Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-03-25 / 12. szám
Szabad földműves Révbe ért „haiés" Két éve ismerkedtem meg Sós Lászlóval, a Pastuchy-i /Patas) efsz fiatal gépesítőjével. A minap ismét náluk jártam. A kutya csaholására idős bácsi jött ki a házból. — Lacit keresem — mondom. — Lacit? Már nem lakik itt. Látja öt házzal odább azt a piroscserepes tetőt? Ott laknak. Bekopogok. Maga nyit ajtót, betessékel a szobába, hellyel, cigarettával kínál, s elkezdődik a beszélgetés. — Ezerkilencszázhatvanhatban végeztem a Szepsi Mezőgazdasági Gépészeti Műszaki Középiskolán. Két hónapig a szövetkezetben dolgoztam, majd bevonultam katonának. Katonaság után egy évig gyakornoskodtam. Számomra ez volt az igazi tűzkeresztség. Voltam traktoros, dolgoztam műhelyben, lebetegedett csoportvezetőt és agronómust is helyettesítettem. Közben ismerkedtem az emberekkel, a szövetkezettel. Lassan letelt a gyakornoki idő, s 1969-ben gépesítenek választottak. — Akkor mindössze 23 éves voltál, 1100 hektár szántóval rendelkező szövetkezetben gépesítőként helytállni bizonyára nem kis feladat. — Sokszor fordultam tanácsért, útbaigazításért az elnökhöz, agronómushoz. Készséggel segítettek, ami erőt adott a megoldásra váró feladatok leküzdésében. Kezdetben a nehéz vontatók hiánya okozott gondot. A tavaszi és őszi munkálatoknál kénytelenek voltunk éjjeli műszakot bevezetni, hogy a munkálatokat agrotechnikai határidőre elvégezhessük. Ezt úgy oldottam meg, hogy a nappal kevésbé igényes munkát végző traktorosokat osztottam az éjjeli műszakokra. Kezdettől fogva arra törekedtem, hogy mihamarább beszerezzük a hiányzó gépeket. Nem kevés szaladgálás után sikerült három U—651-es típusú traktort vásárolunk. Hasonló volt a helyzet a kukorica betakarításánál is. Örömmel mondhatom, hogy a kukoricatermesztést teljesen gépesítettük, s tavaly rekordtermést értünk el. Hektáronként 70 mázsát májusi morzsoltban. — Egy közösségben azonban problémák is felszínre kerülnek. Milyen elképzeléseid vannak a jövőt illetően? — Bevezetjük, hogy a traktorosok a munka befejezése után a portán hagyják a járművek technikai iagzolványát. Ezzel elejét vesszük a fölösleges futkosásnak, ha a traktoros valami oknál fogva nem jöhet munkába, kéznél lesznek a papírok. A fokozott gépesítés, a géppark növekedése feltétlenül szükségessé teszi a műhelyek összpontosítását, valamint új garázsok építését, jelenleg két helyen vannak a műhelyek, melyekben a munkakörülmények nem a legjobbak. — Eddig csak a munkádról, a szövetkezetről beszéltél. Mondj valamit aról is, mivel töltőd a szabad időt? — A szabad időt? Tavaly nősültem... jegy fényképet tesz elém)___csinos? — Bólintok, ö meg hamiskásan mosolyog. — És a ház — folytatja —, augusztusban kezdtük az építkezést. januárban tető alá került. A napokban költöztünk be. Ezt a szobát sikerült a konyhával együtt lakhatóvá tenni. Az említett helyiségeken kívül még két szoba, padlásszoba, fürdőszoba, és egy nagy pince is van. A szövetkezettől húsz ezer ^ korona kölcsönt kaptam. Most arra törekszünk, hogy a házat mihamarább lakhatóvá varázsoljuk. — Azt hiszem, nem túlzók, ha azt állítom, hogy „hájód“ révbe ért Mit tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akik ugyancsak mezőgazdasági pályára készülnek? — Előszöris azt, hogy ne vegyék könnyelműen ezt a szakmát. Az iskolában igyekezzenek a szaktantárgyak, az üzemszervezés tökéletes elsajátítására. Hu kikerülnek a szövetkezetbe. ne törekedjenek mindjárt vezető állás betöltésére, mert kellő' gyakorlati ismeretek hiányában nem minden esetben sikerűi majd helytállni. Természetesen a szakma szeretete és nagy akaraterő kell ahhoz, hogy valaki jő szakemberré váljon. MARTON ISTVÁN Egy hónap választ el bennünket az efsz-ek VIII. kongreszszusától. Bíztató jelenség, hogy a vitaanyagokban körvonalazott kérdések körüli eszmecsere a tavaszi mezőgazdasági munkák ellenére sem szünetel. A kongresszus előkészítésében komoly szerepük volt a járási konferenciáknak. Felvételünk a Nové Zámky-i járás efsz-einek járási konferenciáján készült. ■finden mezőgazdász tudja, hogy a tenyészidö alatt lehullott csapadék csak csapadék-gazdag évben tudja a növényzet vízigényét kielégíteni. Egyébként a növényzet a talajban ősszel és télen át felhalmozódott vízkészlettel egészíti ki vízszükségletét. Ha ez nincs, élettartama lerövidül, s csökken a terméshozam. Most még nincs baj, mert a növényzet az ún. kryptovegetációs időszakban él, amikor életfolyamata lassú, ehhez pedig a talajban elegendő víz áll rendelkezésére. A szeles idő fagyokkal váltakozva a víz legnagyobb fogyasztója, illetve az elpárolgás okozója. Többektől hallottam, hogy a talaj a gyökérzóna alatt száraz, vagyis mintegy 40—50 cm mélységen túl már nincs víz. Hiányzik az al és feltalaj közötti vízösszeköttetés. Az altalajvíz lehúzódott, a feltalajvíz a kapilláris vízemelkedési törvény szabálya szerint felemelkedett, s állandóan párolog. Ez nem bíztató helyzet a termelés szempontjából. Most már csak az a kérdés, mi lesz tavasszal. A természet rendszerint — ha késéssel is — de behozza a mulasztottakat. Ha tavaszszal megjön az eső és elegendő csapadék lesz, a talaj vízgazdálkodása megfelelő lehet. Nagyon hátrányos lenne, ha a csapadék az aratás előtt és alatt jelentkezne. Ez nagyon megnehezítené a betakarítást. Tájékoztatásul annyit, hogy a múlt év júliusától ez év január 31-ig a lehullott csapadék mennyisége 262,6 mm volt. Az 50 év átlagában a július 1-tol január 31-ig lehullott csapadék mennyisége 346 mm. Itt már 84 mines hiány mutatkozik. Nem is szólva arról a körülményről, hogy a téli hónélküli váltakozó fagyok és állandó szelek azóta is súlyosbították a helyzetet. Mit tehet ilyenkor a termelő? Alapjában most már keveset. Minden igyekezetét arra kell irányítania, hogy minél hamarább elrónázza őszi szántásait (simltózás), s ezt követően fogasolással megbontsa a hajszálcsövek légkörrel való kapcsolatát. Minél korábban vessen, s a talaj felszínét porhanyítva megőrizze a talajnedvesség elillanását. Igyekeznünk kell megszüntetni a talaj haszontalan párolgatását és ezt kizárólag a növényen keresztül végbemenő párolgásra, ún. transpirációra csökkenteni. A transpiráció rövidesen erősen emelkedni fog, amit részben a környezet felmelegedése, részben a nöJt О (0 Я > я 'О и я > с я L < A héten fejeződnek be az efsz-ek konferenciái, amelyeken a földművesek megvitatták a mezőgazdaság fejlesztésének távlatait. Az élénk, pezsgő vita bizonyította, hogy az efsz-ek VIII. kongresszusára kiadott vitaanyagok nagy és kedvező visszhangra találtak a lelkes szövetkezeti parasztjaink között. Amíg az egységes földművesszövetkezetek zárszámadásain és a vitaanyagokkal kapcsolatos kisebb-nagyobb összejöveteleken többnyire belső szervezeti kérdésekkel, a helyi tartalékok feltárásával foglalkoztak a felszólalók, addig a járási konferenciákon már a nagyobb koncepciókról, a kooperáció és integráció kérdéseiről volt szó. Az efsz-ek VIII. kongresszusára kiadott mindkét vitaanyaggal kapcsolatban többezer megjegyzés, javaslat vagy egyetértést kifejező határozat született. Parasztságunk igazán magáévá tette azt a jelszót, hogy „A CSKP XIV. kongresszusa határozatainak teljesítésével a szocialista mezőgazdaság további fejlesztéséért.“ De igen élénk vita volt a Földművesszövetkezeti törvényjavaslat téziseivel kapcsolatban is. A vitára jellemző volt, hogy földműveseink mindkét vitaanyaggal általában egyetértettek, és a megjegyzések többsége a helyi tartalékok feltárására irányult. Még a belső szervezési problémákhoz is a termelés fokozásának szempontjából szóltak hozzá. A szövetkezetek zárszámadásain és a járási konferenciákon tanúi voltunk a többmillió korona értékű kötelezettségvállalások bejelentésének, amelyek lényegesen hozzájárulnak az 1972-es termelési tervek teljesítéséhez és a vitaanyagokban kitűzött távlati tervek megvalósításához. A járási konferenciákon már olyan összjárási vállalásokról hallottunk, amelyek igen nagy horderejűek. A Vei. Krtís-i [Nagykürtös) . járás földművesei több mint 10 millió korona értékű vállalással köszöntötték kongresszusukat, a trebišoviak (Terebes) 13 millió koronással, a zvoleniek pedig 15 millió koronással. Ezek az igazán nagy értékű vállalások bizonyítják földműveseink szocialista hazafiasságát, az eltökéltséget, hogy igazi parasztbecsülettel teljesítik azt a nagyon igényes feladatot, amely a mezőgazdaság fejlődésének új szakaszában rájuk hárul. A vállalások értéke ma már meghaladja a 400 millió koronát és a kongresszusig ez az összeg még lényegesen növekedni fog. A konferenciákon a felszólalók megalapozott tudományossággal boncolgatták a hatékonyabb termelés lehetőségeit. Összehasonlításokat végeztek az egyes termelőüzemek között, és rámutattak a termelési szintkülönbségekre. Élesen bírálták azokat az efsz-eket, amelyek nem használják ki a lehetőséget a belterjesebb termelésre. A vitázók egyetértettek pártunk Központi Bizottsága által javasolt igazi nagyüzemi termelési forma megvalósításával. Hangsúlyozták, hogy a tudományosműszaki forradalom vívmányait csakis az integrációs és a kooperációs viszonyok fejlesztésével, nagy termelési egységek létrehozása mellett érvényesíthetjük. Élő példákkal bizonyították, hogy az integrációra, kooperációra lépett vállalatokban rohamosan fokozódott a munka termelékenysége, olcsóbban, több és jobb minőségű árut termelnek. A vita bizonyította azt is, hogy parasztságunk továbbra is a munkás-paraszt szövetségre támaszkodva valósítja meg a felemelkedését előirányzó terveket. A vitázók ígérték, hogy az ötéves tervfeladatokat nemcsak teljesítik, hanem mind a termelésben, mind az áruértékesítésben túl is szárnyalják. Azonban ehhez a tudományos dolgozóktól, az ipari és a szolgáltatásokat nyújtó üzemektől, minden olyan intézménytől, ami összefügg a mezőgazdasággal, jobb minőségű munkát várnak. Főleg jobb minőségű takarmánykeverékeket, műtrágyát és gépeket követelnek az ipartól. A széleskörű vitában tehát aranyat érő javaslatok születtek. Megvalósításukat nyilván a termelés színvonalának emelkedése, az eredmények növekedése is jelzi majd. Balia József vények teljes anyagcsere forgalomra való átállása okoz. A talajporhanyítást s ezzel a hajszál csövesség megszüntetését sűrűn vetett növényeknél fogasolással, ritka sorokba vetetteknél pedig a kezdeti fogasoláson kívül sarabolással tudjuk biztosítani. A henger bevetését a tavasziaknál mellőzzük, mert a talajszerkezet rontásán kívül szárítja a talajt. Ezzel természetesen nem az ősziek tavaszi hengerelésére gondolok — mert ez nélkülözhetetlen a felfagyott vetések visszanyomására és a fellazult gyökérzetnek a talajjal való újra egyesítésére —, hanem a tavasszal vetett FONTOS FELADAT Irta: Dr. FRIDECKY ÁKOS mérnök DrSc. növények magágyának készítésénél alkalmazott talajtömítésre. Erre rendes körülmények között nincs szükség már mákvetés esetén sem, ha az korán februárban történik. Mákvetésnél elegendő a talaj előzetes simítása után a súlynélküli vetősaruk használása, mivel a talaj a mag felett amúgy is összezáródik és hengerelés nélkül is megfelelő, sekély vetőágyat létesít. Sajnos a répa vetésénél (cukorrépa, takarmányrépa, murok, répa) a talajelőkészítésnél a henger sem vetés előtt, sem vetés után nem nélkülözhető, mivel a répamag burka csak úgy tudja gyorsan felvenni a vizet, ha erősen beágyaztuk a talajba. A répák viszont — mivel magjuk igen kicsiny — nem tűrik a mélyebb vetést (2,5 cm-nél mélyebb nem lehet). Mélyebb vetés esetén a csíra nehezen töri át a felette levő talajréteget, s igen legyengülve kerülne a felszínre. Emiatt könnyebben áldozatul esne a növényi és állati kártevőknek. Mivel továbbá a répamag kikelése és sorolása 21 napig is eltart, javaslom a jelzőnövény vetésének beiktatását. Erre különösen alkalmas a fehér mustár magja, mely egy héten belül kikel és lehetővé teszi számunkra az ún. vak-kapálást (sarabolást). A vak-kapálás abból áll, hogy a sarabolókéseket úgy állítjuk be, hogy a fehérmustármagot és az azt övező pásztát porhanyítsák, úgyhogy hengerezetten csakis a sorba vetett répa marad. Az így mintegy egyötödre csökkentett hengerelt terület vízvesztesége lényegesen csökken, nem is beszélve a kikelő gyomok irtásáról és a talajszerkezet megóvásáról. A jelzővetésre a vetőgépeket úgy készítjük elő, hogy a vetőszekrényben deszkával elkülönítjük azokat a vetősugarakat, melyek a mustármagot vetik, úgyhogy külön rekeszt biztosítsunk részükre. A fehérmustármagot olyan anyaggal keverjük, melynek specifikus súlya azonos a fehérmustármagéval — nehogy sokat kelljen kivetni belőle. Ezt a módot a múltban répavetéseknél gyakran jó eredménnyel alkalmaztam. Nagy hibának tartom, ha a fehérmustármagot egybevetik a répamaggal, ugyanabba a sorba, mert az egyelésnél nagy gondot és kárt okoz, s rendesen sok szépen fejlett répa esik áldozatul. A kukorica vetésénél nincs szükség hengerelésre (kivétel a tavaszi szántás), mivel a kukorica magját oly mélyre vetjük (kb. 6—8 cm), ahol mindig elegendő a nedvesség annak csírázására, anál is inkább, mivel a kukorica magjához közvetlenül eljut a talajnedvesség (nem úgy, mint a répánál) és behatolhat a mag belsejébe. Az idei szárazság mellett a talajporhanyító mechanikai eljárások időbfti való elvégzésére nagy gondot kell fordítani. Ügy vélem, ezt különösen a gyomirtásnál alkalmazott vegyszerek rosszul értelmezett használata miatt kell említenem, mivel a gyomirtó vegyszerek hatását semmi esetre sem pótolhatja a mechanikai művelet elhagyása. A víznek a talajban való megtartása érdekében szükség van a talajporhanyító beavatkozásra. Ha a talaj szárazság miatt repedezni kezd, akkor már elkéstünk, mert a repedéseken keresztül menthetetlenül elillan a talajnedvesség. Mindenképpen meg kell akadályozni a talaj repedezését, ami könnyebb a hengereletlen, mint a hengerelt talajon. Legény legyen a talpán az az agronőmus, aki a természet erőivel való harcot sikeresen akarja megvívni. Ha a bajt teljesen megszüntetni nem is tudja, de a minimumra mérsékelni igen. Tudatában kell lennünk, hogy a természet erőivel való küzdelem minden termelőnek állandó feladata. A tudás, az elméleti felkészültség, a gyakorlat s a rátermettség teszi az embert képessé e harc sikeres megvívására. i 1972. március 25. Ära 1,— Kčs XXIII. évfolyam, 12. szám. тажшсг:т —r—i—ti—ц-тшд|||ипиинмиипиииинмнм—■mnnr—г^~гг"тмпгтмияпмиинмиминиинмиииинтииини1гщгттти11тгптттт—г"~пшгтщц ~пг>тти—щ i г i m
