Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-09-09 / 36. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES. 1972. szeptember 9. Nemcsak a pénz - az emberség is Erről.az országúiról, amelyen most megálltunk, lehunyt szemmel is jól látnám a környező vidéket: mögöttem az apró vasútállomást, tőle lefelé a sínek mentén zörgő szalagnyi mák­táblát, aztán az úttal párhuzamosan, csak éppen egy madárívvel beljebb az őshüllőt idéző hegyvonulatot; s látnám a dombok közt fészkelő falvakat, tíz-húsz év távlatából is pontosan, ahogy tudatom őrzi a gye­rekkor minden legendáját. Am a nyh tott szem elmozdítja az emlékeket, hogy helyet keressen a változásnak. Erre a pompás gazdasági udvarra itt nem is emlékezhetem — azóta épült. A helyén s környezetének laposam valaha mocsaras rét terült el. A falu felé vezető bekötőúton egy kombájn dübörög, ugyanezen az úton régebben a gyalogjárók csizmája gyakran szá­jig elmerült. Megváltozott itt minden. Gemer (Gümör), a község egy ki­csit beljebb fekszik, de emberekkel itt is találkozhatom, a gazdasági ud­var bármelyik sarkában. A szemmel jól látható külső változásokon túl most már az érdekel, hogy változtak-e maguk az emberek, megváltozott-e sorsuk. Vacsoraidő van, ennek elle­nére is találok szorgoskodó embere­ket a műhély bejáratánál. Egyikük — Máté Dénes — rögtön útba igazít: — Ha az elnököt keresi — mondja — arrafelé menjen. A távolban három kombájn s az emberek alakja is ki­vehető. Köztük lesz a szövetkezet elnöke is, mert — ahogy hallom — ő mindig ott található, ahol a munya. Máté Dénest önmagáról faggatom, de ő inkább a közösről beszel. Két éve egyesültek a szomszéd falvakkal s most már egyenesben vannak, mondja, ő nyolc éve dolgozik itt. Elé­gedett. Később az elnök teszi hozzá, hogy Máté elv társ a legjobb szakem­berek egyike, öt éve műhelyvezető, igen példás dolgozó. Munkájáról alig­ha mondhatnánk el jellemzőbbet, minthogy az aratás idején mindig egyszerre végzett a kombájnosokkal, ami alapos túlórázást jelent, arról nem is beszélve, hogy ez a fokozott felelősségtudat mit jelent a fiatalok munkaerkölcsének szilárdításában. Orbán Ferenc, a szövetkezet elnö­ke ezzel máris arra terelte a szót, ami engem a legjobban érdekel: az embe­rek egymáshoz és a gazdasághoz való viszonyára. — Szövetkezetünk — mondja — két éve egyesült a Gemerská Panica-i (Gömörpanyit) és bretkai (Beretke) gazdaságokkal. Mint ahogy az ilyen­kor lenni szokott, nemcsak az értékek összevonása — az új közösség kiala­kítása is gondokat okozott. Vissza­gondolva mégis azt kell mondanom, hogy akkor már túl voltunk a bajok tetemes részén. Nálunk ugyanis már­­már akut betegséggé fajult a tagság bizalmatlansága. Az alapítás utáni első évtized lesújtó tapasztalatai alap­ján ezen nincs is csodálkozni valő. 1961-ig szövetkezetünk kilencszer cserélt vezetőséget és elnököt, ami már önmagában véve kizárja a táv­lati tervek megvalósításának lehető­ségét. Pangott a termelés, a dolgozók kénytelenek voltak beérni a munka­egységenként! 10 koronás előlegekkel, a természetbeni járadék pedig szóba se jöhetett. Az említett év gazdasági mérlege így is jő egy millió korona veszteséggel zárult, s ez betetézte az emberek kiábrándulását. AZÓTA TtZ ÍV TELT EL az erőfeszítés, a jobbra várás eszten­dői. Az új vezetőség előtt nyilvánva­lóvá vált, hogy gyökeres átszervezé­sek nélkül elkerülhetetlen a teljes csőd. Oj utakat kellett találni, biztos alapokra fektetni a termelést. A be­ruházások nagy költségeit viszont csak szélesebb körű gazdálkodással lehetett megteremteni, Így született meg a más szövetkezetekkel való egyesülés ötlete. A gömöriek kezde­ményezését a sliskéi (Szilistyc) efsz fogadta örömmel, de hozzájuk csat­lakozott a lipoveci (Lipóc) szövetke­zet Is. Ez az együttműködés hamar gyümölcsözőnek bizonyult. — Ekkor kezdődött el a gömörl efsz számára a nagy építkezések kor­szaka — folytatja Orbán elvtárs. Ren­geteg más reformot ts hoztunk, ezek közül talán a legjelentősebbnek a háztáji föld körüli huzavonák meg­oldása számít. A régi félhektáros jut­tatás nem bizonyult jónak, a fiatalo­kat már nem vonzza a föld. Ezért és a gazdaságosabb termelés érdekében — elsőként a járásban — áttértünk a szilárd jutalmazásra. Idestova négy éve ennek, s elmondhatom, hogy úgy a gazdaság, mint a tagság jól járt ve­le. A bérezés módszerén más javítá­sokat is eszközöltünk, bevezettük például az állandó jellegű prémium­­rendszert. Teljesítmény után fizetünk, így mindenkit szorgalomra ösztöké­lünk. Jelenleg a dolgozók átlagfize­tése havi 1985 korona. A gömöriek Igyekezete nem volt hiábavaló. Szorgalmukkal a Rim. So­bota-! {rimaszombati) járás legered­ményesebb szövetkezetinek sorába léptek, ezt bizonyítja a felettes szer­vek sok-sok elismerő oklevele is. A legbecsesebbek egyike szépen berá­­mázva függ a falon: Munkaérdem­­rend, 1969. — Örülünk ennek a figyelemnek — mondja az elnök. Tudjuk persze azt tak a Balatonnál, a tanulmányi kirán­dulásokról nem is beszélve. Végezetül az egyik fiatal mérnök, Ondrej Nociar rövid monológját idé­zem: — Én nem itt születtem, no meg dolgoztam már más szövetkezetben is, így egy kicsit kívülről nézve mond­hatom el ,hogy kevés helyen törődnek úgy a fiatalokkal, mint ebben a szö­vetkezetben. A sok segítség közül csak a legfontosabbakat sorolnám fel: képesítésemnek megfelelő munkát gazdagon kamatozik is, hogy a babérokon nem szabad so­káig pihengetni. Csak a szisztemati­kus, mindig jói végzett munka hozhat tartós eredményeket. Ezt a Munka­érdemrendet még a szilistyeiekkel való közös gazdálkodás idejen kap­tuk, tehát nem a jelenlegi partne­­ratnkkal. A kis szövetkezetek egye­sítésekor ugyanis a járási tervek alapján el kellett válnunk Szilísty 3- től; most az új társakkal: Gömörpa­­nyittal és Beretkével karöltve aka­runk bizonyítani. Kint már sötétedik, amikor benyi­tunk a most épülő szociális otthon ajtaján. Hatalmas épület, egy emelet­tel s rengeteg kisebb-nagyobb szobá­val, teremmel. Az irodákon kívül itt lesz az étterem, a pressó, s lesz ben­ne hálóterem is az átutazó vendégek számára. Tanácsterme akár színház is lehetne, olyan impozáns. — Két és egy negyed milliót fek­tettünk bele — hangzik a magyará­zat. Azt akarjuk, hogy kulturált vi­szonyok között éljenek dolgozóink. A fiatalok igényei egyre növekednek, s mi azon fáradozunk, hogy itt faiun is boldogulhassanak, ne szippantsa fel őket a város. Szükségünk van minden fiatal munkaerőre: a gépesí­tések korát éljük s ők ennek a kor­nak a fiai. Mást is teszünk érdekük­ben. Eddig két négylakásos házat ad­tunk át nekik, most épül a követke­ző, aztán a többi. Sokat fordítunk a fiatalok iskoláztatására is; jelenleg nyolc középiskolásunk van, három mérnököt pedig a nyltrai főiskolából szerződtettünk, úgy, hogy már előbb gondoskodtunk utolsó évük tanulmá­nyi költségeiről. Ami pedig pénzben nem kifejezhető, mégis gazdagon ka­matozik: Igyekszünk megérteni min­den fiatalt, segíteni pályájuk kezde­tén, hogy később ők segítsenek ne­künk. így tudom meg, hogy az egyik fia­tal agronómus egy közeli szövetke­zetben — „tyúkgondozóként“ dolgo­zott, a gömöriek azonnal szerződtet­ték s itt szakmájában fejlődhet to­vább. Egy másik fiatalon került ma­gas pozícióba, s tapasztalat híján nem felelhetett meg — itt képessé­geinek megfelelő munkához jutott. Hasonló gondoskodások egész soráról beszélhetnék, de ezzel kapcsolatban más jellegű esetekkel is példálódzba­­tuuk: amikor a három szövetkezet egyesült, az egyik traktoros, a gö­­mörpanyiti Kocsis János kijelentette: már pedig ő nem hajlandó másokra dolgozni. Aztán az idő, ahogy lenni szokott, megváltoztatta ezt a hamar! elszántságot, s az emberekkel való szép bánásmód láttán éppen idén bi­zonyított: járási első lett az SK—4- esek aratási versenyében. Az emberekkel való törődés a gö­­mörl egyesített szövetkezetben nem alkalomszerű jelenség: tudatosított formája a jobb termelési eredménye­kért folyó törekvésnek. A munkahe­lyek nagy részét mindenfelé zuhanyo­zókkal látták el, családi ház épült a juhászok részére, kész már az új bor­ház is. Közben nem feledkeznek meg a munkafolyamatok korszerűsítéséről sem. Többek között e célból épül az új, 320 férőhelyes, teljesen gépesített marhaistálló is — 1973. június 30 ra tervezik az átadását. A szövetkezeti tagok üdültetési lehetőségeit pedig immár menetrendszerűen végzik: ta­valy például három turnusban is vol­kaptam, feleségemmel beköltözhet­tünk az új lakásba s még nászaján­dékról is gondoskodott a szövetkezel: 3000 korona és egy hízó formájában. Én innen már nem mennék el sem­miért. Ez az utóbbi mondat még öt évvel ezelőtt sokak ajkán egészen másképp hangzott. Valahogy így: elmenni min­denáron! A gömörl egyesített szövet­kezet szép fejlődéséről ez a változás is sok mindent elmesél. MEGÉRTETTEK AZ IDŐK SZAVAT Az egységes földművesszövetkezetek Vili. országos kongresszusa javasolta az összes földművesszövetkezeteknek, hogy az eddigi munkaegységenkénti jutalmazási rendszerről áttérjenek a normában, illetve pénzben kifejezett javadalmazásra. Továbbá kötelezte a mezőgazdasági üzemeket, hogy szün­tessék meg a természetbeniek jutta­tásának túlméretezett formáit, s olyan mennyiségben juttassanak, esetleg adjanak el mezőgazdasági terméke­ket, arnély nem haladja túl a szövet­kezeti tag családjának szükségletét. Ugyanakkor a szövetkezetek dönte­nek a háztáji nélküli gazdálkodásról is. A gömöri egyesített szövetkezetben megértették az idők szavát, s még 1969-ben áttértek a szilárd jutalma­zási rendszerre. A közös vezetősége magától jött rá, hogy ma már az em­bereket nem vonzza a háztáji fold ki­mérése. Mezőgazdasági dolgozóink a becsületesen elvégzett munkájuk után pihenni, szórakozni vágynak, s nem pedig a háztájin további többletmun­kát végezni. , Amíg a szövetkezet adott háztáji földet, munkaerőhiánnyal küszködött. A fiatalok szinte elkerülték a közöst, mivel nem vonzotta őket a háztáji formájában megoldott természetbeni juttatás. Másrészt hátráltatta a ter­melést, mert több esetben előfordult, hogy a legnagyobb dologidőben a tagok otthonmaradtak, mivel nekik is meg kellett művelni a háztájit. Pél­dául a kombájnosnak hiába mondták, hogy két órával tovább maradjon kint a földön, ha állandóan azt leste, mi­kor tudná már a saját félhektárjái61 betakarítani a termést. Kötelezni, hogy már pedig ezt a közös érdeke megköveteli, szinte lehetetlen volt — s ez érthető is — mivel idegesítette a túlérett saját gabonája, mert első­sorban abból várta a nagyobb hasz­not. Amikor 1969 elején az évzáró köz­gyűlésen a szövetkezet elnöke feltette a kérdést; mérjenek-e háztáji földet, a tagok a vezetőségre bízták a dön­tést. Számukra egy volt a fontos, ha ez' a tény hozzájárul az életszín­vonal további emeléséhez, meg kell valósítani. A lépés egészségesnek bi­zonyult, mivel azóta a szövetkezetben jóval emelkedett a termelékenység szintje, s úgymond egycsapásra meg­oldódott a munkaerő kérdése is. A házirendben — amit minden szö­vetkezeti dolgozó kézhez kapott — világosan fel van tüntetve, hogy 1200 korona kereset után a szövetkezeti tag egy mázsa szemestermény vásár­lására jogosult, mázsánként 168 koro­na átlagáron. Minden szövetkezeti család húsz mázsa szemesre tarthat igényt. Az azon felüli járandóság a közös magtárában marad, mivel az értéke ki lett fizetve a havi kereset­tel. A szövetkezeti dolgozó minden hó­nap 15-én vásárolhat vissza gabonát, amíg nem éri el a legfelső határt. A nem dolgozó nyugdíjasokról is gon­doskodnak, mégpedig úgy, hogy öt ár kertiföldre és két mázsa terménynek a megvásárlására iogosultak. Továb­bá azok a dolgozók, akik részt vál­lalnak a cukorrépa, a szőlő- a do­hány és minden intenzív növény meg­munkálásából, minden ár cukorrépá­ért nyolc kilogramm terményt kapnak díjtalanul, amely nem függ össze a kereset utáni járandósággal. Azok a dolgozók, akik nem vállalják az in­tenzív növények munkálatait, lehet bármennyi keresetük, csak öt mázsa terményt vásárolhatnak az említett átlagárért. A nyugdíjasok viszont fél részt kötelesek vállalni ahhoz, hogy mindazon javadalmakban részesülje­nek keresetük után, mint a szövetke­zet más dolgozói. Kellőképpen gondoskodnak az efsz női dolgozóiról is. Azok a dolgozók, akik az intenzív növények megmun­kálásánál ledolgoznak 130 munkana­pot, két mázsa, 160 nap után pedig öt mázsa termény visszavásárlására jogosultak. Természetesen azon kívül jogosultak a kereset utáni járandóság visszavásárlására is. A Vnalac élősúlyban való eladásá­nál előnyben részesülnek azok a dol­gozók, akik eleget tesznek növény­ápolási kötelezettségeiknek. Ök húsz koronáért; ellenben azok, akik nem tesznek eleget ezen kötelezettségeik­nek, csak harminc koronáért vásárol­hatják meg a malac élősúlyának kilo­grammját. E rövid elemzésből is láthatjuk, hogy a szövetkezet vezetősége nagy felelősségtudattal végzi munkáját, a közös további fellendítése érdekében. A háztáji nélküli gazdálkodás is ezt a célt szolgálja, mivel elősegítette a munkafegyelem megszilárdítását, mi­nek következtében évről-évre jobb eredményeket érnek el. BÄRCZI—ÖVÄRY (ШШШтШЬ tudományok < tőrt£netébol> Századunk új növényfajtái VIII. RÉSZ Az utóbbi ötven év vívmányai közül a különböző növények ne­mesített fajtái a legjelentősebbek a mezőgazdaság számára. A szá­zadforduló éta mintegy ötezer új növényfajta került a küztermelés­­be. A Svéd Vetőmagtermesztők Egye­sülete által létrehozott Svalöfi Növénynemesítö Telep 11186-ban kezdett működni. Itt sok olyan növényfajtát állítottak .elő, ame­lyek nemcsak Svédországban, ha­nem számos hasonló éghajlatú or­szágban is elterjedtek, s jelentő­sen befolyásolták a termésátlagok javulását. Például 1871 és 1338 kö­zött a búza átlaghozama 100, a rozsé 50, az árpáé 70,7 a burgo­nyáé 68, a zabé pedig 59 százalék­kal növekedett. Hasonló volt a helyzet Németországban 1900 és 1951 között, bár itt már jelentős szerepet jatszutt a műtrágya appli­kálása is . Szólni kell azokról az eredmé­nyekről is, melyeket a japán ne­mesítek mutattak föl. Olyan rizs­fajtákat állítottak elő, amelyek a 44. hosszúsági fokon is jól beér­nek, szokatlanul jól tűrik a hideg csapadékot és az alacsony nyári hőmérsékletet, s lehetővé teszik a nagy mülrágyaadagok használa­tát. A hibridkukorica előállítása a növényneinesítés egyik legkiemel­kedőbb sikere. Kinemesílésének alapgondolata a princetoni egye­tem munkatársának, G. H. Shull­nak a vizsgálati eredményeiből indult ki. Ö figyelte meg, hogy egy kukoricatábla növényállomá­nya számtalan tiszta vonal, vagy biotípus hibridjeinek tarka keve­réke, s hogy az önmeglermékenyí­­tés csökkenti a növények életere­jét és termőképességét. Ezen ész­revételeit 1908-ban tette közzé, s egyben rámutatott a keresztezés gyakorlati kérdéseire, az így ka­pott vetőmag felhasználhatóságára. A hibrid vetőmag nagyobb méretű előállítása 1930-ban indult meg. Ma már a hímsteril hibridek kí­nálják a legnagyobb lehetőséget, mert előállításuknál nem kell kézi munkát igénylő koronázást vé­gezni. Ezerkilennszázban fedezték tel újra a Mendel-szabélyokat, s na­gyot változtak a növénynemesítés elméletei, módszerei. Kezdetét vet­te a búzanemesítés, aminek négy úttörője volt. W. f. Farrer 1886-ban kezdte kí­sérleteit. Megdöbbentették őt a bú­za szárrozsdásodása által élőidé­­zett károk Ausztráliában. Indiai korai búzákat honosítotl meg, majd ezeket ausztráliai fajtákkal ke­resztezte. A minőség javítása cél­jából a kanadai „Fite“ fajtával is végzett keresztezést. Az így létre­jött „Federatio“ fajta azonnal el­terjedt, s 1920-ban Ausztráliában az előző harminc év ötszörösét termelték búzából. Az ottawai Dominiumi Kísérleti Gazdaságban nemesítette ki W. Saunders és fia, dr. E. Saunders a híres „Marquis“ búzafajíát, melyben a jó minőség egyesült a koraisággal, s ezért az északibb tájakon is termeszteni lehetett. A Washingtoni Kísérleti Állomá­son W. J. Spillman 1899-ben tava­szi és puha őszi búzafajiákat ke­resztezett, hogy az előbbi szilárd szalmáját és az utóbbi télállóságát egy fajtában egyesítse. A létre­jött „Washington“ hibridek bevál­tak, s rohamosan nőtt az őszi búza vetésterülete. Nem sokkal később a kőüszög-fertőzés katasztrófát okozott, mert ez a fajta hajlamos volt a betegségre. Az 50—100 % os károk sem voltak ritkák. A cséplő­gépek széttörték az üszögpuffan­­csnkat, melyekből nagy mennyisé­gű. felhőként lebegő spóratöme­gek szabadultak ki. Gyúlékonysá­guk számtalan robbanást idézett elő, több száz cséplőgép vált a tűz martalékává. Csak 1923-ban sike­rült kinemesíteni az első kőüszög­­rezisztens búzafajtát, ami „Redit“ néven terjedt el. A nevezeti be­tegséget véglegesen csak az 1955- ben elterjedt „Omar“ fajta révén sikerült Amerikában teljesen fel­számolni. TARR GYULA, mérnök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom