Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-11-11 / 45. szám
Az álcák táplálása ♦ ♦}» ^ «j* »j» <{♦ ♦{» «5» **♦ •j Napjainkban a tudományos dqlgozók sokat foglalkoznak a méhek szaporodásával. Ojabb és újabb Ismeretekkel gazdagítják az eddigieket. Sok esetben rámutatnak a tévedésekre is, amit a modern technika segítségével tudományosan be is bizonyítanak. Az álcák táplálása az egyik legfontosabb tényezője a méhek szaporodásának. Fejlődésükhöz szükséges tápanyagokkal kapcsolatban kevés tanulmány áll rendelkezésünkre. Eddig nem sikerült olyan pontos eljárást kidolgozni, amely az álcák tápanyagszükségletének megállapítására kielégítő lenne. A laboratóriumi nevelésnél nyert adatok alapján az álcák tápanyagszükséglete csak némileg állapítható meg. A méhek az álcákat különleges táplálékkal etetik. A táplálék összetételével kapcsolatban világszerte számos tanulmányt végeztek. Egyelőre annyit tudunk, hogy ez a táplálék mindazokat az alkotó elemeket tartat nazza, amelyek a hasonló méhegyedek fejlődéséhez szükségesek. • Kelésük után a méhálcákat a dajkaméhek etetik. Megállapították, hogy mielőtt a dajkáméit etetni kezdené az álcát, élőbb megvizsgálja, milyen helyzetet foglal el a sejtekben s hol van a feje. A dajkáméit azután úgy fordul, hogy a régói minél közelebb kerüljenek az álca fejéhez. A rágók szétnyílnak, alig észlelhetően remegni kezdenek, majd 1—2 másodperc múlva csöpp Jelenik meg, amit a dajkaméhek az álca mellé ejtenek. A dajka a csöppet rágószerve segítségével szétszórja, olyképpen, hogy az álca körül kis tócsa képződik. Az anyaálcákat a dajkák kétíéle pempővel etetik: az egyik átlátszó, mint a víz, a másik homályos, fehér színű. Az átlátszó pempőt 15—19 napos, a fehér színűt a 10—14 napos dajkaméhek készítik. Ezért fontos, hogy a dajkacsalád az anyanevelésnél bőven rendelkezzen fiatal méhekkel. Az etetések óránkénti száma az álca korával növekszik. Az egynapos álcát 13-szor, a 3 naposat 16- szor, a 4 naposat pedig 25-ször etetik óránként. Az álcaállapot alatti pempőfogyasztás 1,5 g-ot tesz ki, s 3 napos korig az álcák több fehér színű, 4 napos kortól pedig több átlátszó anyagot kapnak. Az átlátszó pempő a garatmirigyek váladékának mézes keveréke, míg a fehér színű pempő a rágótövi mirigyek váladéka. Az anyaálcák életük első 3— 4 napján lassabban fejlődnek, mint az ugyanolyan korú munkásméhálcák, de későbben fejlődésük gyorsul, s meghalad jama gondozás és táplálás ellea munkásméhekét. Súlyuk eléri a 300—322 milligrammot. A munkásméhálcákat akárcsak az anyaálcákat két különböző táplálékkal etetik. Az egyik átlátszó, a másik fehéres tejszerfl, a két táplálék közötti arány 3:2. A munkás álcákat ritkábabn etetik, mint az anyaálcákat. Az álcaállapot egész ideje alatt 143 alkalommal táplálják az álcákat. A három napnál idősebb álcák az átlátszó váladékon kívül virágport is tartalmazó sárga színű táplálékot kapnak. A virágpor hatása eddig nem ismeretes, egy azonban bizonyos, hogy az álca nitrogén szükségletének csak egy tizedrészét fedezi. A virágpor különben sem alapeleme a munkásméhálca táplálékának, amit misem bizonyít jobban, mint az, hogy a virágporhiányban szenvedő család bizonyos ideig Hasítást nevel, abban az esetben is, ha kizárólag cukorszörppel vagy virágporpótlőval etetik. A virágporszemcsék valószínűleg akkor keverednek a munkásméh pempőjéhez, amikor a dajkák cukros anyagokat szívnak fel. Az anyaálca pempője annak ellenére, hogy mézkeveréket is tartalmaz, eleségükben virágpor szemcsék csak nyomokban fordulnak elő, míg a hereálcák pempőjében több a virágpor, mint a hasonló korú munkásméh-álcákéban. A dajkaméhek valószínűleg felismerik az álcák nemét s aszerint etetik több vagy kevesebb virágporral azokat. A dajkaméhek felbecsülik a sejtben lévő táplálék mennyiségét is. Hasonló korú és helyzetű fiasításos sejtekben jóformán egyforma mennyiségű táplálékot találunk. Az egyfornére az egy és ugyanazon a lépen kelő álcák súlya lényegesen eltér. A hereálcák sokkal nagyobbak (átlag 384 mg), mint a munkásméh-álcák (átlag 159 mg) és fejlődésük alatt több táplálékot fogyasztanak, mint a munkásálcák. Hasonló korú munkásméhálca táplálékával etetett hereálcákból normális heréket neveltek. Ez amellett szól, hogy fiziológiai szempontból mindkét pempőfajta egyenlő értékű. Az álcák fehérjeszükséglete. Kétségtelen, hogy a fehérje fontos szerepet tölt be az álcák táplálékában. Táplálási kísérletek során megállapították, hogy az álca fejlődéséhez 4—6 mg nitrogénre van szükség. Olyankor, amikor a dajkák a testük tartalékából kénytelenek etetni az álcákat, ez a mennyiség 3,1 mg-ra csökken. Azok az álcák, amelyek nem kapnak elegendő fehérjés táplálékot, külsőre nézve normálisak, de kisebbre fejlődnek. Az álcák fehérjeszükségletét, az a megfigyelés is bizonyította, hogy egy frissen kelt méhekből alkotott és kétéves virágporral etetett család csak 30 nappal, a kísérlet kezUete után fogott hozzá a fiasítás-neveléshez. A friss virágporral etetett családban a fiasításnevelés 6 nap után kezdődött. A régi virágpor tápértéke arginin és ormilin hozzáadásával a friss virágpor tápértékéhez hasonlóvá tehető, amiből arra következtetünk, hogy az álcáknak szükségük van ezekre az aminosavakra. Mindaddig azonban, amíg az álcák olyan szintetikus táplálási rendszerét nem sikerül létrehozni, amelyben az aminosavak jelenlétét vagy hiányát meg lehet állapítani, az álcák fehérje szükségletét lehetetlen pontosan megoldani. Az álcák lipoidszükségletével kapcsolatban nem rendelkezünk elegendő ismerettel. Az álcák a zsírokat szénhidrátokból képesek szintetizálni. Az álcák vitaminszükségletét csak következtetés útján ítélhetjük meg. A kazeinnel, ásványi anyagokkal és invertcukorral, de vitamin nélkül etetett frissen kelt méhek teste és garatmirigyei normálisan fejlettek, de az általuk etetett álcák 2—3 napos korukban elpusztulnak. Amikor a dajkaméhek táplálékát В-vitaminnal és koleszterollal egészítették ki, az általuk etett álcák normálisan fejlődtek, nem pusztultak el. Ezek a megállapítások azt mutatják, hogy a méhek táplálkozásának tanulmányozásánál több nézőpontot kell figyelembe venni. A garatmirigyek fejlettsége nem biztosítja a Hasítás fejlődéséhez megfelelő táplálék kiválasztását, mert a fejlett garatmirigy váladékából is hiányozhat egy vagy több nélkülözhetetlen elem. A vitaminok közül a pridexín nélkülözhetetlen a Hasítás fejlődéséhez. A méhálcák normális fejlődése érdekében nemcsak a tápanyagok egyensúlya fontos, hanem bizonyos még ismeretlen anyagok juttatása is. Végül pedig említést kell tennünk az álcák etetésének másik megfigyeléséről is. A Szovjetunióban végzett kísérletek szerint, a dajkaméhek által kiválasztott álcatáplálék befolyásolja a méhek öröklődő sajátosságait. Ezek szerint az álcatáplálék útján a dajkák befolyásolják a lépek fedelezését, a méhek tájékozódó képességét és egyes sajátosságait. Érdekes az a feltevés, hogy sajátosságok átörökölhetők. Melnícsenkó megfigyelése alapján, tehát az anyanevelésnél, nemcsak a tenyészanyag kiválasztása a fontos, hanem a dajkacsalád kiválasztása is, mivel tulajdonságai átöröklődnck az álcatáplálékon keresztül, az általuk nevelt anyákra is. Minden esetre, az álcatáplálás kérdésének egyelőre még a kezdetén vagyunk, s megvilágításához még hosszú, alapos tanulmányok szükségesek. ANTAL ZOLTÁN, Šafárikovo • «j» **• «j* »j» »j» »3» *3* «$♦ *3* *{► »3» *J* *3» »3* »3* *3* *3* *3* *3* *3* *5* *3* í* *3* *3* *3* *3* *3* ♦♦♦ *3* *3* *3* *3* *3* *3* *3* *3* *3* *3* *3* *3* *3* *3* *3* *3* *3 3 Tudnivalók a mák termesztéséről G. András háztáji kertészkedő olvasónk levélben néhány kérdést tett fel a mák termesztésével kapcsolatban, melyekre az alábbiakban válaszolunk. LEHET-E A MAKOT EGYMÁS UTÁN UGYANARRA A TERÜLETRE VETNI? Lehet, azonban nem tanácsos a több éven keresztüli egymás utáni vetés, mert a kártevők könnyen megkárosítanák. Kérdi továbbá, milyen műtrágyát használjon. Egy hektárra átszámítva 12 q máktermés esetén 60 kg nitrogént, 25 kg foszfort, 74 kg káliumot és 80 kg meszel von el a talajból. Nitrogéndús talajon módjával kell bánni a nitrogénadagolással, mert a túlzott nitrogénhasználat a hozam rovására menne. Főképpen a kálium- és a foszfortrágyák befolyásolják kedvezően a virágzat fejlődését, megpora mély, tápanyag és humuszgazdag semleges és gyengén lúgos talajokon díszük leginkább. Hektáronként 3—5 kg vetőmag szükséges. A vetőmagot a terményfelvásárló és ellátó üzemben lehet beszerezni. MILYEN VEGYSZEREKKEL VÉDEKEZZÜNK? A máknak sok kártevője van, ezért virágzás előtt 14 nappal talaját Gamaciddal szórjuk meg (40 kg/ha) s így védjük a máktokbarkóval szemben. A gyökereken élősködő mák gyökérbarkó és ormányosbogarak ellen a talajt HCH-val fertőtlenítjük, vagy a növényt Gamadynnal permetezzük (30 kg/ha). A mák peronoszpőra és helmintoszporiózia ellen Kuprikolt vagy Novozirt permetezünk a növényre megfelelő hígításban. De védi a növényt a rendszeres nözását, a magvak mennyiségét, jó beérését stb. A nitrogén műtrágyák közül ősszel dolgozzuk be a mésznitrogént, tavasszal pedig a kénsavas ammóniát, osztraval salétromot vagy pedig az ammón salétromot — két részre osztva: 4i vagy % részt minél előbb a vetés előtt a hátramaradt menynyiséget pedig a növény kikelése után fejtrágyaként használjuk. Egyébként fejtrágyázni hígított gazdasági trágyalével is lehet, melybe kevés szuperfoszfátot keverünk. A foszfortrágyák közül őszön könnyebb talajon a Thomas salakot, tavasszal nehéz talajon pedig a szuperfoszfátot alkalmazzuk. A káliumot ősszel kálisó, tavasszal pedig a talaj előkészítésénél kénsavas kálimagnézium formájában adjuk. A kainit használata nem tanácsos. A meszet ősszel szórjuk ki, leggyakrabban őrölt mészkő formájában, hektáronként 10—15 q menynyiségben.' MILYEN VETŐMAGOT HASZNÁLJUNK? Nálunk Csehszlovákiában a legjobban bevált vetőmagvak: Hanai kék (Hanácky modrý), az Azúr fajta és a Dubai ezüst szürke (Dubský striebrosivý). Van azonban egy hibrid mag-fajta is, a HD (Hybrid HD), melyet a második évben nem tanácsos vetni, mert a magvak színe megváltozik. Fontos tudni továbbá, hogy a mák vényváltás, az egyenletes tápanyagellátás, s a gondos ápolás is. Betakarítás után a beteg növényrészeket feltétlenül égessük el, hogy visszamaradva ne károsíthassanak. Bórszegény talajon (10—20 kg/ha) bóraxszal trágyázzunk, hogy a növény elkerülje a szívrothadást. A talaj összetételéről a járási agrolaboratórium ad aprólékos tájékoztatást. MILYEN TALAJBA VESSÜNK? Föntebb már erről beszéltünk, de azonkívül fontos még az is, hogy a mák morzsalékos szerkezetű talajba kerüljön. A nehéz mészszegény, cserepesedésre hajlamos agyagtalajok, s a túl könnyű, homokos, tápanyagokban szegény talajok a mák termesztésére alkalmatlanok. Ismerünk nyílt és zárttokú mákot. Nálunk csak a zárltokíit termesztik, de mindenképpen korán kell vetni. Például a március végén vetett mák adja a legnagyobb (10—14 q/ha) hozamot. Ha azonban 10 nappal később vetjük, 9—12 g/ha, a május elején vetett mák 7—9 q/ha, a május közepén vetet 4—8, s a június elején vetett mák csak 2—7 q-t ad hektáronként. Kérjük olvasóinkat, ha hasonló probléma merülne fel, bizalommal forduljanak szerkesztőségünkhöz, fölvllágosftás céljából. —hal— A bokron található vitamin A komárnoi járásban úgy mint mindenütt, elterjedt a vadrózsa (csipkerózsa, Rosa canina L., ruža šípová). Figyelmetlenül járunk mellette, csak néha figyeljük az ősz jellegzetes pirosbogyós cserjéjét. A botanikai leírás felesleges, mert mindenki ismeri. Azonban kevesen tudják, hogy a vadrózsát is lehet termeszteni. A vadrózsa szeptemberben gyűjtött, félérett termésekből kiszedett magról szaporítható. A magvakat szedés után azonnal szabadágyba lehet vetni. A tavasszal kicsírázott magvakból őszig ceruza vastagságú kiscserje fejlődik, amelyeket még az évben ősszel állandó helyre lehet ültetni. A cserjéket 2—3 m sortávolságra kell ültetni. A cserjék kb. 4—6 éven hozuak termést és 20—30 évig. Holdanként 40—50 q nyerstermés várható (7—10 ezer korona). 1972- ben felvásárolják a csipkebogyót, 1 kg ára 10 Kés. A csipkebogyó különböző vadrózsa-fajok termése. A bogyókat akkor kell gyűjteni, amikor pirosak, de még kemények és feltétlenül a dércsípés előtt. A dércsípte termések nem gyűjthetők, mert azok húsa a hideg hatására megpuhul és drognyerésre alkalmatlanná válik. Lekvárfőzésre viszont csak a dércsípte, téglavörös bogyók alkalmasak. A leszedett bogyókat nem szabad túl magas hőfokon szárítani, mert a drog sült ízű lesz és megbámul. Szárításra legalkalmasabb hőmérséklet 40—50 C fok. Nem szabad hosszabb ideig tárolni, mert szintén megbámul és hatástalanná válik. A drogban a legfontosabb hatóanyag az aszkorbin sav (C- vitamin), amely a termésekben 0,25—1 %. A C-vitamin természetes növényi formában hatásosabb, mint tablettában használva. A C-vitamin nagyon fontos anyag a szervezet számára. C-vitamin részt vesz az oxidációs folyamatokban a szervezetben, ezért nem energia tartalmú szer, hanem úgy működik, mint katalizátor. C-vitamin fokozza a szervezet ellenállóképességét és csökkenti az egyes mérgek hatását. Felnőttnek naponta 50—75 mg C-vitaminra van szüksége. A dohányzó embereknek egyszer annyira. A téli és tavaszi hónapokban előforduló fáradság és fertőzések is a C-vitamin hiánya miatt magyarázható. Ha kevés az ételekben a C-vitamin a fogak romlásával, a kötőhártya, a szájnyálka-hártya és a foghús gyulladásával mutatkozik meg. A fáradsághoz még hozzájárul az álmatlanság, rossz munkakedv- és étvágyhiány. Csehországban végzett kutatások szerint bebizonyították, hogy a vidéki emberek inkább a zsírosabb ételeknek hódolnak és kevésbé a zöldségnek. Ennek alapján csökken a C-vitamin szintje és emelkedik a cholesterol szintje és ez érelmeszesedéshez vezethet. A csipkebogyó a C-vitaminon kívül illóolajat, karotín festéket, cukrot, pektint, olajat és cseranyagot tartalmaz. A drognak vizelethajtó és gyönge összehúzóerejű tulajdonsága van. A drogot felhasználják a vesehomok és vesekő, hőlyaghomok és hólyagkő elleni gyógyszernek. Húsa vizelethajtó, krónikus hólyaghurut vizelési zavarok, véres vizelet esetén használható. Továbbá a csipkebogyó húsa elpusztítja a gennykelta baktériumokat. A C-vitauiin tartalmú gyógyszerek közé tartozik a CELASCON tabletta és injekció és az ASCORUTIN drazsé. Dr. NAGY GÉZA
