Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-04-29 / 17. szám

1972. április 20. SZABAD FÖLDMŰVES ISMERKEDÉS ÚJ MÓDSZEREKKEL S M Gazdálkodás Tudományos Intézetének közleményei Napirenden a szarvasmarha-állomány fejlesztése Szlovákjában az 1966—1989-es években a káros teóriák lábrakapása kö­vetkeztében a központi tervezés lebecsülése oda vezetett, hogy a szarvas­marha-állomány mintegy 145 ezerrel csökkent. Szerencse, hogy a káros jelenséget az illetékesek időben felfedezték, s hatékony, konkrét intézke­dések megtételével az 1970—1871-es gazdasági évben az állományt 60 ezer­rel gyarapították s ebből a mennyiségből 4500 volt a tehén. A szocialista szektorban kedvezőbben alakult a helyzet, mert a szarvasmarha-állományt 78, s ebből a tehénállományt 25 ezerrel gyarapították. Mezőgazdasági üzemeink bíztató eredményt értek el a tej árutermelé­sében. Amíg például 1970-ben Szlová­kiában a tej árutermelésében 45, ad­dig a múlt esztendőben már 69 millió liter volt a tejtöbblet s egy az áruter­melési tervet szépen túlszárnyaltuk. A sikerek bizonyítják, hogy alapjá­ban véve túljutottunk a nehézsége­ken, de mindamellett tudnunk kell, hogy az 1970-es év kezdetén ugyan­olyan szarvasmarha létszámmal ren­delkeztünk, mint 11 évvel korábban s a tehénállomány mennyisége csak az 1951-es évi színvonalon volt. Ezzel szemben világviszonylatban gyarapították a szarvasmarha-állo­mányt. Szlovákiában pl. 51, Csehor­szágban 67, az NDK-ban és Svájcban több mint 80, az NSZK-ban kb. 100, Belgiumban 160, Hollandiában pedig 180 szarvasmarhát tartanak 100 hek­táronként, s a tehénállomány tartá­sában még kedvezőtlenebb a helyze­tünk. Szlovákiában 22, Csehországban pedig 30 tehenet tartunk számon 100 hektár mezőgazdasági földterületen. Az utóbbi 10 esztendőben Szlová­kiában a tejhasznosság egy tehén át­lagában mintegy ezer literrel növe­kedett, s 1971-ben az összes mezőgaz­dasági szektorok 2584, a nagyüzemi mezőgazdasági szektor pedig 2792 li­ter tejet termelt tehenenként. Meg­közelítőleg hasonló volt a helyzet a Magyar Népköztársaságban, Bulgáriá­ban, Romániában s az NDK-ban is. Ma a vágómarha és a tejprodukció értéke Szlovákiában vetekszik a tüze­lőanyag, a villamos, a hőenergia és az erdőgazdaság teljes produkciójá­nak értékével. A műit esztendőben egy lakosra át­számítva nem egészen 200 liter tejet fogyasztottunk (a tejtermékeket is tejre átszámítva). Ezzel szemben a korszerű táplálkozáshoz legalább 240 liter tej kellene személyenként. Míg például különféle szeszesitalokből 5,5 milliárd korona értékben, addig tej­ből és tejtermékekből nem egészen 2 milliárd korona értékű mennyiség­ben fogyasztottunk. Érdemes említeni azt is, hogy Szlovákiában a sörfa­gyasztás a kiskereskedelemben 1 mil­liárd 580 millió, tciből pedig csak 703 millió korona értékű voll! A fenti adatokat csak azért tettem közzé, hogy lássuk, mennyire aggasz­tó a helyzet a lakosság táplálkozásá­ban. Szükséges, hogy a tehénállomány mennyiségének gyarapításával s a tejtermelés fokozásával 1980-ig olyan helyzetet teremtsünk, hogy lehetővé váljék a tejfogyasztásnak 40 literrel való bővítése s a vajfogyasztásban is lényeges javulás történjen. Hogy oldjuk meg a problémát? Ter­mészetesen úgy, hogy kedvező felté­telt kell teremteni az eddig ki nem használt tartalékok feltárására s az egész tehénállomány tejhasznosságá­nak tökéletesítésére. Ezzel párhuza­mosan az Illetékes kutatóintézeteknek olyan nemesítés! programot kell ki­dolgozniuk, mely hosszú távon bizto­síthatja, Illetve stabilizálhatja Szlo­vákia mezőgazdaságában a nagy tej­­purodukciót. Ez azért szükséges, mert a jelenlegi tejhasztiosságot valahogy úgy jellemezhetnénk mintegy széttárt legyezőt. Különben ezt az alábbiak is bizonyítják. A tejelékenység 1500-től 4000 literen felüli produkcióig ugyan­is hét csoportra tagozódik, s ebben a legnagyobb a 2000—2500 literig terje­dő tejhasznosságú tehenek csoportja, mely az egész állománynak 28,1 szá­zaléka. Tehát az alacsonyabb tejter­melésű összes tehenek csoportjába az állománynak 53 százaléka tartozik. Ez arra figyelmeztet, hogy ne csak megállapítsuk a fenálló helyzetet, ha­nem mindent kövessünk el az áldat­lan állapot kiküszöbölésére. Elsősorban a tehénállomány szá­mának gyarapítása a legfontosabb, hogy a jelenlegi 22 helyett legalább 29-et számláljunk 100 hektáronként s közben módot kell keresnünk a genetikai alap tökéletesítésére is. Jól tudjuk, honnan Indultunk a szarvasmarha tenyésztései. A földmű­vesszövetkezetek megalakításával sok­féle hasznossógű tehén került össz­pontosításra. így történt ez a ZBROj- NÍKY-I EFSZ-ben is. Amikor az ötve­nes években egy tehénistállót vetlek át az állami gazdaságtól, s bele he­lyezték teheneiket, kis idő múlva bru­cellózist fedeztek fel s ezzel majdnem egyidőben a tbc is jelentkezett. Ezért 1958-ban vágóhídra kellett hajtaniuk a szarvasmarhák teljes létszámát s az Istálló alapos fertőtlenítése után egy évre rá 180 szarvasmarhát vásároltak, köztük teheneket és hasas üszőket. Ebből a genetikai alapból Indultak ki a törzsállomány megalapozásánál. Amint CSÖMÖR SÁNDOR zootechnikus megjegyezte, kezdetben a gyenge ta­karmányalap és a többségében Isme­retlen származású állatok nem ke­csegtettek nagy reménnyel. Egy tehén évi tejhasznosásga akkoriban csupán 1600 liter körül volt. jelentékenyebb hasznosságot csak következetesebb szelektálás, az Ismert származású apaállatok spermájával végzett mesterséges megtermékenyí­tés és a jobb takarmányalap hozha­tott. A tehénállomány hasznosságának egyedi ellenőrzésére 1968-ban tértek. Ekkor feljegyezték a teheneknek minden adatát, s havonta két Ízben pröbafejést végeztek s az állatokat az elért eredményeneknek megfelelően szelektálták és sorolták az őket illStő hasznossági csoportba. Az utódok továbbtartásának leg­főbb kritériumaként az elődök hasz­nosságát vették alapul. A külemet másodlagos feltételnek szánták. A takarmányalapban számottevő fordulatot csak 1967-ben értek el s azóta a tenyészmunka is színvona­lasabb lett. Ettől kezdve a tejelé­­kenységben évente előbbre törtek. Például 1967-ben 2400; 1968-ban 2700; 1969-ben 2900; 1970-ben 3180; 1971-ben pedig 250 tehéntől 3325 liter tejet értek el egy tehén átlagában. Az utóbbi öt év alatt tellát tehenenként 925 literrel javult a tejhasznosság s ha figyelembe vesszük honnan in­dultak, akkor azt mondhatjuk, való­ban derekas munkát végeztek. A szövetkezet távlati terve az ötö­dik ötéves tervidőszak végére 360 te­hén tartásával s a tejelékenység je­lentékeny javulásával számol. A kö­vetkező, vagyis a hatodik ötéves terv­időszakban pedig a környező gazda­ságokkal való kooperációban egy 1000 férőhelyes tömbösített tehénistálló rendszert építenek. Magasabb színvonalú tenyésztésre, a törzskönyvezésre csak 1974-től tér­nek rá. Addig a szelektálással olyan színvonalat akarnak elérni, a tehén­­állománynál, hogy az állandósult ter­melési eredmény Indokolttá tegye a törzskönyvezést. A kelleténél mindig nagyobb üsző­mennyiséget (terven felüli létszámot) fedeztetnek be s az első laktáciőban megállapítják a hasznosságot s ha az elsőborjas nem adja meg a 2400— 2500 liter tejet, kiselejtezik. Ebből Is látható, hogy a tulajdonképpeni válo­gatás, csoportosítás az első laktáció­­val kezdődik. A borjúnevelésben átlagon felüli eredményt értek el. A borjakat tíz napos korig az anyjuk alatt szopni hagyják, aztán Relavit tejporból ké­szített mesterséges tejjel (1 kg tej­porhoz 11 liter vizet kevernek) Itat­ják s egy hónapos kor után Galacid­­dal javított tehéntejet adnak három hónapos korig az állatoknak (a Re­­lavitból készített mesterséges tej literje 1,30, a Galaciddal dúsított te­héntejé pedig П,50 koronába került a gazdaságnak. A földművesszövetkezet tehát a 70—80 borjúnál naponta csak 25 liter teljes tejet fogylasztott ita­tásra. Ugyanis ha teljes tejen akarták volna felnevelni az állatokat, úgy naponta 400—500 literre lett volna szükségük a borjak itatásánál. Emel­lett köztudomású, hogy a teljes tej használata a borjak nevelésében egézségügyi szempontból nem taná­csos. így az ökonómiai szempontokon túl — nagyon helyesen — a mester­séges tej adagolásának egészségügyi előnyét is figyelembe vették. A borjúnevelésnek a vázolt módja azért racionális, mert amellett, hogy több tejet adhattak a közellátásnak, egyben kis költséggel egészséges, jól fejlett állatokat nevelhettek, melyek­nek jelentékeny hányadát a törzsállo­mányba sorolhatták s gyarapíthatták a genetikai alapot. KOKSZA ISTVÁN Aki keres, talál... # Elemezték egy évtized nagyüzemi kukoricatermesztési ta» pasztalatait # A tartalékok céltudatos feltárásával és komp» plex hasznosításával példát mutat a Dunajská Streda-i (duna­­szerdahelyi) járás ® A mezőgazdasági üzemek 960 hektárral bővítik a kukorica vetésterületét # «.VvV4VVVV4XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVvXXV4XXXXXXXXXX> Racionális borjúneveiés 1 Mint Ismeretes, a szarvasmarhák kitünően értékesítik a gazdasági szátastakarmányokat és igen jó effektívitást mutatnak föl ezen ta­karmányok állati termékekké történő átalakí­tása szakaszán. A Gazdálkodás Tudományos Intézetének dolgozói behatóan foglalkoztak ez­zel a kérdéssel és elhatározták, hogy a neve­zett állatoknál tapasztalt jó tulajdonságból eredő lehetőségeket megkísérelik kihasználni a fiatal állatok nevelésének racionálisabbá té­tele érdekében. Az utóbbi évek a szóbanforgó Intézet több területi állomásán foglalkoztak a korlátozott abrakfogyasztással és a terimés­­takarmányok maximális kihasználásával meg­valósított racionális borjúnevelés kérdésével. A kísérletekbe bevont és a nevezett módon felnevelt állatok a tejjel történő takarmányo­zás időszakában teljes vagy egalizált tejet, esetleg teljes és fölözött tejből előállított ke­veréket kaptak. A születéstől számított husza­dik naptól három hónapos korig a tejen kívül tetszés szerinti mennyiségű szénát és szemest, illetve takarmánykeveréket adagoltak az álla­toknak. A negyedik hónaptól kezdve fokozato­san csökkentették a juttatott szemesek meny­­nyiségét, ellenben növelték a széna, a szenázs és a siló, nyárt időszakban viszont a széna és a zöldtakarmány mennyiségét. Az adagolt ta­karmánykeverék összetétele a következő volt: 10 százalék takarmány búzaliszt, 40 százalék árpa, 35 százalék zab, 2 százalék MKP, 11 szá­zalék szójadara, 1 százalék dicalciumfoszfát, 1 százalék takarmánysó. Néhol a keverő üze­mekben előállított, üszők részére szánt speciá­lis takarmánykeveréket alkalmazták. Tizenkét hónapostól kétéves korig már egyáltalán nem adagoltak az álatoknak szemestakarmányt, il­letve takarmánykeveréket. A Liptovský Hrádok-i területi állomás a hybei szövetkezetben folytatott ilyen célú kí­sérleteket. összesen 18 állatot vettek megfigye­lés alá, az ellenőrző csoportban pedig 17 álla­tot tartottak nyilván. A pillanatnyi helyzet nem engedte meg, hogv nagyobb létszámú csoport­tal kísérletezzenek, de a közeljövőben már erre is sor kerül. Az előzetesen közzétett ered­ményekből érdemes megemlíteni, hogy a kísér­leti csoportba tartozó állatok átlagsúlya hat hónapos kortfan meghaladta a 135 kg-ot, az el­lenőrző csoportban viszont alig 123 kg átlagsúly jutott egy egyedre. Az első csoportban 0,520 kg, a kontrollcsoportban pedig csak 0,389 kg átla­gos napi súlyszaporulatot mutattak fel három­tól hathónapos korig az állatok. A megfigyelést végző szakemberek kijelen­tették, hogy ez a nevelési módszer egyike a legracionáílsabbaknak, mivel nemcsak jő ered­ményeket lehet vele elérni, de lényegesen csökkenthető a szemesek, illetve a speciális takarmánykeverékek iránti Igény is, s mind­emellett jól hasznosíthatóak a terméstakarmá­nyok. ПТ! nyomán: — bor— XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXX4XXXXXXXXXVXXXXVXXXV.XXXXXXVVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX<* Lám ez az élenjáró, országos hírű járás megint példát mutat a többinek. Ezúttal nem a tejtermelésben —, mint azt az utóbbi években tette —, hanem a kukoricatermesztés szakaszán. Miből is indulnak ki a járás mező­­gazdaságát irányitó felelős tényezők? Nem másból, mint a CSKP XIV. kong­resszusának határozatából. amely igényes feladatokat ró a járás mező­­gazdasági üzemeire. S ezeket a fel­adatokat következetesen teljesíteni akarják. E célból elemezték a járás egy évtizedes kukoricatermesztési ta­pasztalatait, s keresték-kutatták a tartalékokat. Mert, mi más — többek között — a jó! bevált, sok-sok érté­kes gyakorlati tapasztalat általános, járási méretű hasznosítása is — ed­dig kevésbé figyelemre méltatott tar­talék. EGY KIS MÜLTBANÉZÉS A járási méretű tapasztalatfelmérés értelmi szerzői az összesítések alap­ján megállapíthatták, hogy az 1960— 1962. években a kukorica-vetésterület bővítésére irányuló igyekezet — mai szemmel ítélve helyes volt. Csupán a termelési technológia megoldatlansá­gán múlott, hogy a kukorica a nem jövedelmező növénykultúrák sorába tartozott. Ehhez járult még az agro­technika, a tápanyagellátás és a che­­mizéció bonyolultsága, illetőleg meg­oldatlansága is, amelyek túlontúl költségesnek, s szinte megvalúsítha­­tatlannak bizonyultak. Érdemes megemlíteni, hogy a já­rásban az 1981. évet tartják számon, amikor is a kukorica vetésterülete nagy mértékben kiszélesedett (11336 hektár), amelyre példa nem volt sem addig, sem azóta. S a terméshozam­átlag 22,5 mázsa volt. Ezt követően a kukorica vetésterülete csökkenő irányzatot mutatott, főleg a nagyho­zamú kukoricafajták hiánya, vala­mint a növényápolással és a betaka­rítással kapcsolatos nagyfokú élő­munka-ráfordítás miatt. A kukorica vetésterületének csök­kenésével párhuzamosan büvült a búza, illetőleg a szántóföldi takarmá­nyok vetésterülete __ A járási Vezető tényezők lényegé­ben a kukoricatermesztéssel kapcso­latos álláspontjukat csak a későbbi években (1967—69) vizsgálták felül. Mik voltak a kényszerítő körülmé­nyek? Leginkább az, hogy éppen 1969-ben volt a kukorica részaránya a legkisebb, amikor a vetésterület mindössze 5622 hektárra terjedt ki; a hektárhozam ellenben minden ad­digit felülmúlt: 52,429 q/ha. A BŐSÉGES TERMÉS LEGFŐBB ELŐFELTÉTELEI Milyen tényezők játszottak közre a kukorica bőséges terméshozamát ille­tően? Megmásíthatatlan tény: jórészt közrejátszottak az 1969-ben Romániá­ból behozott korszerű (SPC—6 jelű) kukoricavetőgépek, amelyek pontos­ságukkal, megbízhatóságukkal a hek­táronkénti optimális növényegyed­­számot biztosították, a kukoricafajták követelményeinek megfelelően. Abban az évben sikerült először megterem­teni a legmegfelelőbb tápanyagellátás feltételeit. Megoldódott végre a gyom­irtás „gordiuszi csomója“, valamint a rovarkártevők elleni védekezés kér­dése. Elegendő mennyiségű nagyhuzamú kukoricahibridet sikerült behozni, fő­leg Jugoszláviából. Romániából, Ma­gyarországról és Franciaországból. E hibridek közül a legjobb terméshoza­mokat a jugoszláv, a magyar és a román hibridek nyújtották, s végül a hazaiak {43,8 q/ha). Jelenleg is hiány­zanak a 115 napos tenyészidejű hibri­dek, mint az Anjou 210 és az Inra 190. Ezek a francia hibridek, melyek ideá­lis előveteményei a búzának, s ugyan­akkor lényegesen meghosszabbítanák a jelenleg rendelkezésre álló szárító­­berendezések kihasználásának idejét. HARMINC ÜZEM, 50 MÄZSÄN FELÜL... Ha csak néhány sorban is, meg kell mondani, hogy a járási mezőgazdasá­gi társulás által irányított 52 mező­gazdasági özem többségében jól neki­­gyűrkőztek a kukoricatermesztésnek az utóbbi három évben. Alkalmazták a haladó termelési technikát és tech­nológiát, aminek meg is lett az ered­ménye: 30 üzemben átlagosan 50 má­zsán felüli hozammal dicsekedhetnek. A legjobb három kukoricatermesztő efsz-ben, ág-ban aránylag jól kihasz­nálták az agrotechnikai-, tápanyagel­látási-, kumplex gépesítési tényező­ket. Viszont a kisebb hektárhozam­­átlagokat elcré mezőgazdasági üze­mekben jórészt éppen ezeket a ténye­zőket használták ki a legkevésbé. GÉPI FELKÉSZÜLTSÉGBEN ELŐBBRE LÉPNI A járási elemzés szerint kitűnt, hogy az utóbbi három évben aránylag jól felhasználták a mezőgazdasági üzemek a kukoricatermesztás komplex gépesítésének megfelelő gépparkot. A román SPC—6-os vetőgépek na­gyon jól beváltak a szemenkéntt ve­tésnél, a termesztett hibridek köve­telményeinek. Ám a technikában nincs megállás! Ezt mutatják a magyaror­szági tapasztalatok is: egyes üzemek­ben már fotocellás vetőgépeket hasz­nálnak, ilymódnn a vetés folyamata ellenőrizhető — vetési hiba folytán egyedszámkiesés nem történhet. A szóban forgó járás vezető tényezőt, úgy tervezik, hogy 1975-ig kipróbálják ezeket a vetőgéptipusokat. A betakarító gépekkel NAPONTA 200 VAGON KUKORICA KERÜLHET FEDÉL ALÄ. Ideális feltételek esetében (a vető­magra termesztett kukoricát kivéve) 22 nap szükséges az előirányzott ku­koricatermés betakarításához. Csak­hogy az időjárás szeszélye rendsze­rint közbeszól, s 38—42 napra nyújtja ezt az időt. S fölöttébb kedvezőtlen a helyzet a betakarítás utáni kezeléshez szük­séges gépek területén. Mindössze hat RZ—3 típusú szárzúzóval képtelenek elvégezni a kukoricaföldeken hátra­maradott munkát. Azt tartják ideális­nak, ha valamennyi adaptérhez szár­zúzó is volna, ilymódon a kukorica­szár leszántása nem okozna különö­sebb gondot... Jobban szorít a helyzet a szárító­berendezések kapacitását illetően: na­pi 70—80 vagon. Viszont a kukorica optimális szárításához legalább napi 180—200 vagon kapacitásra lenne szükség. A MAXIMALIS HEKTÄRHOZAMOK ÉRDEKÉBEN Az előző évek tapasztalataiból kiin­dulva 1972-ben és a további évekre vonatkozóan a következő műszaki­­szervezési intézkedések szükségessé­gét látják: 1. A legintenzívebb kukoricahibri­dek 15 %-a korai, 65—70 % félkorai és fálkésői, 15—20 % pedig késői éré­sű hibrid legyen. 2. Megteremteni a kukorica táp­­anyagellátásához a legkedvezőbb fel­tételeket (a mostani 280—300 kg he­lyett 500—800 kg tiszta tápanyagot adagolni hektáronként). A foszfor- és káliumtartalmú mű­trágyákat már ősszel a talajba bedol­gozni. S áttérni a cseppfolyós ammó­niák tavaszi felhasználására. 3. Két éven belül megoldani a ku­korica öntözéses termesztését a Felső- Csallóközi Meliorációs Szövetkezettel és az Öntözési Kutatóintézettel együtt­működve. 4. Az idén a kukorica vetésterülete a tavalyihoz viszonyítva 960 hektár­ral bővül. 5. Maximálisan ki kelľ használni a kukoricatermesztés szakaszán a che­­mizáciőt, különösen a gyomirtásra szolgáló herbicideket. Még az idén négy mezőgazdasági üzemben ki kell próbálni a gramaxonet, chemizációs gépkapa segítségével, melyet a Ro­­vinka-i Gépkísérleti Kutatóintézet gyárt. 6. A terményfelvásárló és ellátó üzemmel együttműködve a szárítóbe­rendezések napi kapacitása legyen összhangban a betakarítógépek telje­sítményével. 7. Már 1972-ben megoldani a kuko­ricaszár zúzását Magyarországról be­hozott szárzúzókkal — a betakarítás után. 8. A járási mezőgazdasági társulás tanácsadó tevékenységét azokra a mezőgazdasági üzemekre összponto­sítja, amelyek a szemeskukorica ter­mesztésében nem érték el a 3 éves hozamátlagot. 9. A kutatóintézetekkel és a brati­­slavai UKSUP-pal karöltve üzemi kí­sérletek keretében elvégezni a kuko­ricafajták felülvizsgálását és értéke­lését. Az üzemi kísérletek alapján elért eredmények figyelembevételével ér­vényesíteni a leghozamképesebb hib­ridvetőmagok iránti igényeket. Forrásmunka alapján feldőlj?.: nki

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom