Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-10-07 / 40. szám
Állattenyésztési ENCIKLOPÉDIA A közelmúltban jelent meg a magyar kiadású Állattenyésztési Enciklopédia ötödik, átdolgozott és bővített kiadása. A könyv három kötetből áll és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Agrártudományi Egyetemeken és az Ä1- latorvostudományi Egyetemen tankönyvként engedélyezte. A könyvet dr. Horn Artúr egyetemi tanár szerkesztette. —sz—— Előzzük meg a fiilriihessüget A HANGROBBANÁSOK HATÄSA A NYÉRCTELEPEKEN Mesterségesen váltottak ki a repülőgépek hangrobbanáshoz hasonló hanghatásokat az év különböző szakaszaiban nyérctelepen. Ügy találták, hogy a naponta négy alkalommal hangrobbanásoknak kitett nyércanyák kevesebb fiókát ellettek, mint a kontrollok, de az eltérés nem volt jelentős. Az egy anyára számított prémezett ivadékok számában azonban szignifikáns eltéréseket találtak. A hangrobbanások intenzitásának vizsgálata nem adott határozott eredményt. A veszteség főleg 1—10 napos korban jelentkezik. A nyércek viselkedésében határozott reagálást nem tudtak megfigyelni. Viszonylag kevés állat esett pánikba. —sz— A PAPRIKA HATÁSA A TOTÄSSÄRGÄTA SZÍNÉRE Német kutatók az egyik kísérlet során az ellenőrző csoporttal azonos színeződés eléréséhez a takarmány 10 százalékos rozstartalma esetében 0,25 százalék, 20 százalék rozstartalomlioz 0,27, és 30 *Százalékeshoz 0,30 százalék paprikát adagoltak. Azt tapsztalták, hogy a 20 százalékos búza vagy rozs nem rontotta a tojástermelést és a takarmányértékesülést. (Archív für Geflügelknnde) —sz— A BAROMFI ÉRZÉKSZERVEI Az ízlelőszemölcsök a csőr üregében, a garatban, a gégében, a nyelv alatt helyezkednek el, a nemi érésig magán a nyelven is megtalálhatók. A szárnyasok minden fajtája különbséget képes tenni a sós, a savas, a keserű és az édes íz között. A magokon élők alig törődnek a keserű ízzel. Kinin, vagy mangánklorid Oldatot, amely az embert undorítja, zavartalanul issza a csibe, a tojó, a galamb. A viziszárnyasok viszont, ha a folyadék koncentrációja eléri azt a határértéket, amelyet az ember nem fogad el, ugyancsak viszolyognak fogyasztásától. ÍZLELÉS VAGY TAPINTÁS? Az ízlelés tekintetében általában a galamb áll legközelebb az emberhez, utána következik a kacsa és legvégül a tyúk. A baromfinál tapasztalt előszeretet bizonyos táplálékdarabok iránt nem ízlelési okokra, hanem tapintási benyomásokra vezethető vissza. A baromfi szaglőszervei kevésbé fejlettek. E téren a kacsa a legfejlettebb. A galamb, a tyúk a szagok iránt érzéketlennek tekinthetők. Téves hiedelem, hogy a kotlával idegen csibét el lehet fogadtatni, ha azt erős illatú anyaggal, [például petróleummal) beszórjuk, vagy hogy я galambok a ketrecbe ánizzsal visszahívhatók. „TYÜKE.SZÜ?“ Az. emlékezés a tyúknál nem spontán visszaemlékezésként lép fel. Leginkább a táplálékra vonatkozik, sokkal kevésbé jönnek számításba a helyek. A csibe 3—4 heti távoliét után elveszti otthonosságát mind társai között, mind a baromfiházban, vagy az ólban. A kifejlett tyűk 30 napi távoliét után még biztosan felismeri előző lakhelyét, de 50 nap után már sok bizonytalanságot árul el, 60 nhp után pedig teljesen elfelejti. Emlékezete tovább tart, ha új szállásából a régit láthatja. Bebizonyított, hogy a hollós fel tudja csibéit ismerni. Abban, hogy a baromfiak egymást kölcsönösen felismerik, az érzelmi állapot is szerepet játszik. A kifejlett tyúkok körülbelül 4 hét után rendszerint elfelejtik egymást. Hat hónapig is felismerhetik egymást, ha emlékezetükben egy különös érzelmi motívum raktározódik el, mint például a küzdelem és a vereség (a kakasok verekedése, rangsor a tyúkok közt). (Le Courrier Avicole) A házinyulak rühességének legyakoribb alakja a fülrühesség. Okozója a Derinatocoptes auricularis nevű és mikroszkóp alatt jól látható apró atka. Ezek az atkák a nyúl fülkagylójának belső felületét és a külső hallójáratot betegítik meg, ahol korpaszerű vagy lágy tésztás, szürkés vagy sárgásbarna színű vaskos felrakodások képződnek, melyek elég gyors terjedésükkel a fülkagylót teljesen kitöltik. A rühesség következtében nagy fokú viszketés jelentkezik. A fülrülies nyulak a viszketés miatt erősen rázzák a fejüket, füleiket, két lábbal is kaparják a sebes füleket, ha már ez sem elég, akkor a ketrechez, az etetőhöz, Hatóhoz dörzsölik azokat az idegesítő fájdalom következtében. Sokszor még evés közben is ka22 napig is él. Megfigyelések szerint fagypont alatt 18—48 óra alatt elpusztul, míg a 70 C fokra melegített víz 30 másodperc alatt elpusztítja őket. Ezért tanácsoljuk a ketreceket időnként forró lúgos vízzel rendszeresen jól lemosni. Aki a nyúlfüleket a betegség megállapítása céljából ellenőrzi, feltétlenül jól mossa le és fertőtlenítse a kezeit szterogenonolos vízzel, mert a fülrühesség átvihető más állatra, sőt emberre is. A házinyúl fülrühességét a legeredményesebben úgy gyógyíthatjuk meg, hogy csepegtetővei tiszta terpentint öntünk a fülkagylóba. A tiszta terpentin a rühatkákkal okozta felrakodásokat feláztatja. Az a tapasztalat, hogy a terpentin behatol a fülkagyló és a külső hallójárat redöibe, mélyedéseiparják két első lábukkal füleiket s miután ilyenkor közel vannak egymáshoz, könnyen átvihetik a betegséget a másik állatra Is. Ha a rühatkák által előidézett gyulladás a középfülre is átterjed, akkor az állat a fejét ferdén tartja, állandóan nyugtalan, körbe forog, sőt gurulós is előfordul. Ha a betegség a belső fülre vagy az agyhártyára is átterjed, akkor az állat elpusztul. A legcélszerűbben úgy védhetjük meg nyulainkat a betegségtől, hogy a fülrühes nyulakat elkülönítjük az egészségesektől. A ketrecet s annak környékét, ajielső felszerelést, etetőt, Hatót, fialtatőládát, szénarácsot erősen letakarftjuk lúgos forró vízzel és amikor megszáradtak, akkor fertőtlenítjük. Általában a fülrühességet okozó atka a külvilágban száraz, mérsékelten meleg időjárás esetén általában 11 napig él, de ha ugyanilyen hőmérsékleten a levegő nedves, akkor 20— be es az ott levő atkakat elpusztítja. Terpentines kezelés után célszerű csipeszbe fogott vattacsomóval, vagy csipesz hiányában pálcikára csavart vattával a fellazított pörköket a fülből eltávolítani. A vattát feltétlenül azonnal el kell égetni. A fülrühesség esetén a beteg állatok füleit naponta kétszer kell kezelni, reggel is este. Ajánlatos még akkor is1 folytatni a kezelést, amikor látszólag a betegség megszűntnek látszik. Ha a kezelést korán abbahagyjuk, vagy nem teljes gondossággal végeztük, a rühesség ismét kiújulhat. A lógó fülű nyulak füleit ajánlatos megfigyelés alatt tartani. Az elhullott állatokat feltétlenül égessük el. Kölcsön baknyulakkal soha ne fedeztessünk, mert ez a módszer egyik lehetősége a rühesség terjesztésére. —szikora— A fülrülicsségben szenvedő nyúl füleit állandóan kaparja. (A szerző felvétele) A korszerű vadgazdálkodás sok energiát, munkaerőt, tudományos munkát és tetemes anyagi eszközöket igényel a haszonvad tenyésztésére. Ez az elnevezés és a vad szokásos csoportosítása régi keletű ugyan, de. ezt alkalmazták a jelenleg érvényes vadászati törvényben és a végrehajtási rendelkezésekben Is. Haszonvadként tartjuk számon azokat a fajokat, amelyek vadhúst és trófeát szolgáltatnak a vadgazdaságnak és a nemzetgazdaságnak. Van azonban a természetben sok olyan vadfaj is, amely a haszonvad állományút apasztja, mivel táplálékát ezek köréből szerzi be. Ezeket a húsevő ragadozókat soroljuk a károsvad vagy dúvad csoportjába. Vadgazdálkodásunk célja a haszonvad tenyésztése, az adott természeti viszonyok legjobb kihasználásával. A dúvad létszámát Igyekszünk olyan szinten tartani, hogy fajuk bizonyos vidéken teljesen ki ne vesszen, de haszonvadunkban se okozzon érezhető kárt, amit a vadászat természetvédelmi feladata is megkíván. Haszonvad állományunk néhány év óta örvendetesen felszaporodott. Velük együtt szaporodik azonban a dúvad létszáma is, mivel mindenütt úgyszólván terített asztalra talál. A vadászok nagy társadalma már régóta szorgoskodik azon, hogy a dúvad elfogadható számát túlhaladó egyedeitől^ megszabaduljon. Legrégibb és talán a legvadásziasabb módszer a lőfegyverekkel való dúvadirtás. A számos szép vadászélményen kívül a terület tökéletes Ismeretéhez vezet ez a módszer. A dúvadállomány mai számát azonban ezzel a vadászok részére a szép és élvezetes módszerrel nem tudják kellőképpen csökkenteni. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy szószerint vett, hivatásos vadászunk csak imitt-amott akad és a vadászok nagy része legfeljebb csak valamely munkaszüneti napon engedheti meg magának a terület járást. Ezért olyan módszereket kellett bevezetni, amelyek kevesebb időt igényelnek és gyorsabban hozzásegítenek a cél eléréséhez. MÉRGEZETT TOJÁS Ilyen eszköz, illetve módszer a mérgezett tojással való dúvadírtás. A mérgezett tojást elsősorban a varjúfélék, a szatka és más ragadozó madarak létszámának csökkentésére használjuk, de jő hatással alkalmazhatók egyéb ragadozók ellen is. Mérgezett tojásokat ma az állatorvosi szolgálat rendelkezése szerint csakis kellő engedéllyel rendelkező szocialista szervezet készíthet olyan alkalmazottal révén, akik az állami egészségügyi szolgálattól megfelelő képesítést szereztek e munka elvégzésére. Az előállításhoz a keltetőkből szereznek befulladt tojásokat. A hatóanyagot injekciós tűvel pontosan előírt adagokban juttatják a tojásokba, s a szúrás helyét viasszal, vagy tapasszal lezárják. Minden egyes tojást lemoshatatlan festékkel formált halálfejjel kell megjelölni. Köztársaságunkban a tháliumszulfidot használjuk leginkább hatóanyagként. Hátránya, hogy nehezen bomló és lassan ható méreg. Az általa megmérgezett dúvad még órákig él és nehezen követhető a dúvadirtás eredménye. Előnye viszont, hogy a szervezésben nem okoz túlságosan nehéz problémát, mert hatásfoka még hónapokon át sem csökken. Mérgezett tojásokkal manipulálni tulajdonképpen csak a vadászgazdának és a hivatásos vadászoknak, vadőröknek szabad, illetve a többi vadászok csakis személyes felügyeletüknálni a mezőgazdaságban. A vadászgazda pontos feljegyzést vezet a tojások kirakásáról. Az eredményt, illetve a hatást legalább hetenként kell ellenőrizni. Fel kell keresni a kihelyezett fészkeket és feljegyezni hány tojás tűnt el, mennyi van feltörve, stb. A körzetben az elhullott dúvad után alaposan körül kell nézni. A megtalált tetemeket el kell ásni, mert azok maguk is mérgezőkké váltak. Ha a közelben patak, vizesárok van, azokat jól át kell vizsgálni, mert a mérgezett vad erősen szomjazik és a víz közelében tartózkodik, ahol előbbutóbb elhullik. A megmaradt fészkeket, illetve tojásokat legkésőbb négy héttel a kihelyezés után fel kell számolni. A mérgezett tojásokat összegyűjtjük és jó mélyen elássuk, hogy llllllllllllllllll A DÚVADIRTÁS MÓDSZEREI Ilii kel és felelősségükre dolgozhatnak ezzel az anyaggal. A mérgezett tojásokat főleg a tavaszi idényben alkalmazzuk. Az akció kezdete előtt a községekben a hangosbeszélő vagy plakátok útján figyelmeztetni kell a lakosságot, hogy a határba mérgezett tojásokat helyeznek el, s azokat senkinek sem szabad felemelni, elvinni vagy éppen elfogyasztani. Az akciót be kell jelenteni a helyi nemzeti bizottságon és az illetékes közbiztonsági szerveknél is. Fontos, hogy az iskolákban a tanulókat külön figyelmeztessék a mérgezett tojásokra, meri a múltban éppen az iskolások körében fordult elő néhány mérgezés. Figyelmeztetni kell a lakosságot arra is, hogy a kérdéses körzetben tilos és veszélyes az elhullott vad felszedése is. Mezei területen, amikor még alacsony a here és a gabona vagy az erdőszéleken mesterségesen fészkeket készítünk és abba helyezzük a mérgezett tojásokat, egy két vagy három darabot. A fészektől néhány lépésre ágacskát szúrunk a földbe, hogy később a helyet könnyen megtalálhassuk. Azt a földtáblát ahová tojásokat helyeztünk ki, több helyen, főleg az utak felől figyelmeztető felirattal kell megjelölni. Nyomtatott figyelmeztető lapokat a tojásokkal együtt szállít az előállító cég. Hasonló jelölés ez ahhoz, amit pl. a cukorrépa permetezésekor szoktak haszazokhoz senki és semmi hozzá ne férhessen. Elföldelés előtt ajánlatos mésszel vagy klörmésszel leönteni a tojásokat, illetőleg az elhullott vadat. A mérgezett tojásokkal való munka után kezeinket alaposan meg kell mosni szappannal vagy klórmeszes vízzel. Az egész módszer főleg a varjúfélék irtására alkalmas, ezért a helyet lehetőleg úgy válasszuk meg, hogy az a varjak gyülekező és éjszakázó helyének a közelében legyen. A beérkezett jelentések szerint a rókák és görények is felveszik a mérgezett tojásokat. Ismert kotorékuk, lyukaik közelében is eredményesen rakhatunk ki tojásokat. Mérgezett tojásokat a vadászegyesületek a járási vadászszervezet útján rendelhetnek. Jelenleg Szlovákiában tömegesen nem készítenek mérgezett tojást. Igényeinket az „Obzor“ kisipari szövetkezet elégíti ki, amelynek illetékes részlege a csehországi Planá u Mariánskych Lázní-ban működik. Helyes alkalmazás és felügyelet mellett a módszer eredményes és nem okoz károkat a védett vadfélék körében. Az 1972. évi tavaszi eredmények a beérkezett jelentések szerint jók voltak. Egész Szlovákiában 164 475 darab mérgezett tojást helyeztek ki. Gondos felbecslés alapján elpusztult: 775 róka, 686 kóbor kutya, 840 kóbor macska, 15 077 mátyásmadár, 493 görény, 548 sündisznó, 7 ölyv, 108 menyét, 33 borz és 10 héja. A varjúfélék irtásának humánus és a természetvédelemmel teljesen összhangban lévő módszere a fogóketrecek alkalmazása, ami viszont csak kisebb hatósugarú eszköz. ROKAÍRTÖ FÁKLYÁK A róka nemcsak az apróvad vámszedője, hanem a veszettség állandó hordozója is. E borzalmas betegséget nemcsak a vadon élő állatok körében terjeszti, de ez róla átterjedhet a háziállatokra, sőt az emberekre és elsősorban a vadászokra is. Ezért indokolt nagymérvű, tömeges irtásuk, amit a szlovákiai állategészségügyi szervek vezetősége és a Szlovákiai Vadászok Szövetsége közös irányításával rókairtó fáklyákkal végzünk. Míg 1971-ben mindössze tíz járásban kísérletileg, addig 1972-ben a nyugat-szlovákiai és a közép-szlovákiai kerület minden vadászterületén alkalmaztuk ezt a módszert és mondhatjuk sikeresen. Ebben az évben a rókairtást 1,158,700 ha területen végeztük el és 5356 darab rókairtó fáklyát használtunk fel. A beérkezett jelentések szerint 6293 darabbal apasztottuk a rókák létszámát. A rőkairtó fáklyákat Magyarországon vásároljuk, ahol már sokéves tapasztalat alapján gyártják ezeket. Alkalmazásuk előtt fel kell térképezni, leltározni a vadászterületen található összes rókakotorékokat és ennek alapján igényelni a kellő számú fáklyát. Tavasszal, fiadzás után végezzük el az irtást, amikor még a kölykök nem hagyják el a kotorékot és nappal az anyaróka is a kotorékban tartózkodik. Ilyenkor érjük el a legjobb hatásfokot. Az ellenőrzés során a kotorékok 5—10 %-át felnyitjuk és meggyőződünk az eredményről. Az akciót a kerületi értekezleteken ismertetéssel vezetjük be és a megjelenés előtt álló Vadászati aktualitások 2. számában aprólékosan ismertetjük. A külföldi és ma már a saját tapasztalatok alapján is kijelenthetjük, hogy nem kell félni a rókák teljes kiirtásától, mert a leggondosabb végrehajtás mellett is csak legfeljebb 80 %-os eredményt lehet elérni. A vadásztársadalom kötelessége ezen módszerek bevezetése, mert szocialista társadalmunk elsősorban a haszonvad tenyésztését adta feladatul és ebben helyt kell állnunk. Ahogy a többi nemzetgazdasági ágazat hatékonyabb módszerek és új eszközök után kutat, úgy nekünk is meg kell értenünk, hogy a többtermelést régi módon elérni nem lehet. KIRNER KÁROLY mérnök, a Szlovákiai Vadászok Szövetségének vadászati előadója
