Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-08-12 / 32. szám
A fuzáriumos fertőzés veszélye a mezei nyúlállományra Л gabonafélék fuzáriumos megbetegedésének kedvez a csapadékos, párás, meleg idö)árás. A búza és a kukorica fuzáriumos betegségének kórokozója a gazdanövények szinte valamennyi részét megtámadhatja és károsíthatja. Így a búzánál a csfranövény pusztulását, gyökérrothadást, tóelhalást és kalász-, illetve magfertőzést, a kukoricánál pedig csíranövénypusztulást, tőszáradást, vörösodést és csöpenészedést idézhet elő. Az utóbbi években a károsodás a búzánál inkább a kalász-, Illetve magfertőzésre, a kukoricánál pedig csőpenészedésre terjedt ki. E két legnagyobb vetésterületen levő kultúránál, a búzánál és a kukoricánál egyik legveszedelmesebb és legtöbb kárt okozó betegség a Fusarium spp. A betegség nemcsak a termesztett kultúrákban idéz elő jelentős károkat, termésveszteséget, Iranern a fertőzött növényből táplálkozó vadállományban Is betegséget, károsodást és elhullást okozhat. Egy fuzárlummal fertőzött .takarmányetetési kísérlet során — az állategészségügyi szervek megállapítása szerint — az elvéreztetett nyulak szerveinek kórbonctani, illetve kórszövettani vizsgálatánál: — a májban lokális vérzéseket, parenchyma sorvadást (az egyikben ezenkívül patholögiás zsíros beszűrődést); — a veseglomerulusban enyhébb-súlyosabb vérzéseket és patholögiás beszűrődést; — a petefészek primér tüszőiben petesejt elfajulást és elhalást, a méhek propriájában méhhurutra és szekréciós zavarra utaló eosinofil, valamiül niououueláris sejtes beszűrődéseket állapítottak meg. Összességében valamennyi állaton toxikus ártalomra utaló szöveti elváltozások voltak megállapíthatók. A fentiekből megállapíthatóan tehát egyrészről a termesztett növény, másrészről a vadállomány, különösen a nyúl egészségének megóvása és megvédése érdekében mind a mezőgazdasági termelőüzemeknek, mind pedig a vadásztársaságoknak érdeke és feladata a Fusarium spp. elleni védekzés. Éppen azért fontos, hogy az üzemek a szükséges védekezési munkákat időben végez zék el. A védekezési munkák közül az egyik leghatásosabb növényvédelmi eljárás a gombabetegségek terjedésének megakadályozására a tarlóégetés. Az égetésnél a tűz rendészeti szabályok és előírások betartása szükséges. Azokon a területeken, ahol a tarlőégetést valamilyen kizáró ok miatt nem lehet elvégezni, továbbá a vad által járt és fuzáriummal fertőzött gabonatáblákon tanácsos vadriasztás céljából — az eddigi tapasztalatok alapján bevált — káliszappanos szegélypermetezést alkalmazni, hektáronként 5 kg kállszapapn felhasználásával, 500 liter vízben kipermetezve. Mindezeken túlmenően szükséges a vad riasztásáról és a fertőzött területekről való távoltartásáról gondoskodni. Fontos feladat, hogy a vadásztársaságok vegyék fel a kapcsolatot a környező mezőgazdasági termelőüzemekkel és működjenek közre a védekezés megszervezésében, valamint végrehajtásában. Szavanna, őserdő, sztyeppe és sivatag az afrikai vad otthona Sok millió évvel ezelőtt, meg az un. miocén korszakban, bolygónk éghajlata nedvesebb volt a mainál. Szahara. Arab sivatag nem létezett akkortájt. Hozzáférhetetlen őserdő borította akkor Afrika csaknem egész területét, amely rnegsza kításokkal az Atlanti-óceántól kezdődőleg. Arábián, Indián keresztül Délkelet-Ázsióig terjedt. Az őserdő lehetővé tette, hogy az óriási terület állatvilága egységessé váljon. Idő múltával azonban hatalmas váltuzáson ment át minden. Az erdőterület állatvilágától azonban e változás megtagadta a lehetőséget, hogy tovább is örvendhessen a fejlődés kedvező feltételeinek, mert esőllenné. szárazzá vált az éghajlat. Az erdöborította terület egyre kisebbedett, ügy hogy Ázsia és Afrika sajátosságai közötti különbség fokozatosan egyre hatóbbá vált. A vad élete két részre való szakadásnak, indult akkortájt. A két rész saját, - különálló irányban haladt. A rendszertelenül és egyre ritkábban ismétlődő esős időszak csak olykor-olykor váltatta fel a száraz időszakot, ami oly területek keletkezését okoz ta, ahol magas fű burjánzót!, amelyet bozóttal benőtt mezsgyék osztottak szét. Azon a helyen fa csak folyók és tavak partján fejlődhetett. Általában a fák ott nem nőnek magasra, gyökérrendszerük azonban gazdagon elágazó, úgyhogy nagy vízmennyiséget képesek felvenni. Ilyen fa pl. az akác és a bavbale. Az ilyen talajviszonyuk ked-. vezöcu halnak a különböző növényzet, mint pl. a Sorgiun. a Panicom, a Setaria, a Tliemada triandra, a Pennisétum, a hüvelyesek és a fnzfajták fejlődésére. E bnrjánszerű növények, amelyek hozzászoktak az esős időszak rendszertelen ismétlődéséhez, alkotják a szavanna növényzetét. Az afrikai szavanna hosszú területsáv módjára Szenegáltól Európáig húzódik. Északon télig sivalagszerű sztyeppe, délen pedig csapadékokban gazdag egyenlítői őserdő a szegélye, amely az Atlanti-óceántól kezdve a Mitumba hegységig hatalmas övként vonul végig Afrika kontinensén. E hegyvidék mögött, amely a Kongó Köztársaság keleti határa mellett északdéli irányban vonul, a szavanna — folytonossági jellegét megőrizve — délnek fordnl és Zambián, Mnrambilon keresztülhaladva a Dél-Afrikai Köztársaság területére lép. Bolygónk felületét zónákra, tájakra osztották fel a biológusok (ökológusok), ahol a talaj és éghajlati viszonyuk a növényzet általános foroiáját és a fauna (állatvilág) egyön tetűségét őrzik. A zónák terjedelmesek. Magukba foglalják a tundrát, a tajgát, a szavannát, a sztyeppét, a trópusi záporokkal öntözött őserdőt és a sivatagot. E tájakat vegetációs (nö vényzeti) zónáknak nevezték el, amit a világ biológusainak többsége el is ismer. A szavanna, seliol sem oly nagy kiterjedésű, mint At'riká ban, ámbár Dél-Amerikának, Indiának, Ausztráliának is van hasonló tája. Észak-Amerika óriási kiterjedésű prérijei, Ázsia sztyeppéi, Dél-Amerika pampai a szavanna „vérrokonai“. Annak ellenére, hogy e földrészek éghajlati és talajviszonyai eltérnek egymástól, az ekológusok valamennyit legelő típusú tájnak minősítik. Kelet Afrika óriási legelóterülete nagy részben vulkanikus eredetű. A termőföld vékony rétege alatt is szilárd láva (kihűlt láva j képezi az alapot. A talaj ilyen tagoltsága nem igen kedvez a fák fejlődésének s azért nem is tekinthető erdőnek az ilyen táj. Sok kutatás alapján megállapították a tudások, hogy a sivatagban évenként 0 12 inni a csapadék, a sztyeppén 12 — 3U mm. A szavanna vegetációja: fával, bozóttal, fűvel benőtt te rülete 311— 60 inni csapadékot igényel évenként. Ebből kitu nik, hogy az esés és száraz időszakok rendszeres vállako zása nagy áldás, a trópusi Af rika területére nézve. A szavanna közelében fekvő erdős és bokrus terület időn ként tűzvész martalékává vá lik. A leégett erdőrészekkel a szavanna területe bővül. A régmúltban, amikor még csak tüzet csiholni tanult az ember, észrevette, hogy a tűző napsugár égető hatása lángra lobbantja a száraz fiivet és hogy a láiigralobbanast tű/.lia nyó kitörése (erupciója) is okozhatja. Idő múltán kvarcból csiholt (özet az ember, aminek követ kéziében a tűzvész a szavannán nem ment ritkaság számba A tűzveszedelem csak az eset ben nem terjedhetett tovább, ha folyó, sűrű erdő vagy sűrű húzót állta útját. A trópusi záporesők és a növényzet teljes hiánya a tenné szét tűzoltóságának kiváló tényezői. „World of wildlife“ nyomán: SEt.MEC ADOLF 6 Készítsünk a baromfi részére is sUétakarménvt kó - чауу beton — nyomoréké (в 50cm magas desí i kábát késiütt henger / ! collos desdrá ' bőt késiitrf fedő agyag scegé/y I tnssen meg tollák silóúr У////У Vs/s/s , leu/lepedet és agyaggal gatath r faragot légiók Több éven keresztül összegyűjtött tapasztalatok bizonyítják, hogy a baromfi részére is érdemes vitaminokban és tápanyagokban gazdag silótakar mányi készítenünk. Sokra értékelhető ennél a konzerválási eljárásnál az. hogy a tartósí fásra kerülő növényi részek egészeu minimális tápanyag veszteség mellett — akár több éven keresztül is — gazdasá gosan tárolhatók. A friss nővé nyi részekből készített baromfiszilázs számottevő mennyiségben tartalmaz karotint. Hessel bach: „Dán baromfikfsérletek" c. munkájában említést tesz arról, hogy a búza- és lucernából készült silólakarmánnyal etetett kísérleti tenyésztyókok termelték a legtöbb termékeny tojást, ezek kelési százaléka is a legmagasabb volt és a 10 he tes korig felnevelt ilyen csirkékből hullott el a legkevesebb. Háztáji tenyésztőink részére ma még nem tudnak a takar mánykeverő üzemek a szükségletnek megfelelő mennyiségben vitaminokkal dúsított speciális takarmányt készíteni. Egyelőre annak lehetőségeit kell keres nünk, hogy állataink zavartalan téli vitaminellátását a rendelkezésünkre álló gazdasági takarmányok okszerű etetésé vei, minél olcsóbban biztosítani tudjuk. Kevés anyagi belekte téssel úgy oldható meg állataink téli vitaminellátása, hogy részükre a házikertben vagy a háztáji földön termesztett növényeket fogjuk silózással tartósítani. A silózás sikere mindig at tói függ, hogy milyen mértékben tudjuk megadni azt a cukormennyiséget, amit a silózutt takarmányban elszaporodó tej savbaktériumok tejsavvá képe sek átalakítani. Éppen ezért a besilózásra kerülő növényeknél meg kell vizsgálnunk, hogy elegendii-e a cukorniennyiség. ami bennük raktározódott. Zubrilin cukor minimum-elméletében meghatározza a nővé nyékben jelenlevő cukornak azt a százalékos mennyiségét, amennyi feltétlenül szükséges annyi tejsav keletkezéséhez, amennyi — a silózandó anyag puffasztó hatása ellenére — a szilázs pH értékének 4,2—4,3- ra való csökkenését biztosítja. Funtos tudnunk, hugy a baronifiszilázsban minél kevesebb nyersrostot tartalmazó növényi részt kell tartósítanunk. Annál értékesebb silötakarmányiink. ininéi több uüvényféle keverék bőt állítjuk azt össze. Kitűnő minőségű „vitamin“ silótakarmányt az alábbi nnvényfélék százalékos összetételéből nyerhetünk : 28 % sárgarépa, 72 % fehérhere, 20 V» sárgarépa, 60 % mangoldrépa levele, 18 °A fehérhere, 2 % vöröshagyma, mánykeverékel: 20 */t tejesérésben levő kukorica csöve, 20 */» párolt horgonya, 28 S lóhere, 2 */* vöröshagyma, 30 •/» sárgarépa, 30 % sarjú lóhere, 40 tejesérésben levő kukorica csöve. 25 */» tejesérésben levő kukorica csöve, 30 % sárgarépa. 30 % párolt burgonya, 10 % sarjú lucerna. 5 % II,—III. oszt. napraforgómag. 0 séótienqer deszkafedúje fogantyúrat ellátva épiilel fala fű cm-es betonréteg alatti salak tömités 1Qcm 67 %k viaszérett köles, részben búzával. A következőkben felsorolok néhány tápanyagokban és vita minokban gazdag silútakarniáity keveréket: mát ne keverjünk, mert nagyobb mennyiségnél kellemetlen fzt kölcsönöz az étkezési tojásnak. Mértékletes vörös hagyma adagolással kedvező étrendi hatást alakíthatunk ki s megtisztítjuk a bélcsatornát az élősködő bélférgektől. A mennyiben kizárólag növendékbaromfi, vagy víziszárnyasok vitaminpótlása céljából készítünk szilázst — ismerve a hagyma téregűzö hatását — 4—5 */»-ig emelhetjük annak mennyiségét. Rothadt, penészes vagy földdel szennyezett vöröshagyma silózásra nem alkalmas. Kedvező megfigyelések fűződnek a 80 4« apróra darált sárgarépa. 5 % zúzott vöröshagyma és 15 % lucernaliszt összeállítású gezhető. Kisüzemi adottságaink lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a silókat a pince egyik nem használt részében helyezzük el. A siló hengeraiakú űrjének átmérőjét úgy méretezzük, hogy i naponként kitermelt szilázs legalább 6—8 centiméteres rétegben fcltakarmányozódjék, különben a megbolygatott felső réteg hosszabb időn keresztül érintkezik a levegővel és ecettavas erjedésnek indul. Ha pl. baromfiállományunk 250 tyúktéléből áll s naponta 9—12 kg szilázst kívánunk adni (tyúkonkint 4—5 dkg), a silóür átmérőjét 0,5 méterre készítsük. Ebben az esetben naponként 6—7 cm vastag réteg kerül kitermelésre, hogy a 9—12 kg-os szilázs szükségletet fedezni tudjuk. Ilyen ,.baromfisilü“-idumnt vízáteresztő betongyűrűből, vagy használatból kivont fahordóból nyerhetünk, amit a talajba süllyesztve, vagy pincében elhelyezve töltünk majd meg. Több ezer tyúkfélét tartó nagyüzemi telepeken földbesüllyesztett kútgyürűkből készíthető több részes silóegység (lásd a szemléltető rajzot). Akinek csak kisebb létszámú a baromfiállománya s napi szilázs-szükségletc nem haladja meg a példámban említett takarmánymennyiséget sem, folyamodjon az utóbbi időben egyre szélesebb körben elterjedő fóliazsákok használatához. 3—5 kilogramm apróra zúzott szilázzsal légmentesen megtöltőn müanyagzsákokat hordóban. kútgyűrűben, vagy nagy méretű túlialepedőben szorosan egymásra helyezve légmentesen tároljuk addig, nűg leleteié sükre sor kerül. A műanyag zsákukban kiváló minőségű sí letakar mony érlelődik, s a tar tósítási veszteség ennél az el járásnál a legkevesebb A földbesüllyesztett betongyűrusorok hézagainak eldnlgozása. valamint a belső simítás cementes habarccsal történik, míg a ben gerőr fenekét homorúra kell kiképezni. Az egész silóürt takarmánnyal való megtöltése előtt mésztejjel fehérre meszel jük. A siló befedésére 1 collos keménydeszkából készített — fogantyúval ellátott — fedőlapot készítünk, amely csak 1 cm-rel kisebb méretű, mint a hengerűr kerülete. A fedőlapot bitumennel felragasztott kátránypapírral óvjuk meg a korhadástól. A kátránypapír tökéle lesen szigetel és a sziiázsban végbemenő savas erjedés a deszkát nem támadja meg. A besilózandó takarmányt 1 cra-es darabokra aprítjuk, daráljuk össze. Ennél nagyobb szilázsdaraboktól a baromfi idegenkedik, belőlük sokat elpocsékol. A friss, zsenge zöldet szecskavágóval, a sárgarépát répaőrlővel, vagy pépesítővel, a tejesérésben lévő kukoricacsövet megfosztva, szecskavá(Folvtatás a 4. oldalon.! Ezeket a vitaminokban és tápanyagukban gazdag szilázskeverékeket a tyúkuk szívesen fogyasztják. A 6—1(1 százalék abraktakarniány megtakarítása mellett lujásteriuelésünk a téli és koratavaszi hónapokban 12— 30 százalékkal magasabb, mint azon tojóknál, amelyek nem fogyasztanak silótakarniányt. Tojótyúkok részére összeállításra kerülu takarmánysilóba 2 százaléknál több vörüshagyból készült silótakariuányhoz, amit két hetesnél idősebb csibékkel már veszélytelenül lehet etetni. A silókat fedett szín alatt,vagy zárt épületben tanácsos elhelyezni. így a besilózott takarmány könnyebben megóvható az időjárás viszontagságaitól s a szükségszerinti silókezelési munkák, valamint a szilázs kitermelése bármikor minden veszteség nélkül elvé-Egyezer darab tyúkféle baromfi fulyamatos szilázsszükségletét ellátni képes hárumszor 3 darabos silúegység felülnézeti rajzának egy részlete, valamint a siióegység oldalnézett metszetrajza inagasítuhengcr közbeiktatásával. Az egyenletesen összekevert szilázsanyagot még egyszer en gedjük át őrlőgépen és folyamatosan szúrjunk közé lucernalisztet, hogy a sejtnedv elfolyását megakadályozzuk.
