Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-04-01 / 13. szám
■papjainkban az intenzív gyümölcstermesztés legfontosabb gyakorlati feladatai közé tartozik a korai termőrefordulásón és a területegységre eső hozam növelésén túl, az önköltség jelentékeny csökkentése. Mindezt a megváltozott mezőgazdasági viszonyok is követelik. Korábban ugyanis a növekvő keresletet a gyümölcsösök területének növelésével elégítették ki. A fokozódó kínálat azonban ma már csak a rugalmas és egyben alacsony önköltségű termesztési módokat teszi versenyképessé. Különösen érvényes ez exportpiacainkra, amelyeknek gyorsan Az intenzív gyümölcstermesztés módszerei 1. A természetes termbívképződés folyamata után). (Coulanceaii és folytonosan változó fajtaigényét a gyors termőrefordulást elősegítő módszerekkel követhetjük. E célok s a szükséges termesztési reformok csak a megfelelő élettani összefüggések, törvényszerűségek felismerése és agrotechnikai érvényesítése révén valósíthatók meg. Az új termesztési lehetőségeket részben már a szemzés — e régi beavatkozás — megnyitja előttünk. A magról nevelt fáknak ugyanis van egy „fiatalkori, alsó emelete“, amely még nem termőképes és e fölött jön létre a „termőemelet“. A gyökérnyakba szemzés viszont megteremti a „fiatalkori emelet“ kiiktatásával a gyökérrendszer és a „termőemelet“ közvetlen kapcsolatát. A szemzés ily értelemben útvonalrövidítésra ad alkalmat. Korábban kevéssé éltünk ezzel, hiszen oltványaink termőstádiumban levő szemből nevelt törzse termörészeket is hordozhatna, ha nem végeznénk törzsnevelést. íme, a termőrefordulás idő2. A metszéssel nevelt vázág alakulása. tartamának rövidítéséhez vezető egyik lépés: a törzsmagasság mérséklése alacsonytörzsű bokorfák kialakításával, avagy a törzs teljes mellőzése, amire az aljuktól ágas sövények (például Bouché-Thomas, Marchand, Hechinger) adnak módot. Ezekkel az elméleti lehetőségekkel azonban csak olyan mérvben élhetünk, amennyire azt a gyakorlati szempontok, feltételek engedik. A törzs teljes elhagyása ugyanis elméletileg a legelőnyösebbnek tűnhet a gyökérnyakba szemzett oltvány tövénél már meglevő termőstádium maximális kiaknázása szempontjából. Ha ez a törzs-nélküliség viszont megnehezíti a kézzel, géppel, vegyszerrel történő gyomirtást, akkor — ehhez képest — a megfelelő alacsony törzs nevelése nevelt sudár és a rajta elhelyezkedő 3—4 vázágemelet kinevelése ugyancsak késlelteti a termőrefordulást. A magról kelt fa természetes körülmények között a „fiatalkori emelet“ felett hozza létre termőképes vázágait. E vázágak eleinte homorúan (ferdén és felfelé) fejlődnek, majd a termőrészekkel berakott ágvégek a termés súlya alatt leivelődnek. (1. ábra.) Az ív tetején keletkező vízhajtások azután fokozatosan leváltják az ív elöregedő alsó szakaszát, amely időközben sok termést hozott. A törzses-koronás fákon az alakítómetszéssel viszont homorú és szilárd, „mozdulatlan“ vázágakat nevelnek, vagyis az ág természetes fejlődésének korai időszakát rögzítik és nem adnak módot a természetes tér-3 3. Hajlásfejlodés visszametszés nélkül és visszametszés eredményeképpen. mégis előnyösebb lehet. Ugyancsak indokolhatja a törzsnevelést — egyebek között — az a szándék is, hogy ily módon a fa termőfelületét kiemeljük a talajmenti fagyok zónájából. Ebben a vonatkozásban azonban figyelembe kell venni, hogy a gyümölcsnövények sűrű állománya mérsékelni képes a talaj liókisugárzását, és így a tavaszi talajmenti fagyok kártételét. A METSZÉS VESZÉLYEI A korai termőrefordulás természetesen a koronaneveléstől is függ. A több méter magasra mőívképzödésre. (2. ábra.) Az ilyen ágnevelés lényegében a természetes termőfelületnek mesterséges termőfelülettel való helyettesítése. Ez magában véve nem volna hiba, hiszen a termesztés mindig valamilyen beavatkozás a növény életműködésébe! Kérdéses azonban, hogy elég célszerű-e ez a beavatkozás. A viszszametszésekkel folyamatosan újabb és újab megújulási hullámot Idézünk elő az ágakon és a sudáron. így termőképletek helyett erősen növekedő, gyakran vízhajtásszerü képződményeket kapunk, s eközben sok mázsa gyümölcs helyett sok 4 4. A visszametszés helyénél (M) féloldalas heszáradás gátolja a tápanyagszállítást. A beszáradást az ágkeresztmetszeten látható fekete folt jelzi, ugyanez a csúcsrügy helyének (Cs) keresztmetszeti képén nem észlelhető. mázsa fát termelünk. Kevéssé gazdaságos ez azért is, mert nagy mennyiségű szervesanyagot távolítunk el nyesedék formájában gyümölcsfáinkról. Ennek kapcsán fejti ki Friedrich professzor az „Obstbau“ 1968. évi 2. Számában, hogy a modern gyümölcstermesztés a korábbi erős és hosszú időn keresztül végzett metszésekkel szemben a rövidebb ideig tartó gyengébb metszést kell alkalmazni. A merev sematikus metszési recepteket pedig olyan szemléletnek szükséges felváltania, amely tekintetbe veszi a gyümölcsfa élettanilag vezérelt fejlődésmenetét (3. ábra). A metszés számos tápanyagszállítási gátat is létrehoz az ágrendszerben. (4. ábra.) Ha ugyanis egyik oldalon álló rügyre metszünk, akkor a másik oldalon okozunk féloldalas tápanyagszállítási zavart a végálló rügyből kihajtott ú] hajtás és az őt létrehozó hajtásképlet között (5. ábra). Mindez az ágak szöveteibe sorozatosan beiktatott féloldalas beszáradások révén gyakran kiszámíthatatlan módon zavarja a fa tápanyagáramlásának összhangját, s éppen a metszés által elérni kívánt hatásokat teszi bizonytalanná. Ez azután csak újabb és újabb metszésekkel javítható. A számos metszési sebzés kaput nyit a különböző betegségeknek is. E hátrányos hatások a gyakorlati termesztők elölt mézgásodás, ágtörés, ágszáradás, esetleg teljes fapusztulás formájában mutatkoznak, vagy ezeknél rejtettebben: közrejátszanak a késői termőrefordulásban, a hullámzó terméshozamokban, fagyfoltképződésben, s a gombabetegségeknek a gondos növényvédelem ellenére Is tapasztalható elhatalmasodásában. Mindezért előnyösebb a kevesebb visszametszéssel történő faalakitás, illetve a vázágak csácsrflgyből nevelése, amire a korszerű termesztési módszerek lehelöséget adnak. A METSZÉS HELYETTESÍTÉSE A visszametszést és a metszést csak oly módon lehet elkerülhetővé tenni, helyesebben korlátozni, ha más termesztési eljárásokkal helyettesítjük. Ilyenek elsősorban a hajlítás, továbbá növekedés- és kötődésszabályozó anyagok felhasználása. A hajlítás lényegében a természetes termőívképződés műveleti formává való avatása, illetve módosítása. E beavatkozás, vagyis az ágképleteknek a vízszintessel bezárt különböző szögben nevelése a metszés egyidejű mérséklése, vagy mellőzése esetén — éppen a kifejlett okok következtébén gyorsabb termőrefordulást biztosít, s egyben a visszametszés alakító szerepét csakúgy betölti, mint a felkopaszodást gátló hatását. Ennek az sem mond ellen, hogy időnként iftos korona vázágait a fától, akkor azt mondhatjuk hasonlatképpen, hogy az említett sövények esetében olyanszerű jelenséggel állunk szemben, mintha e vázágakat a nagy fa sudaráról levágva és eredeti ferde helyzetüket többé-kevésbé megtartva lehoztuk volna a talajfelszínre. íme, lényegében erről van szól Egyetlen nagy fából, mely 100 m2 tenyészterületen és több emelet magasságban helyezkedett el: „alakítunk“ 8 kis fát, amely ugyancsak 100 m2-en terem. A különbség csak az, hogy utóbbiak termőfelülete nem magasabb 3—3,5 m-nél, s ez a szüreti munkákat lényegesen könynyebbé, gyorsabbá és olcsóbbá teszi, egyben a termőrefordulás mintegy fele idő alatt történik és a hozamok gyakran 5. Ferde helyzetű vázág sematikus rajza hosszmetszetben. A beszáradást a fekete felület, az ép szállítószöveteket a világos felület jelzi. jftómetszésekkel meg kell újítani a hajlítással nevelt vázágakat, mert már elöregedtek, leteremtek. De ha e felújítás megtörtént, ismét a hajlítás léphet a metszés helyébe. Gyakran mesterségesen még termőívet is nevelünk, mint a Lepage-sövény, a Ferraguti-féle függőleges szárnyas és az olasz palmetta esetében. A hajlítás során tulajdonképpen a termesztési gyakorlat él azzal az élettani felismeréssel, hogy a nehézségi erő hat a fa ágaiban zajló tápanyag- és hormonáramlásra. Az ágak helyzetének megváltoztatása tehát megváltoztatja a nehézségi erőnek az ágra kifejtett hatásait is. Ez együttjár az anyagáramlás változásával. Mindebből az következik, hogy a különféle anyagok arányát megfelelő időben, megfelelő szögbe hajlítással oly módon változtathatjuk meg valamely ágon, hogy az a kívánt növekedésen túl, korán és nagy mennyiségben termőrészeket is képezzen. Ezzel kapcsolatosan új mozzanatra is érdemes a figyelmet irányítani. Ha például egy Bouché-Thomas, Marcand-, Hechinger-, Lepage-, Seabrooksövényt szemügyre veszünk és egyidejűleg képzeletben elkülönítjük egy sudaras ágr.soporpes oldalágról származik. Ebből viszont az is következik, hogy korántsem természetellenes, ha az ilyen eredetű oltványokat ferdén, vagyis elvele „ághelyzetbe“ telepítjük, mint például a Bouché-Thomas, Marchand-, Seabrook-sövény esetében. így hovatovább célszerűségi okokból lép az alakítómetszés helyébe az alakftó-hajlítás és a termőremetszés helyébe a termőreíordító hajlítás. Mindemellett természetesen van és lesz metszés is: főként ifjító és ritkító jellegű. KIEGÉSZÍTŐ ELJÁRÁSOK Az intenzív gyümölcstermelés szolgálatába állíthatók a különböző növekedésszabályozó anyagok, melyek főként a termőrefordulást segítik elő. A cseresznye, körte esetében például a növekedést korlátozó és ezúton termőhajlamot fokozó anyagok alkalmazása igen kedvező eredményeket ad. Ugyanakkor a termelőidőszakban a túlságosan nagymérvű gyümölcskütödés szükségessé teszi a gyümölcsritkítást egyrészt a termés megfelelő minősége, másrészt a fa termőegyensúlyának további fenntartása érdekében. A vegyszeres gyümölcsritkftás ennek jegyében ugyancsak világszerte tért hódít. Hasonlóképpen hormonhatású szerekkel védekeznek a tavaszi fagyok virágot, termést pusztító hatásai ellen. Korunkban a piacokban rejlő közgazdasági lehetőségek leghatékonyabb kiaknázása a gyümölcsfában rejlő élettani lehetőségek felismerése és következetes felhasználása révén válik lehetővé. Dr. BRUNNER TAMÁS 6. Egy függőleges ág metszéshelyénél (M) a fel- és leszálló nedváram féloldalas szállítási zavara féloldalas felhalmozódást ( + ), illetve hiányt ( —) eredményez a különféle táp és hormonyanyagokban. E felhalmozódás és hiány — <amint látszik — éppen ellentétesen alakul a felszálló és leszálló nedváram esetében a félodalas beszáradás felett, illetve alatt. 5—10-szeresek is területegységenként. E hasonlat azért is helytálló, mert oltványaink nevelését olyan „szem“-ből indítjuk, amely valamely termőké-
