Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-09-02 / 35. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES.

1972. szeptember 2.

AZ ORSZÁG KENYERÉÉRT

Nem országos hírnévnek örvendő gazdaságról, párjukat ritkító eredményekről kívánok szólni, csupán egy kis közösség, egy szövetkezet dolgozóinak örömét és gondját, eredményeit és problémáit szeretném megvilágítani. Igaz, mindenütt vannak eredmények, problémák, szorgalmas emberek; hogy mégis ezt a községet, ezt a gazdaságot választottam, a véletlen műve csupán.

* * #

A járási székhely, Komárno (Komárom) felöl érkezünk a község határába. Előttünk lassan kibontakoznak a falu körvonalai. Hirtelen erős motorzúgásra leszünk figyelmesek. Jobboldalt, alig pár száz méterre az országút tói, két német erőgép dolgozik a túlságosan átnedvesedett, laza talajon. Fék csikordul, s gyalogosan igyekszem megközelíteni a kora reggeli szorgoskodókat. Nincs szerencsém. A sáros mezei úton mély nyomokat hagyott maga után a két vaskolosszus, s ezekben most tejeskávéra hasonlító, szalmaszálakat és apró talajrögöcskéket ringató folyadék az úr. Kis híján cipő nélkül vergödök ki a vendégmarasztaló sárból. Boszszant a dolog, de azért lencsevégre kapom a hozzám legközelebbi gépet. Vezetője mosolyogva integet. Talán sikertelen kísérletemen derül, de lehet, így köszöni meg, hogy őt választottam, s megörökítettem a munkáját.

Régen, több mint egy évvel ezelőtt jártam utoljára a chotíni (Hetény) szövetkezetben. Az akkor még friss festékszagot árasztó modern, új szövetkezeti székházban fagyos hangulat fogadott. Nem kellett sokáig firtatnom a vezetők és dolgozók letörtségének, kedvetlenségének okát. A kritikussal határos száraz időjárás megbosszulta magát. A csapadékhiányban szenvedő gabonák jelentősen megkárosodtak a könnyű homoktalajokon. Bizony nem volt irigylésre méltó a helyzetük, hiszen a gaboiratermesztési eredmények szempontjából enyhén szólva is a „hátul1' kullogók közé kerültek. Jóllehet, mindenki tudta, saját hibájukon kívül történt mindez, mégis bántotta őket a dolog.

Mennyit változott azóta a helyzet. Merőben más kép és hangulat fogadott a minap ugyanebben a gazdaságban. Az emberek jókedvűen, vidáman végezték teendőiket, sőt az egyik irodahelyiségből halk dúdolás szűrődött ki a folyosóra. Benyitottam. Ilonka, a szövetkezet fiatal segédagronómusa csak nemrég kerüli ki az iskolából, s még nem volt tisztában az asztalán heverő kimutatásokkal, amelyeket éppen tanulmányozott. Szerencsére azonban kisvártatva megérkezett a határjárásból hazatérő agronómus, Csintalan Csaba mérnök, s hamarosan megtudtam minden lényegeset a gazdaságról.

Idén 510 hektáron termett gabonájuk. Mint Csintalan elvtárs megjegyezte, számukra kedvezett az idei időjárás. Mások szidták az esőt, ők meg örültek neki, mert a homoktalajokon is jó hozamot biztosított. Búzából 36,15 mázsa, árpából viszont 37 mázsa termést gyűjtöttek be átlagosan egy hektárról.

— Tudatában vagyunk annak, hogy a jól előkészített magágyban lesz tökéletes a természetesen kiváló minőségű vetőmag csírázása, a növényzet kelése, ami már magában jó áttelelést igér. Ezért a szalma begyűjtését és a tarlóhántást, illetve a vetőszántást úgy szerveztük, hogy augusztus végére, esetleg szeptember első napjaiban befejezzük az ősziek talajelőkészítését. Most augusztus derekán járunk, s már 220 hektáron végeztünk a vetőszántással. A tarló leszántásával egyidőben a talajba juttatjuk a nitrogén trágyák tyj-át, valamint a foszfor és kálitartalmú trágyák öszsze tervezett mennyiségét. Az N-tartalmú trágyák Vi-61 vetés előtt, a felmaradó mintegy 42 °/o-át pedig fejtrágyaként aplikáljuk; összesen 100 kg N tápanyagot adagolunk a búzák alá.

Ősszel 300 hektár búzát terveznek vetni. A legnagyobb területen (60 ha) Mironovszkáját, a többin Aurórát, Jubilejná 50-et termesztenek, de ha sikerül valamennyi vetőmagot szerezniük a Kaukáz fajtákból, akkor azt a Mironovszkája rovására sorolják be a termelésbe. A Bezoszttája fajtánál nagy fertőződést észleltek, ezért a nevezett fajtát véglegesen kisorolták a termesztésből.

, Ahogy végigjártam a gazdaság határát, meglepett, hogy elég nagy területen termeszt silókukoricát a szövetkezet. Az agronómus elmondta, hogy idáig minden évben kevés volt a szilázs, de most végre lesz elég. összesen 140 hektáron terem e célt szolgáló kukoricájuk, s a tervezett, 320 helyett 400 vagon szilázst készítenek be a téli hónapokra.

A jelek szerint a szokottnál egy héttel korábban kell megkezdeni a silókukorica begyűjtését, ha nem is lesz meg a 30—35 % szárazanyag tartalom, mert egyébként nem tudják betartani az agrotechnikai határidőt. A gazdaság vezetői úgy határoztak, mihelyt a silókukorica szárazanyag tartalma eléri a 28 °/o-ot, megkezdik a betakarítást.

— Jónak ígérkezik a kukorica és a cukorrépa is. Ezen növényeknél pár éve nagyban alkalmazzuk a vegyszereket, így olcsóbbá, s eredményesebbé is vált a termelés. Kétszázhatvan hektáron terem kukoricánk, s a tervezett 43 helyett 50 q körüli hozamra van kilátás. A cukorrépánál 400 q átlagra számítunk, ami mintegy 80 mázsával több a tervezettnél — vitte a beszéd fonalát Lamy Miklós elnök.

A szövetkezet határában erejüket megfeszítve dolgoznak emberek és gépek. Készítik a jövő évi kenyér biztosításához szükséges, jó minőségű vetőágyat. Nem kapkodnak, dé kihasználnak minden alkalmas percet, hogy jó minőségű munkát végezzenek, s még idejében bekapcsolódhassanak az egyéb őszi teendőkbe is. Serény munka folyik a javító műhelyekben is. Az idei nehéz aratásban helytállt SZK—4-eseknek a kukorica sőt a silókukorica begyűjtését is el kell végezni, mert a gazdaság speciális vágóberendezéssel ellátott kombájnokkal végzi a silókukorica betakarítását. A cséplő-dob elé szerelik a speciális aprító szerkezetet, amely

Országszerte minden percet kihasználnak mezőgazdasági üzemeink a szakszerű taiajelökészi'tésre. foto: —bor—

felaprózza a kukorica szárat. A siló azután a kifúvó csövön keresztül a pótkocsira kerül.

A szövetkezet minden részlegén szorgos kezek alatt ég a munka. A vezetők sem tétlenkednek. Számolnak, terveznek, mit lehetne jobban, eredményesebben csinálni. Az időjárás néha segíti, olykor viszont hátráltatja a munkák menetét, az eredmények alakulását, mint például ottjártamkor is. Lamy Miklós, a több mint kétezer hektáros gazdaság főkormányosa, összevont szemöldökkel nézte, hogyan térnek vissza a földekről a gépek a szakadó eső miatt, öt erőgép, két ZT 300-as és három U 651 M román traktor haladt el előttünk. Fényes nappal volt, sokat lehetett volna még tenni aznap, ha nem jön közbe az eső.

— Látja, milyen a mi munkánk, mezőgazdasági dolgozóké — jegyezte meg az elnök. — Hiába igyekszünk, hiába tervezünk, az időjárás dönt he-Szakszerű munka -Szorgoskodnak

A Veľký Kamenec-i (Nagykövesd) szövetkezetben is nagy gondot fordítanak a tarló mielőbbi leszántására, a minőségi taiajelőkészitésre, hiszen tudják, hogy csak a szakszerűen előkészített, jól érett, kellő táperövel rendelkező magágyban fejlődnek a követelményeknek megfelelően a növények, hogy a várt hozamot nyújtsák.

A kedvezőtlen időjárás ellenére több mint 300 hektáron végeztek idáig az efsz traktorosai a tarló leszántásával. A felvételen Szerdi Islván és Bányáeski János traktorosok láthatók, akik U 651 M típusú traktoraikkal kitűnő munkát végeznek.

A Zemianská Oléa-i (Nemesócsa, komárnoi járás) szövetkezet határában is teljes ütemben folynak a talajelőkészítési munkák. Az idei aratás,, eredményeit elemezve, Csémi József, az efsz vezetője elmondta, hogy öszszesen 675 hektár gabonájuk volt; búzából 42, árpából viszont 38 q körüli átlaghozamra számítottak olt jártunkkor. A kedvezőtlen idö]árás ellenére ez szén eredménynek/ számit.

Búzából Mirinovszkáját, érpáDól Diamantot termesztettek. Idén fajtacserét szeretnének végrehajtani. A Dunajská “ Štreda-i járásból vásároltak jó minőségű Auróra és Kaukáz vetőmagot, sőt mintegy 25 hektáron a jugoszláv Stnvonka búzát is kipróbálják. Hasonló intézkedésre kerül sor tavasszal, amikor a Csehországból kapott új árpafajtákat vetik el túlsúlyban. Ezen fajták állítólag nagyobb termést nyújtanak, ellenállóbbak a megdőléssel szemben, tehát könnyebb a betakarításuk is.

— Idén szórványosan nálunk is előfordultak a gabona gombabetegségei, — folytatta Cséipi elvtárs. — Lehet, hogy a fertőzés gócpontjain felégetjük a szalmát, hogy a lehető legnagyobb mértékben meggátoljuk a kórokozók terjedését. Ismét akadékoskodik az időjárás, pedig már augusztus vége felé közeledünk, sürget a talajelőkészítés. A gombabetegségek elleni harcban nagy jelentősége van az időben elvégzett vetőszqptásnak is. Idén ősszel 400 hektáron vetünk búzát, s szeretnénk jól előkészített talajba juttatni a vetőmagot, hogy a jövő évi

Traktorosok ügyességi versenye

, * v-.-.

L*

v

C

av.:;

Kép és szöveg: —mj-A trebišovi (Terebes) járásban a traktorosok ügyesség-versenyét nagyszerű időben, a leleszi efsz határában rendezték meg.

Már az elején le kell szögeznünk, hogy a verseny iránt a szövetkezetek és állami gazdaságok vezetői nem nagy érdeklődést tanúsítottak. Ez abból is kitűnik, hogy a versenyen csupán 13-an vettek részt, de még ezeknek a versenyzőknek a fele sem érte el a kívánt szakmai szintet. Ebből arra lehet következtetni, hogy a trebišovi járásban a traktorosok még alacsony szakmai tudással rendelkeznek.

Sajnálattal kell megemlíteni, hogy a mezőgazdasági szakiskolák nem képviseltették magukat a traktorosok ügyességi versenyén. Mentségükre szolgál a nyári szünidő.

A megnyitó után a versenyzők el-<Т0У1$ЯЕТш!>

lyettüiik. Az ilyen lemaradást nehéz behozni, s olykor már két három nap veszteségnek is döntő jelentősége lehet. Reméljük, nem sokáig tart ez az idő, s mire ezen sorok napvilágot látnak, már bizonyára előkészítve várja a magot a talaj, s a többi munkák

menete is biztosítva lesz.

* * *

Nem országos hírnévnek örvendő gazdaságról, párjukat ritkító eredményekről akartam szólni, csupán egy kis közösség, egy szövetkezet dolgozóinak örömét és gondját, eredményeit és problémáit szerettem volna megvilágítani. Igaz, mindenütt vannak eredmények, problémák, szorgalmas emberek, akik a hetényiekhez hasonlóan küzdenek az ország kenyeréért, becsületes munkával építik íiaik és önmaguk jövőjét. Hogy mégis ezt a községet, ezt a gazdaságot választottam,, a véletlen müve csupán.

KÄDEK GÁBOR

kiváló eredmények

eredmények miatt se kelljen szégyenkeznünk.

Az eiójelek szerint az ősz is sok munkát ad majd a földműveseknek.

A gazdaság vezetői szerint jó termésre van kilátás, de mint mondották; ebben az évben már annyi csalódás érte őket, hogy nem mernek számokat mondani. Végül mégis megegyeztek abban, hogy legalább 400 q, vagyis 50 mázsával .több lesz az átlaghozam, mint ahogy azt eredetileg tervezték, itt kell megjegyezni, hogy a jövőben 800 hektár kapacitású öntöző berendezés épül a szövetkezetben, s így már a csapadékszegény években is biztosítani tudják az optimális termelési viszonyokat egyes növények számára.

Kukoricából idén 60—65 q átlaghozamra számítanak a szövetkezet vezetői, s rejtett gondolatuk, hogy ez a növény behozza a gabonáknál tapasztalt lemaradást. Az említett hozam közel 15 %-kal jobbnak ígérkezik, mint' a múlt évi valóság volt. A gazdaság jugoszláv bőtermö kukorica fajtákat termeszt, de 50 hektáron hazai fajták — HTN és СЕ IV — szaporításával is foglalkozik.

— Első évben végezzük gépekkel a cukorrépa begyűjtését, — mondja az elnök — két gépsor áll rendelkezésünkre. A kukorica gépi betakarítása is megoldott probléma, csupán a magszaporító parcellán végzünk kézi törést. Saját szárítóval rendelkezünk, így nem okoz gondot a két Braud adapterrel felszerelt gabonakombájn üzemeltetése és kihasználása, -dek—

sóként a közlekedésrendészet szabályaiból vizsgáztak. Ez a versenyszám nagyszerűen beleillett a vetélkedőbe, hiszen a traktorosok ezzel is felfrissítették elméleti tudásukat. Ezt követte a gyakorlati erőpróba.

Az első helyezett a brehoví (imregi) Kalán Ferenc 3000, a második helyezett, a fiicarovcei (csicseri) Tóbiás Árpád 2000, a harmadik helyezett, a leleszi Ferenc József 1000 korona jutalomban részesült. A többi versenyző 600 koronás vásárlási utalványt kapott.

Dicséret illeti Szűcs Gyula elvtársat, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságának titkárát, aki a versenyt szervezte és nagy szakértelemmel vezette.

A verseny nagyon hasznos volt, s reméljük, jövőre több versenyzővel találkozunk. —és—

h állatenyásztés fejlődési! századunkban

VII. RÉSZ

Amint az ember állandó lakhelyen telepedett meg, az állattartás mind fokozatosabban függött a termesztett növények és legelők hozamától. Szükségessé vált a takarmány jobb kihasználása az állattartás módszereinek jobb megismerése. A nagyüzemi termeléssel nőtt az egy főre eső húsfogyasztás és az emberi munkaórára eső termelés, valamint csökkent az egységnyi termék előállításához felhasznált takarmány menny iség.

Míg a máit században egy 450 kg-ns hízómarha felneveléséhez 2—3 év kellett, addig ma 16—18 hónap szükséges. A sertéseknél 9 hónap helyett 6 hónap alatt érik el a 90 kg-os súlyt. Hasonlók a baromfitenyésztés eredményei is. Ma egy kg csirkehús előállításához elegeiid-i 1,13 kg takarmány. Az egy tyúkra eső tojástermeiés az 1900-i 80 darab helyett 200 — 250 között jnozog.

Ezen fejlődésben az értékesebb állatfajták beállítása, a mesterséges megtermékenyítés, a betegségek leküzdése, valamint az állattartás és takarmányozás tökéletesedése játszott fű szerepet.

1900 után sikerült néhány egészen új állatfajta kitenyésztése. Ezek kialakításában kihasználtak minden kombinációs lehetőséget. Például egyesítették az USA déli államaiban a hazai fajtákat az Ázsiából és Alrikából behozott fajtákkal. Ebből a keresztezésből kitűnő hő- és rovarcllenálló Tájt kaptak. Ezek közé tartozik a Santa Gertrudis, amelyet az amerikai shortnorn és az indiai Brammanból tenyésztettek ki, mely kiváló minőségű hús termel. A sertéstenyésztésben olyan törzsek előállítása volt a cél, melyek korán beérnek és suvány húst termelnek (bacontípus). Ezzel Dániában értek el már 3—4 évtizede kimagasló eredményeket ás mai sertéstenyészetük 92 százaléka ebbul a fajtából áll. Jelentős eredményeket értek el ezen a téren Norvégiában, Svéd Jrszágban és az NSZK-ban is.

A tehenészetben nagy változást íozott a mesterséges megterméketyítés. melyet a Szovjetunióban és léhány európai államban kezdtek ilkalmazni. 1957-ben már az USA>an is 6 millió tehénnél, vagyis az illomány 25 százalékánál alkalnazták. Az a mondás járja, hogy t mesterséges megtermékenyítéssel 15 év alatt érték el azt tredményt, amihez a természetes tenyészmódszerekkel 50 évre leit volna szükség.

Л takarmányozási módokban forrodalmi változást hoztak a táplálkozásról, a különböző mikrotápanyagokról, antibiotikumokról es hormonokról szerzett ismeretek. Ezen ismereteket kamatoztatják a takarmánykeverékek készítésénél. Itt nemcsak a szénhidrátok és fehérjék kellő egyensúlyáról és a fontos ásványi anyagokról gondoskodnak, hanem mintegy 15—20 féle vitamin, egy tucatnyi mikroelem és aminosav, valamint a kellő antibiotikumok és hormonok adagolását is biztosítják.

Óriási sikereket ért el a tudomány az állatokat veszélyeztető rovarok és betegségek leküzdésében. A múlt században még csak egészen egyszerű gyógyszerekkel rendelkeztek. Korunk állattenyésztőjének már rendelkezésére állnak a modern fenotiazin, nálriumfluorid és piperazin vegyiiletek, szulfamil készítmények, a penicillin és más antibiotikumok. Sikeresen alkalmazzák az inszekticideket is. Századunk első évtizedében kidolgozott sertéskolera vírus-szérum és a baromfibetegségek elleni tömegoltás felfedezésével a sertések, juhok és baromfiak védőoltásának száma tízszeresére növekedett.

Az állattartás módszereinek fejlődése is szembetűnő. Az állatok igényét megközelítő istállók építésénél hasznosítják azt az ismeretet, miszerint a tejtermelést nagy mértékben befolyásolja a hőmérséklet. Fontos felismerés, hogy a nagyobb rosttartalmú takarmányuk az okozói a nagy hőtermelésnek.

TARR GYula, mérnök