Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-10-07 / 40. szám
л Elsőnek а szürkegéiu csap K patáliát, azlán egy, a nagyokat mindig lelkesen majmoló vízicsibe. Még csak a halászok házánál állunk, az öreg gém azonban tudja, valami készül. Mély torokhangon feltikolt, a szárcsák, törpegémek, sirályok és* nádirigók azonban [elé sem néznek A vadőr megy elöl. A puskák már kint vannak a tokból, töltény azonban még nincs a csőben: az külön szertartás és megvan a szokott helye. Amikor a vízparti ösvény a tó kiszőgelléséhez ér, kigombolja a zsíros vadásztarisznyát: hát akkor, lássukl Tízessel lövünk, vágy tizenkettessel? Ezen elmeditálunk néhány másodpercig, a tizes durvább, több kárt okoz, de messzebbről hat; a tizenkettes finom, az erősebb kacsák gyakran elviszik. Aztán mégis a tízesnél maradunk: már jó néhány hete tart a szezon, a récék Ismerik a puskát, és már-már olyan óvatosak, mint a szarkák. A kikötő az északi part közepe táján van; a csőnek lomha bálnaként [eketedik a nádban. Pali bácsi fogja a csaklyát; a két puskás a közepére helyezett padra ül. A csövek előre néznek. Töltény a kéznél. A lövésnek szabályai is vannak, persze. Úszó kacsára, part szélén totyogó kacsára — nem lövünk! Felosztjuk az eget is. A csónak képzeletbeli tengelyétől jobbra eső rész a vendégé, a bal oldali a vadászmesteré. A vadászmester a szelet szaglászsza: alighanem jó napunk lesz. A szembeszél a legrosszabb, csobogtatja a csónakot. Most majdnem hátulról Jön, tol bennünket, de olyan halkan, mint a legtökéletesebb motor. Hát akkor: rajta! A csáklya lágyan lemerül a vízbe. A víz szélén megyünk, állandó takarásban. A város most balkézről esik: olyan a táj, mint egy derűs, napfényben úszó festmény. Délután négy óra van, a legszebb idő. Csobbanás nincs, szóváltás se, egy szárcsa mégis rikácsolni kezd. A vadat ezernyi dolog védi: szeme, füle, nádak, vizek, madártársak, azok Is, amelyeket ml meg sem látunk, mert úgy beleolvadnak a sásba-nádba, mint a ránc az ember tenyerébe. Nádiveréb fut a száraz aljon, aztán egy sikló. És ebben a pillanatban felcsap egy kacsa Is. Kicsi, sovány, és gyors, mint a nyíl. Egymásra nézünk, égre ugranak a puskák, és aztán csend. A kacsa pedig már valahol a part telett húz. Visszahanyatlanak a csövek: szinte víz alá nyomja a csónakot a ránk nehezedő szomorúság. Csak Pali bácsi mosolyog. Az Igazi vadász elengedi az elsőt, mondja, s úgy tesz, mint aki azt hiszi: mindez készakarva történt... Most már dobolnak az idegek a homlokunk mögött. S aztán újra itt van a próba pillanata: tőkésgácser csap fel az égre. Egy dörrenés, aztán szinte ugyanabban a pillanatban egy másik. A kacsa megáll a fejünk felett, majd csobban a HOZNAK A RÉCÉK... víz. Lent van. Kiterített szárnyakkal hánykolódik, közvetlenül a csónak mellett. Na, de gyerünk tovább! Oj öböl, új lehetőség. A tó felett sirálysereg: ők mintha élveznék a vadászatot. — Néha egészen közel ereszkednek, aztán felhúznak, szinte a felhőkig. A vadászmester int: most vigyázz, ebben a sásos részben mindig van néhány ... A tó, az is, mert sietni kell, hogy időben a húzásnál lehessünk. A tavak húzási rendje, már sok éve, hogy kialakult. A halastavakról a kacsák először a víztározókra, s onnan, ha eljön az este, a közeli tarlókra szállnak. Egy mélyedésben állunk, jó másfél kilométerre a víztől, egy ligetes, egy aprócska erdő és egy végtelen kiterjedésű búza-A sorsára jutott réce. idegen számára, minden szögletében egyforma, a vadász azonban tudja: itt is vannak városok, utak, kirándulóhelyek és magányos remetelakok. S valóban! Két cigányréce száll fel ijedten, és aztán egy újabb tőkés. A puska agya az arcomba vág, de ki törődik most ezzel? Az egyik „cigány“ szaltót csinál, aztán a másik is. És a tőkés még mindig lőtávolon belül! Mind a két fegyver egyszerre szól: az is lent van. A vadőr szaporázza a csáklyával, de késő. Az egyik réce sehol. A víz hol itt, hol ott habzik fel, de semmit se látni! Az is lehet, hogy csak halak. Törpegémek jönnek, aztán seregélyek. Esteledik. A csónak már újra a kikötőben van, jó órája ismehösök, s mégis öröktől fogra barátok. A csalitos eltakar bennünket, csak a fegyverek csöve fénylik. Pali bácsi azt mondja: először magasan szállnak aztán felettünk, de majd csinálnak egy ívet, s vísszamenetben lőtávolon belül lesznek. — Zörren a fű, két egér hancúrozlk. Az erdő fái között egy búskomor örvös burrog, távolabb fácánkakas riogatja híveit. Ügy látszik, róka. — Egyébként csend van, tökéletes, szívbemarkoló. öt tíz percet állunk minden neszre, szisszenésre, suhanásra éberen, vagy egy órát? Vagy órákat? Aztán végre suhanó felhő jön: kacsák! Százan vagy ötszázan ?• A seregélycsapatra hasonlító réceraj elszáll az erdőszélig, és aztán vissza. Ügy látszik csak szárnypróba volt. — Űjabb csend, s aztán újabb szárnysuhogás. Egy kacsa jön, méghozzá alacsonyan. Szinte megugrik a kezemben a puska, a vadászmester azonban rámsziszeg. Ezt hagyni kell — felderítő ... Háromnegyed nyolc, s úgy szállnak felettünk a kacsarajok, mint mindenre elszánt, távoli cél felé törő bombázók. Surrog az ég. A puska a vállnak feszül, de lőni nem lehet: legalább százötven méter magasan vannak. De aztán egy raj visszacsap — milyen igaza volt Pali bácsinak! — s döröghetnek a fegyverek. Legalább ötven madár, — legalább ötven lehetőség. Duplázás, töltés, újabb lövés. S a kacsák szállnak, némán, kiszámíthatatlanul. Mert a húzás ilyen. A madár gyors, a fordulatok, ívek megjósolhatatlanok. Kicsit elkedvetlenedünk, kezdődik a töltények cserélgetése — mert a 1 * hiba mindig a töltényben van ... Most már majdnem teljesen sötét az ég — ha most nem sikerül, tehetjük a tokba a puskát. Két raj jön, ékalakban. Elsőnek Pali bácsi lő, aztán sorban mindnyájan. Az ék csúcsa leválik, aztán közéltéről is, végéről is egy pont. A katarió szélén. A város már égé- csők s2Ótlanok 0(Ы0п4, mi lneg szén messze úszott a páraszagú szürkületben. Most csak mi vagyunk hárman, alig néhány (K. Sz. felv.) legszívesebben énekelnénk. BÉKÉS SÁNDOR fácánok a kifutóban Százhúsz fácántyúk 5S00 tojást tojt idén a Vinohrady nad Váhom (galántai járás) vadásztársaság ketreceiben. A kifutókban eddig 2S00 fácánt nevellek fel. Ezeket nemrégiben szabadon engedték. Ügy tervezik a vadászok, hogy jövőre már 13 000 tojásból nevelnek fácánokat ketreces-kifutós módszerrel. Krajcsovics Ferdinand. Galánfa Dísz- vagy haszongalamb-e a lengyel hiúz? A mai rohanó világban, araikor csaknem minden valumi érdek miatt történik, rendkívül nehéz meghatározni egy ga- Jambfajta szerepét a kedvtelés, a sport és hasznossága szempontjából. Mégis határozottan azt állítom, hogy mind a két kategóriában megállja a helyét, s ezért dísz- és haszongalamb is. Külemre, különösen a szabályosan pikkelyesek annyira szépek és díszesek, hogy bármelyik hasonló rajzgalambbal felveszi a versenyt. Ami pedig a hasznosságot illeti a hústermelése is megfelelő, mert egy pár lengyel hiúz galamb képes évenként в—8 pár, 50—60 dkg-os fiókát — fészekhagyás korban — felnevelni. Előnye ennek a fajtának még az is, hogy rendkívül vérszilárd, a betegségekkel szemben ellenálló, mostoha tartási körülmények között is a fent írt teljesítményt biztosan produkálja. További előnye, hogy a fajtánál eddig Ismert tenyésztési és termelési eredmény tovább fokozható, mivel olyan genetikai háttérrel rendelkezik, amely biztos alap a nagyobb teljesítmény eléréséhez. NÉHÁNY SZŐ A FAJTA EREDETÉRŐL ÉS MÜLTJÄRÖL Amint azt a neve is mutatja, hazája Lengyelország, kitenyésztésének helye pedig Krakkó és környéke. J. B. Roszwadowszky lengyel tanár 1883-ban a következőket írja erről a fajtáról. Azt állítja, hogy mindenféle tekintetben a legjobb, s leghasznosabb parlagi galambok egyike. Nagyságra nézve a legnagyobb parlagi galamb, jeles nevelő, kitűnő mezörejárő. s a fiatal galambok húsa Igen ízletes pecsenyét ad. Nagyobb csoportokban, zártan való tartás esetén verekedős hajlama hatványozódik. Ezért lengyel hiúz galambot lehetőleg ott tartsunk, ahol mozgási lehetősége van. A lengyel hlúzgalamb teste zömök, lábal alacsonyak, a mell erős, széles ős jól izmolt. A szárny és a faroktollal a test arányához mérten szintén rövidek. Feje arányos, s a parlagiétól csupán nagysága miatt eltérő. Feje suta, ritkán fésűs. Harisnyás példányok ritkán fordulnak elő. A lábak csupaszok. A szín és a rajz tekintetében öt alfajtára oszlanak. A fő és alapszínnek tekintendő a kék és a fekete. A múlt század végén tehát Roszwadowszky tanár idejében még vörös- és sárgaszínü lengyel hiúzok nem léteztek. A színről Roszwadowszky így ír. „Kék egyszínű alapon vannak közöttük fehér abroncsosok ős fehér potykások, továbbá fekete potykáš és fekete abroncsosok“. A kutatásoknak és a fejlettebb szakirodalomnak köszönhető, hogy ettől ma már többet tudunk a lengyel hiúz galambról. Ferianc O. Bratislavában élő professzor galambtenyésztő szakember Így ír a fajtáról. A lengyel hiúz galamb hasznos tulajdonságaiban egyenértékű az ismert haszongalamb fajtákkal. E tulajdonságai, szépsége és ritka színeződése miatt az egész világon elterjedt fajta. A kifejlett galamb súlya 60 dkg, a tojó 5—6 dekával mindig könnyebb. Testének átlaghossza: 38—42 cm. A legújabb lengyel és csehszlovák standard szerint a lengyel hiúz feje testéhez mérten kicsinek látszik. A szivárványhártyája narancssárga. Szemgyűrűje keskeny, a kék és fekete színiteké sötét, a többié vöröses. Ugyanilyen színű a csőre is. Az igen rövid és csupasz lábakon a karmok mindig rózsaszínűek. A világoskékpikkelyesek alapszíne világoskék, a szárny pajzs fedőtollai fehérpikkelyes rajzolatúnk, a vége-Dr. Péterfi István kolozsvári professzor 1. Roszwadowszkyra való hivatkozással azt írja, hogy a lengyel hiúzt a lengyel pikkelyes mezeigalamb ős a sziléziai fehér fejű hegyes galamb keresztezéséből állítottákelő. Tehát mégsem valami ősi parlagi fajta a lengyel hiúz galamb. Valóban gyengén felfújt begye a fentírt származásra utal. Dr. Pértefi István által közölt standard szerint a lengyel hiúz galamb feje nagy, sírna, homloka széles, domború. Csőre középhosszű, hegyes, kissé lefelé irányuló. A csőr színe a kék és a fekete szinűeknél palaszínű, a vörösöknél és a sárgáknál pedig világos szaruszínű. Orrdudora kicsi, síma és fehéren púderezett. Szemírisze narancssárga, szembőre keskeny, világos, sápadt hússzínű. Nyaka vastag, kissé felfújt. Jellegzetes széles, domború fejlett melle van. Szárnyai aránylag rövidek, farokvágásáig érnek, a farkon nyugszanak, de nem kereszteződnek. A zárt lapos és lefelé ejtő farok is aránylag rövid, a kormánytollak száma 12. Repülése kissé nehézkes. A fajta nevét a hiúzéhoz ha-Lengyel hiúz. —ksz— ken fehéren szegélyezettek. A lengyel hiúz. pikkelyes változata valamennyi alapszínben vagyis kékben, vörösben, sárgában és feketében előfordul. Evezőtollai a szárnyhegyeken vagy színesek, vagy fehérek. Ugyanezekben a színekben vannak sima szárnypajzsúak is, két keskeny szárnyszalaggal a szárnypajzsukon. A szélső evezők fehérek vagy színesek. sonló pikkelyezéstől kapta, s ebből arra lehet következtetni, hogy a fajtán belül a pikkelyezettek vannak többségben. Akt járt már Lengyelországban és látott galambtenyészeteket, tapasztalhatta, hogy több szín- és rajzválíozatban létezik ez a fajta, több mint amit a hivatalos standard leírások Ismertetnek. Többek között a fekete pikkelynélküli fehér tollhegygyei, néha tükörszárnyat mulató galamb, már nem lengyel hiúz, azt már kárpáti blúznak nevezik. SAJÄT TAPASZTALATAIMBÓL Már 1958 óta tenyésztek lengyel hiúz galambokat, kék pikkelyeseket és kék szalagosokat. Galambjaim több országos és nemzetközi kiállításon chamipon díjazásban részesültek. Elnyertem az Országos Haszongalamb Szakosztály vándordíját is. Komoly tenyésztői munkát kell végezni annak érdekében, hogy a bemutatott galambok az ismertetett standardot elérjék és mindenben megfeleljenek a követelményeknek. A galambokat padlástérben tartom, viszonylag korszerű költőfészkeket biztosítva minden párnak. A galambok kijárnak a szabadba télen, nyáron és egészségügyi szempontból edzettek, ellenállók. Nálam a galamb betegségek ismeretlenek. Tekintettel arra, hogy a lengyel hiúz galamb nemcsak haszon, hanem díszgalamb is, ezért nagyon kell vigyázni arra, hogy a szín túl világos, vagy túl sötét, azaz mosódott pikkelyes ne legyen. A pikkely vonalaknak mindig határozott rajzolatúnak kell lenniük. A tollazat zárt, feszes legyen. Nálam évenként és páronként 7—8 pár a szaporulat. A fiókák fészekhagyáskor egyenként 50— 60 dkg súlyúak. A legelterjedtebb szín a kék szalagos, a kék pikkelyes és a feketeszalagos. Aránylag kevés tenyésztő foglalkozik a vörös és sárga színű lengyel hiúz te- . nyésztésével. Az eddig elért eredmények biztatóak. . Amikor a kiállításokon köztudottá válnak a bírálati eredmények, akkor többen megkér- , dezik tőlem minek tulajdonítom azt, hogy az eredményeim megfelelőek. A lengyel hiúz galambra vonatkoztatva csak azt mondhatom, hogy a fajtában benne van a szabadságvágy és a szabadban való mozgást feltétlenül biztosítani kell számára. A tenyésztés munkafolyamatai, a színek kialakítása és stabilizálása egy külön cikk terjedelmet igényelne, ezért ezt nem részletezhetem. Lényeg az, hogy nagyon oda kell figyelni, nagyon gondos munkát kell végezni, ha azt akarja az ember, hogy minden vonatkozásban helytálljon galambjaival. Amit a fajtáról tudtam azt röviden leírtam a forrás megjelölésével. Ha megrendezésre kerül Lengyelországban a soronlevő Nemzetközi Galamb Kiállítás akkor ha ott leszünk még többet tudunk meg erről az igen szép és értékes galambfajtáróL BERENYÉI FERENC
