Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-06-03 / 22. szám

> ÖNKISZOLGÁLÓ cím alatt írja a Liberation: Huszonötezren horgásznak minden vasárnap fenék járó­ra a Haute—Garonne-1 folyó­vizek partjain. Csaliként majdnem mindnyájan légy­­pondrót használnak, amely­ből vasárnaponként több száz kiló a szükséglet. Egy Toulouse-i kereskedőnek az az ötlete támadt, hogy kira­kata előtt légypondró-auto­­matát állít föl, amely egész nap, vasárnap is ellátja ez­zel a népszerű csalival a környék horgászait. Csak egy kétfrankost kell az au­tomata nyílásába dobni és máris kiesik — gombnyo­másra — egy kis nylonzacs­kó, amely az élénken mozgó, kitűnő egészségi állapotnak örvendő pondrókat tartal­mazza. (Liberation) VÉDELMET KÉR A KÄSPI-TENGER Kasymov A. G. professzor, •z azerbajdzsáni tudomá­nyos akadémia tagja, adato­kat közölt a Káspi-tenger nagymértékű szennyezett­ségéről. A 371000 km2 nagy­ságú tengerbe évente mint­egy 1 millió tonna petróleu­mot és annak különféle származékát, melléktermé­két, 100—100 ezer tonna aszfaltot és kénsavat, továb­bá 300 ezer tonna háztartási hulladékot öntenek. A nagy mérvű szennyezésnek első­sorban a halászat látja ká­rát, mert az elmúlt 35 év alatt a korábbi 300 millió kg-ról évi 10 millió kg ra csökkent a halzsákmány! (Das Tier) AZ ASSZÜÄNI GÄT Amióta a Nílus vizét Asz­­szuánnát duzzasztják, meg­szűnt a hatalmas folyó évenkénti áradása, s így végleg elmaradt a part menti területek hordaiék- és iszapanyaggal való, „ter­mészetes trágyázása“ hiszen az iszap a duzzasztómű ha­talmas kiterjedésű medencé­jében leülepszik. Az elma­radt „trágyázást“ most mű­trágyákkal igyekeznek pó­tolni, viszont ennek az a veszélye, hogy az egykor termékeny, porhanyós tala­jok szerkezete tönkremegy, eltömódik és így elszikese­dik. A hordalékától meg­fosztott Nílus a szardínia­halászoknak sem kedvez, mert a deltavidéken, köz­vetlenül Alexandria környé­kén, az egykor nagy tömeg­ben élő szardíniák a táplá­lék elmaradása következté­ben nyomtalanul eltűnnek. A szardínia elmaradásával egy időben számtalan ha­lász kénytelen feladni ősi foglalkozását. ÍDas Tier) Ragyogó napfényes időben zajlott le a Szlovákiai Horgá­szok Szövetsége Komárnoi (Ko­máromi) Kerületi Bizottsága rendezésében Kolárovon (Gátat megtartott 3 napos halfogó és technikai verseny. Kieséses rendszerben 40 versenyző állt rajthoz, hogy megszerezze a részvétel jogát a június 11 és 12-én Komárnoban megrende­zésre kerülő országos bajnok­ságra. A helyi rendezést a gűtai he­lyi szervezet vállalta és Szépe Pál, Molnár Gyula, Szépe őr­nagy, Csizmadia Zoltán, Gögli Iózsef és további vezetőségi ta­gok aktív hozzájárulásával, to­vábbá a komáromi Gunda Mi­hály döntőbíró közreműködé­sével kitűnő versenyt láthatott a mindhárom napon szépszára­­ban megjelent közönség. A technikai előkészítés gyakor­lati részét Mészáros Ottó és Miklós vezetésével több sport­barát nagyszerűen oldotta meg. A verseny utolsó napján Gecző Béla mérnök kerületi titkár, Viliam Kovar elnök társaságá-ErifeSürös az országos bajnokság elolt ban értékelte a teljesítménye- 7. Ponesz J. (N. Z. — Érs.) 14 két. Az országos bajnokságon pont, 8. Cselty A. (Kom.) 16 való részvétel jogát a követ- pont, 9. Varga P. (N. Z. —-Érs.l kező versenyzők (csapatok) 17 pont, 10. Hladký J. (Pieš­­vívták kt: tany) 18 pont, 11. Dhriu f. (Kom.) 19 pont, 12. Mészáros HALFOGÄS, FÉRFIAK: F. 22 pont (Kom.). 1. Huszár F., Nové Zámky (Érsekújvár) 6 pont több fo­gott hallal, 2. Fábik L. (Kom.) 6 pont, 3. Mészáros Ottó 8 pont, 4. Mészáros Gy. 9 pont, 5. Ka­pacska L. 11 pont (mindhár­man Nové Zámky (Érsekújvár), 6. Halász L. (Kom.) 13 pont, HAL FOGAS, NŐK: 1. Varga A. 2 pont, 2. Mészá­ros Zs. 4 pont. CSAPATBAJNOKSÄG: „A“ csapat: Huszár, Fábik, Mészáros O., Mészáros Gy., Ka­pacska L. — tartalékos Mészá­ros F. „B“ csapat: Halász, Ponesz, Csehy, Varga, Hladký — tarta­lékos Uhrin. A TECHNIKAI VERSENYEK GYŐZTESEI: Férfiak: 1. Mészáros Gy. 547,98 pont, Ďurko Gy. 502,90 pont, Mészáros M. 486,87 pont. Ifjúság — fiúk: 1. Varga Gy. 479,77 pont, 2. Petráňi J. 449,27 pont, 3. Kreps (Kom.) 413,60 pont (Krepsen kívül mindany­­nyian érsekújvári versenyzők). Ifjúság — lányok: 1. Mészá­ros Zs. 431,21 pont, 2.—3. Ősz vald E. és Štefaniková M. Diákok: Pető F. 193,52 pont (Kom.), 2. Bundar J. 149,70 pont (Kom.), 3. Mészáros A. 143,10 pont. Szép versenysorozatot lát­tunk, kitűnő szervezést és ma­gas színvonalú, lelkes, zömében fiatal versenyzőt. Mindannyluk-A SZHSZ keltetöüzeme kis átfolyós tavakbau tartja ikravétel nunk. előtt, a 20—25 kg súlyú dunai galócákat. JÄNOSY SÁNDOR. Kucsera Sz. felvétele. Nové Zámky (Érsekújvár) Horgászkeresztelő Ősrégi halász szokás, hogy újonc-keresztelőt tartanak. Aki elhatározta, hogy halászni szeretne, a helybeli főhalásznái kellett jelentkeznie, aki elintézte a formaságokat, hogy az illető meg­kaphassa a halászengedélyt. Manapság, amikor a horgászszövetség kiadja a hivatalos iratot, vagyis a horgászásra jogo­sító engedélyt, megbeszélik a keresztelés nap­ját, pontosabban délutánját. Ekkor a falu minden horgásza megjelenik. A jelöltnek próbát kell tennie: úsznia árral szemben, a víz alatt maradnia fél percig, hor­got bedobnia, viliantóval bánnia, s végül a me­rítőhálóval való bánást bizonyítania. (Habár ezzel ma nem szabad mindenütt halászni, de a régi szabályok értelmében ezt is tudnia kell.) Megy is minden simán, szépen, annak rend­­je-módja szerint, csak a mentőnél van egy kis bökkenő. S éppen erre épült fel az íratlan ke­resztelés. Mert bizony merítőzni tudni kell, ez a ha­lászszerszám nagy ügyességet, jó egyensúlyozó érzéket követel. A gyakorlott horgászok a vizsgázót persze jó meredek parton próbálják ki, ahol az újon­cot rendszerint vízbe rántja a háló súlya. A vízbeesett újdonsült horgászt az előre ki­jelölt öreg horgásztárs húzza ki, aki ezzel megkapja a keresztapa címet. Az újdonsült horgásznak ezután mindig úgy kell őt szólíta­nia. Azt pedig már mondanom sem kell, hogy a keresztelési eszemiszomról a „keresztgyerek“ gondoskodik, a halpaprikás viszont a „kereszt­apa“ gondja. Kár, hogy ezen ősi szokást már csak kevés helyen élesztgetik. BUDAI JŐZSEF, МиГа (Mulyad) Egy évtizede foglalkozik kis­állattenyésztéssel. Főleg nyúl­­tenyésztésre szakosított, da a baromfitenyésztés sem idegen számára. Jelenleg 90 darab törzskönyvezett nyula van. A VÉRBELI HÁZI NYÚLTENYÉSZTŐ nagycsincsilla, a francia ezüsí, a kaliforniai és az újzélandi fehér fajtákat kedveli. Baromfi­ból a törpe kendermagos pli­­mut fajta a kedvence. hiszen már annyi örömet sze­reztek aeki. Engem is rabul ejt a nyüzsgó sokadalom. Az alig néhány négyzetméternyi terü­leten emeletes ketrecek futnak szőjjük tovább a- beszéd fona­lát. Megtudom tőle, hogy egy anyanyúl, évente kb. 20 darab kisnyulat nevel fel. Tekintettel arra, hogy törzskönyvezett ál­lományról van szó, a kisnyula­­kat továbbtenyésztésre adja el és ez anyánkint 1000 korona jövedelmet jelent. Az elmúlt évben 40 darab nyulat adott el továbbtenyésztésre, 64 darabot pedig húsra értékesített, ami 150 kg húsmennyiségnek felel meg. Nyúlbőrt csupán 20 dara­bot adott el. Azt is megtudom, hogy a húseladás is kifizetődő, mert a Biankó n. v. minden kg hús után 1,5 kg eleséget ad. Az eleség speciális takarmány. Az elmondottakon kívül, Gál elvtárs még egyébért Is nevelt a kisállatokat. Rendszeresen résztvesz a Szlovákiai Kisállat­tenyésztők Szövetségének he­lyi szervezetei által megrende­zett kiállításokon. Az elmúlt évben elfoglaltsága miatt csak a lévai (Levice) kiállításon vett részt, ahol nyulai ezüst érmet kaptak, míg baromfija első dí­jas lett. A kiállításokon való részvételnek az a célja, hogy fölmérje az általa kiállított apróállatok minőségi szintjét. Alkalma nyílik a tapasztalat­­szerzésre, amelyet az egyes fajták továbbtenyésztése során hasznosíthat. Gál Árpád igen elfoglalt em­ber. A komárnoi (komáromi) hajógyár dolgozója. Napi tevé­kenysége mellett a szervezési munka is igénybe veszi. Tagja a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége komárnoi (komáro­mi) 3. számú helyi szervezeté­nek. A nyúltenyésztő szakosz­tály, valamint a járási nyúlte­­nyésztó szakosztály elnöke is. Tagja továbbá a Szlovákiai Kis­­állatteuyésztők Szövetsége Köz­ponti Bizottságának. Ez köte lességgel és kötelezettséggel jár, különösen a téli időszak­ban, amikor az évzáró taggyű­léseket tartják. Gál elvtárs rajongással beszél az állatokról. A kisállatokkal való foglalkozás sok örömmel jár főleg annak, aki szereti e kedves élőlényeket. A múló évek során oly közel került az általa nevelt állatokhoz, hogy közvetlenül érzi ragaszkodásu­kat, hűségüket. A kisállatokra fordított munkát elsősorban szórakozásból, hasznos időtöl­tésből végzi. Tevékenységének eredményével megkönnyíti csa­ládja húsellátását, a fölösleget pedig közellátási célokra adja el. Gál elvtárs tehát a kelleme­set a hasznossal köti össze. Neki ez a munka szórakozást, felüdülést jelent. A munka utá­ni kikapcsolódás örömteli idő­töltést, egyúttal anyagi hasznot is jelent. Őszintén megvallom, hogy Gál Árpád személyében egy vérbeli kisátlattenyésztőt ismer­tem meg. —nf— 11. SZÁM 1972. JONIUS 3. • A TARTALOMBÓL ♦ A pulykák vaksága Miért kevés ♦ a galambfiókák száma Júniusi teendők Küzdjiink a baromfi T rossz szokásai ellen ♦ lő tudni 4 Baronifitífusz Jó tojás, jú keltetés) technológia О Értékes vadász­­kiállítás © Sikeres tavaszi vizsla­vizsga Galántán © Vadásznaptár © Sátán 0 Ki lehet vadász? © Valamit a oagyot­­mondásrúl A Horgász-szövetségi szinten A Külföldi vizeken A Erőfelmérés az országos bajnokság előtt A Horgászkeresztelő A Szabad Földműves szak m e 11 ék I e t e Gál Árpád egyik kedvenc nyulával. Érkezesemkor éppen a nyál­­szállások tiszti tűsével foglala­toskodott. Mint mondotta, min­den szabad idejét a nyulak te­nyésztésének, gondozásának szenteli. A vonzalom érthető, föl a magasba. A szűk udvar­ban gazdaságosan kell bánni a hellyel. De Gál Arpád érti a dolgát. Néhány perccel érkezésem után a lakásba tessékel és ott

Next

/
Oldalképek
Tartalom