Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-10-14 / 41. szám

EGÉSZSÉGES SZOBANÖVÉNYEK Amikor a szobanövények ott­honunkba kerülnek, új környe­zetben új tényezők hatnak rá­juk. Életjelenségeik — táplál­kozás, növekedés, szaporodás stb. — az új környezeti ténye­zőktől függően módosulnak. Biológiai tulajdonságuk, hogy az új környezeti tényezőkhöz (hőmérséklet, a levegő páratar­talma, fényviszonyok stb.) bizo­nyos mértékben alkalmazkodni tudnak. Ha a tényezők megha­ladják a növények alkalmaz­kodó-, illetve tűrőképességét, akkor életműködésükben zavar él) elő, a növények megbete­gednek, sínylődnek, sőt el is pusztulnak. A szobanövények védelmének tehát legfontosabb feladata, hogy az eredeti kör­nyezethez hasonló helyet bizto­sítsunk számukra. Ehhez ismer­ni kell lakásunkat és a szoba­­növények igényeit is. Például a hűvösebb (8—12 °C), félárnyé­kos helyet kedvelő japán kecs­kerágó (Evonymus) ha télen melegebb, 20 rC körüli helyi­ségbe kerül, fejlődésében nem áll meg, tápanyagkészletét fel­éli, gyenge növekedésű lesz, és ellenállóképessége a különböző kórokozókkal (állatok, gombák, baktériumok) szemben csökken. A növények pihenési idejét biztosítani kell és a károkozók elleni megóvásuk is fontos. Ta­lajokat mérsékelten öntözzük szobahőmérsékletű vizzel. Sem túlöntözni, sem szárazon tarta­ni nem szabad. Száraz, meleg szobában nagyobb, hűvösebb szobában kisebb a vízigényük. A szobában a növények helyét ne változtassuk és a cserepeket se forgassuk. A huzattól vala­mennyit védjük. A nagyobb le-Málna (RUBUS IDEUS t. OSTRUŽINA MALINA) A málna (málnaszeder) a rózsafélék családjába tartozó, egyes vidékeken az erdőben vadon termő, sokfelé pedig ter­mesztett, közismert- cserje. Szára 1—2 m magas, amely a földiszedertől úgy különbözik, hogy a szárai egyenesek és nem kúszók. Továbbá a levéllel úgy különbözik, hogy a levelek nemcsak hármasak, de néha hetesek is és szépen, fehéren molyhosak. Fehér virágai jú­niusban és júliusban virágza­nak. Termése finom, összetett piros bogyó. Gyűjtendő a levele júniustól agusztus végéig és szár nélkül. Felvásárolják a gyógyszeripar számára, ára 8,—/kg. Keskeny rétegekben, forgatás néikül na­pon kiterítve vagy jól szellőzött helyiségben kell szárítani. Kb. velű növények, például Ficus, Aspidistra, Dracaena stb., leve­leit a színén és az alsó részén szivaccsal, puha ronggyal he­tente szobahőmérsékletű vízzel mossuk le. Az apró levelűeket (asparágusok, páfrányok stb.) szobapermetezővel hetente leg­alább két ízben permetezzük. (Száraz levegőjű szobában aján­latos naponként permetezni.) A növények fényigényét elégít­sük ki, mert az nélkülözhetet­len feltétele az életnek. Sötét szobában a fény felé történő mozgásra sok energiát használ fel, és a növény is formátlanná válik. Az állati kártevők közül leg­gyakoribbak a lombozaton és a hajtáson: a pajzstetvek, a gyap­­jastetű, a levéltetű, a tripszek, az atkák, a liszteske, a levélfo­nálférgek stb. E kártevők el­len (kivéve a levélfonálférge­ket) megelőző védekezés a szobahőmérsékletű vízzel tör­ténő lemosás és a szemmel lát­ható károsítok összeszedése és megsemmisítése. Ha ennek elle­nére egy két hét alatt a fertőzés nem szűnik meg; 1 liter vízbe 1 gramm nikotin és 1 dkg káli­szappanból készült oldattal mossuk le a növényeket. (A le­velek színét, alsó részét, szárát is.) Az apróbb levelű növénye­ket szobapermetezővel perme­tezzük. A nikotin igen erős méreg, használatánál az előírt óvórendszabályokat pontosan be kell tartani. (Amennyiben a nikotin beszerzése nehézségbe ütközik, ennek megfelelő és beszerezhető növényvédő szert használjuk.) Ha levélfonálféreg-fertőzés éri a növényt (ez főleg a vas­tagabb, vízdúsabb levelűeknél fordul elő, mint például a be­góniák), a leveleket tartsuk szárazon, ne permetezzük és a fertőzött leveleket semmisítsük meg. Előfordulhat, hogy szobanö­vényeink talajába drótféreg, pajor, giliszta, fonálféreg kerül. A pajorok, a drótférgek és a fonálférgek a gyökereken okoz­nak kárt, a giliszták — járataik következtében — elvezetik a vi­zet a cserépből. Ezek ellen úgy védekezzünk, hogy a cserepe­ket egy órán át 40 °C-os vízbe állítjuk. A cserép felső 1 cm-es részéig érjen a víz. Az elóbúvó kártevőket szedjük össze és semmisítsük meg. 4 kg friss levélből lesz 1 kg száraz. A drog aromás anyagokat, szerves savakat, sok C-vitamint, alakjában kell a léhez önteni, flavonokat és cserzőanyagokat tartalmaz. A drognak kissé keserű, ösz­­szehűzó íze van. Gyűjtendő a kellemes ízű ter­mése is, amelyben cukor és szagos anyagok vannak. A ter­mésből szirupokat készítenek. A málna szirup (Sirupis rubí idaei) még most is alkatrésze a köhögést csillapító és nyug­tató szirupkeverékeknek, ame­lyeket a gyógyszertárakban ke­vernek. Csak a 16. századból vannak írásos adatok arról, hogy hasz­nálták, mint gyógynövényt. Ak­kor csak a termését használták a szirupok színezésére és ké­szítésére. Szirupját meghűlés­nél és emésztési zavaroknál használták. Később a herbárok arról számolnak be, hogy a le­veleit is használták gyermekek gyomorhajtásának megállításá­ra. Ma a termése ismert vizelet­hajtó és izzasztó. A levelét hasmenés és cukor­baj ellen használják. Jó vér­tisztító és jó leapótló. Alkatré­sze a DETSKÝ ČAJ S HERmAN­­KEM nevű szélhajtó teakeve­réknek, SPÉCIÉN CHOLAGOGAE nevű epe teakeverékeknek és a DROSERAN magas vérnyomás elleni és érelmeszesedés elleni teakeveréknek. Túladagolásnál nem idéz elő semmiféle mellékhatást vagy mérgezést. Dr. Nagy Géza A növényi kórokozók közül a leggyakoribb a gombák és a baktériumok kártétele. Ezek kórtünetei — fajtájuktól füg­gően — igen változatosak. A száron, a hajtáson, a leveleken és a gyökereken is rendellenes elváltozások, dudorok, torzulá­sok, follosodások, kiválások, bevonatok stb. keletkeznek. Általános védekezés: a fertő­zött növényi részeket semmisít­sük meg. A vegyszerrel való kezelés a kórokozó életmódjá­tól függően választandó meg. Ez lehet kénporzás, bordóileves permetezés. Az oldattal perme­tezzük vagy lemossuk a növé­nyek leveleinek színét, alsó ré­szét, és a hajtásokon is végig folyatjuk. A növényvédő szerek, vegy­szerek használatánál igen nagy gonddal járjunk el. Tartsuk be mindenkor a használati utasítá­sokat. E szereket tartsuk el­zárva, s használatuk után a megmaradt anyagokat inkább öntsük ki, mintsem bajt okozza­nak. ARMAI ISTVÁN A BOR OXIDÁCIÓJA Anaerob körülmények kö­zött erjedt borokban ace­­toin és a belőle oxidációval keletkező diacetil csak nyo­mokban található. Levegőz­tetés hatására a borban 2,3- butilánglikolből diacetil ke­letkezik. A levegővel érint­kezéskor az acetaldehidtar­­talom is nő. Diacetil és acet­­aldeliid hozzáadásával be­bizonyították, hogy a borok oxidált tónust kapnak, ha ezek mennyisége a borban megnő. így a száraz borok és pezsgők esetében a dia­­cetiltartalom meghatározza a minőséget. (Vin. Vinogr. SZSZSZR) > (Folytatás a 6. oldalról íélméztérrel együt bepetézheti. A család ilyen állapotban ma­rad mindaddig, amíg közel ál­lunk az akáchordáshoz. Ezután sor kerül az „átakasztásra“. Ez az első lépés a mézelletéshez. A nektárhordás beindulása előtt — 1—2 nappal korábban az anyát megkeresem, a félméztér keretei közé helyezem, — ha éppen nincs ott, — s elkülönítem a fészektől és méztértől, ne­hogy átsétáljon az ottani kere­tekre munka közben. A félméz­tér legfelülre kerül az anyával, amit az alatta levő méztértől és fészektől a kiemelt H. rács, vagy rostaszövetes ráma vá­laszt el. A félméztér nyílásán a méhek akadálytalanul közle­kedhetnek a szabadba. Mielőtt a íélméztérrel zárnám a kap­tár összeállítását, a fészek ke­reteit úgy osztom el, hogy a fiasítás felerésze a felső doboz­ba, vagyis a méztérbe kerüljön, így a fiasltásos és üres keretek össze lesznek keverve, a méhek széthúzódnak s a flasítások kö­rül rakják a két fiókba egy­szerre a nektárt. Ez esetben mindkét doboz a fészek és egész méztér méztérré alakult. A fiasítás közben kikel s a he­lyükre mézet helyeznek a mé­hek. Ezzel a módszerrel nem 10, hanem legalább 13—15 ke­­relnyi mézhez juthatok kielé­gítő hordással, megfelelő né­pességgel. Ha az anya alul a fészekben marad, a 10 darab keretét teljesen bepetézi, a csa­lád összezsúfoltnak érzi magát és rajzási hajlama felébred. A félméztér keretei teljesen be­­petézésre kerülnek, az anya számára ez az 5 keretet kitevő tér elégséges, nem beszélhe­tünk szigorított korlátozásról. Pergetéskor a mézteret (fél­­mézteret) leemelem. Az anya biztonságban van. A mézes ke­reteket bátran lesepregethetem. A több, mint 10 darab mézes keretből még vissza is hagyha­tok a család élelmének biztosí­tására. Visszamaradnak a per­­getésre számításba nem jövő új keretek. Nincs gondom a pör­getés utáni gyors élelempótló etetésre, hordástalanság esetén. A méhek nem tétlenkednek hordás alatt, mert a folyamato­san kikelő fiasítás helyén újabb hely volt a nektár tárolására. Az anya a két fiók felett volt, egyenként is felfelé törekszik, s ha éppen anyabölcsőket húz­tak az alul levő keretekre, pem­­pőhöz és idei anyához jutottam. A család nem lustálkodik, min­dig volt mit tenniük. Nem tö­mörültek az alsó-fiókban a Ha­sítás mellé, viszont a legfelül levő félkeretes fiókból a szapo­rulat nem annyira bőséges, hogy megszorultak volna. így a rajzás nem valószínű, de a népesség megfelelő volt úgy hordásra, mint a hordás utáni Időszakra. Amikor a pergetéssel végez­tünk, a fészket rendezni kell. Abba helyezzük a még ki nem kelt fiasltásos kereteket, vala­mint a fészekbe valókat. Ez lesz a telelő fészek már. Az anyát a félméztérból kiemel­jük s a rendezett fészekbe en­gedjük. Ha az anya idősebb, rajzási szándékát szárnyainak lenyfrásával megszüntetem. En­nek rendszerint anyaváltás a következménye. Ha kerül szebb anyabölcső, azokat pároztatóba helyezzük, amiket előzőleg be­népesítettünk. Ilyenkor lehet összeszedni szép rajbölcsőket. Az idén ezen módszerrel sok szép és értékes anyához jutot­tam. A legfelül maradó félméz­tér keretei részben friss peté­­sek. A nép érzi anyátlanságát s hozzákezd az anyabölcsők építéséhez, innen is biztosíthat­juk az anyaellátást és pempő­­höz is juthatunk. Az anyaneve­lés így nem a legjobb módszer, de kisebb méhész igényeit ki­elégíti. Jobb az ilyen anyaneve­lés, mintha anyátlan családhoz frisspetés keretet adunk s vár­juk az anya petézésének bein­dulását, mely hosszú Idő alatt a méhcsalád elnéptelenedik. Következő évben az ilyen csa­­-lád csak fiasltásos keretek hoz­záadásával, segítségével lesz „termelő“. Június végén, július elején, amikor a nyári hordás bekövet­kezik, a betelelés időszaka ve­szi kezdetét. A félmézteret fel­tétlenül összepárosítjuk a ren­des fészekkel, vagyis az alsó fiókkal. A félméztér kereteire helyezzük a nyílással ellátott bőrlemezt. Erre a fóliát s rá a porcukrot. Ha a hordás nem kielégítő, etetőedényt teszünk a fólia helyett és abba a szük­ség szerint adagoljuk élelem­­kiegészítésként a szirupot, majd a porcukrot, — felváltva. — A porcukorral a méheket leköt­jük, nem kutatnak, éjjel-nappal figyelmesen, szorgalmasan dol­gozgatnak. Etetőedény alkalma­zásánál, helyszűke esetén, az egész méztér felhelyezése üre­sen szükséges. Ide helyezzük az edényt. Csak porcukor ete­tésénél, vagyis kevesebb éle­lempótlásnál nem kell az egész méztér, mert a rostaszövet alatt a főlián a porcukor szétterít­hető. Pótláskor néhány fúvás füsttel a méheket a fóliáról el­űzzük és a rostán át a porcukor beszórható. Egyébként ha a mé­hek érzik hátukon a cukor szóródását, Igen gyorsan me­nekülnek, majd visszafordulnak és hozzáfognak a lakmározás­­hoz. Időben elkezdett porcukor­­etetéssel Is megoldhatjuk a nagyobb mennyiségű élelempót­lást. Ha az egész mézteret hasz­náljuk gyors etetésnél, a kere­teket alkalmas helyen tároljuk, hogy védve legyenek a molyok­tól. Hordástalan időben a cu­korra nem kell csalogató anya­got (mézet, vizet stb.) adni. Gyorsan ráfigyelnek és fo­gyasztják. Az ismertetett mód­szereimet az idén teljes mér­tékben alkalmazom s a folya­matos munkát betartom a bete­­le'ésig. Az anya korlátozásáról még megjegyezni kívánom, hogy a félméztérbe tétellel egyáltalán nincs kiesés. A két egész fiók összekevert kereteibe a hordás nagyobb lendülettel indul be, tehát az átakasztás nagyon fontos. A népesség nem érzi a túlzsúfoltságot, kisebb a rajzási lehetőség. Ugyanakkor a népes­ség létszáma állandóan megfe­lelő s fészkes böngészett rajok készítésével a legjobb módszert választjuk a családlétszám gya­rapítására. A félméztér keretei­ből a fiasítás kikel, amelyből pótolődík a család. KOVÁCS ISTVÁN, Örhalom A telelőméz kései pótlásénak káros következményei Örömmel olvastam Svancer Lajos méhésztárs hasonló című írását a Kertészet—Méhészet szeptember 2. számában. Annak előrebocsátá­sával, hogy az alapos szakértelemmel megírt írás minden sorával egyetértek, szeretném né­hány mondatban S. L. méhésztárs írását kiegé­szíteni. Hiszem, hogy Svancer méhésztárs ezért nem fog rám neheztelni. Az egy-két évtizede méhészkedők jól ismerik azokat a mézminőségi eltéréseket, amelyeket a túl száraz vagy túl esős, erősen párás idő okoz. Pl. 1971-ben az akác mérsékelten párás meleg, inkább forró, napos időben zajlott le. Követ­kezésképpen az elmúlt évi akácméz nedvesség­­tartalma helyenként alig érte el a 16—18 %-ot, ami a normális nedvességtartalomnál jóval ala­csonyabb (19—21). Az 1971. évi akácmézszüret, ha a pergetés kellő időben zajlott le, olyan akácmézet eredményezett, amely csak minden 8—10 évben egyszer szokott sikerülni. Ezt a mézet egy kanál segítségével bunkónyira lehet felcsavarni anélkül, hogy egy csepp is vissza­csepegne. Az 1972. évi akác ezzel szemben a lehető leg­­párásabb, esős napok ellenére a méhcsaládok igen jól fejlődtek, népesek voltak, a méz július végére csak 98—99 %-ig lett lefedelezve, amit az éretlség látható jelének tekinthet a méhész. Ennek dacára az idén későn pergetett méz nedvességtartalma refraktométerrel mérve 22— 24 % közötti értékűre mérhető, holott mindkét méz egyformán le volt pecsételve. Az a kérdés, hogy mindkét méz egyformán értékes telelő­­méz a méhek számára? Nem! Az idei lepecsé­telt tiszta akácméz páratartalomban nagyon hasonlít a későn, cukorsziruppal feletetett cu­­korszirupmézhez, vagy a korán, de nagy ada­gokban feletetett cukorszirupből besűrített (invertált) mézéhez. A telelüméz beetetésével megkésett méhész tehát semmi esetre se alkalmazzon nagyadagú szörpös etetést, mert ha az erős családnak si­kerül Is az etetést besűríteni, lepecsételni, an­nak víztartalma miatt lényegesen alatta marad a porcukorral, vagy korai, de kisebb adagú etetésekbül invertált un. „ciikorméz“ telein ér­tékének. Ennek kevesebb a fűtűértéke, maga­sabb a téli fészek páratartalma, mivel „elégés közben" a méhek kénytelenek részben elpáro­logtatni a felesleges vízmennyiséget! Mivel a cukorméznek lényegesen magasabb a „méz“­­hamutartalma“. gyorsabban megtelik és koráb­ban bekövetkezhet a belső iirítkezési kényszer Ezekben voltam bátor Svancer méhésztárs kü lönben hasznos Írását kiegészíteni abban a re­ményben, hogy soraimmal 6 is egyetért! NÉMETH LASZLÖ

Next

/
Oldalképek
Tartalom