Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-10 / 10. szám
SZABAD FÖLDMŰVES Sikerek és gondok a ladicei népkönyvtárban Az érem mindkét oldala A minap Ladicén (Lédecen) jártunk. Jóleső érzéssel nyugtáztuk a községfejlesztési tervek valóra váltása terén elért szép eredményeket, ellenben meglepett bennünket, hogy a község lakosai elégedetlenek a ’ könyvtárt múlt évii és jelenlegi tevékenységével. Hogyan lehetséges mindez, hiszen a ladicei népkönyvtár köztudomásúlag országos jó hírnévnek örvend, merült fel bennünk akaratlanul a kérdés. Elhatároztuk, végére járunk a dolgoknak. Latikáné író Terézia tanítónővel, a helyi népkönyvtár vezetőjével és mindenesével csak a késő esti órákban, egy hosszúra nyúlt iskolázás után sikerült szót váltanunk. Mikor megtudta jövetelünk célját, rövid ideig mérlegelte a tényállásokat, majd bólintott és rendelkezésünkre bocsátotta a kért adatokat. Valamikor igen gazdag könyvtár volt a községben, de a háború alatt és után az értékes köteteknek nyoma veszett. Latikáné 15 évvel ezelőtt költözött Ladicére egy csallóközi kisközségből. Azóta itt tanít. Másfél évtizeddel ezelőtt vette vállára a népkönyvtár Irányításával járó gondokat. — Amikor átvettem a könyvtár vezetését, mindössze 240 kötetből kölcsönözhettünk. Igen szerény volt a választék, mert ugyanazon művek több példányban is szerepeltek — mondta homlokát ráncolva Latika Terézia. — Azóta szinte minden szabad időmet a könyvtárnak szentelem. Ezt olykor a család — három gyermekem van — Is megérzi. Igyekszem növelni a könyvállományt, bővíteni a választékot, kultúráltabb környezetet biztosítani az írott sző kedvelőinek. A község lakosai szerettek és ma is szeretnek olvasni, művelődni. A legtöbb csládnak gazdag házi könyvtára, könyvgyűjteménye van, de azért szívesen látogatják a népkönyvárat is, hiszen ott, mégis nagyobb a választék. A könyvtár tevékenysége egy ideig pangott, mert annak vezetői, főleg tanítók, évenként cserélték egymást: mindenki szívesen lemondott a többletmunkáról. Latika Terézia 1958- ban került a könyvtár élére, s azóta becsületesen végzi feladatát. A jő szervezés, a tömegszervezetek támogatása és a becsületes munka meghozta gyümölcsét. A porosodó könyvek új köntösbe öltöztek, s többszöri helyváltoztatás után végre a könyvtár is méltó helyére, a kultúrházba került. Népkönyvtáros tevékenysége ettől az időtől kezdve évről-évre javuló tendencáit mutatott. Szaporodtak a könyvek, bővült a választék, egy(e több olvasója lett a könyvtárnak. A község népkönyvtára 1965-ben kapcsolódott be a „Példás népkönykvtárat építünk“ elnevezésű országos versenybe. Mindjárt az első évben járási kitüntetést kapott. Egy évvel később a kerületi, 1968-ban pedig szlovákiai viszonylatban is győztesként került ki a versenyből. A legszebb eredményt 1971-ben érte el a lédeci könyvtár, amikor az országos Versenyben való eredményes és becsületes helytállásért elnyerte a „Példás könyvtár“ címet. Az említett évek folyamán öszszesen 22 ezer koronát kapott a könyvtár a sikeres munkájáért, amit Latika elvtársnő a könyvállomány gyarapítására, valamint a könyvtár berendezésének korszerűsítésére fordított. Ebből az összegből rendezte be a közelmúltban megnyílt olvasótermet Is. Az eddig legsikeresebb évben, 1971- ben 400 állandó olvasója volt az alig 1100 lelket számláló kisközség népkönyvtárának. Az olvasók 3300 kötet között válogathattak, melyből 2100 magyar, 1126 szlovák, 75 pedig orosz nyelven íródott, összesen 1531 szépirodalmi, 605 ifjúsági szépirodalmi, 410 mezőgazdasági, 230 társadalompolitikai témájú stb. alkotás áll az olvasók rendelkezésére ebben a könyvtárban. Ezerkilencszázhetvenegyben közel 10 ezer 200 kötetet kölcsönöztek ki az olvasók. A legnagyobb érdeklődés a szépirodalom, a mezőgazdasági, ifjúsági szépirodalmi és ismeretterjesztő művek iránt mutatkozott. Mindez szép és Jó, de vessünk egy pillantást az érem másik oldalára is. A múlt évben 115-el, vagyis 285-re csökkent az állandó olvasók száma, s az év folyamán mindössze 6 ezer 343 kötetet kölcsönöztek ki a könyvtárból. Mi idézte elő a hanyatlást? Talán a könyvtár vezetőjének tevékenységében mutatkoznak hiányosságok? Aligha, hiszen a fizetetten népkönyvtárosok szokásától eltérően nem kéthetenként egyszer, hanem hetente kétszer tartott hivatalos kölcsönzési napot, illetve délutánt. Talán az új könyvek hiányában keresendő az ok? Nem hiszem. A múlt évben is sok új és érdekes kötettel gyarapodott a könyvtár vagyona. Igaz, Nitrán pl. nem nagy a magyar könyvek választéka, Bratislaváből, a Magyar Könyvesboltból pedig nem tudnak könyveket beszerezni, mert a helyszínen lehet legjobban kiválasztani a legmegfelelőbb műveket, ám a könyvtárosnő Utazási költségeit nem hajlandók fedezni az illetékesek. Hogy is várhatna tőlük a könyvtár ilyen támogatást, amikor a hnb és az efsz arra sem volt hajlandó, hogy a népkönyvtárnak az országos versenyben való sikeres szerepléséért a járástól jutalomként kapott tízezer korona értékű új, modern könyvtári berendezést hazaszállítsa, illetve megtérítse a szállítási költségeket. Bizony nem kellemes ilyen problémákról írni annak tudatában, hogy a legtöbb községben körömszakadtáig harcolnak a kultúráért, s a nemzeti bizottságok, az üzemek és tömegszervezetek a lehető legmesszebbmenően támogatják a kultúrcsoportok, az ifjúság, a sportszervezetek és a népkönyvtárak stb. tevékenységét. De ha már elkezdtük, folytassuk is, mert van még néhány, mások számára talán apróságnak tűnő probléma, melyek jelentős mértékben kihatottak és ma is kihatnak a szóban forgó kisközség népkönyvtárának tevékenységére. Mikor van ideje olvasni a me* zőgazdasági dolgozónak, ha nem a hosszú téli estéken, no meg délutánokon? A könyvtárnak viszont a múlt év végén nem volt és ma sincs mivel fűteni. A hideg olvasóterem, fűtetlen népkönyvtár nem nagyon vonzza az embereket. A könyvtárosnő egy ideig szorgalmasan betartotta a kölcsönzési Időt. Télikabátjába burkolózva, dideregve leste, várta, hátha benyit valaki a könyvtárba. Hiába. Amikor megfázott, belázasodott, felhagyott a reménytelen szolgálatteljesítéssel, mondván: ha az illetékesek nem törődnek a kultúrát szerető emberek igényeinek kielégítésével, ő sem hajlandó feláldozni az egészségét. Az emberek korábbi lelkesedése alábbhagyott, csökkent az olvasók száma, a kultúra, az írott szó iránti érdeklődés. Itt kell megemlíteni, hogy a község vezetői pl. azt sem nézik jó szemmel, ha késő estébe nyúlik a kölcsönzési idő, mert akkor nő a villanyszámla, s azt a hnb-nek kell kifizetni. Azt hiszem, ehhez már tényleg nem kell kommentár. Hogy igazságosak legyünk, szólnunk kell arról is, hogy az efsz évente 1000 koronával járul hozzá a nép? könyvtár könyvvásárlási lehetőségeinek növeléséhez. Ez elismerésre méltó és érthető, hiszen az olvasók je-j lentős része a szövetkezet dolgozóinak sorából kerül ki. Tehát a szövetkezetnek is érdeke, hogy hozzájáruljon tagjainak kulturális és szakmai művelődéséhez. Viszont elgondolkoztató az a tény, hogy a könyvtár vezetőjének számtalanszor kérni kell a gazdaság vezetőit, utalják ki végre számára a felajánlott összeget, hogy megvehesse a könyveket. A hnb illetékeseinek a nevezett problémához való helytelen hozzáállása is érthe-) teilen. Nem tudom, létezik-e a neúizetl bizottság mellett egy népművelési és kulturális szakbizotttság, s ha igen, vajon mit,csinál? Ezen bizottság feladatkörébe tartozna a község tömegszervezeteí tevékenységének összehangolása, a kulturális és népművelő tevékenység szervezése, irányítása, valamint a felmerülő problémák rugalmas megoldása. Őszintén szólva, már sok községben, szövetkezetben, népkönyvtárban jártam, de olyan esettel még nem találkoztam, hogy a könyvtárosnő problémáira, gondjaira az illetékesek azt a „megnyugtató“ választ adták volna: „Mit fáj az magának, hogy mi van a népkönyvtárban?“ Március a könyv hónapja. Egy jól működő népkönyvtárat, példás községet akartunk bemutatni, s ez lett belőle. Sajnos, a tények beszélnek. A község lakosaival, kultúrát és irodalmat szerető, művelődni, okosodni kívánó polgáraival együtt mi is úgy gondoljuk, ideje lenne végre utánanézni a dolgoknak, s a lehető legrö* videbb időn belül napirendre tűzni a if épkönyvtár és az említett további problémák megoldását. A ladicei népkönyvtár országos viszonylatban is kiemelkedő eredményeket ért el, s erre a község lakosainak és vezetőinek büszkéknek kellene lenniük, s minden erejükkel azon fáradozniuk, hogy ezt a hírnevet továbbra is megtarthassa és öregbíthesse, úgy látszik egyesek inkább lépten-nyomon akadályokat gördítenek a további sikeres tevékenység útjába. Az igazat megvallva, egyetlen községről, szövetkezetről, népkönyvtárról sem szívesen szólunk elmarasztaló hangon, mert a problémák mellett mindenütt vannak elismerésre méltó eredmények is. Tudjuk, a bírálatot senki sem szereti, ám ha az írott szó eléri célját, teljesíti küldetését, akkor megéri a fáradságot, a pillanatnyi bosSzankodást. Reméljükk, most sem fogtunk tollat hiába! ' r ( KÄDEK GÄB0R Falvainkon egyre több korszerűen berendezett könyvtárat találunk. Fraňo Král’ra emlékezünk A szlovák irodalom egyik jelentős képviselője Fraňo Král. 70 évvel ezelőtt, 1903. március 9-én született. Szerencsére a sors visszasodorta őshazájába, ahol tanítóként tevékenykedett. A nélkülözés az elmúlt rendszerben, a sokakat slrbavivő tüdővész áldozata lett s 52 éves korában örökre elbúcsúzott. Elment, de a költészete, prózája maradt, s még nagyon soká, a szocialista irodalom egyik úttörőjeként emlegetik majd. Az első verseskötete a Fekete szín a palettán 1930-ban jelent meg, és ezt követték a többiek. A fasizmus rabigája hallgatásra kényszerítette, s költeményei, amelyekben az elnyomók elleni düh lángolt, csak a felszabadulás után láttak nyomdafestéket. Prózában szintén Igényes müveket Irt. Ifjúsági regénye a Csenkóné gyermekei mélyen leleplezi az úri világ embertelenségét. Az Eltorlaszolt út című művében a munkanélküliek embertelen sorsát írta meg. A többi regényében is az új, a szebb holnap érdekében ragad tollat. Az alábbiakban a jeles tollforgatő 1948-as eseményekhez írt versét közöljük Petrik József fordításában. FRANO KRAL: FEBRUÁR 1948 Nem lehetett megállítani, nem lehetett már megfékezni, nem lehetett visszaterelni, mint a véráradat sodort, a megváltást, melyet százezrek életükkel fizettek meg. Ki nem értette, elmehetett, aki útban állt, félrelökték, aki szembeszállt, porba hullott. Áttört az élet folyama, hozza, hozza az igazságot, hozza, hozza a szebb jövőt. Petrik József fordítása 1973. március 10. A szovjet hadsereg és haditengerészet megalakulásának 5U. évfordulója alkalmából urszágszerte megemlékező Ünnepségeket tartottak. Štúrovou (Párkányban) színültig megtelt a művelődési otthon, ahol méltatták a világ legerősebb hadseregének érdemeit, és jelentőségét a béke megvédésének szempontjából. Az ünnepség keretében kitüntetésekre és az elesett szovjet bősök emlékművének megkoszorúzására is sor került. Ismét újabb könyvekkel gazdagodott a könyvesboltok készlete. Részben a MADÁCH Könyv- és Lapkiadó legújabb kiadványai, részben pedig Magyarországról behozott új könyvek között válogathat az irodalom kedvelőinek népes tábora. A Slovenská kniha könyvesboltjaiban beszerezhető: Karéi Capek: BARANGOLÁSOK EURÓPÁBAN — útijegyzetek. A szerző, a ritka képesésgű Író ezúttal északra, Hollandiába, Dániába, Norvégiába és Svédországba kalauzolja él az olvasót. Egyszerű, ötletes rajzokkal egyetlen pillanat alatt elénk tárja azt, amit csak hosszadalmas leírással lehetne elmondani. Ára: 16,— korona. Szilvási Lajos: SZÜLETÉSNAP JÚNIUSBAN — regény. A regény főhőse egy fiatal autószerelő, aki szerelmes egy jé módban élő, unatkozó férjes asszonyba. A regény mindössze egyetlen hetét mutatja be a történetnek, az izgalmas cselekményből mégis összetett kép bontakozik ki. Ára: 30,— korona. Fekete István: BOGÁNCS — regény. A szerzó egy „csodakutyát“ mutat be, melynek dicsősége azonban nem tart örökké — a cirkusz porondjáról körülményes úton ismét vissza kerül az öreg juhászhoz. Ara: 25,— korona. Gárdonyi Géza: IDA REGÉNYE. A regény főhőse egy polgári családból származó leány, akit édesapja zárdában neveltet, s aki tanulmányainak befejezése után fellázad a zárdái élet rideg embertelensége ellen, s ezért eltávolítják. Ára: 28,— korona. Móricz Zsigmondi ROKONOK — regény. A magyar klasszikus irodalomnak e gyöngyszemét, amit joggal nevezhetünk társadalmi korképnek, s amely az események mesteri bonyolításával lebilincseli az olvasót, most olcsó, fűzött kiadásban is be lehet szerezni. Дрд* q korona Jókai Mór: ÉS MÉGIS MOZOG A FÖLD — regény. Jókai regényei nem igényelnek kommentárt. Aki bármelyik regényét kézbe veszi, nehezen válik meg tőle. Csupán annyit füzünk ehhez a kiadványhoz, hogy a két kötetes regényt most nagyon olcsón beszerezhető. Ára: 16,50 korona. SZOVJETUNIÓ A KOMMUNIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK ÚTJÄN (1959—1970). E könyv nagy segítségére van mindazoknak, akik meg akarják ismerni a testvéri szovjet nép vívmányait. Áttekintést ad a kommunizmus építésének irányvonaláról, á szovjet állam és a társadalmi szervezetek szerepéről, a szovjet ipar és mezőgazdaság fejlődéséről, valamint a Szovjetunió dolgozóinak anyagi helyzetéről, életszínvonaluk emelkedéséről. A népek barátságának elmélyítéséért Ján Nálepkáről elnevezett Bratislavában székelő Katonai Művészegyüttes a Csehszlovák—Szovjet Szövetség egyik legaktívabb szervezete. A gyakori utazás, sokszor sűrített fellépések miatt nincs mindig lehetőség gyűlések gyakori összehívására, ezért a szervezet vezetősége különböző módon igyekszik nevelni tagjait. !Az ifjúsági szervezettel együtt például beszélgetés-sorozatot tartanak a szovjet filmekről, a szovjet hadseregről, a világhírű Alekszandrov együttesről. A vezetőség ugyanis abbéi az elvből indul ki, hogy Ilyen szórakoztató jellegű találkozók felkeltik az együttes minden tagjának érdeklődését. Az együttes programját úgy állítják össze, hogy abból mindig kidomborodjon a csehszlovák—szovjet barátság elmélyülése. A Nagy Honvédő Háború megéneklésének programját „A múzsák nem hallgatnak“ háromszázszor adták elő: Maga az együttes is úgy megszerette ezt a műsorát, hogy szívesen adta elő bárhol, ahol arra lehetősége volt. Köszöntötték vele a szovjet katonákat és a Csehszlovák Néphadsereg Napja alkalmából a budapesti Csepel gyárban is előadták a szovjet katonáknak, valamint a magyar néphadsereg tagjainak. Az előadássorozattal mindenütt hozzájárultak a népek barátságának elmélyítéséhez. A Varsói Szerződés hadseregei közötti barátság összefonódásához a „Hétszínű szivárvány“ cfmű programmal járultak hozzá. A tagállamok katonái között igen nagy sikere volt ennek a műsornak. A „Memento és krédo“-ban a fasizmus borzalmait mutatja be az együttes, amelyben ki van emelve a Szovjetunió jelentősége, az a gondolat, hogyan állhatjuk útját a fasizmusnak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. és a Szovjetunió megalakulásának 50. éviordulója tiszteletére az együttes ezt a rendkívül nevelőhatású programot hetvenkétszer adta elő. A szervezet tagjai a szovjet Szkrjabin zeneszerző jubileuma tiszteletére ünnepi estet rendeztek, de sor került a Puskin évfordulón a zene és költészet estjére, és megemlékeztek Ján Nálepkáről is Az együttes az előadássorozatokon kívül többször találkozik a szovjet katonákkal és baráti beszélgetések közben fűződik szorosabbra a kapcsolat. Kezdetben a szervezetnek csak 20 tagja volt, jelenleg már több mint hatvan. Az együttes falitáblán mutatja be a Szovjetunió népeinek életét, jellemző vonásait. A faliújságon legtöbbször a szovjet gazdasági sikerek, technikai újdonságok és a szovjet művészek kiemelkedő teljesítményei kapnak helyei. A szervezet munkáját és élért eredményeit a vezetőség állandóan értékeli és ellenőrzi. Többek között, hogy tevékenységében milyen mértékben használja fel a szovjet szerzők alkotásait, milyen mértékben mutatkozik meg a szocialista realizmus. A Csehszlovák—Szovjet Barátság Házában tartott beszélgetéseken mennyit merítenek a szovjet tapasztalatokból, milyen akciókat végeznek a barátsági hónap keretében, hány fellépésük volt a szovjet hadsereg katonái között. A Ján Nálepka Katonai Művészegyüttesben, amint az eredmények bizonyítják, sikeresen működik a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség helyi szervezete. J. DULKA
