Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-08-05 / 31. szám

Augusztusi tennivalók a kertekben »У trn-<Sft 3<v. - ei-ri*. . A KÁRTEVŐK ELLENI VÉDEKEZÉS Ha gyümölcsöseinkből egész­séges és jó minőségű termést akarunk szüretelni, feltétlenül szükséges, hogy a vegetációs Időszakban is kellő gondot for­dítsunk a gyümölcsfák védel­mére. Szükséges, hogy minden időszakban az adott betegségek és kártevők ellen permetezés­sel védekezzünk. Július végén és augusztus elején jelenik meg az almamoly második generá­ciója, mely nagyobb károkat okoz, mint az első. A körte és az alma férgesedését idézi elő* Ezért 0,2 százalékos Metation­­nal kellő időpontban ajánlatos elvégezni az utolsó permete­zést. Ugyanebben az időben védjük szilvafáinkat a szilva­moly ellen ugyanazon permet­­szerrel, de a szilvafajtáknál vigyáznunk kell arra, hogy csak azon fajtákat permetezhet­jük, melyeknél betarthatjuk a szedés előtti 21 napot. Ha előbb szednénk a gyümölcsöt, káros hatással lenne az emberi szervezetre. Dél-Szlovákia egyes vidékein nagyon veszélyeztet az ameri­kai szövőlepke, melynek máso­dik generációja július végén és augusztus elején jelentkezik. Ezen kártevő ellen a tojásrakás idején, valamint a hernyók ke­lésekor 0,2 %-os Metation­­oldattal vagy 0,2 %-os Fosfo­­tionnal sikeresen tudunk vé­dekezni. Július második és augusztus első felében jelentkezik gyü­mölcsöseinkben * barack sod­rópille, melynek hernyói a gyümölcsfa kérge alá, valamint a fa törzsébe fúródnak. Megtá­madja a barack, őszibarack, cseresznye, meggy s némileg az alma és körtefákat is. Ezért fontos, hogy a tojásrakás, va­lamint hernyókelés idején ezen fáinkat permetezzük Gamaril 80 al és a többi kártevők el­len pedig védekezzünk 0,2 %-os Metationnal. A GOMBABETEGSÉGEK ELLENI VÉDEKEZÉS A gombabelegségek terjedé­sét legjobban megakadályoz­hatjuk ha permetezéskor a 0,4 %-os Metationhoz Perozin 75-öt keverünk, de ajánlatos augusztus végén vagy szeptem­ber elején az alma- és körte­fáinkat 0,3 %-os Heryl 80 al vagy pedig 0,3 %-os Kuprikol­­lal permetezni s ezen vegysze­rekkel egyben védjük a gyü­mölcsöt a rothadás ellen. A szőlőféléknél augusztus hó­napban főleg esős időkben fontos a peronoszpóra elleni védekezés. Erre a vegyszere: két a következőképpen kever­hetjük: 0,5 %-os Kuprikolt 0,2 %-os Perozinnal vagy pe­dig 0,2 %-os Dithane M—45- ötöt 0,2—0,3 százalékos Ortho­­faltján 50-el vegyítve. És szin­tén lehet porozást is végezni Niroxiddal s ebből 30 kg-ot adunk egy hektárra. Ha a lisztharmat is veszé­lyezteti a szőlőnket, feltétlenül porozzuk Sír a SfiDxel és ebből 20 kg-ot adunk egy hektárra, vagy pedig permetezzük le 0,1 %-os töménységű Karatha­­neval. Ha szürkepenész támadja meg a szőlőt, akkor feltétlenül 0,25 %-os Euparen-t alkalmaz­zunk, de legkésőbb 21 nappal szedés előtt. A szőlöilonca ellen használ­hatunk Fosfotiont vagy Meta­­tiont 0,2 %-os töménységben. A ZÖLDSÉGESBEN ELŐFORDULÓ BETEGSÉGEK ÉS KÁRTEVŐK Augusztusban a káposztafé­léknél legveszélyesebb kárlevő a káposztalepke második gene­rációja, amely csoportosan rak­ja tojásait a levélzetre. A kikelt hernyók a levélzeten nagy ká­rokat okoznak (lerágással), valamint ürülékeikkel. Ellenük való védekézést 0,2 % os Meta­tionnal vagy 0,1 %-os Soldep, esetleg 0Д %-os Fosdrin vegy­szerekkel végezzük. A hagymalégy ellen még au­gusztus elején védekezzünk. Egy hektárra 2 liter Metationt 600 1 vízhez adunk. A sárgarépát, karottát, zel­lert és a petrezselymet is megtámadja a sárgarépatégy második generációja. A meg­termékenyített nőstények közel a sárgarépa tövéhez ilyenkor rakják le tojásaikat a földbe. A kikelt lárvák befúródnak a gyökérzet kérge alá s ott alag­­utakat fúrnak s ezzel tönkre­teszik a növényt. A tevélzet el­sárgul és a sárgarépa elkorbad. A tojásrakás idején 0.2 %-os Metation oldattal védekezhe­tünk ellene. A karfiol, kel és a káposzta szívrothadását a feáposztator­­zsa-gubaeslégy idézi elő. mely­nek három nemzedéke van, de melegebb vidéken, valamint melegebb időjárás esetén négy is lehet. Ha nagyobb mennyi­ségben jelentkezik 0,1 %-os Soldeppal védekezünk ellene. A káposztafélék legveszélye­sebb kártevője a káposzla­­bagolypille. Ennek a második generációja auguszlos végén jelentkezik lepke alakjában. Ezen kártevő hernyói lerúgják a káposzta, kel és a karfiol le­veleit. Ellene való védekezési módszer 0,2 %-os Metationnal vagy 0,1 %-os Soldep-oldaltal, melyekkel hernyóit permetez­zük. Hasonló károkat okoz a kel­­gubacslégy is s ez ellen 0,2 %-os Metation vagy 0.1 %-os Soldep vagy 0,1 %-os Fosdrin­­nal védekezünk. Még augusztus elején ajánla­tos elvégezni a permetezési a fokhagyma molytetű második generációja ellen 0,1 %-os Sol­deppal, amely károkat okoz a fokhagymán, hagymán és a pó­rén. VLADIMÍR GREČO mérnök A kapálás felér MIÉRT ÉS HOGYAN KELL KAPÄLN1? Köztudomású, hogy földjeink jövedelmezőségének alapfeltétele, hogy a talajt olyan állapotba hozzuk, amelyben a növény akadálytalanul fejlődhet. Az időjá­rás viszontagságainak ellenállva a legkisebb befektetés mellett a legnagyobb termést hozza. A talajművelést különböző módon lehet elérni. A száraz időjárás a kertészek legnagyobb ellensége. A száraz földben a növény nem élhet. A talajmunkát esetenként nem végezzük olyan eszkö­zökkel és oly módon, ahogy azt a talajművelés elvei megkövetelik. Mondhatná valaki, hogy kertjeinkben nem állnak rendelkezésre mindazok a talajművelő esz­közök, amelyekkel a belterjes szántóföldi termelésnél rendelkezünk. Igaz a szántás, vetés eszköze az eke, a borona stb. Ezeket a kiskertekben nem minden esetben használhatjuk. De helyettesíthetők ásóval, kapával, ge­­reblyével. Tudjuk, hogy ezen talajművelő eszközök a legmegfelelőbbek ahhoz, hogy talajainkat a kiszáradás­tól megvédjük. . Szeretnék a kapálás módjára rámutatni, főként azért, mert azzal a növények tenyészideje folyamán is nagyon fontos munkát kell elvégeznünk. Ezek a következők: a gyomirtás, a talaj légjárhatóságának biztosítása a felső talajréteg lazítása és a vízpárolgás megakadályozása. A kézi kapáknak nagyon sokféle módja ismeretes. Legáltalánosabb a hegyes lemezű, felül csapott végű vagy szívalakú házikapák, amelyek hegye jól hemélyed a talajba, tehát kötött és középkötött talajok kapálá­sánál használjuk. A felső részükön két oldalt hegyes kapát igényes nö­vények művelésére ne használjuk. a trágyázással A laza talajok kapálására az alul csapott lemezű kézi­kapák a legmegfelelőbbek. Ilyen talajokon nem kell a kapának nagyobb fokú ellenállást legyőznie, és munká­ja szaporább. A répa kapálására fiatal korában az ún. rövid nyelű széles saraboló kapákkal és később az alul csapott lemezű kézi kapákkal biztosították a jövedel­mező kapálás feltételeit. A kapát még ma is sokan csapkodják a földbe, gondolván, így a talajlazításnak jobban eleget tesznek. — Ezzel a kapával azonban csak jó művelési állapotban lévő, nem rögös földben dolgoz­hatunk sikerrel. A talajlazításnál a kapát mélyen kell a földbe vágni. Az ilyen kapáknak kellő súlyúaknak kell lenniök és lemezüknek a kapanyélhez tompa szögben kell állniuk. A gyomirtás céljára használt saraboló kézi kapák kö­zül a könnyebbeket és a széleeket válasszuk, mert ezek­nek nem kell túl mélyen a talajba hatolniuk, de vízszin­tes irányba kell húznunk, hogy a gyomokat a gyökerek­ről levághassa. Továbbá nagyon fontos, hogy a földet ne tiporjuk, tehát úgy kell a munkába beállni, hogy a szomszédos sorokat tudjuk megkapálni. Jó ha a kapálást ketten végezzük, mert így az elől haladó nyomát az utána kő­vetkező felkapálja s így a talaj felülete laza marad. Ha a kapálást az ismertetett módon végeztük, eleget tettünk a kívánalmaknak, mert megszüntettük a talaj kérgességét s elősegítettük a növényzet gyors fejlődését. Befejezésül még annyit, hogy a kapáló gépek egyes fajtáinak beszerzése kertjeinkben is kifizetődik, mert ha azoknak jó a. szerkezetük, és ha a végzendő felada­taiknak megfelelően hibátlanul működnek, akkor a munkát olcsón végezhetjük. KMOSKÖ LÁSZLÓ, mérnök Ä harmincas években gyak­ran jártam Gödöllőn. Ilyenkor soha sem a jobb és rövidebb országutat választottam, hanem a göröngyös, kacskaringős isa­­szegi űtat. Ez vezetett ugyanis az Állami Méhészeti Gazdaság és Méhészmunkásképző Szak­iskola előtt. Ilyenkor — hacsak egy két órára is, — örömmel ellátogattam a kitűnő intézet­be. Az intézet akkori igazgató­jával történt első találkozásom meggyőzött arról, hogy ugyan­olyan fanatikus rajongója a méheknek, mint jómagam. El­méleti s főleg gyakorlati tudá­sa sok kiváló méhészt nevelt és adott a köznek, akik jó né­­hányan még ma is hasznosít­ják tudásukat. Engem is Ö ol­tott be egy életre a méhek sze­­retetének „szérumával“. Egy ilyen váratlan beugrá­som alkalmával, nagy vitára érkeztem. Bázler Béla igazgató, Puskás János botanikus, Dr. Koppán József rovarszakos ta­nár között a dohány telelő ér­tékéről vitatkoztak. Magam a vitának csak csendes megfi­gyelője voltam, mivel méhész­kedésem kezdete óta nem nyílt alkalom a dohánymézzel bővebb tapasztalatszerzésre. Bázler Bélának jutott eszébe, hogy Vácszentlászlón van egy nagyarányú állami dohányter­melő kertészet, ahol tudtával a „KUKÁS"-nak nagyobb méh­­áilománva van. Perceken belül Bázler, Puskás és jómagam út­nak indultunk Vácszentlászló felé. Rátaláltunk a nagykiterje­désű dohánytáblákra. A do­hánytábla két féle fajta ültet­vényből állt. Alacsonyabb és magastörzsűekből. A keresett méhcsaládokat közvetlenül a tái>la mellett találtunk. Hunor képtárakban 18—20 család. Rö­videsen előkerült a dohányos gazda, akié a méhek voltak. Megindult a kérdések zuha­­taga. Mióta méhészkedik a do­­hányláblák mellett, szokott-e külön dohánymézet pergetni, tapasztalt-e valami hátrányt a termelésben? stb. Elmondta, hogy jó tíz éve méhészkedik kaptáras méhészettel a dohány­­tájblák mellett. Korábban ka­sokkal méhészkedett. Sok raja volt, — ami egymagában is bizonyítéka, — a jó telelésnek. A rajokat' értékesítette, amiből szép külön bevétele volt. Soha nem tapasztalta a dohányméz hátrányát a telelésnél. Ha nagyritkán mégis volt egy rosz­­szul sikerült telelése, ezt rend­szerint a mézharmat okozta. Elmondta még, hogy nem em­lékszik, hogy akár csak egy­szer is, tiszta dohánymézet per­getett volna. Ugyanis az ottani homoktalajban az akác arány­lag gyorsan zajlik le és abban az időben sem jutott Ideje, hogy az akácmézet kipergesse. A HUNOR kaptárak mézterei közismerten 26—28 kiló méz befogadására alkalmasak. Ha ezek az akácon megtelnek, érintetlenül hagyja és megvár­ja a dohányvirágzást. A be­gyűlő dohányméz nagyrésze a íiasílás fölötti koszorúban he­lyezkedik el, táplálja a Hasí­tást, melyet lassan leszorít. Pergetni csak ősszel szokott. Az akácmézzel és méhekkel telt kaptáraknái a legnagyobb gondja a rajzás meggátlása, amit úgy ért el, hogy a kaptá­rak un. „kánikula“ röpnyilását teljes szélességben állandóan nyitva hagyja. Még így előfor­dult, hogy egy-egy család le­rajzolt. Ezekkel szaporított és ezekből nyerte anya utánpótlá­sát, ha véletlenül értékesíteni nem tudta. Bázler Béla az elmondottak után engedélyt kért, hogy né­hány családot a méztérben és egy két családot a fészekben is megnézhessünk. Amikor az első kaptár fedőjét, majd ros­taszövet keretét eltávolítottuk, a kellemes őszi melegben olyan illat ütötte meg orrunkat, mint­ha egy dohányzacskóba sza­goltunk volna. A méztéri kere­tek valamennyije, — látszólag akácméztől, — meg volt hord­va és lefedelezve. Csak gondo­sabb vizsgálattal lehetett meg­állapítani, hogy a keretek alsó részeiben a fentitől eltérő szí­nű a fedelezés. Hamarosan előkerült a gyufaszál és a do­hányra gyanús sejtek felszú­rása, majd a gyufaszálra tapadt méz ízlelése. A tiszta fehér gyufaszálon hófehér színű, sű­rű méz volt látható, míg fel­jebb a sejtekből kiemelt gyufa­­szálakon az előbbitől alig el­térő árnyalatban aranysárgás, tipikus akácméz. (A sárgás tó­nust nyilván az öregebb sejtek bábíngei adták!) A dohányméz ízre lényegesen eltért az akác­tól, mivel kellemesen keser­nyés utóíz maradt szájunkban. A fészekben a kiterjedt Ha­sításon kívül, bőséges mézko­­szorukat, a méztéri lépek leg­alján kissé kékesszürke színű lefedett mézet, illetve a Hasí­tást körülvevő mézkoszorúkat találtunk. A dohányos méhész elmondta még, hogy teleléskor 2—2 keret lefedett tiszta akác­mézet szokott a fészekbe le­tenni, nem egészen a középre. Ha a dohányméz nem sikerült, — amit elég gyakorinak mon­dott, — akkor a két-két keret helyett 3—4 keret akácmézzel biztosítja a jő és nyugodt tele­lést. A dohánymézelést tisztám az időjárástól tette függővé. Van úgy, hogy a langyos esők utáni párás melegben „megcsordul“ a kehely, de van úgy, hogy a nappali kánikulai meleg után esti órák a jobbak. Akkor még nem használtak rovarirtó sze­reket, sok volt a poszméh. Ezek a tölcsér töveket átrág­ták, majd megszívták magukat és tovább álltak. A rágásokat a méhek tömegesen ellepték és becslésünk szerint 2—3 mé­hecske egy-egy virágból alajpg­­san megszívhatta magát. Safc nos, méhészünk nem tudoíf egy pontos törvényszerűséget a mézelésre vonatkozóan meg; határozni. Ő az alacsonytörzsfi dohányfajtákat valamivel job$ mézeiének tartotta, de ennél Is nagy bizonytalanság, a hiányos ismeret jellemző. Utunkat úgy fejeztük be, hogy csak egyetlen pontban szereztünk hasznos jó tapasz1- falatot, ez pedig a dohánymézr­­telelés biztonsága volt. Ha a családok rossz mézen teleltek volna, minden esetben elmarad a rajzási szándék. Ilyet pedig csak mézharmatos méz eseté­ben tapasztalt. A negyvenes években sokat csavarogtam méheimmel Békés megyében. Lestük a tarlót, néze­tük az eget, vártuk az esőt. M tarló a dohányhoz hasonlóan csak ritkán emberelte meg ma­gát. Késő őszig maradtunk, mert röpkörzetben sok dohány volt. Ha a tarló nem sikerüli; a Hasítás nem szenvedte meg a hordástalan napokat, hete­ket. Annyit mindig nyújtott á családoknak, amennyi a Hasí­tás fenntartására elegendő volt. Az elmondottak alapján nyu­godtan merem ajánlani mé­hésztársaimnak a dohányt akár mint családtartó, akár mint te­lelő mézet. Különösen akkor, ha csekély százalékban — a biztonság kedvéért, — akác­méz, vagy netán cukorszörppel vegyesen került telelésre. (NL) Több figyelmet az ifjúságnak Mindannyian jól tudjuk, mi­lyen fontos szerepet töltenek be a méhek a modern mező­­gazdaságban. Sajnos, fájó szív­vel kell konstatálnunk, hogy nehéz idők várnak ránk mé­hészekre, , mert rohamosan fogy a legelő. Például a 20—30 év előtti eredmények ma már szinte hihetetlenek. Az új vegyszerek használata káros a méhek életére. Ami a legfá­jóbb hogy egyre több méhész távozik sorainkból s nincs utánpótlás. Ma már nagyon ke­vés az ifjú méhész. Ezt azzal indokolom, hogy nem fordítunk kellő figyelmet ennek a szép mesterségnek, és hasznos idő­töltésnek elsajátítására, az if­júság körében. Az a kevés Ha­lai, akit a méhészet érdekel, nem tudja magát továbbképez­ni, hiszen tudtommal Szlová­kiában csak Liptovský Hrádo­kon működik egy méhészeti mesteriskola. Pedig Csehszlo­vákia azok közé az államok közé sorolható, melyekben a méhészet magas szinten áll. A Román Népköztársaságban például most nyílt egy négy­éves érettségivel végződő mé­hésziskola. Örvendetes lenne ha nálunk is létesülne hasonló, vagy alakítsunk méhészeti kö­röket az alapiskolákon. Bizo­nyára akadna elég jelentkező a 8—9. osztályokból. Vezetők­ben sem lenne hiány, hiszen sok biológus, vagy méhész akadna, aki vállalkozna erre a feladatra. Meggyőződésem, ha ezt sikerülne megvalósítani, nagy érdeklődést keltenénk az ifjúság körében a méhek eddig még oly titokzatos, de szép életmódja iránt. TRÉVA1 IMRE, Dubník A dohánymézröl

Next

/
Oldalképek
Tartalom