Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-08-05 / 31. szám
A méhek és létezésük törvényei 3. Hogyan teljesíti a méhcsalád az általános fizikai lét és élet törvényét ľ Kétségtelen, hogy a méhcsalád is az anyagnak bizonyos változata. Az egyedi rovar különleges közösségbe verődött. Évezredek fejlődéssorozatának eredménye ez a szerves lény, a szaporodni képes fizikai égység. Célunk most nem az, hogy a kezdet-kezdetével foglalkozzunk, mert ez külön tanulmányt jelentene, de tudjuk, hogy az eredeti egybeverődés sem alakulhatott ki másképp, csakis az általános fizikai lét és élet folyamatos anyagváltozásait biztosító törvények szerint, melyek a kezdet-kezdetén is úgy működtek, amint azt körülöttünk minden anyagnál ma is látjuk. A mérsékelt övezetben ennek 'a különleges szerves lényi anyagnak három változatát ismerjük. Az egyenlítő vidéki, forróbb övezetekben csak két változatban él. A mi övezetünkben tehát két változás a szerveslény földrajzi elterjedésének a következménye. Ősszel a kinti környezetből hatő hőmérsékleti csökkenés, tavasszal pedig az emelkedés a változás kikényszerítője. A harmadik változat, az utód létrejötte a rajzás. Most csak az első két változattal fogunk foglalkozni. A rajzást, az utód megszületését később írjuk le. Az anyagváltozás annyira nyilvánvaló, hogy közelebbi magyarázattól eltekintünk. Űszszel a változás az anyag fizikai formájában és az életfunkciók, a méhcsalád alaptevékenységi funkcióinak nagyfokú korlátozásában nyilvánul meg. Minden energiáját annak a hőenergiának fenntartására összpontosítja, amelynek segítségével a szerveslények vegetálását lehetetlenné tevő időszakot át tudja vészelni. Ez sok szerveslénynél van így. Tavasszal, egyrészt a fizikai forma (a télifürt fellazulása), de főképpen az összes alaptevékenységi funkciók megindulása igazolja a méhcsalád anyagának megújuló változatát. Csak ez a változat teszi lehetővé a méhcsalád biológiai fejlődésének megfigyelését, amikor a szerveslény minden tevékenységét kifejtheti és harmadik változatát is létrehozza. Amint már mondottuk, minden Változat léte vagy élete négy rövidebb-hosszabb ideig tartó szakaszban zajlik le. Változásra máskülönben semmiféle mód vagy lehetőség nincs. aA méhcsaládnak ezek a váltópatai is születnek, fejlődnek, •alkotnak és egyszer, de csak rendkívüli esemény folytán, el- Sfcnúlnak. ^Nézzük az őszi változatot, méhcsalád nyáron minden ^Életfunkcióját kifejti. Szeptemberben, októberben azonban már véglegesen eltűnnek belőle a herék és lecsökken az élelemhordás, majd véglegesen megszűnik az energia utánpótlási tevékenység, méhésznyelven a Hasítás is. Ez azért szűnik meg, mert már jóformán nincs virág, vagyis se méz, se virágpor nem özönlik a kaptárba úgy, mint eddig. Íme a kívülről ható éleiemcsökkenés az oka annak, hogy a szerveslény össztevékenységének egyike ősszel megszűnik. Ez azonban még nem anyagváltozat. Csak funkciót bont, de még tovább is a szerveslény tavaszi változatában marad. A kinti hőmérséklet azonban napról-napra csökken. A nappalok még tűrhetőek, de egy éjszaka hűvössége, rákényszeríti a szerveslényt, hogy fürtbe tömörüljön. Ez a legelső fürtalakulás az őszi változat megszületése. A fürt nem marad állandó, mert napközben a méhek még néha ki is repülhetnek. Az állandóan csökkenő hőmérséklet azonban mindig gyakoribb és erőteljesebb, s ezért gyakrabban alakul ki a fürt is. Végül a hőmérséklet lehűlése olyan nagy, hogy a fürt már sem nappal, sem éjjel nem oszolhat fel. Ez jelenti a változat teljes kifejlődését. Következnek a teljesen hideg téli napok, melyek alatt a változat, a most már állandó fürt azzal szolgál, hogy olyan kitinburkolatot képez, melynek belsejében a téli vegetálás ideje alatt, a létfenntartásra teljesen elegendő mikroklíma alakulhat ki, és ez teszi lehetővé a lecsökkent hőmérséklet elviselését. Eltűnt a méhcsalád tavasztól-őszig tartó formája teljesen. Létrejött a változat új formája, a telefürt. Megszűnt az alaptevékenység nagyobbik része. Csak a hőenergia fenntartása maradt meg. Következik a tavaszi változat, mely az előbbinek tulajdonképpen a fordítottja. Kora tavasszal megérzik a méhek a nappalok hosszabbodását és a langyosabb légáramlatokat és ekkor meglazul a télifürt tömörsége. Nem oszlik fel, mert még hűvös van, de a télifürtben megindul már a Hasítás, annak etetése és melegítése. Mivel a télifürt nem oszlott fel, anyagváltozásról nem beszélhetünk. Az alaptevékenységek részbeni megindulását éppen a télifürt teszi lehetővé. Az időjárás javul a maga természetes folyásában. Amint a kinti hőmérséklet eléri a 10—12 fokot, egyszer feloszlik a telelőfürt és a méhcsalád átesik a tisztuló kirepülésen. Ez az első feloszlás az új változat megszületése. Következik az új változat fejlődési szakasza, mely úgy játszódik le, mint ahogy azt az őszi változatnál láttuk, csak most a fokozatosan javuló időjárás hőmérséklete a kívülről ható energia. Néha-néha, különösen éjjelenként szükséges még a fürt, de napközben a már tisztult méhek munkabírása mindig nagyobb. Megindul a kirepüiés is, és némi friss élelem is kerül a sejtekbe. Végül a hőmérséklet annyira emelkedik, hogy a fürt végérvényesen feloszlik. A méhlakásban az új változat, a lépeken szétszóródott méhek kezdik alkotó munkájukat. Ez volt az új változat fejlődő szakasza. Ettől kezdve alkotó időszakába lép. Végzi a természet szankciós törvénye által reászabott összes munkákat. E munkák közben biológiai fejlődésen megy át, éretté válik, biztosítja utódját és faját. Ekkor alakítja ki harmadik változatát. A méhközösségi szerveslény nem pusztul el, mint az egyedi méh. Megfelelő gondoskodás mellett vagy kiváló környezeti feltételek mellett, hoszszú éveken át létezhet. Különleges szerveslénynek tehát még azért is tartjuk, mert alkotási korszaka végtelen lehet és hanyatlási korszaka nincs. Nem öregszik, öregségben nem múlik ki, mert szerves részeit állandóan meg tudja újítani. Évente megfiatalodik, kimúlás csak akkor áll be, ha valamilyen különleges esemény folytán a természetes szankciós alaptörvényt nem tudja betartani. Mint minden más anyagváltozásnál, most is fizikánk törvényei biztosítják a változást. Ősszel így zajlik le: Egy anyagváltozatra, fizikai egységre, mely a lépeken szétszóródva és az egész kaptár ürméretére kiterjedő mikroklíma él, a külső környezetből származó hőcsökkenés fejti ki hatását. Egy bizonyos idő után, amikor a hatóakciő annyira felgyülemlett, hogy túlnőtte a fizikai egység képességeit, a megbolygatott egység belső erői reakcióval válaszolnak. Feladják az egész kaptárra terjedő mikroklímát, a méliegyedek télifürtöt alkotnak. A mikroklímát ennek belsejére korlátozzák. Megszületett az új változat, a télifürt, az új fizikai egység, melynek belsejében most már olyan hőmérsékletet tarthatnak fenn, amely lehetővé teszi a kinti, téli nagyobb hőmérséklet lehűlésének elviselését is. Alkotó munkáját az jelenti, hogy a fürt kérgével minimálisra csökkenti az egyedi méhek testének párolgási felületét, egy különleges, roszszabb hővezetésű kitinburkolatot alkot és a szerveslény téli tétlenségbe kerülve, egyetlen alaptevékenysége segítségével, a meleg fenntartásával, pompásan áttelelheti ezt az időszakot. Más tevékenységet nem is végezhet, mert élettéri környezet is téli pihenésben van. Szirmai István v 1 KERTÉSZET-MÉHÉSZET A Szabad Földműves szak melléklete 18. SZÁM 1972. AUGUSZTUS 5. • A TARTALOMBÓL • Augusztusi tennivalók a kertészetben •i A kapálás felér a trágyázással 0 Citromfa «ÉAz átallott fák gondozásáról 0 A szőlőtelepítés alapja h 0 Termeljünk télen is friss salátát 0 Nyári teendők az őszibarackosban 0 Több figyelmet az ifjúságnak 01 A dohányniézrő! 0 A méhek és létezésük törvényei I 0 Kicsi a mézliozam ■ 0 Tapasztalatok A gyümölcs lérgesedését okozó kártevők Almamoly (Laspeyrisia pomonella) az alma és körte legveszedelmesebb kártevője, néha a diót is megtámadja. Kártétele következményeként gyakran a termés 80—90 %-a veszendőbe megy. Rendszerint az almafavirágzásakor szürkületben és az éjjeli órákban repül a 9—12 mm nagyságú lepkéje. A második rajzás július—augusztus folyamán van. Hazánkban, Dél-Szlovákia területein két nemzedéke, és a magasabban fekvő gyümölcstermesztő vidéken csak egy nemzedéke fejlődik ki évente. Tojásait a mogyorónyi, vagy kisdiónyi nagyságú gyümölcsökre rakja. A 7—14 napig tartó embriós képződés után megjelenő fiatal hernyó a gyümölcsbe furakszik. Berágási helyként előszeretettel választja a csésze és a kocsány melletti helyeket és a sodrómolyok felületi rágásától sérült helyeket. Egyetlen alma károsításával nem elégszik meg. Az érintkezési felületen átmászik a szomszédos gyümölcsre; így fejlődési ideje alatt gyakran 2—3 almát károsít. A megtámadott, férges alma fejlődésében megáll és lehull a fáról (főleg a második nemzedék károsítása következtében). Az almadarázs és az almamoly károsítása időbelíleg nem vág egybe. Az almadarázzsal károsított almákat a széles berakodás! lyukon kitődulő ürülékcsomóról lehet felismerni. Az almadarázs lárvája ingerelve poloskaszagú váladékot bocsát ki. Az almamoly kifejlett hernyója rendszerint a fa kéregrepedéseiben keres rejtekhelyei bábozódásra. Elvétve a talajban is található. Egy-egy nemzedék kifejlődéséhez 30—50 nap szükséges, az áttelelő vagy elfekvő nemzedéknél természetesen sokkal több. Az áttelelés kifejlett hernyőalakban történik, sűrű selyem gubó védelme alatt. Védelem: Az előrejelző szolgálat által megjelölt időpontokban. permetezzünk (UKSUP növényvédelmi felügyelői minden járásban működnek. Egyike a feladataikból a vegyszeres védekezés helyes Időpontját jelezni. Ezért igen fontos, hogy a kiskertesek és gyümölcsészek kapcsolatot létesítsenek a növényvédelmi felügyelőkkel, akik pőstai levelezőlapon küldik az előrejelzéseket azoknak a termelőknek, akik kapcsolatba léptek velük). Egyébként azokon a helyeken, ahol nincs kapcsolat az előrejelzési szolgálattal, az almamoly elleni permetetzést virágzás után kb. 14—28 napra végezzük (ha az éjjeli hőmérséklet 15 °C alatt van, elég az első permetezést virágzás után 21—28 nappal végezni. A permetezőket 8—10 napos időközökben 2—3-szor megismételjük. A második nemzedék ellen ugyancsak az előrejelzés időpontjában permetezzünk. Egyébként július második fele, augusztus eleje a kritikus időszak. A permetezést 8—10 nap után ismételjük. A permetezésre alkalmas a Metalion E—50 0,2 %-os töménységben. Nagyüzemi almásokban felhasználható az Anthio 0,15 % os töménységben. Az Anthio felhasználása esetén az első nemzedék ellen elég 1—2-szer, a második nemzedék ellen egyszer permetezni. • • • Őszi- és kajszi- (sárga) barack, szilva, cseresznye és-*Rt» meggy Iastirospóriamos Ievéllyukasodása (kórokozó: lasterosperium carpophilum). *;A . kórokozó gomba gombafonál vagy termőtest alakjában, telel át mézgás sebeken, rügyekben, lehullott leveleken. A fiatal leveleken tavasszal néhány mm átmérőjű, kárminplros foltok keletkeznek, és számuk Is, nagyságuk is mind nagyobb és nagyobb lesz. A belsejükben levő levéllemez darabka fokozatosan elszárad, kezdetben félszigetszerűen öszszefügg a levél egészséges részével, végül kiesik és helyén így keletkezik a gomba magyar elnevezését adó kórkép a lyuk. Jellemző rá a folt körüli piros udvar. A száradó foltrészeken észlelhető fekete pontok a konídiumtartó telepek (a gomba termőtesteit képző telepek). A gombafertőzés esővel terjed, enyhe tél esetén is tevékenykedik. • Védekezés: A megelőző védekezés a lehullott lomb eltakarítását és elégetését jelenti. Különben a tenyészidő alatt alkalmazott gombaölöszerrel való kezelések akár kéntartalmú (Sulka, Polybaryt, Thiovit, Sulikol K), akár más szerves gombaölőszerek (Dithane M— 45, Orthocid 50, Perozin 75, Benlate, Karathane), hatásosan megállítják a további fertőzést. VANEK ARANKA, mérnök
