Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-06 / 1. szám

Boróka A boróka (borostyán, boros­tyántüske, borsfenyő, bnsfenyő, gyalogfenyő, koromkék) a fe­nyőfélék családjába tartozó kétlaki növény 2—3 méterre megnövő cserje. Sok helyen parkokban mint díszcserjét ül­tetik. Egész Európában elter­jedt örökzöld, és nálunk az or­szágban megtalálható minden hegységben. A gyógyszeripar számára igen nagy mennyiség kell, ezért termesztik. Két évig fejlődő termésére van szükség. Az első évben még zöld, és csak a második év őszére érik meg. Ekkor színe hamvas lilás, vagy barnás, 5—6 mm átmérőjű bogyó. Belseje lágy, szivacsos zöldesbarna szí­nű, 3 sárgás magot tartalmaz. Gyűjtendő tehát a termése, amelyet 1972-ben felvásároltak a gyógyszeripar számára, 1 kg ára 18 korona. A bogyónak jel­lemző édeskés íze és kellemes szaga van. A termése szeptem­­bertól novemberig gyűjthetők úgy, hogy a bokrok alá ponyvát terítenek, és ügyelve a növény épségére, a terméseket leráz­zák. A leszedett terméseket ros­tálni, tisztítani, majd időnként megforgatni kell, hogy jól meg­száradjanak. A száraz bogyók nedvszívók ezért csak száraz helyen tárolhatók. A drognak 0,2—2 % illóolaj, amelyben különféle terpénck (JUNIPERUS COMMUNIS Г,, JALOVEL) vannak, mint például a pinán, kardinen vegyületek és ezeknek az észterein. Továbbá tartalmaz kb. 30 % erjesztő cukrot (al­kalmas a borok és pálinkák ké­szítésére), gyantát, keserű anyagot, juniperin glikozidikus cserzőanyagot és gumit. A drognak vízelethajló, gyű morerósítő, izzasztó, szélhajtó és emésztést serkentő tulajdon­sága van. A boróka már nagyon régen használt gyógyszer, mert már őseink is ismerték gyógyliatá­­sát és a pestis ellen használták az 1600-as években. A legenda szerint még sokkal hamarább úgy szerepelt, mint misztikus növény. Mátyás király idejében ráolvasásra használták a szem­ölcsök elmulasztására. Az ún. bagonyai ráolvasőban az áll, hogy ha valakinek szemölcse van, menjen az erdőbe, és kard­dal háromszor vágjon a boró­kabokorra, és minden vágás közben ezeket mondja: „Fenyő! Váglak? Mire? Arra, hogy el­vesszen Jánosról az (ő) szemöl­cse.“ A mai gyógyászatban is meg­van a borókának a jelentősége. A vizelethajtó teák alkatrésze. Izzasztó hatása folytán csúz és köszvényes bántalmak esetén használják. 5—6 szem bogyó a délelőtti órákban elfogyasztva előmozdítja az emésztést. To­vábbá gyomorégésnél is jó ha­tása van. Valamikor felhasz­nálták a fáját és az vértisztltó teakeverékek alkatrésze volt. Külsőleg az illóolaját Oleum juniperi néven mint bedórzsö­­lőt használnak a reumatikus bántalmakuál. A száraz bogyójából borovics­ka nevű pálinkát készítenek. Angliában és Hollandiában pe­dig gint készítenek belőle. A drog túladagolásánál nem idéz elő semmiféle mellékha­tást vagy mérgezést. A drogot nem szabad használni a vese­­gyulladásoknál. Boldog újévet kívánunk minden kedves olvasónknak. Szakmellékletünknek több szakképzett levelezője van, aki Mezőgazdasági Kutató In­tézményekben és a mezőgazda­ság más szakaszán tevékeny­kednek. Ezek egyike Bózner Miklós levelezőnk, aki a Hur­banovo! Kísérleti Állomás dol­gozója. Tőle kérnek szaktanácsot ügy a nagy olvasó közönség, mint más kertészkedők. Mindez nagyon helyes és főieg helye­seljük, Bózner elvtárs jó indu­latát, hogy igyekszik lapunkon keresztül válaszolni ezekre a kérdésekre. így a kérdésekre adott válaszokból az olvasótá­borunk is tanulhat. A legutóbb Tóth Ferenc Chlba-i (helembai) lakós for­dult hozzá kérdésekkel, hogy: 1. Hány kg cukor szükséges a 14 fokos 100 liter must fel­­édesitéséhez, hogy elérjük a 18 fokot? A szőlője kevert direkt termővel. 2. Mivel az idei szőlőtermés gyönge volt, ezért 100 1 must­hoz 50 liter vizet kever. Kér­dezi, hogy ilyen esetben meny­nyi cukor szükséges, hogy elér­je a 18 fokos cukortartalmat és hogy a bor is egész éven elálló legyen? 3. Az ilyen felcukrozott boro­kat, hogy megvédjük a „fekete­törés“ ellen, milyen eljárást kell foganatosítani a kénezés­­sel? Tóth elvtárs a múlt évben is kért tanácsot Bózner elvtárstól és tanácsait betartva — amely a szőlőlevelek sárgulásával vol­tak kapcsolatosak — köszöne­tét fejezi ki, de ugyanúgy kö­szönik a segítséget azok a sző­lőtermesztők is, akiknek Tóth elvtárs adott utasítást, az em­lített betegség elleni védeke­zésre, vagyis tápanyaghiány pótlására. Most pedig közöljük Bózner elvtárs válaszát a feladott há­rom kérdésre: Válaszunk kissé megkésett, azonban a következő években GYÓGYNÖVÉNY­TERMESZTÉS A Szlovákiai Rokkan­tak Szövetségének teše­­díkovoi (peredi) helyi szervezete egyike a ga­­lántai járás hasonló he­lyi szervezeteinek. Ebben az évben gyógynövény termesztéssel foglalkoz­tak tagjai. Közös munká­val 605 kg levendulát ter­meltek, amelyért 21 ezer koronát, a 821 kg termelt kamilláért pedig 35 ezer 500 koronát kapott a he­lyi szervezet. Krajčovič Ferdinand, Galanta (Galánta) ezen kérdések továbbra is ak­tuálisak lesznek: Mint ismeretes az idei időjá­rási viszonyok következtében a borok minősége Dél-Szlovákia legnagyobb részén az átlagosnál jóval alacsonyabb. Kérdéseire a következőket válaszolom: 1. Ha a mustot 1 Malligand cukorfokkal akarjuk növelni, akkor általában minden fokra 75 dkg kristálycukrot számí­tunk. Nem ajánlatos a borokat 20 Malligand foknál magasabb­ra felcukrozni (helyesebb, ha nem Malligand fokot, hanem Kloesterneuburgi cukorfokot említünk), ugyanis a Malligand­­fok az alkoholtartalmat, míg a Kloesterneuburgi-fok csak a cu­kortartalmat jelenti! 2. Az idei borok általában igen savanyúak — a borkősav tökéletlen kifejlődése miatt — és a borkősav mellett több ide­gen sav, mint pl. almasav, bo­rostyánkősav, esetleg ecetsav és tejsav is képződhet, melyek az idei borok kellemetlen „vad“-savasságát okozzák. Ezek részben a bor érése következ­tében — főleg a seprő gyakori felkeverésével — elillanak. Ügyeljünk tehát arra, hogy bo­runk kb. 7,0—7,5 promill bor­kősavat, valamint minimálisan 11—12 Maligand fok alkoholt tartalmazzon. 3. Ha borát eddig bárhogyan is kezelte és az legalább 7 pro­mill borkősavat, továbbá 11—12 térf. % alkoholt tartalmaz a rendes kénezés mellett, nem kell tartania a fekete-töréstől. Megemlítem még, hogy ha a bor igen savanyú, úgy ajánla­tos — legalább is ebben az év­ben a savtartalmát csökkente­ni. Ez egyszerű módon úgy tör­ténik, hogy minden 100 liter borhoz 67 g vegytiszta szénsa­vas meszet (СаСОз) adunk, ez­által a bor hektoliterenként 1 promill savat veszít. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy bár­milyen savanyú is a borunk, 3 promillnél több savat ne tá­­volítsunk el a borból, mivel nagymértékben befolyásolnánk a bor ízének megváltozását Is (a savtalanítás ugyanis eltávo- f% Htja a bor zamatanyagait (bu- f ké) is. —B — Dr. NAGY GÉZA A Dvory nad Žitavnu-i (udvardi) efsz üvegházaiban a téli időszakban is szépen nyílik a szegfű. A fóliasátrak hó-védelméről Egyre több fólia kerül fel már késő ősszel a vázszerkeze­tekre, és ez jó, mert az őszi­­téli hasznosítás sok előnnyel jár: megoszlik az építmény és a fólia költsége, nagyobb a be­vétel, télen is van rendszeres munkalehetőség, hosszabb a fó­liabeszerzési kampány, vala­min! feltehetően kevesebb lesz az állott, gyűrött fólia. A tél azonban gondokat is jelent. Az eddigi nagy havak helyenként az üvegházakat is megviselték és problémákat okoztak a fóliasátraknál is. Míg egyes teleken általában a vázszerkezetek nyomódtak be, néha fóliakárok is keletkeztek. Joggal kérdezhetjük kivédhe­­tők-e ezek a károk? Igennel válaszolhatunk, azonban tud­nunk kell, hogy sem a vázszer­kezet, sem a fólia nincs a nagy hóteherru méretezve, miként az üvegházak sem. Télen fóliasát­rakat csak akkor üzemeltetőnk, ha elég erős a fűtés ahhoz, hogy a havat eleolvassza, illet­ve megcsúsztassa, vagy ha vá­ratlan nagy hóeséskor van elég munkaerő ahhoz, hogy lehúzza a havat a sátor tetejéről. Az utóbbi módszer csak kis­üzemben, háztáji kiskertben jöhet tekintetbe, mert a nagy­üzemben hirtelen hóesésben, mondjuk éppen karácsonykor vagy újévkor 20—30 embert mozgósítani, csak egy két órára is nehéz. Erős fűtés esetén (25—35 °C) a hó folyamatosan leolvad, de még gyenge termogenerátoros fűtés (5—15 °C Д t) is lehető­séget ad a hó aljának megol­vasztására és lecsúsztatásra. Ha az általános fűtés erre nem len­ne elegendő — szakaszonként — egy-egy órán át fűtsünk úgy, hogy a többi szakasz felé a fó­liatömlőt elkötjök. A hótömeg lecsúsztatását esetleg a fémváz megrázásával is siettethetjük. Célszerű egy­szerre négy embernek egy sza­kaszon dolgozni. Rosszul kifeszített fólián ol­vadáskor nagy vyzzsákok kelet­keznek. Ezekből a vizet hala­déktalanul el kell távolítani egy „T“ alakú léccel, alulról felfelé nyomva a zsákokat. A léc víz­szintes szárát, amely a fóliával érintkezik, burkoljuk be rougy­­gyal, vagy fóliával, nehogy ki­lyukasszuk a sátor leplét. Ha pedig elmulasztottuk volna a víztelenítést és befagy a „zsák“, ne próbálkozzunk kilökni belő­le a jeget, ugyanis könnyen ki­szakíthatja a fóliát. Várjuk meg, amíg az magától kiolvad. Nehézséget okozhat a lecsú­szott hatalmas hótömeg is. Ol­dalról nagy súllyal nehezedhet a fóliára és helyenként, főleg a hajtások mentén be is szakít­hatja. Ez már a kisebb sátrak­nál (4,5 és 6 méteres) több he­lyen is előfordulhat, míg a 7,5 méteres sátornál az ilyen sza­kadás nagyon ritka és csakis a rossz hegesztés miatt követke­zik be. Ä régebbi típusú favá­zas sátrak hibátlanul állják a havat. Ez érthető is, mert a szélesebb sátrak hóval érintke­ző oldala meredekebb, mint a keskenyeké, így kisebb a nyo­más is. A sátraknál legalább két mé­ter széles út szükséges a hó be­fogadására. Az utakra gyűlt nagy hótömeg eltávolítása cél­szerű, de nagyobb telepeken (több hektárnyi területen) csaknem elképzelhetetlen. De ahol túlerős az oldalnyomás és beszakadástól kell tartani, on­nan a havat eltávolítjuk. Ahol szakadás keletkezett, azonnal tegyünk alá fóliadara­bokat, a bordákon kifeszítve, s ha kienged a talaj a már is­mert „haspánttal“ kívülről szo­rítsuk le a hézagot. Jól zárjuk le a sátrak végeit, ha szükséges fóliafüggönnyel is kiegészítve az ajtókat. Minél jobban felme­legszik a sátor, annál hamarább tűnik el róla a hó. Mindent összegezve megálla­píthatjuk, hogy erős vázszerke­zet, jó minőségű, jól kifeszített fólia és ésszerű fűtés teljes biz­tonságot nyújt a hó ellen. —bóm— Ebben a hónapban, ahogy “ enyhül az időjárás, már О C foknál megkezdhetjük a gyümölcsfák koronáinak alakí­tását (metszését). Idősebb gyü­mölcsfáinkat megtisztítjuk a korhadó kéregtől. A levágott ágakat és az öreg kérget egy helyre gyűjtjük és eltüzeljük. Ezzel is védekezünk a kártevők terjedése ellen. A fák levágott ágai helyét és az idősebb fák fagy által megkárosított törzsét bekenjük oltóviasszal. További intézkedéseket tehetünk ha 15 %-os mésztejjel bemeszeljük fáinkat, ezzel megvédjük a fagykároktól. Nem fontos a meszelést elvégezni azoknál a fáknál, melyeket elkerítettünk náddal, szalmával, papírral, vagy más anyaggal. A védőtfúr­­kolatot állandóan ellenőrizzük, hogyha károsodás érte, kijavít­juk. Nem szabad megfeledkez­nünk az elraktározott gyümölcs ellenőrzéséről és a helyiség szellőztetéséről. Állnadó 4—6 C fokon s 85—90 %-os nedves­ségtartalomnál kell tartani a raktározott gyümölcsöt. Főleg az alma idő előtti ráncosodása ellen. Ha a helyiség száraznak bizonyul, akkor a talaját több­ször locsoljuk vízzel. A gyümöl­csöt osztályozzuk érési ideje szerint és úgy fogyasztjuk. Na­gyon fontos ezt betartani az al­ma raktározásánál, mert van­nak fajták, melyek nem elállók. Nagyon jól tárolható a Golden Delicius, és a Jonathan, melyek decembertől márciusig érnek be. Az Ontário pedig januártól áprilisig (raktározási érési idő). A szőlőt szintén ellenőriz­nünk kell, hogy nem károsítot­ták-e meg a rágcsálók. A fiatal töveket legalább ötéves korig becsomagoljuk papírral vagy műanyaggal, hogy megvédjük a, károsodás ellen. Feltétlenül el kell végeznünk azon borok fej­tését, melyeket tovább hagy­tunk állni a seprőn, hogy az meg ne savanyodjon. A hordó­kat mindig felöntjük, ugyani azon fajta vagy hasonló borok­kal. Ha nincs borunk felöntés­re, feltétlenül át kell fejtenünk kisebb hordókba vagy demizso­­nokba. A fejtésnél vigyáznunk kell arra, hogy a bor minél ke­vesebbet érintkezzen a levegő­vel. Az elraktározott zöldséget is ellenőrizzük és a rothadt egye­­deket távolítsuk el, hogy ne okozzanak nagyobb kárt az egészséges zöldségben. Nem szabad a zöldséget nagyon ned­ves homokban raktározni, mert az elősegíti a rothadást. Már januárban kell gondoskodnunk a tervezett jó minőségű fajták kiválasztására beszerzett vető­magvakról. Ha fólia alatt aka^ runk primőrárut termeszteni vagy palántát előhajtatni, feb tétlenül gondoskodnunk kell á fólia beszerzéséről. Virágtar­tókban vagy zöldséges ládák­ban 15—20 C fok hőmérséklet mellett nagyon gyorsan elő tud­juk hajtatni a petrezselyem, zeller és a hagyma szárát, 11ogy­­ha az említett ládákba földet teszünk és abba ültetjük. De még gyorsabban előhajtathat­­jük, ha a zeller vagy a petre­zselyem felső részét levágjuk és az elvágott résszel lefelé vízzel töltött tányérba helyez­zük és a vizet időnként kicse­réljük. VLAGYIMIR GREČO, mérnök Magyar-spanyol kapcsolat A magyar és a spanyol mezőgazdaság között sok hasonló vonás fedezhető fel, egyes kertészeti termékek (a szőlő, gyü­mölcs, fűszerpaprika) előállítása vonatkozásában, pedig nem­csak termelési módszereink azonosak, hanem feldolgozási, for­galmazási problémáink is hasonlatosak. A múlt hetekben — egy korábbi magyar delegáció látogatá­sának viszonzásaként — Magyarországon járt D. Luis Garcia de Oteyza, az Agrarreform és Fejlesztési Intézet elnökének vezetésével egy kormányküldöttség, amelynek tagjai a spanyol mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés, valamint kutatás vezető személyiségei voltak. A delegáció több állami gazda­ságban, termelőszövetkezetben tett látogatást, és tanulmányoz­ta a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, valamint a Kertészeti Kutató Intézet munkáját is. A delegációt logadta dr.. Dimépy Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, majd a tár­gyalások eredményét emlékeztető formájában foglalták össze. Elutazás előtt a magasrnngú spanyol vendég tájékoztatta a mezőgazdasági újságírókat Magyarországon szerzett benyomá­sairól. Hangsúlyozta, hogy igen kedvező tapasztalatokat szer­zett a magyar mezőgazdaság színvonaláról és szükségesnek tartja a tapasztalatok kölcsönös cseréjét. Ennek során mód nyílik arra, hogy magyar szakemberek vegyenek részt az ОПТ szőlészeti tanfolyamán, amelyet Zaragozában, a Mediterrán Intézetben rendeznek. Ugyancsak magyar szakemberek tanul* mányozhatják Spanyolország fűszerpaprika termelését és ай ottani talajjavítás! munkákat. Ennek ellenében spanyol szakemberek tanulmányozzák maja Magyarországon a minőségi magtermelést és a fajtamtnősítől módszereit. , A tárgyalások során felmerült egy Spanyolországban léteal» tendő narancslé üzem építésének lehetősége is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom