Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-03-25 / 12. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1972. március 25. Ismeretes, hogy Husszein, ]urdania királya már régóta eltávolodott azok­tól az arab országoktól, amelyek ha­tározottan visszautasítják az izraeli agressziót és követelik, hogy a táma­dó vonja vissza csapatait a megszállt arab területekről. A múlt évben odáig ment, hogy véres katonai beavatko­zással számolta fel a Jordánia terü­letén lévő palesztin gerillákat. Az el­múlt időszakban több olyan hír szi­várgott ki, hogy Husszein titokban megegyezett Izraellel. A múlt héten a találgatások után végre napvilágot látott Husszein terve a „Föderációs Egyesült Arab Királyságról“. Husszein király föderációs államberendezést indítványozott a hasemita királyság két része — a Jordán folyó szuverén, keleti és jelenleg izraeli megszállás alatt lévő nyugati partja között. Ter­ve szerint a föderáció nemcsak te­rületi, hanem nemzeti értelemben is Husszein alkudozik létrejönne, hiszen Transzjordániát beduinok, a megszállt Ciszjordániát pedig palesztin arabok lakják. Husz­­szein 500 ciszjordániai vezető és új­ságíró előtt kijelentette, hogy ő ma­radna az Egyesült Arab Királyság fe­je és az egyesített fegyveres erőkkel is ő rendelkezne. Titkos választások­kal létrehoznának egy központi vég­rehajtó hatalmat, a helyi törvényhozó hatalmat pedig Jordániában és ta­­lesztínában titkos szavazással válasz­tanák. A király terve éles tiltakozást vál­tott ki az arab világban. Árulást lát­nak a jordániai—izrael alku mögött. Ugyanis a szövetség létrejöttét csak részleges izraeli kivonuláshoz köti a király. A tervek szerint 37 félkatonai település megmaradna. Viszont az Egyesült Arab Köztársaság és a vele rokonszenvező haladó államok, világ­méretben pedig az ENSZ Biztonsági Tanácsa azt követeli, hogy az agresz­­szor teljes mértékben és feltétel nél­kül vonuljon ki a megszállt arab te­rületekről, mert a fél megoldások nem járulnak hozzá a problémák megoldásához. Mégis van titkos egyezmény?!.., Kína és Amerika közeledésével kap­csolatban ezerszámra látnak napvilá­got különböző jóslások. Bár Nixon egyhetes kínai látogatása után közös közleményt adtak ki, ez eléggé ho­mályos és csak utal a megoldandó problémákra, tehát nem sokat tudott meg belőle a világ. Már ez is okot ad arra, hogy valami négy vagy hat szem közti titkos megegyezést sejt­senek az emberek a két ország kö­zött, ami jó vagy rossz irányban be­folyásolhatja a világpolitika alakulá­sát. Mielőtt boncolgatnánk a titkos egyezmény létét vagy nemlétét, nem árt visszatekinteni, hogy Amerikában mikor kezdődött olyan irányzat, ami szerint Kínával fel kell venni a poli­tikai és gazdasági kapcsolatot. Jelen­tések szerint már 12 évvel ezelőtt voltak olyan javaslatok, hogy az Ame­rikai Egyesült Államok diplomáciai­­lag ismerje el Kínát. Bár akkor ezt a kormány visszautasította, mégis tör­téntek olyan intézkedések, amelyek­ből következtetni lehetett, hogy Ame­rika a közeljövőben Kínával komo­lyabb tárgyalásokat kezd, illetve a két ország közeledése elkerülhetet­len. Ezt bizonyítja például az a tény is, hogy szaporodott az amerikai egyetemeken dolgozó kínai szakértő tudósok száma, jelenleg már elérte a félezret. A középiskolákon 2500, a főiskolákon pedig 5400 diák tanulja a kínai nyelvet. Igen figyelemreméltó és elgondolkoztató az a tény, hogy a Kína felé fordulást, illetve a kínai kérdések tanulmányozását egy 24 mil­lió dolláros Ford alapítmány segítet­te elő. Igen furcsa, hogy éppen az egyik legnagyobb kapitalista érde­keltség adományozott pénzt arra, hogy Amerika egy kommunista or­szághoz közeledjen. Némileg erre magyarázatot ad Nixon úgynevezett ötlépcsős kínai terve, amely az eddi­ginél jóval több árucikk kivitelét engedélyezi Amerikából Kínába. Le­hetővé teszi, hogy Kína több dollárt kapjon Amerikától, amerikai hajók engedélyt kapnak arra, hogy kínai árut szállítsanak, és amerikai olaj-Tavaszi láz SÁNDOR, JÓZSEF, BENEDEK csak a visszaszökött átmeneti tél után hozott újra meleget. Az éjszakai és nappali fagyok bizony országszerte hátráltatták a tavaszi munkákat, a tava­sziak vetését. Sok gondot okoztak a kertészeknek is, mert még a fóliasátrak alatt is csökkent a hómérséklet és lassult a növények fejlődése. Gonosz, rossz tréfa volt ez az időjárástól és bizony próbára tette a földműveseket. Amint azonban a Nové Zámky-i JÉrsekújvár j fúrási Mező­­gazdasági Társulás jőagronómusától, Jozef Mudroch mér­nöktől megtudtuk, az emberek nem adták fel a harcot. Igye­keztek, hogy minél gyorsabban földbe tegyék a magot. Az ügyesebb efsz-ek, mint például a sikeniökai, a pavlovái, a baj­tavai, a kameníni és még egy néhány az elsők között fejezte be a tavaszi kalászosok vetését a járásban. Ahol ősszel jól elő­készítették a talajt a vetéshez, most dúsan zölden a búza. A főagronómusnak az a véleménye, hogy az ősziek jobban teleltek, mint az 1970-71-es télen, amikor a fagy olyan káro­kat okozott, hogy 2000 hektár búzát ki kellett szántani. Idén úgy néz ki a helyzet, hogy mindössze csak 200 hektár búzába kell árpát vetni. A járás szövetkezeti földművesei mindent megtesznek, hogy a szemesek vetésterületét a több gabona eladása szempontjá­ból szabják meg. Ezek szerint a szemeskukorica vetésterülete pl. 2000 hektárral, a silókukoricáé pedig 300 hektárral emel­kedik. llymódon mintegy 2000 vagonnak több szemest termel­hetnek. mint az elmúlt évben. A helyi viszonyoknak megfelelően szórványosan dolgoztak a gépek a határban. P at hó Imre, az egyesített lubai efsz elnöke elmondotta, hogy a vasárnapot is hétköznappá tették. Mihelyt pirkadt a föld — ha pár óra hosszáig is — dolgoztak. Kelecsényi Rudolf, a kéméndi Garamvölgye efsz elnöke már a befejezésről tájékoztatott, Kara Márton, a Kamenný Most-i JKőhidgyarmatJ részleg vezetője pedig arról, hogy nagyon jól telelt a gabonájuk, mert ősszel megfelelő agro­technikával a földbe „szorították“ a vizet és ezért egyenle­tesen kelt a gabona. C sányi Gyula, a tvrdošovcei efsz elnöke, valamint Major Károly főagronómus a tavaszi munkák gyors üteméről beszélt. Elmondták, hogy minden tartalékot felhasználva 80—100 va­gon gabonával többet adnak el, mint a múlt évben. Miskó József, a gbelcei (Köbölkút) efsz elnöke elmondotta, hogy a szőlő termesztése is befejezéshez közeledik. Válaszolva az efsz-ek Vili. kongresszusának vitaanyagaira, 65 vagon ga­bonával többet adnak el, mint a múlt évben. A Nová Vieska-i efsz-ben teljes ütemben haladt a talajelő­­készités. Bogdán Ferenc elnök szerint, ha csak lehet, meg­őrzik a talajnedvességet, hogy a lehető legmagasabb hektár­hozamot érjék el. Tavaly a cukorrépa hektárhozama 380 má­zsa volt, idén már 410 mázsát akarnak elérni átlagosan. Szinte minden szövetkezetben találkoztunk olyan elképzelé­sekkel, intézkedésekkel, amelyek a többlettermelést szolgál­ták. A komjaticei szövetkezetben például fölszántották 170 hektár kishozamú rétet és ennek következtében több szemest termeszthetnek és 22 vagonnal több búzát adhatnak el. A Nové Zámky-i efsz is 20 vagon gabonával többet ad. Erre megvan minden előfeltételük, mert amint Viliam Korec mérnök, az efsz elnöke elmondotta, egyrészt emelik a szeme­sek vetésterületét, másrészt jobb agrotechnikával és nagy hozamú gabonafajták vetésével fokozzák a termelést. A járás földműveseit is meglepte a márciusi tél és bizony sok helyen később került földbe a mag, mint eredetileg gon­dolták. A tavaszi munkaláz hevében némileg behozták a le­maradást, azonban több efsz nem használta ki a lehűlés előtti meleg időt a vetésre, általában a talajelőkészítésre és ez meg­bosszulta magát. /b) Mélyül a csehszlovák és a bolgár oép barátsága Az elmúlt héten becses vendégek jártak hazánkban. Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizottságá­nak és a Csehszlovvák Szocialista Köztársaság kormányának meghívá­sára 1972. március 13-tól 17-ig hiva­talos baráti látogatáson Csehszlová­kiában tartózkodott a Bolgár Népköz­­társaság párt- és kormányküldöttsége. A küldöttséget TUDOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának el­nöke vezette. Kedves vendégeinket itt-tartőzkodá­­suk alatt népünk mindenütt rendkí­vül nagy szeretettel fogadta. Részt­­vettek Prága város dolgozóinak ba­ráti nagygyűlésén, valamint elbeszél­gettek Bratislavában a Szlovák Szo­cialista Köztársaság vezető párt- és kormányképviselőivel, valamint a Ju­raj Dimitrov Vegyipari Művek dolgo­zóival és a Nivnice-i Egységes Füldmű­­vesszövetkezet tagjaival. A bolgár küldöttség tagjai megismerkedtek ha­zánk életével és tapasztalhatták azt a rendkívüli nagy szeretetet, amit né­pünk tanúsít a baráti bolgár nép iránt. Mind a találkozók, mind a legma­gasabb szinten tartott eszmecserék, tárgyalások elvlársias. baráti légkör­ben zajlottak le. A hivatalos megbe­szélések során a küldöttségek tájé­koztatták egymást országuk belpoliti­kai és gazdasági helyzetéről, a két­oldalú kapcsolatok kérdéseiről, a je­lenlegi nemzetközi helyzet és a világ kommunista es munkásmozgalmának alapvető problémáiról. Megelégedéssel állapították meg, hogy a CSKP és a BKP, valamint a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság és a Bolgár Nép­­köztársaság között a testvéri, baráti kapcsolatok és sokoldalú együttmű­ködés a marxizmus-leninizmus és a szocialista internacionalizmus elvei­nek alapján fejlődik az 1948. és az 1968. évi barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerző­dés szellemében. Hangsúlyozta, hogy hasznos és szükséges az együttműkö­dés további bővítése és mélyítése a politikai, a gazdasági és kulturális életben és a pártkapcsolatokban. Egyetértettek azzal, hogy a KGST ke­retében a komplex programnak meg­felelően tuvább kell fejleszteni a szo­cialista gazdasági integrációt. Meg­egyeztek abban, hogy a tárgyaló fe­lek illetékes szervei 1980-ig készítsék el az integráció konkrét programját és kezdjék meg az 1985-ig terjedő és néhány területen az 1990-ig terjedő együttműködés alapvető irányelvei­nek kidolgozását. Elemezték a kap­csolatok elmélyítésének az ideológiai, a tudomány, a művelődés és a kultú­ra területén előforduló lehetőségeit és formáit. Szükségesnek tartják, hogy megkeressék és érvényesítsék a szoros együttműködést a kölcsönös együtthatás új formáit a sajtó, a rá­dió, a televízió, a film, a színház, a könyvkiadás területén és a káderek marxista-leninista nevelésében. A két szocialista ország népei ba­rátságának szorosabbra fűzése céljá­ból tovább fejlesztik a turistaforgal­mat. A fenti fő alapelveket hangsúlyoz­za a csehszlovák—bolgár közös köz­lemény első része. A második rész a jelenlegi nemzetközi helyzet alapvető kérdéseit boncolgatja. A bevezetőben leszögezi, hogy a CSSZSZK és a BNK mély meggyőződése, hogy a Szovjet­unióhoz fűződő megbonthatatlan test­véri barátság és a szocialista ország­nak a marxizmus-leninizmus és a pro­letár internacionalizmus elvein ala­puló egysége szavatolja a szocializ­mus eredményes építését. A felek hangsúlyozzák, hogy a jövőben is ak­tívan kell hozzájárulni a Varsói Szer­ződés és a KGST politikai, gazdasági és védelmi erőinek megszilárdításá­hoz. A két küldöttség hangsúlyozza a Varsói Szerződés Politikai Tanácsko­zó Testületé prágai tanácskozásán hozott döntések nagy jelentőségét. Ezeknek az országoknak egységes, koordinált fellépését tartják az össz­európai konferencia összehívásához és sikeréhez vezető döntő tényező­nek. Az európai népek békéjének szem­pontjából a küldöttségek nagyra ér­tékelik a szovjet—nyugatnémet, ille­tőleg a lengyel—nyugatnémet szerző­dés aláírását, valamint a Nyugat- Berlinről szóló négyhatalmi egyez­mény megkötését és reményeket fűz­nek az NDK és az NSZK további egyezményeket elősegítő megbeszélé­seihez. Hangsúlyozzák, hogy helyes lenne, ha minden állam felvenné a diplomáciai kapcsolatokat az NDK- val és el kellene érni, hogy a Német Demokratikus Köztársasságot végre felvegyék az ENSZ-be. Az európai béke érdekében különösen szükséges és hasznos lenne, ha a jogszabályok alapján teljes mértékben rendeznék a két német állam kapcsolatait. A Bolgár Népköztársaság teljes mértékben támogatja a csehszlovák félnek azt az igazságos követelését, hogy a Német Szövetségi Köztársaság ismerje el a müncheni egyezmény ér­vénytelenségét, mégpedig az egyez­mény megkötésétől kezdve. A két ország tárgyaló felei nyugta­lanságukat fejezték ki amiatt, hogy a hatodik amerikai flotta új tengeri tá­maszpontot létesít Görögországban, és hogy az USA és a NATO imperialista körei durván beavatkoznak Ciprus belügyeibe. Az imperialista akciók feszültséget teremtenek a Földközi­tenger keleti térségében és a Balká­non veszélyeztetik a békét és a biz­tonságot. A tárgyaló felek követelik, hogy az USA vonja ki fegyveres erőit Indo­­kínából és szüntesse be a bombázá­sokat a Vietnami Demokratikus Köz­társaság ellen. A hős vietnami, laoszi és kambodzsai népet messzemenően támogatják, szabadságukért és nem­zeti függetlenségükért vívott harcuk­ban. A közel-keleti helyzettel kapcsolat­ban a feleknek az a véleménye, hogy az izraeli csapatokat minden feltétel nélkül ki kell vonni a megszállt arab területekről, és biztosítani keli e te­rület országainak és népeinek törvé­nyes jogait és érdekeit, köztük a pa­­lesztíniaiak jogait is. A világ kommunista és munkásmoz­galmának időszerű kérdéseivel kap­csolatban mindkét fél hangsúlyozta az SZKP XXIV. kongresszusának nagy jelentőségét, amely hozzájárult a nemzetközi kommunista- és munkás­mozgalom megszilárdításához és az egész világon fokozta az anti-imperia­­lista front harckészségét. A Szovjet­unió Kommunista Pártja XXIV. kong­resszusának békeprogramját az egész világ népei rendkívül kedvező jóvá­hagyással és támogatással fogadták. A két ország küldöttsége hangsú­lyozta, elsőrendű kötelességének te­kinti, hogy kérlelhetetlen harcot foly­tasson az imperailista körök agresz­­szív politikája ellen, a nacionalizmus, a revizionizmus és az opportunizmus minden megnyilvánulása ellen, az an­­tikommunizmus és a szovjetellenes­­ség ellen. Mindkét küldöttség határo­zottan elítéli a Kínai Kommunista Párt jelenlegi vezetőségének szovjet­ellenes és bomlasztó kalandorpoliti­káját, amely a szocialista országok egysége, a nemzetközi kommunisla- és munkásmozgalom ellen irányul, s mérhetetlen károkat okoz a szocia­lizmusnak, valamint az imperializmus ellen vívott harc ügyének. A bolgár párt- és kormányküldött­ség meghívta hivatalos látogatásra a csehszlovák párt- és kormányküldött­séget. A párt- és kormányküldöttségek több felszólalásban méltatták a két ország politikai és gazdasági kapcso­latainak fejlődését. TODOR ZSIVKOV elvtárs egyik beszédében megemlítet­te, hogy az 1971—1975-ös időszakban a két ország közti árucsere-forgalom az 1966—1970-es időszakhoz képest 60 százalékkal emelkedik. GUSTAV HUSÄK elvtárs, a CSKP KB főtitkára hangsúlyozta, hogy Bulgáriával a jö­vőben főleg a gépkocsiiparban, a fémmegmunkáló gépek és a mérőmű­szerek szakaszán fejlesztjük kapcso­latainkat. A látogatás alkalmából kedves ven­dégeink nagyon jól érezték magukat a Nivnice-i Georgi Dimitrov Egységes Földművesszövetkezetben, amely a bulgáriai Popovice-i Klement Gottwald Egységes Földművesszövetkezettel tart fenn baráti kapcsolatot. PENCSO KUBAGYINSZKI a BKP KB politikai bizottságának tagja a BNK miniszter­­tanácsának alelnöke mezőgazdasági dolgozóinkat tájékoztatta arról, hogy Bulgáriában 170 mezőgazdasági-icarí komplexumot létesítettek, amelyek­ben a mezőgazdasági megművelt te­rületnek és munkaerőnek 90 százalé­kát összpontosították. Ezekben az óriási nagy gazdasági társulásokban az 1966—1970-es időszakban 26 szá­zalékkal emelkedett a termelés és 42,7 százalékkal a munkatermelé­kenység. Jelenleg gyors ütemben al­kalmazzák a termelés ipari techno­lógiáját és módszereit. vállalatok üzemanyagot adhatnak olyan hajóknak is, amelyek Kínába tartanak. Még a találkozó előestéjén napvilá­got látott egy olyan hír, hogy az USA kormánya még több áru kivitelét en­gedélyezte Kína számára, többek kö­zött repülőgépeket is, ami szintén arra enged következtetni, hogy a ka­pitalisták érdekeinek megfelel a két állam közeledése, mert Kínában jó piacot találhatnak áruiknak. Hacsak az árucsere forgalom növe­kedéséről lenne szó, a békeszerető emberiség szempontjából nem is len­ne baj a két ország közeledéséből. Azonban félő, hogy Nixon Mao Ce­­tunggal és Csou En-lajjal való hét­napos tárgyalása tényleg megváltoz­tatja a világot, azonban olyan irány­ban, ami az emberiség szempontjából nem kívánatos. A kiadott közlemény, bár többször is leszögezi, hogy egyik ország politikája sem irányul a jövő­ben aktívabban a Szovjetunió ellen, azonban nem biztos, hogy ezt az állí­tást a két ország meg is tartja. Elég ködös az utalás Tajvannal kapcsolat­ban is. Nixon kijelentette, hogy az USA végső célja az összes amerikai katonai erők kivonása Tajvanról, és a szigetet Kína részének ismeri el. Persze ez nem nagyon tetszett Taj­vanban, és első felhevülésében Csang Kaj-sek bejelentette, hogy visszavonul a politikai élettől. Azonban ügy lát­szik, bízva az Amerikai Egyesült Ál­lamok elodázó, halogató, kétkulacsos és egyáltalán nem világos politikájá­ban, visszavonta bejelentését. A legtöbb kommentátor úgy véli, hogy Amerika megkapta Kínától, amit akart, és cserébe is azt nyújtotta Kí­nának, amit Мао-ék akartak. De va­jon mi az, amit az egyik fél és a má­sik fél is akart? Az USA-ban valósá­gos szenzáció-kampány van a titkos megegyezésről, amely a 30 órás meg­beszélés alatt született. A találgatá­sok megegyeznek abban, hogy mivel Nixon elismerte Kínának Tajvanra való jogát, és bizonyos gazdasági se­gítséget ajánlott fel az óriás ország számára, cserében Kína nyomást gya­korolna a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányára, valamint a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi kormányra, hogy nagyobb engedmé­nyeket tegyenek Amerika számára, és így az indokínai háborút amerikai győzelemmel fejeznék be. Vagyis az amerikai csapatok kivonulása után a dél-vietnami bábrezsim maradna fenn, és a haladó erők nem jutnának szó­hoz. Tehát kompromisszum a kom­promisszumért. Viszont ennek ellent­mond az a tény, hogy a Kínai Nép­­köztársaság kormánya nyilatkozatá­ban többször is elitéli a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázá­sát és általában az USA indokínai agresszióját. A reális megoldás az lenne, ha Amerika és Kína gazdasági kapcso­lata a jövőben fokozódna, a kölcsö­nös előnyök alapján, és diplomáciai téren is egészséges közeledés lenne. Ezt az elvet diktálja a szocialista or­szágok által meghirdetett békés egy­más mellett élés elve is. Azonban ha a kínai vezetők föladva az osztály­szempontokat, továbbra is a naciona­lizmus ösvényén járnak és Amerika erkölcsi támogatását, gazdasági se­gítségét szovjetellenességre használ­ják fel, akkor ebből a „közeledés­ből“ az egész világ számára nagy baj származhat. Egyre több olyan hír lát napvilágot, hogy Amerika fel akarja fegyverezni Kínát. Az óriási ember­potenciával rendelkező Kína katonai ereje így többszörösére növekedne, és felborulhatna az az erőegyensúly, ami jelenleg a Szovjetunió és Amerika között alakult ki, és egyelőre megl határozza a világpolitika alakulását. Főleg a Szovjetunió békeoffenzívája következtében alakult ki olyan hely­zet, amely lehetetlenné teszi nagyobb katonai konfliktus kirobbanását. A jövő majd kideríti, hogy létezik-e egy amerikai-kínai titkos egyezmény, mert a két fél diplomáciai cseleke­detei előbb-utőbb fényt derítenek rá. A kialakult helyzetek, felhalmozódó problémák megoldására irányuló ál­lásfoglalások lesznek majd a bizonyí­tékok. Balia József

Next

/
Oldalképek
Tartalom