Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-09-09 / 36. szám

8-SZABAD FÖLDMŰVES. 1972. szeptember 9. Dicséretre méltó segítség Augusztus 1-től augusztus 15-ig a Gemerská Hôrka-t (Gömörhorka) Cellulózgyárból 14 dolgozó segí­tett az aratási munkálatoknál a helybeli szövetkezetben. Összesen 300 brigádórát dolgoztak le, s ez­zel nagyban hozzájárultak a rossz időjárás miatt elhúzódott aratási munkák mielőbbi befejezéséhez. A cellulózgyár már több éve pat­ronálja a helybeli szövetkezetét. Balázs István, a vállalat igazgató­ja és Bakó János a szövetkezet el­nöke gyakran találkoznak, hogy megbeszéljék a két üzem ügyes­bajos dolgait. A cellulózgyár dol­gozói készségesen segítséget nyúj­tottak ebben az évben is, bizonyít­va teljes egyetértésüket a CSKP határozataival. Dusza István Egy szövetkezet - 4 hír A Dunajská Streda-i (Dunaszer dahely) szövetkezetben a szalma betakarítást már rég befejezték A tarlóhántás is jó ütemben ha lad, hiszen két-két lánctalpas és kerekes traktor két műszakban éjjel-nappal dolgozik. * Jó termés ígérkezik kukoricából és cukorrépából. Ha az időjárás nem szól közbe, akkor valószínű, hogy cukorrépából túlszárnyalják a tervezett mutatókét, ugyanis 400 mázsás hcktárhözátóra ázámitáriak. * Jelenleg a legfontosabb munka a szövetkezetben a 160 hektáron termesztett lucerna betakarítása, valamint a trágyázás a tavasziak alá. * Az állattenyésztés szakaszán is teljesítette a szövetkezet a félévas tervet. Tejből a tervezett 334 ezer liter helyett 363 ezer litert értek el. A szeiződéses húseladást is időben teljesítették, ugyanis a ter­vezett 865 q sertéshúsból 982 q-át, marhahúsból a tervezett 1252 q helyett 1319 q-át adtak át a köz­ellátásnak. (László) Egy lány a villamosban örömet szerezni neki. örülnék, ha venne magának egy doboz csoko­ládét, egy üveg kölnivizet, bármit, abból a pénzből, amit adni akarok neki. Csodálkozva néz rám, a fejét rázza: — De kérem, nem fogadok el semmit, ez csak természetes! Megkérdeztem a nevét. Kocsis Magdának hívják, Dunajská Stre­­dáról és főiskolára jár. A nyári szünetben kalauzként brigádozik. Illés Bertalan Leszállók a villamosról, már az állomáson vagyok, amikor ijed­ten veszem észre, hogy új táská­mat a villamosban hagytam. Per­sze, amikor az esököpenyt magam­ra kanyarítottam, a -táskát letet­tem az ülésre. Elszorult a szivem — mindazt, amit az enyéimnek hoztam Bratisiavából — elvesztet­tem. Csipkeblúz, divatos harisnyák, gyermekruha, kiscipök ... Nem is annyira az anyagi veszteség fáj, mint az, hogy mennyi gonddal vá­lasztottam ki mindezt, mennyi öröm fakadt volna belőle... No, meg a sok dorgálás, amit kapok a feleségemtől... Visszamegyek a megállóhoz, várok reményvesztet­ten. Egymás után jönnek az egyes villamosok, sorra kérdezem a ka­­lauznöket, nem találtak-e egy ilyen és ilyen táskát? Rázzák a fe­jüket. Különben is, ki láthatja egy zsúfolt kocsiban, nem viszi-e el valaki az ott felejtett holmit. Aki szórakozott, így jár. Végül vagy a tizedik kocsin kér­dezem a fiatal kalauznőt. Szó nél­kül ideadja a táskámat. Meleg, jó érzés fog el, mint mindig, ha be­csületes emberrel találkozom. Szeretném megjutalmazni, valami Támogatják a sportolókat Vlčanyban (Vágfarkasd) a sport ügye nem kizárólagosan csak a sportolóké. Törődnek vele mások is. Bizonyítja ezt az is, hogy a he­­lví nemzeti bizottság titkára, Krümmel elvtárs lelkesen szervezi a sportpálya rendbetevésének, szé­pítésének munkálatait. Szibilla La­jos a sportszervezet elnöke pedig a sportolókat, a sportkedvelőket szokta meghívni egy kis társadal­mi munkára. Varga Mihály, a hnb szakosztályának vezetője gondosan nyilvántartja az elvégzett társadal­mi munkát. Legutóbb például a 20 sportolón kívül szép számban dolgoztak a sportpályán mások is s a munkálatok során 350 brigád­­órát dolgoztak le 4375 Kös érték­ben. Többen a sportpálya büféjé­nek építésénél segédkeztek. Itt 150 brigádóra ledolgozásával 1800 ko­rona értékű munkát végeztek el. Benyák Mária Egy korszerű iskoláról A szünidő gyorsan letelt, meg­kezdődött a tanítás. A kelet-szlo­vákiai kerület sok iskolájában is szorgalmasan dolgoztak, hogy több legyen a tanterem. Košice egyik legkorszerűbb és legszebb iskolá­ját Košická Nová Ves-en (Kassa­­újfalu) adták át szeptember ele­jén. A tizennyolc osztályba har­minc-harminc tanuló jár. Örvende­tes, hogy nemcsak az iskola ké­szült el, hanem egy nagy és egy kisebb tornaterem, sportpályák, szertárak, 200 személyes ebédlő és szaktantermek állnak a diákok rendelkezésére. A folyosókon szek­rények állnak, itt helyezik el a tanulók ruháikat és cipőiket. A szaktantermekbe, ahol a fizika­órákat tartják, bevezették a gázt, az áram és a víz is ott van min­den padban. Huszonhárom peda­gógus tanít szeptember elsejétől ebben az iskolában. Látszik, hogy Komenský hazájá­ban élünk, ilyen iskolát nem lát az ember mindennap. Szocialista államunk. 22 millió koronát adott az építésére. Nagyra kell értékelni azt a segítséget is, melyet a szü­lők és a diákok nyújtottak. Renge­teg órát dolgoztak le az építkezé­sen, hogy minél előbb átadhassák rendelkezésének. Pazderák Új országút Aki néhány évvel ezelőtt autó­val, motorkerékpárral vagy egy­szerűen kerékpárral Lándor vagy éppen Kava felé igyekezett, már az út előtt elfogta az aggódás, hogy is birkózik majd meg — a komárnol járás — egyik „legbe­­tyárabb“ országútjávaí. Ez az út a meleg nyári időben poros, hepe­hupás, kődarabokkal tarkított volt, s így csak az vette igénybe, aki­nek nagyon kellett. Ősszel és télen sem volt jobb a helyzet. Helyen­ként fél méteres gödrök akadá­lyozták a közlekedést. A tengelyig I érö/sárlében rongálódtak a jármű­vek és az utazók idegei is. Az őszi répatermés betakarítása­kor az itt szállított cukorrépa egy része elhullott, melyet az élelme­sek kocsiszámra szedegettek ösz­­sze. Sokan ezzel hizlalták a mala­caikat, etették nyulaikat, kecskéi­ket. Ezeket tudva vágtam neki minap az említett útnak, és képzelhetik, mekkora volt a meglepetésem, mi­kor rátértem egy új, aszfaltozott országúira. Az előre várt rázkódá­sok, repülő kődarabkák és porfel­hő helyett szép sötétszürke színű, csillogó, sima aszfalton kellemes duruzsoiással suhantak kerékpá­rom gumiabroncsai. Alaposan be­letapostam a pedálokba, közben megfigyeltem azt is, hogy az út építői nemcsak a jő minőségre gondoltak, de az esztétikára is. Az út két oldalán sűrű, zöld sávot létesítettek, mely szinte berámázza a négy kilométeres útszakaszt. Ugyanakkor ez a zöld sáv a portól is megvédi az utat. Elgondolkodtam. Micsoda biz­tonságos az ilyen szépen elkészí­tet országút! Milyen jó egy ilyen rendbetartott úton a közlekedés! Az autóbuszokban sem rázkódnak halálra az utasok, nem hullik ez országúira a drága munkával ki­termelt gabonaszem és mázsa számra a krumpli és a cukorrépa. Holczer L. Nyilvános dicséret A bieli (bélyi) vadásztársuíat tagjai dicséretes munkát végeztek a Bačkai (Bacska) Efsz-ben, akik a szalmabetakarításban segítettek. Többek között részt vett ebben a társadalmi munkában a battyányi Lehotszky László, Szabó András és Varga László, Čierna n/T-bői (Ág­­esernyő) Balogh László, valamint Bielről (Bély) Biacsko László és a többiek. Pandi Gyula efsz-elnök köszö­netét mondott a segítségükért, s megígérte a vadászoknak a tag­ság nevében, hogy a segítséget majd téiviz idején viszonozzák, amikor a vadállomány takarmá­nyozásáról és védelméről keli gon­doskodni. —lan— A jól végzett munka tudatával Mint mesében a kacsalábon for­gó várkastély, oly váratlanul tűnt elő a strekoví (Kürt) mezőgazda­sági szövetkezeti részleg új, egy­emeletes irodaháza, a néhány hele lebontott épület mögül. A 800 ez­res beruházás eredményeként a szövetkezet korszerű irodahelyisé­gekkel és három háromszobás la-* kással vált gazdagabbá, melyekbe a központ és a részleg zootechni­­kusai, illetve traktorosai költöztek családjukkal. Az udvar még ren­dezésre szorul: a környezetet par­kosítással teszik majd kellemessé és nem feledkeznek meg a gará­zsok felépítéséről sem. A baromfikeltetőben a pecsenye­csirkét és kacsahibrideket Pólyák Rozália, Bartizál Anna. Safranko Ilona. Fazekas Etel és Kovács Irén keltette. A 2—3 hetes többezer da­rab szárnyas 4,50 illetve 9 koro­nás árban kelt el. A több mint egy millió darab oltványvessző . (Rizling, Mutter Thurgau, Leányka, Szemilon, Bur­gundi, Zöld veltelini stb.j október táján válik alkalmassá a piaci árusításra. A bratislavai szőlőne­­mesitő vállalattal kötött szerződés alapján az általuk meghatározott üzemekbe szállítják a gyökeres oltványokat, illetve egy részüket a kiskertészek vehetik meg. A szőlészeti részlegen 40—45 tag dol­gozik, köztük Jobbik János, Végh Kálmán, Kasnyik József, Uzsák Pé­ter, Grzala Erzsébet, Kacsicska Margit és Sebők Mária. A gazda­ság ebben a termelési ágban is komoly eredményeket ér el. A birkanváj is jelentősen hozzá­járul a jő eredmények eléréséhez. Lapos Antal juhgomolyát állít elő V; és szállít a Slov. Slatina-i feldol­­j gozóba, az értékes juhgyapjút pe­dig átadja a felvásárló szervek­nek. A jól végzett munka után meg­érdemelt pihenés várta a tagság egy részét. Augusztus 19-től 29-ig Bulgáriába utaztak 35-en, ahol a Várna környéki üdülőben élvezhet­ték a kirándulás örömeit. Jánosy Sándor-v < . ' ' *' r('*! Ц Vri * л. ; ;v' Kuzsik Viola, a kvetnái SZISZ szervezet tagja táocdalukat énekel a Meteor zenekar kíséretével, melynek vezetője Tóth Gyula (napszem­üvegben), aki a táncdalénekesek versenyében első lett. A Veiké Ludince-i (Nagyölved) SZISZ helyi szervezete 1972. au­gusztus 13-án nagysikerű ifjúsági találkozót rendezett az SZNF 28. évfordulójának ünnepségei kereté­ben. Az ifjúsági találkozón részt vett helyi és környékbeli falvak ifjúsága, különböző kultúrszámok­­ban versenyzett. A műkedvelő ze­nekarok vetélkedőjében a kvetuái (Kéty) Meteor szerezte meg az első helyet a hazai Apolló zene­kar előtt. A szavalóversenyben Vavreczky Attila Veľké Ludince-t SZISZ-tag lett az első, a második helyen a ratal (Csata) Molnár Éva végzett. A táncdalénekesek közül Tóth Gyula kvetnái fiatal bizonyult a legjobbnak, őt a hazai Csömör Margit követte. Nagy sikert ara­tott a farnadi (Farnad) SZISZ tánccsoportja ritmikus népi tán­caival. Minden versenyszámban az első három helyezett oklevelet és értékes emléktárgyat kapott. A Veiké Ludince-i SZISZ szerve­zetének ez volt az első ilyen nagy­szabású rendezvénye. Reméljük, a fi sikertől felbuzdulva a folytatás !'j sem marad el. Takács Miklós ************* ■нШ яст Ш н Halat szeretnék ebédelni — mondtam a pincérnek. Halat!? No még ilyet! Hát nem olvasták az Ember tragédiáját? Madách, a nagy jövendőmondó megjósolta, hogy eljön az az idő, amikor kevesebb lesz a hal, mint az ember. Én hit­tem a pincér állításáhak, de jele­ségem, aki nagy Madách-rajongó — a tragédiából érettségizett — bátorkodott megvétózni érvelését, és megmagyarázta, hogy az jóka volt, mire a pincér ugyan enge­dett, de végül is azt válaszolta, hogy az sincs. Ellenben tud aján­lani jó minőségű Opera kölnit, s ha akarom, tíz perc alatt ki­tisztítják zsírjoltos zakómat a „mindent tisztít“ márkájú vegy­­tisztítőval. Ha már így áll a do­log, hát legyen, de azért halat is jogunk enni — mondtam, és már hoztam is a kocsiból a kilós pon­tyot, amit idéjövet vásárollunk a Duna-parton egy halászbácsitól. A pincér így is vonakodott, mond­ván, hogy a szakácsok, akik idő­közben áttértek a vegyszeres ruha­tisztításra, már rég elfeledték a halkészítés módját. Végülis vállal­ta, mert eszébe jutott Mari néni, aki lánykorában rengeteg halféle­­■séget készített, s még bizonyára ismeri a rántott ponty elkészítésé­nek fortélyát. Így hát megnyugod­tunk. Végre egyetlen zakómat is sikerül kitisztíttatni — a gyorstisz­títóból ugyanis többször elutasítot­tak azzal, hogy a kádakban halat tárolnak. A szomszéd asztalhoz szerecsen képű idegenek telepedlek, s szá­munkra érthetetlen nyelven ma­gyaráztak valamit a pincérnek, közben kezükkel halakat rajzoltak a levegőbe. Megértette kérésüket, s pár perc múlva ott illatozott előttük a frissen sült hal. Csak nem a mi halunk? — néztünk ösz­­sze. De nem volt idő a töprengés­re. Kisvártatva megjeleni a pincér, és az asztalra helyezte a szinte újjávarázsolt zakót. Nem kell fi­zetni. Felbecsülhetetlen szolgálatot tettek a csárdának. Ha nem jön­nek, csorba esik a csárda hírne­vén. Ritka vendégeket kaptunk. Akik a halukat eszik, külföldiek. És képzeljék, ha kiderült volna, hogy nincs hálunk, a tengeren túl minden újság arról cikkezett vol­na, hogy egy Duna-menti halász­­csárdában nincs hal! — Ne szamorkoáj — vigasztalt a feleségem. — Meglásd, mégis halat fogunk ebédelni. Veszünk • egyet, és én elkészítem! MARTON IVAN ************* A Balog uad lp­­lom-i (Ipolybalog) egyesített efsz Ko­­sihy nad Ipfom-i (Ipolykeszi) rész­legének állatte­nyésztői bárom va­gon hússal teljesí­tették túl eladási tervüket. A hízó szarvasmarhák na­pi átlagos súlygya­rapodása 1,21 kg volt, ezzel az ered­ménnyel járási mé­retben is élre tör­tek. A képen: KLIN­­KÚ Bertalan és VANDA József egy szép lűzóbika pél­dánnyal. Balta felv. «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom