Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-04-29 / 17. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES 1972. április 29. Következetesseget a munkaerő utánpótlásában mezogazilasajinnlihsn A HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA VI. ТЙМА Hazánkban a szocializmus győzedelmeskedósét a Iáin szncializálását követe években kedvező feltételek alaknltak a mezőgazdasági termelés Ipari jellegének kfdnmborítására. Tény, hogy társadalmunkban a falvak és a szocialista mezőgazdaság s ennek keretében a f öld - művcsszövetkezetek sokszorta jobban, gyorsabban fejlődtek, mint a városok és az ipar. Pártunknak a falu szocializálására Irányuld politikája gyakorlati megvalósításában abból indultunk ki, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek kiépítésénél olyan termelőbázist hozzunk létre, mely képes vállalni népünk élelmezését, s ez a lehetőség a munkásosztály és a dolgozó parasztság szilárd együttműködésével rövid két évtized alatt valóság lett. Mindazok a — korábban nem tapasztalt — társadalmi változások, melyek manapság falvainknn végbemennek, szorosan összefüggenek pártunk meziigazdaságpolitikai programjával, s ezen keresztül új tartalmat kap munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk szövetsége, a nagy társadalmi feladatok vállalásában. Szocialista mezőgazdaságunk jelenlegi ój szakaszát nemcsak a tudományos technikai forradalom, hanem egyben az is jellemzi, hogy a mezőgazdaság s az egész társadalom számára valóságos forradalmi szakasz kezdődött. SOKSZOR SZÖBAKERÜL, hogy mezőgazdaságunk egyre jobban emberi munkaerő-problémával kflzd. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy míg 1948-ban a nálunk fellelhető emberi munkaerőnek 40 százaléka a mezőgazdasági szektorban dolgozott, addig jelenleg már csak 18 százaléka. Vitán kívüli, hogy ezt a termelés korszerűsítése Is előidézte, hiszen a szocialista mezőgazdaság a munkatermelékenység fokozásában megközelítőleg olyan színvonalat ért el, mint az Ipar. A hatványozott feladatok megkövetelik, hogy az emberek képességének tökéletesítésével összhangban tovább fokozzuk a munkatermelékenységet. A megváltozott körülmények, a tudományosan megalapozott Ismeretek segítik az embert a társadalom célkitűzéseinek megvalósításában. Igaz, hogy az emberek sokasága rövidesen „kikapcsolódik'1 a termelőmunkából — nyugdíjba megy. Éppen ezért kell ü) utakat keresni, s olyan módozato-* kát választani, hogy a későbbiek folyamán az emberek a bonyolult automata vagy félautomata gépsorokkal — kultúrált körülmények mellett — megsokszorozzák a termelést. A nyugdíj előtt álló dolgozók persze már nem képesek a munkatermelékenység lényeges emelésére. Éppen ezért társadalmunk belátható időn belül intézkedést tesz 150 ezer fiatal korszerű szakképzésére. Ök lesznek hivatottak arra, hogy átvegyék az idősebbektől a „stafétabtot“, s nagyobb sikereket érlenek el a szocialista mezőgazdaság fejlesztésében. Amikor befejeződött mezőgazdaságunk kollektivizálása, földművesszövetkezeteinkben mindössze 5000 középiskolást és nem egészen 1000 főiskolást számláltunk. Ma persze már más a helyzet, mert szocialista mezőgazdaságunk 82 ezer közép- és főiskolás szakemberrel rendelkezik. S nem dicsekvés az sem, ha azt állítjuk, hogy a gépek többségét is szakemberek kezelik, akiknek nagyobbik hányada éppen a fiatal kor osztályból regrutálódott. KORSZERŰSÖDŐ MEZŐGAZDASÁGUNK persze nemcsak azt igényli, hogy további fiatalokat megnyerjünk számára, hanem egyben azt is, hogy véglegesen megtartsuk őket, megszerettessük velük ezt az egészséges, szép szakmát, valamint az új arculatú falut. Ez persze nem kizárólagosan a szakiskolák feladata, melyek szellemileg felkészítik őket az életre, hanem a gyakorlatba kikerülve azoknak kell velük megszerettetniük a falut, s a mezőgazdaságot, akik jelenleg ott dolgoznak. Ekkor kell róluk fokozottabban gondoskodni, mert ez az időszak a legválságosabb a fiatalok számára. Ugyanis a gyakorlat érleli őket tényleges szakemberekké, hogy helytállhassanak hivatásuk teljesítésében. A ma vezető beosztásban lévő dolgozóknak a fiatal szakemberek nevelésében arra kell gondolniuk, hogy aki ma becsülettel gondoskodik róluk, az a jövőt építi. Tény, hogy a Jelenleg vezetésben lévőknek nem lehet közömbös, milyen emberek kezébe adják a jövB mezőgazdaságát. SZAMOS SZÖVETKEZETÜNK VAN MÄR, ahol valóban példásan gondoskodnak a fiatalokról, azonban jócskán akad olyan is, ahol nem adnak a fiatal szakembereknek lehetőséget képességük, rátermettségük bizonyítására. Vannak azonban olyan esetek is, hogy a gondoskodás és tájékoztatás nélkül, a mezőgazdaságba bekerülő fiatal olyan mint az úszni nem tudó. Ezért nagyon helytelen, ha magára hagyatjuk. Az ilyen eseteket mint káros jelenségeket el kell ítélni, mert akadályozza a célkitűzés teljesülését. Ugyanis sosem szabad elfelejtenünk, hogy ahogyan ma segítjük, neveljük a fiatalokat, olyanok lesznek holnap a feladatok teljesítésében. Mezőgazdaságunkban szüntelen szakosítjuk, központosítjuk a termelést, s az üzemegységek kooperációs viszonyra lépnek egymással. Ez teszi szükségessé, hogy az egyszerű dolgozó is többre legyen képes, s ez a vezetőkre Is vonatkozik. A jövőben tehát sem az egyszerű, sem pedig a vezető dolgozók számára nem lesz elegendő az, amit tegnap tanult, mert holnap és holnapután annál többet kíván tőle a társadalom, ezért állandóan képeznie kell magét, hogy lépést tartson a fejlődéssel. Ennek megfelelően a vezető dolgozók legtöbbje — fiatalabbja — közép- és felsőfokú felépítményi tagozatokon sajátít el mindazt, amire a jövőben a vezetés racionalizálásában szüksége lesz, de nem kerülhető el a beosztottak állandó iskoláztatása sem. A tudományos technikai vívmányok gyakorlati alkalmazása máskülönben csak őhaj maradna. S természetes, hogy olyan emberek kerülnek a vezetésbe, akik politikai és szakmai képességeikkel bizonyítják erre való rátermetségüket. GYAKRAN SZÓBESZÉD TÄRGYA, hogy a fiatalok azért nem vonzódnak a mezőgazdasági munka iránt, mert ott kisebb a kereseti lehetőség, mint mondjuk, az iparban. Nos, konkrét esetekkel lehetne bizonyítani ennek az ellenkezőjét, s á statisztika is megcáfolja a téves állítást. Tehát való tény, hogy a mezőgazdaságban és az iparban foglalkoztatottak egyént jövedelme közt nincs lényeges különbség. Sőt, a közepes színvonalon gazdálkodó főldművesszövetkezetek dolgozóinak a jövedelme magasabb, mint az Ipari dolgozóké, mert a természetbeni Javadalmazás és a háztáji föld bizonyos tartalékok felhalmozását ts lehetővé teszi. Nálunk tehát az ipart és a mezőgazdasági dolgozók jövedelme közt lényegében már elmosódtak a határok. Ezzel szemben a tőkésállamokban ez a különbség megvan. Persze más lapra tartozik, hogy a mezőgazdaságon belül Igenis szükség van a megkülönböztetett munkadíjazásra. Itt ugyanis arról van sző, hogy érdem szerint fizessük a bonyolult, jő mnukát végző, szakképzett dolgozókat. Külföldön ez mindenütt így van, s előbb-utóbb nálunk is ennek az elvnek kell érvényesülnie. Akadnak olyan híresztelések Is, hogy a gépsorok használata a női munkaerőt kiszorítja a mezőgazdasági tevékenységből. A híresztelés teljesen alaptalan, mert mezőgazdaságunkat női munkaerő nélkül a továbbiakban sem tudjuk elképzelni. Társadalmunk érdeke azt követeli, hogy a nő, többek közt a mezőgazdasági szektorban is érvényesüljön. Kétségtelen, hogy a nők többsége földművesszövetkezeteinkben jelenleg a növénytermesztésben dolgozik. Az is igaz, hogy ezeket a munkaműveleteket a jövőben komplex módon gépesítjük, s a földeken a traktoros és egyéb gépi munka végzése egészségügyi szempontból nem tanácsos a nők számára. Feltehetné valaki a kérdést, hogy akkor hol foglalkoztassuk a nőket? A kérdésre azt a magától értetődő választ adhatnánk, hogy a korszerűsödő állattenyésztés új munkalehetőséget kínál a nők számára. FOGLALKOZÁSRA LELHETNEK a modern baromfifarmokon, a broilernevelésben, vagyis a baromfihús- és a tojástermelésben, az automatizált sertéshizlaldákban, s szép foglalkozást találhatnak a borjak és a növendék szarvasmarhák tenyésztésében stb. A nőknek szabad teret kell kapniuk továbbá az irányitőmunkában is, ahová eddig nem Igen engedték bejutni őket. Persze a nőknek maguknak is arra kell törekedniük, hogy leküzdjék saját konzervatív magatartásukat, ami korábban befolyással volt hátrányos helyzetükre. A kisebbségi érzés leküzdése nagymértékben előmozdíthatja jogos érvényesülésüket, s társadalmunkban megfelelő vezetői beosztások betöltését. Ugyanis a gyakorlat már bizonyította, hogy a nők a vezetésben semmivel sem rosszabbak az ugyanolyan szakképzettségű férfiaknál. Jóllehet, hogy a sok száz s ezer efsz-böl csupán húszban tölti be nő az elnöki tisztségetl Ez azért is helytelen, mert mezőgazdasági közép- és főiskolai végzettséget majdnem annyi nő szerez, mint férfi, ami arra figyelmeztet, hogy a jövőben kevesebbet beszéljünk a szakképzett dolgozók felelős munkahelyre való megszervezésének szükségességéről és a nők egyenjogúsításáról, s ehhen a kérdésben inkább többet cselekedjünk. A CSKP XIV. KONGRESSZUSA hangsúlyozta többek közt a mezőgazdasági és az ipari tevékenység közti különbség megszüntetésének szükségességét is. Köztudomású például, hogy az állattenyésztésben dolgozóknak mintegy 80 százaléka még napjainkban is egy műszakban tevékenykedik. Ezek nem rendelkeznek állandó szabad idővel. S azután ámulatba esünk, hogy a fiatalok húzódoznak a mezőgazdaságtól. Természetesen már akadnak olyan efsz-ek is, melyekben az állattenyésztésben bevezették a többmfiszakos termelést, de ugyanerről más gazdaságokban hallani sem akarnak, mert a több műszak bevezetése következetesebb szervezést, nagyobb gondoskodást igényelne a vezető ltsztségben lévőktől. Tudomásul kellene továbbá venni azt is, hogy a falvak kétharmadéban nem rendelkeznek jől szervezett közszolgáltatással, színvonalas egészségügyi hálózattal és óvódéval, ami feltétlenül befolyásolja az emberek elvándorlását s a nők távolmaradását. Bizonyos, hogy az apró falvakat nem építhetjük ki olyannyira, mint az új faluközpontokat. Tudjuk persze azt Is, hogy mezőgazdaságunk további fejlesztése, szakosítása, összpontosítása és az üzemek közt alakulóban lévő kooperációs viszony, a falu építésére is hatással lesz. Ennek velejárójaként a későbbi időszakban a falu központokban élő emberek is hasonló életformát folytathatnak, mint a városiak. AZ ÉLETKÖRÜLMÉNYEK tökéletesítésében természetesen a lakáskultúra egyik nagyon fontos tényező, s ebben eddig is számottevő sikereket értünk el. Az utóbbi években ugyanis 53 ezer mezőgazdasági dolgozó költözött új, korszerű lakásba, s 1975-ig az ilyen lakások száma eléri a 80 ezret. A sikerek mellett azonban fogyatékosságnak tekinthető, hogy a lakásépítésnél figyelmen kívül hagyják a falvak tájjellegét. Ezért az építőszervezeteknek a jövőben erre is gondolniuk kell a követelményeknek megfelelő tájba illő modern szocialista falu építésében. Mindez természetesen több esztendőre szőlő feladat, s valóra váltása nagyban függ a népgazdaság egyéb ágazatainak komplex fejlesztésétől. —hai— ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 1. Hogyan érvényesülnek gazdaságunkban a szakképzett fiatalok? 2. Milyen feltételeket teremtettek a nők és a fiatalok alkotó kezdeményezésének kibontakoztatására? 3. Milyen segítséget nyújtanak я fiataloknak a szakképzettség megszerzésében? Társadalmunk (^kitűzéseivel összhangban A Nové Zámky-1 (Érsekújvár) Járásbán újabb lépéseket tettek a szövetkezetek egyesítése terén. A közelmúltban a dubníkl, rubaňl és a strekoví szövetkezetek a termelés színvonalasabbá és eredményesebbé tétele érdekében vonták össze erőiket. Tettükkel teljesíteni kívánják а XIV. pártkongresszuson meghatározott igényes feladatokat. A modern követelményeknek megfelelő gépesítést, automatizációt és az új módszerek egész sorát csakis nagyobb gazdasági egységek tudják létrehozni, kellőképpen kihasználni. Ezt értették meg a három szövetkezet vezetői és tagjai, amikor az egyesítés mellett dönttöttek. A nevezett gazdasági egység beindulásával most már a szőbanforgó járás szövetkezeteinek 50 °/o-a szakosított és a termőföld 52 százaléka az ilyen formában termelő gazdaságok birtokában van. Az újonnan egyesült három szövetkezet 5382 hektáron gazdálkodik, s a kidolgozott távlati fejlesztési tervek szerint lényeges fejlődésen megy majd keresztül ez a gazdasági egység. A tervek alapján 1980-ig sokatmondó javulás várható az átlaghozamok szakaszán. A nevezett időpontig a búza átlaghozamát 50, az árpáét 46, a szemes kukoricáét 60, a cukorrépáét pedig 500 mázsára szeretnék növelni. Persze nem feledkeznek meg az egyéb növények terméseredményeinek javításáról sem. A növénytermesztés Ilyenarányú fejlődése várhatólag optimális feltételeket teremt majd az állattenyésztés fejlődése számára Is, ami lehetővé teszi a megnövekedett eladási feladatok teljesítését, sőt túlszárnyalását is. Ezerkilencszáznyolcvanban előreláthatólag 1510 q marhahússal, 3213 q sertéshússal és 1 mtlliő 748 ezer liter tejjel többet adnak a közellátás számára, mint 1971-ben. Hasonló mértékű javulással lehet számolni az egyéb állattenyésztési termékek eladása szakaszán is. A termelés fokozása és eredményesebbé tétele nagyban hozzájárul majd a szövetkezetek ökonómiai megerősödéséhez valamint a szövetkezeti dolgozók jövedelmének növekedéséhez is. 1980-ig több mint 36 millió koronával nő a mezőgazdasági nyerstermelés értéke, a piaci termelés évi értéke viszont közel 44,4 miliő koronával lesz nagyobb mint 1971-ben. A nevezett Időszak végén több mint 7,5 millió koronával nagyobb összeget osztanak majd ki a mezőgazdasági dolgozók között bérek és jutalmak fejében. A fentemlített adatok reálisak, az adott körülményekből, lehetőségekből indulnak ki, figyelembe véve a koncentráció és specializáció előnyeit, melyek nemcsak a termelés fokozását, hanem a munkatermelékenység állandó növelésért és a termelés olcsóbbá, gazdaságosabbá tételét is elősegíti. A kitűzött tervfeladatok valóra váltásában perszo nagy akadályt jelenthet a szükséges korszerű nagykapacitású gazdasági épületek, istállók építésének esetleges késedelme, a modern gépekkel történő ellátás vontatottsága, a műtrágyák, egyes vegyi készítmények hiánya, stb. Ezért az előirányzott feladatok teljesítésének és az adő-vevő kapcsolatok kialakulásának hogyan s mikéntje nemcsak a nevezett Járás illetékeseitől fog függeni, hanem ettől is, hogy az illetékes felettes szervek, valamint az Ipari üzemek milyen mértékben tekintik szívügyüknek a mezőgazdaság fejlestését. Idén ismét újabb három szakosított egység létesült járásunkban, s ez megköveteli, hogy a politikai és gazdasági szervezetek fokozott figyelemmel kövessék ezek tevékenységét, segítsék, támogassák őket, hogy könnyebben küzdjék le a kezdeti nehézségeket. A kidolgozott távlati tervek szerint 1973 január elsejétől további szakosított gazdasági egységek létesülnek. Ez megköveteli, hogy a vezetők minél előbb megtegyék a szükséges előkészületeket annak érdekében, hogy Idejében megértethessék a szövetkezetek dolgozóival az egyesülés, az együttműködés, a szakosítás és az összpontosítás elvének és gyakorlati bevezetésének helyességét, a termelés színvonalasabbá és gazdaságosabbá tételére gyakorolt fontos hatását és természetes szükségességét. HUDEC PAVOL mérnök, SZKP JB — mezőgazdasági titkára, Nové Zámky Egyesített szövetkezet, kiváló eredmények Nyolc évvel ezelőtt a Turňanská Nová Ves-1, Chorváty-1 és a Hostovce nad Bodvou-i szövetkezetek összevonásából alakult ki a Nová Bodva-i (Ojbődva) szövetkezet. összterülete 1340 hektár — ebből 1081 hektár a szántó — melynek 58,2 százalékán gabonát, 3,2 százalékán zöldséget, a többi területen pedig egyéb növényeket termesztenek. A múlt gazdasági évben a gabonafélék hektárhozama 35,5 mázsa volt. összesen 38 vagonnal termeltek többet mint ahogyan eredetileg tervezték. Az egy hektárra eső mezőgazdasági nyerstermelési érték 1851, a hektáronkénti árutermelési érték pedig 1627 koronával volt több, mint az előző évben. A szövetkezet négy évvel ezelőtt szakosította az állattenyésztést, s ennek előnyei egyre jobban megmutatkoznak. Azóta az állattenyésztés vonalán a baromfihús és a tejtermelés fokozását szorgalmazzák. Az elmúlt gazdasági évben 647 mázsa hússal és 65 ezer liter tejjel adtak el többet a tervezettnél. A szövetkezet 640 kg húst és 1044 liter tejet termel egy ha-ra számítva, s azon szövetkezetek közé tartozik, amelyek állandóan fokozzák a termelést. Az állattenyésztés szakaszán az egy hektárra eső össztermelésl érték 13 649, az árútermelési érték pedig 12 539 koronát tesz ki évente. A szövetkezet évente csaknem félmillió hizlalt csirkét értékesít. A gazdaságnak 213 darab dán-vörös szarvasmarhája van — ebből 124 fejőstehén — melyeknek igen jó a hasznossága. Az egy tehénre eső évi tejtermelés átlaga 3318 liter volt, a dán teheneknél pedig 4336 litert értek el. Igaz, ezeknél a teheneknél — a biológiai adottságnál fogva — kevesebb a száz tehénre eső borjúelválasztás, a szövetkezet mégis úgyhatározott, fokozatosan áttér a dán fajták tartására, mert így tovább fokozhatja az évi tejtermelést. Az elmúlt évben a szövetkezet másfél millió koronáért vásárolt gépeket, valamint üzembe helyezték az univerzális szárítót s ezzel megoldották a gabonaneműek szárítását is. A siló tornyok felállításával megoldódott a takarmányok raktározási problémája. Ennek is köszönhető, hogy a tehenészetben ugyanannyi tehéntől 400 liter tejjel fejnek többet, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Folytatják a baromfitenyésztés gépesítését, s így elérik, hogy egy gondozó 25 ezer baromfit gondozzon. Továbbá vásárolt a szövetkezet palántázó, permetező és sorközötti művelésre alkalmas talajmegmunkálő gépet is. A szövetkezet vagyonának összértéke jelenleg 34 millió 771 ezer korona, miután 1971-ben 6 millió koronával gyarapodott a gazdaság vagyona. A Nová Bodva-i efsz vezetői és tagjai örülnek a jó eredményeknek, de tudatában vannak annak, hogy a mezőgazdaság fejlődése egy új szakaszhoz érkezett, s az elkövetkező években még nagyobb gondot kell fordítaniuk a szakosítás, az összpontosítás és az együttműködés fokozására, a termelés színvonalának fellendítésére. IVÁN SÁNDOR 4
