Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-07-08 / 27. szám
Azanyanevelés általános alapelvei £x méhészet minden munká(áltál, tehát az anyanevelésnél Is a következő alapelvekhez kell ragaszkodni: mindent összhangba hozni a természet törvényeivel. Az ember még semmi újat nem alkotott, ami nem támaszkodnék ismert, vagy éppen felfedezett természeti törvényekre, vagy Jelensé gekre. Az anyanevelés folyamata annál sikeresebb, minél Job ban összhangban van a termé szét törvényeivel. A méhek fejlődése már millió és millió éve folyik a természetben. A természet alakító munkája különféle minőségű egyedeket hoz létre, erőseket, gyengéket, életképeseket, betegeket, ellenállóképeseket és kevésbé ellenállóképeseket. A fejlődés folyamán a gyengék, betegek, és kevésbé ellenállóképes egyedek elpusztulnak. A létért való küzdelemben csak az erős, az ellenálló egyedek győznek, amelyek a fajfenntartásnál jönnek tekintetbe. A méhésznek tehát azoknak a családoknak a kiválasztásánál, amelyekből anyát vagy herét szándékozik nevelni, elsősorban arra kell tekintettel lennie, hogyl ezek a tenyészcsaládok egészségesek, ellenállók, életképesek, és gazdaságilag kihasználhatók legyenek. Különben munkája hiábavaló. Lesznek ugyan méhei, amelyeket segít életben tartani, de haszna belőlük csak csekély vagy egyáltalán nem lesz. Kielégítő hozamokat csak azok a méhcsaládok nyújtanak, amelyek az évek hosszú során át környezetük hordási és éghajlati viszonyaihoz alkalmazkodnak és egyéb jó tulajdonságokkal tűnnek ki (rendkívül kifejlődött gyűjtőösztön, tisztogatási és dajkaösztön). Ezek a tulajdonságok az évek hosszú során át örökletesekké váltak. E tulajdonságok hordozói az anya és a herék. Az ilyen anyának más családba való áthelyezésével ez a család is bizonyos idő múlva jó tulajdonságokat szerezhet. Csakhogy az ilyen elsőrangú család anyjának egy más családba való áthelyezésével az eredeti család rövid időn belül elveszítené eredeti jó tulajdonságait, ha az anyát nem pótolnánk egy totovábbi, szintén elsőrendű, jó tulajdonságokkal biró anyával. Az ilyen eljárás tehát nem volna gazdaságos. Méhanyákat és minél több herét olyan családokból kell nevelnünk, amelyek hosszú éven át kielégítő mézhozamot nyújtottak. Azokkal a tenyésztett anyákkal, amelyek kiváló tulajdonságokkal bíró családokból származó herékkel páro sodtak, pótoljuk a nem kielégítő tulajdonságokkal rendelkező családok anyáit. Az első általános alapelv az legyen, hogy anyákat és heréket kiváló tulajdonságokkal bíró családokból neveljünk. Az ilyen családokat tenyészcsaládoknak nevezzük. Anyákat mindenekelőtt a családok minőségének javítása végett kell nevelnünk. Ha a méhész nem nevel anyákat kizárólag azokból a családokból, amelyek az évek hosszú során át jó tulajdonságokkal tüntették ki, okkor az egész fáradozás értéktelen. A családok mézhozama főleg a hordástól függ. Ha a mézhozam alapján akarjuk a családok minőségét megítélni, nem szabad csak az illető család által begyűjtött abszolút mennyiségből kiindulnunk (begyűjtött méz + készletek), hanem abból a mézmennyiségből, amelyet az összes családok egyenlő feltételek mellett ugyanazon méhésztelepen termelnek. Ezért ma már egyetlen haladó szellemű méhész sem lehet meg anélkül, hogy feljegyzéseket ne vezessen méhcsaládjai életének minden jelentősebb eseményéről (a fiasítás terjedelméről, mikor és mivel bővítette ki a fészek terjedelmét, a serkentés idejéről, a mézkamra feltételeéről, esetleges rajzásról, az anya kicseréléséről. A téli készletek kiegészítésének mennyiségéről, továbbá a szüretelt méz mennyiségéről, esetleg a nyert viaszmennyiségről és a családok télre hagyott mézmennyiségéről). Mindezek feljegyzésére a „Kaptár“ nyilvántartási lapja“ szolgál, amelyet a Csehszlovákiai Méhészek Szövetségének Szlovákiai Bizottságánál, Bratislavában lehet beszerezni. Ezt a nyilvántartási lapot a 46 6641 CSÁSZ 19. cikkelyének megfelelően kell kitölteni. Hogy összehasonlíthassuk az egyes családok hasznosságát, meg kell állapítani a mézhozam százalékát a méhésztelep átlagos hozamához viszonyítva megbízhatóan összehasonlítani. Ismerek sok méhészt, köztük efsz-ek méhészeit is, akik készítenek ugyan maguknak feljegyzéseket a mézhozamról, de azt nem számítják át százalékra, s így nem tudják a családok több évfolyamának értékét összehasonlítani. Például egy család, amely az egyik évben 15 kg mézet adott, kisebb értékű lehet, mint egy másik család, amely más évben csak 9 kg mézet adott. Ha például az efsz 100 családból álló méhészete összesen 2500 kg mézhozamot ért el, az előbb említett család az egy családra számított mézhozam átlagának csak 60 százalékát érte el. Másik esztendőben az összes 100 család csak 500 kg mézet adott; a 9 kg mézet adott család ennél a mézhozamnál 180 százalékban vett részt, ezért értékesebbnek kell tartani. A mézhozam százalékának meghatározásánál az elvett mézhez hozzászámítjuk a családoknak télire meghagyott mézkészletet is. Egyéb mellékhozam értékét. amelyet a család ad (raj, söpört rajhoz és a fiasítás felerősítéséhez szükséges méhek, esetleg osztott raj, kiépített műlépek, építtetőkeretből elvett viasz) szintén a méz értékére számítjuk át. A megállapított eredményt a „Méhcsaládok teljesítőképességének áttekintése“ című nyomtatványon tüntetjük fel. Ezt a méhész a 46 6641 CSÁSZ 25. cikkelye alapján végzi el, amely a családok melléktermékeit (viasz, raj, lépépítmény műlépeken és azok nélkül, evett fiasítás és méhek] a méz kilogrammjára átszámítva közli. Az említett nyomtatványok és táblázatok a Csehszlovákiai Méhészek Szövetsége Szlovákiai Bizottságánál, Bratislavában kaphatók. Csak ilyen módon hasonlít-A Kamcsatka! Földművelési Kísérleti Állomás 1954-ben olyan melleket importált, amelyek a tél folyamán elpusztultak. Hasonló eseteket észleltek még több kísérleti állomáson is. Viszont I. Spacsenko pedig 1966-ban a tengerpart környé kéről hozott 20 méhcsaládot Kamcsatkára, s ezek még a mai napig is életben maradtak. Ezeket 197U-bcn 50 családdal bővítették. Ebből a 70 családból Spacsenko 13 telepet létesített. Mivel Kamcsatkán a tél kilenc hónapig tart, így a nyár rövid és esős. 1970-ben 1904 kg méztermelést ért el. Ezért a családok számát 120-ra bővítette. A kaincsatkai méhészek fó feladata az üvegliázban termesztett növények beporzása. Olyan iivegházakat létesítettek, amelyek 100 m* területen fekszenek. Ilyen terület beporzásához elegendő két család méh. Amíg nem voltak méhek a munkások kézzel végezték a növények beporzását. Most. hogy a méhek végzik, igy 20 üvegháznál a munkabéreken 43 200 rubelt takarítanak meg hatjuk össze az egyes méhcsaládok termelőértékét több év folyamán. Az anyák nevelésénél továb bá arra kell tekintettel len nünk, hogy egyszerű módon akarjuk-e nevelni, a jó tulajdonságokkal bíró családokból szerzett rajbölcsőkkel, vagy csendes anyaválasztásnál az anyabölcsök felhasználásával. Akinek anyanevelésre elég ideje van és nem sajnálja a fáradságot, neveljen anyákat rendszeresen a tudomány és a gyakorlat legújabb Ismeretei szerint, kiváló minőségű tenyészanyagból. Az anyanevelés első módja az egyszerű anyanevelés, megkülönböztetve a másiktól, amelyet haladott anyanevelési módnak nevezünk. (Gy. M.) Az uborka termését ezzel a módszerrel 25 -30 százalékkal emelték, de mézet is termelnek. Az üvegliázban a mellekkel való bánás nagyon nehéz, meri nincsenek a méhészeihez szükséges segédanyaguk. Körülményes a méhek repülése, mert ezek az első repüléskor elhullanak. A méhek repülés közben az üvegnek repülnek és igy nem képesek visszatérni a kap tárba. Tehát ilyen nehézségek mellett is szükséges és gazdaságos a méhészkedés. (g! A Frunze méhésziizemben Ez az üzem dolgozza fel az összes viaszt, amelyet a rnélié szék a Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság területéről beküldenek. Ogy a nagyüzemi, mint a kis méhészkedők növekvő igényeit ki tudja elégíteni. Az üzem termékei ismertek a kő zép-ázsiai köztársaságokban, de Ukrajnában, és Fehér-Oroszországban is. Az előző ötéves tervben az üzem a tervét. 106 százalékra teljesítette. A terven felüli termelésből 123 ezer rubelt takarítottak meg. Az utóbbi időben az üzemet korszerűsítették, s így évente 90 tonna műlépet termelhet. (G) Mebnevetes Kamcsatkán A dugványozásról Azt a műveletet, amikor a hajtást vagy vesszőt levágjuk és gyökereztetjük, .dugványozásnak nevezzük. Mind több kuliár- és dísznövényünknél alkalmazzuk ezt a szaporítási módot. A dugványból fejlődő új növény az anyanövény tulajdonságait megtartja. A dugványozás sikerének titka a helyes időpont, a dugvány állapota (fejlettsége) és a megfelelő körülmények kialakítása és biztosítása. Minél zöldebb, zsengébb a hajtás, annál párásabb — zártabb — levegőben, üveggel vagy fóliával fedett térben és sok esetben meleg talpon, laza homokos talajba dugványozsunk. Kevésbé igényesek a már érettebb hajtások, az úgynevezett „félfás“ dugványok, amelyek hajtáshegye a növekedést befejezte, szövetállománya keményebb, fásabb, ellenállóbb. Kultúrnövényeink hajtásai ál tatában a nyár derekára fásodnak. Ha júliusban, augusztusban ilyen hajtásokat dugványozunk, azok gyökeret fejlesztenek, új növénnyé válnak. A dugványuk csak laza. levegős talajban gyökeresednek. Ha ládába, cserépbe diigványozunk, folyami homokot és tözegkorpát (rašelina) 1:1 arányban keverjünk össze. A láda aljára komposztföldel és erre homokot borítunk úgy, hogy a dugványok csak a homokba érnek le s a növekedés folyamán majd elérik az áj gyökerek a lápdús talajt. A dugványuk fölé üveglapokból vagy fóliából sátrat is készíthetünk, ezzel a párásabb levegőt biztosítjuk. A szabadban 30 —40 cm mélyen süllyesztett ágyat is készíthetünk és ablakkal fedjük. így dugva nyozzuk például a dudvásszárú növényeket, az évelő Asterekct, Dianthust, Iberist. A muskátli, a Sedumuk, a Saxifragák üvegtakarást nem kívánnak. Még edzettebbek a cserjék hajtásai, így a Ligustriim. Lonicera, a Berberisek, Periploca stb., de ezek is meghálálják az üvegtakarást. Fóliásán. a szabadban is dugványozhatjuk a ribiszke féléket, melyekhez a gyümölcsöt termo ribiszke és egres is tartozik. Ehhez laza talajt kell kiválasztanunk. Ha kertünk talaja kötöltebb. készítsünk ásónyom széles, 30 cm mély árkot. ebbe homokot vagy homok és tüzegkorpa keveréket tegyünk, s ebbe dugványozzunk. A bo korról 2 éves vesszőt vágjunk le, aztán részekre daraboljuk. Egy-egy részen rövid, 2 éves tarészt — csonkot — hagyjunk. Ezt nevezzük kalapácsos vagy kulcsos dugványnak. A hajtást le isz szakihatjuk a gallyról, így is jól gyökeresedik. Ha a hajtás hegye éretlen, vágjuk le. A dugványon csak a legfelső 1—2 levelet hagyjuk meg. a többit leszedjük. Ültetőfával duggatunk. olyan mélyen, hogy csak a levelek álljanak ki a földből. A dugványozást alaposan öntözzük be. A ribiszke, egres dugványok a következő év őszén felszedhetek és gyökeres növényként új telepítésre haználliatók. A dugványozás eredményessége érdekében nagyüzemekben használatosak a növényi hormonok (auxinok, heteroauxin, beta-indolylvajsav stb.) rendkívül lúg oldataiban a dugványok elöáztatására. Ez azonban rendkívül igényes és pontos munkakörülményeket igényel. BÖZNER MIKLÓS Hurbanovo V\\\\\V\V\\\\\\\\\\\\\V\4\4\\\\\\\4\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\44\\\\\\\\\\\V\4\\\\\\\\\4\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\4\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\4\\\ Másodvetés A házikertben jő lehetőség adódik a terület kétsze rés hasznosítására, a másod vetésekre. Ennek rövidesen elkövetkezik az ideje. Egyik legnagyobb felületen termelt tavaszi növényünk, a zöldborsó július közepéig leadja termését és a helye a főidényben felszabadul. Hasonlóképpen a saláta, a korai káposztafélék területe is hasznosítható rövidebb te nyészidejű, részben friss fogyasztásra, részben tartósításra alkalmas zöldségfélék kel. Egyet azonban ne felejtsünk el: a másodtermé nyék csak öntözéssel hoznak kielégítő eredményt. A káposztafélék közül a rövid tenyészidejűek alkalmasak másodvetésre. A jű liusi kiültetéshez a magot sürgősen el kell vetni, ha magunk neveljük a palántát. Fejeskáposztából a Jú niusi óriáson kívül a Csurgói, a Pallagi, karfiolból az Osena fajták, karalábéból a Csemege fehér és kék vehetők számításba. A palánták kiültetése előtt tanácsos a területet alaposan beöntözni; a tenyészidő alatt — az időjárástól függően — 6—8-szor kell öntözni. Az uborka az egyik legfontosabb másodterményünk. Az első terméseket friss fogyasztásra, a nyár végi, ősz eleji uborkákat pedig eltevésre használjuk fel. A Nimbusz fajta nem keseredik; minőségben nem rosszabb a Budai csemege és a Kecskeméti 113 sem. Pillangós növények — így zöldborsó — után különösen jól érzi magát az-uborka. Már vetéskor és a tenyészidő folyamán 3—5 alkalommal kell öntözni, körülbelül 40—50 mm vízmennyiség kell ahhoz, hogy a talaj 20—25 cm-es rétegben átnedvesedjen. Az öntözött uborka nem keseredik, és több termést hoz, mint a víz nélkül vagy kevés vízzel termesztett. Azonban a túlöntözés is káros, mert a növény sárgul, nem fejlődik kielégítően. A zöldbab aránylag rövid tenyészidejű, másodvetésre alkalmas növény. Korai káposztafélék, saláta után vethető, gyommentes, porhanyó földbe. Öntözése főként a virágzás idején kívánatos, mert száraz időben a kötődés nem kielégítő. Később, a hüvelykéjiződés idején még 3—4 öntözést igénye], kise;bb vízadaggal. Hüvelyei szárazon termesztve szálkásodnak. A Fa vödör fajtán kívül ajánlható a Budai pia ci, a Harvester és Full-crop. A gyökérfélék közül a sárgarépa rövid tenyészidejű fajtái, a Nantesi, a. Duvicki, az újabb fejték közül a Rial- 16 vethető. E fajták tenyész ideje 80—100 nap, kelesztö öntözéssel, és a lenyészidö folyamán még 1—2-szeri vízadagolással eredményesen termeszthetők. A céklafajták közül a Detroitot ajánljuk. Egyenletesen gömbölyű, középnagy gumói tetszetösek. A háziasszonyok ezt jobban szeretik. mert a kisebb mérető céklák könnyebben átfőnek. Másodvelésre spenótot és csemege kukoricát is tervezhetünk. A Viroflay mellett az Eszkimó is alkalmas, ez utóbbi éttelel, és tavasszal is szedhető. Nem késő még a csemege kukorica vetése sem. Az Aranymazsola fajtához hasonlóén jő minőséget ad a Fehérmazsola és a Júniusi fehér is. Amit a kaktuszról tudnunk kell Sokan vannak, akik a virágot szeretik. Ezért kertjeinket és lakásunkat színük és kellemes illatuk szerint díszítjük. A virág a szobát is barátságo sabbá teszi. Szeretnék említést tenni a meghonosodott virágokon kívül a melegebb éghajlatról beim zott kaktuszokról, amelyeknek nem szentelünk kellő figyelmet. Ezek a talajigénytelenek. Számos változatuk és fajtájuk honosodott meg szobáinkban ős kertjeinkben. Mint a virágot szerető ember nagyon értékelem a kaktuszokat, mint dísznövényeket. Gyönyörű virágaik elém varázsolják hazájuk tájait, ahol úgy iHirjánzanak, akárcsak nálunk a rétekén viruló virágok. A kaktuszok szaporítása egyszerű. A mellékhajtást letörjük, elültetjük és fogamzásnak indul. Sovány kevert talajba ültetjük, amelyet homokkal és téglaporral olyan arányban vegyítjük, hogy a víz keresztül szűrődjön rajta. Legtöbb fajtája nem bírja az erős nedves talajt. A letörött hajtást kissé nedves talajba ültetjük és négyöt napig ne öntözzük s ha látjuk, hogy a növése nehezen indul, akkor öntözzük növénynővesztő vegyi anyaggal, amelyet minden virágüzletben kaphatunk „výživa rastlín“. Ebből egy kávéskanállal teszünk 1 liter vízhez és így öntözzük. Neveljünk szép példányokat és ha lesz egy két fajta, könnyen cse rélhetünk ismerőseinkkel. Egy jól kinevelt egyed száz koronánál is többet ér. Minden esetre a kaktusz nem szereti a sok vizet. Amely fajták több vizet igényelnek, hamarabb száraz a talajuk. Nagyon megszeretjük ezt a növényt szépségéért, ha kellőképpen gondozzuk. HANGYA FERENC XXXX4V\XXXXXXXXXXXXVXXXXVXXX4XXXXVXXXXXXXXXNNXXVX4XV4XXVV.V\XXXXXXV4XXV\X4V\XVV4XXV4X.VXVNISX4XX%
