Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-12-09 / 49. szám

f A méhcsaládok téli gondozása A családok körül nincs már számottevő munka. Lehulltak a fák levelei, elhervadtak az utolsó mezei virágok. Visszavo­nultak lakásukba a szorgos mé­hecskék. De nem alszanak mint a medvék, hanem csomóba tö­mörülve alig hallható zsongás közben melengetik egymást. Ha harkály kopog a kaptár falán, cinege csivitel a kijárónál, a halk zenét, a mélabús zsongást riasztó hangok váltják fel. Meg­mozdul a nyugalmas téli fürt, izgalomba kerül az egész csa­lád. Némely méhek göngyöleg­­szerűen az anya köré bújnak, kifelé tartva fullánkos potrohú­kat, mások pedig megtámadják a zaklatót — életük árán Is, — mert Ilyenkor mindig 6k húz­zák a rövidebbet. A méhek na­gyobb része a méznek esik, te­leszívja magát, mint nyáron szokta, mikor a méhész kaptárt bont. Támadás után visszakerül a méz a lépekbe, de nem vala­mennyi. Marad belőle a méhek emésztőgyomrában is. Az ily háborgatás idézi elő a nagyobb élelemfogyasztást, aminek kö­vetkezménye a hasmenés, a kaptárban történő ürítkezés. Részben a család is elpusztul, de ez Is elég ahhoz, hogy a kö­vetkező évi jó méztermés elma­radjon. Nagy veszélyt jelenthet a mé­­hekre az egér, különösen a cic­kány. Ezenkívül maga a mé­hész, amikor kisebbre szűkíti 1 kijáró! a szükségesnél. Nagy kárt tehetnek a nyugalomba vo­nult méhekben a szelek, viha­rok, meg a bogárra éhes ba­romfi is. A mélieknek csendre, nyuga­lomra van szükségük télen. En­nek a megőrzése képezi a mé­hész legfontosabb munkáját. £s ez csak látszatra kis dolog. Minden évben bekövetkezhet olyan baj, amire a méhész nem számít. Hiába a sokéves tapasz­talat, ha későn akarja a hibá­kat elhárítani. Az idén nálam olyan haj történt februárban, amihez hasonlót eddig még nem láttam és másoktól sem hallottam. A méhek verőfényes téli napon elvégezték az első tisztuló kirepülésüket, amit máskor csak tavasszal szoktak. Tömegesen szálltak a meleg sósvízű itatóra. Virágport is hoztak mogyorófákról, no meg ffirészport az asztalos műhelyé­ből. A rajzáshoz hasonló boldog méhzsongásban gyönyörködtem. Figyelmemet elkerülte a csalá­dok külön történő megfigyelé­se. Csak akkor döbbentem a nagy bajra, amikor a méhcsa­ládok nagy része abbahagyta vidám, táncos repülését. A me­leg csökkenésével csökkent a méhjárás Is. Az erős családok nem repültek tovább. Csak egy gyenge család kaptárába jártak be és kifelé tömegesen a mé­hek. Mikor felismertem, hogy nem örömmel zsonganak a mé­hek, hanem prédára lelt külö­nös hangot terjesztettek, már késő volt. A kis családot kira­bolták. Kaptárboutás után meg­állapítottam, hogy anyállanság volt a rablás okozója. Fiatal anyás volt a kis család és már máskor Is megtörtént, hogy a Hatal anya elpusztult. De ha idejében észre veszem a bajt, könnyen segíthetek a bajbaju­tott családon, más család egye­sítésével. Erre a célra nem kis anyanevelőket tartalékolok, ha­nem közepes családokat. Perge­­tés után a legerősebb családok­ból csinálok műrajt, saját méz­kamrájukba, amit erre a célra készített fenékdeszkára helye­zek és fiatal anyával meganyá­­sítom. Ezután annyi élelemmel feletetem, mint a többi csalá­dot szoktam, 8—10 kg cukorral. Télen az ilyen családot minden füstölés nélkül ráteszem az anyátlan családra. Zord időben mindjárt nem egyesülnek, de a keserves síró zsongás abbama­rad. A családok egyszagúkká válnak és mikor az idő jóra fordul, minden viszály nélkül egyesülnek. Apró anyanevelők­kel, vagy egyéb kölyök csalá­dokkal az egyesítés nem hoz nagy eredményt. A természetet figyelve észre­vettem, hogy a fecskék tovább itt maradtak mint máskor, nagy­apám szava jutott az eszembe, „hosszú lesz az ősz“. Hosszú őszre vártam és bejöttek a ko­rai fagyok. Hó is esett október­ben. Megjelentek a kaptárak körül a kutató széncinkék. El­hessegettem őket a röplyukak­­ból. Gyermekkoromban több mé­hész irtotta az egyébként hasz­nos cinegéket. Fogókkal, csap­dákkal tették tönkre a kis csi­­vitelőket. Hogy ez másutt is megtörtént egy régi közmondás tanúskodik: „Ürgét vízzel, cin­két tökkel“. Ugyanis a tökmag­ra vagy tökből készült csapdá­ba gyanú nélkül röppentek a cinegék. Újabban madáretetőkkel gyé­­rítik a cinkeveszélyt. Az etetők­be faggyút, olajos magvakat, szalonna darabkákat tesznek. Ez nagyon jú dolog, csak az a baj, hogy állandóan kell etetni a madarakat, mert ha egyszer is üres az etető, vagy belepi a hó, akkor a méhekre törnek. És ha csak egy méhet lelnek, máskor nem szállnak az etetőkre. A hullámúiméi még csábítóbban hat az élő méhcsemege. Etetők­kel olyan madarakat is csábít­hatunk, amelyek egyébként má­sutt keresték volna eledelüket. A madáretetésnek híve vagyok, de az etetők messze legyenek a méhektől. A fagyos október megcsúfol­ta a vénasszonyok nyarát. No­vember pedig úgy köszöntött be, mintha a nyár vissza akar­na jönni, még virágport hoztak méheim. Vígan röpködtek a ka­szát váró napraforgóra, csak az itatókra nem szálltak. Ez annak a jele, hogy fiasitás már nincs, a virágport későbbre tartalé­kolják. Érdekes, hogy a röpkö­dő méhek között egy cinege sem jelent meg. Ebből arra kö­vetkeztethetünk, hogy csak nagy szükségükben bántják a méheket. A harkály ellen a riasztás magában is segft. Különösen ha az riasztó puskalövéssel törté­nik. Egerek, cickányok ellen a ki­járó szűkítése, vagy a kijáróra erősített Hanemann-rács sokat segít. De legjobb a hét mm-nél nem magasabb hosszú nyílású szűkítő. No, meg az egérfogó. A méhész leginkább akkor csinál rosszat, ha a szigorú tél­től nagyon félti a méheket és alaposan megszúkltl a kljárút. Ilyen esetben a levegőcsere vontatett. A rossz levegő árt a méheknek és több a páralecsa­­pődás, amitől megpenészednek a takaratlan lépek. A penészes lépek tisztogatása' nagy munka a méheknek. A penészes virág­por pedig teljesen használha­tatlanná válik. Az az általános elfogadott elv, hogy a méhek kijárőja any­­nyi négyzet centiméter legyen, ahány lépet borítottak betele­­léskor és még ehhez hozzá­adunk egy két centimétert. Én teljes hosszúságú szűkftőt hasz­nálok, amely magassága 7 mm. A kaptár üresen hagyott ré­szét, ahol nincsenek lépek nem fontos ruhadarabokkal vagy mohával kitölteni, mert a mé­hek a kaptárt nem fűtik csak a telelő fürtöt. Azelőtt nagy vi­ta folyt a kaptár anyagával kapcsolatban Is. A magyar mé­hészek a szalmakaptárak mel­lett kardoskodtak. A szlovákok a deszkakaptár mellett törtek lándzsát. Mindegyik azt az anyagot tartotta jónak, ame­lyikhez olcsóbban hozzájulott. Nálam a szalmakaptár oldalát az egér is kirágta, meg a har­kály is kitépte. Ez ellen annak idején úgy védekeztem, hogy a szalmafalra kátránypapírt szö­geztem. Ma már minden kaptá­rain fából és műanyagból kéj szült. Azonkívül kettős falúak. Felülről lemezpapírossal és filccel takarom, télen, nyáron egyformán. Télen melegít, nyá­ron pedig akadályozza a túl­zott felmelegedéstől. Teleltettem már zárt helyen is, nagyobb gonddal és kisebb eredménnyel. A zárt telelő he­lyiségben kevesebbet fogyaszta­nak a méhek, ha egyenletes meleget biztosítunk számukra, egértől megvédjük és nincs zö­rej a helyiségben. Nagyon fon­tos a kedvező páratartalom is. Nem jó ha a levegő nedves, az is árt ha száraz. Ennek a meg­állapítására barométer sem szükséges. A méhek hangosab­ban zsonganak, illetve zúgnak, ha a levegő nem megfelelő. Ez ellen gyakori, de zajtalan szel­lőztetéssel védekezhetünk. Legnagyobb baj akkor éri a méhcsaládot, ha élelme elfo­gyott, vagy rossz helyen van. A méh télen nem sokat fogyaszt. Közepes család három hónapi szükséglete (november, decem bér. Január) 1 kg szokott lenni. Februárban, amikor a Hasítás megindul, háromszorosra nő a fogyasztás. Márciusban pedig többet fogyasztanak, mint az előző négy hónapban együttvé­ve. Ha már nincs méz, eljutsz túl a család. Ha kevés az éle lem, kisebb arányú a fiasitás. A méh csak akkor fiasft kedve­zően, ha legalább в—7 kg inéz tartaléka van. Két lép mézhez egy lép virágpor szükséges Márpedig nyár végén és ősz elején csak az a család gyűjt elég virágport, amelynek volt elegendő élelme. A sok méz is hátrányos le­het. Ugyanis a telelő fürtnek üres sejtekre is szüksége van. Abba bújnak bele a méhek, hogy a léputca közt többen el­férjenek és ezáltal könnyebben fejleszthessenek meleget. Nagy hibát okozhat az is, ha a nyárvégi lépselejtezéskor fia­tal lépet, szüzlépet teszünk a fészek közepébe. Ezzel ketté­vágjuk a család fészkét és a méhek az egyik oldalba húzód nak, s nem mennek át a másik oldalra, mert a hideg új lépen rengeteg méh elpusztulna. Sok tapasztalatlan méhésztől hallottam már, hogy a melleim­nek elegendő élelme volt, még­is elpusztult. Ilyenkor nagy be­tegségre gyanakodnak, pedig csak az volt a baj, hogy a mé hek a mézhez nem tudtak el­jutni. Ha kevés a méhcsajád méze. vagy utólag jövünk rá, hogy nincs jó helyen, akkor télen is etetnünk kell. Ha már semmi élelmük nincs, meleg szobába kell vinni a családot és cukor sziruppal megfecskendezzük a méheket. Majd a keretek fölé kemény mézestésztát, illetve cukorlepényt helyezünk. De a méhcsalád egy, két napnál to­vább ne maradjon a lakásban, mert a jó meleg nemcsak éle lemfelvételre serkenti a méhe­ket, hanem a kirepülésre is. A bezárt kijárón nem juthatnak ki, de mégis egymást ölik, any nyira tódulnak a kijáróhoz. A szabadban megnyugszanak, megelégedetten, halkan zsonga nak. A méhek legjobban akkor te lelnek, mikor a hőmérő nulla fok körüli meleget mutat. Tér mészetes, ez csak a téli hóna pokra vonatkozik, és nem ak­korra, amikor már telelőfürtbo vonultak. Az Idén októberben fürtbe vonultak, novemberben pedig felbontották és tömege­(Folytatás a 7. oldalon.) A legtöbb zöldségtétét palán te előneveléssel termesztünk, amit üvegházban vagy leggyak­rabban melegágyban állítunk elő. A korai zöldségnek (ker­ttel, káposzta, karalábé,, kai) már a tél második felében ké­szítjük a melegágyat (február, március). Hogy korán nyerjünk egészséges és jól fejlett palán­tákat kiültetéshez, ennek egyik előfeltétele a melegágyi föld időbeni és helyesen való elké­szítése. Ezt már ősszel elkészít­hetjük, nemcsak azért, mert tél végén vagy kora tavasszal a fagyos, Illetve túl nedves föld összekeverése és a melegtalpra való egyenletes juttatása ne­hézkes, hanem főleg, mert ek­kor elvégezhetjük a föld fertőt­lenítését is. Tudnivaló, hogy a talaj nem­csak hasznos élőlényeket rejt magában, hanem megtalálható benne a különböző növényi be­tegségeket előidéző kórokozó (állati kártevők, gomba és baktériumos betegségek csírái, gyommagvak) is, amelyek már a csírázó magvakat megtámad­ják és azok nem kelnek ki, vagy a kikelt növényt semmisí­tik meg* (pl. palántahullás j. A kórokozóknak a kifűtött hely­ségben (üvegház) és melegágy­ban jó a feltétele, hogy korán éledjenek és szaporodjanak, a termesztett kultúrnövény vesz­tére. Hogy palántáinkat megvédjük az említett károsodásoktól, szükséges a melegágyi földet fertőtleníteni, ami történhet forró párával vagy vegyszerek­kel. A párát főleg üvegházak­ban használják, ahol van pára­fejlesztő berendezés. A vegy­szerek közül leggyakrabban használatos a széleskörű hatás­sal bíró NEMATIN nevű készít­mény, amit a Bratislava! Di­mitrov Vegyiművek gyárt és a szaküzletekben (drogéria, mag­üzletek) 1 literes csomagolás­ban kapható. A Nematin 30 % nátrlum­­monometylditiokarbamidan-t tartalmaz, amely elpusztítja a talajban lévő kártevőket és a betegség csíráit, valamint egyes gyomok magvait is. A hasznos élőlények (mikro­organizmusok) a talajban rövid idő múlva, a nematin pára el­­illanása után felújuluak. Nematinból 600—800 ml-t számítunk 1 m3 földre. A mun­kafolyamat úgy történik, hogy 20 liter vízben feloldjuk az 1 m3 földre számított szert (pl. 700 ml, azaz“7 deci). A fertőtlení­tésre szánt melegágyi földet egy négyzetméter területen 25 cm vastag rétegbe rakjuk és ezt az oldat Vi-ével (5 liter) meglocsoljuk. Majd erre jön a következő 25 cm vastag földré­teg, amit ugyancsak 5 liter ol­dattal egyenletesen belocsolunk és így folytatjuk. Így minden 25 cm vastag földrétegre 150— 200 ml neolatin jut. Száraz föld esetén a víz mennyiségét növel­jük. Az összerakott és fertőtle­nített földet fóliaponyvával le­takarjuk, amit kb. három napig hagyunk rajta, hogy a vegyszer jól fejtse ki hatását. A Nematin mérgező a kultúr­­növényzetre is, ezért szükséges, hogy a vetésig vagy ültetésig a vegyszer teljesen elpárologjon a talajból. Ezt úgy érjük el tel­jes biztonsággal, ha a fertőtle­nítést már nyár végén, vagy ősszel elvégezzük, hogy tél vé­gén, tavasszal korán vethes sünk. A szer hatása 3—5 hétig tart, a talaj és a levegő hőmér­sékletétől függően. Ha mele­gebb a talaj, a kipárolgás gyor­sabb, amit meggyorsíthatunk a föld ismételt átforgatásával — levegőztetésével. Hogy a föld nematlntól mentes e, ügy győ­ződhetünk meg, hogy ellenőr­zésként érzékeny növényfajokat ültetünk ki a fertőtlenített földbe (saláta, uborka, paradi­csom). Ha másnapra, vagy har­madnapra ezen növények nem szenvednek károsodást, a ter­mesztésre szánt zöldség vetését vagy ültetését megkezdhetjük. A fertőtlenítést nem ajánla­tos gyümölcsfák közelében vé­gezni, mert a gyökérzetet meg­károsíthatja. A Néma tinnál elmondottak szerint végezhetjük a talajfer­tőtlenítést 40 százalékos FOR­­MALIN-nal is 2,5 dl-t számítva 10 liter vízhez (azaz 1 százaié kos oldatot), ami 1 m- 25 cm vastag földrétegre elég. A for malinpára is káros a kulturaö vényzetre, ezért a fertőtlenítést 3—4 héttel végezzük el vetés vagy ültetés előtt. Ha tavasz szál korán szándékszunk vetni, úgy ősszel végezzük a fertőtle nftést. A frissen elkészített meleg agyi földet 6—10 nappal a ve tés vagy ültetés előtt fertőtle níthetjük ALLYLALKOHOL-lal (locsoló kannával öntözünk), amiből 30 ccm adagolunk 1 m2- re, amit előzőleg 3—5 liter víz­ben oldottunk fel. E készít­ményt Uvegházakban nőm al­kalmazzák. A palántahullás ellen jó ha­tású a BRASSIKOL nevű készít­mény (káposztaféléknél). Ebből 30—40 dkg-ot számítunk 1 m3 földre. Az ősszel elkészített meleg­ágyi földbe tavasszal bármily korán erőteljes és egészséges palántákat nevelhetünk. Meg kell jegyeznünk, hogy a vegyszerek az emberi szerve­zetre is károsak lehetnek, ezért mindig tartsuk be a használati utasításon feltüntetett egész­ségügyi előírásokat. Minden esetben használjunk gumikesz­tyűt, üvegházakban pedig gáz­álarcot is. BORCSiX DÉNES mérnök, Somotor A házikertek ásásáról Házikertünk talaja az egész évben végzett munkák, a csa­padék, az ülepedés következté­ben őszre tömötté, levegőtlenné válik. Az ilyen talajon az őszi­téli csapadék lefolyik, a mély­rehatóit gyökerek nem kapnak elegendő levegőt, ezért a kora tavaszi vetési munka akadályo­zott. E munka során dolgozhat­juk a talajba a szerves- és mű­trágyákat is. Ezért szükséges, hogy a kert talaját ősszel, vagy tél elején felássuk. Ásás előtt a kertből távolít­suk el az esetleg kipusztult vagy kivágásra ítélt fákat, kor­hadt tuskékat, végezzük el az ültetést, hogy felásott terüle­tünket már ne tapossuk össze. Az ásás a talaj megforgatá­­sát, lazítását, keverését céloz­za. A munka megkezdése előtt a kertet kisebb 4—5 méter „fo­gásokra“ osztjuk. Az ásást egy ásónyom szélességű munkaárok készítésével kezdjük. Az innen 3 kikerülő földet a felásandó te­rületen egyenletesen szórjuk szét, vagy a talaj esetleges egyenetlenségeit szüntessük meg. A munkaárok lehetővé te­szi a talaj tökéletes megfurga­­tását, vagyis így az alsó részek valóban felülre, a felsők alulra kerülnek. Ügyeljünk, hogy mun­ka közben a barázda mindig megmaradjon. Ősszel 20—25 cm mélyen ás­sunk. E munka közben ügyel­jünk arra is, hogy a megmun­kált terület egyenletes legyen, s a talaj kisebb egyenetlensé­geit igyekezzünk eltüntetni. A felszínre került állati kár­tevőket (például lótetűt, lárvá­kat, pajort) szedjük össze és pusztítsuk el. Munkánkat ilyen­kor a baromfiak — különösen a gyöngytyúkok — hatásosan segítik. Gyűjtsük össze továbbá a nem bőm ló anyagokat: követ, cserépdarabokat, téglát stb., és a munka befejeztével mélyen ássuk el. Kertjeinkben több, könnyen sarjadzó gyomnövényt találunk. A két, vagy több rész­re vágott tarack gyökerei, ha azt nem szed|ük össze, tavasz­szál kihajtanak és szinte szapo­rítottuk a gyomot a rosszul végzett munkával. Évelő gyom­növényünk a kúszó gyöktnrzsü nehezen irtható acat is, ezért ásáskor szintén távolítsuk el. A nem sarjadó gyökerű gyom­növényeket a barázda aljára fordítsuk le, zöld növény ne „díszítse“ a felásott területet. A fogás végétől körülbelül fél méterre érve, oldalra for­dulva ássunk tovább, így baráz­da nem marad. Lejtős területek ásásakor a fogásokat a lejtés irányára me­rőlegesen jelöljük ki. Ha a lejtő alján kezdjük az ásást, akkor a talaj felfelé mnzgását segít­jük elő, fent kezdve kétszeres fizikai munkát végzünk. A jó forgatás érdekében 10— 12 cm-nél szélesebb szeletet ne fegjnnk, és a földet az ásás irányával ellentétesen vissza­felé forgassuk. Az őszi ásást ne munkáljuk el, hantosán hagyva a csapadék és fagy hatásának tesszük ki. Ha az ásást tavasszal végezzük, akkor a talajt azonnal el kell gereblyézni. Megfelelő munkát csak jó munkaeszközzel végezhetünk. A kereskedelemben kaphalú ásó­kon kívül, az erősen kötött, köves kert őszi talajmunkájá­hoz a régyágú ásóvillát hasz­nálhatjuk. Munkánk végeztével a hasz­nált eszközöket tisztítsuk meg, zsírozzuk vagy olajozzuk be és száraz helyen tároljuk. B. M. Gyorsított paprika-nemesítés Kalocsán 1917-ben fűszerpap­rikával foglalkozó kutatóintézet alakult, elsőnek a világon. Ugyanitt ma a Zöldségtermesz­tési Kutatóintézet Fűszerpapri­ka Kutatóáilomásor. a fűszer­­paprika nagyüzemi termeszté­sével foglalkoznak. A nemesítés hosszadalmas folyamatát úgy tették gyorsabbá, hogy az üveg­házban évi kétszeri generáció­váltást valósítottak meg. A ke­resztezésekhez felhasználják a paprika őseit, a közép-amerikai vadon termő fajtákat is. A melegágy! föld elkészítéséről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom