Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-08-19 / 33. szám

GAZDAG TERMEST VARNAK

A forró nyár napsugarai beragyogják a déli fekvésű szőlőhegyet. Szorgoskezű asszonyok kötözgetik a vezetékekhez az elszabadult szőlőhajtásokat. Sági Ferenc lánctalpas rotációs ekéjü bulgár traktorával az amúgy is porhanyős talajt lazítja. Áldás ez a traktor a szőlészetben, mert szinte állandóan üzemeltetve teljesen megművelik vele a sorközöket és az asszonyok csak a tőkék alól irtják a gyomot. A kistraktornak köszönhető, hogy a 18 hektáros szőlőkertészetet tíz dolgozó példásan megműveli, gondozza.

Tóth István a Viskovce nad Ipfom-i (Ipolyvisk) efsz kellő elméleti és gyakorlati szaktudással felvértezett szőlésze épp terepszemlét tart, mert bizony Ilyen időben sosem lehet tudni, hogy hol üti fel fejét a peronoszpóra vagy a lisztharmat. Azt mondja, hogy a szőlő olyan mint a kisgyerek, állandóan

Sági Ferenc lánctalpas bulgár traktorjával szinte szünet nélkül műveli a sorközöket. Balia felv.

összes szőlőjük a legkorszerűbb módon van telepítve a három méteres sorközökbe a legelőnyösebben használhatók ki a gépek.

Szemlélődés közben vendégek érkeznek a Sahy-i (Ipolyság) Mezőgazdasági Műszaki Középiskolából. Danis Ferenc igazgató mostanában több szőlészetet bejárt ás megjegyezte, hogy ez a legjobban gondozott, a betegségek sem támadták meg, gyomot pedig még nagyítóval is alig lehet találni. Ürül az elismerésnek a lelkes vincellér és elmondja, hogy általában 8 naponként permeteznek, de ha szükséges többször is. A terv szerint hétszer permeteznek és kétszer poroznak. Orthophaltan után júliusban már 0,2 százalékos Dithanevnal védekeztek a gombabetegségek ellen. Permetezőanyagjuk van bőven, a csoport pedig nem sajnálja a iáradságot a növényápolási és növényvédelmi munkákra. Ezért szép, mutatós szőlészetük.

Alaposan átnézzük a szőlészetet és gyönyörködünk a jól fejlett bogyókban. A vincellér több tökét bemutat és a legszebb olasz rízling fürtöket kiemeli a levelek közül. Becslése szerint ebből 100—120 mázsás hektárhozamot érnek el, lehet, hogy többet is, de hót előre nem jó beszélni, mert szüretig még sokszor kint alszik a szőlőben.

A szőlésztől megtudjuk, hogy szövetkezetükben nagy távlatok előtt áll a szőlőtermesztés. Kihasználva a rendkívül jó, kedvező déli fekvést, az egész szőlőhegyet oltványszőlővel telepítik be. Szerinte különösen a Peszeki leányka, a Müller és az Olasz rizling szereti ezt a talajt, tehát ezeket a szőlőfajtákat telepítik majd. Mint különlegesség már van egy hektár Kékfrankosuk is, és talán ebből is telepítenek, mert az itteni éghajlati viszonyok kedveznek neki.

Tóth István még nem rendelkezik sok gyakorlattal, tapasztalattal a nagyüzemi szőlőtermesztésben, de tíztagú csoportjával máris megmutatta, hogy hozzáértéssel, célszerűséggel ezen a vidéken is eredményesen lehet szőlőt termeszteni. Eredményeik nem mindennapiak és a jövőben még nagyobb sikereket akarnak elérni.

BÁLLÁ JÓZSEF

Ж közelmúltban ■ nitrai

** (Nyílra) járásban jártunk, ahol megtudtuk, hogy az egyik kisközségben — Vinodol (Szőlős) — Vendég Béla kiváló eredményeket ér el a szőlőtermesztésben.

Zuhogó esőben érkeztünk a faluba. így hát először az előszobában indult el a beszélgetés. Megtudtuk, hogy Béla bácsi 1951-ben kezdte el a szőlő telepítését, s mindjárt a kordon művelést alkalmazta. Ugyanis a környéken abban az időben csupán a tőkefejes művelést ismerték. Biznny sokan ki is nevették érte. Nem törődött vele . . . Két év után 1953-ban vágta először termőre a szőlőt. A fáradságos munka meg is hozta az eredményt, mert bárom év múlva 40 mázsát ért el. Az utána való évben pedig a 26 áron, már 50 mázsa termett. Ez a kiváló eredmény elgondolkoztatta a környék lakosait, és ők is fokozatosan áttértek a kordon művelésre. Eleinte a sorok közötti távolság egy métér volt, ma viszont már 1,80 méter.

Béla bácsi legkedvesebb emlékei közé tartozik, hogy egy szép napon megkérte a szomszédos szövetkezet (Michal nad Žitavou) vezetősége, segítse bevezetni a négy hektáros szőlősükbe a Moser-féle rendszert. Ugyanis a szövetkezeiben hét éven keresztül ráfizetéses volt a szőlő termesztése.

Szerdai napon hozzá is fogtak. Az emberek azonban a háta mögött összesúgtak és egyre azt hajtogatták, hogy most tesszük csak igazán tönkre a szülőt. Érthető volt ez, mivel a szőlőtőkén csak két venyigét szabadott hagyni — a többit irgalmatlanul le kellett vágni — úgy ahogy azt Béla bácsi csinálta. Az egyik vesszőt nyugati a másikat keleti irányba vezették, s a tőn

Kiváló szőlész

biztosító csapot sem hagytak. Mikor a munkával elkészültek egy hektáron öt vagon istállótrágyát és tíz mázsa kombinált műtrágyát dolgoztak be a sorközökbe. Az eredmény nem is maradt el, mert másik éven 100 mázsa szőlőt értek el hektáronként.

Közben az eső is elállt. Kimentünk hát a háza mellett lévő nyolc áras kertjébe, ahol tovább folytattuk a beszélgetést. Kissé keserű szájízzel jegyezte meg, hogy a 340 to leányka tavasszal 100 százalékosan lefagyott, holott 40 mázsa szőlőre számított, mivel a tőkéken 120 darab termőrügyet hagyott. Annak ellenére 15 mázsa így is lesz a rejtett rügyek által.

Dtnnk azután az úgynevezett ., Peteti szőlőhegyre“ vezetett. Nagy gonddal művelt szőlősorok tárultak elénk. Öröm volt nézni az egészséges venyigéket. A beszélgetés fonala így mindjárt a permetezésre terelődött. Megtudtuk, hogy Béla bácsi minden évben bordóilevel használt. Ugyan megpróbálkozott az Orthofaltán 50-nel is, de utána hetekig betegeskedett s így alkalmazásáról lemondott. Idén a Dithane M 45-ös elnevezésű vegyszerrel védekezett a peronoszpóra ellen.

Szüretkor nagy segítséget jelent számára, hogy a család valamennyi tagja (két lány, két fiú) bekapcsolódik a munkába. Azonkívül nagyon szereti jő öreg társát, a hydraulikus piéselőt.

A borszőlő mellett van 350 tő csemegeszőlője is (Pannónia kincse), amelyből az idén húsz mázsa termést vár. S hogy nem véletlenül mondják Béla bácsira a járáson, hogy kiváló szőlész, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 1970 ben például a szőlő után 9600 korona jövedelmi adót fizetett.

OvAry Péter

Amint a nappalok rövidülnek s az éjszakák hosszabbodnak, a méhcsaládokban rendszerint kezd a fíasítás csökkenni. Az a mézelőméh sajátossága, hogy életmódját mindig az adott körülményekhez alkalmazza. Közeledik a téli időszak, s a méhcsaládnak meg kell küzdenie a zord idővel és rá lesz utalva, a vegetáció időszakában gyűjtött élelemre. Áttelelésre a méhcsalád csak annyi méhre törekszik, amennyivel a tél kedvezőtlen befolyásával dacolni képes. 7—15 ezer méh télen át is kevesebbet fogyaszt, mint 50—70 ezer. Ez a jelentősége a fiasítás korlátozása kezdetének.

A következőket kell figyelemmel kísérnünk:

A méhcsaládban az élet folyton pezseg. A fiatal méhek szünlelenül fogyasszák а шипkásméhek által behozott virágport és mézet, hogy az általuk termelt pemjmvel etethessék a következő generáció fejlődésben lévő álcáit. Később ezek a méhek építenek. A család bővül, helyre van szükségük — építenek új sejteket. (Ez akkor volt, amikor még az ember nem avatkozott be a méhek életébe.) Ma már a méhész szabályozza a keletkező szaporulat részére a szükséges helyet, kiépített keretek, illetve műlépek beakasztásával. A munkásméhek gyűjtik a nektárt s a virágport. Mindez energiáját oly mértékben veszi igénybe, hogy csakhamar kimerül.. A család feltejlödésének szakaszában a munkásméh csak 5—6 hétig él. Ha ez állandóan így menne, akkor a méhcsalád már októberben-novemberben kipusztulna.

De ez nem így van!

A család úgy reagál a napok rövidülésére, hogy korlátozza a fiasítás terjedelmét. Mi ennek a következménye? A családokban a fiatal méhek számra elérik a csúcspontot. Ezek rendszerint első sorban szeretnék a fiasítást gondozni, etetni. Ezt is teszik. De az arány a fiatal méltók s a nyílt Hasítás között változni kezd. Egyegy fiatal méhnek nem jut már annyi álca, mint a család felfejlődésének szakaszában. Taranov tanár, szovjet kutató megfigyelte, hogy amíg a család fejlődésének szakaszában egy-egy méhre 3,85 álca jut, vagyis 100 méhre 385, addig a család fiasítás-területe kisebbedésének szakaszában, tehát augusztus szeptemberben csak 1,90—1,30. Ennek' következtében az álca ebben az időszakban bőségesebben lesz táplálva. Kuwabara, japán tudós megfigyelte, hogy az álcák 1—3 napos korig óránként háromszor esznek. Mikor a családot megfosztotta az anyától, az óránkénti háromszoros etetés azonnal tízszeresére szaporodott. Kuwabara elektronikus

mikroszkóp segítségével megfigyelte az ilyen bő etetés által keletkezett bábokat, amikor már majdnem kifejlett méhhé változtak. Megállapította, hogy garatmirigyük már akkor jobban kifejlődött, mint az ellenőrző báboké, amelyeket álca korukban normálisan etettek s a petecsövek is nagyobb számban mutatkoztak. Ez annak a következménye, hogy az álcákat bővebben etették, mint normális körülmények mellett, talán még más körülmények is befolyásolták a változást.

Annak ellenére, hogy az álcákat a fiasítás terjedelme csökkenésének kezdetén bővebben tápláljuk, a fiatal méhek nem képesek a termelt pempőt az álcák táplálására felhasználni. A felfalt virágpor s méz anyagai állal keletkezett tápméhek hosszú életűek s annyi hónapig- képesek élni, ahány hétig a nyári méh, vagyis hat, sőt 7 és még ■ több hónapig is.

Mi célból ecseteltem a méhcsaládokban ezen változás keletkezését s a nyári és téli méhek élettartamának különbségét? Azért, hogy a gyakorló méhészt figyelmeztethessem arra, hogy beavatkozása révén a méhcsalád életébe nyár végén s ősz kezdetén minél több Hatal, életképes s nem kimerült méhet tenyésszen a téli időszak tartamára.

Mily módon?

Már júliusban, de főleg augusztusban serkentés által (ha nincs természetes hordás) indítsa az anyát minél több petelerakásra. Az ezekből kikelt méhek lesznek majd a hosszúéletű téli méhek. Ehhez azon-TELELŐBE

A FIATAL MÉHEKKEL!

anyagok nem találnak a méh testén kívül elhelyezést s így lerakodnak a méh szervezetében. Különben ezen jelenséggel úgy az emberi, mint más szervezetben is találkozunk, (hízódisznóknál, ludaknál stb.). így keletkezik a méh testében található ún. zsírtest. A kifejlett méhnél a potrohbőre alatt és az emésztőszervek között helyeződik el. Ez már a méhnél álcakorban is képződik.

Kísérletek, megfigyelések s kutatások szerint a méh annál hosszabb ideig él, minél

a) fejlettebb a zsírteste, bj minél kevesebbet foglalkozott álcák etetésével.

Ez utóbbit a gyakorlati méhész is tapasztalhatja. Ha a családból az anya bármily oknál fogva eltűnik s a méheknek már nem sikerül új pótanyát nevelni, nemsokára megszűnik a nyílt fiasítás. Noha később az álanyák némi petét raknak, a méhek túlnyomó része nem részesülhet az álcák etetésében. Ilyen családban a munkásméhek a vegetáció időszakában nem múlnak ki már

5—6 hét után, hanem hosszú életűekké válnak s elélnek több mint két hónapig is.

így jutottunk el a család nyár vége felé — az ősz kezdeti állapotához. A család nagy része fiatal, amely már álcakorában, de később is bőven táplált méhekből áll. Ezek a

bail fontos betartani a következő tanácsokat.

Az augusztusban lerakott petékből fejlődött méhek zöme augusztus hó végén, szeptember hó elején kel ki. Minden igyekezetünk arra összpontosuljon, hogy ezek minél kevesebbet dolgozzanak (főleg fiasítás etetése által), minél jobban táplálkozhassanak, különösen virágporral, vagy ennek hiányában virágporpótlóval.

Ezt a következőképpen érhetjük el:

A méhcsaládok fészkét augusztus hó végén szűkítsük le annyi lépre, amennyit a család sűrűn lephet. Ezután azonnal egészítsük ki a készleteket cukorszörppel. Mi történik ezáltal? Az üres sejtek túlnyomó része el lesz foglalva a még ki nem kelt fiasítással, a feletetett cukorszörppel.

Az anya már csak elvétve rakhat petét olyan sejtekbe, amelyekből kikelt a fiasítás, ha közben a méhek el nem foglalták cukorszörppel. A kikelő méhek nem etethenek Hasítást oly mértékben, hogy a termelt pempőt elhelyezhessék. A keletkező tápanyagok lerakódnak zsírtest alakjában a méh szervezetében. A méhek hosszú életűekké válnak.

Talán felmerül az a nézet, hogy kár volna a családokat gátolni további fiasításban, hogy még több méh mehessen

a telelőbe. Itt rá kell mutatni a Charkovi Méhészeti Intézet megfigyeléseire, melyek e tekintetben hasznos útmutatást nyújtanak. Ezen intézet megállapította, hogy a tavaszt nem élik meg azon méhek.

60,8 %-a, melyek július 26-ig kikeltek,

17.5 %-a, melyek július 27-től augusztus 26-ig keltek,

11.6 %-a, melyek augusztus 27-től szeptember 7-ig keltek,

30 %-a, melyek szeptember 8-tól október 13-ig keltek.

Noha ezeket a számokat csak mint tájékoztató adatokat kell értelmezni, mégis kitűnik, hogy a szeptember második és harmadik dekádjában és azután kikelt méhek nagy hányada nem jön tekintetbe a telelő család felerősödéséhez. Ami pedig a fő, nem kell figyelembe venni azt, ahogy ezáltal a téli méhekre lesz rákényszerítve a további évnek már előrehaladott korában való fiasítás etetése, ami a méhek minőségére káros befolyással bír.

Ily módon biztosítja a méhész a bekövetkezendő tavaszi lendületes fejlődést is mert:

Minél több fiatal, ki nem merült és zsírtesttel rendelkező méhből áll a telelőfürt, annál jobban táplálhatja saját testének tápanyagai által a télen megjelenő fiasítást és ellenáll a mézeskeretekben található gyomorvész (noszéma) spórák romboló hatása ellen, így nagyobb a remény a korai hordás sikeres kihasználására.

Oly vidékeken, uhol késő nyáron nem nyújt a természet elegendő virágport, virágporpótlóval fedezzük a méhcsaládok fehérjeszükséglelét.

A virágpótlót következőképp készíthetjük:

Pékélesztőt porcukorral gyúrunk kemény tésztává. A pékélesztő oldja a cukrot. Vagy zsírtalanított tejporhoz egy rész porcukrot, s 1,25 rész mézet, garantáltan egészséges családtól. Ezeket az anyagokat addig gyúrjuk, még kemény tészta nem alakul belőle. Ha nagyon kemény kis mézadaggal hígítjuk, ha igen laza, akkor az ujjakra ragad, adunk hozzé még kevés porcukrot.

Az így nyert tésztából lepényeket készítünk és a mézür s a költőtér közötti helyre teszszük, ahonnan a méhek szívesen elfogyasztják. A zsírtalanított tejpornak az az előnye, hogy nem penészedik még akkor sem, ha hosszabb ideig van a kaptár nedvességében.

Következő cikkben foglalkozni fogunk azon káros következményekkel, melyek akkor keletkeznek, ha a méhész a készletek kiegészítését késóbbenl időre halasztja, ami a gyomorvész káros következményeivel van okozati összefüggésben.

SVANCER LAJOS

ügyelni kell rá. Annyira meg;zerette „birodalmát“, hogy már beteg ha nem tartózkodhat benne. Bizony még munkaszüneti napokon is kiugrik egy kis ellenőrzésre, mert csak ezután hajtja le nyugodtan álomra a fejét. Ez a munkaszeretet nem újkeletű, mert már 15 éves korában gyümölcsfákat szemezgetett, oltogatott. Amikor a közös gazdaságba fejleszteni kezdték a szőlészetet, a szövetkezet vezetősége értékelte igyekezetét és ViniCkére (Szőlősbe ) küldte kétéves szakiskolára, amit kitüntetéssel végzett el. Amikor hazatért nem kis munka várt rá, mert a szövetkezet szőlészetét hagyományos módon 150 cm széles sorközökre telepítették. Sok vita, huzavona után végre döntöttek, hogy minden második sor szőlőt kivágnak és a császárvágás eredményt hozott, mert a hektárhozam 50 mázsáról 90 mázsára emelkedett. Most már az