Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-06-10 / 23. szám
A nyári kaptár és lépváltás szükségéről A gondos, előrelátó méhész — ha télen megfelelő helyiség állt rendelkezésére — szabad idejéből sok hasznos órát tud méhészeti tárgyainak felújítására fordítani. E- zek között a munkák között nagyon fontos szerep jut a méhek lakásának a felújítására, fertőtlenítésére. Az ilyen méhrész nyugodtan várhatja a nyarat, amikor áldozatos téli munkájának gyümölcseit nyáron leszedheti. Gondolom az olvasó sem hiszi, hogy a kaptárak felújítására csak azért van szükségünk, hogy külsejük jól mutasson. Sokszor kell csalódnunk, ha a kívülről mutatós kaptárak belsejébe módunk vari bepillantani. Amit ilyenkor legtöbbször láthatunk az nem nyújt örömöt, hanem elszomorít a látottaktól. Elődeink nem voltak tudatában annak, hogy számukra mit jelent a természet ajándéka a természetes raj! Nem tudták, hogy a kasokból elszedett méz után milyen higiéniai követelménynek tettek eleget, amikor a raj betelepítése előtt az öreg kasokat „kipörkölték“ vagy hamulúggal forró vízzel kimosták. A télen nagyon ráérő barkácsoló falusi ember a kosárfonás mellett egy-egy méhkast is készített. Szalma bőségben volt, értéke pénzben szinte kifejezhetetlen kis egység volt, így majdnem minden falusi „szinkében“ található volt néhány „zsup“-szalma köteg. A természet ragyogó ajándéka a természetes raj a gondos méhész kezében, ha az új otthonba, vagy a pörköléssel felújított (sterilizált) kasba kerülhetett. Gondolkodóba ejti a méhészeket, hogy a régi irodalomban vagy szakkönyvekben kevés szó esik a méhek betegségéről és ez talán éppen a kasos méhészeteknek volt köszönhető és a velük folytatott termelési módszernek. Egyenletesebb, biztonságosabb volt a kasok termelése, ha csak az időjárás szeszélyei nem okoztak néha meglepetést. Mindez szerencsénkre ma már a múlté. A technika és a tudomány fejlődése a méhészeket is új követelmények elé állította. Szerencse, hogy szakirodalmunk egyre több teret biztosít olyan gyakorló méhészek számára, akik mindennapi munkájuk közben gondolkodó, megfigyelő emberek. Akik tapasztalataikat a szaksajtó hasábjain örömmel átadják tanulni vágyó méhésztársaiknak. Elmondják, hogy kaptáraikat, kereteiket hogyan tisztogatják, fertőtlenítik és 4—5 évente „menet közben“ lecserélik új, vagy felújított kaplárakkal. Ezek a méhészek tapasztalták először, hogy az elöregedő lépkészlet ugyanolyan veszélyt jelent a termelés biztonságára, mint a belsőleg elhanyagolt kaptárak. Csak akkor derül ki igazán, milyen nagy jelentősége volt a téli kaptárfelújító munkának, amikor az akácvirágzás előtt *a fészek fiasításának „átakasztását“ már a felújított kaptár mézterébe helyezzük és az akácot már ebből a kaptárból szüreteljük. Észrevehető pz az ugrásszerű fejlődés, amely a „menet közben“ áttelepített kaptárakban bekövetkezik. Különösen szembetűnő ez a jelenség, ha lépkészletünk Vi részét leváltottuk, mert így valamenynyi keretünk négyévente megújul. Amint tapasztaljuk, ez a négyévente történő keretfelújítás, fészek tisztítás és fertőtlenítés az alapja az öt évig felfelé ívelő biztos termelésnek. Öt év után öreg lépekkel, tisztítatlan kaptárakkal a termelés egyhelyben topog, majd a következő öt évben bekövetkezhet a méhek teljes felszámolása. Számtalan méhészetet volt alkalmam látni, amely ennek a negyedik periódusnak lett már áldozata. Gazdája tanácstalanul állt és tőlem kérdezte; „mi lehet ennek az oka?“ Sokszor megcsodálták az „öreg méhészek“ egy kezdőt, akinek 3—4 éves állománya a termelésben messze felülmúlta az „öregek“ átlagát. ök a gyakorlottabbak, a kezdő pedig még csak tapogat és termelési lendülete máris elgom dolkodásra készteti az öregeket. Napjainkban egyre több olyan megoldással találkozunk, amelynek célja, hogy a méhekkel való vándorlást a többtermelés érdekében megkönynyítse. Ilyen például a futőszerkezetre szerelt „félstabil“ méhészet. E- zek a termelés céljának többé, kevésbé megfelelnek. Komolyabb elterjedésük előtt mégis fel kell hívjam a figyelmét a tervezgető méhészeknek, hogy a kocsiba épített kaptáraik szerkezeti megoldásánál arra törekedjenek, hogy az egybeépített egységből minden szerkezeti kártevés, vagy erőszak nélkül egy-egy kaptár kiemelhető legyen. Ennek célja, hogy a kiemelt kaptár tisztítása és fertőtlenítése 4— 5 évente könnyűszerrel megtörténhessen és ha a kaptárak azonos méretűek és rendszerűek, tisztításuk és fertőtlenítésük után egy tisztításra szoruló kaptárt a másikkal könnyen lecserélhessünk. Eddigi tapasztalataim az egybeépített, hátulkezelős kaptárrendszereknél az, hogy az egybeépítésük miatt külön-külön lehetetlen volt a sterilizációs munka (gondolok itt a Formalinos fertőtlenítésre, amelynek gáza a szomszédos kaptár népének árthat és kiűzheti otthonából a tisztítandó kaptár szomszédjait) s végül elpusztulnak! Minden korszerű méhészetben kell lenni váltásra alkalmas, télen kitisztított és fertőtlenített kaptár és keret tartalékoknak. Ha a vándorkocsiknál pontosan akác előtt megakadályozza a leváltásokat, mindent kövessünk el, hogy jóval betelelés előtt ezek a kaptárak olyanok helyére kerüljenek, amelyeknek kicserélése a termelés biztonsága érdekében nem tűr halasztást. NÉMETH LÄSZLÖ Korszerűen berendezett vándorkocsi a méhek vándorlására. KERTÉSZET-MÉHÉSZET Védekezzünk az uborka mézgás varasodása eilen Az uborka betegségei között, főleg öntözött területeken igen nagy jelentőségű a Cladosporium cucumerinum elnevezésű gomba által okozott mézgás varasodás. A betegség az elmúlt években egyre több kárt okozott, több gazdaságban és szövetkezetben a termés 25—30 százalékát fogyasztásra alkalmatlanná tette. Évről-évre tapasztalható fellépése még fokozottabb védekezésre int bennünket. Az első tünetek az uborka levélzetén, többnyire július első felében mutatkoznak, főleg szabálytalan alakú, 3—6 mm nagyságú, gyakran vörösesbarna szegélyű szürkén beszáradó foltok alakjában. A levélzet fertőzöttségének szabadföldi termesztésben — még öntözése s viszonyok között is — ritkán van nagyobb gazdasági jelentősége, üveg és fólia alatti kultúrákban azonban már jóval veszedelmesebb. A levélzet fertőzöttségéből többnyire következtethetünk a fiatal termések várható betegségére, a termés azonban számottevő levélbetegség nélkül is fertőződhet. Általában a fiatal levelek szenvednek nagyobb kárt, az idősebb levelek jobban ellenállóbbak a kórokozóval szemben. IAz uborka termésén július második felében vagy augusztus elején tapasztalható a varasodás megjelenése és gyors elterjedése. Leggyakrabban a termés teljes hosszában elszórt, kezdetben néhány milliméter nagyságú, eleinte kissé vizenyős vagy zsírfényű, de csakhamar zöldes fekete bársonyos penésszel borított, előbb csak a terméshéjba, később a húsba is besüppedő foltok keletkeznek. A foltok felülete legtöbbször berepedezik, majd mélyebb rétegekben többszörös védőpararéteg képződés indul meg, újabb repedésekkel, innen származik a „varasodás“ elnevezés. Gyakran mézgás cseppek jelennek meg a folt felületén, végül is azért kapta ez a betegség a „mézgás varasodás“ nevet. E fekélyes foltok felismerése a sírna felületű fajtákon könnyebb. Öntözés esetén a foltok egy hét alatt megnagyobbodnak és mindjobban besüppednek. A vöröses-barna szélű foltokon megjelenő bársonyos zöldes-fekete bevonat a fertőzőképes spórák tömegét jelzi. A foltok helyén húsba mélyen behatoló rothadás indul meg, ez a tárolás alatt is továbbterjed, és igen jelentékeny veszteségeket okoz. A leírt kórtünettől eltérően lehetséges, hogy a mézgás csepp nem jelenik meg, vagy gyors beszáradása folytán a fekélyes héjrész rothadása nem indul meg, így a spóraképződés is elmarad. Ez azonban inkább csak átmeneti jelenség, hoszszabb raktározás vagy szállítás alatt — vagyis párásabb körülmények között — a mézgás uborkákon is megindulhat rothadásos folyamat. Száraz időjárás a zöldesfekete penésztelep kifejlődését gyakran meggátolja és ez az általános fertőzés kialakulásának is elejét veszi. Természetesen öntözéses kultúrákban ez az eset alig fordul elő. Némely öntözéses kultúrában termesztett csemegeuborkák terméshéján a mézgásodás másodvetéseknél csak ritkán jelentkezett, ellenben a termésfoltok, illetve a fekélyek mély berothadása volt tapasztalható. Minthogy a következő évi fertőzés legtöbbször a vetőmagból indul ki, arra kell törekednünk, hogy elsősorban a magnak hagyott tábla fertőzését a legkevesebbre csökkentsük. Természetesen az ideális az lenne, ha teljes fertőzőmentességet érhetnénk el, de a gyakorlatban ez keresztülvihetetlen. S vetőmagot minden esetben egészséges termésekből vegyük, és megelőzés céljából csávázzuk 1 %-os formalinoldattal, vagy higanytartalmú csávázószerek 2 ezrelékes oldatával 10 percig. Minthogy az uborkatáblán néhány fertőzési góc kialakulása — különösen 12. SZÁM 1972. JCNIUS 10. A TARTALOMBÓL • Gyümölcs férgesedését okozó kártevők • Kertészkedés a Szovjetunióban • Az ezerjófű termesztése • A csemege kukorica is megfér a kertben • Milyen károkat okoz a monilia • Macskagyökér • Védekezzünk az uborka mézgás varasodása ellen ® A zöldségnövények helyes öntözéséről • Mégsem maradunk le • Az anya ® A porcukor etetésének eredményéről ® A nyári kaptár és lépváltás szükségéről öntözött viszonyok között — az egész tábla gyors megfertőzöttségét okozhatja, állandóan figyeljük uborkaállományunkat és amint bársonyos penészréteggel borított foltokat találunk, azonnal permetezzünk. Elég jó hatásúak a különböző kén-tartalmú szerek (Sulka, Sulikol, esetleg kénpor). Szükség esetén a permetezést meg kell ismételni. A réztartalmú szerekkel végzett permetezés nem jár kellő eredménnyel, abban az esetben (Kuprikol, bordóilé), ha már fertőzött termések vannak a táblán. Általában azonban a levélfertőzés elején megkezdett, ismételt bordóilés permetezés után jelentős járvány nem alakul ki. Súlyos hiba lenne, ha a permetezéstől 100 %-os eredményt várnánk, anélkül, hogy a rengeteg fertőző anyagot tartalmazó beteg töveket és terméseket a tábláról letakarítanánk. A beteg növényanyag leszántása sem jár teljes eredménnyel. Ugyanis a Cladosporium cucumerinum, mint a legtöbb cladosporiumféle talajlakó penészfajta, a gazdanövény leszántása után a talajban hosszú ideig életképes marad, sőt még szaporodik is. A gomba spórát a különböző permetezések iránt meglehetősen nagy ellenállóképességet mutatnak ugyan, a megelőző védekezések mégis eredményesek és feltétlenül kifizetődők. A helyes vetésforgó bevezetése ugyancsak csökkenti a bajt. Igyekezzünk tehát az uborkára, de a tökfélék családjába tartozó más növényekre is tágabb növényi sorrendet kialakítani, mert a gomba nemcsak az uborkának, hanem a töknek és dinnyének is veszedelmes kórokozója. BÓZNER MIKLÓS
