Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-07-22 / 29. szám
\ 10. SZABAD FÖLDMŰVES 1972 július 22. Bizonyítmfosztös után Ügy létszett, hogy az idei gombaszögi dal- és táncünnepélyt elmossa az eső. Szombaton délután öt óráig esett, de utána felszakadozott a felhő és este hét órára már olyan volt a gombaszögi völgy, mintegy felbolygatott méhkas. Nézők ezrei foglalták el a helyüket és nyolc órakor megkezdődhetett a műsor. Václav Neckáf hirtelen megbetegedése miatt a bratislaval Tátra revü művészei léptek fel. Kociánová, Blahová, Sichre és a többiek nagy sikerrel énekelték a közkedvelt szlovák táncdalokat, amelyet a lelkes közönség nagy tapssal jutalmazott. Magyarország legnépszerűbb táncdalénekesei a „Slágerhulláin“ műsorban léptek fel. Harangozó Teréz, Poor Péter, Aradszky László, Kovács Ferenc, a Bálikon nővérek és Karin Stanek fiatal varsói beat-énekesnő szintén elnyerte a közönség tetszését. Rnnaszéki András parodists humoros konferanszával tette színessé műsorukat. A külföldi művészek ismét meghódították a közönséget. Ez már így van, hogy Gombaszögön a magyarországi táncdalénekesek fellépése hozzátartozik az ünnepséghez. Persze nem csupán nevük hallatára özönlenek műsorukra az emberek. Vonzzák őket a szép, közkedvelt magyar népdalok, táncok. A gombaszögi találkozó hatását akkor érzi az ember, amikor egy szép műsorszám sikeres bemutatása után szinte egyszerre kiált fel a sokezer főnyi közönség. Vasárnap délelőtt a hazai műkedvelő mozgalom jelenlegi helyzetéről kaptunk áttekintést. Mindenekelőtt az él együttesek előretörését vettem észre. Nagyon jól sikerült a serial (Szína) CSEMADOK tánccsoport fellépése. A „Pusztafalusi csárdásakkal, és különösen a „Verbunkos“ táncukkal felfigyeltettek magukra. A pártfogó nélkül dolgozó együttesben értékelnünk kell a lelkesedést s a törhetetlen kedvet is. Öröm volt nézni a Fitakovské Biskupice-i (Fülekpüspökil Palóc együttes műsorát. Meg kell dicsérnem a Veiké Kapušany-i (Nagykapos) Műszaki Mezőgazdasági Középiskola tánccsoportjának a „Májusfa állítása“ című táncát. A délelőtti „Szép az élet“ című műsorban felléptek még a rozűavai (Rozsnyó), hrhovl (Tornagörgő), čoltovói (Csoltő), Rimavská Sobota-1 (Rimaszombat), gemeri (Gömör) népi együttesek és a Košicei (Kassa) Oj Nemzedék népművészeti együttes csoportja. A CSEMADOK koíicei újvárosi helyi szervezetének műsora kiemelkedett. A košiceiek táncait a figurákon túlemelkedő felszabadultság, vitalitás jellemezte, amely megfogta a nézőket. A Szőttes és a košicei Stavbár művészegyüttesét nem kell bemutatnom, nagyon jól ismerik őket az ország minden részében. A sikerük itt is nagy volt. Délután az ünnepély manifesztációban csúcsosodott ki, amelyen ing. Ján Janovic elvtárs, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere köszöntötte az ünnepély résztvevőit, majd a következőket mondotta: — Eljöttünk ebbe a gyönyörű környezetbe, hogy a jól elvégzett munka után tánc- és énekkultúrával szórakozzunk, művelődjünk. Erre az ünnepségre is az alkotó munka légkörében került sor, amikor dolgozó népünk, köztük a csehszlovákiai magyarság is — nagy erőfeszítéseket tesz pártunk XIV. kongresszusa határozatainak sikeres megvalósításáért. A beszéde további részében Janovic elvtárs Időszerű kül- és belpolitikai valamint kulturális kérdésekkel foglalkozott. Ezután Lőrinci Gyula elvtára, a CSEMADOK országos elnöke ünnepi beszédben méltatta Gombaszög jelentőségét. Az ünnepi beszédek elhangzása után a manifesztáció résztvevői üdvözlő levelet küldtek Csehszlovákia Kommunista Pártja és Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, amelyben többek közt ez állt: Ezúton is szeretnénk kifejezésre juttatni pártunk és szocialista államunk iránti elkötelezettségüket. Minden tettünkkel támogatjuk pártunk, kormányunk és a szocialista tábor békepolitikáját. Elítéljük az Amerikai Egyesült Államok Indokína népeivel szemben folytatott agresszív politikáját, támogatásunkról biztosítjuk a vietnami népet hazája szabadságáért és függetlenségéért vívott Igazságos harcában. Csatlakozunk a világ békéjéért és biztonságáért küzdő haladó erőkhöz. Támogatjuk a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének azt a törekvését, amely a csehszlovákiai magyar dolgozóknak a tudományos világnézet, a szocialista hazafiság, a nemzetköziség szellemében való nevelését és a magyar nemzetiségi kultúra ápolását szolgálja. Ténykedésünkkel mindenkor közös ügyünket, a szocializmus építését, hazánk további felvirágoztatását. a nemzetek és nemzetiségek egységének elmélyítését kívánjuk elősegíteni. Az ünnepi nagygyűlés után a Duklaaljai Művészegyüttes, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, valamint a magyarországi Duna Művészegyüttes adott színvonalas műsort. Illés Bertalan A xnk örvendező szülő között bizony nem egy szomorú tűnődéssel vagy éppen lesújtottan nézi a fia vagy lánya érdemjegyeit. A hevesebb szülők a tanítókat okolják, a nieggnndnltahbak, szerényebbek — maguknak teszik fel a kérdést: „Hát csak ennyire futja a gyerekem képességéből, ezért járattam különórákra?“ Hol és kiben van tehát a hiba? A tanítókban? A gyerekekben vagy talán a szülőkben? A kérdésnek a megválaszolása roppant összetett és bonyolult, mert érinti a társadalmi, lélektani, pedagógiai és egészségügyi kérdéseket is. Az 1948 őta eltelt huszonnégy év a szülők tudatában kialakította ugyan azt a helyes meggyőződést, hogy a társadalmi különbségek megszüntetésével minden gyerek érvényesülhet, de sokuknál ez azzal a hibás szemlélettel párosult, mely szerint most már minden gyerekből az lesz, ami éppen akar. Sok szülő úgy gondolja, hogy ehhez más nem kell, mint mident megadni, ami anyagilag és szellemileg lehetséges, és csupán a gyereken múlik, hogy mi lesz belőle. Ezt a ferde, eltorzult felfogást segítette az a kedvező tény is, hogy nagyon sok család ma anyagilag kitűnő helyzetben van és vállalni tudja a gyerek jobb felkészítésének anyagi terhét. Legtöbbször azonban a szülök terveiből hiányzik a legfontosabb: a gyerek adottságainak, képességeinek a felmérése. Mert tudomásul kell venni azt, hogy nincsen olyan társadalom, amely biztosítani tudná, hogy minden gyerekből az legyen, ami éppen lenni akar. Ez óriási zűrzavart jelentene a népgazdaságban, nem beszélve arról, hogy a ..gyermeki akarat“ mögött nagyon sokszor felismerhető a szülő vágyálma, gyermekeinek karrierjéről: a divatos életpálya gyakran irreális célbavétele. Sok szülő így fogalmaz: az én gyermekemnek jobb bizonyítványa volt, mint „annak“ a másiknak — mégsem vették fel a kívánt iskolába „helyszűke“ miatt, míg a másikat felvették. Természetesen akadnak ilyen véletlen esetek, de ezek elenvészőek s nem döntő befolyásúak. Rendszerint ott van a hiba, hogy a gyerek túl van hajszolva. A gyerek feje nem nőtt az utóbbi tfz évben, a tananyag pedig bővült, és ezzel jön hozzá még a különórára való járatás. Mert ugye — gondolja a szülő — jó, ha valaki tud németül vagy angolul. Jó, ha ért a zenéhez is. Az ilyen tanuló nem tud gyerek lenni. Egész életét a karórájára szabályozza, s esténként a szellemi kimerültségtől csak altatóval tud elaludni. A túlértékelt és ennek következtében túlhajtott gyerek igen sznmorú látvány. Sokszor a családi rivelitás. az értelmetlen vetélkedés ez oka a gyerekek túlterhelésének. A legtöbb család véleménye: ha más megteheti, úgy mi is megtehetjük, mert mi is vagyunk olyanok, mint „azok“. Sajnos, sokszor az iskola sem tud gátat vetni annak a túlértékelésnek, amely a gyermekben a szülő különleges vágyait és ambícióit testesíti meg. Tudatosítania kell minden szülőnek, hogy gyermekével csak akkor végeztessen többletmunkát, ha erre a gyermeknek képessége és kedve van. A nagy görög tudós — Arisztntelész mondta: „Az élet játék nélkül mit sem ér.“ Itt a vakáció, legalább ezt hagyjuk meg a gyerekeknek és függesszük föl erre a két hónapra a különórákat. Molnár Ferenc Jóska éppen a kapuban állt, amikor elhaladt házuk előtt a kislány. Derekán ringott a selyemruha, és muzsikált léptet ritmusában. A legény rajtafelejtette a szemét. — Ez már igen... Szép, csinos... fis milyen modern nő ... Tavasz volt. Nyíltak az orgonák. Hófehér bárányfelhők legelésztek az ég peremén, s a virágokat szerelmes duruzsolással udvarolták körül a méhek. Jóska zsebkendőjével lakkcipójéről letörölte a port, hogy fényesebb legyen s a lány után vetette magát. Jóleső, kamaszos érzés vitte lábait. Kényeskedve lépegetett az újonnan készült betonjárdán. Nem tudott már sem kitérni, sem megállni. Késő este kerüli haza. Mámoros volt. Édesanyja az ágyból nézte a televíziót. — Anyám — mondta s leült az ágy szélére. — Megszerettem Molnár Marit, feleségül akarom venni. Délután együtt mentünk a klubba. Biztos tetszem neki, mert csak velem táncolt. Holnap menjen el hozzájuk. Az öregasszony arca elsápadt a meglepetéstől. Tudta, hogy az a lány másról álmodik, nem Szűcs Jóskáról, a szövetkezet traktoristájáról. Másnap délután mégis felöltözött ünneplő ruhába. Homályos, rossz sejtelmek kísérték az úton. Mit fog szólni majd Molnárné, ha beállít kérésével. Biztosan foghegyről mondja: — Hát lelkem Szücsné, tudom, hogy derék fia van. Az uram is mondta már, hogy legfőbb traktorista a szövetkezetben. Igen-igen sajnáljuk, de nem a maga fiának neveltük a lányunkat. Különben is traktoristához nem adjuk. Van neki mérnök, sőt orvos udvarlőja ts. Keressen magának mást. Gondolatai annyira lefoglalták az Idős asszonyt, hogy észre sem vette a mellékutcából közeledő személyautót. Ugyan így járt Molnár Mari ts, akt az autót vezette. Mire észrevette, már nem tudott neki kitérni. A kocsi hátulja elsodorta az ünneplőbe öltözött öregasszonyt. A baleset Erzsikéék háza előtt történt, aki éppen virágokat szedett a • kiskertben. Hallotta a fékcsikorgást, s a vékonyka, erőtlen sikoly buggyanó jaját. Kiszaladt az utcára. Az öregasszony gyengén lélegzett. Ünneplő ruháját megtépázták a kavicsok, s arcán vércseppek piroslottak. A szomszédok segítségével bevitték Takácsékhoz. Erzsiké lemosta arcáról a vért, és hidegvizes ruhát tett a homlokára. Orvosért akart szaladni, de az öregasszony nem engedte. Beszélgettek. A lány boldogan hallgatta az idős asszony hangját. Beszélgetésüket Jóska zavarta meg. — Hogy van édesanyám? — Jói vagyok fiam. Semmiség az egész, csak megbotlottam. A fiút mégis mardosta a lelkiismeret, mert ö küldte el Molnárékhoz. Anyja szelíden nézett rá s szemében bocsánatkérés volt, mintha ő lett volna oka a belesetnek. Szerencsére nem történt komolyabb baj. Közben Takács István Is hazaérkezett, Erzsiké édesapja. Konyakkal kínálta a vendégeket, aki mit sem sejtett a balesetről. Szépen elbeszélgettek. Az öregaszszony kipihente az ijedtségét és az esés okozta fájdalmat. Már késő este volt, amikor készülődtek hazafelé. — Köszönöm a jóságodat, Erzsiké — > suttogta a fiú, amikor erős markában ringatta a leány kezét. Erzsiké nem felelt, forrósig öntötte el az arcát. Az ég óvatosan csomagolta kt szürke felhőrongyai közül féltve takargatott kincsét, az ezüstösen tündöklő Holdat. Az öregasszony hazafelé Igyekezett. Tudta, hogy neki már ott nincsen mit keresnie. Jóska a kiskapu mellett, lágyan át fogta a lány derekát. Erzsiké arcát elöntötte a vér. Ügy érezte, minden sejtje ég. Nem is tudott ellenállni az ölelésnek. Hagyta, hogy a fiú csókolja. hiszen az jól esett neki. Soha ilyen boldognak nem érezte magát. Kisvártatva a fiú ismét a lány száját kereste, de ő kitépte magát az ölelésből. — Menjél. Későn van. Holnap újból találkozunk. Jóska nagynehezen elindult hazafelé. Édesanyja már az Agyban feküdt. Óvatosan levetette a nadrágját. Takács Erzsiké kék szemének, szelíd tekintetét érezte arcán,,, II) cs Bertalan Érettek lettek Az elmúlt hetekben sokezren tettek tanúbizonyságot, hogyan tanultak, miképp készültek fel az életre, a különböző szakiskolákon. A magyarnyelvű mezőgazdasági műszaki középiskolákban, hasonlóan, mint az előző években, közel 200-an érettségiztek, hogy aztán elhelyezkedjenek a mezőgazdasági üzemekben, s közülük a kiválóak tovább tanuljanak a főiskolán. A Sahy-i (Ipolyság) Mezőgazdasági Technikumban az idén a növénytermesztési és állattenyésztési szakon 27-en végezlek. Az összetétel Ideális volt: 16 fiú és 11 lány. Az osztály átlagos tudása közepesnek mondható, s a bizottság előtt mindenki helytállt. Persze voltak kiválóak is, akik közül hárman: Baka Zoltán, Menyhárt Ida és Bakai István a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolára jelentkezett. Különben az érettségizettek közül öten szeretnének tovább tanulni. Nagy Endre osztályfőnök szerint sokkal jobb eredményt érhettek volna el, ha nem Idegesek a végzősök. Talán túl hosszú időt engedtek a felkészülésre és a „majd holnap nekilátok“ megbosszulta magát és egyesek tudásukhoz mérten rosszabbul feleltek a kihúzott tételekből. Lényegesen fontos kérdés, hogy az „érett“ középkáderek el tudjanak helyezkedni. Semmi újat nem mondok azzal, hogy a fiúkkal nincs különösebb gond. A lányokkal viszont akad Például Plášťovcérôl (Palást — lévai járás) hárman érettsé giztek. A két lányt nem igényli a helyi szövetkezet, a fiúra viszont szükségük van. Persze az illetékes termelési igazgató ságok a lányok elhelyezésével is törődnek, s valamelyik mező gazdasági üzemben vagy másutt állást biztosítanak számukra Képzett szakemberekkel gazdagodtak a mezőgazdasági üze mek. Legtöbb helyen — nagyon helyesen — nagy gyakorlattá ' rendelkező szakemberek mellé heyezték őket, hogy még ala posabban megismerkedhessenek a mezőgazdaság ezerágú mes térségével. Az már csak rajtuk múlik, milyen gyorsan sajátít ják el a vezetés művészetét, hogy aztán felelős beosztást kap hassanak. A Sahyi technikumban az általános osztályokon kívül van egy ökonómiai irányzatú Is. 34 lány tanul benne, akiket tanáraik dicsérik, mert nagyon szorgalmasak, s többségben kiváló tanulmányi eredményeket értek el. A jövő az általános szakon is bíztató. Néhány évvel ezelőtt még toborozni is kellett a diákokat. Az idén a felvételinél válogathattak, s ami a fő, a fiúk többségben vannak, s a szülők nagy százaléka mezőgazdasági üzemben dolgozik. Az iskola ódon falai között az elmúlt másfél évtizedben a szakemberek százait képezték. Méghozzá jól, mert a legtöbbjük felelős beosztásban dolgozik és sokan elvégezték közülük a mezőgazdasági főiskolát is. -tt-A tablón az érettségizett diákok t az iskola vezető tanárai láthatók.
