Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-09-09 / 36. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1972, szeptember 9. SZÖVETSÉGI SZEMLE A SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVESEK SZÖVETSÉGÉNEK FÓRUMA .. .és mégis asztalon az új kenyér! A régi, vallásos ihletettségű ünne­pek homályos szimbólumai a modern kor racionális gondolkodású emberét már aligha hatják meg — piros ün­nepi betűkké csak a mindennapok harcai szövődhetnek. Ezért nagy ün­nep a földművesek aratási ünnepélye: verejtékkel koszorúzott, pírosbetűs nap. Az idei ünnepség a szokottnál is bensőségesebb, hiszen az esőmosta bizonytalanságból mégis lett új ke­nyér! S az új kenyér jellegzetes illata mindannyiunk homlokát fényessé te­szi, kisimítja a gondok ráncait, mert végül is — a rossz időjárás ellenére — megint az ember győzedelmeske­dett. Így van ez Malé Sárovce-n (Kissá­­rój is, ahol az aratási ünnepélyt a szövetkezet taggyűlésével kötötték egybe. Már a kultúrház udvarán ér­ződött a rendkívüli nap hangulata: az óriásbográcsok mellett szorgosko­dó szakácsok mindig előre jelzik az ünnep érkeztét. Itt kapom az első információt: Csabák Lajos, a helyi fogyasztási szövetkezet vezetője mondja el, hogy ez alkalomból 450 személy számára készítik a jó ebédet. Ez körülbelül annyit jelent, hogy az aratási ünnepély itt az egész falu ügye. A nagyterem díszemelvényén éppen Kajtár Ernő mérnök, az efsz elnöke tartja ünnepi beszámolóját. Így tudom meg, hogy a szövetkezet első félévi tervét 104,8 %-ra teljesítették, s a rossz időjárás ellenére éppen a nö­vénytermesztésben értek el kimagasló eredményeket, ami szépen mutatko­zik az első félév 671 ezer koronás tisztanyereségében. Kajtár elvtárs nem hallgatta el a hiányosságokat sem, amelyek elsősorban a 3,1 %-kal túlmerített munkabérrel s a szarvas­marhatenyésztés kisebb eredményei­vel mérhetők. Beszédének további részében az aratási munkák menetét és nehézsé­geit ismertette az elnök. Elmondotta, hogy a várható kellemes meglepeté­sek elmaradtak, hiszen az első nehéz­ségeket már a tél meghozta: a száraz, hó nélküli hónapok megnehezítették a 280 hektárnyi búzavetés áttelelését, így kénytelenek voltak 68 hektárt ki­szántani, s helyét árpával bevetni. Ez a nem tervezett agrotechnikai műve­let jócskán növelte az önköltségeket. A további 170 ha árpa és 10 her zab is csak a későbbi esőzések után in­dult gyors növekedésnek. Ám a hir­telen sok eső s a kétszeri nagy erejű vihar tetemes károkat okozott — egyrészt elgyomosodott a gabona (a gyomirtást csak 50 ha területen tud­ták elvégezni),- másrészt az árpa és a MiAnovszkája búzafajta idő előtt megdőlt, ami megakadályozta fejlődé­süket. A júliusi nagy hőség aztán túl gyorsan érlelte be a lehengerelt ga­bonát. A kenyércsatát július 10-én kezd­ték a Malé Šárovce-i szövetkezetben. A 460 hektár gabona learatásához hét kombájn állt rendelkezésre, de a szüntelen esőzés nagyon akadályozta az aratás menetét, s így a szokásos 9—10 nap helyett, ez idén kerek négy hétig tartott a gabonabetakarítás. A veszteségek mégsem akkorák, mint amennyi várható volt — kombájnjaik Kajtár Ernő mérnök ünnepi beszédét tartja. ott arattak mindig, ahol a legnagyobb veszély fenyegette a termést. Az idő­járás viszontagságait aránylag a leg­jobban a Bezosztája búzafajta viselte el, így a veszteség ennél a fajtánál lett a legminimálisabb. Vessünk egy pillantást a hektárho­­zamok mutatószámaira: búzát 280 ha területről arattak s a tervezettnél — a már említett nehézségek okozata­ként — 23 vagonnal kevesebbét sike­rült begyűjteniük. Ez 36,10 q hektár­hozamnak telel meg. Hasonló veszte­ségi arány mutatkozott az árpa beta­karításánál is: a tervezett 42 mázsa hektárhozam helyett csak 35 mázsát értek el. Az idén üzembe helyezett gabonatisztitó nagy segítséget jelen­tett: a tavalyi 20 munkaerőt most négy dolgozó is könnyen helyettesí­tette. Lorinoz Lajos, a szövetkezet me­­chanizátora lelkesen beszél a kom­­bájnosok becsületes munkájáról. Az ö igyekezetük nélkül — ahogy mon­dotta — nagyon súlyos veszteségek­kel zárult volna az idei aratás. S itt nemcsak arról van szó, hogy például Alexander Simoiidel, — aki 130 ha gabonát aratott le, — elnyerte a leg­jobb kombájnosok részére felajánlott kék zászlók egyikét, vagy hogy Pász­tor Lajossal együtt a szomszédos szö­vetkezetek földjein is kisegítettek, hanem elsősorban arról a hozzáállás­ról, amelyet a gépjavítások területén tanúsítottak: ők lettek a műhely leg­jobb javítói is. Az ünnepi gyűlés után — a jó ebéd­hez s a zamatos bor mellé — felhang­zott a zene, amely aztán el sem hall­gatott reggelig. Táncolt is mindenki, mert volt rá oka, hiszen amint azt a 80 éves Botka István mondotta: „Em­beremlékezel óta nem volt ilyen ke­serves aratás, s mégis asztalon az új kenyér!“ —ez— TFeliezovcén (Zselíz) a járási aratóünnepéllyel egybekötötték a Nemzetközi Szövetkezeti Napot, amelyen a gabonabegyűjtésben leg­jobb eredményeket elérő mezőgazda­sági üzemeket, valamint a legjobban működő fogyasztási szövetkezeteket oklevéllel és pénzzel jutalmazták. A csoport-kitüntetéseken és jutalmazá­sokon kívül, egyének is kaptak elis­merő okleveleket és pénzjutalmakat. A gabonatermesztés és begyűjtés eredményeiről, és a Nemzetközi Szö­vetkezeti Nap jelentőségéről Uhiiák elvtárs a Levicei (Léva) Járási Párt­­bizottság vezető titkára mondott elemző beszámolót. Bizony az ünnepség résztvevőinek hangulata nem volt olyan derűs, mint máskor, mert a gabonabegyűjtésben járás-szerte nagyok voltak a veszte­ségek. Ám rendkívüli önfeláldozó munkával sikerült megmenteni a menthetőt és a gabonafélék átlagos hektárhozama 32—33 mázsa körül mozog. Igaz, ez kissé sovány vigasz a múlt évi több mint 40 mázsás hek­tárhozamátlaghoz viszonyítva, azon­ban a szélsőséges időjárás, — ha a földművesek nem használnak ki min­den percet a begyűjtésre — még jó­val több kárt okozhatott volna. A nagy veszteségek ellenére is a járás­ban 42 000 ezer hektáron átlagban 40,5 mázsás hektárhozamot értek el a szövetkezeti földművesek. A becslé­sek szerint a járási átlag 43—45 q ha lett volna, ha nem szól közbe a rendkívüli csapadékos időjárás. A be­gyűjtésben 160 vendégkombájn segí­tett és ezek is nagyban hozzájárultak a begyűjtés meggyorsításához. Bár a kombájnok teljesítőképessége igen ki­csi volt, —: több esetben naponta csak másfél-két hektár, — ennek ellenére néhány kombájnos „kettős“ több mint 200 hektárt aratott az idényben. Nemzetközi szövetkezeti nap, aratóünnepéilyel • 4(1 MÁZSÁS HEKTÁRHOZAM ÁTLAG 42 EZER HEKTÁRON ф IHR VEN­DÉGKOMBÁJN, IS SEGÍTETT • REKORDEREDMÉNYEK A NÖVÉNYTER­MESZTÉSBEN A TEKOVSKÉ LUŽANY-I EFSZ-BEN • MEGJUTALMAZTÁK A LEGJOBBAKAT ® A gabonatermesztésben az élre 44 mázsás hektárhozammal a Lontoví (Lontó), a második helyre 43,47 q/ha­­ral a Tekovské Lužany (Nagysalló), a harmadik helyre pedig 43,38 q/ha hozammal a Málasi Efsz került. A Čajakovi (Lekérj Efsz 42,71 mázsás hektárhozammal jeleskedett, és több mint 40 mázsás hektárhozamot ért el többek között а Тек. Lužianky-i (Kis­­salló), a Dolná Seč-i (Alsószecse), a kuralani és a Horné Seč-i (Felsősze­­cse) Efsz. A második kategóriába tar­tozó efsz-ek közül a Horné Turovce-i (Felsőtúr) Efsz 39,28, a Vyškovce nad Ipľom-i (ipolyviski) pedig 37,8 má­zsás hektárhozamot ért el. A harma­dik csoportba a Želiezovcei (Zselíz) Állami Gazdaság 39 mázsás hektár­hozammal került az élre. A gabona­­termesztésben élenjáró mezőgazdasá­gi üzemek közül külön ki kell emel­nünk a Tekovské Lužany-i Efsz t, amely 801 hektáron ért el 43,47 má­zsás hektárhozamot. Pakusza Lajos, az efsz elnöke örömmel újságolta, hogy ilyen sikeres évük még a nö­vénytermesztésben nem volt, mert a korai burgonyától kezdve minden szakaszon túlteljesítik a tervet és számításuk szerint a növénytermesz­tésben mintegy 2 millió korona ér­tékű terménnyel termelnek többet a tervezettnél. Az ünnepi ülés második részében kitüntették és megjutalmazták a népi togyasztási szövetkezetek néhány leg­jobb dolgozóját. Köztük Varga Jánost, a želiezovcei Hron vendéglő raktáro­sát, aki már 1950-től dolgozik a fo­gyasztási szövetkezetben, valamint Mészáros Júliát, Adámek elvtársat, a želiezovcei nagykereskedés dolgozóját és Zólyomi Gyula gépkocsivezetőt. Az ellenőrző bizottságok közül szintén a želiezovcei bizonyult a legjobbnak. A beszámoló és a mezőgazdasági üzemek vezetőivel folytatott beszél­getés, azt bizonyítja, hogy bár a já­rásban jelentősek a veszteségek, az ősziek mindenütt jó termést Ígérnek, és így a legtöbb mezőgazdasági üzemben teljesítik, sőt túl is szár­nyalják a növénytermesztési htszam­­terveket. Nagy gondot okoz azonban a földműveseknek, hogy a járásban nincs elég szárítóberendezés és így — mivel a kukorica lassan érik — nem tudnak majd elegendő mennyi­ségű kukoricát szárítani. Az ünnepségen gyönyörű aratási koszorúkat adtak át a járás képvise­lőinek, és színvonalas kulturális mű­sor szórakoztatta a résztvevőket. A mezőgazdasági dolgozók azonban fáj­lalták, hogy egyetlen magyar kultúr­­csoport sem lépett fel. BALLÁ JÓZSEF Az ország legfiatalabb efsz-elnöknője Spišská Nová Ves-hez tartozik Tep­lička. Az itteni efsz irodájában csak a könyvelónőt találtuk. A havi jelen­tést készítette. — Az elnöknőt keresik . ..? Napon­ta többször is bejárja motorkerék­párjával a határt. Ott megtalálhatják. Épp a kimutatásokat néztük, ami­kor megérkezett ez elnükno. Álmunk­ban sem mertünk volna arra gondol­ni, hogy ilyen fiatal. Mert MUCHA Magdolna még csak a napokban töl­tötte be 21. életévét. О az ország legfiatalabb elnöknoje. Akkor született, amikor a szocia­lista életforma még csak kialakuló­­félben voll a falvakban. Csupán el­vont fogalomként ismeri a kapitaiiz­­must, a háborút. A személyi kultusz időszakában apró gyerek volt, a dog; ma és az önkény nem befolyásolta tudatát. S mire emberré nőtt, sablo­nok nélkül, szabadon gondolkozha­tott. О tehát a szocialista ifjúság po­zitív képviselője. Olyan fiatal lány, aki megtalálta helyét a szocialista társadalomban. — Hogyan kerültem a mezőgazdá­ságba? Az igazat megvallva, kamasz­lány koromban nem nagy vonzalmat éreztem a mezőgazdasághoz. Tanítónő szerettem volna lenni. Nagyon szere­lem a gyerekeket. Jómagam is népes családból származom: tizenöten vol­tunk testvérek. Vannak nehézségek! De már a mezőgazdasági iskola gya­korlati óráin felismertem a természet szépségeit. Vonzott a sárguló búza­tábla, s a gazdasági állatuk. Szerin­tem minden szakmának megvan a ma­ga varázsa, szépsége. A mezőgazda­sági középiskola elvégzése után az Odorini Efsz-ben csoportvezetőként kezdtem. Jól éreztem itt magam. A fiatalok jól megértették egymást, amit a szövetkezet vezetősége nagyra becsült. Majd Lieškovany-lmn agronó­­musként folytattam. Ez a tisztség már nem volt éppen könnyű. Az idő­sebbek görbe szemmel nézlek ránk, fiatalokra, bizonyára féltették pozí­ciójukat. Ez bizony így van minde­nütt, ahol fiatalok is dolgoznak. — Élményeim? Mintha csak ma volna, a köztársasági elnöknél jár­tunk, mint fiatal mezőgazdasági dol­gozók. Nehézségeinkről, érvényesülé­si problémáink felöl érdeklődött. Na­gyon kedves találkozás volt. Jólesett hallgatni köztársasági elnökünk sza­vait, arról, miként gondoskodnak a fiatalokról. Szép emlékeim vannak az Efsz-ek VIII. országos kongresszusá­ról. Egy egész napon át én vezettem a kongresszust. A köztársasági elnök mellett ültem, aki hozzámhajolt és megjegyezte, hogy már valahonnét ismer engem. Az elnöki palotában ta­lálkoztunk először a mezőgazdasági fiatalok országos találkozóján. Ö is csodálkozott azon, hogy ilyen fiatalon elnök lettem. Szép emlékeim közé tartozik az is, amikur elnökké vá­lasztottak, az iglói negyedben. Autó­busszal érkeztem. S tudják jól, az emberek kíváncsiak, ki jön ide a vá­rosból. Azt gondnlták, hemar elszala­dok. Mindamellett egyhangúlag meg­választottak, s nem mentem el, mint ahogy gondolták. Néha magam is csodálkozom azon — főleg akkor, ha járási gyűléseken vagyok —, hogy egyedüli női elnök vagyok, s a leg­fiatalabb. Hárman harminc éven, a többiek ötven éven felüliek, dehát ezt is megszoktam már... Néha kelle­metlen látnom az emberek csodálko­zását. Tudom, hogy helyzetem rend­kívüli, de természetesnek tartom ... — Terveim? Amikor átvettem a szövetkezetét, a legrosszabb volt a járásban. Jelenleg a taglétszám 67, ebből már 37 példás kezdeményező. Igaz, akadnak még olyanok is, akik a sültgalambot... Egyenlőre nem va­gyunk képesek a fiatalok igényeit teljesíteni. Kevés a pénzünk! De rövid időn belül ez a kérdés is megoldódik. Jelenleg a fiatalok túlzottan igénye­sek. Egyszerre akarnak mindent, hol­ott még semmit sem mutattak. Sok fiatal már a kezdeti nehézségektől megriad, bármilyen csekélységről vau szó. A mezőgazdaságban pedig prob­lémák jönnek tucatjával. Nekem az tetszik, hogy itt az ember mindig ta­lálkozik valami újjal. Amikor ide jöt­tem, a gépek csak 45 százalékra vol­tak kihasználva. Sokkal több modern gépre volna szükségünk. De ti át egy­szerre mindent nem lehet. Türelmes­nek kell lennünk. Ami a legfonto­sabb, tudni keil bánni az emberek­kel. Nagyon jó! tudják, nem szoktam káromkodni, szénen beszélek, s ezért ők is megválogatják szavaikat, ha hozzám szólnak. Szükséges, hogy az ember közöttük legyen és ügyes­bajos dolgaik felől érdeklődjön, meg­kérdezze, hogy mi fáj. Mert minden embernek megvan a maga gyengéje, a sebezhető része, és ezt gyakran akaratlanul is érintjük. A mezőgazda­ság dolgozói általában szívük szerint beszélnek, meg kell ókét hallgatni, elfogadni hasznos tanácsukat és a gyakorlatban is alkalmazni, mert szép gazdasági eredmény csakis közös erő­vel érhető el. — Mi, mezőgazdasági fiatalok, ha találkozunk, elmondjuk egymásnak problémáinkat. így volt ez a kong­resszuson is. Tudom, hogy nagyon ke­vés a fiatal agronómus és zuotechní­­kus, pedig az Iskolából elég sokan kerülnek ki. Azt mondják, inkább dolgoznak az irodában, vagy a rak tárban, mert nem kell korán kelni és későn hazajárni... De ez egyelőre másképp nem megy. Ha az ember megszerette a munkáját, mindig csak rá gondol. Amikor a kongresszusról visszajöttem, azt kérdezték, mit har­coltam ki nekünk? De azt sokan er felejtik, hogy ügyes bajos dolgainkat saját magunknak kell megoldani. — Örömeim? Higyók el, abból is van elég. A legnagyobb öröm az, ami­kor látom munkám eredményét. Az is öröm, amikor valamilyen problémát sikerült elintézni. Részt vettem a SZISZ I. korigresjt­­szusán. Ezzel kapcsolatban csak azt szeretném mondani, hogy a fiatalok ne féljenek a mezőgazdaságtól. Le­gyenek kitartóak és erősek, bizonyít­sák be, hogy érdemesek a bizalomra. — Mire készülök? Életem legna­gyobb eseményére, az esküvőmre. Utána Karlové Vary-ha szeretnék menni nászútra. Ugyanis ott él egyik testvérbátyám. Ezenkívül leghőbb vá­gyam, hogy tagja legyek a pártnak. A gyűléseken már most is úgy érzem, mintha párttag lennék. De addig még szeretnék valamit bizonyítani, hogy érdemes vagyok rá. Mucha Magdolna 15 gyermekes családból származik. Közülük hat fiú és hat lány él. Mustanáig már nyol­cán házasok. A mezőgazdaságban még csak egyedül ő dolgozik. De kő züliik ketten is a mezőgazdasági szakiskolában folytatják tanulmányai­kat, mert a család szamára kezd nép­szerű lenni a mezőgazdaság. Egyéb­ként a családban megtalálható min­denféle szakma. Sokat vár újdonsült mezőgazdasági mérnök vuiegényélól, aki szakmailag nagy segítségére le­het. Reméljük, Magduska megtalálja számítását. Hiszen párosán még szebb az élet! ILLÉS BERTALAN A szakácsok csoportja, igazan ízletes ebéddel járullak hozzá az aratási ünnepség jó hangulatához. Foto: tt

Next

/
Oldalképek
Tartalom