Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-02-26 / 8. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1972. február 26. A tejipar fejlődésének távlatai A leggyorsabb fejlődés előtt A tejipari termelési ágazatot a szocialista építés során lényegében alapjaitól kellett létrehozni. A fel­­szabadulásig Szlovákiában csupán néhány kisebb tejüzem és juhsajt gyér volt. Szlovákiában még 1948-ban is csupán 42,6 millió liter tejet vásá­roltak fel a gomolyasajt mennyiség­gel együtt. A szocialista építés esztendeiben gyors ütemben épültek a korszerű tejüzemek és 1971-ig 40 tejfeldolgozó üzem létesült, illetve épült újjá, s ezek kapacitásukat tekintve na­ponta 20 ezertől 250 ezer liter tej fel­dolgozására alkalmasak. Gyors ütemben növekedett. a tej felvásárlása is. Az elmúlt évben, 1971-ben már 964 millió liter tejet vásároltunk fel, ami azt jelenti, hogy a tej felvásárlása 1948 óta 23-szoro­­sára emelkedett. A felvásárlással párhuzamosan ro­hamosan fejlődött a tejipari termé­kek előállítása is. A fogyasztási tej előállítása 13-szorosan, a vajtermelés több mint 30-szorosan, a sajtok gyár­tása pedig 12-szeresen emelkedett. A tejipari ágazat jelenleg az élel­miszeripar egyik legnagyobb terme­lési ágazata. Az élelmiszeripar nyers­termelésének 12,7 százalékát, a piaci árumennyiség 8,7 százalékát és a ki­vitel 7,8 százalékát adja. A termelés ilyen rohamos fejlődése segítette elő a lakosság tej- és tej­termék ellátásának lényeges feljaví­tását. Jelenleg a piacon a sajtok aránylag nagy választékát találjuk, s a választék a tej-specialitásokból és más tejtermékekből sem csekély. Az utóbbi években feljavult a cso­magolástechnika színvonala is. A klasszikus üveggóngyölegeket felvál­tották a korszerűbbek — a műanyag csomagolóanyagok, elsősorban a po­lietilén, a cryovac, az alumíniumfólia és mások. Ezek a göngyölegfajták a készítmények esztétikai külalakjának feljavítása mellett jobban védik a kész termékeket a külső behatások­tól és a kereskedelemben biztosítják a legszigorúbb higiéniát. Az új tejfeldolgozó üzemeket Szlo­vákia területén az alapnyersanyag — a tej — termelőhelyeivel Összhang­ban egyenletesen létesítették. A tej­feldolgozó ipar nagyarányú fejlesz­tése ellenére sem elégséges a jelen­legi feldolgozó kapacitás a szocia­lista mezőgazdasági üzemekben ki­termelt tejmennyiség maradéktalan feldolgozására és különösen a nyári hónapokban komoly aránytalanság lép fel a felkínált tejmennyiség és a feldolgozási lehetőségek között. KÜLÖNLEGES PROBLÉMÁK Szlovákia specifikus problémája az alapnyersanyag — a tej nyersanyaga tökéletes felhasználásának kérdése a végtermékek nyerésére. A tejet alap­termékekké és a felesleget vajjá dol­gozzák fel, emellett csupán a tejzsírt hasznosítják és az igen értékes tej­savót f tejplazmát) nem használják ki. A fölözött tej friss állapotban nagy mennyiségekben kerül vissza a mezőgazdasági üzemekbe takarmá­nyozási célokra. A nyári hónapokban ez jelentős mennyiségeket tesz ki, amit nem mindenütt és nem mindig használnak ki gazdaságosan, mivel ilyenkor elegendő más takarmány is akad. Emellett a friss tejnek takar­mányozási célokra való felhasználása, választékát és az időszakot tekintve, korlátozott. Ezért sürgetőbben lép fel a szükséges tejszántó kapacitá­sok létrehozásának kérdése, amit már megemlítettünk a takarmány­gyártó ipar fejlesztéséről szóló egyik előző cikkünkben is. Továbbá szükséges kiépíteni a tej­porból készült félkész élelmiszereket készítő üzemeket egyrészt a háztar­tások, másrészt a nagy fogyasztók számára. Bővíteni kell a fagyasztott tejtermékek, tejkrémek és tejspecia­litások gyártását. A sajtgyártás vá­lasztékát tekintve szintén nem éri el a fejlett tejtermelő országok színvo­nalát, sőt még a Cseh Szocialista Köztársaságban elért színvonalat sem üti meg. A legközelebbi esztendők­ben meg kell oldanunk a bébi-ételek gyártási kapacitásának kérdését, mi­vel ezzel Szlovákia gyakorlatilag egy­általán nem rendelkezik. A JÖVŐ TERVEI Távlatilag számolni keli azzal, hogy a mezőgazdasági üzemek tejtermelé­sének fokozásával összhangban to­vábbra is gyors ütemben fejlődik majd a tejfeldolgozó ipar. Az egyes ötéves tervek időszakaiban 1990-ig számításba vettük azt, hogy a tej felvásárlása és feldolgozása folyama­tosan növekedni fog. A távlati fejlő­dés elméletei szerint 1990-ig feltéte­lezhető, hogy a tej felvásárlása Szlo­vákiában több mint kétszeresére emelkedik. Ezzel kapcsolatban meg­jegyezzük, hogy 1972-ben — Szlová­kia történelmében először — lépi túl a tej felvásárlásának mennyiségét az 1 milliárd litert. A tejfelvásárlás növekedésének leggyorsabb ütemét a kelet-szlovákiai és a közép-szlovákiai kerület mutatja ki, mivel ezekben a kerületekben a felvásárlás intenzitása jelenleg még nem éri el a legtermelékenyebb nyu­gat-szlovákiai kerület színvonalát. Mérlegelik azt, hogy a tejfeldolgozó ipari ágazat a racionális élelmezés szükségleteivel összhangban fejlődik majd, s így a tej, valamint a tejter­mékek hányada élelmezési és táplál­kozási mérlegünkben lényegesen emelkedik. A tej és a tejtermékek fogyasztásának növekedése a fölö­zött tej értékében 1990-re eléri az egy lakosra eső több mint 300 kg-os színvonalat, az 1960-as év 172 kg­­jával szemben. Az új kapacitásokat a tehéntej kitermelésének körzetei­vel összhangban építik majd az egyes körzetekben. Az elsődleges tejkezelés kapacitá­sainak bővítésén kívül, amelyek a je­lenlegi állapottal szemben két és fél­szeresen növekszenek meg, a kapa­citásuk leggyorsabb növekedését a szárított tej, a tejpor, termelésének kapacitásai képezik majd, amelyek csaknem 8-szoros növekedést kell hogy kimutassanak. Gyors ütemben növekszik majd a fagyasztott tejszí­nes krémek, a sajtok (kemény és ömlesztett sajtok), valamint a vaj előállítása. Számolnak azzal is, hogy megjavul e termékek fogyasztói csomagolása, bővül választékuk, különösen a ki­sebb mennyiségeket tartalmazó fo­gyasztói csomagolásban. A fogyasz­tási tej esetében feltételezhető, hogy lényegesen megnövekszik e cikk ter­melése térítésmentes göngyölegben, és kisebb adagokba csomagolva, je­lentősen megnövekszik a cryovac ta­­sakokba csomagolt és adagolt ke­mény sajtok termelése, éspedig 12- szeresen. A sajtok fogyasztói csoma­­lásban piacra kerülő mennyisége a legközelebbi négy ötéves terv idő­szaka alatt több mint ötszörösére fo­kozódik. 0f KAPACITÁSOK Az 1990-es esztendőig több mint 40 üzem újjáépítését, illetve új üzem építését kell megvalósítani. A legna­gyobb építkezések az ötödik ötéves terv időszakában, 1971—1975-ben va­lósulnak meg, amikoris 19 üzemet építünk, illetve rekonstruálunk, és az e termelési ágazatba fektetett beru-Egy konzervgyár újabb sikerekre törekszik A haladás útja adva van — Eddig ma már két újságíró ke­reste fel az igazgató elvtársat — kö­zölte velem a titkárnő, amikor rövi­den elmondtam, miért keresem a Nyugat-szlovákiai Baromfiüzem Du­najská Streda-i konzervgyárának igazgatóját. — Megkérdezem, lesz-e még ideje magával is beszélgetni — s ezzel eltűnt az igazgatói szoba pár­názott ajtaja mögött. Rövid várakozás után, amint az előző látogatójától elbúcsúzott, szí­vélyes szavakkal invitált beljebb Si­pos Mihály elvtárs, a konzervgyár igazgatója. Hogy ne sokat raboljak értékes Idejéből, azonnal feltettem az első kérdést, mivel foglalkozik az üzem, mi a termelésének, munkájának alap­ja. — Üzemünk a baromfihús feldolgo­zásával, továbbá a tojás felvásárlá­sával és értékesítésével, valamint a baromfi- és a vadhús konzervek ké­szítésével foglalkozik. Termelésünk mennyisége az utóbbi két év alatt jelentősen emelkedett. Ezt a követ­kező adatok bizonyítják. Míg 1969-ben a felvásárolt mennyiség 3600 tonnát, vágósúlyban 2480 tonnát tett ki, a múlt évben élősúlyban 4370 tonnát, azaz vágósúlyban 3150 tonnát értünk el. A tojásfeívásárlás az 1969-es év 55 millió 500 ezer darabjáról a múlt évben 66 millió 800 ezer darabra emelkedett. A legyártott konzervek mennyisége 1969-ben 643 tonna, míg 1971-ben már 1050 tonna volt — mondta bevezetőben Sipos Mihály igazgató. Még számos adatot sorolt fel, ame­lyek mind a fejlődés emelkedő irány­zatát mutatták. Ez késztetett arra, hogy megkérdezzem, minek köszön­hető ez a jelentős fejlődés. Talán az új gépek és berendezések, vagy a dolgozók szamának emelése segítette ezt elő. Közbevetett kérdésemre az igazgató elvtárs mosolyogva jegyezte meg, hogy a dolgozók számának nö­vekedése nem volt olyan, amivel a termelés növekedését indokolni le­hetne. — Hogy ismét számokkal bizonyít­sak, — mondotta — dolgozóink át­lag létszáma 1969-ben 377, és 1971- ben 421 volt, tehát a két év előttihez viszonyítva nem sokkal emelkedett. Az eredményekben döntő szerep ju­tott a termelési intenzitás fokozásá­nak, a gépi berendezés kisebb kor­szerűsítésének, és a munkafolyama­tok jobb, ésszerűbb megszervezésé­nek. Itt mindjárt meg kell jegyez­nem, hogy a minőségi mutatok terén is csupán emelkedést, javulást tudunk felmutatni. Az üzem export-feladatokat is tel­jesít, s ezért további kérdésemmel eddigi kivitelük alakulása felöl ér­deklődtem. — A külföldre irányuló exportban ugyancsak komoly lépést tettünk, hi­szen a konyhakész baromfi-kivitelünk 254 tonnáról (1969-ben) a múlt évre kerek 500 tonnára növekedett, tehát csaknem megkétszereződött. Ez a növekedés pénzben kifejezve annyit jelent, hogy míg 1969-ben 8 millió 26 ezer koronát, a múlt évben 23 millió 842 ezer korona volt az export­ból eredő bevételünk. S tegyük hoz­zá azt is, hogy múlt évi tervünk csu­pán 20 millió 543 ezer koronás exportbevételt irányzott elő. Az elmondottak alapján sejthető, hogy nyereséggel zárták az évet. Ez biznyára megmutatkozott a dolgozók keresetében is. — Az egy dolgozóra merített átlag­bér 1969-ben 1650 korona volt, ez a múlt évben már 1777 koronára emel­kedett, ami szintén eredménynek szá­mít, mivel egy régi, a mai követel­ményeknek már nem megfelelő üzem­ben sikerült ezt a munka jobb meg­szervezése és a dolgozók öntudatos, áldozatkész munkája révén elérni. Azonban épül már az új konzerv­gyár, amelyben korszerű adottságok mellett fejleszthetik tovább munká­jukat, Milyen tervekkel készülnek a jövőre, milyen újdonságokat akarnak bevezetni? — tettem fel a további kérdést. — Igen, épül az új üzem, és előre­láthatólag 1974 őszén megkezdhetjük próbaüzemeltetését. Teljes kapacitás­sal 1975-tül dolgozik majd az űj gyár. Az előttünk álló időszakra, a jelenlegi ötéves tervre kidolgoztuk a racionalizálás programját. Termelé­sünket mennyiségileg nem kívánjuk tovább növelni, célunk inkább a mi­nőség javítása és a választék bőví­tése. Növelni szeretnénk továbbá a félkész áruk gyártását, hogy ez össz­termelésünk 25—30 százalékát tegye ki. Racionalizálási terveinkben a tar­talékok jobb kihasználására törek­szünk. Tartalékaink azonban csupán az energiagazdálkodás, a szállítás, és a raktározás terén mutatkoznak. Ez úgy értendő, hogy raktáraink .szét­szórtan, az ország majd minden ré­szében, Prešovban, Cíferben, Ziliná­­ban találhatók. így igen sok munka­erőnket éppen e raktárak kezelése, őrzése köti le. Természetesen a kész­árukat ezekbe a távollevő raktárak­ba kell elszállítanunk, ami jelentő­sen növeli az üzem szállításra fordí­tót kiadásait. Az új üzem felépítése után reméljük megoldódik ez a prob­léma is, lecsökken az áru raktárba házás hozzávetőlegesen 800 millió koronát tesz majd ki. A legnagyobb üzemeket Bratislavá­­ban, Levicén (Léva), Nové Zámky­­ban (Érsekújvár), Luöeneceu (Lo­son), Liptovský Mikuláson, Micha­­lovcen, Sabinovban, Rožňaván (Rozs­nyó), Bardejovban és más járásokban építik. Az építkezéssel párhuzamosan és gyors ütemben halad majd a már meglevő üzemek korszerűsítése és a progresszív technológiai folyamatok bevezetése. Az új technika leglénye­gesebb fejlődését abban kereshetjük, hogy a termelést az üzembehelyezett és komplex módon gépesített terme­lési vonalakon végzik majd, s így ál­lítják elő a konzumtej, a vaj, a saj­tok, a tejpor és a tejkülönlegességek, specialitások döntő többségét. A gépesítés, az automatizálás és az igényesebb technológia alkalmazása a villamosenergia fogyasztásának gyorsabb növekedését követeli, s ugyanakkor a munkatermelékenység növekedésében mutatkozik majd meg előnye, amely csaknem 60 százalék­kal növekszik 1990-ig, az 1970-es év színvonalával összehasonlítva. Az elektromos energia fogyasztása 3,5- szeresen emelkedik. A termelésbe bevezetik a műanya­gok alkalmazását az egyes termékek csomagolására, és kibővítik az eddig már meglevő progressszív göngyöle­gek alkalmazását, ami kedvezően be­folyásolja majd a tejipari termékek külalakját, s ugyanakkor nagymér­tékben kihat e termékek minőségére, s meghosszabbítja eltartási időtarta­mukat. Megoldásra szorul még a hosszabb ideig tárolható tej gyártá­sának kérdése, tetrapack csomagolás­ban. Ezt a turistaforgalom várható növekedése és a munkaszünetek meghosszabbítása következtében az üdülésre fordított idő lényeges meg­növekedése követeli meg. Az előbbiekben elmondottakból ar­ra a következtetésre juthatunk, hogy Szlovákia tejfeldolgozó ipara a közel jövőben az élelmiszeriparnak azon termelési ágazatai közé sorolható, amelyek a leggyorsabb fejlődést, elő­rehaladást mutatják. A tejfeldolgozó ipar az eddiginél még jelentősebb feladatot kap a lakosság racionális élelmezésének biztosítása kérdésében, amint ez a CSKP XIV. kongresszusá­nak határozatai alapján elvárható. Jelenleg tejfeldolgozó iparunk je­lentős mértékben járul hozzá a szo­cialista mezőgazdaságunk állatte­nyésztése számára szükséges ipari takarmánytápok gyártásának gyors fejlesztéséhez is. LADISLAV ŠPAČINSKÝ, mérnök, CSc. szállításának a költsége és sok mun­kaerő szabadul fel, amely munkaerőt közvetlenül a termelésben hasznosít­hatunk. Megfelelő és korszerű gépe­sítéssel az élő munkát is csökkent­jük, ami jelenleg szintén jelentős költségeket emészt fel. Az új gyár­ban, amely 72.5 millió korona beru­házással épül, így egy óra alatt nem 1500, hanem 3600 csirkét, 2000 ka­csát, illetve 1200 pulykát tudunk majd feldolgozni. Számításaink sze­rint elérhetjük, hogy az egy dolgozó­ra jutó átlagkeresetet legalább 2000 koronára emelhessük. Nagyon sze­retnénk elérni azt is, hogy export­­üzemmé válhassunk. Ezért termelé­sünket olyan irányba kívánjuk fej­leszteni, hogy gyártmányaink 60—79 százalékát kivitelre adhassuk. Az eredmények alapján arra lehet­ne következtetni, hogy egyes kisebb nehézségektől eltekintve, komolyabb problémáik talán nincsenek is. Ez­­irányú kérdésemet az igazgató elv­társ szintén nem hagyta válasz nél­kül. — Az előbbiekben csak futólag érintett hiányosságokon kívül bizony komolyabb nehézségekkel is meg kell küzdenünk. Sok kívánnivalót hagy maga után a csomagolástechnika. E téren el kell érnünk, hogy korsze­rű göngyölegek és ízlésesebb csoma­golás által készítményeink önmagu­kat reklámozzák, árusítsák. Sok ne­hézséget okoz, hogy nyersanyagszük­ségletünket, értve itt a feldolgozásra kerülő baromfi- és vadmennyiséget, csak a felvásárló üzem útján tudjuk biztosítani, s a termelőkkel nincs közvetlen kapcsolatunk. Problémáin­kat azonban igyekszünk az érdekelt szervek közreműködésével úgy meg­oldani, hogy termelésünk felfelé Ívelő irányzata meg ne törjön. A haladás útja tehát adva van. Ezt az utat a CSKP XIV. kongresszusa tűzte ki, s mindannyiunk érdeke, hogy az adott úton sikeresen célbaér­jünk. OBENAU KÁROLY sJj-ÜLM UN. ! 1LLÍ1I ÜSI FIGURÁK NYÍRFAKÉREGBOL Szovjet régészek régi meste­rek kőbe, fába, bronzba és csontba vésett munkáit talál­ták meg Tuvában (Tuvai ASZ­­SZK), egy kétezerötszáz éves temetkezöhelyen. A napvilágra került agyag- és' bronzedénye­ken, arany- és ezüstlemezeken, nefriten és elefántcsonton ál­latábrázolások vannak, de akad a leletek között nyirfakéregből készült emberi figura is. Ilyen műveket a régészek első ízben most fedeztek fel. FÖLDALATTI KOERÜÖ A szovjetunióbeli Komi ASZ­­SZK területén, az egyik szén­bányában megkövesedett föld alatti erdőségre bukkantak a bányászok. A kutatók vizsgálatai szerint a mintegy 400 m mélyen fekvő lelet 270 millió éves. Akkoriban ott hatalmas zsurlók és páfrá­nyok alkotta erdőség húzódott. Az erdőség iszap és víz alá ke­rült, a víz felett levő részek elrohadtak, a betemetett része­ket pedig az ásványt sók átjár­ták és konzerválták. így kelet­kezett a föld alatti kőerdö. HALFOGÁS EZER MÉTER MÉLYSÉGBEN A Szovjetunióban nemrég próbaképpen 900—1000 m mély­ségben végeztek vontatóhálók­kal halíogási kísérleteket (ed­dig csak 400—600 méteres mélységig halásztak). A kísér­letek azt mutatták, hogy még ezekben a nagy mélységekben is találhatók jelentős mennyi­ségben sügérek és lepényhalak. a jégmozgas mérésé LÉZERREL A gleccserek mozgási jelen­ségeinek lézersugarakkal való vizsgálatát 1968-ban indítvá­nyozták szovjet szakemberek. A következő évben I. M. Belou­­szova kandidátus vezetése alatt hozzáláttak e célra egy lézer­doppler rendszer kifejlesztésé­hez. Azóta már számos helyen végeztek méréseket e műszer­rel, amely egy mozdulatlan ponton rögzített lézerből és optikai jelfogóból, továbbá a gleccserre állított irányjelzö oszlop tükréből áll. A lézer szakadatlanul sugárnyalábot lövell a tükörre, az visszaveri a jelfogóra. A gleccser elmoz­dulása állandóan változtatja a visszavert sugár fázisát. A műszer egészen kicsi, és évi néhány centiméteres sebes­séget is gyorsan meg tud hatá­rozni. Kipróbálták az 1970. évi észak-sarki expedícióban, majd a Déli-sarkon, az Ürhajósok­­tengere közelében felállított Mologyozsnája állomás közelé­ben egy gleccserrel. Ott álla­pították meg, hogy a jégtöme­gek időnként vibrálnak: az alatt az idő alatt, amíg a kine­tikus energia fölhalmozódik bennük. Amikor ez az energia elér egy bizonyos értéket, a gleccser legyőzi ágyazatának ellenállását, és bonyolult moz­gásba kezd, amely fokozatosan lelassul a teljes nyugalom álla­potáig. Az ilyen ciklusok sza­bálytalanul ismétlődnek, olykor néhány perces mozgást néhány órás nyugalom követ, máskor több órás mozgás ugyanolyan hosszú nyugalommal váltako­zik. A megfigyelések során a maximális sebesség a mozgá­sok idején másodpercenként 50—60 mikron volt, az átlagos azonban csak 0,1—3 mikron. Ez látszólag roppant kicsi, ám ha a gleccser megszakítás nél­kül ígv mozognáj akkor a maximális sebességgel 2000, az átlagos sebességgel 3 és 100 m közti távolságot tenne meg egy év alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom