Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-02-26 / 8. szám

S972. február 26.-SZABAD FÖLDMŰVES A családi közteherviselésről Az emberi kapcsolatok éltető elixír­­|e a kölcsönös jóindulat. De ez csak akkor ér valamit, ha kölcsönös szo­lidaritás fakad belőle; egymás válla­lása örömben és bajban, egymás tá­mogatása az élet sokféle terhének viselésében. A legtöbb házasságot ez marja széj­jel: a jóindulat eleinte még megvol­na, de nem fejlődik megbonthatatlan, szoros szolidaritássá. S aztán a jóin­dulat is elvész, sőt gyakran gyűlö­letbe vált át. Nem akarok messze kalandozni, de annyit hadd mondjak el — mert a család légkörének érzékeltetéséhez kell, melyben a gyerekeink felnőt­tek —, hogy feleségemmel soha nem egyeztünk meg, ki keljen fel éjjel, ha felsírnak, a kicsik. Gyakran felsírtak pedig, egy időben szinte már kibír­hatatlanul sokszor: az egyik beteg volt, a másik csak nyűgös, a harma­dik pisilni akart — s nem hagyhat­tuk. hogy percekig bőgjön bármelyik, mindjárt ugranunk kellett, fel ne riassza a többit is, s meg ne szólaljon az egész zenekar. Soha nem bíztattuk egymást: „Kelj már fel! Nem hallod, hogy sír?“ Ame­lyikünk előbb felserkent, már tápász­­kodott is fel és indult. Pedig vitáz­hattunk volna: most te, most én. Nem volt rá szükség. Ebből a szülői szolidaritásból nőtt ki — ahogy cseperedtek a gyerekek — az egész családra szóló közteher­viselés. Nem magától: eleinte bonyo­lult alkudozások, egyezkedések, bősé­ges biztatások kellettek hozzá, hogy mindegyikük vállalja a koránál fog­va méltán rá eső részt. Még most is előfordul, hogy kettesével-hármasá­­val kell kiosztanom a tennivalókat: „Te megcsinálod ezt, te meg ezt, ő meg azt“, nehogy az egy személyre szóló megbízatás címzettje azzal fe­leljen vissza: „Miért éppen én?“ De ha a többiek is végzik a magukét, akkor nem esik semmi csorba a vi­lágrenden. Mindig elég hajszoltak voltunk vi­szont ahhoz — feleségem is munkába járt és jár, kellett a pénz —, hogy a gyerekek érezzék: nélkülük nem megy a verkli. így igazságos, hogy ők se maradjanak ki a terítésből, lesze­désből, mosogatásból, ágyazásból, ta­karításból, rendcsinálásból, vásárlás­ból, krumplipncolásból, fűtésből, sze­­métlevitelből és egyéb jócselekede­tekből. Mindez még gyerekkori fejlemény volt, de kamaszkorukat is megküny­­nyítette: a szolidaritás e szálai akkor is kötötték őket — nem a külső kény­szer, hanem a belső meggyőződés erejével —, amikor serdülőtársaik egy része lélekben már kiszakította magát a saját családjának közössé­géből, s helyette legfeljebb cimborái­nak lett cinkosa. Ma is így van az enyémekkel: ki­nőttek a családból, de benne is ma­radtak. Könyvekben mi is gazdagok vol­tunk és vagyunk. De különben igazán jót tett nekik, hogy nem dúskáltak földi javakban. Nincs szomorúbb, mintha egy gyereket kicsi korától fogva mindennel agyontömnek, játék­kal, ruhával, édességgel, pénzzel, hogy végül már csak drága luxus­cikkekre vágyik, vagy azokra sem, csak a szüleitől való szabadulásra, s a családján túli világ még valami újat sejtető izgalmaira. Sok ilyen gye­rekből lassan minden igyekezet, min­den iparkodás, minden küzdőkedv ki­vész, végül vagy semmi nem akar lenni, vagy kizárólag olyan jövőt áhít magának, amely eleve elérhetetlen, tehát nem is érdemes harcolnia érte. A szegénységnek, a kielégületlen­­ségnek meg vannak a maga fájdal­mai, de ha ezek nem gyötrik meg túlságosan a gyereket, akkor még örülhetünk is nekik, mert egészséges feszültségeket támaszt benne; új meg új célok felé űzik, hajtják, s megbe­csülteinek vele minden csekélységet, amit a maga erejéből szerez meg vagy ér el. Nem panaszkodhatni: az ertyémek­be épp elég ambíció szorult. Alig várták, hogy belenőjenek abba a korba, amikor inár házon kívül is munkát vállalhatnak, pénzt kereshet­nek. Én jobban szerettem, ha azt a pénzt mind magukra költötték, de anyjuk közbe-küzbe szólt, s nem kel­lett sokat kunyerálni, hogy családi közjavakat is vegyenek (például szé­keket, mert egy ideig székszűkében is szenvedtünk, az egyik ágy mellé toltuk oda mindig az asztalt, hogy ebédnél, vacsoránál mindnyájunknak jusson ülőhely). Hogy pedig a többi pénzüket is okosan verjék el, kihir­dettem: a saját keresetükből vett ru­hafélék és lábbelik árának az egy­­harmadát megtérítem. Voltak olyan jó matematikusok, hogy kiszámítot­ták: ha megkapják az egyharmadát, és azt is ruhára költik, és annak az egyharmadát is, én annak az egyhar­madát is, akkor a saját eredeti pén­züknek végül a másfélszeresét vásá­rolhatják el. Ettek is a csábító aján­lattal: az idősebbek beruházkodtak, a kisebbek meg irigyen nézték őket, s alig várták, hogy ők is dolgozni mehessenek. Pedig nem volt titok előttük, hogy én, a nagy gavallér, az egyharmadok osztogatója ezzel való­jában mennyit spórolok a közös kasz­­sza — a inagant farzsebe — javára, de nem bánták. Ez is hozzátartozott a becsületes közteherviseléshez, a családi javak és erők igazságos el­osztásához. „Szegények vagyunk, de jól élünk“ — mondogattam már ekkoriban. Kezdtem érezni, hogy túl vagyunk a legnehezén. Az anyagi gondokban is. de annak a gondnak is: émbernyi ember válik-e belőlük. EGY CSALÁDAPA Égési sérüléseket okozhat a köz­vetlen hőhatás (torró folyadék, gáz, láng, vagy tüzes anyagok), maró lú­gok, savak, valamint áramütések, vagy egyéb villamossági eszközök. Elsőfokú (a test felülete csak vö­rös) és másodfokú (a test vörös felü­letén hólyagok láthatók), könnyű égési sérülések esetében az elsőse­gélynyújtás a következőkből áll: a sérült helyet tiszta gézzel, vagy vá­szonnal lágyan bekötjük. A keletke­zett vízhólyagokat sose vágjuk, vagy szúrjuk fel, mert ezáltal a fertőzés veszélyét fokozzuk. Ha az égési sé­rülés nagyobb felületű, tiszta vásznat helyezünk rá. Nagyobb mennyiségű folyadékot adunk a sérültnek, de csak abban az esetben, ha másmilyen sérülés (pl. gyomor, has, bél stb.) nem kap csolatos az égési sérülései, s minél előbb orvoshoz visszük. Ha a sérült részen ruhamaradványok ta­lálhatók, ezeket ne bántsuk, csak a szabadon lclógó részeket vágjuk le. Harmad- és negyedfokú égési sé­rüléseknél a sérült részeket ne érint­sük, csupán steril' kötszerrel, gézzel igen lágyan kössük át és a sérültet a lehető leggyorsabban vigyük or­voshoz. Ha az égési sérülés egyéb sérülés­sel is kapcsolatos, úgy a sérültnek ne adjunk sok folyadékot. Legfontosabb szabály: az égési sé­rüléseknél nagyon ügyeljünk a tisz­taságra, mert az ilyen sérülések rend­kívül érzékenyek a fertőzésre. Vegyianyagok hatására bekövetke­zett sérülések esetében mielőbb aka­dályozzák meg a maró anyagok to­vábbi hatását. A savak által keletke­zett égési sérüléseket lúgos oldattal (pl. szappanos vízzel, szódabikarbő­­nás folyadékkal, tejjel stb.) öblöget­jük. A könnyebb égési sérüléseknél a tiszta, hideg vizes öblögetés is ele­gendő. A sérült részre tiszta kötszert, vagy vasalt tiszta vásznat helyezünk és a sérültet orvoshoz szállítjuk. Az áramütéses égési sérülés rend­szerint komplikált. A villanyhuzal ál­tal érintett bőr' megég. A sérült esz­méletét vesztheti, s ilyképpen továb­bi sérülés következhet be. Elsősegélynyújtás: mindenekelőtt a villanyáramot kell kikapcsolni, majd csak ezután következhet a sérült el­távolítása. Ájulás alkalmával és ne­héz légzés esetében azonnal mester­séges légzést alkalmazzunk; a szív­működés megszűnése pedig szívmasz­­százst követel. A sérültet a legrö­videbb időn belül szállítsuk orvoshoz! Ájulás esetében fontos megtudni, milyen ok váltotta ki; vajon az áram­ütés következménye-e, vagy esés köz­ben ütötte-e meg a fejét? Könnyebb esetekben — amikor a légzés rendes és a szívműködésben sem tapasztal­ható rendellenesség —, elegendő a friss, tiszta levegő, s a ruházat lazí­tása. Ha az arc sápadt (nem jut ele­gendő vér a fej ereibe!), akkor úgy fektetjük az ájultat, hogy a fej ala­csonyabban legyen, mint a lábak. Ha viszont az ájult arca piros (túl sok vér jut a fejbe), elfektetéskor a fejet magasabbra helyezzük, mint a lába­kat, a szív tájékra és a fejre hideg­­vizes borogatást tegyünk, s szalmiák­szeszt szagoltassunk a sérülttel. Ma­­gáhoztérte után teát vagy kávét itas­sunk vele. A légzés és a vérkeringés újbóli megindítása elsőrendű feladat, mégha a sérülések más okok hatására kö­vetkeztek is be. A többi sérülés ápo­lására csak ezután kerülhet sor. Sümegh Lajos Hasznos tanácsok Az ördög szántotta hegy Aíagyharsányban élt egy vén anyó­ka, aki — mi tagadás — az ördöggel cimboráit. Ennek a vén anyókának volt egy tündért szép nevelt leánya. Haja éjsötét, szeme ragyogó csillag, termete, mint a párduc. Híre is volt a leány szépségének hét vármegyé­ben. Nem csoda, hogy az ördögöt is megejtette « leány szépsége. Nem is hagyott békét a banyának. Addig gyötörte, míg az végre egy föltétellel odaígérte neki a leányt. Az volt a föltétel, hogy fel kell az ördögnek szántani egy éjszaka alatt a harsányi hegyet, de ha hajnali kakasszóra nem készül el a szántással, akkor ne szá­mítson többé a leányra. Igazában a banyának esze ágában sem volt a leányt az ördögnek adni. Azért szabott ilyen nehéz föltételt, mert bízott abban, hogy az ördög nem tudja teljesíteni, s így megszabadul tőle. Az ördög kezet csapott az alkura, s amint este lett, befogott ekéjébe kilenc macskát és elkezdte a szán­tást. Bíztatta a meredek hegynek a prüszkölő macskákat, melyek persze szintén pokolbéli fajzatok voltak. A banya a kert végéből remény­kedve figyelte az ördög munkáját. — No, ezt ugyan nem fogod elvé­gezni hajnali kakasszóra! — mondta magában. Fogyott azonban a reménykedése, hiszen éjfélre már az egész hegy ele­jét felszántotta. Már csak a hegy má­sik fele volt szántallan. Gyötrelem szállta meg a banyát, hogy végül is az ördögnek kell adni a leányt. Hirtelen mentő gondolata támadt. A tyúkólhoz futott és torkaszakadtá­­ból elkezdett kukorékolni. Még ugyan messze volt a hajnal, de a banya ku­korékolására a falu kakasai is mind kukorékolni kezdtek. Lett olyan kuj korékolás, hogy csak úgy zengett a környék. Az ördögöt pokoli düh fogta el, s nem vette észre a cselt. Szégyené­ben és haragjában elhajította ekéjét, kiöntötte sorújából a szántás közben belekerült földet és futásnak eredt. Harkánynál lyukat vájt a földbe, azon keresztül bújt vissza a pokolba) s vissza se jött többé. Ott, ahol az ördög a föld alá bújt, forró, kénes vizű forrás fakadt. Ez a forrás adja ma is Harkány gyógyító vizét. BÄTORY ISTVÁN Csináld magad MAĎARKA: 1 fenyötoboz (test), 1 makk szárral együtt (a fej és a nyak),l toll vagy fenyogally (fark­tollazat), 2 szétágazó gally (lábak). A felsorolt kellékeket egymásba tűz­deljük. KISCSIBE: 1 kisebb korcs fenyöto­boz (test), 1 toboztermés (fej), 2 ki­sebb ágacska (lábak). Elkészítési mód: a fejet hozzára­gasztjuk a testhez, a lábakat betüz­­deljük. NYULACSKA: 1 nagyobb makk (test), 1 kisebb makk (fej), 2 makk­pikkely (fülek), 4 kisebb gally (lá­bak). Elkészítési mód: a füleket bevés­sük, a fejet a testhez tűzzük, s ugyan­úgy a lábakat is. ŐZIKE: 1 makk (fej), 1 gesztenye (test) és különböző agancsformájú ágacskák. Készítésmód: fúrás, tűzés (esetleg ragasztás), alkalmas formák kivá­lasztása, melyek az nz jellegzetes for­máját adják vissza. Hóvirág virít A hegyek kupoláiba még kapaszkodik a hó, de a fák gyökerét már cirógatja a szelíd napsugár — és suhan a böjti szél. Lágyan integetnek a som virágai, s a barka rügye is mosolyra hív, emelik megtört derekukat a kifakult vetések, a tavalyi avarból hóvirág virít. FARKAS RÖZSA A NARANCSOT, citromot és banánt is mossuk meg jól, mielőtt a gyér meknek adjuk, mert a piszkos héjától bepiszkolódik a keze és a gyümölcs belseje is. A HÚSDARÁLÓT használat után könnyebben kitisztítjuk, ha egy darabka pergamenpapírt hajtunk át rajta. AZ EDÉNYT, amelyben halat főztünk vagy sütöttünk, dörzsöljük ki Jól közönséges konyhasóval. Ez elveszi a hal szagát.-♦ A GYERMEKEKET szoktassuk már kiskoruktól arra, hogy saját evőesz­közükkel egyenek, és külön poharuk legyen. Vászonszalvéta helyett hasz­náljunk inkább papírszalvétát. Higiénikusabb, olcsóbb és praktikusabb, kivált a munkába járó háziasszonyoknak, mert nem kell mosni. HA SÜTÉS-FŐZÉS KÖZBEN forró zsírral vagy olajjal megégetjük magun­kat, legyünk a sebre néhány csepp borecetet, a fájdalom azonnal enyhül. . VÍZSZINTES: 1. Idézetünk első ré­sze, folytatva a függőleges 10. és 44. sorban.' 10. Já­nos Sándor. 11. Hegycsúcs. 12. Ke­vert ötlet. 13. Szláv férfinév. 14. Mát­ka, utolsó betű fe­lesleges. 15. Vasút. 17. Hajfonat. 18. Latin kötőszó. 19. Lóversenytér Ma­gyarországon. 20. Gyógy- és dísznö­vény. 21. Három olaszul. 22. Nem­zetközi segélykérő jel. 23. Idegen had­sereg. 24. Költe­mény. 25. 950 ró­mai számmal. 26. Fundamentum. 27. Nagyszerű. 28. Ál­lam Salvador szom­szédságában (ék. és ut. betű feles­leges). 30. Város Foggia olasz tarto­mányban. 32. S-betüvel a végén: folyó Romániában, felcseréibe. 16. Vegyjele Pl. 17. Szá 33. Bizalmas megszólítás. 34. Kevert mítógép. 18. Nem arra [é. h.). 20 •honi. 35. Folyó Erdélyben, é. h. 36. Dagad. 21. Rak. 23. Alnagon-ban van A légnyomás mértékegysége. 37. Hó- 24. Belső szerv. 26. Hajó betűi. 27 hér szlovákul. 38..........fere, ikersza- E napon. 28. Magyarországi várme va. 39. A beszéd egyes hangjainak gye. 29. Monda. 31. Megijed. 33. Du írott jele. 40. Ajándékoz. 41. Tó —• nántúli város. 35. Ékezettel: folyó olaszul. 42. Vízforrás faluhelyen. 43. Romániában. 36. Görög betű. 38. Be Ady Endre. 43. Ravasz állat. 46. Fia- fed. 39. Az eltávozáskor mondott jó tál macska. 47. Küzdőtér. 49. Azono- kívánságok. 41. Hosszú idegen szóval sak. 50. Fegyverét használja. 42. Kis Iparosok Szövetkezete. 45 FÜGGŐLEGES: 1. Kettős betű. 2. Szarvasfajta. 4b. C. S. S. 48. Fedd. 49 Lovaskatona. 3. Szlovák útvonal. 4. Kétes! U. O. N. 5. Római ötszáz és ezer. 6. Kicsi emeberke. 7. Északi férfinév. Beküldendő a vízszintes 1., függö- 8. Száz szláv nyelvben. 9. Vendégség- leges 10. és 44., valamint még a füg­­ben van! 13. Tanonc. 14. Aloe betűi gőleges 17. számú sorok megfejtése. Elsősegélynyújtás könnyebb égési sérüléseknél

Next

/
Oldalképek
Tartalom