Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-02-26 / 8. szám

1972. február 26. SZABAD FÖLDMŰVES ISMERKEDÉS ÚJ MÓDSZEREKKEL a Gazdálkodás Tudományos Intézetének közleményei A KUKORICA gépi betakarításának TAPASZTALATAI A nagyüzemi növénytermesztésben egyre fontosabb helyet foglal el a kukoricatermesztés. Az aránylag nagy területen termesztett növényféleség állandóan fokozódó igényt támaszt a betakarítási munkálatokkal szemben. A szemes kukorica betakarítását ez­­idáig túlnyomó részben kézzel végez­ték. Mint ismeretes, állandóan csök­ken szocialista mezőgazdaságunkban a kézi munkaerők száma, s ez már magában véve megköveteli, hogy olyan betakarítási technológiát dol­gozzunk ki a kukoricatermesztésre, amely lényegesen kevesebb élőmun­ka-ráfordítást Igényel. Ezt a problé­mát a kukoricabegyűjtéshez átalakí­tott, KA—267 vagy KA—317 jelzésű adapterekkel felszerelt SK—4, vagy E—512 gabonakombájnok segítségé­vel lehet megoldani. Műit évben már számos helyen így oldották meg a nevezett termény begyűjtését. A szak­emberek, sőt a termelők körében is gyakran fölmerül a kérdés, vájjon milyen mértékben csökkenthető a gépek alkalmazása révén az emberi munka-ráfordítás? A Gazdálkodás Tu­dományos Intézetének szakemberei is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Az alábbiakban a tlmačei területi állo­más dolgozóinak megfigyeléseit sze­retném tolmácsolni, akik a KA—267 jelzésű adapterrel felszerelt SK—4 gabonakombájnnak a Hontianská Vrbica-i, a kameníni és a löki szövet­kezetben fölmutatott teljesítményei alapján vonták le következtetéseiket. Itt szükségesnek tartom megje­gyezni, hogy a jelšovcei szövetkezet­ben üzemeltetett, KA—317 jelzésű adapterrel felszerelt E—512-es kom­bájn munkáját csak felületesen fi­gyelték meg, illetve bírálták el, első­sorban az idényteljesítményt és az ökonómiai szempontokat tartották szem előtt. A munka minőségi értékelése Az ezzel kapcsolatos ellenőrzése­ket a löki szövetkezetben végezték A 1970-ben. A betakarított szemtermés átlagos tisztasága 94,13 % volt. A ku­korica átlagos nedvességtartalma 17 —20,8 százalék közütt mozgott, a magok betakarítás által történő ká­rosodása pedig átlagosan 5,40 °/o-os volt. A hozzákevert anyagok rneny­­nyisége 6 % volt, de ebbe a mennyi­ségbe a tulajdonképpeni idegen anya­gokon kívül (0,6%) beszámították a megkárosított magvakat és a töredé­keket is. A szemveszteséger 10 esetben ellen­őrizték, mindig 2,8 m2-en, — az adap­ter munkaszélessége X egy méter — s megállapították, hogy a hektáron­kénti betakarítási szemveszteség 514,11 kg, vagyis 10,28 %. A veszte­ség túlnyomó részét az elhagyott ku­koricacsövek adták. A megállapított veszteség jóval nagyobb voll, mint amennyit a gyártó vállalat feltünte­tett. Mint ismeretes, a veszteség alaku­lására nagy hatással van a növény­zet betakarítás előtti állapota is. A nevezett szövetkezetben megfigyelték, hogy a szemveszteség megállapítását szolgáié területen (2,8 m2) átlagosan 10,3 egyed volt, s ezek 13,60 %-ának a szára átlagosan 71,41 cm-re a föld­től el volt törve. A csövek viszont átlagosan 37,3 cm magasságban he­lyezkedtek el a száron. A lefelé lógó csövek mintegy 25 cm hosszúak vol­tak, tehát a föld felszínétől számított távolságuk 12—15 cm volt. Megfigyel­ték, hogy a legtöbb egyedszár a vetés irányában volt eltörve. Ha a szárak törési irányában végezték a begyűj­tést, akkor az adapter felszedte a földtől cca 15 cm-re levő csöveket is, viszont ha ellenkező irányban dolgo­zott a gép, akkor azok többsége az adapter alá esett, ami természetesen fokozta a betakarítási veszteséget. Ugyanezen a területen a betakarí­tás után az egyedszárak 85,43 %-a 25,2 cm magasságban volt megtörve. Az eltépett szárak — átlagosan 42,2 cm magasságban — mennyisége ő,79 százalék, az összezúzott szárak meny­­nyisége pedig 6,8 százalék volt. Ha már a hiányosságoknál tartok, hadd jegyezzem meg, hogy az adap­terrel is volt elég baj. A feljegyzések szerint átlagosan minden 10,66 ha termésének betakarítása után elsza­kadt az adogató lánc, stb. Az üzeme­lés folyamatossága és a gép tökélete­sebb kihasználása szempontjából eze­ket a hibákat minél előbb el kell tá­volítani. Az említett hibásodást leg­több esetben a túlterhelés vagy a helytelen beállítás, a lánc helytelen felhelyezése okozta, s ez sok esetben lényeges időveszteséget idéz elő. A bevetés ideje alatt a kombájn 84 ha-ról takarította be a termést, és összesen 2817,24 q kukoricát csépelt ki. A szezonban összesen 236 órát dolgozott le a gép, amiből mindösz­­sze 58,05 % volt a produktív munka­idő. Ez annyit jelent, hogy összesen 3,685 óra üzemeltetési idő, illetve 2,140 óra produktív munkaidő volt szükséges egy hektár termésének a begyűjtéséhez, ami még a viszonylag nehéz körülménvek ellenére és arány­lag kis teljesítménynek számít. De nézzük a gép kihasználhatóságának együtthatóit: a munkaidő kihaszná­lása szempontjából 77,1 %, a techni­kai megbízhatóság szempontjóDól 97,7 százalék, a technológiai megbízható­ságot tekintve pedig 88,4 % a meg­bízhatósági mutató. Az ökonómiai értékelésből kitűnik, hogy egy hektár termésének betaka­rításához 71,46 korona közvetlen munkaköltségre, illetve 48,54 korona közvetlen anyagi költségre volt szük­ség, ami annyit jelent, hogy 1 q ter­ményre 1,74 korona munka-, illetve 1,14 korona anyagköltség jutott. Az összes költségek 26,32 %-a munka­költség, 17,14 %-a viszont anyagkölt­ség volt. A költségek nagyobb részét a leírások teszik. Az adapter leírá­sából származó költségek (a ráfor­dítások '44,8 %) és a kombájn évi le­írási összegének egy része az összes költségek mintegy 60 %-át adják. A leírások értéke hektáronként 153,53 koronával, mázsánként pedig 3,75 ko­ronával növeli a közvetlen költsége­ket. Itt kell megjegyezni, hogy a közvetlen költségek összegében nincs benne a termény szállításával kap­csolatos anyagi- és munkaköltségek összege. A jelšovcei szövetkezetben dolgozó adapter 65 ha termését takarította be, s ezalatt négyszer szakadt el az ada­goló lánc. Itt egy mázsa termény be­gyűjtése 0,57 korona munka-, illetve 0,72 korona közvetlen anyagköltséget vett igénybe. Végezetül még talán annyit lehet hozzáfűzni mindehhez, hogy ha a nö­vényzet jobb állapotban lett volna a löki szövetkezetben, akkor a veszte­ségek is kisebbek lettek volna. A kukorica tisztasága nagyjából azonos volt a gabona kombájnos betakarítá­sa utáni tisztaságával. Az adapter idényteljesítményét lényegesen fokoz­ni lehet a munkaszervezés javításá­val, a gépek «jobb előkészítésével, s ennek következtében az ökonómiai efektivitás is nagyobb lesz. Az emlí­tett szövetkezetben 100 ha-ról is be­­gyűjhette volna a nevezett gép a ter­mést, minek következtében cca 75 koronával csökkent volna az egy hek­tárra, 1,60 koronával pedig az egy mázsára jutó leírási összeg. Tekin­tettel arra, hogy helyes munkaszerve­zés esetén tökéletesen ki lehet hasz­nálni a nevezett gépet és megfelelő viszonyok közölt minőségi munkát végez, bátran ajánlani lehet a mező­­gazdasági üzemeknek, hogy segítsé­gével oldják meg a szemes kukorica begyűjtésének nagyüzemi technoló­giáját. —bor— Д kukorica, mivel nagy a kémé­­nyítotartalma és kalóriaérté­ke, s nem utolsó sorban könnyen emészthető, fontos szerepet játszik az altatok takarmanyozásában. A neve­zett tulajdonságainál fogva döntő mértékben járul hozzá a speciális takarmánykeverékek minőségének ja­vításához, ezért a takarmányipar szempontjából nélkülözhetetlen nyers­anyagként szerepel. Ebből követke­zik, hogy a knkoricatermesztés fej­lesztése szorosan összefügg a takar­mányipar, s ezen keresztül az állat­tenyésztés sikerességének fokozásá­val is. Ennek ellenére az elmúlt években nem volt kellően értékelve a kukorica magra és silózási célokra történő termesztése. Mindössze 1982- ben teljesitettük túl a szemre ter­mesztett kukorica előirt feladatait, s egyúttal ebben az évben termesz­tettük a legnagyobb területen — 213 ezer hektár — ezt a kultúrnövényt. A nagy termelési költségek és az in­gadozó átlaghozamok végett ökonó­miai szempontból is elmarasztalták a kukoricát az egyes mezőgazdasági üzemek. Így 1969-ben már csupán 113 ezer hektáron termesztettünk sze­mes kukoricát, holott az 1955-ben ki­dolgozott körzetesítés szerint Szlová­kiában mintegy 147 ezer hektáron lehet optimális viszonyok között kn­­koricatermesztéssel foglalkozni. Igaz, hogy ez a körzetesítés még a hagyo­mányos agrutechnikai eljárások alap­ján volt kidolgozva, ezért nem mutat teljesen reális képet, mivel a mai viszonyok lehetővé teszik, hogy a nevezettnél jóval nagyobb területen termesszük a kukoricát. A kukorica­termesztés távlati fejlesztési terve szerint 1975-ben mgr 180 ezer hektá­ron kellene termeszteni Szlovákiában a szóbanforgó növényt. _ A XIV. pártkongresszus által jóvá­hagyott 5. ötéves népgazdaságfejlesz­tési terv többek között feladatul tűz­te a mezőgazdaság elé. hogy 1975-ig 16,4 %-kal növelje a növénytermesz­tés bruttó termelését. Ezen cél el­érését nagyban előmozdíthatja a ku­koricatermesztés helyes irányú fej­lesztése is. Ezért minden üzemben meg kell vitatni az 1972. és az elkö­vetkező évek igényes feladatait, ha­tékony intézkedésekkel kell a felada­tok teljesítésére törekedni. Tovább kell növelni a szemes kukorica vetés­­területét. A gazdag termés érdekében a legnagyobb hozamot biztosító faj­tákat kell vetni. El kell érni a ter­melés hatékony racionalizálását, az anyagi-műszaki alap tökéletesebb ki­használását, meg kell teremteni a tudományos-műszaki ismeretek haté­konyabb érvényesítéséhez, s az anya­gi forrásokkal való jobb gazdálko­dáshoz és a tartalékok tökéletesebb kihasználásához szükséges optimális feltételeket. A galáutai járás mezőgazdasági üzemei évek óta élenjáró eredménye­ket érnek el a kukoricatermesztés­ben. Azonban a termelők nem csupán nyugtázzák a jó eredményeket, ha-A termelés eredményesebbé tételéért mintegy 18 %-án termelnek többéves takarmányokat. Bizonyos nehézségek mutatkoznak a betakarítás és konzer­válás vonalán. Nem egy esetben nagy mennyiségű széna vagy zöldtömeg tönkremegy a betakarítás alatt je­lentkező esőzések következtében, mi­vel a szárítúkapacitás maximális ki­használásával sem tudják biztosítani a takarmány szárítását, esetleg föl­dolgozását. Ezzel szemben a silóku­korica betakarítása már úgyszólván teljesen megoldott kérdés. Ha az egyes üzemekben nagyobb gondot fordítanak a silókukorica termeszté­sére és a vele történő takarmányo­zásra, mintegy 8—10 %-kaI csökkent­hetnék a többéves takarmányok, s ugyanennyivel növelhetnék a sze­mes kukorica vetésterületét. Mint ismeretes, idén további fel­adataink vannak a gabona, s általá­ban a szemesek szerződéses felvá­sárlása térén. Ha csökkenteni akar­juk a gabona külföldi behozatalát, többet kell termelnünk, eladnunk. Olyan takarmányozási módszert kell választanunk, amely kisebb igényt támaszt a szemesekkel szemben. Ta­pasztalat szerint a silókukoricával történő takarmányozás látszik a leg­célravezetőbb megoldásnak, bár egyes üzemek hátborzongva gondolnak er­re. A galántai járás üzemeinek több­ségében megértették az erre vonat­kozó irányelvek döntő fontosságát, s ennek értelmében cselekszenek. Ez egy cseppet sem meglepő, hiszen a világ haladó államaiban ugyanilyen irányzat uralkodik, vagyis a silóku­korica területének növelését szorgal­mazzák, míg a szemes kukuricánál inkább az átlaghozamok növelésére törekszenek. Az elmondottak arra utalnak, hogy a szóbanforgó járásban van még ten­nivaló jócskán, ha teljes mértékben ki akarják használni az adott lehető­ségeket és az eddig kiaknázatlan tar­talékokat. A járási mezőgazdasági társulás dolgozói azon fáradoznak, hogy a tervidőszak végére a kellő színvonalra emeljék a búza, az árpa és a kukorica, valamint a silókuko­rica termesztését. A múlt évben 8 700 hektáron termesztettek kukoricát, s ezen a területen 49,9 mázsa átlag­hozamot értek el. Idén 9 ezer hek­tárra növelik a nevezett növény ve­tésterületét. A járási értekezlet résztvevői nyíl­tan kimondták, hogy minden erejük­kel azon lesznek, hogy tudásuk leg­javát nyújtva elősegítsék a még jobb termelési eredmények elérését. A ki­váló eredményeket fölmutató üzemek vezető dolgozói ígéretet tettek, hogy mindenben segítő kezet nyújtanak a gyengébbeknek, hogy azok is minél rövidebb időn belül elérjék az ütvén mázsa átlaghozamot. Remélhető, hogy a kezdeményezés nagyban hozzájárul a kukoricatermesztés, s általában a mezőgazdasági termelés színvonala­sabbá tételéhez. KÄDEK GABOR nem egyben arra törekednek, hogy a jövőben egyre színvonalasabbá, eredményesebbé és gazdaságosabbá tegyék a kukoricatermesztést. Ebbéli törekvéseiket igazolja az a tény is, hogy a napokban járási méretű ku­koricatermesztési, tudományos-gazda­sági értekezletet rendeztek, melyen a mezőgazdasági üzemek képviselőin kívül részt vett Piršel Anton mérnök, a Trnavai Kukorícatermesztési Kutató Intézet igazgatója és Ľudmila Walte­­rová mérnöknö, a Központi Mezőgaz­dasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet dolgozója, valamint a Topolniky-l Nemesítő Állomás tudományos dolgo­zóinak küldöttsége is. Az értekezlet résztvevői részletesen elemezték az utóbbi három évben elért eredményeket, megvitatták a problémákat, rámutattak a hiányos­ságokra, s egyúttal a nevezett prob­lémák megoldásának lehetőségeit is megvilágították. hogy az adott esetben milyen intéz­kedés a legcélravezetőbb. Amíg a já­rásban csupán 8 kukoricafajtát tar­tottak nyilván, jók voltak az eredmé­nyek. A termelők már évek óta ter­mesztették az egyes fajtákat, s a leg­nehezebb helyzetben is tudták mit kell tenniük. Aztán jöttek az új faj­ták és... a többit már az eredmé­nyek is elárulják. így vélekednek egyes — többnyire a rosszabb eredmények fölmutatói — termelők, s talán a kívülálló is he­lyesnek találja ezt az érvelést. Am van a dolgoknak egy másik oldala is. Ha az üzentek eredményeit vizs­gáljuk, rádöbbenünk, hogy a fenti érvelés alaptalan. Miért? Mert azok­ban a szövetkezetekben és állami gazdaságokban, ahol korábban jó eredményeket értek el. ma is a járási átlagnál jobb hozamukkal dicseked­hetnek. Kukoricából 1971-ben 8 üzem­ben értek el 60 q feletti átlaghoza­hiányosságokat. Egyetlen növény fej­lődése és terméshozamának alakulá­sa szempontjából sem mindegy, mi­kor és hogyan végzik el a talajelo­­készítést. a tápanyagpótlást, vetést, alkalmaznák-e vegyszereket, s ha igen, időben és megfelelő módon applikálják-e azokat, stb. Minden ter­melőnek tisztában kell lennie a ter­mesztésbe vett fajta specifikus igé­nyeivel, s igyekeznie kell, hogy a legoptimálisabb feltételeket biztosít­sa a növényzet számává. Az agronó­­musoknak tudatosítaniuk kell, hogy nem minden fajta reagál egyformán a tápanyagpótlásra, az öntözéses gaz­dálkodás feltételeire, s hogy nem minden fajta felel meg a gépi beta­karítás követelményeinek. A felszó­lalásokból kiderült pl., hogy ahol 100 kg-nál kevesebb nitrogén-tápanyagot adagoltak egy hektárra, ott alig ér­ték el az 50 q átlaghozamot, ahol vi­szont egy mázsánál több nitrogén-Nézzük meg közelebbről, mit mu­tatnak a felmérések. A járás mező­­gazdasági üzemei 1969-ben 52,6 q, 1970-ben 49,2 mázsa, a múlt évben viszont 49,9 q szemes kukoricát taka­rítottak be egy hektárról. AZ EREM MINDKÉT OLDALA — A feltüntetett eredményekből arra lehet következtetni, hogy az utóbbi években a járásban észlelhe­tően visszaesett a kukoricatermesztés színvonala — mondta többek között Walterová mérnöknő. — Kérdés, mi idézte elő ezt a jelenséget? Mint ismeretes, a galántai járásban 1969- ben még csak 8 kuknricafajtát ter­mesztettek, 1970-ben már 20. egy év­vel később pedig már 23 fajtát tar­tottak nyilván. Vajon nem itt kell-e keresni a dolgok eredőjét? Közismert, hogy minden növény­nek, fajtának, hibridnek megvannak a specifikus igényei. Minden hibrid másként reagál a feltételekre, az ég­hajlati viszonyokra, a vegyszeres ke­zelésre, a csapadékra, a tápanyag­pótlás intenzitására, stb. Gyakorlati tapasztalatok igazolják pl., hogy nem minden fajta alkalmas a gépi betaka­rításra. Ha a termelő nincs ezzel tisztában, akkor nem tud eleget ten­ni a fajta kívánalmainak, nem tud optimális feltételeket biztosítani a legjobb hozam kialakulásához. A klí­mát ika i viszonyokat és egyéb feltéte­leket, valamint a fajta szerinti köve­telményeket ismerve, minden agro­­nómusnak önállóan kell eldöntenie, mot. Ha a hároméves átlagot nézzük, azt tapasztaljuk, hogy az üzemek 12 %-a több mint 60 q, nyolc száza­léka viszont kevesebb mint 40 mázsa szemes kukoricát takarított be átla­gosan egy hektárról. Az üzemek 44 °/t-ában az átlaghozam nem haladta meg az 50 q-át. A felsoroltakból kitűnik, hogy a fajták elterjedése, a választék bővü­lése nem volt döntő hatással az ered­mények csökkenésére. HOL A HIBA? Pirief Anton mérnök, a Trna­­va-i Kukoricatermesztési Kutató In­tézet igazgatója, aki hosszabb ideje figyelemmel kíséri a galántai járás kukoricatermesztésének alakulását, egy színes térképen tüntette fel az egyes üzemek által elért eredménye­ket. Mire volt mindez jó? A termelők maguk is szinte megdöbbenve vették tudomásul, hogy egyes helyeken bi­zony nagyon sántítanak az eredmé­nyek. A felvázolt adatokból könnyen ki lehetett olvasni, hogy az egyik szövetkezetben pl. csak 36 q, a kör­nyező üzemekben pedig 50—60 mázsa átlaghozamot értek el a kukoricánál, holott a termelési feltételeik azono­sak voltak, s a fajtaösszetételben sem mutatható ki lényegesebb eltérés. Az elhangzott felszólalásokból arra következtethetünk, hogy az emberek­nek a kukoricához fűződő viszonyá­ban, az agrotechnikai intézkedések­ben, a szaktudásban és a növényről való gondoskodásban kell keresni a anyagot applikáltak hektáronként, ott 58—60 q volt az átlaghozam. Bizonyí­tott tény továbbá, hogy ahol áttértek a kukoricatermesztés komplex gépe­sítésére és a vegyszerek használatá­ra, ott 6—8 mázsával jobb volt a hektáronkénti átlaghozam. Hasonló eredmény tapasztalható az egyedszá­­mot illetően is. Azon üzemekben, ahol az egy hektárra jutó egyedek száma nem haladta meg a 30 ezret, 37 q körüli hozamot értek el, ahol viszont több mint 40 ezer egyed voit egy egységnyi területen, ott 50—60 q ter­mést takarítottak be hektáronként. A kísérleti eredmények igazolták pl., hogy а CE IV kukoricafajta, 70 ezer egyed esetén, az öntözéses termesztés folyamán 100 mázsa körüli átlagot biztosított. A SILÓKUKORICA termesztése szakaszán is az elmon­dottakhoz hasonlóan alakult a hely­zet az utóbbi években. Itt is hasonló problémák, nehézségek vannak, s ami említést érdemel, a kukoricatermesz­tésben gyengébbnek bizonyuló gazda­ságok a silókukorica termesztése vo­nalán sem jeleskednek. Ez is azt igazolja, hogy nem a fajtákra, a vá­laszték kibővülésére kell panaszkod­ni, hanem az agrotechnika módosítá­sával, a gépesítés és a vegyszeres ke­zelés elterjesztésével, s nem utolsó sorban a termelők hozzáértésének, szaktudásának bővítésével kell a jobb eredmények elérésére törekedni. A galántai járásban a szántónak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom