Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-11-11 / 45. szám
Szobanövények téli ápolása Á városok arculata az átépítés következtében teljesen megváltozik. Eltűnnek a földszintes, kertes házak, hogy helyet adjanak a többemeletes épületeknek, toronyházaknak. Az újjáépítés következtében városainkban eltűnnek a virágoskertek és gyümölcsösök is, pedig az emberek nagyobb többsége virágkedvelő. Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy az űj lakótelepek előterében zöldsávokat, virágágyakat létesítenek. A lakások többségében pedig különféle virágokból, zöldnövényekből virágsarkot létesítenek. Ezen virágok gondozása, főleg téli időben nagy körültekintést igényel. Az alábbiakban néhány észrevétellel szeretnék hozzájárulni a szobai virágok téli ápolásához. A szobai növényekre nézve a téli időszak a legkritikusabb, mert kedvezőtlenül hat élettani feltételükre. Az élettani körülmények változását mesterséges úton kell korrigálni. A szobai növényeket két kategóriába soroljuk. Az egyik kategóriába a fényigényeseket, vagyis meleget szerető növényeket, míg a másikba a hűvösebb helyet kívánó növényeket. Az utóbbi növények közé tartozik a Aspidistra, Calla, Agave, Szobai fenyő, Grasula, Fukszia, Mirtusz, Muskátli, Citromfa, valamint az Oleander, melyeket 5—8 C fok hőmérsékletű szobában vagy egyéb helyiségben helyezünk el. Ezzel szemben az Aszparágusz- és Pálma-féléket, továbbá a Filodendront (Monsterát), Dracénát, Fikuszt, Begonia Rex-et és Szeveriát melegebb környezetben kell elhelyezni. Legalkalmasabb a 10— 18 C hőmérsékletű helyiség. A hűvösebb helyet szerető növények, ha melegebb helyre kerülnek, azonnal hajtani kezdenek, de hajtásaik gyöngék, életképtelenek lesznek. Az új hajtások gyöngítik a növényt és fokozatosan a növény pusztulásának előidézői lesznek. Ide sorolhatjuk a szobai hársot is, mely dús, homokos földet szeret, de bőr gyökérzete miatt sok vizet kíván. Közepes szobai hőmérsékleten tartjuk, de elég távol a központi ffltő-Egy ilyen vagy ehhez hasonló „virágsarok“ létesítése nem költséges és szobadíszként jól illeszkedik a lakáskultúrába. Andriskin J. felv. testtől. Ajánlatos kétszer hetenként Sfinx vagy Hortus műtrágyával pótolni a tápanyagszükségletet. A gyorsan fejlődő gyökérzete miatt éven le legalább egyszer át kell ültetni. Mivel hajlamos a pajzstetűre, állandóan ügyelni kell rá. Ha a pajzstetű jelenlétét észleljük, azonnal meg kell tenni a védekezési intézkedéseket. Legalkalmasabb védekezési módszer a permetezés. Permetlé gyanánt a Fostatiout vagy dohányoldatot ajánljuk. A szobai hárs tavasztól egészen késő őszig virágzik. A virág színe fehér, piros és rózsaszínű. A melegebb helyet kedvelő növények téli kezelését a központifűtés következtében előálló rendkívül száraz levegő nehezíti meg. A szoba száraz levegője sokkal többet árt a növényeknek, mint a hideg, mivél az utóbbi mindig párásabb. A meleg lakásban nagy a növények párolgása, nedvességvesztesége, melyet mesterséges úton okvetlenül pótolni kell. Az öntözés egymagában nem elégséges, de ha gyakrabban — naponta kétszer, háromszor — megpermetezzük a növényzet levélzelét, sokat segítünk a növények páraéhességén és megmentjük a levelek kényszerű elhullását, sőt elejét veszszük a kártevők elszaporodásának is. A kaktuszfélék jobban bírják a szárazságot. Ezen növényeknél levélhullás helyett a lédús szárképletek fonnyadását tapasztalhatjuk. Szobanövényeink téli ápolásának egyik legnehezebb problémája kétségtelenül az öntözés,'melyre nem lehet általános szabályt felállítani. Azon növények, amelyek télen nyugalmi állapotban vannak, mint például az ágave, fukszia, hortenzia, citromfa, oleander és a muskátli, csak annyi vizet igényelnek, hogy megóvjuk a teljes kiszáradástól. A télen is fejlődő vagy fejlődésnek induló, hajtani kezdő növényeket gyakrabban öntözzük, de nem túlságosan, mert a túlöntözés következtében a föld kilúgozódik és megsavanyodik. A sarjadó növények levelei, de maga a növény Is, a túlőnötzés következtében meghalványodik és lassú sárgulás következtében elpusztul. A növényeket a szoba hőmérsékletével azonos, állott vízzel kell öntözni, legcélszerűbb e műveletet délelőtt végezni, de csak akkor, ha a cserépben levő föld felszíne porhanyóssá válik. Erről úgy győződhetünk meg, hogy megkocogtatjuk a cserepet, mely Ilyen esetben üres hangot ad. Gyakran előfordul, hogy a cserépben levő föld minden elővigyázatosság ellenére is teljesen kiszárad. Ilyen esetben a növényt cserepestől együtt helyezzük langyos vízzel telt edénybe és hagyjuk benne egy negyedórán át, majd emeljük ki belőle, hogy a fölösleges víz elszivárogjon. A filodendron dzsungelnövény. A közvetlen világosságot kedveli. Jól trágyázott, de nem komposztos, kerti földben szakszerű kezelés mellett gyorsan fejlődik. A slufer egy év alatt eléri a 60—70 cm (6—8 levél) nagyságot is, de a következő évben már az egy méter magasságot is. A légzőgyökereket feltétlenül meg kell tartani és lehetőleg az anyanövény földjébe dugjuk végeit, hogy ezzel is elősegítsük a növény fejlődéséhez szükséges tápanyagfelvételt. Gyakori eset, hogy egyesek visszavágják a gyorsan szaporodó légzőgyökereket, de nem gondolnak arra, hogy cselekedetükkel kárt okoznak a növénynek. A légzőgyökerek visszavágása következtében a növény fejlődése hosszabb időre lelassul vagy teljesen leáll. Az említett növény kukoricaszerű zseléstermése ehető és ananász ízű. A szobában elhelyezett növényeket helytelen egyik helyiségből a másikba átvinni. A helyváltoztatás kedvezőtlenül hat a növény további fejlődésére. A szobanövényeknek a fejlődés időszakában tiszta levegőre van szükségük, amelyet rendszeres szellőztetéssel biztosíthatunk számukra. A szellőztetésnél azonban ügyelni kell arra, főleg téli időben, hogy erős fagyok idején az ablakon át beáramló hideg levegő ne érje közvetlenül a növényeket, mert azok könnyen megfázhatnak vagy esetleg meg is fagyhatnak. A növényeket óvni kell a léghuzattól is, mert az megöli a növényt. A növények átültetését különös gonddal kell végezni. Átültetés előtt a virágcserepet kitisztítjuk, fertőtlenítjük, a növény gyökérzetéről vigyázva eltávolítjuk a földet. Ha ezzel a művelettel elkészültünk, a virágcserépbe friss földet teszünk és abba ültetjük el a növényt. Egyidejűleg gondoskodunk arról is, hogy a növény életfolyamata meg ne szakadjon, illetve a növény el ne pusztuljon. A virágok számtalan fajtája képezheti a szoba díszét és kellemessé teheti a környezetet. Ma már alig van olyan lakás, ahol ne lenne legalább egy „virágsarok“. Éppen ezért fontos megszívlelni az elmondottakat és az elkövetkező tél folyamán ügyelni arra, hogy a virágok megkapják mindazt, ami létfenntartásukhoz feltétlenül szükséges. Elsősorban a rendszeres gondoskodást. ANDRISÉIN jÖZSEF Négy diploma s két arany Szakkörökben legutóbb szóba került, bogy az idén Bratislavában megrendezett gyümölcs-, zöldség- és virágkiállítás minden eddigi hasonló jellegű rendezvénynél szervezettebb, színvonalasabb volt. Azért is, mert ugyanazon alkalommal az élelmiszeripar is Kiállította gyártmányait. A kiállítás' gyümölcsrészlegén kapott helyet többek közt a Trhové My tni (vásárúti) földművesszövetkezet almafajtáival. Mindössze 5 fajtát állítottak ki, Jonatliánt, Starkingot, Golden Deliciust, R. Deliciust és Ontháriot. Ezekből a fajtákból diplomát szerzett a Starking, a Golden Delicins, a Jonathan és az Onthario almafajta, s még két aranyat is elhoztak a kiállításról. Az országos méretű rendezvényen megmutatkozott az is, hogy nálunk a gyümölcstermesztés lekintetében nagy a fejlődés, s a hazai gyümölcsészet jól taposott úton halad, s most már az a fontos, hogy tovább fejlesszük ezt a nagyon jelentős termelési ágazatot. A szakembereknek tehát rendszeres tapasztalatszerzés céljából állandó kapcsolatban kell lenniük a külföldi, főleg a szocialista államok gyüm öl csészéi vei, hogy az ott szerzett észrevételeiket idehaza hasznosíthassák. —bai— ..s > Még egyszer a feketekórról! A Kertészei—Méhészet 1972. szeptember 2. számában Mohos Károly méhésztárstól a „Feketekóréról cikket olvastam. Mohos Károly részletesen tárgyalja azokat a tüneteket, amelyek alapján a méhek feketekór betegségét könnyen felismerhetjük. Cikkében utalás történik a gyógyítással kapcsolatos kísérleteire és összehasonlítja a méhek feketekór betegségét az emberi rühatka, avagy a bőrgomba tüneteivel. Szót ejt Mohos méhésztárs arról is, hogy a közelben lévő virágkertészet hetenként, vagy naponként végez növényvédő vegyszeres porozást, permetezést. Ez a közelben lakó méhészek méheinek testére tapadt vegyszer, megbonthatja a biológiai egyensúlyt és ennek is tulajdonítható a fellépő baj. Sajnos, cikkében a baj leküzdésére semmi közelebbi adatot, támpontot nem tudott szolgáltatni. Cikkéből megállapítható, hogy a külsőleg alkalmazandó befúvásos módszerre gondol a feketekor gyógyításánál és nem belsőleg, gyógyszeres etetéssel, mivel a méheken végbemenő elváltozások főleg a külső űn. „kitin“ kéregnél tapasztalhatók. Valamivel érdekesebb és útmutatőbb a Kertészet-Méhészet 1972. évi szeptember 12-iki számában megjelent Németh László írása, amelynek címe: ,,A feketekórról, kórtünetei alapján“. Ez az írás egyben válasz is Mohos Károly Idézett korábbi írására. Németh méhésztárs utal a bajorországi esetekre és az ottani méhészek téves feltevéseit ismerteti. íiásának az a része az érdekes, amelyben egy szövetkezeti méhészetben történt megfigyelését ismerteti. Állítja, hogy a feketekóros méhnél elektromikroszkóppal sem mutatható ki kórokozó, tehát nem fertőző betegséggel van dolgunk — de talán mérgezéssel sem! Németh méhésztárs írásából az is kitűnik, hogy nagy jelentőséget tulajdonít a feketekór elleni védekezésnél az ún. „száraz telelésnek“. A napokban kezembe került a romániai Méhészet 1972 júliusi száma. A füzet 30. oldalán a következő elmet olvashattam: „Hogyan sikerült leküzdenem a feketékért?“ A cikk frőja a románai Jassy-ból, G.—H. Vagmistru méhész. Elmondja, hogy előzetesen sokat hallott a méhek feketekóros betegségéről beszélni. Ezért jó előre minden higiéniai intézkedést megtelt, hogy méhészetében fertőző betegség fejét fel ne üthesse. Ennek ellenére június 20-án már messziről látta, hogy a 6 os számú kaptárjából a ki- és berepülő méhek hullanak. A legelőről hazatérő méhek egy része már a röpdeszkán, a másik része a kaptár elé hullva vergődik. Potrohúk felpuffadt (:??:) testük megfeketedett, szárnyaik merevek, megbénulnak. A kibontott kaptárban vánszorgó méheket talált fekete fényes felülettel. Szerencsére a család anyja, fiatalnak, életerősnek bizonyult a kórral szemben, mindennek ellenére a népesség szemlátomást csökkent. Nyugtalansága kimondhatatlan volt. Tanulmányozni kezdte a szakirodalmat és ebből meggyőződött, hogy a csalód feketekőrban, ún. „erdei betegségben“ szenvedhet, vagy valamivel meg volt mérgezve. Június 31-én kitakarította a kaptárt. Az etetőben penicillines cukorszörpöt etetett. A négy napig folytatott penicillines etetés nem használt! Hirtelen arra gondolt, hogy az embergyógyászatban egyes mérgezéseknél gyakran használnak tejet. Ezért 6 Is Propamidinos tejhez folyamodott. Állatorvost rendelőből beszerzett 3 fiola Propamldint. Egy liter lefölözött tejnek és egy kilogramm cukornak keverékét felforralta, majd kb. 16-fokra lehűtve hozzákevert egy fiola desztillált vízben feloldott Propamidint. Ezzel a keverékkel megtöltötte a kizárólag permetezésre használt FLIT pumpáját és két külön etetőbe is öntött a keverékből. Majd kinyitotta a kaptárt, összesepergette a kaptár aljában és körülötte lévő hullákat. Kiszedett a kaptárból 3 keretet, ezekről is a kaptárba visszaseperte a méheket és alaposan megpermetezte azokat. Ezután minden keretet sorban elmozdított és alaposan bepermetezte azokat, majd visszatette a helyükre úgy, hogy a szörppel telt etetőket a keretek szélére helyezte. Másnapra már kevesebb hullát talált. Harmadnapra újra feltöltötte az etetőket egy liter Propamidinos szörppel. Leszűkítette a kijárőkat, lúgos vízzel alaposan lemosta a röpdeszkákat. Két nap múltán újabb Propamidinos szörppel töltötte meg az etetőket. Ez alkalommal már nem permetezett. A hetedik napon kiszedte az etetőket és friss kereteket tett a kiszedett lépek helyébe. A család meggyógyult! (?) Az anya megmaradt, jól petézett és a család később jól felfejlődött és sok téli tartalékot gyűjtött s miután jól áttelelt, 1972-ben igen jó mézhozamot adott akácbóll Eddig a cikk! Érdekes, hogy úgy G. H. Vagmistru, mint Mohos méhésztárs egyformán mérgezésről és nem fertőzésről tesz említést. Maga az a tény, hogy leírásuk szerint a fekete fényes méhek felpuffadt potrohhal tértek vissza, arra vall, hogy csakugyan mérgezést szenvedtek. Ezt a megállapítást elfogadhatóbbnak tartom, mint a fertőzést. Megfigyelésem szerint ezeknek a családoknak a belső kiválasztású mirigyrendszerükben az egyoldalú táplálkozás következtében állt be zavar, esetleg átmeneti elváltozás. Az anyagcsere megbetegedés az orvostudomány szerint embernél, állatnál egyformán bekövetkezhet. Az egyoldalú táplálkozás következményeképpen egyformán jólismert ál latnál a „BERIBERI“-kőr, amely a test bizonyos részeinek elmerevedését és elég súlyos lefolyását okozhatja. Az anyagcsere megbetegedések hatással lehetnek az élő szervezet idegrendszerére és ezen keresztül élettani elváltozások okozói is lehetnek. Ilyen pl. embernél a cukorbaj, amelyről ma már tudjuk, hogy nem egy betegség, hanem csak egy állapot, amelyet a pankreas, az emberi hasnyál-mirigy egyensúlyi zavara okoz azzal, hogy kevesebb ínsulint termel, mint amennyire a szervezetnek szüksége van. Nem vitatom, hogy Vagmistru méhésztárs nem találta-e el véletlenül a Propamidinben azt a gyógyszert, amely a feketekórt A méhpenipö a méhcsalád eredeti terméke, a szaporítást végző, és fejlődő új méhkirálynők tápláléka. A méhpenipö elvétele a méhcsaládtól igen munkaigényes és nagy szakértelmet követelő folyamat. A méhpempő egy nagyon öszszetett anyag (komplex biokémiai rendszer). Szintetikus előállítása eddig nem sikerült. Megtalálható benne számos olyan anyag, amely az ember táplálkozásában létfontosságú, így igen sok В-vitamint (Bi, B2, Вз, Вз,-Be), továbbá C, D, E, H- vitamint. A felsoroltak közül kiemelkedik a Вз-vitamin (pantoténsav) tartalom, ezért a méhpempő az élelmiszerek közül a Вз-vilamin ma ismert legbőségesebb forrása. Tartalmaz még különböző nyomelemeket (pl. kén, mangán, nikkel, kobalt). Végül több hormont, illetve hormonszerű anyagot (Acetilkolin, biopterin, parotin, inozit). Fehérje-tartalma nagyon magas, 12—18 % és teljes értékű. A felsorolt összetevők tartós hiánya után az emberi táplálkozásban zavarok keletkezhetnek, betegség fejlődhet ki. Készítményünket nem gyógyszerként ajánljuk (ezt csak orvos teheti), hanem a felsorolt létfontosságú anyagok forrásaként. A niéhpempo emberi táplálkozásra való felhasználósa ősrégi szokás. Előnyös hatását előidéző, vagy okozó anyagcserezavart egyensúlyozta. Nagy kár, hogy Vagmistru méhésztárs a gyógyszert egyszer Propamidinnek, máskor Prapomidinnek írja. Így a küllőid! állatgyógyszerek jegyzékében nem tudtam megtalálni, összetételét tehát nem Ismerhetjük. Hogy a tejnek, amit lefölözve és forralva cukorszörppel etetett, volt-e valami szerepe a gyógyulásban, arra nincs semmi támpontunk. Mindenesetre nem árt, ha feketekóros méhcsaládnál a cukoretetéssel forralt, lefölözött tejet próbaképpen alkalmazunk. A bőrgyógyászok előtt nem ismeretlen olyan bőrszín elváltozás, hajhullás, kopaszodás, amelynek közvetlen előidézője a nagyfokú vitaminhiány. Ismerik ezt az állatorvosok is. Mind ezek ismeretében feltételezhetjük, hogy a Propamidines gyógyszer tömény vitamint tartalmaz, és ez okozhatja a gyors gyógyulást Vagmistru méhésztárs családjánál. F. B. már az inkák felismerték, ök testi és szellemi frissítőként használták. De ismerték az egyiptomiak és a rómaiak is. jelenleg számos országban már hivatalosan elismert diétás élelmiszerként vagy gyógyszerként van forgalomban. (PL Apilak: Szovjetunió, — Spintavit: Olaszország, «■* Superkoncentrát: Románia, — Vita-Aplnol: Csehszlovákia, — Apifortyl: NSZK, — Ulcsgeral: NDK, — Apiszérum: Franciaország. Magyarországon hivatalos kereskedelmi forgalomban ez az első méhpempötartalmú készítmény, egyelőre „egyszerű élelmiszer“ formájában. Egy készítmény 1 g méhpempőt tartalmaz 30 g mézben oldva. A méznek jelen esetben azonban csupán ízesítő, konzerváló szerepe van. Szokásos étkezési módja hetenként 1 g méhpempő (1 doboz), négy egymást követő héten. Célszerű este, vacsora után 1—2 órával fogyasztani, esetenként egy-egy mokkáskaaálnyit. Csupán egy készítmény ötletszerű elfogyasztása nem célravezető, mert a méhpempőben is megtalálható létfontosságú tápanyagoknak egy bizonyos menynyiségi szintet el kell érni a szervezetben althoz, hogy a kérdéses tápanyag hatása megmutatkozzon. A készítmény száraz, sötét, hűvös (hűtött) helyen tartandó. Szavatossági idő: 6 hónap. Tájékoztató Magyarországról
