Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-10-14 / 41. szám

2

SZABAD FÖLDMŰVES

1972. október 14.

Nagyobb tekintélyt se ENSZ-nek

Már az Egyesült Nemzetek Szervezete 27. ülésszakának megnyitása előtt több nyilatkozat hangzott el, hogy milyen legyen a világszervezet munkája. Nem véletlenül került sor ezekre a nyilatkozatokra, mert az ENSZ nem tölti be teljesen küldetését és konfliktusok esetén egyeztető, békéltető tevékenysége sokszor sikertelen marad. Több esetben még a kis nemzetek sem veszik figyelembe például az ENSZ Bzitonsági Tanácsának határozatát. Élő példa erre a Biztonsági Tanács 1967-es határozata, amely szerint az izraeli agresszoroknak ki kell vonulniok a megszállt arab területekről. Sajnos, ez a határozat csak papíron maradt. De több példát is hozhatnánk fel arra vonatkozólag, amikor a tagállamok felrúgják az ENSZ alkotmányait és fittyet hánynak javaslataira, határozataira.

Az ülésszak megkezdése előtti nyilatkozatokat főleg a szocialista országok képviselői újra felelevenítették, a világszervezet általános vitájában és hangsúlyozták, hogy az ENSZ-nek olyan tekintélyes erőé szervezetté kell válnia, amely képes szavatolni a tagállamok biztonságát és hathatósan hozzájárulni a világ rendezetlen problémáinak megoldásához. Tömören fogalmazta meg az ENSZ küldetését Bohuslav Chňoupek külügyminiszter, a csehszlovák küldöttség vezetője. „Legalapvetőbb küldetését teljesíteni képes politikai szervezetként állandóan erősíteni kell az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy valóban a nemzetközi béké és biztonság szavatolásának eszközeként működjék. E tekintetben a mostani ülésszak feladata, hogy megvizsgálja, teljesíti-e és hogyan hajtják végre az elmúlt években elfogadott programhatározatokat, főként az ENSZ közgyűlés 25. ülésszakán a nemzetközi biztonság szilárdításáról elfogadott nyilatkozatot.“

Tehát arról van szó, hogy egyrészt erősíteni kell a világszövetséget, hogy betölthesse hivatását másrészt vissza kell tekinteni a múltba, hogy az elfogadott határozatokat hogyan teljesítette és ebből kifolyólag milyen erőkifejtéseket tesz a vifágbéke megőrzésének szempontjából.

Az általános vitában nagy figyelmet keltett Andrej Gromikonak, a Szovjetunió külügyminiszterének felszólalása, amelynek központi mondavivalója a háborús konfliktusok elhárítása, a meglévő háborús tűzfészkek felszámolása, lemondás az erőszak alkalmazásáról nemzetközi viszonylatban és a nukleáris fegyverek alkalmazásának egyszer s mindenkorra történő betiltása. A nagy horderejű beszéd érinti a világ összes vitás kérdéseit

és kicseng belőle, hogy ezeket a tárgyalóasztalok mellett kell megoldani. Javasolja, hogy az ENSZ-ben meg kell vitatni a leszerelési világértekezlet összehívását, amely elősegítené a vitás kérdések megoldását. Konkrét formában javasolja, hogy el kellene fogadni egy olyan rezolúciót, amely kötelezné a tagállamokat, hogy a konfliktusok esetén nem alkalmaznak erőszakot.

Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter támogatta Andrej Gromikó felszólalását és hangsúlyozta, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság támogat minden olyan békekezdeményezést, amely szavatolja a világ népeinek biztonságát. Örömmel fogadta a francia, szovjet, valamint a szovjet—amerikai közeledést, a szovjet—nyugatnémet, a lengyelnyugatnémet szerződés megkötését, a Nyugat-Berlinre vonatkozó megállapodások ratifikálását, mert úgy véli, hogy ezek a diplomáciai lépések, közeledések, enyhítik a feszültséget és kedvező feltételeket teremtenek egy hosszabb, békés időszak megteremtésére. Chňoupek elvtárs hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia kész a Német Szövetségi Köztársasággal tárgyalni, ha az kezdettől fogva érvénytelennek nyilvánítja a müncheni egyezményt, amely Csehszlovákia feldarabolására Irányult.

Külügyminiszterünk Chilében is nyilatkozott az ENSZ munkájáról és diplomáciai tevékenységéről és kijelentette, hogy Csehszlovákia tekintélye állandóan növekedik mind az ENSZ- ben, mind az egész világon, mert a Szovjetunió oldalán a világbéke megteremtéséért küzd.

Az általános vitába az amerikai küldöttség a leszerelési világértekezlet összehívása ellen foglalt állást. A kínai küldöttség ellenezte az erőszak

alkalmazásáról való lemondással és az atomfegyver egyszer s mindenkorra való betiltásával kapcsolatos határozati javaslatot. Számos olyan javaslattal kapcsolatban foglalt negatív álláspontot, amely a nemzetközi helyzet normalizálására irányult, mint például a leszerelési világértekezlet öszszehívášát és az európai biztonsági értekezlet megtartását. Ezekkel az állásfoglalásokkal lényegesen megnehezíti a szocialista országok küzdelmét arra vonatkozólag, hogy a problémákat tárgyalóasztalok mellett kell megoldani.

kommentárunk

A rádióhallgatók, a TV nézők és az újságolvasók sokmilliós táborát — a müncheni XX. Nyári Olimpiai Játékok alkalmával — az izraeli sportolókkal szemben elkövetett támadás és mészárlás megrendítette. Már azt követően valószínűnek tűnt, hogy a „Fekete Szeptember“ nevet viselő jordán gerilla-csoport t cselekménye csakis az izraeli Imperialista törekvések folytatásának kedvez.

Nem is kellett sokáig várakozni. Az izraeli légierő kötelékei megtorlás ürügyén bombákat zúdítottak a szomszédos, mitsem sejtő arab államok falvaira, s eközben teljesen ártatlan emberek, köztük kiskorú gyermekek lettek a bombák áldozatai. Nem vitás, hogy a müncheni véres esemény — jórészt az NSZK rendőrségének ügyetlensége következtében — az izraeli imperializmus számára úgymond utat nyitott a véres katonai akciókhoz, pedig az arab államoknak semmi közük nem volt a müncheni merénylethez.

Sokak számára felvetődik a kérdés, hogyan történhetett mindez? Azt hiszem, erre nem nehéz megadni a választ. Mint tudjuk, a Német Szövetségi Köztársaságban a szélsőséges jobboldali politikai pártok jelentékeny erőt kéoviselnek, melyek a

KIK A FELELŐSEK?

tőkés érdekeket képviselő, de a józanabb ész politikáját folytató Brandt kormány helyzetét is Igyekeznek válságba sodorni. Ezek közé tartozik többek közt napjainkban a szélsőjobboldal erőinek a kormányon belül előidézett válsága is. Ezeknek az erőknek ugyanis mindenütt ott vannak az embereik, s nem kevés köztük az olyan, aki a korábbi hitleri fasiszta rendszer idején végrehajtója és értelmi szerzője volt a második világháború szörnyűségeinek. Tény, hogy ez is nagyban elősegítette az említett véres esemény bekövetkezését. Hiszen különféle fedőnevek alatt felforgató és kémkózpontokat tartanak fenn, melyek nagy erkölcsi és pénzügyi támogatást kapnak az USA és az NSZK különféle jobboldali szervezeteitől. Ezek a központok uszító kampányt szerveznek a Szovjetunió és a vele szövetséges szocialista államok ellen, becsmérlik az építésben elért sikereiket, s beépített ügynökeiken keresztül egyes országokban szabotázs akciókat szerveznek, s ellenforradalmakat „exportálnak“ a szocialista államok belső politikai egyensúlyának a bomlasztására, ami végső fokon a kapitalizmus visszaállítását célozza. Ez történt 1968-ban nálunk Csehszlovákiában is. Tehát nem véletlen, hogy az NSZK-ban terrorista és szélsőséges nacionalista bandák létezhetnek, s egyik másik szennyes ügyben tevékenyen részt vesznek.

Nos. ezért történhetett meg a müncheni véres cselekmény is, s ezzel az NSZK bizonyos szélsőséges köreihez tartozó csoportok közvetve bár, de nagyban hozzájárulták mindahhoz, ami az olimpián, s utána történt. Am ez, semmiképpen sem mentheti az izraeli imperializmust, az ügyben ártatlan arab államok, elleni támadás felelőssége alől, mely a terrorizmust állami politikája rangjára emelte. Azonban a münchenihez hasonló esetek mindaddig előfordulhatnak, míg a hazájából kiűzött nép vissza nem kapja az izraeliek által megszállt területeket. Tehát az okot csak az okozat megszüntetésével lehet teljesen kiküszöbölni.

Nagyon sajnálatos, hogy Izrael állam vezetői a józan ész politikája helyett a szemet szemért, fogat fogért felettébb kockázatos megoldást választották. Hasonló logikával a Szovjetunió a második világháborúban elszenvedett emberi és anyagi veszteségekért — melyet a hitleri fasizmus okozott számára— az egész német népet kiirthatta volna, de felülkerekedett a józan ész, mely nem engedte annak bekövetkezését.

Kétségtelen, hogy Izrael állam vezetőinek a helyzetet mérgező vérontás helyett, inkább az erkölcsileg, politikailag és emberileg tiszta — tárgyalások útján történő — megoldást kellett volna választaniuk. HOKSZA ISTVÁN

A lenini nemzetiségi politika szellemében

A soknemzetiségű Szovjetunió decemberben ünnepli megalakulásának félévszázadns évfordulóját. A elmaradott cári Oroszországból fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkező nrszág lett. Egy emberöltő alatt felszámolták az analfabétizmust, megszűnt a nyomor és ma a közel 240 milliós lakosú állam olyan sikereket mutat fel, mint a legfejlettebb kapitalista országok, amelyek már a cári rendszer szétzúzása idején is fejlett iparral rendelkeztek.

A Nagy Októberi Forradalom teremtette meg a feltételeket, ahhoz, hogy a lenini nemzetiségi politika szellemében 1322. decemberében sor kerülhetett a volt elnyomott nemzetek egyesülésére. A különböző nemzetek munkásainak kölcsönös érdeke és testvéri együttműködésének igyekezete tette lehetővé, hogy 1922-ben kihirdették a Szovjet Szocialista Köztársaságok Föderációját. E történelmi esemény döntő bizonyítéka a proletár nemzetköziség íényes győzelmének.

V. I. Lenin már az októberi forradalom előtt alkotó módon továbbfejlesztette a Marx és Engels által kidolgozott nemzetiségi politikát. Tudományos alapokra helyezte a nemzetiségi kérdés szocializmusban való megoldásának kérdését és ezt alárendelte a munkásosztály érdekeinek. A gyakorlat igazolta, hogy csakis a munkásosztály érdekein alapuló szövetség lehet tartósan szilárd, mert ez a nemzetek teljes egyenjogúságán alapul. A Szovjetunió Kommunista Pártja az elmúlt félévszázad alatt nem egy esetben adta tanúbizonyságát annak, hogy mint szemefényét őrzi a szovjet föderációhoz tartozó minden nemzet és nemzetiségi csoport egyenjogú fejlődését

Az elmúlt évtizedek folyamán többször megjósolták, hogy a sok nemzetiségű föderáció előbb utőbb szétesik. Nem egy politikus esett abba a hibába, hogy politikai karrierjét a szovjet állam szétforgácsolására építette. A fiatal szovjet állam ellen folytatott intervenciós hadjárat, az elszigetelés, a gazdasági blokád, mind azt szolgálta. hogy a fejletlen iparral és gazdasági nehézséggel küzdő szocialista ország fejlődését fékezzék, gátolják.

Az egész reakciós világ összefogott a fiatal szocialista állam ellen, hogy diplomáciai, gazdasági nyomással megfojtsák. Ellensége a német imperializmus volt. Hitler már a harmincas években meghirdette a bolsevizmus megsemmisítésének politikáiét. Elődeihez hfven ádáz ellensége volt a világ első szocialista államának. A második világháború kirobbanásakor, illetve amikor megtámadta a Szovjetuniót, úgy vélte, hogy a villámháborút nem bírja ki a szovjet hadsereg és a sok nemzetiségű állam kártyavár módjára omlik össze. Nem számolt a szovjet nemzetek és nemzetiségek összeforrottságával. a szabad szovjet nép megbonthatatlan egységével. Az események bizonyították, hogy a történelemben nem alakult még ki egy államban sem ilyen szoros barátság a nemzetek között, mint a Szovjetunióban. A testvéri egység a szocialista társadalmi rend objektív törvényszerűségeként jött létre és nyilvánult meg, mégpedig a már említett munkás-szolidaritás eredményeként. A nemzetek és nemzetiségek munkásosztályai eddig soha nem látott egységbe tömörültek, mert tudták, hogy egy olyan imperialista, fasiszta rendszerű állam hadserege tör rajuk, amelyben a kapitalisták a legnagyobb mértékben kizsákmányolják a munkásokat. Tehát a Szovjetunió dulgozói saját rendszerüket védték a imperialista hatalommal szemben.

A Nagy Honvédő Háború fényesen bizonyította, hogy a szocialista államban minden nemzet és nemzetiség polgára otthon érzi magát és ha a közös haza veszélyben íorog, a legnagyobb önfeláldozásra is képes. A Szovjetunió nemzeteinek katonái, polgárai egy vonalban harcoltak a lövészárkokban és a munka frontján szocialista hazáink megvédéséért. A Nagy Honvédő Háborúban kivívott történelmi győzelem teljes mértékben igazolta a szocialista társadalmi rend előnyeit és a sok nemzetiségű állam egybeforrottságat. A szovjet katonák a frontokon, a partizánok az ellenséges vonalak mögött azzal a szilárd elhatározással mentek harcba, hogy életük árán is megvédik hazájukat. Olyan hőstettekre, amelyeket a szovjet emberek hajtottak végre csakis olyan állam fiai képesek, akik megvannak győződve harcuk igazáról. Ebben a gigászi győzelemben mutatkozott meg a szocialista hazafiasság, amely a legmélyebb értelmet kapta akkor, amikor a szovjet haza polgárai nem törődve az éhezéssel, a szenvedéssel, csak a szovjet haza függetlenségének megvédését látták maguk előtt. A lenini nemzetiségi politika ebben a harcban érlelte gyümölcsét. Brezsnyev elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkára,

amikor a lenini nemzetiségi politika megvalósításának sikereit általánosította kijelentette: „Az egész világ ismeri a lenini nemzetiségi politika eredményeit. A Szovjetunió összes nemzetei és nemzetiségei a föderatív szövetség létrehozásakor olyan útra léptek, amely útón hatalmas eredményeket értek el az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztésében. A szocializmus olyan hatalmas erőt hozott mozgásba, mint a nemzetek barátsága. A soknemzetiségű szovjet állam egysége keményebb a gyémántnál“.

A szovjet haza védelmében a szocializmus és a kommunizmus építésében elért eredmények annak köszönhetők, hogy a több mint száz nemzet és nemzetiség sajátjának tekinti a szovjet államot. Több mint negyven nemzet, melynek a múltban saját kultúrája sem volt, ma tudományosan kidolgozott és fejlett irodalmi nyelvvel rendelkezik. A szovjet ember bármely nemzethez vagy nemzetiséghez tartozik, elsősorban arra büszke, hogy a Szovjetunió polgára. A szovjet polgár át van hatva a szocialista haazfiassag szellemével és tudatában van annak, hogy a kapitalisták mesterségesen élezik a harcot a nemzetek és nemzetiségek között, hogy szétforgácsolják a munkásosztály jobb érdekeit. Minden erejükkel a nemzetek és nemzetiségek közeledésének érdekeit szolgálják, hogy amint az SZKP XIV. kongresszusa is célul tűzte a lenini nemzetiségi politika szellemében az elkövetkezendő időszakban még szorosabbra fűzzék a Szovjetunió népeinek egységét, hogy így eredményesebben, gyorsabban fejleszthessék szocialista hazájukat.

PÉK VENDEL

BEFEJEZŐDÖTT A „MINI“ HÄBORÜ.

Ismeretes, hogy három héttel ezelőtt határvillongás tört- ki Üganda és Tanzánia között. A legújabb jelentések

szerint, a két ország külügyminisztere békeszerződést kötött és ezzel végétért a „mini“ háború. Ugyanis csak kisebb összetűzésekről volt sző, azonban megvolt a veszélye annak, hogy az imperialista hatalmak tovább fejlesztik a háborút és így gyengül az afrikai imperialista ellenes front.

KÜLÜGYMINISZTERÜNK ELÉNK DIPLOMÁCIÁI TEVÉKENYSÉGE. Bohuslav Chňoupek mérnök hazánk külügyminisztere diplomáciai megbeszélést tartott William Rogers amerikai külügyminiszterrel a New York-i Waldorf-Astoria szállóban. Mindkét külügyminiszter kölcsönösen tájékoztatta egymást a két országot érintő kérdésekről és megvitatták a csehszlovákamerikai kapcsolatok megjavításának lehetőségeit.

KICSERÉLTÉK A TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGŰ OKMÁNYOKAT. A Fehér Ház „Keleti Termében“ Nixon elnök és Gromiko szovjet külügyminiszter jelenlétében ünnepélyes külsőségek között kicserélték a rakétaelhárítő rendszerek korlátozásáról kötött moszkvai szerződés ratifikációs okmányait, Illetve a stratégiai támadófegyverek ideiglenes korlátozásáról aláírt moszkvai egyezmény kölcsönös jóváhagyását, megerősítő jegyzőkönyveket. A történelmi jelentőségű aktusnál jelen voltak az amerikai kormány tagjai és a washingtoni diplomáciai képviseletek vezetői.

A Varsói Szerződés szilárd része

A népi Lengyelország hadserege kemény harcokban a legborzalmasabb háborúban, a német fasiszták elleni küzdelemben, született. A népi gárdából a, partizán egységekből Jött létre a Szovjetunió területén a Tadeusz Kosciuszko nevet viselő első divízió; amely a „Lenin településtől“ egészen Berlinig jutott el. A demokratikus baloldal kialakulása után jött létre a területi tanács 1944-ben, amely a népi hadsereg alapját képezte, magába tömörítve mintegy 60 ezer katonát és partizánt. A népi hadsereg egységoi az 1944-es évben 1400 csatát, összetűzést vívtak a hitleri fasiszta hadsereg egységeivel, valamint terrorista csoportjaival, ún. csendőr egységeivel.

A Szovjetunió területén 1943 májusában a lengyel kommunisták kezdeményezésére a szovjet kormány segítségével formálódott az első katonai divízió. A jő politikai nevelőmunka,‘ valamint a gyors magas színvonalú kiképzés következtében már 1943-ban megkezdhették a harcot a betolakodó fasiszták ellen. A „Lenin-település“ mellett 1943. október 12 és 13-a között vívták az első győzelmes csatájukat. Ez az ütközet jelképe lett a szovjetlengyel barátságnak, a baráti szövetségnek, amelyet szovjet és lengyel katonák vérével pecsételtek meg. Ennek a tűzkeresztségnek emlékére ünnepük a Lengyel Népköztársaságban minden év október 12-én a Lengyel Népi Hadsereg Napját*.Az 1943-as év második felében alakult ki véglegesen a Szovjetunióban a lengyel hadsereg, amely a szovjet hadsereg oldalán küzdött egészen a hitleri kapitulációig, a végső győzelemig. A közös harcban mintegy százezer lengyel katona küzdött.

Az 1945-ös évben kezdődött szovjet és lengyel hadsereg közös nagy téli offenzivái, melynek eredményeként felszabadították a sokat szenvedett Varsót és más városokat, falvakat, különösen az Odra—Neise mentén. A berlini operáció után szétesett a fasiszta birodalom és 1945 május 2-án a lengyel katonák ott álltak Berlinben a szovjet katonák mellett A szovjet hadsereg elsöprő offenzivája nyomán Lengyelország Is visszanyerhette függetlenségét.

A mai Lengyel Népharsereg, a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével bármikor kész megvédeni az ország rendszerét és a szovjet hadsereg oldalán szilárd része, támasza a Varsói Szerződésben tömörült szocialista hadseregeknek, amelyek bármikor megvédik a szocialista tábor népeit az esetleges imperialista agresszió ellen.

JÁN MlCATEK, alezredes