó kezelésű hideg és meleg építmény. Mivel a mintákat február 3—4-én szedtük, még korán lenne ferről végleges eredményt levonni. De azt már megállapítottuk, hogy 5 család kivételével, — ahol sok volt a hulla — alig volt elhullás és két családnál pedig egyáltalán nem volt. Ezek a .latrán В 9 keretű kaptárakban voltak elhelyezve. Másik két családnál viszont fehérrel megjelölt anyákat találtunk, elpusz­tulva, kívül a röpdeszkán. Nem tudtuk azt megállapítani, hogy ezek miként kerültek oda, így az volt az érzésem, hogy az anyák maguk mentek ki a röpdeszkára és ott megdermedtek. Ezt arra alapozom, hogy ősszel mikor már a fiasítás megszű­nik sokszor lehet anyákat találni a fészek szélső keretein. A kaptárak közül az egyik hátsó kezelésű melegépítményű, a másik Tatran В 9 tipusú volt. Az élelemfogyasztás általában kevés volt, így e téren semi­­lyen probléma nem merült fel. Család elhullás egyáltalán nem volt. Feltettem a kérdést a méhésznek, hogy hogyan telelte be a fcsaládokat? Elmondta, hogy az őszi serkentő etetés befejezése után, — 'amely augusztus végére megtörtént, — az összes családot any­­nyira leszűkítette, hogy a méhek sűrűn leptek minden keretet és a téli élelmet ezután nagy adagokban adta be és szeptember 10-én az összes családot felvette. Ebben az a lényeg, hogy a téli élelmet a leszűkítés után kapták a családok és így nem szóródott szét, mert a méhek csak a fészekbe raktározhatták. Szerintem ezzel a módszerrel a téli elhullást a minimumra lejiet csökkenteni. Erről m^r saját tapasztalataim is meggyőz­tek. Tehát a méh télen a kaptárban nem fagy meg, hanem éhen pusztul el. A minták kiszedését nagyon megkönnyítette az alátét — ruberoid papír, — amelyet kihúzva azonnal tájékozódtunk a család állapotáról, az élelem fogyasztásáról, a hullák mennyi­ségéről stb. A lehullott viaszpikkelyeken az elhullajtott peték­ről már megállapítottuk, hogy az anya megkezdte a petézést. Találtunk két anyátlan családot is s ezeket azonnal egyesí­tettük. Ez nagyon könnyen ment, mert az időjárás is kedve­zett, plusz 5 C fok volt a hőmérséklet. Mínusz 1—2 C fok hi­degben is végrehajtottuk volna az egyesítést, mert az anyát­lan családnak csak kárára van ha tovább anyátlanul marad. Az egyesítést úgy végeztük, hogy az anyátlan család mellett lévő családból óvatosan kivettük a melegítő párnát és a vá­lasztó deszkát, hogy a családot föl ne zavarjuk, minél keve- • sebb méh szálljon föl, mert azok megdermednének. Ha egypár méh mégis felszáll, azok hamarosan letelepednek, tollseprűvel egy edénybe söpörjük őket és így könnyen átvihetjük a kisze­melt kaptárba, ahol a zavarás következtében a takarás után a család meleget fejleszt és a megdermedt méhek is magukhoz térnek. Mikor a kaptárt lezártuk, bemelegítjük, és két-három napig nyugodtan hagyjuk, egy alkalmas napon újra kibontjuk, és amennyiben a család már újra összehúzódott, az üres, vagy csak kevéssé meglepett kereteket kivesszük, minden esetre a rajta lévő méheket vissza söpörjük. Ennek a szűkítésnek ké­sőbb látjuk hasznát, mert jobban fejlesztik a meleget s ezzel lendületet vesz a fiasítás. A legnedvesebb családokat a Poliscieren fajta kaptárakban találtuk és a legszárazabbakat pedig a 5 RP kaptárakban. Az elmondottakon kívül, a jó telelés az időjárási viszonyoknak is köszönhető. Minden méhésznek jó tavaszi fejlődést kívánok! KOVÁCS LAJOS g 1 A méhtenyésztés fejleszté­­sével, a családok sza-! porításával elősegítettük a ferJ tőző méhbetegségek terjedését is. A méhlegelők hiánya a mos­toha időjárás, a méhészeket vándorlásra kényszerítették. Sokszor a tudatlan méhészek meggondolatlanságból a beteg­séget áthurcolják a méhlege­­lőkre. Ezért szükséges volt a vándorlást szigorú egészség­­ügyi rendeletekkel szabályozni. Ezek a rendeletek az atkakór és a költésrothadás megbetege­désekre vonatkoznak. Napjaink­ban sokat hallunk és olvasunk á költésrothadás leküzdéséről, de annál kevesebbet az atka­­kórról. Igaz, hogy Szlovákiában csak nagyon ritkán fordul elő, de mégis 10 fertőzött hely sze­repel nyilvántartásukban. Ezek között vannak olyanok, ahova a tilalom ellenére is behozták a méheket a cseh országrészek­ből, habár ezeket lekénezték, de a helyet fertőzöttnek nyilvá­nították. Ezek az óvintézkedé­sek helyesnek bizonyultak, még abban az esetben is, ha a beho­zott méhek nem voltak fertő­zöttek, mert a legveszélyesebb mélibetegséggel állunk szem­ben. Ezen betegségek nagyon elterjedtek Ausztriában, és Lengyelországban. Magyaror­szágon ritkán fordul elő, de Jugoszláviában a határ közelé­ben már 1964-től ismeretes. Csehországban a méhcsaládok két százaléka fertőzött az atka­kórral. HONNAN KERÜLT EURÖPÄBA AZ ATKAKÖR? Ezerkilencszáznégyben egy angol szigeten figyeltek fel először a méhek tömeges pusz­tulására. Az ismeretlen beteg­ség a méheket teljesen kipusz­tította, s ez átterjedt egész Angliára. Mivel a noszéma megbetegedést már ismerték, jl920-ban összehasonlítást vé­geztek az európai noszémával, s így jöttek rá, hogy egy isme­retlen kórral állnak szemben, melyet a beteg méhek légcsö­vében találtak s az egy körül­belül 1/10 mm-es atka volt. (Acarapis woodi.) A betegség rohamosan terjedt Európában. Ezerkilencszázhuszonnégyben jelentkezik Ausztriában, 1927- ben Csehországban, 1936-ban a A BETEGSÉG JELEI A méhek nem tudnak repül­ni, vergődnek, végül elpusztul­nak. Fő ismertető jele az atka­kórnak, hogy az elpusztult mé­hek szárnya rendetlenül szét­­áll, kicsavarodott. Ezek a jelek nem minden esetben megbízha­tók, mivel már más betegségek­nél is előfordultak. Az atkakórt csak a méhek légcsövének vizs­gálatával lehet pontosan meg­állapítani. Ehhez húszszoros nagyító is elegendő. Az első 3. SZÁM 1873. MÄRCIÜS 17. • A TARTALOMBÓL .A méhészet jelene, «Möyiije • Gyakorlati tanácsaim • A tavaszi mintaszedéa • Fontos tudnivalóki • Vitafórnm , -• A méz • A méz és az európai költésrotliadás • A méhek téli Itatása m Téli gondok tavaszi tervek m A méhcsaládok fejlődése « Az atkakórról Mm! Szovjetunióban és 1937-ben pe­dig Szlovákiában. Ide valószí­nű, hogy Csehországból hozták, ahol ez a betegség nagyon ked­vező talajra talált, és 1945-ben már a méhek 2/3 része fertő­zött volt, (20 ezer méhcsalád). Mindenesetre ezen betegség el­len a tudományos dolgozók is felvették a harcot. Dr. Sloboda által feltalált BEF gyógyszeres kezelés után ezt a betegséget itt is vissza szorították olyany­­nyira, hogy 1953-ban már csak a méhek 6 százaléka volt fertő­zött. A betegséget sajnos még a mai napig sem sikerült telje­sen felszámolni. Szlovákiában — a jól kiépített egészségügyi szolgálatnak köszönhettük, hogy ismeretlen volt a méhbetegség. Sajnos, ma ezt nem mondhat­juk, de azért Európában a leg­jobbak közé tartozunk. Ha újra vissza akarjuk nyerni a tíz év előtti állapotot, ahhoz minden méhésznek hozzá kell járulnia, mégpedig úgy, hogy az idegen­ből hozott méheket, vagy anyá­kat szigorúan ellenőrizzük. évben a fertőzést szabad szem­mel nem lehet felismerni, mert az atka nem nagyon szapora, 2—3 év szükséges ahhoz, hogy a fertőzés feltűnően pusztítson. Mikor a családban kevés méh van megfertőzve, nagyon nehéz a betegséget megállapítani. Rendszerint 30 beteg vagy el­pusztult méhet küldünk kivizs­gálásra, s ez a családnak még fél százalékát sem képezi, így kicsi a valószínűség, hogy a ki­vizsgált méhek között éppen atkakóros is legyen. Könnyebb a betegség megállapítása abban az esetben, ha már el van ter­jedve. Az atkakór rendszerint úgy terjed, hogy átmászik egyik méhről a másikra, és a csalá­dokban pedig eltévedt méhek­kel, egyesítéssel, vagy rabló­­méhekkel jút át. A kaptár, lép, méz, szerszám vagy más mé­hészeszközök nem terjesztik a betegséget. Ez a betegség rend­szerint a fiatal méheknél ter­jed, s azok légcsövében élhet, ezen kívül hamar elpusziul. A fiatal méhek csak tíznapos ko­rukig fertőzhetők, mivel a lég­csövüknek nyílását puhább szőrzet védi. Idősebb méheknél nem sikerült a fertőzést meg­állapítani, de azok légcsövében szaporodnak, s innen kimászva kerülnek a fiatal méhek lég­csövébe. A fertőzött családban rendszerint az anya is fertőzött. Mivel az anyát a fiatal méhek etetik, így attól is könnyen át­terjed a fiatal méliekre. A mé­hek elhalása előtt rendszerint az atkák elhagyják a méheket, és iparkodnak átjutni a fiatal méhekbe. A fertőzött méhek nagy része repülés közben pusztul el, mivel a repüléshez oxigénre van szükségük, s azt a légcsövön keresztül nem kap­ják meg kellő mennyiségben. Ez egyben gátolja a fertőzés gyorsabb terjedését is, mivel az atkák a kaptáron kívül marad­nak, és elpusztulnak, de a re­pülő méhek korai elvesztése a család legyengüléséhez vezet. Kedvező nyári időszakban a rö­vidéletű méhekkel az atkák egy része is elpusztul. A fertőzés elterjedésének kedvez mindaz, ami a méhek életét meghosz­­szabbítja, otthoni tartózkodásra kényszeríti. Tehát a hosszú, esős időjárás, a tél, a kései ta­vasz, de legjobban a hordásta- • lan időszak. Mivel az atkakór a méhek egyik legveszélyesebb és leg­elterjedtebb betegsége közé tartozik a lakóhelyén, a ván­dortanyán legyen minden mé­hész egyben egészségügyi el­lenőr is, hogy minél előbb új­ból kijelenthessük, hogy egész­séges méhállományunk van. ANTAL ZOLTÄN

Next

/
Oldalképek
Tartalom