Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-04-29 / 17. szám

A noszéma gyógyítása fokhagymával Pár évvel ezelőtt a szaklr­­pokban gyakran olvastunk a vöröshagyma használatáról a méhek etetésénél, mely annak Idején vita tárgyát képezte. Egyes gyakorlati méhészek azl állították, hogy ha a méhek eledelébe vöröshagyma főzetet kevernek a téli eledel nem kristályosodik. Két éven ke­resztül ősszel én is a vörös­hagyma főzetét megszűrve a cukorszörpbe kevertem, így etettem a családok felét. A téli eledel kristályosodását nem ta­pasztaltam a hagymásszörppel etetett családoknál, de azoknál sem, amelyeket tiszta szörppel etettem. A hagymásszörp eteté­sénél semmiféle' károsodást nem észleltem, de a további használatának nem láttam szükségességét. Később a kísér­leti intézetek bebizonyították, hogy a vöröshagymában nem találnak olyan anyagot, amely valójában meggátolná a cukor­szörp kristályosodását. Tehát a vöröshagymáról szóló híreszte­lések és bizonygatások érvé­nyüket vesztették. Ezzel szemben a fokhagymá­ról eddig kevesebbet hallottunk a méhek etetésénél, s talán megérdemli, hogy foglalkoz­zunk vele. öt évvel ezelőtt ugyanis a kaptáraim egy gyü­mölcsösben, egy sorban voltak elhelyezve. Az egyik kaptárt erősen árnyékolta a mellette lévő almafa. A kaptárban lévő család tavasszal erősen noszé­­más lett. Még április végén is csak négy kereten „tengődött“. A keretek és lépek nagyon piszkosak voltak. Lekénezni, megsemmisíteni sajnáltam. Ak­kor még a noszéma fumagilin­­nal történő gyógyításáról nem is hallottam. Eszembe Jutott, hogy egy orvosi biológiai könyvből olvastam a fokhagy­máról, hogy természetes anti­biotikumot tartalmaz. Mivel nem volt semmi veszteni valóm, megfőztem egy fej fokhagymát fél liter vízben és ezt a főzetet egy liter szörphöz kevertem. A kevert szörpöt a méhek az ete­tőből elhordták, nem zavarta őket a fokhagyma csípős íze és erős illata. Ilyen szörpöt kap­tak háromszor, négy napos szü­netekkel. Két hét után megfi­gyeltem, hogy a fiasítás szép zárttá válik. A család kezdett fejlődni, június végére annyira felfejlődött, hogy a jő mézhar­mat hordásból honorálta a gyó­gyítását. Késő ősszel a családot az ár­nyékból, áthelyeztem naposabb helyre és a következő évben a családnál nem vettem észre a betegség jeleit. Mivel csak egy családról volt szó és a mikrosz­­kőpikus kivizsgálás elmaradt, ezért nem akartam a fokhagy­mának tulajdonítani a család gyógyulását, inkább a kedvező meleg nyárnak. Mint anyanevelő, három éven keresztül minden családból rendszeresen küldök mintákat a noszéma kivizsgálására. A múlt évben két családnál álla­pítottak meg erős noszéma fer­tőzést. A két noszémás család annyira legyengült, hogy ápri­lis végén elhatároztam a leké­­nezését. A két család megsem­misítését meggátolta a felesé­gem, és elvállalta a gyógyítást fokhagymával, a leírtak sze­rint, de még erősebb főzettel, vagyis két fej fokhagymát meg­főzött egy félliter vízben, gon­dolván, hogy attól vagy meg­gyógyulnak vagy elpusztulnak. Mind a két család először las­san, de később kezdett fejlődni, sőt az egyik noszémásból lett a nyár derekán egyik legkiválóbb családom. Egész nyáron a feleségem szemrehányást tett azért, hogy alig tudott lebeszélni a két csa­lád megsemmisítéséről. A leg­nagyobb meglepetés a két csa­láddal kapcsolatban a napok­ban volt, mivel megkaptam a kísérleti intézetből a kivizsgá­lások eredményét, és mind a két család noszémamentes, vagyis negatív. Elgondolkoztató, hogy a két családtól nem lett eltávolltva az összes fertőzött lép, csak amelyek nagyon piszkosak vol­tak. Ezek szerint a noszéma fertőzésnek a méhek ellenáll­nak, ha a védekezésre kedvező feltételük van, vagyis a méhek hiába fertőződnek noszémával, ha a terjedésnek nincs kedvező feltétele, a méhek nem bete­gednek meg. Fumagilint a mé­hek egyáltalán nem kaptak, mi­vel nem tudtam beszerezni, ezért a gyógyulást a fokhagy­ma használatának tulajdonítom. A leírt két család esetéről ér­tesíteni fogom a kísérleti inté­zetet, mert szeretném tudni, hogy mi okozhatta a gyógyu­lást és a teljes noszémamentes­­séget. Mivel tudományosan, vagyis a kivizsgáló állomás által a leírtak nincsenek meg­erősítve, nem a fokhagyma pro­pagálása végett írom, de min­den tavasszal több olvasónk találkozik egy-két erősen no­szémás családdal a méhészet­ben, amely április vagy május hónapban a leglelkiismerete­sebb kezelés ellenére sem fej­lődik, a fumagilint a gyógyítá­sához pedig nem tudja besze­rezni. Ezért tanácsos próbál­koznia a fokhagymával és jő lenne ha ezzel kapcsolatos ész­revételeiket a szakmellékle­tünkben közzétennék. ANTAL Z. TAVASZI ÖRÖMÖK Mivel a tél szeszélyei kiszámíthatatlanok, minden méhész szorongva várja a tavaszt. Különösen fokozódik ez a gond, ha a méhek téli fogsága egyfolytában elérte a 120 napot. Ha eb­ben az időben két méhész öszetalálkozik, mindkettő arca gondterhes, aggodalmaskodó. Egyetlen beszédtémájuk a nehe­zen várt első tisztuló kirepülés, vagy a várható meglepetések. Kisimulnak az arcok redői, ha a méhészek túlestek az első tavaszi kirepülésen. A legnagyobb öröm, ha ez a kirepülés napos, hómentes időben 10—12° melegben történhetett. Ilyen­kor megváltoznak a télen készített tervek, mert a kirepülés öröme, varázsa egyetlen napon újabb bizakodással tölti el a reménykedőket, vagy a kétkedőket. Az egyik legnagyobb tavaszi öröm, ha azt tapasztaljuk, hogy feljegyzésünkben „gyengének“ ítélt néhány méhcsaládunk úgy „tódul“ ki a kaptárból, mint pl. ősszel soha. Úgy tűnik, hogy fiatalabb méhtömeg lepi el a kaptárak nyílásait. Az első szárnymozgást végző egyedek világosabbnak, szőrö­sebbeknek tűnnek mint ősszel, amikor egy kicsit kopottabb­­nak, elnyűttebbeknek látszottak. Szerencse, hogy nincs ebben' semmi optikai csalódás, annál inkább valóság! Ha az első alkalmas napon kaptárbontásra kerülhet sor a méhész azt tapasztalhatja, hogy ezek a családok — mivel ősz­szel elegendő fedelezett saját természetes mézzel rendelkez­tek — mennyivel elhagyták fejlődésében az ún. „őszi serkentő etetésben“ részesített, egyébként mézszegény, de erősnek ítélt családokat. Ha idáig a méhésznek tavaszi örömben volt része, most találkozik az első tavaszi csalódással. Tapasztalhatja, hogy az ősszel serkentett családok egyedei öregebbeknek, kopottabbaknak, „ázottabbaknak“ néznek ki. Sok közöttük a lassú mozgású, még több az olyan, mely vizs­gálat közben e-ötlenül lehullik a keretekről. Az ilyenkor ki­alakult általános benyomás az, hogy „a télen sokat öregedett a méhcsalád“. És ebben a feltevésben van is valami igazság. Ha ilyenkor módunk van összehasonlítani két egymás mellett álló olyan családot, mely ősszel látszólag néptelenebb volt, de mézkészlete fedett és egy olyan családot, amely a serkentő etetés hatására állítólag újból megindította a fiasítást, úgy tudunk csak meggyőződni a kettő közötti különbségről (fel­tételezve, hogy mindkét családnak egykorú és egyenlő értékű anyja van). Mit láthatunk az etetetlen családok fészkében, kérdezheti az olvasó? Elsősorban azt, hogy a lehullott viaszmorzsalék száraz, világos, porszerű. A télen életüket vesztett méhek te­teme is száraz, penésztelen. A kaptárak fenékdeszkájáról a legkisebb fuvásra is helyüket változtatják, tehát nincsenek odapenészedve, penészhálóval benőve. Az ilyen fenékdeszká­kat maguk a méhek az első kirepüléskor könnyűszerrel ki­tisztítják a fészek egészséges fejlődése tehát biztosítottabb. Nézzük, hogy néz ki az azonos körülmények között telelt, de ősszel etetett méhcsalád fészke? Nedves, a hideg pincére hasonló benyomást kelti a lucskosság és a penészes keretek a jellemzői, na meg a lassan fejlődő tavaszi fiasítás. Amíg a száradon telelt méhcsalád méheiből egyetlen egy sem mászkál ÉS CSALÓDÁSOK a főidőn a kaptár előtt, addig az ősszel etetett méhcsaládok­ból gyakran fiatal egyedeket is találunk a földön repülés kép­telenül. Ezek azok a méhek, amelyek a téli fogság ideje alatt keltek ki a zordra fordult idő miatt kitisztulni már nem tud­tak, vastagbelük ürülékkel megtelt, esetleg már a hasmenés áldozatai lettek. Ezek a családok a kedvező mikroklímájukkal már a noszéma spórák táptalajául szolgáltak és emiatt kény­szerülnek kikapcsolódni az évi termelésből. Az idei tél eddig szerencsénkre nem tartogatott kellemetlen meglepetést számunkra. Még nem múlt el egy zavartalan akác­virágzás! Mindenesetre valamivel több a reményünk’ a kelle­mes meglepetésekre, mint a csalódásra. Ha minden úgy megy mint eddig, úgy sok szép rajra készüljünk fel. A méhcsaládok megújulásának legszebb öröme ne változzon csalódássá, ha rajaink a természet szabad prédájává lesznek és minden fán, bokron csüngjön egy-egy gazdátlan raj, otthon pedig egy-egy elárvuló anyátlan család. Szükséges a jó tavaszi fejlődés, de ne igyekezzünk szertele­nül családegyesítésekkel a „lemaradt“ családokat felerősíteni. Inkább azon gondolkodjunk, hogy mi volt az oka a tavaszi fejlődés késedelmének és ennek okát számoljuk fel. NÉMETH LÄSZLÖ » 1 8. SZÁM 1972. ÁPRILIS 29. A TARTALOMBÓL 9 A szőlő átoltásának egyszerű módszere 9 Szőlőlugastőkék védelme a tavaszi fagyok ellen 9 Lisztharmat elleni védekezés 9 Friss zöldséget a fogyasztóknak 9 Új műanyagok a kertészetben 9 Egy példás szervezet 9 Tavaszi örömök és csalódások 9 A noszéma gyógyítása fokhagymával 9 Ráccsal a rablók ellen 9 Alanyás család felismerése petézésről-MÉHÉSZÉT A Szabad Földműves szak melléklete Banzi Boldizsár méhésztanító, kertje végében a vándorló kocsi előtt. A méhek hasznát necsak a mézhazamban lássak BANZI BOLDIZSÁR méhészta­nítót már vagy két évtizede kö­vetkezetes, gerinces, alapos embernek ismertem meg. Éve­ken keresztül a šahyi körzet­ben elnöke volt a méhészszövet­ség alapszervezetének, s köz­ben nevelte a kezdő méhésze­ket s aktív szervezője volt a nagyüzemi méhészet létrehozá­sának. Amikor nála jártam, s elbe­szélgettem vele, megjegyezte, hogy nagyon kevés a fiatal, kezdő méhész s ez az alapszer­vezet évzáró közgyűlésen Is megmutatkozott. Mindamellett februárban TÖRÖK LAJOSSAL, az alapszervezet elnökével együtt kétnapos Iskolázást tar­tottak méhegészségügyi témá­ra, ahová az alapszervezet ha­táskörébe tartozó 16 községé­ből 28 tapasztalt méhészt hív­tak meg. Az iskolázás fő célja az volt, hogy a jelenlévők ala­posan megismerkedjenek a méhbetegségekkel s az ellenük való védekezés és megelőzés módozataival. Az Iskolázás résztvevői és az előbbi iskolázásokon tanult méhészekkel együtt a nyári időszakban mintegy negyvenen átvizsgálják majd a szervezett és szervezetlen méhészek méh­családjait, ami bizony nem kis munka, mert a 450—500 taglét­számú 5000-en felüli méhcsa­láddal rendelkező szervezetben ezt az igényes tevékenységet rugalmasan el kell végezni, s ehhez hozzájönnek még a szervezetlen méhészek méhei is. Ami pedig a méhek állapotát illeti, az enyhe tél nagyon ked­vezett az áttelelésnek. Ogyszól­­ván semmilyen kár nem kelet­kezett az alapszervezethez tar­tozó falvak méhészeteiben. Ez egy részt annak is köszönhető, hogy az alapszervezetnek min­den egyes faluban fizetett bi­zalmija van (ilyesmivel Szlová­kiában nagyon kevés alapszer­vezet dicsekedhet),, aki rend­szeresen ellenőrzi a méhcsalá­dokat s az esetlegesen felfede­zett betegséget tüstént jelenti az egészségügyi bizottságnak. Az utóbbi években az alap­szervezet területén enyhe köl­tésrothadás ütötte fel a fejét, s a jő, rugalmas egészségügyi tevékenységnek köszönhető, hogy a helyzet nem fajult vál­ságossá. Így a múlt évben már a betegségnek a nyoma sem látszott a családoknál s a le­gyengültek is fölfejlődtek, meg­erősödtek. Most már ha ez az év is betegség nélkül zajlik le, akkor jövőre várható az akácra való vándorlás. Banzi elvtárs nagyon fájlalja, hogy az utóbbi években észlelt kevés mézhozam (három éven át lefagyott az akácvirág) kö­vetkeztében a nagyüzemi méhé­szetek nagyon megcsappantak, minimálisra zsugorodtak. Az alapszervezetben még nem is oly rég, mintegy 1500 méhcsa­ládot számlált a szocialista szektor, jelenleg azonban alig 400 méhcsaláddal rendelkezik. Nagyon szomorú, hogy az efsz-ek, az állami gazdaságok, az állami erdészet csak a méz­hozamban látja a méhek hasz­nát. Holott a növények megpor­­zásából és a többlettermésböl származó közvetett haszon tíz­szer akkora, mint a mézért ka­pott pénzösszeg. Sajnos, ezt a szocialista szektor vezető dol­gozói nem veszik tudomásul, így a növények megporzása túl­súlyban a kisüzemi méhésze­tekre hárul. Ha azonban a megporzé tevékenységért fizet­ni kellene, mint más országok­ban, minden bizonnyal meggon­dolnák a dolgot. Az alapszervezet tagsága úgy döntött, hogy tapasztaltszerzés céljából tanulmányutat rendez Magyarországra, s meglátogatja a hírneves méhésztudóst, Örösi Pál Zoltánt. Abból a célból, hogy megismerje legújabb ku­tató eredményeit s ezt idehaza hasznosítsa. Az alapszervezet tagjait leginkább Űrösi anyane­velési módszerei érdeklik. Már régen készülnek erre a tanul­mányúira, de mindig közbe jött valami, most azonban sor kerül rá. Banzi méhésztaníté már elér­te a nyugdíj korhatárt. Ügy mondja még egy esztendőn ke­resztül tanítani akarja a Veiké Turovce-1 alapi6kolásokat, az­tán a méhészkedésre fordítja az idejét. Ö ugyanis nemcsak jő méhész, hanem egyben jó háztáji kertészkedő is. Kertjé­ben nagyon szép gyümölcsfák tanúskodnak erről. Szőlészetét pedig drőtvezetékes hálózatra építi át. Modernizálja kis kert­jét. Kívánjuk, hogy nyugdíjaz­tatása legyen békés és még sok örömét lelje a méhészkedésben. HOKSZA ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom