Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-11-11 / 45. szám
Г" Bratislava legidősebb méhésze November hó 4-én töltötte be Falb Gyula, nyugdíjazott tanító 94. életévét. Már ifjú korában kezdett foglalkozni a méhészettel s még 80 éves korán túl is ez volt a szenvedélye. Mint nagyon jó szakember 250 méhcsaládot gondozott, hivatalos foglalkozása mellett. Sokat köszönhetnek neki a méhészek. Mint tudományos dolgozó nagy sikereket ért el az anatómia és más diapozitívek készítése terén s- ezeket számtalan előadásaiban ismertette a méhészekkel. Ö szervezte meg 1919-ben Bratislavában a német— magyar Méhészegyesületet, mely kiterjedt egész Szlová kiára, s így több helyi mé hészeti szervezet létesült. A bratislavai német—magyar egyesület szorosan együttműködött a szlovák méhészegyesülettel s így a gyűléseken többször részt vett a szlovák egyesület elnöke, dr. Gašparík, majd később Toman elnök és más szlovák méhészek. Előadásai színvonalasak voltak, ezért maga köré tömörítette a méhészeket, nemzetiségre való tekintet nélkül s minden gyűlésről a jelenlevők gazdag tapasztalatokkal távoztak. Falb Gyula tanító volt. Á tanulókat nemcsak tanította, de nevelte is. Sok neves tanítványa került ki az életbe s közülük sokan elszóródtak a világ minden tájára. így pl. ketten mint nagyon jó szakemberek Afrikában működnek. Ezúton szeretettel üdvözöljük „Gyula bácsit“ 94. izületésnapja alkalmából s Ivánunk neki még sok napgugaras évet, megelégedést ee jó egészséget. S. L. Beköszöntött az első őszi fagy, hullanak a fák és bokrok lombjai. A méhek már csak a déli napsütésben röpködhetnek. Ilyenkor a méheit szerető gondos méhész, ösztönösen egy utolsó pillantást vet kaptáraira. Maga is fél a téltől, miért ne féltené méhecskéit a kiszámíthatatlan tél következményeitől? Feltűnik, hogy néhány családnál a niéhekkel együtt, heréket is lát kirepülni. Ünként eszébe jut, hogy valamikor a „Százesztendős jövendőmondó“ naptárban olvasott a késő ószszel kijáró herékről, amiből a jövendomondó hosszú őszt jősoltl Ma a haladó, felvilágosait méhész az őszi herejárásból már komolyabb okokra következtet. Tudnia kell, hogy a rosszul sikerült akácvirágzás és a rendkívüli nyári időjárás megakadályozta a természetes rajzást és a természetes anyaváltást is. A második életévüket betöltött anyák legtöbbje kimerülűben van. Az utolsó családvizsgálatnál maga a méhész is észrevette, hogy a telelésre legfontosabb augusztus— szeptember havi fiasítás-utánpótlás kimerülőben van. Kihagyásos, hézagos! Az anyaváltás szükségét a méhek már jóval korábban felismerték. A méhész tartalék anyával nem rendelkezett, abban bízott, hogy a harmadik éves anya talán kibírja még a telet? A méhcsalád természetes ösztöne, még a virágzás megszűnte előtt szükségét érezte, hogy a két éven át jól petéző anyát ú. n. anyaváltással leváltsa. A méhcsaládok életrendjében a természetes anyaváltás a második legszebb epizód. Az életfenntartó ösztön, amely évezMiért gyanús a kése őszi here jé rés? redek óta maga gondoskodik az utódok fenntartásáról és szaporodásáról. Tapasztalataink szerint, a felismerést tett szokta követni, mivel az anya önmaga is megérzi utolsó napjainak közeledtét. Érzi, hogy rövidesen meg kell válnia szeretteitől, gyermekeitől. Az előrehaladt őszi Idő már sürgeti. Bepetézi a méhek által anyabölcsőnek épített sejtet, amit a család nagy örömmel fogad és megindul az „anyacsecsemő“ gondos nevelése. Sajnos, nem a csecsemőt gondozó „kollektíván“ múlik, ha ez nem a követelményeknek megfelelően sikerül. Hogy a méhanya élettanilag kifogástalan legyen, ennek komplex követelményei vannak. Bőséges virágzásra, a virágok hímporára és nektárjára, az egyenletes meleg költöfészekre és nem utolsósorban a dajkálásra alkalmas korú egyedekre. Mind ezek mint tudjuk, ősszel már csak kivételesen adatnak meg. Egyik, vagy másik hiánya az anya nevelésére súlyosan káros következményekkel járhat. A világra jövő anya korcs, satnya és ami legfontosabb a fajfenntartást biztosító szexuális szerveinek fejletlenségével szaporodásra alkalmatlan. Ivarszerve nem tudott lépést tartani testi fejlődésével. Petefészke és a petetömölők száma minimális. Ha az idő kedvező, tájoló kirepülési végezhet, de ilyenkor a szerelemittas here-lovagok nem veszik üldözőbe, mert a A „SzokovníkróT A viaszolvasztás mindig problémája a méhésznek, különösen a kisméhásznek, akinek nincs megfelelő felszerelése. Albin Csop méhész a „Pčelar“ áprilisi számában ehhez a kérdéshez szól hozzá, azzal a szándékkal, hogy a kisméhészeknek segítsen a kérdés megoldásában. Megemlíti, hogy sokféle olvasztót ajánlanak, de szinte egyik sem kapható, a nagy olvasztók pedig drágák és nehezen üzemeltethetők, illetve hozzáértést igényelnek. A végén arra a megállapításra jut, hogy viaszolvasztásra a legegyszerűbb a szörpfőző, amit nálunk „Sokovnik" néven minden nagyobb edényboltban beszerezhetünk, mindössze 12U dinár körüli áron, ami kb. 4 kg viasz árának felel meg. (Ha csak ennyi viaszt mentünk meg a molyoktól, máris ingyen van. Sz.) Többen is ajánlották mar, lapunk is foglalkozott vele. Megjegyzés: Magam is szörpfőzővei olvasztom ki a viaszt, , noha nagy viaszolvasztóm is van, de nem a legjobban működik. A szörpfőzovel a munka nagyon egyszerű. Alsó víztartályba a melegvíztárolóból (bojler) melegvizet teszek és főzőlapon (rézsűn) melegítem. A felső rész aluminium tartályába 2—3 keretnyi törmeléket teszek. Ezt a gőz aránylag gyorsan és alaposan átjárja és a viaszt kiolvasztja. Utána még egyszer érdemes a tartály kiürítése nélkül 2—3 keretnyi törmeléket betenni, s csak a második töltés kiolvadása után kiborítani a visszamaradt sonkolyt. A viaszt közben a kivezető gumicsövön néhányszor kiengedjük. A viasszal együtt a lecsapódott gőz is kijön és ennyi víz elég is a viasz alá. Valamennyi viasz marad ugyan a sonkolyban, de ezt komolyabb viaszolvasztóval ki lehet sajtolni. Kár lenne ezért a viasz olvasztgatását haiasztgatni. így ha van néhány keretem, máris kiolvasztom. Nagyon jó módnak bizonyult ez saját gyakorlatomban arra, hogy a selejtezendő lépeknek véletlenül se kegyelmezzek meg. S ez is sokat ér. Sz. szerelemérettség illatát nem hinti maga körül a levegőbe... Maga a család örömmel veszi tudomásul a családon belül beállt változást. Van fiatal — de sajnos értéktelen anya — etetni kezdi a heréket, melyeket máskor ebben az időben már halálra éheztetett és kitessékelt a kaptárból. A herék a kaptáron belül mit sem tudnak az újszülött anya rendellenességéről. Életrendjük szerint türelmetlenül várják azt a boldog pillanatot, amikor egyikük néhány másodpercnyi „gyönyörért“ önként feláldozhatja ifjú életét. A fiatal anya hibáján kívül hideg és érzéketlen egész életére! Örökre kiesik életéből az az esemény, amit mi méhészek „tüzelésnek“ nevezünk. Emiatt csalódik a méhész, aki buzgón reméli, hogy még végül sikerülhet a késői „aktus“. Az anya bepározhat és tovább viheti a család normális életét. Közben a heréknek egyre csökken élettani értékük és az elmúlás örök törvénye őket sem kíméli meg ... A méhészek ne reménykedjenek a késői „nászban“. Tapasztalatunk szerint ezeket a szerencsétlen fiatal anyákat a tavasszal meginduló „élet“ haladéktalanul kiszelektálja. A kétéves anyák leváltásának ideje és gondja a nyár. Ha elmulasztottuk, ez a gond ősszel sokkal súlyosabb bajokat szül, semmint gondolnánk. Ne örüljünk tehát a késői herejárásnak, mert ez az egyik figyelmeztetője lehet nyári mulasztásunknak. NÉMETH LÁSZLÓ 23. SZÄM KERTÉSZET-MÉHÉSZÉT A Szabad Földműves s zak m el I ék I ete 1972. NOVEMBER 11. A TARTALOMBÓL • Szobanövények téli ápolása •i A bokron található vitamin Tudnivalók a mé’termesztésérol • Az őszibarack • Tiszaparti kertészek •' Az álcák táplálása • Mégegyszer a feketekórról! • Miért gyanús a késő őszi herejárás? • A „Szokovníkról“ Szinte rogyadozik a fa a gazdag termés alatt. Vass Ferenc, a Zlaté Klasy-i (aranykalász!) Béke Efsz elnöke kedvene fai között. ALMASZÜRET... 1 Talán ezen az őszi napon akarta kiadni erejét az izzó napkorong, mert melegítő sugarai nyomán ugyancsak izzadt mindenki a Zlaté Klasy-t (aranykalászi) Efsz gyümölcskertészetében. Bizony Vass Ferencnek, az efsz elnökének is igen nagy izzadságcseppek gurultak le az arcán, amikor a szállítóleveleket állította ki és ellenőrizte, hogy a járművekre egyrészt jó minőségű áru kerüljön, másrészt nehogy megtoldják a szállítmányt egy-két ládával, mert ilyen forgatagban ilyesmi is megtörténhet és tavasz óta nem azért igyekeztek, hogy árujukat csak úgy elkótyavetéljék. Szinte egy perc idő sincs a megállásra. A teherautók, traktorvontatású pótkocsik állandóan jönnek-mennek. A két csoportvezető is ugyancsak lót-fut. A kiváló szervezési tulajdonságokkal és nagy politikai, valamint szaktudással rendelkező elnököt alig tudtam egy pár percre szóra bírni. Végülis nagyot fújva kitörő örömmel, boldogan újságolta: t,Nem volt még ilyen almatermésünk. Alig győzzük elszállítani. Számításunk szerint meglesz az átlagos 300 mázsás hektárhozam, és amíg a múlt évben 58 hektárról 2 millió korona bevételt értünk el, idén, becslésem szerint meglesz az 5 milliós bevétel." Szinte hihetetlenül hangzanak ezek az adatok, mert amint ismeretes, Európa-szerte gyenge almatermés van. Csak úgy röpködnek a százezrek és a milliók. Végülis összegezve a 120 hektárnyi gyümölcsös termelési eredményeit, kijelenti, hogy összesen több mint 8 millió korona bevételük lesz. Ezután újra( belekerül a forgatagba, mert teherautók érkeznek, és el kell Intézni a szállítás körüli problémát. A két csoportvezetővel közben megtekintem a gyümölcsöst. Gazdag termés mindenfelé, ^ fák szinte rogyadoznak terhük alatt. Csak úgy kínálják magukat a Jonathan, Golden Delicius, Starking, és Staymared almafák gyümölcsei. De a Párizsi és Vajkörte is jeleskedik, bár még kis hozamot adott, mert még fiatalok a fák. Egy kis dísznek ültették a rakodótelep mellé a nagy gyümölcsöt hozó birsalmát. Ez amolyan emlékeztető. A jeles vendégek kapnak ke ttot-hármat belőle, hogy amikor a gyönyörű sárga gyümölcsre néznek, eszükbe jusson a Zlaté Klasy-i Béke szövetkezet gyümölcskertészete. Különösebb bevétel nincs belőle, inkább reprezentációs célra tartják. A szemle után a csoportvezetőtől kérek egy-két termelési módszerről tájékoztatást. Mikóczy József csoportvezető eleinte azt állítja, hogy a szerencse is melléjük szegődött, mert az eső is akkor esett, amikor kellett. A hatéves fák azonban főleg azért adtak jó termést, mert tiszta tápértékben minden hektárra 500—600 kg műtrágyát adtak, mégpedig a fajták szükségletei szerint. A talajművelés igen magasszíntű, többször saraboltak, vagy mélyebb kapálást végeztek, úgyhogy úgyszólván teljesen gyommentes a gyümölcskertészet. Csak egy két árva gyom maradt meg itt-ott. Szakszerűen és hozzáértéssel végezték a növényvédelmet. A különféle betegségek ellen az almát 17-szer permetezték, főleg varasodás ellen Orthociddel, Ditánnal és Fundazollal. Az időbeni permetezéssel a csoportvezető szerint a rendkívüli időjárás ellenére is sikerült megvédeni a termés 90 százalékát. Részletesebben foglalkozik az egyes gyümölcsfafélék hozamaival. Mivel a kajszibarack, még fiatal, csak 41,6 mázsás hektárhozamot adott, az őszibarack azonban már 175 mázsát, az alma pedig 250 mázsát. A termelés a kimutatások szerint igen kifizetődő, mert a 8 millió koronás bevétel 60 százaléka a termelési költségeket, beleértve a béreket is, leszámítva tiszta haszon. Ugyan még nincs meg a végeredmény, azonban megközelítőleg 5 millió korona lesz a tiszta haszon. Ilyen kifizetődő termelés mellett tehát érdemes a gyümölcstermesztéssel foglalkozni. A gyümölcskertészet szerves és jólmenő része a szőlészet, amelynek Méry Vince a vezetője. Neki is nehéz éve volt. Ennek ellenére a 14 hektáros szőlészetben 110—120 mázsás hektárhozamot ér el, és a szőlő cukortartalma 17^-18 százalék között ingadozik. De egyes fajtáknál magasabb is. Kiderül, hogy a magas hozam titka ezen a szakaszon is a hozzáértő, szakszerű munkában keresendő. Szinte gigászi küzdelmet vívtak a termelés megmentéséért, és összesen hússzor permeteztek. így nagyon kevés kár esett a szőlészetben. Amikor végre a szövetkezet elnöke újra egy kis lélegzethez jut, még egyszer elbeszélgetünk a termelés módszereiről, és kifizetődőségéről. Az 1965 Ss évben azért láttak hozzá a gyümölcstelepítéshez, mert úgy gondolták, hogy ezzel még belterjesebbé tehetik a gazdálkodást. Az elgondolást, az igyekezetét siker koronázta. Ma az 1300 hektáros szövefkezet évi bevétele 20 millió korona körül mozog, és ebből 8 millió korona a gyümölcstermesztésre esik. Megnyugtatóig hat ez az elnökre is, mert bizony eddig nehéz volt az út, különböző termelési módszerek, irányzatok vívták egymással a küzdelmet, voltak sikertelenségek is, de a végeredmény1 mégis kitűnő. Szinte az egész szövetkezet dédelgeti a gyümölcskertészetet, az elnök is szívesen tartózkodik itt. Még szabad idejében is kiugrik, hogy körülnézzen ked• véne „kertjében“ és ha szükséges, a szakemberekkel együtt azonnal elrendelje a permetezést vagy egyéb munkákat. Európai csúcstermést értek el a Zlaté Klasy-i ' Béke Efsz gyümöleskertészetében és ez mind a hozzáértő, lelkesedéssel teli munkának köszönhető. Dicséretet érdemel a gyümölcskertészet minden tagja, és mindazok, akik közös összefogással, ilyen nagymennyiségű vitamindús gyümölcsöt termeltek BÁLLÁ jÓZSEF
