Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-04-01 / 13. szám
SZIRMAY ISTVÁN méhésztárs a Kertészet-Méhészet 8. számában fenti címen értekezést írt, amelyre már a cikk címe miatt is válaszolnom kell. A méhésztárs írásait évek óta szívesen olvasom, figyelem és nagyra értékelem. Kitűnő gondolkodónak, jó megfigyelőnek tartom, amire a méhészetben mindenkor nagy szükség van. Nem szándékom a bírálat, de több tapasztalat, több megfigyelés segítheti fejlődésünket helyes irányba. Tapasztalatainkat és nézeteinket leszűrve, próbáljuk a valóságot megközelíteni. Az olvasó feladata, hogy saját nézetével, tapasztalatával kiegészítve a nyilvánosság előtt megvitatott és kiforrott álláspontokat előnyére hasznosítsa. Szirmay méhésztárs írása két tárgykör körül csúcsosodik. Az egyik a műanyagkaptárak felé irányuló figyelem, a másik- és talán a sorrendben az első helyet megillető, a kaptárak hőszigetelésének tulajdonított jelentőség kérdése. Az öregebb korosztály tudja és jól emlékszik, hogy több mint fél évszázada dűl a méhészetekben az állandóan visszatérő kaptárkérdés. Ez egymagában is azt jelenti, hogy volt, van és mindig lesz kaptárkérdés, ameddig számunkra és utódaink számára megadatik a méhészkedés lehetősége. A gyakorló méhészek szerintem a kaptárkérdésnek csak akkor tesznek jó szolgálatot, ha őszintén mernek bírálni és követelni. Követelni a jő kaptártól és azok tervezőitől mindent, ami a méhészkedés gondját, feladatát megkönnyíti, egyszerűsíti és váratlan helyzeteken is könnyen átsegíti. NAPJAINKBAN tapasztalhatjuk, hogy maga a méztermelés egyre jobban háttérbe szorul és helyet kap a méhészkedés mellékjövevedelmeinek kifizetőbb formája. Ilyen pl. a lépesméz termelése, amely magasabb bevételi lehetőséget biztosít a méhész számára. Ennek a látszólag jelentéktelen- változásnak is komoly szerep jut a kaptárkérdésben. Ugyanis köztudomású, hogy a lépesméz termelésére az alacsony, kisfelületű lépek alkalmasabbak. Szirmay méhésztárs írása például erre nem tér ki. Ezzel szemben szívesen foglalkozik a méhlakások hőszigetelésének fizikai és nem méh-élettani jelentőségével. Különféle vastagságú és összetételű kaptárakról ír, ugyanakkor megemlíti —, nagyon helyesen —, hogy irányelv maradjon az egyszerűség és könnyűség. Szót ejt a szalmakaptárakról is és kiváló hőszigetelő tulajdonságukat említi, ugyanekkor leszögezi „préselés közben meglehetősen tömörré, nehézzé válik.“ Tapasztalatom szerint a szalmakaptár készítése legtöbbször anyagi vonatkozású volt és csak kényszer szülte. Szirmay méhésztárs maga is írja, karbantartásuk, tisztításuk kívülről-belülrői egyformán kétséges. EDDIG közel 50 kaptárt készítettem saját kezűleg. PALÓC kaptáraimnál az oldalfalak 20 mm vastagok, ugyanennyi a fenékdeszka is. A röpnyíiás magasságok egy cm-től 5,5 cm magasságig variálhatók. Hosszában pedig 5 mm-től 380 mm-ig. Kísérletképpen, rendkívül szeles, hideg udvaromban évek óta teleltetek 20 mm-es deszkafalú, zsaluzatlan kaptárakat. Szándékosan minden szélvédelem nélkül. A kaptárakon alul 10 mm magas és 120 mm széles röpnyílás van. Ugyanilyen méretű nyitott röpnyílást alkalmazok a második fiókon felül is télen. Tehát ú. n. kereszthuzatos, mérsékelten szellős levegőcserés teleléssel érik meg a családok a tavaszt. Szándékosan nem tolom téiire össze a kísérleti kaptárakat, hogy az érintkező kaptárfalak egymást védjék a hidegtől. Eddig kárát nem vallottam. Igaz, hogy a második fiókban 10 kereten lepecsételt akácmézet hagyok télire. Ha tavasszal úgy találom, hogy több a fogyasztás, akkor a látszólag hiányzó mézet bőségesen megtalálom egészséges, fiatal méhek formájában. MIKOR soraimat írtam, javában virágoztak a gyümölcsfák. A vizsgálatnál egy-egy családnál jó 10—10 kiló mézet találtam, ezzel szemben korai rajokra számíthattam, mivel Kovács István méhésszel 40 természetes rajanyára megállapodást kötöttem. Ennek mézértéke 80 kiló méz. Nem lehet vitás, hogy a takaratlan, hidegen telelt méhcsaládok néhány kilós fogyasztási többlete bőségesen megtérül csak a rajanyák értékéből. Amikor Szirmay méhésztárs cikkét olvasgatom, önkéntelenül eszembe jut saját „jól szigetelt“ lakásom. Száz éves volt urasági kastély, melynek falai 80 centiméteresek. A laikusok úgy képzelik, hogy egy ilyen lakás kifűtése nem okoz gondot. Amikor szomszédaim — akik korszerű vékonyfalú lakásban laknak — májusban már nyitott ablakok mellett alszanak és élvezik a jó időt, akkor én még kénytelen vagyok napi 4—5 órán át fűteni. A hosszú és hideg tavaszi éjszakák alatt a vastag falak annyira áthűlnek, hogy a vastag falán át a lehűlés befelé csak hetek múlva érkezik a szobák belső tereibe. Ilyenkor a kinti meleg és a belső hideg közötti kontraszt egyre nagyobbnak tűnik és nem múlik el nyár, hogy valamelyikünk egy alapos náthával megúszná. Ha nem is pontosan így, de valahogy közel hasonlóan így van ez a túlméretezett falú kaptáraknái, különösen az ún. „jól szigetelt“ falú fészkeknél. FIGYELJÜK a napjainkban folyó korszerű építkezést. Meggyőződhetünk, hogy a vékony beton-panellekből épült lakások valósággal egymást fűtik, vagy védik, mert szorosan egymáshoz vannak építve. Ugyanekkor gyorsabban érezhető az ilyen lakásokban a kinti levegő felmelegedése. Kb. így van ez a kaptáraknái is, hiszen itt is a fizika törvényei érvényesülnek. Ahogy számunkra van örök lakáskérdés, úgy a méhek számára is van örökös lakáskérdés. Ha mi vágyódunk az összkomfort után, ne sajnáljuk ezt méheinktől sem. Gondoljunk arra, hogy valamikor emeletes bérházban volt mosókonyhánk, szárító padlás és a lakóknak sok-sok emeletet kellett megmászniok a mindennapi életért. Ezért korán öregedtek és megbetegedtek. Ma van felvonó, épületporszívó, automata mosógép, gáztűzhely, központi fűtés stb. stb. Miért ne segítsünk kedves méhecskéinknek szorgos munkájukban úgy, hogy ők is érezzék a „komfort“ előnyeit, a sok munkában idő előtt el ne öregedjenek és meg ne betegedjenek. Mi sokat beszélünk és írunk méheinkről. A méhek dolgoznak és bizonyítanak. Sokszor a legmerészebb fantáziánkat is megszégyenítő eredményekkel. Máskor — és ez nem szerencse csak ritkábban — meg is cáfolnak bennünket. Akár így, akár úgy, mi tudjuk, hogy a legrosszabbra is szokott jó következni. A méhek gazdagon megtérítik jóságunkat, magas kamatot fizetnek. Nem vagyunk uzsorások, valljuk be őszintén, legjobban mégis ezért szeretjük őket és nem szúrásaikért. Végül egy kérdés Szirmay méhésztárshoz: Egyformán érvényesül a naphatás a vastagon szigetelt kaptárfalon belül, vagy nem? Németh László „Méhlakások Van-e kaptárkérdés? berendezésének indoklása“ 7. SZÁM 1972. Április i. KERTÉSZET MÉHÉSZÉT A Szabad Földműves szakmelléklete A TARTALOMBÓL щ Kihasználatlan területek „orvosai“ ф Kis területről több bevétel ф Házikertek gondozása 1 ф A hagymafélék betegségei ф Az intenzív gyümölcstermesztés módszerei ф' Méhlakások berendezésének indoklása ф A citromsav használata ф A porcukor alkalmazásáról ф A méhanyák betegségei Szőlőültetvény kordon — támaszokon. A kihasználatlan területek Az ötödik ötéves terv sikeres teljesítése céljából nagy feladatok várnak mezőgazdaságunkban a parlagon heverő földterülelek termővé tételére. A XIV. pártkongresszus határozatai alapján a szocialista mezőgazdaság fejlődésének új szakaszába lép. A termelő erők további hatalmas arányú fejlődése főként a nagyüzemi termelési technológia és technika hatékony érvényesítése megköveteli, a növénytermesztési termelés határozott, céltudatos koncentrálását és specializálását. Ennek alapvető feltétele főleg a mezőgazdasági vállalatok közötti kooperációs kapcsolat kialakítása és elmélyítése a gazdasági előnyösség s önkéntesség alapján, a társadalmi érdekek tiszteletben tartásával. Ilyen céltudatos munkálatokra nagy súlyt fektet a pezinoki meliorációs szövetkezet, a Kiskárpátok hegyoldalán elterülő falvak és városok földművesszövetkezetek, állami gazdasá„orvosai" gok „családját“ tömöríti a szőlőtermesztés specializálása terén. Az egységes földművesszövetkezetek megalakulása óta már több állami és pártintézkedés történt országszerte a hasznavehetetlen rétek termékennyé tételével. A Kiskorpátok tövében sok hektárnyi terület állt kihasználatlanul. Az emlílett meliorációs szövetkezet az elhanyagolt mocsaras, kavicsos talajt, a vadvizeket kanálisba összpontosítja s a vizet a hegyoldalban két helyen víztárolókban gyűjti. A Medve elnevezésű tárolóban 80 ezer köbméter, a másikban pedig 40 ezer köbméter vizet fogtak fel. A felfogott vízmennyiséget a szőlő öntözésére használják. A szőlő öntözésénél a régi módszereket alkalmazták, pl. az árkos elárasztást, valamint próbálták a csöves öntözést, de ez nem vált be. Ezek után a pezinoki meliorációs szövetkezet képviselői felvették a kapcsolatot a bratislavai Szőlészeti Kísérleti Intézet dolgozóival és a szőlő öntözésénél a myslenicei határban új módszerrel próbálkoztak. Ezen módszert 30 hektáron végezték. Az eredmény nagyon jő volt. Az átlagos hozamot 20 %-kal s a szőlőmustnak a cukortartalmát 1— 2 fokkal emelték, a Csehszlovák állami szabvány szerint. A tiszta jövedelem hektáronként meghaladta a 12 ezer koronás átlagot. Az öntözés új módszerének az a lényege, hogy a polietilénből készült csövekbe lyukakat fúrtak és a víz nagy nyomás alatt ezeken permetszerűen szóródik a szőlőre. Az öntöző csövek a támoszlopokou drúthuzalra vannak felfüggesztve. Ezen módszer bevezetése 25 ezer koronával csökkentette a beruházási költségeket. Tellát az öntözést kifizetődő minél több hektáron bevezetni. Ha az állam a Kiskárpátok alján elterülő szőlő területek öntözése beruházási költségeihez legalább 200—500 millió koronával hozzájárulna, akkor a Duna vizét 2000— 4000 hektár öntözésére felhasználhatnák. Ezen munkálatokra a terveket is elkészítették és több mint valószínű, hogy az állami segítséget meg is kapják. A hegyoldalban elterülő szőlőterületeket mindenképpen meg kell védeni az eróziótól. Erre a célra a hegyoldalban teraszokat létesítenek. A bratislavai Szőlészeti Kísérleti Intézet dolgozója O c h a b a mérnök azt tanácsolta, hogy a hegyoldalt három fokozatra osztják: I. 0—10 százalék; II. 10—18 százalék; Ill.a. 18—25 százalék; Ill.b. 25—50 százalék. Ilyen fokozatokon építik a teraszokat. Az oldalfal 150—180 fokos szöget zár be, ezek magassága kb. 150 cm. Szélességük 6,8—8,6 m közölt váltakozhat. A sorok közti távolság 1,8—3 m-ig terjedhet. Az oldalfalakat lehet kővel kirakni, vagy füvesíteni. Jobb módszer a füvesítés. A sorok közti távolságot a szólötámaszok magassága szabja meg. A magasabbaknál nagyobb a távolság, hogy a napsütés nagyobb területet érjen, az alacsonyabbaknál pedig kisebb a sortávolság. Ezen kívül a munkákat is könnyebb gépesíteni. Az egyes teraszokon csak 4 sor szőlőt ültetnek. A parlagon heverő talajokat rekultiválás után a talajba 30 q foszfor, 20 q kálium tartalmú műtrágyát, valamint 600—800 q vitáimul műtrágyát adtak, ami nagyon termékennyé tette a talajt. Nagy nehézségekbe ütközik a szőlőterületek szerves trágyázása, ezért zöldtrágyázást is alkalmaznak, hogy növeljék a talaj humusz tartalmát. GÁL JEREMIÁS
