Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-09-09 / 36. szám

1972. szeptember 9. SZABAD FÖLDMŰVES 7 hat/ycmány és jőve Leningrad már az egykori cári ha­talom idején az ország tudományos­kulturális és gazdasági központjává formálódott. Lényegében 1. Féter car az 1703. május 16-án kinyilvánított varosalapító intézkedésével azt a célt követte, hogy fokozatosan létrehozza az ipar és a gazdaságilag fejlettebb Nvugat felé orientálódó külkereske­delem kibontakozásának előfeltéte­leit, hogy végérvényesen megvesse lábát a tengeren, tehát, hogy az el­maradott agrárorszógot a gazdasági­lag fejlettebb országok egyenlő part­nerévé fejlessze. Épnek az aránylag gyors ütemben növekvő városnak — amit 1924-ig alapítójáról Petrográdnak neveztek — a nevéhez fűződik több iparágnak a meghonosítása. Ottőrő szerepet töltött be a villamosenergia, a gépipar, a hajógyártás, a fémipar és a vegyipar fejlesztésében. Itt gyártották az első turbinát, az első traktort s az első sínt éppen úgy, mint az első kilo­gramm szintetikus kaucsukot. Az ipar fejlődésével párhuzamosan itt jött létre és itt izmosodót legszembetű­nőbben a modern munkásosztály is, és vált a cári önkényuralom sírásói­nak, a forradalmi munkásosztály és szegényparasztság legszervezettebb élcsapatává. Leningrádnak a társadalmi átalaku­lásokat sürgető forradalmi élharcos jellege főleg a tizenkilencedik század végétől domborodott ki. A nyomor és az önkényuralom elleni spontán lá­zadások — a tudományos marxizmus térhódítása nyomán — itt öltöttek elsőkként szervezett jelleget, tehát itt vált félreérthetetlenül világossá, hogy a társadalom legforradalmibb osztá­lya nem csupán a nyomor enyhítésé­ért, hanem a nyomor okainak felszá­molásáért. a cári önkény, a kapita­listák éá a földbirtokosok hatalmá­nak megdöntéséért szállt síkra. V. I. Lenin és közvetlen munkatársai, a páratlan terror ellenére, szüntelenül fokozták a munkásosztály forradalmi lendületét, amely a huszadik század elején ’társadalmi átalakulást sürgető és formáló forradalmakhoz vezetett. A Palota teret, ahol a kíváncsi turis­ták ezrei ma a történelmi műemlé­kekben gyönyörködnek, 1905-ben — az emlékezetes véres vasárnapon — proletárok ezreinek vére öntözte, s e téren lezajló események vezettek az 1905-ös polgári demokratikus forra­dalom országos méretű kirobbanásá­hoz. Majd 1917 februárjában ebben a városban tudatosították elsőkként a cári önkényuralom végleges bukását, míg a Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelmével egy kizsákmá­nyolástól mentes szocialista társada­lom születésének hajnalát. A leningrádi Szmolnij palotából, amely 1927-ig a szovjet kormány székhelye volt. Indultak társadalom­hódító útra azok a gigantikus tervek is, amelyek a munkás paraszthatalom megszilárdítását, az ország villamosí­tását és iparosítását, a kizsákmányo­lás alól felszabadult szovjet nemzetek szövetségi államban való egyesülését, vagyis a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetségének megszületését, szüntelen szilárdulását, s az egész szovjet népgazdaság gyorsütemü fel­lendülését eredményezték. Lenlngrád tehát a forradalmi átalakulásokban betöltött szerepénél fogva történelmi hagyományként fénylik minden szov­jet ember és a világ haladó gondol­kozást! embere előtt. Leningrád a szovjet hazaíiság örök­érvényű szimbóluma. A második vi­lágháború idején, a kilencszáz napig tartó fasiszta blokád alatt bizonysá­got tett arról, hogy méltán viseli a nemzetközi munkásosztály nagy vezé­rének, az új korszakot nyitó szocia­lista forradalom kivitelezőjének, V. I. Leninnek a nevét. Leningrád persze a Nagy Honvédő Háborút követő bé­kés építő munkában is példaképül szolgált. Aránylag rövid idő alatt újjá épült a lerombolt ipara, közlekedésé­nek szinte teljesen megsemmisített hálózata, de újjá épültek a lakások is, amelyeknek több mint egyharmadál a hitleri hordák romhalmazzá tették. Leningrád ma szebb, mint volt a há­ború előtt. A háború, a kilencszáz napig tartó fasiszta blokád következ­ményei már sehol nem láthatók. Él­nek azonban még nagyon sokáig a hős leningrádiak emlékezetében. E hatalmas város fejlődését, arcu­latának szüntelen szépülését és a la­kosság életszínvonalának emelkedé­sét elsősorban is a gigantikus mére­teket öltő építkezés jellemzi. Az év mindenegyes napján két többemeletes épület, minden tíz percben pedig egy lakásegység készül el. Csupán az el­múlt ötéves terv időszakában, vagyis 1966—197Ü közöt háromszáznyolcvan­ezer család, tehát körülbelül egymil­lió ember költözött új lakásba. Bővül és szépül a város üzlethálózata. Oj kulturális, szociális, sport és más kül­detési! Intézmények sokasága, az öl­tözködés-, a lakás-, a közlekedés- és a kôzétkežtetéskúltúra magas foka tanúskodik arról, hogy ez a város a kommunista társadalom építésének időszakában Is betölti a hagyományos példamutató küldetését. A város központja, illetve a belvá­ros egész területe hagyományos jel­legű, vagyis szinte minden egyes épü­let műemlék számba vehető. Itt ter­mészetesen ennek a hagyományos jellegnek a megőrzése került előtér­be. A mai építészeti stílushoz sorol­ható modern épületek elsősorban is a külvárosokban, valamint a több ki­lométerre lévő elővárosokban talál­hatók. Az elővárosok mindegyike egy­­egy üdülőközpont. Itt találhatók a leningrádiak hétvégi pihenő házai, kisebb nagyobb villái, de itt nyertek elhelyezést a szanatóriumok, turisz­tikai és pionírtáborok is. A tájékozatlan idegennek a figyel­mét Lentngrádban — a műemlékek sokasága és az utcai közlekedés szín­­pompás forgataga mellett — első­sorban is az kelti fel, hogy az utcá­kon kevés gyereket lát. S ha nem firtatja 'fennek okát, arra a következ­tetésre jut, hogy a népszaporulattal a leningrádiak is hadilábon állnak. Pedig ez tévedés! Ez a város azok közé a nagyvárosok közé tartozik, ahol a népszaporulattal nincs hiba, de ugyanakkor a gyermekekről való társadalmi gondoskodás is példásan érvényesül. Lényegében ezért, vagyis azért látni kevés gyereket az utcá­kon, mert azok — főleg az iskolai szünidő alatt — nem a városban, ha­nem az elővárosok ifjúsági és pionír­központjaiban töltik a nyarat, tehát egészséges környezetben, a társas élet áldásos viszonyai között élvezik a szünidő örömeit. Mint azt a beavatottaktól megtud­tam, Leningrád fejlesztése az eddigi­től még gyorsabb ütemű lesz. A je­lenlegi ötéves terv időszakában két­milliárd rubel van előirányozva a vá­ros fejlesztésére, amely kétszázmil­lióval több, mint amennyi az előző ötéves terv időszakában volt. Jelenleg is a lakásalap növelése van előtér­ben. Ezerkilencszázhetvenöt végéig 12 millió négyzetméternyi területtel akarják bővíteni a meglévő lakások terjedelmét. Másoölk helyen a köz­szolgáltatások fejlesztése áll. Negy­venkilenc áruház, több szálloda és étterem, valamint szociális-kulturális intézmény építése szerepel a város fejlesztési tervében. A háború utáni években lényegében megoldották az összes lakások gáz­ellátását és kiépítették a központi fű­tések rendszerét. Most tervbe vették a lakásfűtések további korszerűsíté­sét. Az egykori Petrográtíban csak százhúsz lakásban volt központi fű­tés, a megújult és szépülő Leningrád pedig ezt a kényelmet olcsón és ma­gas színvonalon már mindenkinek biztosítja. Az ipari üzemek korszerű­sítése is soron van. A hagyományos fűtőanyagot gázzal helyettesítik és korszerű berendezésekkel megszünte­tik a folyók és kanálisok vizének szennyeződését. Leningrád joggal nevezhető a tech­nikai fejlődés tudományos központjá­nak. Ezt az is bizonyítja, hogy ipará­nak termelése 1940-hez viszonyítva 6,8-szorosra növekedett, s 83,3-szor többet termel, mint 1913-ban. A vá­rosnak sok olyan ipari üzeme van, amely nemcsak országos, hanem vi­lágviszonylatban Is jó hírnévnek ör­vend. Ezek közé tartozik az ELEKT­­ROSZILA Villanymotorgyár is. Ez a gyár Leningrád egyik ipari hagyomá­nya. Egyebek mellett arról is neve­zetes, hogy itt készült a Volchovi Vízierőmű első agregátuma, tehát ez a gyár úttörőként szerepelt a hatal­mas szovjetállam villamosításában, a lenini villamosítási terv megvalósítá­sában. E gyár fejlődésének érzékelte­tése céljából megjegyzem, hogy az 1923-ban gyártott első agregátum tel­jesítménye — amely abban az időben komoly technikai vívmányként jelent­kezett — csak akkora, hogy ma lab­darúgó- és jégkorongmérkőzések ide­jén nem tudná ellátni Leningrád áramszükségletét. Ma ebben a gyár­ban 300, 500 és 800 ezer kW teljesít­ményű turbogenerátorokat gyártanak, és megkezdték az 1 millió 200 ezer kilowattos turbogenerátorok termelé­sét is. Nagy fejlődés tapasztalható a cipőgyártás és a szővetipar területén is. Ha képletesen hasonlítjuk össze Leningrád jelenlegi gazdasági helyze­tet a harminc-negyven évvel ezelőtti viszonyokkal, akkor azt mondhatjuk, hogy ma olyan távol van az említett időszaktői, mint technikai fejlődés tekintetében a mübolygó van a repü­lőgéptől. Kétségtelen, hogy a kommunista társadalom épülésével párhuzamosan Leningrád, a halalmas szovjet állam második legnagyobb városa is szün­telenül gazdagszik és szépül. S hogy a termelés növelésében, a munka- és életfeltételek szépítésében nagy sze­repet játszik a dolgozók termelő, al­kotókészségének nagyméretű kibon­takozása is, amelynek tanúi lehettünk mind a múltban, mind pedig most, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulása 50. évfordu­lójának idején. Irta és fényképezte: PATHÖ KÁROLY E' képen látható Szmolnij palotában székelt a forradalom vezérkara. Innen irányította és vezette győzelemre V. I. Lenin a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. VILLA NY AUTÓ К Földünkön ma 230 millió autó száguld. Kipufogó­­csöveikből szünet nélkül mérgező gé­zok kerülnek a le-, vegébe. A kulalók és tervezőmérnö­kök számos ország­ban már idejeko­rán hozzáláttak, hogy olyan hajtó­műveket szcrkesz­­szenek. amelyek üzem közben nem termelnek mérgesgázokat. Ilyen szempontból sok szakértő a llanymotorokban látja p legnagyobb hetőséget. Akkumulátorral működé llanyautókat már régóta ismerünk, polit Romanov orosz elektroműsze­rész 1899-ben mutatta be a nagykö­zönségnek elektromos jármüveit. Autóinak inolorjait akkumulátorok táplálták. Romanov kétszemélyes -vil­­lanyhintója 72Ü kg-ot nyomott (a súly felét az akkumulátor adta), maximá­lis sebessége 35 kin/óra volt. Magánosok és nagyvállalatok szá­­mus kísérlete ellenére, azóta sem si­került olyan akkumulátort tervezni, amely könnyebb, nagyobb kapacitású és olcsóbb is lett volna. De ha nem tudjuk növelni az el­raktározott energiamennyiséget, ame­lyet az autó magával vihet, nem le­hetne-e ésszerűbben, jobban haszno­sítani azt? Számos országban keres­nek erre megoldást, így a Szovjet­unióban is. Az elektromos meghajtású jármű­vek országos kutatóintézete, mely Ka­­linyingrádban működik, a Rigai Elekt­romechanikai Gyárral együttműköd­ve, 1970-ben kifejlesztett egy akku­mulátoros, egyenárammal működő kisteherautót, és el is készítette a mintapéldányát. Az EM—0466-os, vil­lanymotorral működű teherautó ter­vezői eltértek a hagyományos, sémá­tól. mely az áramforrás-menetszabá­­lyozó-motor hármasságára épül: a vonóerő szabályozására tirisztoros be­rendezést alkalmaznak. Ily módon si­került nagymértékben csökkenteni az energiaveszteséget, amely a változ­tatható ellenállással történő szabá­lyozásnál elkerülhetetlen, sót lehető­vé vált az is, hogy a fékezésnél a hajtómű mint áramfejlesztő működ­jön, s így feitöltse az akkumulátort. Ennek a megoldásnak az előnyei kü­lönösen városi közlekedésnél mutat­koznak meg, ahol igen gyakran kell fékezni. Ezért a 0,5 tonna teherbírású EM—0466-os teherautó kiválóan al­kalmas arra, hogy a nagyvárosokban kis tételben élelmiszerárul vagy ipar­cikket szállítson. Az EM—0466 os fedett teherkocsi önsúlya 1700 kg. Ez nem kevés, ha arra gondolunk, hogy az UAZ—45 1M típusú, belsőégésű motorral működő. 1 tonna teher szállítására alkalmas furgon 140 kg-mal könnyebb. Ne fe­ledkezzünk meg azonban arról, hogy a kalinyingrádiak kísérlete még csak a kezdetet jelenti. Az akkumulátorok kapacitása 2,5 órai folyamatos üzemelést és 40 km/ óra átlagsebességet tesz lehetővé. Az EM—0466-os tehát 100 km-es utat tud megtenni egyszeri feltöltéssel. Nagy súlyától eltekintve, az elektromos fur­gon igen kedvező tulajdonságokkal rendelkezik: a 40 km/óra. sebességre indulás után 11 másodperc alatt gyor­sul fel. Maximális sebessége 45 km/ óra. 1971 tavaszán Kalinyingrádban az elektromos meghajtású jármüvek országos kutatóintézetében újabb kí­sérleti villanyautó-típusokat próbáltak ki, köztük egy személyautót is. Mind két típus — a személy- és a teher­autó is — könnyű vezérelhetoségével és egyszerű működési módjával tűnt ki. Villanyautókkal kezdtek kísérletez­ni a jereváni Kari Marx Műszaki Egyetemen. A jer Pl—I típusú autó szintén üzletek, raktárak, postahiva­talok forgalmának lebonyolítására ké­szült, tehát nagyvárosi közlekedésre. A jereváni tervezők is a tirisztoros megoldást választották a sebesség­­váltónál. 16 akkumulátorral felszerelt jármüvük 70 km-t tud megtenni után­töltés nélkül, 50 kin/őra átlagsebes­séggel. Az intézet munkatársai a to­vábbiakban váltóáramú motorok al­kalmazásával akarnak kísérletezni. N. V. L. Ime az AURÓRA cirkáló, amelynek legénysége volt az első olyan haditen­gerészeti egység amely fegyverszövelségre lépett a társadalmi tejlodés új korszakát megnyitó forradalmárokkal a NOSZF idején és ágyúlövéssel adott jelt a fegyveres felkelésre. A Téli Palota, a cárok egykori székhelye, jelenleg az Ermitázs, a világ leg nagyobb képtára és múzeuma. A NQSZF idején a látható három kapui indultak utolsó rohamra a hős forradalmárok, s itt tartóztatták le a bor zsoá kormány tagjait. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom