Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-10-07 / 40. szám
Milyen legyen a nyíllak kifotós nevelöfeetreee? A nőstény nyulakat ivarérett korukig (3—4 hónapos kortól tenyészérettek j csoportosan nevelöketrecben tartjuk. A 6—8 férőhelyes ketrec következő méretű legyen: hossza 2 m, szélessége 1,5 m, magassága elöl 1 m, hátul 80 cm. A kifutó a ketrec hosszával azonos méretű és 2,5—3 m-re kinyúló. A ketrec tetejét hátul és elöl eresszel látjuk el. Elöl kétszárnyas, dróthálós ajtó kapjon helyet, melyen oldalt egy kis ajtó van. Etetéskor, ha abrakot adunk az állatoknak, csak a kis ajtót hagyjuk nyitva védekezésül a verebek ellen. Jó időben mindkét ajtó nyitva lehet. Szénarácsot kint és bent is felállítunk. A ketrecben gyakran kell almozni. A kifutó akkor jó, ha gyepes és az állatok legelhetnek. Ha a nyíllak lelegelték a kifutó füvét, az egész szerkezetet átvihetjük egy friss gyepes helyre, mert a kifutó kapcsokkal van a ketrechez erősítve. Ha a kifutónak nincsen drótháló teteje, akkor a nyulakat éjjelre bezárjuk. A ketrecbe feljárődeszkán jutnak az állatok, amely olyan széles, mint az egész ketrec, így nem tudnak alábűjni. A kifutót és a ketrecet naponta takarítani kell. Kifutót lehet készíteni földbevert karókból vagy nádsövényből is. ebben az esetben azonban nem hordozható. MILYEN A LEGELTETŐ KETREC? Az egyszerű nyúlketrecben tartott állatok helye szűkre szabott. Ha nincs kifutó ketrecünk, igen hasznos a legeltető ketrec használata. A legeltető ketrec hossza 2 m, szélessége 1,5 m, magassága 80 cm. Erre háztető alakú lécvázat készítünk a megadott méret szerint és bevonjuk dróthálóval; a tetőrész egyik helyén ajtót készítünk. A legelő ketrec aljára ritka dróthálót feszítünk ki, nehogy az állatok megszökjenek. E ketrec alapterülete 5—6 nyúl részére elégséges, amelyeket naponta mindig más helyre vihetünk. A nyulakat éjjelre tegyük vissza a ketrecbe és a szénarácsot tömjük tele szénával. Reggel és este friss vizet, abrakot és kevert eleséget adjunk nekik. Ha nem árnyékos a terület, ahol így szakaszosan legeltetünk, akkor a ketrec felét takarjuk le rúddal, gyékénnyel vagy falombbal. . TARTHATJUK EGYÜTTESEN IS A NYULAKAT? Ha valaki csak 5—6 anyanyulat tart és van 5—6 m2-nyi alapterületű helyisége, ebben elhelyezheti a közösen felnevelt és így összeszokott nyulakat. Gondoskodni kell azonban arról, hogy a kibúvónyíláson át dróttal elkerített kifutóba jussanak. Ragadozók ellen ajánlatos a kifutót felülről és dróthálóval védeni. Külön fialóládát kell beállítani minden anyanyúl részére. Az elválasztott kicsinyeket lehetőleg tartsuk az öregektől elkülönítve. Hátránya a közös tartásnak, hogy az anyák gyakran verekednek, vagy egymás fiait bántják. MAJERSZKY MÁRTON, Salka (Szalka) ä házinyulak gondozásának, a ketrecek és a ketrecben ** levő egyéb eszközök . takarításának, tisztántartásának eddig alkalmazott módszerei elavultak. A tökéletesebb takarítás könnyen megoldható, ha egy kissé leleményesek vagyunk. A korszerűbb takarítás egyik eszköze a porszívó. Köztudomású, hogy a nyulak vedlése és fialása alkalmával nagymennyiségű aprószőr halmozódik fel a ketrecekben. A szőr eltávolítása annyira fontos és lényeges, hogy csaknem naponta indokolt lenne a takarítás. Seprűvel ez a munka megfelelően nem végezhető el. A sarkokban, az oldalfalak rései-KORSZERŰSÍTSÜK A TAKARÍTÁST! ben az aprószőrök letelepednek és onnan azok seprűvel már nem távolíthatók el. A porszívóval viszont a szőr, a por és az apróbb szennyezőanyagok felszedhetők,.eltávolíthatők. A zaj elkerülése céljából célszerű hosszabb szívócsővel rendelkező porszívókat használni, vagy a kiskapacitású, kisméretű, szinte zajtalanul működő porszívókat. Az olyan ketreceket, amelyben az anyanyúl pár napja fialt le, ne porszívózzuk. Más a helyzet ha olyan ketreceket takarítunk, amelyekben nyúl nincs. Az anyanyulak ketreceinek kitakarítására, alapos kiporszívózására és ha szükséges fertőtlenítésére legalkalmasabb időpont a fedeztetés ideje. Saját tapasztalatból tudom, hogy a zajtalanul működő porszívókkal rendszeresen lehet végezni a ketrecek szőrtelenítését, portalanítását,, nem zavarja, vagy legalábbis megszokja a minimális zajt a nyúl. A nyúl nagyon érzékeny, mondhatnám azt is, hogy allergiás a ketrecben szállingózó szőrre. Ha szőr jut az ivóvízbe, a takarmányra és ha azt a nyúl felszívja a szájába, akkor köhög, ha az orrába, akkor tüsszög. A sorozatos tüsszügés esetén a nyulász ragadós, gennyes náthára gyanakszik és miután tudja, hogy ez a betegség egyelőre nem gyógyítható, ezért a betegség továbbterjedése érdekében a tüsszögő nvulat likvidálja. Az igazság az, hogyha a szőröket porszívóval gondosan eltávolította volna, akkor egy anyanyula megmaradhatott volna. Aki egyszer porszívóval takarította ki a vedlések idején a ketreceket, tapasztalhatta, hogy mennyi apró szőr, por és egyéb szennyeződést lehet eltávolítani. Ennek a takarítási módnak a jelentőségét csak gyakorlati alkalmazása során lehet igazán felmérni és értékelni. —szikora— Hogyan világítsunk a tojni kezdő tyúkoknak? Augusztusban a tojóhibrid állomány zöme elkezdi a termelést, mert a naposjérccvásárlást rendszerint márciusban bonyolítják le a tyúktartók arra számítva, hogy nyár végén jó ára lesz a tojásnak, jobb mint tavasszal. A lojóhibrid jércék tehát amikor húsz hetesek, ha szakszerűen neveltük okét, rakják az első tojásokat. Ezt követően különösen a világításra kell vigyázni, amely a tojástermelés serken lésénej< igen fontos eszköze. Miért? Mert a tojástermelés kezdetétől fogva a jércék, tyúkok nappala csakis hosszabbodhat. A természetben azonban éppenhogy rövidülnek a nappalok. Agusztus 15-én még 14 óra 8 percig van fenn a Nap, szeptember közepén már csak 12 óra 35 percen keresztül számíthatunk világosságra. Ha tehát természetes fénnyel kellene megelégedniük állatainknak, nem igen kezdenék el a termelést, vagy ha el is kezdenék, az semmiképpen nem lenne olyan szinlü, amilyennel megelégedhetnénk. Pedig ha a termelés kezdetén, bármilyen ükből kiiolyólag nem emelkedik a termelés olyan magas szintűre — 85—90 százalékra — amit a tojóliibridcktűl elvárunk, az így elveszett tojást már sohasem kapjuk vissza. Világítanunk kell tehát akkor is. ha a termelés kezdetén erre csak rövid ideig van szükség. A naptár eligazít a világítás időtartamát illetően. Számoljuk meg. mennyi a világos órák száma, amikor a tojóhibrid jércék elérik a húsz hetes kort s néhány tojást már raktak, s ha az 14 óránál kevesebb, egészítsük ki annyira a természetes naphosszúságot. Minden nap rövidebb lesz, a tyúkoknak viszont egyre hosszabb nappalokra van szükségük. Hetenként húszharminc perccel célszerű tehát a világos időszakot hosszabbítani, hogy a tojástermelés rövid idő alatt magasszintüre emelkedjen és tartósan az is maradjon. 17—18 óránál hosszabb nappalokra nincs szükségük a tyúkoknak, ha tehát ezt elértük, megállhatunk. A tojástermelés időszakában soha nem hagyhatjuk abba a világítást, s nem is rövidíthetjük, mert az a tojáshozamra csökkenő, sőt vedlést okozó hatású lehet. Az sem mindegy, hogy a világítással milyen intenzitású fényt nyújtunk a tyúkonak. Ablakus épületek esetében a természetes fényt egészítjük ki, (ehál az ól minden négyzetméterére 3 wattnyi fényerőt kell számítanunk. A húsz négyzetméteres ólban tehát egy 60 wattos égó feltétlenül szükséges. Ha meszeletlen a fal vagy valamilyen berendezési tárgy sötétebbé teszi, esetleg poros az égő. nagyobb fényerőre van szükség. —g — A Balaton halászata (0.) nak lecsökkenése és lassú fejlődése. Hogy a vágódurbincs számának csökkenésében az angolnának milyen szerepe volt, erre az idén folyó vizsgálatok nyilván feleletet fognak adni. A süllőhozam fokozásának alapvető kérdéseit kívánták tisztázni az 1950-ben megkezdett növekedés- és táplálékvizsgálatokkal. Tőig István 1959-ben és 1961 ben publikált vizsgálati eredményeiből tudjuk, hogy már a zsenge ivadék sem talál megfelelő méretű és mennyiségű táplálékot, ezért növekedésük lelassul és nagyrészük továbbra is planktonevő marad, amely valószínűleg az első tél folyamán elpusztul vagy az idősebb korosztályok tápláléka lesz. Ez az állapot a partszabályozással vette kezdetét, amikor a Balatontól a berekterületek lekapcsolódtak és azzal eltűnt az eszményi tápláléksort biztosító ivadékbölcső. Ez a tény elsősorban is a harcsát, a süllőt, a pontyot érintette súlyosan. így a balatoni halállomány minőségi összetétele a „B“ halak felé tolódott, mert az aránylag igénytelen keszegfélék könnyen alkalmazkodtak a megváltozott" körülményekhez. SÜLLŐ VIZSGÁLATOK Az 50-es években végzett sill - lővizsgálatok során megállapították, hogy a süllő a Balatonban 4—5 éves korig egyenlőtlenül, lassan növekszik. Woynarovich 1959-ben befejezett vizsgálatai szerint a hálőhozam zömét alkotó 300—1000 gr testsúlyú süllők közel 38 %-ában nem volt táplálék, amiből a takarmányhalmennyiség elégteLymnomisis azóta elterjedt a Balatonban, mivel azonban a sűrű hinárosok növényzetén él, a süllőivadék táplálkozásában lényeges javulást nem hozott. Az 1963. évi nagyméretű halpusztulás elsősorban legnagyobb mértékben a süllőt érintette. Ez a halzsákmányban a következő évek során nagyon éreztette hatását, mert az 1960 —1964-es évek 1620 q átlagfogásával szemben 1965-ben csak 600 q süllőt fogtunk. A halpusztulás után ismételten szükségessé vált a gyomortartalom-vizsgálatok újbóli elvégzése. A hasonló témakörű vizsgálatok beindításakor az volt a feltételezés, hogy a mintegy 10 évvel azelőtti táplálkozási viszonyok megváltoztak, részben az 1965-ben bekövetkezett halpusztulást kiváltó okok, részben a halfauna kiegészülése révén, illetve a folyamatos eutrofizáció, a táplálékláncban a pesticíd akkumuláció és egyéb faktorok hatása révén. 1965 ben a táplálék alkotók 67,8 %-ban a sügérfélék családjába, 21 %-ban a poníyfélék családjába tartozó fajok voltak, a 11,4 %-ot az egyéb halcsaládok és a meghatározhatatlan halmaradványok alkották. 1967- ben a táplálékban a pontyfélék 56,3 %-kal, a sügérfélék 39,7 %-kal, az egyéb alkotók 4,7 %-kal szerepeltek. 1968- ban a táplálékot 61,4 %ban a pontyfélék, 38,2 %-ban a sügérfélék és 0,36 %-ban az Л pirosra festett huzaltartó bólyákat vízbedobás előtt a huzalra kapcsolják. (Kucsera Szilárd felv.J lenségére következtetett. Az általa vizsgált nagyságrendű süllők fő tápláléka az Acerina cernua (63,8 %) és az Alburnus alburnus (17,2%) volt. A fő táplálékon kívül a süllők táplálkozásához jelentősen hozzájárul a két keszegféle és a két süllőfaj ivadéka. MEGSZAKADT TÁPLÁLÉKLÁNC Javaslat született a tápláléklánc hiányának pótlása érdekében megfelelő méretű táplálék állatok betelepítésére. A hasadtlábú rákok (Lymnomisis) meghonosítására sor került, egyéb nagyobb testű állatok betelepítése azonban elmaradt. Woyrrárovich által betelepített egyéb halcsaládok alkották. Az 1967—1968-ban végzett vizsgálatok során a korábbi megfigyeléshez képest a IV. osztályú süllők táplálékát zömében a pontyfélék családjához tartozó küsz alkotta. A sügérfélék (durbincs és két süllőfaj ivadéka) kisebb jelentőségűek voltak. 1965—1968-ig a táplálkozó süllök százalékos aránya, az üresgyomrúakéhoz viszonyítva nőtt, (1968-ban: 80,9%), a fogyasztott táplálék mennyisége azonban kevesebbnek bizonyult. A többségnél a gyomortartalom testsúly viszonya 0,1—1,3 % között mozgott, csak néhány süllőnél érte el a testsúly 10%-át. 1968-ban a tavaszi és nyári hónapokban az Két halászcsónak között kifeszítették az ezer méter hosszú hálót, melynek két régére kapcsolták a motoroshajúk fémhuzalát. Amikor a két hajó távolodni kezdett, hogy néhányszáz méterrel arrább lehorgonyozzon, huzallartó csürlőik működésbe kezdtek. Vidóczi Gyula hajós, valamint Varga Gyula hajós a fémhuzal feszülését figyeli és szabályozza. ségét továbbra is a kíisz, a vágódurbincs és a süUőivadék alkotta. 1970-től új halfaj jelent meg a süllők étlapján a Neogobius fluviátilis. Az új jövevény a géb-félék családjának egyik hazánkban nem ismert képviselője. Az Al-Dunában, a Feketetenger kiszélesedett öbleiben, néhány ideömlő folyóban gyakori, valószínű innen vándorolt a Balatonba. A tömeges elszaporodását kiváltó okok nem ismeretesek, feltételezések szerint valószínű, hogy a durbincs állomány csökkenésének feltétlenül köze van hozzá. Elszaporodása, illetve tömeges utánpótlása a süllőhozam növelése érdekében feltétlen kívánatos lenne, karos vegyszerek Az 1970—1971-ben végzett vizsgálatok továbbra is azt mutatják, hogy a 300—500 gr testsúlyú süllőnél az 1 db-ra jutó táplálék mennyisége kevés. (6,27, ill. 3,97 gr). A táplálék együttható 1,61, ill. 1,02 %-os. Mi okozta a IV. osztályú süllő táplálkozásában az utóbbi években bekövetkezett változásokat? A kutatások az utóbbi években kétségtelenül bebizonyították, hogy a Balaton vizébe jutó pesticidek felmérhetetlen károkat okoznak. A legszembetűnőbb változást a zooplankton tagok számának csökkenése mutatja. A vágődurbincs táplálkozásában a zooplanktonnak különösen a rákplanktonnak komoly szerepe van, így érthető a durbincs számáľ éves vagy évtizedes távlatban várható csak a kívánt hozamnövekedés. A PONTY SZEREPE A békés nemes halak között legnagyobb szerepe a pontynak van a Balatonban. Az 1945 előtti 45 év átlagában 297 q, 1945-től 1962-ig 17 év átlagában 215 q, 1963 tói 1971 ig 9 év átlagában 453 q került évente a halászok hálóiba. Az elmúlt több mint fél évszázad során a Balaton pontyállományának növelése érdekében több módszerrel próbálkoztak. 1909-ig többségében egynyaras, 1915—1923 között kétnyarasakat, 1925—26-ban ismét egynyarasakat, majd 1928—1943 között zömében kétnyaras pontyot helyeztek a Balatonba. Az 50-es években ismét az egynyaras pontyivadék kihelyezése dominál, amely, mint a fenti számokból kitűnik nem hozta meg a várt eredményt. 1961 után ismét nagy egyensúlyú kétnyaras kihelyezése került előtérbe, melynek hatására, mind a horgász, mind a halászzsákmány pozitívan növekedett. 1900—1943 között a Balatonba behelyeztek 3168 q I—II. nyaras pontyot, ha feltételezzük, hogy ezidő alatt természetes szaporodás egyáltalán nem volt a Balatonban, akkor a halászat által kifogott 12 067 q ponty négyszeres súlyszaporulatot jelent. (Folytatjuk.) ELEK LÁSZLÓ, a Balatoni Halgazdaság főagronómusa. egy süllő által elfogyasztott táplálék átlaga 6,2 gr volt, mely 1,2 gr-mal volt kevesebb, mint 10 évvel azelőtt. Az alacsonyabb táplálékegyüttható a vizsgált súlycsoport továbbra is alacsony szintű táplálkozásáról tanúskodott. Az 1970 —1971-ben végzett vizsgálatok szerint is a IV. osztályú süllők táplálékának löbb-A rendelkezésre álló kutatási eredmények alapján azt kell mondani, hogy a Balaton süllőálioniány növekedése és éves hozamának növelése a tápláléklánc problematikája megoldása nélkül nem lehetséges. Bármilyen intézkedés esetén számolni kell azonban azzal, hogy a Balaton mintegy 1,8 milliárd m’-nyi életterében több
