Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-10-14 / 41. szám

1972. október 14.

SZABAD FÖLDMOVES

Magnemesítök között

Topolntky (Nyárasd) község nevének említésekor — még a dunajská stredai (dunaszerdahelyi) járás határain túl is — mindenkinek a kiváló gazdasági eredményeket elérő földmttvesszövetkfizet jut eszébe. Azt azonban már kevesen tudják, hogy a bratíslaval Magszaporító és Nemesítő Nemzeti Vállalatnak a Dunajská Streda-! járásban is van néhány tudományos munkahelye, s közülük is a legjelentősebb talán a Topolníky-i Magnemesítő Állomás, hiszen munkaköre specializált, dolgozói csaknem kizárólag a kukorica nemesítésével foglalkoznak.

A nemesítő állomás múltjáról röviden annyit lehetne elmondani, hogy még 1951-ben létesült, de nem mindjárt Topoľníkyn. Az első székhely a falutól délre eső Lapagos település volt. A magnemesitő technikai fejlesztési részlegének korszerű épületei (irodahelyiségek, laboratóriumok, szárítóberendezések, raktárak és magtárak) a Hroboüovo (Alistál) felé induló út mentén 1953-ban épültek. A technikai fejlesztési részlegen kívül a magnemesítő természetesen még egy gazdasággal is rendelkezik, hiszen feladatai közé tartozik többek között a már engedélyezett hibridek fajtafenntartó termesztése.

— Pillanatnyilag az LSP, a HTN és a 10—275 elnevezésű engedélyezett hibridek fenntartó termesztésével foglalkozunk — mondja Karol Fojtík mérnök, az állomás technikai fejlesztési részlegének vezetője, aki magát egyszerűen csak nemesitőnek nevezi, vallja. — Az utóbbi egyébként már az állomás munkájának az eredménye. Termesztését 1970-ben engedélyezték, búza előtti, korai, magtípusú hibrid.

Az efsz-ek VIII. kongresszusa nagyra értékelte mindazt, amivel a tudományos kutatóalap hozzájárult a szocialista mezőgazdaság fejlesztéséhez, de kifejezte azt a meggyőződését is, hogy a tudomány és a kutatás — beleértve természetesen a magnemesitést is — a pozitív eredmények ellenére még sokkal maradt adós. Általános követelmény, hogy a tudományos kutatómunka eredményei a lehető leggyorsabban a gyakorlatban nyerjenek érvényesülést. Ez elvitathatatlan. Azonban az is, hogy a tudományos munkában az elhamarkodottságnak nincs helye. Az, hogy végeredményben milyen kinemesített hibridek kerülnek a mezőgazdasági üzemekbe, sokéves kísérletek által determinált. Jaroslav Husták elvtárs, a Topol'níky-i Magnemesítő Állomás vezetője helyesel:

— Bizony, a nemesitő munka folyamata rendkívül hosszú, s ebből adódóan a megfelelő szakismeretek mellett elsősorban megingathatatlan kitartást igényel. A mezőgazdászok bizony sokszor kételkedve csóválják a fejüket, amikor eredményeinkről beszélünk. Egészséges türelmetlenségükben nem is tudatosítják, hogy a mérnökeink által kinemesített hibrideknek az engedélyezett vetőmaggá nyilvánításig ki kell állniuk az állomások közötti, majd az állami fajtakísérletek sokesztendős próbáit.

Hogy ezt konkrét példával szemléltessük: az állami fajtakísérleteken pillanatnyilag a nyárasdi nemesítők hat új hibridje szerepel. Ott dől el három év alatt, hogy közülük melyik egyesíti magában azokat az öröklődés! és fiziológiai követelményeket, amelyeket az általános állami mérce egy engedélyezés előtt álló hibridtől megkövetel. Husták és Fojtík mérnö-Csak a helyi adottságoknak legjobban megfelelő, helyesen kezelt, kiváló tulajdonságú fajták váltják be a hozzájuk fűzött reményeket.

foto: —bor—

ÍGY IS LEHET?

Ősz van. A földeken zúgnak-búgnak az erő- és betakarító gépek, átláthatatlan porfelhőt képezve dolgoznak a vetőgépek. A patincci szövetkezet elnöke, Pollák János mérnök, felcsillanó szemmel beszél az őszi munkák menetéről, a kukorica várható átlaghozamáról, a kertészeti részleg eredményeiről, ám amikor a jövő évi kenyér megalapozására, a vetésre terelődik a beszéd fonala, megkeményednek az arcvonásai.

— Ezerkilencszázhatvankilencben hosszúlejáratú szerződést kötöttünk a Magszaporító és Nemesítő tizem nemzeti vállalattal (Bratislava, Záhradnícká 21) a saját vetőmag alap biztosítására, illetve felújítására szolgáló gabona vetőmag adásvételéről. Ezt a szerződést évenként fel kell újítani, s az ott feltüntetett adatokat konkretizálni kell. amit idejében meg is tettünk. Ennek ellenére sajnos nem vagyunk megelégedve az említett üzem ügyintézési módszereivel, mondotta Pollák elvtárs.

Miért? A gazdaság 130 hektár búzát és 60 hektár árpát tervez termelni továbbra is. Ehhez a vetőmag alap felújítására 25 q Mironovszkája, 25 q Jubilejná 50 és 25 q Dvoran fajtájú, M—3 fokozatú és minőségű, magszaporításra alkalmas vetőmagra lenne szükségük. A szerződésben a nevezett üzem biztosította üzletfelét, hogy a kért vetőmagot időben leszállítja.

S mi történt valójában? A Mironovszkája és a Dvoran fajtákkal nem is volt baj. A minap megérkezett a 25 q magszaporításra szánt Jubilejná 50 őszi búza is. A gazdaság vezetői megörültek, hiszen régi vágyuk, hogy legalább némi vetőmagot beszerezhessenek a perspektív fajtákból. Az örömöt másnap bosszúság követte. Megérkezett a Rendelkező levél (L—144/1972/73), melyen a Magszaporító és Nemesítő Üzem lužiankyi vetőmag tisztító üzeme feltünteti, hogy az L—43/1972/73 számú árutovábbítási utasítás értelmében 24 q Jubilejná fajta őszi búza vetőmagot szállítanak a patincei szövetkezetnek. A feltüntetett adatok szerint a vetőmag tisztasági foka 99,9 %, csíraképessége viszont 89 százalék, vagyis M—4 fokozatba tartozó, II. osztályú vetőmagról van szó. A szállítók nagylelkűen megtoldották a szállítmányt 10 %-kal, tekintettel a rossz csírázóképességre.

A legérdekesebb mindebben az, hogy alig pár sorral lejjebb nyugodt lelkiismerettel feltüntetik, hogy a vetőmag-küldemény a szerződés alapján a saját vetőmag alap felújítására, az eddig használt vetőmag kicserélésére, tehát szaporításra szolgál. Felkiáltójellel hangsúlyozzák, hogy a küldemény az M—3-as akció keretén belül érkezik, tehát szerintük néhány osztállyal rosszabb minőségű vetőmagot kell a gazdaságnak magszaporításra használni. Őket persze cseppet sem érdekli, milyen hatással lesz ez a tény a szövetkezet gabonatermesztési eredményeinek alakulására.

Vajon a Magszaporító és Nemesítő Üzemnek nem érdeke, hogy termelőink minél hamarább elérjék a gabonatermesztés távlati tervekben meghatározott színvonalát, kérdezik a termelők, s tegyük hozzá, joggal. Reméljük, az illetékesek megmagyarázzák, miért kezelik felületesen a termelőkkel kötött szerződéseket, s miért nem tartják be a meghatározott feltételeket?!

—dek—

kök véleménye szerint a TO—480 as engedélyezésére valószínűleg sor kerül. Érdemes megemlíteni, hogy ezzel a hibriddel már azelőtt próbatermesztést végeztek a galántai járásban. Százhat hektáron 61,08 mázsát eredményezett hektáronként, ami azt jelenti, hogy 1971-ben kiegyenlítette a jugoszláv hibridek hozamát.

— Az állami fajtakísérletek előtt három évig a nemesítő állomások közötti kísérleteken kell bizonyítaniuk kinemesített hibridjeinknek — mondja Fojtík mérnök. — Ezeken a kísérleteken jelenleg 16 új hibriddel vagyunk képviselve. Náliánnyal közülük próbatermesztést végeztünk a Dunajská Streda-i járásban. Érdemes talán megemlíteni az eredményeket is. A TO—462-est az Öhrady-i Efsz próbálta ki tizenhárom hektáron. Az eredmény: 73,1 mázsa hektáronként. A Gabčíkovo-i Állami Gazdaság húsz hektáron a TO—425 elnevezésű hibridünket próbálta ki. A hektárhozam nem kevesebb, mint 79,88 métermázsa volt. Persze ezekből az eredményekből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, mert ahogy említettem, sokéves szigorú próbák várnak még ezekre a nemésítményekre.

Minden túlzás nélkül megállapítható, hogy a Topolníky-i Magnemesítő Állomás munkája folyamatos, és az eredmények egyenletesen jelzik dolgozóinak céltudatos törekvéseit. Természetesen a méltányolás sem maradt el. Ötvenhétben, egy Bratislavában megrendezett komoly szakkonferencián kötelezettséget vállaltak olyan értelemben, hogy 1960-ig százezer hektárra biztosít nemesített alapanyagot az állomás. Szavukat betartották, s 1960-ban elsőként a hasonló nemesítőállomások közül megkapták a Munkaérdemrendet.

— Attól az időtől számítva lényegesen felgyorsult a kukoricanemesítés üteme — mondja Husták mérnök. — Hogy mezőgazdasági üzemeink mégis nagy hozamú külföldi hibridekhez folyamodtak, az a hatvanas évek közepén beállt némi megtorpanással magyarázható. Ezt persze nem azért mondom, mintha panaszkodni akarnék, hiszen a mi állomásunk az 1966 —1971-es években csak a járás viszonylatában 230 ezer hektárra biztosított alapanyagot LSP-ből és 5500 hektárra HTN-ből.

Napjainkban, amikor nem egy járásban a hatvan métermázsás átlagos hektárhozam bebiztosítására törekszenek a kukoricatermesztésben, gyakran elhangzik a kijelentés: a gyakorlat megelőzi a kutatást. A topolníkyi állomás nemesítő mérnökei természetesen nem osztják ezt a véleményt. S nem elfogultságból. A kukoricanemesítés száz és száz tanulmányban feldolgozott szempontjai szigorúan megszabják a tudományos munkafolyamat időtartamát. Az új hibrid kinemesííésénél elsősorban a nagy hozam a legfőbb követelmény, mert a gyakorlatban minden mezőgazdasági üzem az önálló takarmányalap biztosítására törekszik, de a többi — egyáltalán nem elhanyagolható szempont (az új hibrid a szülőpároknak csak a jó tulajdonságait örökölje, megfelelő legyen a fehérje- és keményítőértéke, nehogy egyoldalú örökletes tulajdonságokkal rendelkezzen, ellenálló legyen a különböző betegségekkel szemben stb.) is, a nemesítő mérnökök álláspontját igazolja a gyakorlat és a kutatás jelenlegi viszonyának megítélésében. Különben a kukoricanemesítés perspektíváit is ezek a tényezők határozzák meg.

Husták elvtárs véleménye szerint egyébként az állomás megfelelő számú szakképzett munkaerővel rendelkezik, de...

— Egyszóval szeretnénk, ha a mezőgazdasági szakközépiskolát végzett fiúk is érdeklődnének az ilyen jellegű munka iránt. Technikusi végzettséggel rendelkező munkaerőink zöme lány, s nem mintha lebecsülném képességeiket, de néhány munkaterületünk a szó szoros értelmében férfit igényel. Elismerem viszont azt, hogy a fiúk esetében a nemesítő állomás nem tud olyan kereseti lehetőségeket biztosítani, mint a földművesszövetkezetek vagy az állami gazdaságok, tehát lényeges javulásra ezen a téren bizony nem számíthatunk — mondja belenyugvó mosollyal Husták elvtárs.

Talán azzal zárhatnánk a rövid bepillantás tapasztalatait, hogy a Topolníky-i Magnemesítő Állomás dolgozói teljes mértékben tudatában vannak mindazon feladatoknak, amit a szocialista mezőgazdaság fejlesztése tőlük is joggal elvár. S éppen ez a meggyőző tudatosítás a biztosítéka annak, hogy a nemesítési elvek és módszerek folyamatos tökéletesítésével, erejük, tudásuk és a tudományos munkájukat szolgáló eszközök mindennapi latbavetésével továbbra is a mezőgazdasági termelés intenzifikálását és gazdaságosságát elősegítő kérdések megoldását szolgálják majd.

B. J.

oiiÚLtfgéél

A mezőgazdaságé termelés növekedésének szolgálatában

A várakozásnak megfelelően, minden eddigi sikert fölülmúló eredménnyel zárult az idei, sorjában immár XIV. Brnoi Nemzetközi Gépipari Vásár. A látogatók nagy érdeklődéssel szemlélték a tudomány és technika vívmányának legújabb termékeit. A csehszlovák gépipar szinvonalasságát igazolja, hogy az odaítélt 33 aranyéremből 18-at hazánk gépiparának termékei kapták. A Szovjetunió, Magyarország, az NDK és az NSZK gépipara 2—2, Bulgária, Ausztria, Japán, Svájc, Svédország, Nagy-Britannia és az USA gépipari termékei viszont egyaránt 1—1 aranyérmet szereztek.

A csehszlovák mezőgazdasági gépipar 2 aranyérmet kapótt, mégpedig a prostéjovi Agrostroj nemzeti vállalat által gyártott, 390 ember munkáját végző CCH— komlószedö gép és a detvai Podpolianske Strojárne nemzeti vállalatban gyártott UNHZ—750 típusú univerzális rakodó gép révén.

A felvételünkön látható UNHZ—750 jelzésű univerzális rakodó nél' 5; i ч

külözhetetlen segítőtárs lesz a mezőgazdasági termékek szállítását kísérő fel- és lerakodási munkáknál, továbbá az egyéb anyagokkal — homok, kavics, mész, szén, vashulladék stb. — való rakodásnál és az építkezési munkálatoknál, az 1200 kilogrammot meg nem haladó anyagokkal való manipulációnál stb.

A modern rakodó kerekei légfékkel ellátottak. A négy támasztőkar kitűnő stabilitást biztosít a gépnek, s a két olajtartály lehetővé teszi a hidraulikus szerkezetnek, hogy egyszerre két, egymástól független mozgást végezzen.

A két kerék alvázon elhelyezett rakodó 220°-os elfordulásra képes. Kivitelezésénél ügyeltek arra, hogy a gép kezelője a legkönnyebben végezhesse az egyes műveleteket, s hogy a minimálisra csökkenjen a balesetveszély.

Hazánkban ez ideig csak az UNHZ—500 jelzésű rakodót gyártották, amely nem volt képes teljes mértékben kielégíteni a mezőgazdasági üzemek igényeit. Ennek következtében kénytelenek voltunk az NDK- ból behozott T—174 rakodó segítségével megoldani a felmerült problémákat. A fent említett UNHZ—750 jelzésű, nagy teljesítményű, univerzális rakodó bizonyára jó segítőtársa lesz a termelőknek.

A kiállításra látogató mezőgazdasági dolgozók nagy érdeklődést tanúsítottak a Brandýsi Gépgyár és Vasöntöde nemzeti vállalat Senice na Hané-i fiókvállalata által gyártott és kiállított modern traktorvontatású pótkocsik gyakorlati bemutatója iránt Is. A P 53 S traktorvontatású billenthető pótkocsi mindennemű mezőgazdasági termék, építőanyag és egyéb szubsztrátum különböző minőségű utakon történő szállítására alkalmas. A félelllptikus rúgózással ellátott, légfékkel és mechanikai fékkel felszerelt, acéllemez borításos rakfelületű pótkocsi hidraulikus emelők segítségével két oldalra billenthető. Az 5 ezer kilogramm teherbírású pótkocsi két változatban készül., A P 53 SH Jelzésű pótkocsi billenő szekrénye acéllemezzel rámázott, tűlevelű fából előállított deszkából készült. A P 53,1 S jelzésű pótkocsinak viszont fém szekrénye van, mely automatikus oldalnyitással és zárással rendelkezik. Az oldalzárak ki- és bebiztosítása automatikusan történik, elég ha a traktoros előre meghatározza a billenős irányát és bekapcsolja a szivattyút. Ezen gépek a Z 5511, Z 5611, Z 5711, Z 6711 és a Z 8011 erőgépekkel üzemeltethetők.

Az N 901 S függesztett utánfutó teherbíróképessége 8 ezer 800 kg, egytengelyes alvázun elhelyezett, hagyományos megoldású billenőszekrénn yel. A másik változata (a felvételen) szintén egytengelyes alvázzal készült, de ez már magasemelésű billenőszekrénnyel van ellátva, s a magasemelésű billentésnél csak 7 ezer kilogramm a teherbírása. Ilyenkor 2,5 méter a billenőszekrény földtől mért legkisebb távolsága, tehát közvetlenül a pótkocsi rakterületéről lehet átrakni a rakományt, az egyéb pótkocsikra és utánfutókra, esetleg a vetögépek töltését is közvetlenül lehet elvégezni.

Ezen pótkocsik a Z 8011 Crystal, a ZT 300, ZT 303 és ZT 304 erőgépekkel üzemeltethetők. Kép és szöveg: Kádek Gábor

«