Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-09-09 / 36. szám

Szabad Földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1972. szeptember 9. Ara 1,— Kčs XXIII. évfolyam, 36. szám. Mezőgazdasági dolgozóink diadalmas seregszemléje Nyitra ismét kitett magáért. A Zo­­bor öléri pihenő ősi város két napra „menyasszonyi köntösbe“ öltözött, úgy fogadta a mezőgazdasági dolgozók tízezreit, akik az egész országból képviseltették magukat, 1972. szep­tember 2-a és 3-a ismét aranybetűk­kel íródik a város történelmébe. .Az időjárás is eszményi volt. A termé­szet, melynek sikerült a „pótvizsgája“ mintha csak kárpótolni akarná a föld­műveseinket a mulasztottakért. Mind­két napon bőségesen árasztotta a napsugarakat a VII. össz-szlovákiai aratási ünnepség résztvevőire. Szombaton és vasárnap minden út Nitrára vezetett. A végeláthatatlan autókaravánok és a parkolóhelyeken sorakozó autóbuszok sokasága árul­kodott a legjobban a nagy érdeklő­désről. Még olyan nagyszabású világ­­esemény, mint az olimpiai játékok, sem konkurálhatott ezúttal a ke­nyér ünnepével. Az emberek vigadni, ünnepelni jöttek, ígv a csehszlovák és szovjet zászlókkal és transzparen­sekkel feldíszített utcák már szomba­ton reggel megteltek. Am nemcsak az utcák, házak öltöztek ünnepi köntös­be. Az ünnepelni vágyók legnagyobb része ugyancsak kitett magáért. Kü­lönösen p lányok, asszonyok. Az öreg ládafiákból ismét előkerültek a gyö­nyörű népviseletek, melyek színár­nyalata a parkokban pompázó virá­gokkal vetélkedett. Még magasan járt a nap, mikor már szállt a dal, össze­csendültek a poharak, fogyott az új és az óbor. Egy-egy asztalnál nem­egyszer különböző járások mezőgaz­dasági dolgozói ültek. A téma persze közös volt. Az idői nehéz aratás, s az elkövetkezendő feladatok. Hiába, ez a parasztember vérében van, hogy még az ünneplés, vígadás közben, is „dolgozik“. A tubái (Libád] 'Egyetértés szövet­kezet képviselőivel is összefutottunk, kikkel egy-egy pohárka jóízű tramín „társaságában“ szintén az aratásról váltottunk néhány szót. Palim Imre elvtársnak, a közös elnökének ugyan­csak megvolt az oka a kocintásra, hisz ők is azok közé tartoztak, kik becsületes munkájukért magas állami kitüntetésben részesültek. — A rendkívüli körülmények közt 36 mázsás átlagot sikerült elérnünk — mondotta az elnök nem kis büsz­keséggel — s ez jobb a járási átlag­nál. Szerencsére a mi határunkat el­kerülte a jég, az időjárás azonban így is mintegy 7 mázsától fosztott meg hektáronként. A jó eredmények elérésénél jelentősen közbejátszott a gondos előkészület, a növényvédelem, a jó munkaszervezés és n.em utolsó­sorban dolgozóink odaadó, becsületes munkája. Lehetett szombat, vasárnap, éjjel, vagy hajnal, soha, senkit nem kellett noszogatni a munkára. Az­előtt jó időben nem egyszer elhang­zott: „Hát ezért nem nagyon érdemes dolgozni!“ Ezúttal senki sennnézte az egyéni érdekeket. Az aratás után egyik kombájnosunk mondta is: — Elnök elvtárs, a munka dandárjában eszünkbe sem jutott megkérdezni, mennyit is keresünk majd. A pénz akkor senkit sem érdekelt. Az volt a legnagyobb gondunk, hogy mielőbb tető alatt legyen a termés. Ez a ha­tártalan lelkesedés, őszinte odaadás volt különben jellemző az ország minden mezőgazdasági dolgozójára. A szórakozási lehetőség igen sok­rétű volt. Szlovákia számos népi együttese, — köztük az Ifjú Szívek is, cigány-, fúvós- és tánczenekarral szórakoztatta a közönséget. Nem hiányzott a folklór, a tánc- és a beat­zene, valamint a jóízű humor. Alig­hogy kialudtak az amfiteátrum ref­lektorai, a nitrai vár fölött a hagyo­mányos tűzijáték késztette csodálatra a vendégsereg apraját-nagyját. A szombati ünneplés ugyan vasár­napba nyúlt, ám reggel a pattogó muzsika ismét gyorsan kicsalta az embereket az ágyból, kik egy percet sem akartak elmulasztani a párt- és kormányküldöttség ünnepi beszédé­ből, és az aratási ünnepség fénypont­jából, a szinpompás felvonulásból. Fél tízkor már egy gombostul sem lehetett leejteni a tribünt körülvevő embertömegben, kik lelkes tapssal üdvözölték a megjelent vendégeket, Lenárt elvtársat a CSKP KB elnökségi tagját, az SZLKP KB első titkárát, Peter Colotkát, a CSKP KB elnökségi tagját, az SZSZK miniszterelnökét, František Haniouzt, a Szövetségi Kor­mány alelnökét, ián Janovicot, ez SZSZK mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszterét, M. M. Gyejevet, a Szovjetunió bratislavai főkonzulát stb. Jánovic elvtárs bevezető beszédében értékelte az idei aratást, majd jelen­­(Folytatás a 2. oldalon.) Nyitott szemmel Az időjárás viszontagsága még az aratás alatt sem kímélt meg bennün­ket. Talán ez a generáció nem is em­lékszik ilyen nehéz aratásra. A na­ponta megújuló záporok és a nyo­mukban járó lezúduló vízmennyiség, úgyszólván lehetetlenné (ette az ara­tást, nemcsak azért, mert rendesen a nappali, a délutáni, vagy a délelőtti órákban jelentkeztek, de oly tömegű vízzel árasztották el az amúgy is nedves földet, hogy a kombájnok vá­gószerkezete a felázott talajt túrta és nem volt képes a gabonaszárat el­vágni. Szomorú látvány volt a végre felszáradt talajon porfelhőim burkolt kombájnokat nézni, amint a szürkés­­fekete színű, raviilt szalmája gabonát vágták, a „veszett fejsze nyelének“ megmentése céljából. S még a táblák nagy részén ott a szalma. Tarluhántast úgyszólván nem is látni. A fertőző gombabetegségek kórokozói ott tenyésznek a földeken, s jaj annak, aki ilyen talajba akar isinél gabonát vetni a következő év­ben is. Nagy problémát okoz a szem egészségi állapota is. Ügy érzem, nö­vényvédelmi szakembereink feladatát képezi, azonnal ismertetni termelő­inkkel milyen helyzetet teremthet a jövő évi termesztés szempontjából a myceliumokkal és hyíákkal fertőzött vetőmag elvetése. Azt nyugodt létekkel és a leghatá­rozottabban állíthatjuk, hogy az elkö­vetkezendő gazdasági évben saját jól felfogott érdekek miatt ne termeljünk gabunát gabona után. A monocului­­rális gabonatermesztést ez évben 1U0 százalékban mellőzni kell. Igen nagy lenne a termelési kockázat. Végig kell gondolnunk vetési programun­kat, és vetésforgóinkat úgy módosíta­nunk, hogy még olyan etűvetemény után is beiktassuk az őszi kalászos termesztését, melyek után egyébként nem szoktunk őszi gabonái termesz­teni, de tavaszit. Természetesen ismét előtérbe kerül a lucerna és vöröshere után termesz­tett búzák kérdése. Számolni kell az aránylag legkorábban lekerülő kuko­ricákkal is, mint előveteménnyel, to­vábbá silókukoricákkal: Sajnos, a sok eső miatt a kukoricák érése is előreláthatólag ki fog tolódni, nem­­kevésbé a cukorrépák technológiai beérése. Sok lesz a vegyes parcella a vetésforgóban, ami eleve kompli­kálja a taiajelokészftést. Mégis úgy vélem a monokulturális termelés ve­szedelmének elkerülése végett, in­kább kell vállalni a kisebb rosszat és az agrotechnikai határidő rovásáia is a későbbi vetés mellett keli dön­teni. Nem tudjuk, mit hoz az elkö­vetkezendő év, s milyen időjárás fog a jövő évben uralkodni. Az elmondottak megkívánják, hogy a talajelőkészítést sokkal több gond­dal és természetes anyagi megterhe­léssel vállaljuk. Az agrotechnika je­lentősége fokozott mértékben fog ér­vényesülni. Az olcsó búzatermelés a gabona elöveíemények után jelenleg háttérbe kell hogy szoruljon. Növelni kell a szántás és vetés közti időtartam hosszát. Erre azért van szükség, hogy a szervesanyag lebomlás a veszélyes nilrogéndepresz­­szió és iniiihíciós hatások káros je­lensége nélkül menjen végbe. A sok gyom- és sarjúhajiások leszántása ugyanis e veszélyeket jelentősen nö­velni fogja. Szükséges lesz a talajba a foszfor és káli 2/3 rész amonnitro­nak ellenére, hogy szakembereink, sajtó, rádió, televízió, járási értekez­letek és szemináriumok útján, de a szakosítás terén is előre figyelmez­tettek azokra a veszélyekre, melyek­kel elöbb-utóbb számolnunk kuli. Kanyarodjunk tehát vissza a kisebb rizikóval fenyegető gabonatermesztés­re és vegyük figyelembe a következő agrotechnikai kívánalmakat. Gabona után ezidüben semmi eset­re se termeljünk őszi búzái. Talajain­kat fertőtlenítsük vetés előtt taiajfer­­tőtlenítő szerekkel. Minthogy a tarló­hántás ideje rég elmúlott, s különben is a talaj felületén elfekvő gyoiumag­­vak héjai már annyira megvastagod­nak, hogy biológiai (csírázás nélküli, talajbaktériumok útján végzett] gyom­irtásról szó sem lehet, szántsuk azo­kat le a szokottnál mélyebbre, egy­szeri mélyszántással, abban a re­ményben, hogy ott levegőhiány miatt és szénsav felhalmozódás réven csí­­rafulladás és magpusztulás áll be. A szántást minél hamarább végez­zük el, minden szánibajöhelö elóvele­­mény után, úgyhogy a szántás és ve­tés közti idő minél hosszabb legyen. Olyan elöveíemények után, melyek későn kerülnek le a talajról, a ter­mészetes ülepedés pótlásáról megie­­lelo taiajtümörítéssel gondoskodjunk. Erre a gyors és egyenletes kelésen kívül a jó áttelelés végett van nagy szükség, különösen a gyengébb fagy­­állóságú Kaukaz búzáknál, de a többi fajtánál is. A műtrágyákat (foszfor, káli egész­ben, nitrogént 2/3 részbeni már a szántással szántsuk be a tűidbe, ugyanakkor 1/3 rész salétromnitrogen őszi adagolásáról sem feledkezzünk meg. A szántott talajt a szántással egy­idejűleg dolgozzuk el veluágynak al­kalmas módon, mert a későbbi eldnl­­gozás veszélyezteti a jó porhanyó ma8hgyat, a gyors és egyenletes ke­lést, ami eleve problematikussá teszi a jó termés elérésének lehetőségét. Vetés után minden őszi búzát (ki­véve az összefolyós jellegű talajokat) le kell hengerelni gyűrűs (sohasem sima) hengerekkel. A hengerezésl le­hetőleg a télen át uralkodó szélirány­ra merőlegesen végezzük, szél és üó­­fogás céljából. Ahol csak lehel, a ve­tési surokat Észak-Dél irányban ve­zessük. A vetóágy legalább 10 cm mélysé­gig kerti porhanyó legyen, de a talaj előkészítésénél igyekezzünk a szán­tott réteg mélységig porhanyóvá ten­ni a földet. A tdlajelókés.ritésnéi szántással egy­idejűleg használjunk tárcsás boroná­kat: minél több szerves anyagot hagy vissza az elöveiemény, annál inkább szükség lesz a tárcsák egyidejű be­vetésére. Búza előveleiuényéül minden őszi repce, mák, lóbab, borsó, len, kender talajt vegyünk igénybe, s ott, ahol ezt a talaj állapota megengedi, e növé­nyeknél eke helyett a tárcsa bevetése lesz indokolt Korái kukoricák, csalamádé, siló­kukorica. lucernák és herék után rendkívül gondos és alapos talajelo­­készítésre lesz szükség. Többéves la­­karmányok tarlóját már a 2. kaszálás után törjük fel és szántás és vetés között legalább hat hetet hagyjuk a földet pihenni (a gyomirtó fogasolá­son és az azt követő hengerezésen kívül). HIDAUATAS AZ SZNF JEGYÉBEN A dicsó Szlovák Nemzeti Felkelés tisztelőiére országszerte nagyszabású ünnepségekre, megemlékezésekre Ke­rült sor. Bratislavában ezt a jelentős évfordulót' egy nagy eseménnyel kö­tötték egvbe. Augusztus 26-án dél­előtt 11 órakor nyitották riieg a maga nemében szinte egyedülálló létesít­ményt, az új hidat, mely a Szlovák. Nemzeti Felkelés névet viseli. A zászlódíszbe öltözött napsütéses Duna-parton már egy órával a hiva­talos megnyitás előtt megindult az emberáradat Szlovákia fővárosának új dominánsa felé. Mindenki sietett, hogy a lehető legjobb helyet bizto­sítsa magának. Az ünnepi manifesztál cióval egybekötött jelentős aktusra nemcsak a különböző üzemek, inté­zetek dolgozói voltak kíváncsiak. A transzparensekkel, jelszókkal, zász­lókkal tarkított sokezres embertömeg­ben nyugdíjasok, gyerekek, katonák, diákok és szatyrokkal felszerelt há­ziasszonyok — akik egy órácskával elhalasztották a bevásárlást — is megjelentek és ■ izgatottan várták az ünnepélyes pillanatot. A. 11 órakor, felcsattanó vastaps a díszemelvényen, megjelent közéleti személyiségeknek szólt; kiknek-élén a Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára, dr.’ Gustáv-HUSÄK elvtárs haladt: A cseh­szlovák és a szovjet himnusz elhang­zása után a Szlovák Nemzeti Színház­­művésze, - Vladimír Durdík szavalatá­val tette még ünnepélyesebbé a meg? nyitót, majd Gejza Šlapka, az SZLKP KB elnökségének tagja, a Bratislavai' Városi Pártbizottság vezető titkára üdvözölte a megjelent vendégeket: Gustáv Husák, Jozef Lenárt, Peter Colotka, Andrej Klokoč, Ján Janik; Elena Litvajová, Mirosláv Välek stb. elvtársakat. Ezt követően a Doprastav igazgatója Dušan Mikiének mérnök jelentette Husák elvtársnak a monu­mentális építkezés befejezését, meiy a hídépítők kötelezettségvállalásai jóvoltából időre, a Szlovák Nemzeti Felkelés 28. évfordulójára elkészült. A CSKP KB'fő,titkára is -szólt az egybegyűltekhez. Üdvözölte a megje­lenteket,és az ellenállási mozgalom minden résztvevőjét, megköszönte a szívélyes meghívást, majd köszönetét mondott mindazoknak, akik becsü­letes munkájúkkal hozzájárultak e nagyszabású- technikai remekmű el­készítéséhez. , — Huszonhét 'évvel ezelőtt — mon­dotta továbbiakban Husák*-éivtárs — alkalmam nyílt Konyev marsallal megnyitni a régi hidat is, mely a mai napig szolgál. Ez az új híd a Szlovák Nemzeti. Felkelés .nevet kapta, s ez szerencsés dolog volt,-hiszen a,nagy gondolatok, a forradalmi események, a neinzetek,, népek életében szintén hidat' alkotnak , az egyik korszaktól a másikig. Ily .módón képzett, hidat az. SZNF a fasiszta elnyomás, meg­szállás és gyilkolás és a nemzeti fel­szabadítás, államunk felújítása kö­zött. Beszéde után Húsúk elvtárs lelep­lezte a híd, egyik bekötő útjának tar­tópillérére elhelyezett 'emléktáblát, majd kíséretével a hiúra vonult, ahol elvágta a hófehér szalagot, s ezzel átadta rendeltetésének e nagyszerű építményt. (Folytatás a 2. oldalon.) gén műtrágyán kívül még gyorsha­tású salétrom nitrogénnek bizonyos méretű beszántása is, hogy a kelő ősziek nitrogén éhségének időpontját sikeresen átvészeljék. Ez az év ismét bebizonyította, amit állandóan hangoztatunk, hogy a me­­zugazdasagi termelésben nincs sablo­­nosság, nincs dogmatizmus es agro­technikai tevékenységeinket a min­denkori viszonyuknak megfelelően, a tudományos elvek tigyelemlievelclevcl kell alkalmaznunk, még akkor is, ha azok látszólag diauietriális ellentét­ben állnak általános nézeteinkkel, mert döntő mindenkor a „kisebb rnssz“ elve kell hugy legyen. Talán kissé szerencséről is beszél­hetünk, akkor, amikor azt állítjuk, hogy jobb, hogy ez az időjárás must jött, mint két év múlva, mert akkor a búzatermelésben katasztrófa is be­állhatott volna. Termetűink ugyanis már annyira rákaptak a búza mono­­kutturális termesztésére, hogy idén már 65—7(1 százalék között mozgott a gabona után vetett gabona területe, s a tendencia emelkedőben voll an-A vetendő őszi búza vetomennyisé­­gét ne növeljük még későbbi vetés esetén sem, de jó magágyletesítéssel biztosítsuk a gyorsabb és egyenletes kelést. A vetés mélysége ne haladja meg az 5—6 cm-t, még humokosabb tala­jokon sem. A túl dimenzionált vetés és túlmély vetés mindig komplikációt okoz, s a termés rovására' megy. Ké­sőbbi vetés esetén a tenyészido lerö­vidülés miatt olyan fajtát válasszunk, mely ezt tűri (Mirouovszkája), de ne fokozott vetőmag mennyiséggel ront­suk a kikelt növények esélyeit. Elmondottak komoly figyelmet ér­demelnek az idei búzák alá való la­­lajelőkészítésnál, mert azokhoz a ne­hézségekhez igazodva javasolják a termelési módszert, melyet az idei rendkívüli év időjárása okozott. Javaslatunkat azzal zárjuk: „ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát". Prof. Dr. Dr. h. c. Ing. FRIDECZKY Á., DrSc. egyetemi tanár

Next

/
Oldalképek
Tartalom