Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-10-14 / 41. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES

1972. október 14,

6

Az óvá búza

agrotechnikája

A BÚZA VETÉSÉNEK TECHNOLÓGIÁJA (SZERVEZÉSE)

A szervezés mindig kulcsfontosságú volt a búza termesztésében, s az új, nagyhozamú fajták használatában még inkább az. Ezekre a fajtákra nézve Jellemző az egy egységi területen termesztett növénymennyiség, a vetés sortávolsága, szélessége, s a növény sűrűsége. Csakis az optimális szervezés hozhat a növényeknél megfelelő produktív sarjadzást, bokrosodást.

A vetési mennyiséget ma már a csíraképes gabonaszemeknek egy egységnyi területre való mennyiségében fejezzük ki. Ezt a használatra kerülő vetőmag biológiai vizsgálatának eredményeiből nyerhetjük. Viszonyaink között az alábbi csíraképes vetőmag mennyiségre van szükség hektáronként.

Auróra, Kaukaz, Jubilejná 5 millió

Mironovszkája 808 4—4,5 millió

Bezosztája 6-0,5 millió

A kései vetésnél a magmennyiséget 0,5—1 millió gabonaszemmel emeljük, hasonlóan a száraz termelési feltételek s a búzának gabona után történő vetése esetében is. Vetésre kizárólagosan teljes értékű, tiszta, csávázott magot használjunk.

Külön figyelmet érdemel a vetés mélysége, mert csak a 4—6 cm mélyen vetett búza kel egyenletesen s telel át problémamentesen. A nehéz talajokon — nedves körzetekben — kedvező időjárási viszonyok mellett a búzát vethetjük sekélyebben Is, mert ez meggyorsítja a kelést, s a növény a tél bekövetkeztéig kellő módon begyökeresedik, s jól bokrosodik. Száraz körzetekben vetés után hengerelni kell.

Á növény sortávolsága bizonyos mértékben befolyásolja a termés nagyságát, ez azonban nem rajtunk, hanem a rendelkezésre álló vetőgépeken múlik, melyek bizonyos sortávolságra vannak beállítva, s a közeljövőben nincs is kilátás a módosításukra.

tággal 20—22 cm mélyen dolgozzuk be a fertőződött növénymaradványokat;

4. a fertőzés gócpontjából távolítsuk el, égessük el a növényt;

5. a járási szervek engedélyével olyan területeken kell égetni a tarlót, ahol sok gócot fedeztek fel — az égetésnél tartsák be a biztonsági rendszabályokat;

B. a betegség megállapítását követően fel kell számolni a magtermesztö parcellákat, ha fertőzés gyanúja áll fenn;

7. a tápanyagvisszapótlást úgy végezzük, hogy elkerüljük egy alkalommal nagy adag nitrogéntrágya juttatását.

A búzának további kárositójaként említhetjük a búza szártörő betegségét (Cercosporella herpotrichoides), mely foltokat képez a felsőbb szárképződményeken, a szár mindkét oldalán s későbben ez szártörést idéz elő. Esetleg a knnidiumspórák egész éven át szaporodnak a növénymaradványokon, ha erre számukra kedvező a környezet és az időjárás. A fertőzés legfőbb előidézője a talaj felszínén maradt fertőzött növénymaradvány. A fertőzést nagyban segíti a hűvös, nedves ősz. A CCC használata (Chlorcholinchloridi nemcsak a megdőlést gátolja, de bizonyos tekintetben a növény fertőződésének a lehetőségét is. A búza ellenálló képességét fokozza például a CCC-nek hugyannyal való kombinált adagolása.

A VEGETÁCIÓ IDEJÉN TÖRTÉNŐ GONDOZÁSRÓL

A nagyhozamú búzafajták agrotechnikájának elválaszthatatlan részét képezi a növény vegetáció alatti sokoldalú kezelése. Ezt szinte évenként hangsúlyozzuk, sajnos nem mindenütt veszik figyelembe, de legmeggyőzőbb bizonyítékaink ennek jelentőségéről éppen az 1971—1972-es gazdasági évben voltak. Nagyon meggyőző kritérium a búza kezelése szempontjából annak áttelelés utáni állapota, az organogenézis szakaszainak figyelembevétele.

Fejlődésükben azokat a növényeket találhatjuk a legkedvezőbb állapotban, melyek télen elérték az organogenézis második, illetve harmadik átmeneti időszakát. Persze rendszerint nem mindegyik növény található ebben az állapotban, ezért első dolgunk legyen a téli időszak után a búzavetések helyzetének felmérése. A biológiai ellenőrzés mindig választ ad arra, mennyi növényegyed van egy egységnyi földterületen, milyen a növények életképessége, kondíciója és egészségi állapota.

A búzavetés meghagyásáról és kiszántásáról mindig esetenként a növény fajta szerinti regeneráló képességének és bokrosodásának állapota szerint kell dönteni. Ha olyan fajtáról van szó, mely kevéssé bokrosodik, mint például a Bezosztája búzafajta, s a fejlődőképes növényegyedek száma 1 m2-nyi területen 150; vagy a regenerálóképességgel bíró, jól bokrosodó Mironovszkája búzafajta az említett területen 120 egyed alá csökken, mérlegelni kell, mi legyen vele, szökség van-e kiszántására.

Az őszi vegetációs időben kielégítőnek tarthatjuk a bokrosodó fajtáknál a 150—300, a kevésbé bokrosodó fajtáknál pedig a 200—450 növényegyedet négyzetméterenként. A megritkult, de még eléggé sűrű növényállományú búzatáblákat tavasszal szögeshengerrel s ezt, követően 10—14 nap múlva könnyű fogassal kell kezelnünk, s ezzel egyidejűleg salétromtrágyát adunk. Ha a növény aztán sem bokrosodik kívánt mértékben, úgy biológiai kezeléshez kell folyamodnunk, kora tavaszi búzát vagy hüvelyest kell rávetnünk. így a növény sűrűsödése is akadályozza a gyomok szaporodását.

A búza kezelésénél jól beváltak továbbá a nitrogéntrágyák, a biológiai ellenőrzés és a morfo-szabályzó eszközök. Amint erről a búza trágyázási részben megemlékeztünk. Ha például a Mironovszkája 808-as búzafajta 10U —150 növényegyedet hajtott egy négyzetméteren, koránérő tavaszi búzát vethetünk rá, s a másodikból a harmadik időszakba való átmenetnél nitrogénnel kezeljük. Ha pedig ugyanolyan területen 150—200 növényegyedet észleltünk, mechanikus kezelést alkalmazzunk, s a harmadik átmeneti időszak kezdetén adjuk a nitrogént. Ezzel szemben 350 növényegyed sűrűségen felül csökkentjük a nitrogén adagját, s mérlegelnünk kell, hogy nem szükséges-e a növény ritkítása.

A BÚZA KÁROSÍTÓ JELENSÉGEKKEL

SZEMBENI KOMPLEX VÉDELME

A gabonafélék legnagyobb károsítója az üszög. Főképpen a búzában és

az árpában okoz nagy károkat. A búza porüszögjének az Ustilago tritici s az árpa porüszögjének az Ustilago nuda az eredője. A gombák sokasága közül az Ustilago fajta csírája a gabonamagvakban helyezkedik el. Ezért az ellene történő közvetlen védekezés nagyon körülményes. A magvak csávázására Vitavax organikus fungicidot használjunk, egy mázsa vetőmaghoz 200 grammut, esetleg a Quinolate V 4 X védőanyagot 1 q vetőmaghoz szintén 200 gramm mennyiségben. A fuzáriumok ellen a Veronit használata tanácsos 1 q vetőmaghoz 200— 300 gramm hozzákeverésével — vetés előtt.

A porüszögön kívül — feltételeink között — a gabonafélék közt elterjedt a Tillatia csoporthoz tartozó búzaüszög is. Nagyon fontos szerepet töltenek be az ellene használatos higanytartalmú csávázószerek, mint például az Agronal H 1 q vetőmaghoz 200—300 gramm szükséges.

Az utóbbi időben Szlovákia kerületeiben nagyon elszaporodott a (Tillatia contraversa) törpeüszög, mely könnyen befertözheti a földeket, s éveken át nagy károkat okozhat. Ez az üszög a kelő növényzetet támadja, s még a csávázott mag növényzetében is kárt tesz. Ezért ilyen esetekben a magszaporitó területeken feltétlenül szükséges a talajfertőtlenítés. A talajfertőtlenítés után a tél bekövetkeztéig nem szabad kuítiváciös munkát végezni a befertözött körzetek földterületein hat-hét éven keresztül ajánlatos a búzavetés mellőzése. A talajfertőtlenítéshez 50 kg/ha 25 százalékos, vagy 25 kg/ha 50 százalékos hatóanyagú Hexacblorbenzúnt használjunk.

Ott ahol a vetésforgó nagy hányadán termesztenek gabonaféléket s a búzának egy része a következő esztendőkben is ugyanarra a területre kerül, félő, hogy torsgombával (Ophiobolus graminisj erősen befertözödik. Ennek következtében a megtámadott növényzet visszamarad a növekedésben, kevésbé ellenálló, könynyen kitéphető a talajból, mert gyökérrendszere rosszul fejlett. Ilyen esetben a gyökérzet sötétszürke, esetleg fekete színezetet vesz fel stb. A megfigyelések azt mutatják, hogy a megtámadott növény alsó szára és hajtása megbámul, s később megfeketedik. Legjobban a levéltokot (hüvelyt) támadja meg. Ha mégis néhány hajtás megmarad, melyek képesek gyökeret ereszteni, csak abban az esetben kalászolnak ki, ha a betegség nem támadta meg teljesen a szártagnt. A vegetáció befejezésének a végén a növényen földközelben zacskószerü gumbaképződmények észlelhetők. U- gyanezt megtalálhatjuk a gyökérzeten is, mely fekete színezetű, sok-sok képződménnyel s körtére emlékeztető alakja van. A búza befertüződése őszön kelés után az időjárási viszonyok alakulásától függően történik. A betegség elfojtására az alábbi intézkedések szükségesek:

1. alapos vizsgálat alá kell venni azon területek búzavetését, ahol a betegséget korábban észlelték;

2. azokon a területeken, melyeken a betegség nagyon elterjedt búzát három-négy éven át ne vessünk, tehát a vetésforgót eszerint módosítsuk;

3. a termés begyűjtése után a szánA búza levélbetegségei közt a septorozisnak (levélfoltnsság) is nagy a károsítása. Megtámadja a levélzetet, s a szárat is. A megtámadott levélzet idő előtt lefonnyad. A levélfoltokon gombaképződmények keletkeznek, melyek a nedves, esős időben a következő esztendőben is károsak maradnak. így a betegség a növényi részekkel együtt a talajba kerül. A növények rendszeres cserélése a vetésforgóban természetesen lehetővé teszi a betegség terjedésének visszafojtását.

A rovarok közül sok kárt tesznek a búza növényzetében a levéltetvek. Ezek ellen tanácsos az organikus készítmények, mint például az Intrasol 3 (Areosol formájában 6 Ш./l ha), az Int.ration (0,8 Ш./l ha), Metation E f50 lit./l ha), vagy a Fosfotion (3 lit./l ha), 50—100 liter vízben adagolva s hektáronként applikálva. Intrationnal és Intrasol 3-ша1 csak zöld növényzetet kezeljünk. Ezzel szemben az ilyen növényt zöldtakarmány formájában nem szabad feletetnünk. Ezzel egyidejűleg a tripseket is irtjuk.

Idén egyes körzetek búzavetésein nagyobb mértékben előfordult a gabonafutrinka (Zobrus gibus). Kártétele főképpen tavasszal volt észlelhető. A fiatal növényzet leveleit olyannyira megkárosította, hogy későbben a növény elpusztult. Agrotechnikai intézkedésként a gabonafutrinka ellen elengedhetetlenül szükséges a vetésforgóban a gabona, a hüvelyes és a répa rendszeres cseréje. Abban az esetben, ha a növényzetet (búza) kénytelenek vagyunk Ueszántani ugyanarra a területre soha ne vessünk pótlásként tavaszi búzát. A vegyszerek közül legalkalmasabb a Lidykol készítmény használata (3 kg/1 ha), melyet közvetlenül a kártevő észlelése után — de legkésőbb a búza kalászolásáig applikáljnnk.

A búza további ismert kártevője a drótféreg s a lárvák. A legújabb szlovákiai ismeretek alapján legjobban a pattanóbogár lárvái (Agriotes) vannak elterjedve, melyeknek irtására a Lidenal készítmény használata tanácsos (30—40 kg/1 ha) por alakban, továbbá Agritox (40—50 kg/1 ha), Niran 10 G (30—40 kg/1 ha), vagy Dyfonate (30—40 kg/1 ha) granulált készítmény formájában.

A búza növényzetét gyakran támadja továbbá a fritlégy (Oscinella frit), a csíkoshátú búzalégy (Chlorops pumilionis) és az ugarlégy (Hylemija coanctata), melyek a fiatal növényzet (búza) szfvlevelét teszik tönkre. A frit légy ellen úgy védekezhetünk a legjobban, ha korai vetést sűrű, összefüggő növényzetet biztosítunk. A vetőmagot Hermái L 50-nel csávázzuk (1 q búzához 400 gramm) vagy Nexionnal (1 q búzához 250 gramm) készítményt keverünk. Sürgős esetekben Lidykolos oldatot (3 kg/ha) permetezünk ki hektáronként, mely egyben a csikoshátú búzalégy ellen is hatásos. Az ugarlégy ellen a vetőmag csávázásához Sanigran spec, applikálása célszerű, melyből 1 q vetőmaghoz 500 gramm szükséges.

A következő számunkban

folytatjuk.)

Nem tudom, kinek jó, ha egyesek ahelyett, hogy beismernék saját fogyatékosságukat — esetleg kísérletet tennének erre — a könnyebb megoldást választják. Másokra hivatkoznak, mintha tán azok lennének a szóbanforgó fogyatékosság okozói.

Mi ösztönzött e sorok leírására? Sok minden, de leginkább az, mikor a közelmúltban az újságírók klubjában Ján Janovic CSc. mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter kitüntetésben iészesítette azokat a mezőgazdasági újságírókat, akik az idei nehéz gabonabetakarítási munkák idején cikkeiken keresztül tudatosították az olvasókkal, hogy a gabona begyűjtése nemcsak a földművesek, hanem egész társadalmunk ügye. Ennek kapcsán a miniszter felhívta mindnyájunk figyelmét, hogy látogassunk el a Dunajská Streda-i (dunaszsrdahelyi) járásba, ahol a gabona betakarítása idején hasonló mostoha esős időjárási viszonyok uralkodtak, mint a környező vagy a távolaidban fekvő járásokban, búzából mégis 45,62 mázsás termésátlagot értek el hektáronként.

Felfigyeltünk olyan hangokra, hogy állítólag könnyű ennek a járásnak, mert korábban kapták a nagyhozamű szovjet búzaíajtákat, s ezzel lényeges előnyre tettek szert.

Azt hiszem, ezekre az érvekre maga a miniszter adta meg a legigazságosabb választ, amikor megjegyezte, hogy múlt ősszel más járások is hasonló mennyiségű vagy több Auróra, Kaukaz és Jubilejná vetőmagot kaptak, mint a Dunajská Streda-lak, mégsem értek el másutt olyan kimagasló eredményeket. Ebbői pedig mi más következne, mint az, hogy a mellébeszélöknek tán könnyebb beszélni, mint tenni. De talán helyesebb, ha a problematikát a legílletékesebbekkel vitatjuk meg. Ezért látogattunk el a Dunajská Streda-1 Járási Termelési Igazgatóságra, ahol Bartos András mérnök Igazgató kimerítően tájékoztatott a búzatermeléssel kapcsolatos kérdésekről.

Elmondta többek között, hogy tíz évvel ezelőtt, a Bezosztája

Aki nem becsüli a Bezosztáját, nem érdemli az Aurórát!

búzafajta termesztését két mázsa vetőmaggal kezdték, s hozzátette, hogy a vetőmagot saját szakállukra külföldön szerezték be. Tehát önszorgalomból tették, s a tévedések elkerülése végett a vetőmagot senki nem utalta ki számukra.

A két mázsa Bezosztája elvetését követő években elszaporították a vetőmagot, s végül 1966-ban az állami szervek részéről sor kerülhetett hivatalos elismerésére is.

Kezdetben voltak bizalmatlanok is ezzel a vetőmagfajtával szemben, de későbben, amikor más járásokban a kifogásolható fajtaagrotechnika végett kis hozamot értek el a Bezosztájából, különféle mellébeszélésekkel igyekeztek magyarázgatni tehetetlenségüket, hogy a Bezosztája, mint vetőmag nem megfelelő, mert véleményük szerint degenerálódott. Az egészben csak az az aggasztó, hogy a még meg sem honosodott vetőmagot me-, zőgazdasági szakemberek így fogadták, amikor a szocialista országokban, köztük Bulgáriában a korábbi 15—20 mázsás búzatermés helyett a Bezosztája átlagban 40 mázsán felüli hektárhozamot adott.

Milyenek a tapasztalatok a Bezosztájával a Dunajská Streda-1 járásban? Mi sem bizonyltja jobban a Bezosztája búzafajta iránti bizalmukat, mint az, hogy termesztését már tíz esztendeje sokezer hektáron folytatják, s a szövetkezetekben eddig minden évben 43 mázsán felüli hektárhozamot értek el ezzel a fajtával. Idén tehát akkor is 40 mázsán felüli hektárhozamot értek volna el járási átlagban a Bezosztájával, ha múlt ősszel egy szem Kaukaz, Auróra vagy Jubilejná búzafajta vetőmaggal nem rendelkeztek volna.

Bartos elvtárs megjegyezte, hogy idén nagyon sok Kaukaz és Auróra búzafajtát adtak át más járásoknak. Helytelenítette, hogy most úgyszólván mindenki ezeket a fajtákat szeretné, azok Is, akik eddig a Bezosztája használatát sem tanulták meg. Márpedig — hogy szavaival éljek — akik a Bezosztáját nem becsülik, azok nem érdemlik a Kaukazt és az Aurórát sem.

Miért? Egyszerűen azért, mert ezek a búzafajták minden tekintetben nagyon igényesek, tehát a nagy hozam elérése nemcsak egy tényezőtől — a vetőmagtól — függ.

A Dunajská Streda-i járásban ugyanis, ahol idén mód nyílott volna arra, hogy a vetésterület 100 százalékán a legújabb Kaukaz, Jubilejná, Auróra búzafajtákat vessék, a vetésterületnek csak 40 százalékán használják a Kaukazt, mert továbbra is bíznak a Bezosztája, biztos hozamában, amiről egy évtizeden keresztül már meggyőződtek. Félő, hogy azok, akik — minden tudományos és gyakorlati alap nélkül — nem is oly régen azt akarták elhitetni, hogy a Bezosztájában van a hiba, s véleményük szerint, ezért termesztésre nem érdemes —■ az Aurórát és a Kaukazt is ledegradálják. S ha már a nagyhozamú fajtáknál tartunk, arról is szólni kell, hogy ebben az évben szinte mindenki csak az Auróra és a Kaukaz búzafajta vetőmagjához ragaszkodik, de úgyszólván senkit sem érdekel a Jubilejná, melyet a Dunajská Streda-i járásban 2762 hektáron termesztettek, s átlagban 50,44 mázsás hektárhozamot értek el.

Tény, hogy ebben a járásban az utóbbi tíz esztendőben valóban kimagasló sikereket értek el a gabona, s külön a búza termesztésében. Idén például annyi gabonát adtak az állami alapba (terv szerint), mint amennyi 1963-ban összesen termett a járásban. Ebből is látható, hogy nagyon időszerű volt az a társadalmi elismerés, melyet a járás a kiváló gabonatermesztési sikerekért a közelmúltban kapott.

Ök azonban nem azért dolgoznak becsülettel, hogy mindenáron kitűnjenek a többi közül — ám az érdem szerint kapott elismerés nagyon kellemesen érintette a járás mezőgazdaságának minden egyes dolgozóját — hanem azért, hogy bizonyítsák a fejlődés lehetőségét, vagyis azt, hogy a dolgok megismerése az emberek hozzáállása milyen hatalmas értéket, s energiát rejt magában. S ha elérték, hogy az illetékesek, s a termelők fölfigyeltek eredményeikre minden előfeltétel megvan arra, hogy hasonló önzetlen követők lépjenek a nyomukba, hogy országos méretekben jó eredménnyel teljesíthessük pártunk XIV. kongresszusa célkitűzéseit.

HOKSZA ISTVÁN