Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-22 / 3. szám
8. SZABAD FÖLDMŰVES a. 1972. január 22. fULIlRÓl I ALIIRA Uj gyógyfürdő? Vinica (Ipolynyék) igen kedvező fekvésű község. Délről sik szántóföld, keletről szelíd dombok, északról és nyugatról viszont 500 méter körüli hegyek védik a hideg széltől. A szántóföldeken kiváló eredményt ér el a két mezőgazdasági üzem: az egységes földművesszövetkezet és az állami gazdaság. A hegyek lábánál szőlőtőkék sorakoznak, melyek nélkül a vinicaiak már el sem tudnák képzelni életüket. Az erdő segít megoldani a tüzelőproblémát, enyhíti az építkezési gondokat és munkalehetőséget biztosít. Azonkívül remek kirándulóhely is. Vadászatra, gombázásra igazi paradicsom. A három hegy közül — Orrhegy, Szeles, Kakas — az első a legkedveltebb. Legközelebb áll a községhez, csúcsáról nemcsak a falura, de az egész Ipoly völgyére szép kilátás nyílik. A hegy déli oldalán nagykiterjedésű szőlőterület található, ahol a természetbarát élvezheti a régi zsuppfedeles, földhöz lapuló borházak romantikáját, az ű] vikendházak kényelmét. A kitűnő borocska gyakran a hegybe vájt pincék mélyébe csalogatja „Bacchus“ barátait. Vinicán a föld mélye Is értékes kincseket rejteget. Ezerkilencszázhetvenben kútfúrás közben 162 méteres mélyben 20 fokos gyógyvízre bukkantak, mely gyomor»av-túltengésre, bélbetegségekre, anyagcsere-zavarokra, köszvényre, cukorbajra, elhízottság és kőképződmény gátlására alkalmas. Most a község vezetői azon fáradoznak, hogy a föld mélyén rejlő kincset mielőbb hasznosíthassák. A korszerű gyógyfürdő terveit már kidolgozták, de a kivitelezés anyagiak híján egyelőre még várat magára. Remélhetőleg már nem sokáig, s akkor ez a szépen fejlődő, közel 2300 lakosú központi község nemcsak környéke szépségéről, jól menő szövetkezetéről és boráról, de gyógyvizéről Is híres lesz. Bojtos János Kelet-szlovákiai hírek TELJESÍTETTÉK A TERVET A Košice (Kassa) vidéki járás az 1972. évet tiszta lappal kezdte. A tejbeadás állami tervét az elmúlt évben 100 649 literrel túlteljesítette. A húseladásban sem maradt le, 903 tonnával adott többet. A járás szövetkezetei és állami gazdaságai a tojásbeadást is teljesítették. Ezerkilencszázhetvenegy december 31-én délelőtt 10 órakor 102,2 százalékra tettek eleget kötelezettségeiknek. A közellátásnak 24 millió tojást adtak be. ŰJ BÜTORHÄZ PREŠOVON (EPERJESI Ezerkilencszázbetvenkettő január 4-én Prešovon új, korszerű bútor házat nyitottak. A 12 milliós költségű építkezést 1969 májusában kezdték el. Az áruház a város központjában van. Eddig csak -két kisebb üzletben árultak bútort, de ezek már nem feleltek meg a korszerű követelményeknek. Pazderák В Stahula József Dicséretre méltó | példa Az óév utolsó hetének egyik napján ünnepélyesebb volt a szokottnál a Horné Túrovce-i (Felsőtúr) Állami Gazdaság tanácsterme. Az ÄG vezetősége ugyanis a nyugdíjba vonuló 60 éves Stahula Józsi bácsit búcsúztatta, aki a gazdaság fennállása óta — 21 éve — állatgondozóként dolgozott. Józsi bácsi dolga nem volt könynyű már csak azért sem, mert a szomszédos községből — Plášťovcéről (Palástról) — járt Hor. Túrovcére. Mások még édes álmukat aludtál reggel 4 órakor. Józsi bácsi ellenállva az időjárás kemény viszontagságainak, télen-nyáron, kerékpáron tette meg ezt az utat. Ez pedig nem kis teljesítmény ilyen idős bácsitól. Meg kell még említenünk azt is, hogy az ünnepelt Stahula J. bácsi a huszonegy év alatt egyszer sem volt beteg. Büszkp arra, hogy egészen nyugdíjba vonulásig bírta a nála jóval fiatalabb állatgondozókkal a tempót. Igazán sokan követhetnék Józsi bácsi példáját. A huszonegy év jő munkájáért és nyugdíjba vonulása alkalmából az állami gazdaság vezetősége ajándékkal és díszoklevéllel kedveskedett Józsi bácsinak. Zagyi István, agronómus Az idősekre is gondoltak és Tóth Lászlóné a helyi vöröskereszt képviseletében adták át. Nem lehet leírni azt az érzést, amit az öregek az ajándék láttán éreztek. A meghatottság egy pillanatra ajkukra fagyasztotta a szét, de a szemek, minden szónál szebben beszéltek. Elhomályosultak, az öröm könnyei szántották végig a mély rede-kkel barázdált arcokat. Tóth László Szorgalmas borászok Az elmúlt évben már december 17-éu „megpihenhettek“ Košicén a Vinárske závody szorgos dolgozói. Nugodt szívvel hajthattak volna fel egy-két decit az országszerte közkedvelt és keresett nedűből, mint például a Cassavia, Košický poklad, Vinianský strapec. Ők már akkor teljesítették évi tervüket. Nem kezdtek gondtalan borozgatásba, hanem elhatározták, hogy év végéig még kb. 3 millió Kčs értékben termelnek terven felül Tervük sikeres teljesítésében nagy szerepet játszott a jól megszervezett és előkészített munkaverseny. így a múlt évi tervüket 278 százalékra teljesítették. Azt hiszem, nyugodt szívvel fogadhatják gratulációnkat. Pálházy József, Košice Jól dolgoznak Ünnepek előtt az emberek tömege szinte ellepi az üzleteket, hogy ajándékot vásároljanak, örömet szerezzenek hozzátartozóinak, ismerőseinek. Csak a magányos öregekre, a 70-en túliakra nem gondol senki, vagy talán csak nagyon kevesen. Pedig a cserzett, ráncos arc is felvidul olykor. A gyermeke fölötti virrasztásban, a nehéz munkában megöregedett szívet is melegség járja át, ha például a szeretet ünnepe előtt rájuk nyitja valaki az ajtót, és jókívánságát fejezi ki. S még nagyobb az örömük az életük alkonyán levő becsületes munkában megőszült embereknek, ha valaki ajándékokkal köszönt be hozzájuk. S ha már a gyermekeik nem teszik vagy tehetik ezt meg, tegyük meg mi. Szerezzünk nekik örömet, hogy ők is boldogoknak érezzék magukat, mert a boldogságra nekik is joguk van. így gondolkodtak a Hokovce-i (Egeg) Hnb vezetői és a pénzügyi bizottság tagjai, amikor elhatározták, hogy karácsonyra szép ajándékokkal lepik meg a község 33 legidősebb polgárát. (A cigányszármazású polgárokat is beleértve). Ez nem kis szám, hisz tudjuk, hogy Hokovce községnek mindössze 703 lakosa van. Az elhatározást tett követte. Az ajándékokat Magáüová Zuzana és Felyo Viktorné a hnb, Bozová Mária és Šuchanová Anna a Női Tanács, valamint Belányi Istvánná Szorgos munkával folyik napjainkban a gázvezeték első szakaszának építése, mely a szovjet határtól, Veľká Idáig (Nagyida) húzódik. A már elkészült több kilométeres szakasz híven tükrözi a Kosice-i (Kassa) Inžinierské Stavby n. v. dolgozóinak szorgos, kitartó munkáját. A vezetéket építő brigád hat munkacsoportja kapcsolódott be a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért hirdetett versenybe. Ezek közül is a legfiatalabbak közé tartozik a 63 tagú hegesztő brigád, melyet Furman József elvtárs vezet. A brigád tagjai elhatározták, hogy naponta 17—20 csövet hegesztenek össze, takarékoskodnak az elektródokkal és a többi nyersanyaggal, továbbá, bogy a rendelkezésükre álló gépeket a lehetőségekhez mérten kímélik. A másik csoport a szigetelők, izolálók brigádja. Ők 34-en vannak és Igor Kuník elvtárs vezetésével elválalták a szigetelő munkák elvégzését a szovjet határtól Malőice községig. Ezen a több mint 24 kilométeres szakaszon kívül segítségükről biztosítják a többi hasonló munkacsoportot, s több szabad szombat ledolgozását vállalták. A vállalat dolgozói valamenynyien tisztában vannak azzal, hogy nehéz és felelősségteljes munka hárul rájuk, de határtalan lelkesedéssel dolgoznak, s ezért biztos, hogy teljesítik kötelezettségvállalásukat. Pálházy József ló volt 'a dohánytermés Trebišovon (Tőketerebés) a dohányfelvásárló üzemben befejezéshez közeledik az elmúlt évi termés felvásárlása. A mezőgazdasági üzemek a dohány termesztése terén nagyon szép eredményeket értek el. A legjobbak közé tartozik a hraüai (Garany) szövetkezet, ahol a dohány hektáronkénti átlaghozama 21,49 mázsa volt. A kitűnő termés 521792 koronát hozott a szövetkezet kasszájába. Nagyon jó eredményeket értek el az ižkovcei (Iske) és a ruskai (Dobóruszka) szövetkezet dohánytermesztői is. A „Havanna“ dohányfajtát a legnagyobb sikerrel a Vei. Horeš-i (Nagygéres) szövetkezetben termesztették. Alb. A Rubaü-i (Für) Efsz évek óta nagyon jó eredményeket ár el a dohánytermesztésben. Ez nem véletlen, mert a szövetkezet megalakulásától kezdve termesztenek dohányt, sót mi több, a dohányos csoport vezetője, Bolya Imre, már 40 éves tapasztalattal rendelkezik. Gyermekkora óta dolgozik dohánnyal, és annak ellenére, hogy az idősebb korosztályhoz tartozik, bátran alkalmazza az újat, s ez meg is látszik az eredményeken. A szövetkezet agronómusátől, Ónodi Imrétől kapott adatok alapján kiderül, hogy húsz év alatt megháromszorozódott a hektárhozam. 1951-ben még csak 6,2 mázsa, tavaly pedig már 19,2 mázsa termett hektáronként — 26,12 Kés kilogrammonkénti átlag mellett. Az 1971-es évben 20 hektáron termesztettek dohányt, 10 hektáron Szabolcsit és 10 hektáron pedig R I-es fajtát, amiből rekord termést értek el. Hektáronként 23,8 mázsa. Pedig nem volt kedvező az időjárás. Ennek ellenére a 20 hektáron elért bevétel 1 millió 3 ezer 40 korona volt, ami azt jelenti, hogy 103 040 koronával túlteljesítették a tervet. Ebben nagy érdeme van a szövetkezet egyik legfegyelmezettebb csoportjának, a 38 tagú dohánycsoport dolgozóinak. 1971-ben mind a 20 hektáron vegyszeres gyomirtást alkalmaznak, amit azelőtt négy hektáron próbáltak ki és jól bevált. Hektáronként 6 liter Balant adagoltak 400 liter vízbe, majd 10—12 km óránkénti sebességgel haladó tárcsával bedolgozták a talajba, B—9 cm mélyre. A tapasztalat azt mutatja, hogy csak előre, jól elkészített aprómorzsás talajon érdemes alkalmazni, mert ott ahol hantos a talaj, a hantok közül elöbójik a gyom. A jól eldolgozott talajon viszont a vegetáció végéig gyommentes marad a talaj, s így egy sarabolás és egy kapálás is elegendőnek bizonyult. Hogy még olcsóbbá és könnyebbé tegyék a termelést, jövőre egy olasz gyártmányú tűzőgép vásárlását tervezték. Tegnap még a rakóban szólt a nóta, de mire e sorok napfényt látnak, már az ez évi jó termés érdekében készülnek a melegágyak, hogy még jobb minőséget és magasabb hektárhozamot érjenek el. Beszélgetésünk végén megkérdeztem Imre bácsit, hogy mit kíván az új esztendőben. Nagyon szerény volt: „jó időt, sok esőt, de jég nélkül.“ B e n y á к Imre „ZSIBBASZTO Й...Г — Leleményes emberek ezek a nyékiek (Vinica], — foglalkoztatott a gondolat, mikor a faluban egy megragadó érdekesség felé közeledtem. Ugyanis egy többé kevésbé roskatag, de kedves házacska állt egy kirívóan ágaskodó gémesküt mellett. Az egész látvány fatörzsből vésett Hatóval — népies faragványokkal — díszítették. Az építményen felirattal ellátott táblácska is szerénykedett, melyről nyomban megállapítottam, hogy: csárda lesz ez, nem is akármilyen környezettel. Hát nincs igazuk? Egy pici gémesküt, egy kicsi házikó — rajta a cégtábla, hogy: „Kecsege csárda" — „Zsibbasztó a kék akác alatt" vagy mit tudom én. A lényeg az, hogy az országút frissülni vágyó utasat, a falubeliek jönnek ide és megy az üzlet. Ve ha nem ez, falumúzeum kapott volna itt helyet. Leleményes emberek ezek a, — mondogottam volna újra, de közben ... Hát igen, Szóval már a tábla feliratát is kivehetően elolvashattam ... Nem, nem valami kedvderítő — ornamentikával díszített — csárdaelnevezés pöffészkgdett rajta, hanem egy ilyen információ: „Potraviny — Élelmiszerek". Csalódtam. Vagy presztízs kérdése az egész? A legnagyobb f,vigalom" persze abban lenne, ha a falu jó állapotban lévő vendéglője és a dohos élelmiszerüzlete egy vállalathoz, történetesen a JEDNOTA fogyasztási szövetkezethez tartozna. Vagy nézhetünk a dolgokra így is: Néha ellenőrizhetné magát az említett vállalat azzal kapcsolatban, hogy milyen környezetben működik a kirendeltsége. Nem csupán a szempontot nézni, hogy minél olcsóbban — párezer koronáért hozzájutni egy épülethez, s ezt működtetni. Egy üzlet egészséges, szép környezete hazánkban többet kell hogy jelentsen annál: „Nem nézzük hol és milyen körülmények között, — csak foggyon az áru, forogjon a pénz!" -itai
