Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-04-29 / 17. szám
» Egy példás szemet A gyümölcstermesztők és háztáji kertészkedők szövetségének helyt szervezetei gyűléseiken megvitatják a felsőbb szervek határozatait. Ezt tette a galántai járás Veľká Mača-i (Nagymácséd) alapszervezetének tagsága is ez évi évzáró gyűlésén, amikor a múlt évi munkaeredmény értékelésén kívül tárgyalták a zöldség- és gyümölcstermesztés hatékonyságát a községben. Kellő mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt termelnek és ígérik, hogy követni fogják Kiaszta Zoltán, Duba Lajos, Gál Miklós és Bugyi Ignác példáját, akik a termésfölösleget értékesítették. A szervezetnek 84 tagja van. Nagyon aktív vezetőségi tagokat választottak, Bugyi Ignác elnökkel az élen. A titkári funkciót Lancz Bertalan tölti be és Kiaszta Zoltánt választották alelnökké. A múlt évi termést hatványozni akarják. Havonta tartot-Az aszályos idő megköveteli, hogy a virágzás ideje alatt is öntözzük gyümölcsfáinkat. ták tagsági üléseiket As ezeket szak-, valamint filmelőadással kapcsolták egybe. Így a tagság nagy részét aktivizálták és a tapasztalatokat a gyakorlatban igyekeztek megvalósítani. Az előadások után megtekintik a tagok kiskertjét és esetenként tanácsokat adnak az egyes munkálatok elvégzéséhez. Időszerű problémák vannak „terítéken“, szaktanácsot adnak a kertészkedőknek, szőlő- és gyümölcstermesztőknek, valamint az idősebbeknek gíyakorlati segítséget nyújtanak. A helyi nemzeti bizottsággal karöltve atkívan kapcsolódnak a kártevők és a gombabetegségek elleni védekezésbe. A művelődési otthon is segítségükre van, mivel a szak- és a filmelőadásokat tervébe iktatja és fedezi a költségeket. Nem feledkeztek meg a faluszépítési akcióról sem, melynek keretében 300 brigádórát dolgoznak le a fák kiültetésénél, a parkosításnál s más munkálatokból is kivették a részüket. Gondoskodnak a tagság facsemetékkel való ellátásáról, dugványok és vetőmagvak beszerzéséről, valamint a műtrágya és vegyszerek biztosításáról. Vásároltak permetezőgépeket, metszőollókat, oltó- és szemzőkéseket és más gyümölcsész szerszámokat, amelyeket igénylésre kölcsönöznek. A szervezet évente rendez gyümölcs- és zöldségkiállítást, valamint borkóstolót és a nyertesek közt díjakat oszt ki. Ez év április 15-én rendezték a hagyományos borkóstolót, amit szakelőadással kötöttek egybe. Társasutazásokat rendeztek Szlovákia nagyobb gyümölcsös zöldségtermő vidékeinek megtekintésére, tapasztalatszerzés céljából. Megtekintették a Bratislavában megrendezett országos gyümölcskiáilítást, valamint megnézték a topofníkyi (Nyárasd) és jahodnái (Eperjes) gyümölcsösöket. Részt vettek a Galántán megrendezett járási gyümölcskiállításon, ahol Kiaszta Zoltán három almafajtája és egy körte bronzérmet nyert. A szakelőadásokat Varga Károly topolnicai (Tósnyárasd) lakos tartja, aki a kertészek szövetségének járási vezetőségi tagja és Kiaszta Zoltán, a helyi szervezet alelnöke. Hiányosságnak számít, hogy a szervezetnek nincs állandó helyisége, ahol a hivatalos okmányokat helyeznék el; ahol a gyümölcsösök kártevői és betegségei elleni védekezésről állandó propaganda anyag állna az érdekeltek rendelkezésére. Itt tarthatnák a vezetőségi gyűléseket is. Tanácsos lenne, hogy a hnb azzal is segítse az alapszervezetet, hogy hozzá juthasson 30 —50 ár ki nem használt területhez, amelyet bekerítenének és mintakertészetet alapíthatnának, amelyben gyümölcsöt, zöldséget, valamint magvakat és facsemetéket termesztenének. A szervezetnek már volt ilyen kertje és ismeretlen okokból a hnb elvette tőlük s nagy károsodás érte a szervezetet. A jnb minden évben bizonyos pénzösszeget biztosít vegyszerek megvásárlására a kártevők tömeges elszaporodása ellen. Ezen összeget a járási nemzeti bizottság szétosztja az egyes hnb-k között, de az említett szervezet még ebből sem részesült, pedig ha hozzájutnának egy kis pénzösszeghez, akkor több segítséget nyújtanának az idősebb gyümölcstermesztőknek. Fennakadás volt a műtrágyaellátásnál, mert nem tudták megvásárolni a kellő mennyiséget, szükséges lenne ha a jövőben ezen a téren is segítséget kapnának. GÁL JEROMOS Déli szomszédaink szakirodaimának beható tanulmányozása folytán nagyon sok értékes új megállapításra tehetünk szert, melyek hazai gyakorlati szempontból is igen figyelemre méltóak és alkalmazásuk nálunk is igen kedvezően befolyásolhatná a korai zöldségtermesztés gazdaságosságát. A műanyagborítású berendezések műszaki fejlesztésének egyik alapvető feltétele a műanyagok alaptulajdonságainak további javítása és ezen a téren sok új történt a mezőgazdasági vegyiparban. Az új műanyagokat külföldön már a gyakorlatban is kiváló eredmények elérésével alkalmazzák. Az új műanyagok közül bennünket leginkább a műanyagfóliák érdekelnek. Magyarországon például új gyártmánynak számít a 12 méter széles polietilén (PE) fólia. Előnye, hogy a 7,5 méteres fóliasátrak úgy boríthatok be, hogy a lekötő zsinegek részére kell korcot hegeszteni, minden más hegesztés elmarad. A 7,5 m-es sátor ívei ugyanis a földben lévő résszel (75—75 cm) pontosan 12 méteresek és így a fólia szélessége a borításra és a földbe való rögzítésre is elegendő. A rolós szellőztetőket a tekercsek hosszának felére, harmadára vagy negyedére helyezve a fólia hulladék nélkül vágható fel. A széles fóliával azonban nemcsak hegesztési munkát léhet megtakarítani, hanem anyagot is (vegyük számításba pl. az átfedéseket a hegesztésnél) mindamellett a kifeszítés is tökéletesebb. Úgy Csehszlovákiában, mint Magyarországon megtörténtek az előkészületek a széles PVC (pulivinilklorid) fólia gyártására is. Bár ez csak kb. 4 méteres lesz, de a PVC felhasználásának új lendületet adhatna, különösen a fűtés nélküli ágyak és sátrak borításánál, ahol a PVC jobb melegfogó képességének előnye nagyobb, mint a fűtött házakban. Gyakorlati szempontok figyelembe vételénél talán még fokozottabb volna a jelentősége a tartós fóliák bevezetésének. Ez azt jelenthetné, hogy 2—3 évig használható fólia esetén a takart terület felén, egyharmadán kellene csak egy évben lecserélni a palástokat. Ez elképzelhető úgy is, hogy ott, ahol a telep méretének a fóliacsere munkaigénye szab határt kétháromszor akkora telep építése is lehetséges. Oj műanyagok a kertészetben A tartós fóliák értéke külföldön nem lehet annyival drágább, mint ahány évre garantálják a tartósságát, és egyben könnyítené a munkaszervezést, valamint több lenne a költségmegtakarítás (mint pl. felrakás, levétel, korc-hegesztés). Közismert tény, hogy a közönséges polietilén a sugárzó hőt könnyen átengedi hosszú hullámhosszú infravörös sugarak alakjában is. Ez a hátránya derűs, hideg éjszakákon mutatkozik meg leginkább, amikor a polietilén alatt 1—2 C fokkal alacsonyabb lehet a hőmérséklet, mint a PVC vagy üveg alatt, mert a talajból kisugárzó infravörös sugarak akadály nélkül eltávoznak. Újabban olyan tartós fóliákat is gyártanak külföldön, melyek e hátrányt is kiküszöbölik, a hosszúhullámú infravörös sugarakat nem engedik át, vagyis a hőgazdálkodás szempontjából a PVC-vel egyenértékűek. Meg kell jegyeznünk, hogy az adalékanyagokkal javított polietilén mellett új alapanyagú tartós fólia is jelent meg a külföldi piacon: az ÉVA (etilén vinilicetát) fólia. Tartósságán kívül állítólag nagy előnye, hogy rugalmasság, ütésállóság, fényáteresztő képessége tekintetében is kedvezőbbek a tulajdonságai, mint a polietiléné. Japánban nagy figyelmet fordítanak a PVC fólia minőségének javítására is. Ott a PVC fóliát már ezidőben is három évig használják és újabban ön. „portaszító“ minőségben is előállítják, ami annyit jelent, hogy a fóliát megóvja a gyors bepiszkolódástól, ami több éves használatban érthetően igen nagy Jelentőségű. Külföldön forgalomba kerültek már magasabb hőállőságű műanyagcsövek is, éspedig a klórozott PVC (PVCC), a polibutilén és az ABS csövek a már ismertebb plipropilén csövek mellett. Ezek hőállósága meghaladja a 100 C fokot. Drágábbak ugyan mint a közönséges PVC vagy polietilén csövek, de bizonyos esetekben használatuk kifizetődőbb és előnyösebb azoknál. Lassabban, de fokozatosan utat törnek maguknak a talajjavításban — és használatuk a hajtatás, palántanevelés területén Is jelentős lehet — a műanyaghabok. Ilyenek többek között a Styromull és HygromuII, melyek ugyan nem új anyagok, inkább csak felhasználásuk újszerű. Elöljáróban utaltunk rá, hogy az új műanyagok közül a széles és tartós fóliának nagy hatása lehet a telepek méretére. De nemcsak a telepméret, hanem a sátor egyes elemei és a fóliasátrak mérete is növekedhet a tartós és széles fóliák használatával. A nagylégterfl fóliasátrak fóliacseréje nehezebb, de megoldható. A nagyobb légtér pedig növénytermesztési és gépesítési szempontból egyaránt óriási jelentőségű. Feltételezhetjük, ha ezek az új műanyagféleségek beválnak, akor egy új korszak nyílik a fóliaborítású berendezések alkal- Л mazhatóságában, melyek eddig főleg a melegágyakat és hideg- £ házakat helyettesítették. (Bózner) őszintén szólva, nem láttam olyan félelmetes valaminek a rablást, amilyennek előttem festették, mégis igyekeztem gondos és óvatos lenni méhcsaládjaim kezelésekor. Egyszer aztán láthattam, amiről addig csak hallottam. Ez mindenkorra meggyőzött arról, hogy mennyire indokolt az elővigyázat. Akácvirágzás után egy tanya kertjében helyeztem el méhcsaládjaimat. Állományomban volt egy szép törzscsalád, amelyet a vándortanyára indulás előtt anyásítottam. Szép fiatal anyát adtam be neki, s meg akartam nézni, elfogadta-e. Idő híján kénytelen voltam ezt egy délelőtti órában megtenni. Fülledt nyári meleg volt, amikor megbontottam a kaptárt. Nem lévén kezelő ládám, a kiszedett, még elég mézes kereteket a kaptár oldalához egy rostaszövetre állítottam. Szomorúan állapítottam meg, hogy az új, párzott, szép anya eltűnt: megölték. A család jblezte is a bajt, nyugtalan volt, zúgott. Egyszerre kutató méhek lepték el a megbontott kaptárt. Természetesen azonnal visszaraktam a kereteket, gyorsan lezártam a családot, a szellőztető oldalléceket behúztam, a kijárót szűkítettem. Két nap múlva ismét kimentem a vándortanyára megnézni, mi van. A kaptár előtt a temető csendje fogadott. Egy mosdótól hullát szedtem ki. Szép, mézes lépeim kiürítve, összerágva, a fiasítás kiszórva. Rablás történt. Bizony, nagy árat fizettem gondatlanságomért. Ettől kezdve nagyon vigyáztam a méhek kezelésekor. És egyszer két évvel ezelőtt, mégis megtörtént a baj. Olyan rablásnak lettem szemtanúja és szenvedője, amilyet el sem tudtam képzelni. Egy kis falu határában voltak lerakva méhcsaládjaim. A vándortanyán hárman voltunk: húgom, egy helybeli igen törekvő méhész és jómagam. Kaptáraink egy akácfasor mentén voltak lerakva, az enyémek közvetlenül a kezdő méhésztárs kaptársorának a folytatásaként úgy, hogy közben csak az 6 pörgető bódéja feküdt. Elég szép hordás volt. Húgom egy nap írt, hogy menjek, és pörgessünk. Azt is megírta, hogy szomszédunk már pörgetett, kint a bódéjában, de nagyon kutatnak a méhek. Különösen a bódé alját és alsó részeit szálljak nagyon. Azonnal vonatra ültem, és még aznap este bevittük kaptárainkat a húgoméit és az enyéimet a kb. 3 km-re fekvő faluba húgomék almáskertjébe. Másnap, egészen korán, két kaptárba benéztem, mi van. Valóban voltak ott kipörgethető mézes keretek, amiket a gyűjtő ládába is raktam, rögtön lezárva. Bár még nem mozogtak a méhek, de leölt méheket jócskán láttam a fenékdeszkákon. Nem folytattam tehát a mézes keretek kiszedését, hanem minden kaptárt gondosan lezártam, a kijárókat megszűkítettem, sőt egy kis lombozást is csináltam egy ott álló öreg diófa vihartört hatalmas ágából. Húgomat megnyugtatva, hogy ezzel a gyökeres helyváltozással véget vetettünk a további kutatásnak vagy a rablás kitörésének, hazatértem. Másnap kétségbeesve telefonált húgom, hogy menjek azonnal, mert borzasztó rablás van a melleknél, s ők teljesen tehetetlenek vele szemben. Ha nem tudunk valamit tenni ellene, az egész állományunk elpusztul. Újból útra keltem. Előzetesen fölkerestem tanítómesteremet, tudomásom szerint a legnagyobb méhállomány volt tulajdonosát, dr. Dudinszky Emilt, aki egyszer, még a tanítások idején igen érdekes dolgokat mesélt a rablás megállításáról, hogy mit arra már nem emlékszem pontosan. Csak annyi maradt meg emlékezetemben, hogy neki sikerült megállítani a rablást, valami rácsok segítségével. Ez a kiváló szakember, a méhészet nagy szerelmese, aztán elmagyarázta nekem újból a rablás megállításának módját. Elmondta, hogy a megtámadot család kijárója elé egy vékony fapálcákból összeállított rácsot kell rögzíteni. Ennek lényege, hogy a pálcikák ne síkban feküdjenek, hanem félkör alakú alapon nyugodjanak kb. 8 mm távolságra egymástól. A pálcikák 4—5 mm átmérőjűek legyenek. Megérkezve húgomékhoz, még aznap este megcsináltunk néhány ilyen rácsot frissen vágott fűzfavesszőkből. Hulladék deszkából kifűrészeltük a félkör alakú alapokat a vesszők számára, s rájuk szegeztük a vesszőket úgy, hogy az elkészült rács egész terjedelmében borította a kijárónyílást. Alig vártam a reggelt, hogy meginduljon a mozgás a kaptárakban, siettem le az almáskertbe, ahol méhcsaládjaink voltak. Különös látvány fogadott. A kaptárak szinte nem látszottak, annyira be voltak lombozva, ponyvázva. A kaptársor dereka táján egy ócska öntöttvas kályha állott, amelyben, mint húgom elmondta, két napon át állandóan füstöltek anynyira, hogy ők már nem bírtak a közelében lenni. A sor végén pedig egy dézsás permetező gép volt elhelyezve, ezzel vízipuskázták a méheket, eredménytelenül. Hatástalannak bizönyult a kijárón befújt füst is. Ugyanígy minden más erőfeszítés, minden hallott vagy olvasott védekezési eljárás. Szegény húgom, aki hosszú évek szívós, áldozatos, gondos munkájával szép állományt nevelt magának, már elsiratta kedvenceit. De én is teljesen reményvesztetten álltam ott, tehetetlenül, szinte földbegyökerezett lábbal. A rablás teljes dühvei tombolt. A munkarend egészen felbomlott. Még a méhek oly kellemes zümmögő muzsikája is átváltozott valami kifejezhetetlen, idegesítő, soha nem hallott félelmetes süvöltéssé. Bizony, nem hittem, hogy ezek a kis kezdetleges semmiségek tudnak valamit is tenni a szörnyű punsztítás és pusztulás ellen. Mégis feltettem egyet egy kijáróra: oda, ahol a leggyilkosabban, folyt a harc. Figyeltük, mi lesz. Jöttek — szinte fellegekben — a rablók, és jöttek a hazaiak is lábukon virágporos kis kosaraikkal. A rablók bejutva a rács és a kijáró közötti térbe, tétován ide-oda kezdtek mászkálni, majd rohangálni, majd, mint a tetten ért, üldözőbe vett tolvajok, ki a rácsból. A hazaiak viszont nyugodtan, otthonosan mozogva bementek, s terhűktől megszabadulva kijöttek, tovarepültek. Tovább figyeltük a rablók viselkedését. Megismétlődött az előbbi Jelenet. A végén már nevetni kezdtünk rajtuk, olyan mulatságos és érthetetlen volt a viselkedésük. Azt se értettük, hogy a rácson belül miért nincs veszekedés, marakodás, gyilkolás az otthoniakkal. Azt se tudtuk, hogy mitől rémültek meg a rablók, és miért menekülnek hanyatt-homlok, amikor senki se bántja, üldözi őket. Körülbelül egy negyedóra múlva eltűntek a rabló méhek a kijáró elől. Ez is roppant meglepett bennünket. A többi kaptár kirepülő nyílásai előtt ugyanis tovább folyt az öldöklés. A rácsos családot mintha láthatatlan acélfal választotta volna el a rablók támadta szomszéd családoktól, ide nem terjedt át a rablás. Ezt látva, természetesen felraktak a rácsokat valamennyi kaptár kijárójára, várva, hogy ezeknél a többi családoknál is megszűnik-e a rablás, megindul-e a rendes munka, és helyreáll a rend, mint az elsőnél történt. Nos, lényegileg ugyanazt figyelhettük meg valamennyi kaptárnál, mint a legelsőnél. Délután leszedtük a lombokat és a ponyvákat, elcipeltük a vaskályhát, helyre vittük a permetező gépet a dézsával, a füstölőket, s kimondhatatlanul boldogok voltunk, hogy — ha súlyos veszteségeket szenvedve is — megmaradtak családjaink, hála a rácsoknak. Azóta is sokat emlegetjük a csodatevő kis rácsokat, és ma is izgat bennünket a kérdés: mi lehet az oka a rablás megszűnésének a rácsok felrakásával? Eddig, bár magam is sok kiváló, elméletileg és gyakorlatilag egyaránt képzett méhészt kérdeztem meg, senki se tudott megnyugtató választ adni. S amikor ezt a szemünk láttára lezajlott eseményt leírom, nemcsak azért teszem, hogy az esetleg hasonló súlyos helyzetbe kerülő méhésztársaimnak segítséget nyújtsak, hanem azért is, hogy megkérjem az olvasókat, adjanak választ a fenti kérdésekre. Dr. FARKAS IGNÄC RÁCCSAL a rablók ellen