Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-10-07 / 40. szám
J KÜLFÖLDI \ GARDA ZSÍRKÉSZLETE Tasijcuk L. megállapította, hogy a nőstény gardák izomzatában — az életkor előrehaladtával — a zsírbeépülés fokozódik, az ikrák zsírtartalma ezzel egyidőben Jelentősen csökken. (Rüb. hozjajsztvo] HOROG ÉS SÉRÜLÉS A halak általában sokkal könnyebben viselik el azt a sérülést, amelyet a szájukban akadt horog okoz, mint legtöbben gondolnák. Hacsak — amint az a pergető horgászok drillingjeivel néha megtörténik — a horog nem fogja össze a hal felső és alsó állkapcsát — ami a további táplálkozásban akadályozza — nem sokkal többet törődik vele, mint a kislány fülbevalóival. Ha a horogról levett méreten aluli halak megdöglenek, ennek okát elsősorban azon horgászokban kell keresnünk, akik a megakasztott hallal nem járnak el a megkívánt kímélettel. Ma már a halak, — különösen sokat horgászott helyeken még a rablóhalak is rendkívül óvatosan kapnak és ritkán nyelik a villantút vagy csalit olyan mélyen, hogy ez okozhatná pusztulásukat. A felelősséget az esetek túlnyomó többségében a horgászokra kell hárítani, akik ezen a téren gyakran a legelemibb követelményeket sem veszik figyelembe. Ezek: csak megnedvesített kézzel, nyúljunk halunkhoz, nehogy a testét borító védőrétegtől, nyálkájától megfosszuk; a horgot kíméletesen vegyük ki a szájából és lehetőleg ne hagyjuk vérezni, bár még ha vérzik is, az sem jelenti azt, hogy sérülése halálos. A legfőbb szabály azonban, hogy ne dobjuk, hanem helyezzük a vízbe. Az esetek legnagyobb részében a hal pusztulása vagy megmaradása attól a módtól függ, ahogyan a horgász a halat elemébe visszahelyezi. (Liberation) SZIVÄRVÁNYOS P. Ghittino és S. Dalforno ílőstény szivárványos pisztrángok veséjében rákos daganatokat talált. Az elemző Vizsgálatok tisztázták, hogy ezekkel a pisztrángokkal olyan tápokat etettek, melyben dimetliylnitrosamin volt. (Piscicoltura) Jubiláló helyi szervezet Az 1795-ben készült, Cillingéknél megmaradt céhláda többek között az 1819-ben I. Ferenc császár aláírásával és pecsétjével ellátott céhrendszabályt is megőrizte. KISÁLLATTENYÉSZTÉS A Szabad Földműves szakmelléklete VADASZ AT a HALÁSZAT Össz-szlovákiai kiállítások 1972 őszén A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége ez év őszén Trencsénben a Slovakotex csarnokaiban két össz-szlovákiai jellegű kisállattenyésztési kiállítást rendez. Először a galambok bemutatására kerül sor, mégpedig október 20—22 közötti napokban. Ezt követően november 3—5 közötti napokban a baromfi és a házi nyíllak kiállítása tekinthető meg. Ennek keretében zajlik le az elismert tenyészetekből származó, továbbtenyésztésra alkalmas tiszta vérvonalú kakasok bemutatása és elr adása. A kiállításokon egyébként állatokat nem adnak el. Mivel az említett kiállító csarnokok méretei nem fedik a tényleges szükségletet, ezért a SZKSZ helyi szervezeteinek már megelőzően, a helyi vagy járási kiállításokon esetleg asztali értékeléssel bizonyos válogatást kell az állatok között végezniük. Szeretnénk ha az össz-szlovákiai kiállításokra már csak szabványnak megfelelő olyan állatok kerüljenek, amelyek jó kiállítási kondícióban vannak. E kívánság teljesítésére a speciális klubok külön is figyelmeztetik tagjaikat. Hasonló jellegű kiállítások rendezésére a jövőben. minden két-három évben kerülne sor, s értesüléseink szerint a Slovakotex további kiállítási csarnokok építését tervezi, amelyeket szintén rendelkezésünkre bocsátana. Mivel a kiállítások megtekintése a legjobb tenyésztői továbbképzésnek számít, remélhetőleg a legtöbb helyi szervezet ezekre autóbuszos társasutazást szervez a tagság számára. MAAR ISTVÁN, a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége KB-nak tagja, a tenyésztői szakosztály vezetője. HÍZÓLIBÁK itatása Az ivóvíz hiánya minden állatot nagyon megvisel, ami fokozottan érvényes a hízólibák esetében, különösen ha a tömés meleg időben történik. A kukorica nagy energiatartalmú takarmány, s mivel a hízőlibát szalonnaréteg fedi, melege van. így ivóvízre testének hűtése, valamint az emésztés gyorsabbá tétele érdekében van szüksége. Nagyjából tudják ezt a töméssel foglalkozók s rendszerint a libák közé tesznek egy vízzel telt elhasznált lavórt, vödröt, had igyon a liba. Az Ilyen itatőból azonban az állatok gyorsan kipancsolják a vizet, elnedvesedik az alattuk lévő alom. A lucskos helyen tartott liba tolla lepállik, csökkent értékűvé válik. Más lúdhizlalók egyáltalán nem tesznek itatót a hízólibák óljába, színjébe, hanem tömés után a kút melletti nagy vályúhoz hajtják őket inni. nymodon védekeznek ugyan az alom ellucskosodása ellen, azonban fölösleges mozgásra kényszerítik a nehezen járó állatokat. Köztudott, hogy az állat akkor hízik, gyarapszik súlyban, ha árnyékos, szellős helyen tartózkodik és minél kevesebbet mozog. Mindkét hibás módszer kiküszöbölhető, ha hizólibának való itatót használunk. Hulladékanyagból, kevés munkával, könnyűszerrel készíthetünk ilyet. Az Hatónak feltétlenül vályúformájúnak kell lennie, hogy egyszerre több állat férjen 20. SZÁM 1972. OKTÓBER 7. A TARTALOMBÓL 4 Össz-szlovákiai kiállítások 1972 őszén Hízólibák itatása 4 Korszerűsítsük a takarítást + Hogyan világítsunk a tojni kezdő tyúkoknak? ^ Milyen legyen a nyulak kifutás nevelőketrece + Dísz- vagy haszongalamb-e a lengyel biúz? ж Jó tudni ^ Előzzük meg a fülrühességet 4 A baromfi érzékszervei A dúvadirtás módszerei q Húznak a récék ... 0 Fácánok a kifutóban £ A Balaton halászata (II.) v Külföldi vizeken д| Jubiláló helyi szervezet hozzá. A libák magassága szerinti legyen az itató, hogy érjék el a vizet, de kipancsolni, az almot elnedvesíteni ne tudják. Ha nagyobb méretű az itató, lábon állhat, ha viszont esőcsatornából, hosszában kettévágott műanyagcsőből készül, akkor kampókkal is felakasztható a ketrec oldalára. Az itatás is könnyebb, ha a tömőhelyen kívül helyezzük el a vályút, nem kell a libák közé menni vagy beemelgetni a vizet. Az itatéedény aljára tegyünk agyagot, durvaszemű homokot, tíz liter vízhez egy evőkanál Futort, a tömés első hetében pedig — szintén tíz liter vízhez — naponta egyszer egy evőkanál ERRÁ-t. — g— |£ ereken fél évszázad telt el azóta, hogy tizenkilenc sporthorgász elhatározta, miszerint egyesületbe tömörülve, egységesen lépnek fel közös érdekeik védelmében. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, ezért a minap igen bensőséges, ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a Szlovákiai Horgászok Szövetsége komárnoi (komáromi 1 helyi szervezetének tagjai és a meghívott hazai és külföldi vendégek a jeles évfordulóról. Az ezerhatszáz tagot számláló szervezet bővített ünnepi vezetőségi ülésén „A halászatfejlesztésben elért érdemekért“ kitüntetés 1. fokozatát 5-en, a II. fokozatát 11-en és a III. fokozatát ugyancsak 11-en vették át. így jelenleg e helyi szervezetben már összesen 19-en viselői az említett kitüntetés I. fokozatának, 31-en II. fokozatának, 92-en pedig III. fokozatának és igen sokan vallhatják magukat különféle diplomák tulajdonosának. Ezen felül 6-an viselői „A halászatfejlesztésben elért kiváló érdemekért“ megtisztelő kitüntetésnek. A vendégek között láttuk Budai Ondrejt, a SZVSZ KB titkárát és a KB több tagját, VolCek Leonardot a SZKSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának előadóját, a külföldiek közül Berényi Jánost a MOHOSZ soroksári intéző bizottságának Az ünnepségek kapcsán kikértük Geczö Béla mérnök, a SZVSZ nyugat-szlovákiai kerületi intézőbizottsága titkárának, a SZVSZ komárnoi helyi szer: vezete elnökének véleményét. — Ütvén éve annak, hogy t Komárnoban a sporthorgászok ; érdekvédelmi szervezetbe tö. mörültek, ami történelmi viszt szapillantásra késztet. Vajon i milyen volt a szervezet létre- i hozása előtti helyzet? — ér: deklődünk. — A Duna-vidék lakossága , nemcsak hajdan, de a legújabb ; időkig magától értetődő jogá- nak vallotta, hogy halat foghat.- A múlt században a jobbágy- i rendszer megszűnése után a i régi jogviszonyok felbomlása- következett be anélkül, hogy- új rendezésre került volna sor.- Ez a zűrzavaros állapot renge- i teg vitára, pereskedésre adott- okot. Nyilvánvalóan szükség 3 volt egy országos érvényű, át- fogó halászati törvényre, amely- 1888-ban látott napvilágot. Ez 5 a törvény szabályozta azután c egészen a felszabadulásig a ha• rend a szabad halászokból te : borzódik, akik mint a szoba- királyi városok vagy nemes , falvak tagjai saját vizükön sza badon halászhattak. — Fél évszázaddal a jelen r légi ünnepségek előtt, vagyis : szervezet megalakulásakor m- ként állt a halászat ügye? ■ — Abban az időben halás: i jegy és a bérlő engedélye vol- szükséges a halászáshoz vág- horgászáshoz. Az 1922-ber szervezetalakítást a tizenkilen i sporthorgász érdektársulásána i kell tekinteni. Az alapító ta- gok zöme városi tisztviselő é . tanító volt. Később amikor • hajógyári és a kikötői munka i sok is érdeklődni kezdtek i sporthorgászat iránt, taglétszí i műk szaporodott. A harminca . évektől a felszabadulásig má- bontogatni kezdte szárnyait t halgazdálkodás utáni vágy, ne ; vekedett a tagság száma és a- egyesület tekintélyt szerzett ma r gának, amit az akkori helj s sajtó cikkei is tükröznek. A fel i szabadulás után fogalmazol- törvényerejű rendelet szerint természetes vizeken a halászai jog viselője az állam. Ekko már ötszáz tagot tart nyilvá az egyesület. Végül az 1955 ben jogerőre lépett új halászai törvény megszüntette a múl századból örökölt elavult tői vényt. Ebben az új törvénybe már a horgászat érdekeit is fi gyelembe veszik. A novellizál 1963. évi 102. számú törvén pedig mór elismeri a Szlovákia Horgászok Szövetségének jog szubjektivitását és alkalmassá gát arra, hogy bármely szabai vizen gazdálkodhasson. Hely szervezetünk jelenleg 211 kr hosszú szakaszon és 2930 hek tárnyi vízterületen gazdálkodl a Duna, a Vág—Duna, a Nyitr és a Zsitva folyókon, valamin a csallóközi ármentesítő kaná ■ lisokon, öntözőcsatornákon : holtágukon és kavicsbányái ■ gödreiben. Évente 150 ezer ко , róna értékben helyezünk к halivadékot horgászvizeinkbe 1 főleg ponty-, compó-, csuka- é süllőivadékot. Kiváló eredmé : nyékét érnek el a dobó és fog( sportszakosztályaink versenyző hazai és nemzetközi .viszony latban egyaránt. — Tegyünk még említést a ezeréves halásztradícióról is. — A komáromi halászat Irá sós dokumentumok alapján kö zel ezer évre tekint vissza, f halászati jog adományozásáró szóló legrégibb írásos feljegy zések 1001-ben és 1051-ben ké szültek. Különösen érdekesei a középkori viza-halászatrő szóló feljegyzések - ami úr passzió számba ment, olykor e királyi udvar jelenlétével. Komáromban a dicséretes ha gyományápolással egyidejűleg még dicséretesebb korszert halgazdálkodás folyik. K. Sz He hajtsuk К libát vályúhoz« titkárát, a MOHOSZ KB tagját 1 és volt főtitkárát, továbbá Czigány Istvánt a MOHOSZ győri 1 és győr-vidéki intéző bizottsá- 1 gának titkárát, Heinz Kirschnert a DHF hallei területi intéző bizottsága elnökét, Edward Kopczynski nálunk is közkedvelt lengyel szakírót, valamint számos további szaktekintélyt. Az ünnepségek része volt a Dunamenti Múzeum halászati kiállításának megnyitása, melynek életrehívása többek között Kajtár József múzeumigazgató és Suchý Emil múzeumi főmunkatárs érdeme. (A szeptember 9-én nyíló kiállítás 1972. október 22-ig tekinthető meg, hétfő kivételével, 10—17 óra közötti időben.) А IV. Nemzetközi Halfogóverseny megrendezése a Téli kikötőben, a filmvetítés valamint a négy szlovákul és a négy magyarul elhangzó szakelőadás mind az ünnepség jelentőségét kívánta hatványozni. lászat jogügyeit, amely kimondotta, hogy a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdonát képezi. Aki halászni akart, köteles volt az államhatóságtól halászjegyet váltani. A törvény megtiltotta a négy centiméternél szűkebb szembőségű hálók használatát, a robbanó- és kábítószerek alkalmazását és a szigonyozást. A halászok, mivel az érdekeiket védő céheket még 1872-ben feloszlatták, a vállalkozók hatalmába kerültek. Történelmi visszapillantásként érdemes megemlíteni, hogy a halászatot a földesúri rendszer kezdetén a szolgarendek végezték. Később a társadalom differenciálódásával három halászrend különböztethető meg, melyek közül az első a szolgarendhez tartozó jobbágyhalászok csoportja. A másik rend a céhes halászoké, akik a vízért bért fizettek, s a megszabott részt halban vagy pénzben adták át. A harmadik
