Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-04-01 / 13. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1972, április í. 4 Tudnivalók a Hyso termesztéséről és felhasználásáról Á SZABAD FÖLDMŰVES múlt év december 4-i számában Kádek Gábortól „A Hyso körültekintőbb munkát igényel“ címen cikket közölt. Az utolsóelőtti bekezdés elején szó szerint a következőket írja: „A Hyso termesztőinek ügyeimébe ajánlom ezt az írást. Okuljanak az ezévi termelési tapasztalatokból, s az elkövetkezőkben a szükségletnek megfelelően irányítsák az ezirányú termelést.“ Sajnos, érzésünk szerint a szóbanforgó cikk nem teljes mértékben szolgálta a pozitív okulást. Legalábbis a Hyso és ahogyan a bevezetőben vezérfonálként kitűzi. Az olvasóban ugyanis akaratlanul kételyek támadnak az új takarmánynövény iránt. A megszólaltatott három szakember nyilatkozásából kitűnik, hogy a Hyso hibrid szudánifű rengeteget terem, de négy-öt nap múlva elvénül, s utána már nem eszik szívesen az állatok, és betakarítani nem érdemes. A cikk írója a Hysoval összefüggésben természetesen semmi kifogásolnivalót nem mondott, sőt messzemenő jóindulattal egyengette a fiatal fajváltozat újszülöttjének kezdő lépéseit. Felróni irányában csak azt lehet, hogy csupán egy helyen, Opatovský Sokolec-en végzett felmérést, és nem kérdezte a nyilatkozó szakemberektől például azt, hogy ha 600 számosállatuk van, miért etették csak 220 tehénnel és 50 üszővel? Miért adtak a teheneknek csak 40 kg-ot? Miért nem érdeklődtek — ha már látták, hogy nem tudják idejében leetetnui — lehet-e silózni? Kiszámították-e, mekkora területről lehetne megoldani féléves kortól az összes szarvasmarhák takarmányozását három hónapon át? Kell-e ehhez a szántóterületnek 7 százaléka, vagy elegendő 3—4 százaléka is? Természetesen Opatovský Sokolecröl nekünk is feltehetnftiek olyan kérdéseket, hogy megfelelő volt-e a termesztési útmutató. Kiterjedt-e a termesztés és a takarmányozás minden részletére? Erre a kérdésre az alábbiakban válaszolunk. A szlovák nyelvű szaklapokban leközölt termesztési útmutatón kívül a bratislavai Šľachtiteľský üzem minden termelési igazgatóságra és mezőgazdasági társulásra küldött szlovák nyelvű sokszorosított módszertani útmutatót. Magyar nyelven pedig a Szabad Földművesben tették közzé. A termesztési módszerek egyikében sem írtunk a silózásról. Részben azért, mert mindenütt csak nyári zöldtakarmánynak vetik, másrészt azért, mert még akkor nem állt elegendő hazai vizsgálati anyag rendelkezésünkre. A Hyso nálunk még alig honos növényfaj, fiatal hibridje. Mint fajta, még nagyon fiatal. Mindössze egy éves. A Hysonak sok idősebb testvére ismeretes szerte a világon. Az USA- ban 1,2 millió hektáron termesztik. A tehenek egész nyáron át szálastakarmányként csak hibrid szudánifüvet esznek. Hasonlóan terjed a Szovjetunióban, Franciaországban, Olaszországban, Jugoszláviában, stb. Sőt még Lengyelországban is próbálkoznak termesztésével. Viszonyaink közt (hazai nemesítés) nem csenevész újszülött. A kísérletek és évek átlagában termésmennyiségben és takarmány értékhozamában megelőzte a külföldi hibrideket. 1970-ben Magyarországon is kipróbálták (Martonvásár), ahol szintén elsó helyen emlegetik. A HYSO FEJLŐDÉSE . A hibrid szudánifű melegkedvelő növény. Termeszteni csajt az év fagymentes Időszakában, májustól szeptember végéig lehet. Növekedése gyorsaságát a tápanyagokon kívül a meleg mennyisége és intenzitása határozza meg. A 18 C’fok alatti nappali hőmérsékleten a növekedése gyenge, 10 C fok alatt pedig teljesen szünetel. A legerőteljesebb fejlődés 25—32 C fok közt van. A növekedés intenzitása bizonyos határok között egyenes arányban van a napi hőmérséklet intenzitásával. Az egyes fejlődési szakaszok hosszát az uralkodó hőmérséklet erősen befolyásolja. Többéves megfigyelésünk szerint a május elején vetett Hyso 75—80 nap mülva kezd kalászolni. A május végén vetett már 65—70 nap múlva. A második kaszálás az elsőtől számítva 30—40 nap után várható. Zavartalan fejlődés esetén (elegendő meleg, tápanyag, víz) a május elején vetett Hyso a vetéstől számított 50—55 nap múlva eléri az 50—55 cm-es növénymagasságot, 75—80 nap múlva (kaszálás kezdetén) a 150—180 cm-t. A május végén vetett Hyso már 40 nap után 50 cm magas. A takarmányozás szempontjából az 50 cm-es növénymagasság és a kalászolás kezdete közötti fejlődési szakasz érdekel bennünket, mert ebben a szakaszban az elérhető nitrogéntartalmú anyagok és a keményítőérték aránya felel meg a termelési irány (tej, hús) tápanyagszükségletének és arányának. Az 50 cm-es növényállomány tápanyagaránya 1:4, kalászolás kezdetén 1:7. Ha a Hysot 50 cm-es növénymagasságnál etetni kezdjük, akkor a bugahányás kezdetéig 20—25 napon keresztül takarmányozhatjuk. Amikor csak 100 cm magasságnál kezdjük el, ez az idő körülbelül 12 nap. A VETÉSTERÜLET KISZÁMÍTÁSÁHOZ és a takarmányozás megkezdéséhez szükséges a terméshozam hozzávetőleges becslésp. Tájékoztató támpontul közöljük az eddigi megfigyeléseink eredményeit: A közepes áilománysűrűségű 50—55 cm magas Hyso hektáronkénti termése 100 mázsa körül mozog, 75 cm magasságúé 150—100 mázsa, 100 cm magasságúé 200—220 mázsa, 125 cm magasságúé 270—280 mázsa, 150 cm magasságúé 340—350 mázsa és 175— 180 cm magasagúé 400 mázsa körüli takarmánymennyiséget nyújt. Mennyi hibrid szudánifüvet etessünk naponta a szarvasmarhákkal? Hasonló mennyiségűt, mint a többi takarmányból, teljes adagban a testsúly 1/10-ének megfelelő mennyiséget, vagyis 700 kg-os tehénnek 70 kg-ot, 300 kg-os üszőnek 30 kg-ot adunk. Ha nagyon zsenge állapotban etetjük, 50—75 cm-es magasságig, akkor 50 kg-onként 2 kg takarmányszalmát vagy ennek megfelelő menynyiségű szilázst keverjünk a keményítőérték és a rostanyag kiegészítésére. Ezzel szemben 75-től 90 cm-ig 1 kg szalmát vagy szilázst keverjünk az eleséghez. Most pedig vegyünk alapul egy 100 hektáros gazdaságot, ahol a szokványos állatsűrűség mellett a napi zöldtakarmány-szükséglet 25 mázsa, és kíséreljük meg a hibrid szudánifű vetésterületét úgy összeállítani, hogy egész nyáron teljes adagban etethessük az állatokkal. A terület meghatározásánál és a szakaszok összeállításánál kétféle alapot kell venni. Az egyik kiindulási alap az, ha a gazdaság őszi és tavaszi takarmánykeverékeket is termeszt és etet. A másik pedig az, amikor nem vetnek gabonás keveréket, vagyis a nyári takarmányok használatáig szilázst etetnek. Az első esetben május elején főnövénynek annyi hibrid szudánifüvet vetnek, amennyi július elejétől, vagyis 70—80 cm-es állapottól a bugahányás kezdetéig elfogy. Ez a takarmányozási időszak 20—25 napig, vagyis július 20—25-ig tart. Az egész szükséglet a jelzett időszakra napi 25 mázsás fogyasztás mellett összesen 500—550 mázsa lesz. A 70 cm-es magasságtól a bugahányásig etetjük, akkor a hektáronkénti átlaghozam (150 + 400:2*) 275 mázsa lesz és így két hektár területre van szükségünk. Ennek a két hektárnak a második kaszálását 30— 40 nap múlva, augusztus 10-e táján ismét lehet etetni. Az első kaszálás mennyiségének megetetése és a második kaszálás megkezdése között 15 nap marad, s ebben az időszakban a szükségletet (15X25 q = ) 375 mázsát az őszi keverékek után másodvetésű hibrid szudániffivel elégítjük ki. Ezt úgy oldjuk meg, hogy a május 15-e táján lekerülő keverék után vetünk egy hektárnyit, majd május végén még 0,5 hektárt. Ezzel tulajdonképpen már a második és a harmadik kaszálás folyamatosságát is megoldottuk. A MÁSODIK MÚDOZATNÄL, amikor nem termesztünk gabonás keverékeket, mér nehezebb terméscsökkenés nélkül az előbbi folyamatot biztosítani. Az első szakaszt vethetjük ugyanúgy, mint az elsó módozatnál. A július 25 és augusztus 10 közti időszakra, aminek az etetését az elsó szakaszhoz viszonyítva 20—25 nappal később kezdjük, úgy kell eljárnunk, hogy a takarmányt 30—35 nappal később vetjük. Ennél a szakasznál már 100—150 mázsával csökken a hektárhozam. A terméscsökkenés ugyan az őszi keverékek után is fennáll, de innen már 200—250 mázsa termést vehetünk le. A második módozatnál a terméskiesést úgy kerülhetjük el, ha a gazdaságnak van hideg talaja is. Ebben az esetben a második szakaszt május 15—2ű-a táján hideg lalajba vetjük, ahol terméscsökkenés nélkül az első szakaszhoz viszonyítva 20—25 nappal eltolódik a fejlődés. A közepeshez viszonyítva meleg talajokon a Hyso fejlődése 5—6 nappal meggyorsul, a hideg talajokon viszont 7—8 nappal megkésik. Lehetséges még az a mód is, hogy az egész területet (3,5 hektárt) május elején egyszerre vetjük, s egy hektárral megtoldjuk. A takarmányozást nagyon korán, júniusban 30— 40 cm magasságnál kezdjük, kis adagban a szilázshoz keverjük. így a nagyon korán vetett Hyso második növekedése július végére etethető. Ebben az esetben viszont számolni kell a második kaszálás 500—600 mázsás feleslegével, amit idejében lesilózhatunk. A HYSO SILÓZÄSA A silózásról még kevés irodalmi adattal rendelkezünk. A kifogástalan erjedéshez szükséges cukorminimuma bőséges. A Veiké Ul'any-i Magtermesztő Állami Gazdaság a Horná Potôíi-i (Felsöpatony) Efsz és tavalyelőtt a Dunajský Klatov-i (Dunatőkés) Állami Gazdaság sziläzsát megvizsgáltatta, miszerint az emészthető nitrogéntartalmú anyag 1,63 és 2,44 százalék között mozgott. A keményitőérték 10 és 14 kg-os határok között váltakozott. A silókukorica emészthető nitrogéntartalmú anyaga 1,5.százalék, keményítő értéke pedig 15 kg. A két növény takarmányértékét összehasonlítva azt látjuk, hogy a Hyso emészthető nitrogéntartalmú anyaga lényegesen több és jobb. A HYSO TAKARMÄNYOZÄSA A tehenekkel teljes adagban etetett fiatal Hyso (testsúly szerint 45—70 kg) a létfenntartó szükségleten kívül 10—12 liter tej termelésére elegendő — abraktakarmány nélkül. Világszerte ahol hibrid szudánifüvet termesztenek, éppen ezt veszik alapul. A fiatal hibrid szudánifüvet az állatok szívesen eszik. Az elvénült növény megfásodott szárát nem kedvelik, de etetésére nincs is szükség. A Hyso útjának egyengetését (eltekintve attól, hogy a mi nemesítvényünk) azért tartjuk elsőrendű kötelességünknek, mert nincs még egy ilyen takarmánynövény, amelyik a jelenlegi termelési iránynak megfelelően még csak megközelítőleg is azonos területen annyi össztakarmányértéket nyújtana, vagy amelyikből annyi állati termékei lehetne termelni, mint a Hyso hibrid szudánifűböl. BARTALOS MENYHÉRT, mezőgazdasági mérnök, Solary (Sóssziget) A szövetkezet kertészetében dolgozó Szocialista Munkabrigad négy tagja, Sági Erzsébet. Csicsai Irén, Tengelice Jolán és Tóth Erzsébet. Középen a szövetkezet kertésze, Horváth János. foto: —11. Eredményesen zárták az évet Az évzáró gyűlésen a Postuchy-1 (Csilizpatas) szövetkezet elnöke, Halász János a íöbb eredmények ismertetése után ezeket mondta: — Ahol nem értük el a tervet, komoly ellenőrzéseket végeztünk. Megállapítottuk, hogy a vetőmag potenciális lehetőségeinek jó kihasználásával, s a műtrágyák tökéletesebb alkalmazásával a hiányosságot kit lehet küszöbölni. A műtrágyázást azonban már a műit évben is elég kedvezően végeztük. Ugyanis 52,5 tonna nitrogént és 80,1 tonna káliumot használtunk fel, s összevetve 169 kilogramm tiszta tápanyagot adtunk egy hektár szántóterületre. A növénytermesztés hiányosságairól is szó esett a beszámolóban. Például negatívumként könyvelhető el, hogy a szövetkezet 75 ha területet felölelő öntözőhálózattal rendelkezik, holott ezt csupán 15 hektáron használta ki. Az okot ez esetben nem szövetkezeten belül' hanem másutt kell keresni, ugyanis nincs olyan üzem, amely megjavítaná a gazdaság villanymotorjait. Az alkatrészhiányra panaszkodnak az ezzel foglalkozó szerelő vállalatok. Pedig ha figyelembe vesszük a meteorológusok jelentéseit, arra a megállapításra jutunk, hogy idén nyáron nagyon is fontos szerep jut az öntöző berendezéseknek. Nem ünneprontásként, de az idei évi többtermelés és munkaminőség érdekében lett említve az, hogy a kapálási munkálatoknál a tagok nem teljes létszámban tettek eleget kötelességüknek. Ha figyelembe vesszük a következményeket a terméscsökkenést, rá kell hogy ébredjen mindenki, hogy a növényápolás nem elhanyagolandó munkai Halász elvtárs kiemelte a 14 tagból álló kertészeti csoport kitűnő munkáját, melyet Horváth János kertész vezet. Az 598 ezer korona bevételi tervet jóformán mégegyszer túlteljesítették. Az állattenyésztésben az eredmények szintén jónak mondhatók, bár a 8ű-at a TBC ismétHalász János elnök 275 tehén közül lődő fellépése miatt likvidálni kellett. Az egy tehénre eső évi tejhozam így is 3303 liter volt, ami járási viszonylatban is kielégítő. Az elnök külön kiemelte Bot Janka fejónő tevékenységét, aki példás munkájával elérte a 3700 literes tehenenkénti tejátlagot. A sertéstenyésztésben az egy anyára eső malacelválasztás 15,2 darab volt, s egy kilogramm sertéshús termelése 9 koronába került. Juhász eivtárssal, a szövetkezet ökonómusával az 1972-es évi kötelezettségvállalásról beszélgettem. El mondta, hogy ennek elérésére és túlszárnyalására nagyon szervezett és kifogástalan munkára van szükség. A szövetkezet kötelezettségvállalásainak főbb mutatói: Növénytermesztés: búzából 46, ár pából 39, kukoricából (májusi morzsoltban) 65, cukorrépából 400, lucer naszénából pedig 63 mázsa a tervezett hektárhozam. Állattenyésztés: Egy tehénre az évi tejátlag 3400 liter, s a 234 tehén töl 800 000 liier tejmennyiséget akar nak elérni. A gazdaság marhahús eladási terve 12 vagon (1968-ban csupán 9 vagon volt). A napi egyedenkénti súlygyarapodást a hizőmarháknál 1,20, a hízósertéseknél pedig 0,62 kilogrammban szabták meg. Gépesítés: Az ökonőmus tájékoztatása szerint ezen a téren fő cél a kukorica gépesítése lesz, amit a múlt évben 75 százalékban tudtak megoldani. A gazdaság nemrégiben szerző dést kötött a zbrojnicei (Kromérfž-i járás) szövetkezettel, akik megígér ték, hogy az E—512-es kombájnjaikkal megoldják a szövetkezet kukoricabetakarítását. A pastuchi efsz ellen szolgáltatásként kukoricát ad a se gítőnek. Pénzbeli mutatók: A bevételekre 14 millió 150 ezer, az alapok feltöltésére 1 millió 700 ezer, a munkadíjakra pedig 4 millió koronát tervezlek. A tervek már jó ideje elkészültek, s meggyőződhettünk róla, hogy a szövetkezet tagjaira és vezetőire ez évben igényes feladatok hárulnak. — li — Főcél a termelékenység emelése A péderi földművesszövetkezet elnöke S u 11 é s z László és Flask о Bertalan főkönyvelő legutóbb örömmel újságolták, hogy a múlt gazdasági évet a növénytermesztést károsító szárazság ellenére is jó eredménnyel zárták. Tehát főleg az állattenyésztés „korrigálta“ a növénytermesztés mérleghiányát, s mintegy 100 ezer koronával több bevételt eredményezett. A szövetkezet a társadalmi megrendelésen, vagyis a kétoldali szerződésben lekötött feladatán túl sertéshúsból 176, marhahúsból pedig 80 mázsával adott többet piacra, mint eredetileg eltervezték. Idén, a múlt tapasztalataiból kiindulva, a növénytermesztésben is lé nyeges hozamjavulással számolnak. Az 1970-es évi valóságos eredményhez képest idén búzából három mázsával takarítanak be többet hektáronként, s ennek kapcsán 400 mázsával adnak többet a társadalmi alapba, mint 1971-ben. A tehenészetben azonban még mindig sok a követelnivaló. Ezen a szakaszon éppen a törzsállomány felújításával kellene lényeges javulásra törekedni. S ezt a rendelkezésre álló jelenlegi törzsállománnyal kellene kezdeni. Ellenőrizni, följegyezni az ismert származású egyedek hasznos ságát, s a kimagasló eredményt elérő egyedektöl továbbnevelés céljából utódokat hagyni. Féderen az utóbbi néhány esztendő bizonyította, hogy a gazdaságok együttműködése nemcsak a partnerek, hanem egyben a társadalom számára is nagyon előnyös. Kooperációs egyöttműködést folytatnak a közeli Dvorníky-i szövetkezettel, mely abból áll, hogy a pederlek választott borjakat adnak el a dvorníkyiaknak, azok fölnevelik, s 180—200 kg-os élősúlyban hizlalás céljára visszaadják a kooperációs partnernak. így a pederlek az állatokat hizlalás után 550 kg-os súlyban küldik a vágóhídra. Újabban azonban már a környező gazdaságok (Peder, Dehraď, Driennvec, Budulov és JaníkyJ egyesítését szorgalmazzák. Elképzelés szerint Púderen és Budulovban 1500 tehenet összpontosítanak. Kezdetben modernizált istállókban, később azonban újonnan építettekben, korszerű körülmények mellett. Ugyanakkor Janíkyra és Debratfra kerülnek a növendékmarhák és a juhok, Drienovecre pedig a marhahizlalást és a borjakat összpontosítják. A termelésnek ilyen méretű összpontosítása és .szakosítása lehetővé (eszi a jelenleg fennálló munkaerő-probléma végleges megoldását, s a munka , termelékenység lényeges emelését. -hat-