Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-09-30 / 39. szám
Jubiláló méhész Luzsica László méhészszaktanító szeptember 23-án töltötte be életének 65. évét. Luzslc.ii méhésztárs természetével, téliemével, megbecsülést érdemelt ki munkatársai körében. 1936-ban az akkori „Felvidéki Magyar Méhészegyesület“ választmányi — később az ellenőrző bizottság tagja, majd 1939 ben titkára lett. A felszabadulás után, 1958- tól a komárnói (komáromi) méhészegyesület elnöke — s míg működött a kerületi választmány Nitrán és Bratislavában — annak elnöke volt. Tisztségében céltudatosan érvényesítette szervezőképességét. Mint méhészszaktanító főképp a magyarlakta községekben és városokban tartotta előadásait. Előadásai tárgyilagosak, ha ludó szelleműek, szakszem pontból meggyőzőek. Mindé nütt hálás hallgatókat és ú! méhészeket szerzett. Így Luzsica méliésztár: eredményesen és célszerűen töltötte be helyét, mely a méhész szervezet színvona Iának emelését eredményez té. Levelezője volt a „Méhé szet“-nek később a „Véé lár“-nak, majd a „Szabad Földművesének is. Kimagaslott a bíztató, serkentő tevékenységével a vándorlás terén. A „Vodohospodárske stav by, n. v.“ üzemében építésvezető technikusi minőségben dolgozott. Korrekt és igazságos fellépésért munkatársai körében közkedvelt volt. Fölöttesei nagyra értékelték, aminek tanúbizonyítéka az, hogy kilenc diplomával és dicsérő oklevéllel lüntotték ki. Ezenkívül az Építésügyi Minisztériumtól a „Legjobb építési dolgozó“ kitüntetést Is megkapta. Úgyszintén a vállalatnál is kitüntetésben részesült. Az üzem jutalmul tanulmányútra a Szovjetunióba, az NDK- ba és a MNK-ba küldle. Már az apja is haladó méhész volt. Édesapja útját követte, s figyelemmel kísérte és érvényesítette a tudomány legújabb vívmányait. Kedves Luzsica méhésztárs! Kívánunk Önnek sok erőt, jó egészséget és munkakedvet méhészszövetségünk további sikereinek jmeléséhez! Svancer László A szokás hatalma Elnézést kérek kedves olvasóimtól, ha az egyszer nem a röpnyílásról, vagy a telelő] észak száraz, vagy nedves állapotáról írok. Egy kissé mulatságosnak tűnő, de igaz történetet kell elmondanom azok számára, akik hajlamosak könynyen felejteni és mindenen túltenni magukat. Tudják és ismerjék meg a „szokás hatalmát“, mert ilyen is van a méhészetben. Jó tíz éve, hogy falunk plébánosa papi gyűlést tartott. Vendégei között akadt egy, aki szenvedélyesen szereteti volna méhészkedői, és akinek a szakkönyveken kívül eddig csak a gyakorlati oktatás hiányzott. Érdeklődésére hozzám irányították. A vele való beszélgetés első perceiben is éreztem, hogy egy egész méhész-életre tartó barátság alakulhat ki közöttünk. Ma már tudom, ebben nem tévedtem. Nagyon gyakori vendégem volt erdei legelőmön és lakásomon, hogy tanú/a lehessen a rajzásnak és a rajbefogás „tudományának“. Sok ebéd maradt el amiatt is, hogy a pároztatók anyáinak nászrepülésénél jelen lehessen. Ilyenkor órákon át beszélgettünk, vagy gyönyörködtünk a látottak jelett. Izgalomtól égő szeme, pirosra gyűlt orcái árulkodtak legjobban, hogy amit látott, annak szívből örült. A hosszantartó beszélgetések végén mindig elismerte és megértette, hogy a méhészet az anyán és a gyakran felújított lépkészleleken áll vagy bukik! Akkor méhészszövetkezeti elnök voltam, s arra kért, hogy mint papot, kivételesen vegyük jel tagjaink sorába. Mi mint embert és méhészt ürömmel láttuk soraink között. Gyűléseink időoontja több műszakban dolgozó tagjaink kérésére, gyakran vasárnap délelőttre esett. Ilyenkor káplánjával helyettesittelte magát, de a gyűléseken mindig örömmel vett részt, sőt szeretett szakmai kérdésekben is felszólalni. Feltűnő volt hogy „vesszőparipája“ lett az anyakérdés alapos ismerete. Legszívesebben mindig erről beszélt és tanított. Saját tanításom nyomán egyre ritkábban beszélt ún. „kiváló tula/donsá gú" anyákról, egyre inkább egy méhjajta átöröklött és klímánkhoz legjobban alkalmazkodni tudó sajátosságáról beszélt. Körünkben sokszor említette és tanította a kromoszóma és a gén elméletét. Beszélt a herék szűznemzéséről Ja parteno genezisről) stb. Mi örömmel hallgattuk, mert már tudtuk, hogy egy egész embert életre el je gyezte magát a méhek nagy szeretetével. Egy napon izgatottan állt be motorkerékpárjával udvaromba. Elfúló hangon mondta,- vagy inkább elsírta, — hogy községük határában rovarirtóval poroztak és az ottani méhállomány nagyrésze elpusztult. Mint igazságügyi méhész-szakértő azonnal motorjára ültem és a helyszínen lefolytattam mind azt az eljárást, amelynek egy eredményes kártérítési perrel kellett végződnie. A kártérítést valamennyien megkapták és újból érezhető volt a bizakodás и további fejlesztéshez. Évek múltak. Közfunkcióimtól magas korom miatt megválni kénys terültem. Elvesztettem a kapcsolatot méhész-pap barátommal. Egyszer községében jártam, felkerestem. Ajtónyitáskor idegen fogadott és közölte, hogy elődjét más községbe helyezték, ahová magával vitie méheil is. Az a község a mi „méhész köztudatunkban“ jó legelővel bíró hírében állt, így nem csalódtam, ha arra gondoltam, hogy az áthelyezési ö maga szorgalmazhatta. Állandóan készültem meglátogatására, de ebben mindig valami megakadályozott. Ismét egy hosszú idő pergett le az élet színpadán, amikor a napokban a járási székhelyen járva, összetalálkoztunk. Ö civilben volt. Első kérdésem az volt, hogy hogy van megelégedve új működési helyével? Milyen a méhek hordási lehetősége és hogy méhállomünyu jobb vagy rosszabb, mint amikor én utoljára láttam? Az ő kérdése az volt hozzám, hogy írok-e még gyakran méhészeti cikkeket hazai és külföldi magyar nyelvű lapokba? A szokásos formaságokon túlesve, bizalmasan megkéri, ígérjem meg, hogy nem írom meg az egyik vasárnapi szentbeszéde közben történt esetét, legfeljebb nevének elhallgatásával. Meglepődtem! Én a méhekröl érdeklődtem, ö pedig a szentbeszédéről tett említést, nem tudtam kapcsolatot vagy összefüggést találni a kettő közölt. Mindenesetre arra ígéretet tettem, hogy nevét, lakcímét le nem írom. Ekkor elmondta a következőket: Húsvél után valahányaáik vasárnapon a szószékről beszélt híveihez. Beszédének vezérfonala a „szűzanya“ volt. Amikor már jó néhányszor méltatta a szűzanya jóságát, szeretetrcméltóságát, akkor egy hirtelen történt gondolattársítás kövekeztében nem a „kedves hívekhez“, hanem a „kedves méhésztársakhoz" szólott, mert a pillanat törtrésze alatt elölte a méhek szűz anyja jelent meg és a szószék alatt állók pedig a „kedves méhésztársak“ ... Csak akkor jöttem rá, hogy mi történt, amikor híveimre lenézve, valamennyi arcán a mosoly volt látható, a fejek pedig mélyen lehajtva... Szerencsémre mindenki tudja, hogy szenvedélyes méhész vagyok, így a szokás hatalmának lettem áldozata. Ha valaha szerettem és nagyrabecsültem méhész-pap barátomat, azóta még nagyobbra becsülöm, amióta ezt az esetét elmondta. Ezzel bizonyította, hogy életének minden mozzanatában a méhek jutnak eszébe. Megígértem, hogy rövidesen meglátogatom! NÉMETH LASZlö S KERTÉSZET-MÉHÉSZÉT A Szabad Földműves szak melléklete Szeptember 28-án nyitotta * kapuit а III. Nemzetközi Virágkiállítás, mely első ízben ilyen nagyméretű, hogy egybekapcsolták a gyümölcs- és zöldségkiállítással, valamint az élelmiszeriparunk termékeinek a bemutatásával. Örömmel mondhatjuk, hogy a bratislavai virágkiállítás világszerte nagy tiszteletnek örvend. Idén a zöldség- és gyümölcstermesztők örömére nagyszabású bemutatót rendeznek talajmegmunkáló és különféle növényvédő, s betakarító gépekből is. A kiállítást „А XIV. pártkongresszus határozatainak teljesítésével a szocialista mezőgazdaság és az élelmiszeripar további fejlesztéséért“ jelszó alatt szervezték. Tükrözi a gyümölcs és zöldségfélék szakzöld gégterinpsytp«; fejlődését, a gyümölcs- és zöldségfélék szakszerű raktározását, valamint a vitamindús táplálkozási módszer helyességét, megbecsüli a mezőgazdasági dolgozók fáradságos, önfeláldozó munkáját, s egyben a haladó tapasztalatok iskolája. Ehhez hozzájárulnak a szakelőadások, találkozók, amelyeket a kiállítás területén Bratislavában a Kultúra és Pihenés Parkjában rendeznek meg. A rendezvényekre külön felhívjuk a zöldség- és gyümölcstermesztők figyelmét, hogy az október 1-én megtarmesztési napon a kiállított tárgyakon kívül az előadásokat is látogassák. Oklóber 3-án tartják a gyümülesészeti napot, akkor a gyümölcstermesztéssel kapcsolatos szakelőadásokra kerül sor. Többek között sző lesz a gyümölcsbetegségek és kártevők elleni védelemről és másról. Értékes előadásokra kerül sor október 4-én a mezőgazdasági és kertészkedő fiatalok napján. Október 5-én a zöldségtermesztők napján pedig előadásokkal egybekötve ismertetik a jelenlévőkkel az új zöld-20. SZÄM 1972. SZEPTEMBER 30. • A TARTALOMBÓL 0 Gyümölcs- és zöldségtárolás Ф A tanulmányi útról ф A paradicsom helyes tárolása ф Gyümölcsfák őszi ültetése Ф A növény talaja Egy új levéltetűölőszer ф Szamócaültetés ф A szüret időpontjának megválasztása ф) Méhek, méhek j; Az utánpótlás szükséges A szokás hatalma ségfajtákat és a zöldségtermesztés általános problémáit. Továbbá megrendezik a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és más ágazatokban dolgozó nők napját is. Október 7-én gazdag kultúrműsorral tarkítva a szőlőtermesztők napját tartják, s azt szüreti bállal kötik egybe. A kiállítás ideje alatt, mely október 8-ig tart, naponta lesz kultúrműsor. Reggel 6 órától délután 18 óráig tekinthető meg. Belépődíjak: felnőtteknek 10 és 20 korona, gyermekeknek 5 korona. Színpompásnak Ígérkezik a virágkiállíás, molyét nemzetközi virágcsokor-kötési versennyel egybekötve rendeznek. A győztesek csokrait is kiállítják. Több mint 200 kiállító vesz részt. Gazdagnak ígérkezik a külföldiek kiálllító anyaga is. A zöldség- és gyümölcstermesztők termékeit nemzetközi zsűri értékali — a győztesek arany-, ezüst- valamint bronzérmeket kapnak. Tehát a kiállítást minden mezőgazdasági dolgozónak, valamint zöldség- és gyümölcstermesztőnek érdemes megtekinteni, mórt gazdag és tanulságos tapasztalatokkal térnek majd haza. v GÁL J.
